Van, aki szerint a heti négynapos oktatás növeli a diákok eredményességét, mások viszont hatnapos oktatást kívánnának, egész napos bentléttel, akár hétig-nyolcig. A lóláb azonban sok helyen kilóg: a négynapos oktatással a költségek (főleg a tanári bérek) csökkennének, a hatnapos vagy egész napos, estig tartó oktatási program pedig a családanyákat állítaná munkába, felszabadítva őket a gyerekőrzés alól.

Florida több iskolai körzetében idén szeptemberben állnak át négynapos oktatásra: több iskolában hétfőtől csütörtökig, máshol keddtől péntekig lesz tanítás, így spórolnak az épületek fenntartási költségein, a pedagógusok bérén és a közétkeztetésen, írja az eduline.hu. De hasonló a rendszer Washington, Georgia és Kalifornia egyes kerületeiben is: eddig is csak heti négy napot jártak iskolába a diákok, és úgy tűnik, New Yorkban is nyomós érvek szólnak az átállás mellett.

Franciaországban már 2008 óta négynapos az iskolahét, a rendszert Nicolas Sarkozy akkori államfő kezdeményezésére vezette be az oktatási miniszter (ott érdekes módon szerdán nincs „rendes” tanítás párizsi barátaim beszámolója szerint – a szerk.). Azóta – szakértői elemezések alapján – arra jutottak, hogy a diákok ritmusának a négy és félnapos tanítás jobban megfelel, ezért 2013-tól újra módosítanának a szabályokon.

 Nagy-Britanniában is egyre népszerűbb a flexi-schooling: a szülők heti egy napon, általában pénteken nem viszik iskolába a gyerekeiket, hanem otthon tanulnak velük. Már aki megteheti: több településen a teljes munkaidőben dolgozó szülők egymás között osztják be, melyik héten ki foglalkozik a gyerekekkel, így csak havonta egy, maximum két szabadnapot kell kivenniük.  A brit oktatási miniszter szerint inkább hatnapos tanítási hétre és egész napos tanításra kellene átállni, sőt a tárcavezető a nyári szünetet is lerövidítené (ilyen tervekről itthon is lehetett hallani korábban). Szerinte ez a munkaerőpiacot is fellendítené, ha a gyerekek egészen este hétig-nyolcig az iskolákban maradhatnának, és vacsorát is kaphatnának, a többgyermekes anyák is vállalhatnának munkát.

A többgyermekes anyák nem feltétlenül úgy szeretnének dolgozni, hogy a gyerek 12 órát van valami intézményben, még ha az az intézmény kiváló is, dünnyögöm hozzá többgyerekes amatőr szülőként, könnyű nekem, nem vagyok se miniszter, se szakértő. Az idei tanév június 15-én ért véget, én június 18-án elnéztem a huszonhat fokos Balatonban önfeledten pacsáló-építkező gyerekeimet, és eltűnődtem, ki az a köcsög, aki inkább valami 42 fokos levegőtlen tanterembe kényszerítené őket a 35 fokban. Valamint mennyire tapsikolnának a munkahelyek, ha mondjuk a bérszámfejtési osztály dolgozóinak nyolcvan százalékát kitevő iskolás gyereket nevelő családosok egyszerre és ugyanazt a négy hetet akarnák kivenni mondjuk júliusban, kockáztatva a tömegverekedést vagy az osztály teljes fejreállását. Hogy tapsikolnának a gyerektáborok szervezői, a balatoni vendéglátók a négyhetes főszezon hallatán, főleg ha abból kettőben esik az eső.

Persze, ennyi szabadság a világon nincs. De valamelyik önjelölt egybites már belengette, a rövidebb nyári szünidőért cserébe több napot kapnának mondjuk ősszel vagy télen a nebulók, amit kenhetnének a hajukra, mert szabadnapja a szülőnek több részletben sincs abszolút értékben több, viszont én sem tudok sem síelni, se repülőjegyet venni Balira mondjuk novemberi szünet esetén, maradna a szobai társasjáték vagy a lakás lebontása a bezárt kiskorúak által. De a négynapos iskola se lenne piskóta – ha csak egy nap jutna rám havonta, az is a normál átlag éves szabadságának a fele. Na, a maradékot beosztani a két és fél hónapos nyári szünetre, az lenne az igazi szívás. És valami azt súgja nekem, bármelyik opciót választja Florida, London vagy Baktalórántháza, a gyerek érdeke csak valahányadik a sorban, valójában elsősorban hozzánk, felnőttekhez alkalmazkodnak. Ami persze nem olyan szörnyű és ördögtől való dolog, kivéve, ha csak és kizárólag ez a szempont játszik szerepet a döntésben.

Vakmacska