9. hét

Óvatosan, ne a néni elé ugrálj! - inti kedvesen édesanyja a kislányt, aki - majdnem négy, vagy talán öt is? évesen egyedül mehetett át a zebrán, és a járdán elégedetten nagyot ugrik, mielőtt illedelmesen megvárná, hogy újra megfogják a kezét. A kislány rám sandít, nézi, hogy mérges vagyok-e, amiért elém ugrott, de én szokásosan a busz által is megkavart, háborgó gyomrommal foglalkozom, éppen csak egy félmosoly jut neki, nem, nem haragszom.  Anya, suttogja megrendülten, anya, a néninek baba van a hasában!

Komment 18 | Reblog! 0 |
0

Akik idén vagy tavaly szültek, átlagosan másfél millió forintot költöttek a gyermekvállalással kapcsolatban.

Közel ezren töltötték ki a Bezzeganya kérdőívét, mely azt a célt szolgálta, hogy felmérjük: mennyibe kerül a gyermekvállalás, azaz egy elsőgyerekes család mennyit költ vizsgálatokra, orvosra, kelengyére, stb, amíg a kezében tartja az újszülöttjét.

Komment 324 | Reblog! 0 |
0

Friss hírek, érdekességek a Bezzeganya új, lapszemle sorozatában.

Meghalt Dominik, a rákbeteg kisfiú

Meghalt az agydaganatos hároméves kisfiú, akinek életéért egy éve küzdöttek a szülei, s akinek történetéről az Origo is beszámolt. Horváth Dominik halálhírét az édesanyja jelentette be a Facebookon.

Komment 9 | Reblog! 0 |
0

Néhány hét választotta el az esküvőjétől a 24 éves Észak-Karolinai Rachelle Friedmant, amikor az élete gyökeresen megváltozott.

A lánybúcsúján az egyik barátnője poénból belelökte őt a szálloda medencéjébe, Rachelle pedig olyan szerencsétlenül esett, hogy nyakcsigolyái súlyosan sérültek: mellkastól lefelé lebénult, élete végéig tolókocsiba kényszerül.

Komment 8 | Reblog! 0 |
0

Friss hírek, érdekességek a Bezzeganya új, lapszemle sorozatában.

Breaking! Megszületett Barnalány kisfia!

Terhesnaplónk szerzője augusztus 13-án adott életet kisfiának, aki 3360 grammal és 55 centivel jött a világra. "Hosszadalmas esemény volt, de minden rendben, már itthon vagyunk." - írta Barnalány. A Bezzeganya szeretettel gratulál, és köszönjük szépen a terhesnapló írását!

Komment 52 | Reblog! 0 |
0

Nézem a monitort, ott van, dobog a szíve. A doki ki is nagyította nekem, hogy lássam, most türelmesen várja, hogy jól bevéssem a képet, és elbőgjem magam a megkönnyebbüléstől. Reggel jöttem, bejelentkezés nélkül, mert hétfőn véreztem, és a tüneteim is enyhültek, szóval bepánikoltam.



illusztráció

Persze nem mertem elmenni az orvoshoz, míg a férjem haza nem jött, azt éreztem, nem bírom ki a rossz hírt még egyszer egyedül. És elkönyveltem, és három nap elég volt, hogy bele is nyugodjak, hogy ennek is vége. Nem, nem zavart, hogy továbbra is megvan minden vacak tünetem, a fejemben az dobolt, hogy a múltkor is így kezdődött.

Komment 28 | Reblog! 0 |
1

Előre leszögezném: nem diliztem be, csupán a hangok súgják… Régen csiripelhettek, rikácsolhattak, de mindig elcsitítottam őket. Mostanában kezdtem rájönni, hogy a belső hangok azért csipognak, hogy figyeljek rájuk. Ezek a belső hangok az én valódi érzéseim, megérzéseim, amelyeket úgy fest, eddig magasról letojtam.

Túl egy missed ab-on, most a második babámat várom, akivel jelenleg a 12. hetet kezdjük. Mondhatnám, hogy szinte tudathasadásos állapotban élem meg ezt a babavárást, mert vizsgálattól vizsgálatig élek (mint ahogy sok sorstársam). Két vizsgálat közötti időszakban még magamat is meglepve elképesztően nyugodt vagyok.

Azonban a vizsgálat napján, vagy rosszabb esetben már előző nap elönt a pánikérzés: itt a vége, most közlik, hogy nincs tovább, már nem él.

Komment 59 | Reblog! 0 |
0

Árthat a gyerekeknek a fejelgetés - Agykárosodást okozhat

Brit neurológusok szerint a labdával való fejelés árthat a gyerekeknek, mert a testük még nem képes megküzdeni az ismétlődő terheléssel.

Hogyan spórolhatsz az iskolakezdésen?

Az iskoláskorú gyerekek szüleinek az egyik legköltségesebb hónap az évben az augusztus, amikor mindent meg kell vásárolni az iskolakezdésre. A felmérések szerint több tízezer forintot is kiadnak a családok ilyenkor iskolaszerekre és még akkor nem is számoltuk az új ruhákat és kiegészítőket. Hogyan úszhatjuk meg, hogy a gatyánk is rámenjen a beiskolázásra?

A teltházas bölcsik miatt tarolnak tarolnak a családi napközik

Folyamatosan nő az igény a családi napközik iránt, hét év alatt tizenkétszeresére emelkedett az intézmények férőhelyszáma - közölte a Magyar Nemzet csütörtöki számában a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) kisgyermekek napközbeni ellátását vizsgáló elemzése alapján. 

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

40. hét

Hogyan is kezdjem? Még mindig itt vagyok. Betöltöttem a 40. hetet. Próbálkoztam sok mindennel, mozi, hegymászás, de nem működött (a bábakoktélra azért nem tudna semmi rávenni). A szombat esti nagy séta után a derekam felmondta a szolgálatot, egy napig mozdulni sem bírtam, de a szülés, az nem indult meg. Vasárnap délben az orvosom elutazott. Most pedig teljes nyugalomban várakozom.

Komment 23 | Reblog! 0 |
0

Napi hírek, érdekességek a Bezzeganya lapszemle rovatában.

Öngyilkos lett Robin Williams

Hatvanhárom éves korában meghalt Robin Williams. A Holt költők társasága, a Jó reggelt, Vietnam! és a Mrs. Doubtfire sztárja öngyilkosságot követett el.

Komment 9 | Reblog! 0 |
0

Senki ne számítson eget rengetően izgalmas történetre, csupán tapasztalatok, tanácsok érdekelnek. Első gyermekemet 2012 októberében szültem, egy teljesen problémamentes terhességet követően. Nagyon jól érezte magát odabent, ugyanis 41+2-re született, röpke 6 óra alatt, a maga "csekély" 4 kg-jával. Szép emlékként maradt meg bennem a terhesség és a szülés is, egyetlen egyszer kellett kórházban töltenem pár napot toxémia gyanú miatt, amiről aztán kiderült,hogy "téves riasztás". 17 hónapos volt a fiam, amikor megfogant a kistesó. Mivel az első is viszonylag nehezen – 8 hónap alatt – jött össze, úgy gondoltuk, nyugodtan elkezdhetünk próbálkozni, mire sikerül, talán kétéves is elmúlik a törpe. Nos, hogy is mondják... Ember tervez, Isten végez, az első hónapban teherbe estem.

Komment 373 | Reblog! 0 |
0

Az a baj a koraterhességgel, hogy igazából nem érzel semmit. Na persze ott az émelygés, amit reggeli hányingernek hívnak a szakkönyvek, miközben adott esetben gyakorlatilag éjjel-nappal érzed, meg az álmosság, és az agyhalottságot is rá tudom fogni, de mégis, közben azt érzem, hogy mindez belemagyarázás, a saját agyam saját félrevezetése, és ettől még nyugodtan lehet, hogy nincs semmi. Az újabb teszt lepisilése is csak három másodpercnyi megnyugvást jelent, és újra az van, hogy jobb (?) esetben egyszerűen nem veszek róla tudomást, rosszabb esetben meg monitorozom magam, hogy ÉREZZEM, hogy terhes vagyok. Nem érzem.

Azt érzem, hogy éhes vagyok. Gyakorlatilag állandóan, és ellentmondást nem tűrőn követelőzik a gyomrom kajáért, amit, ha megkap, azonnal ki akar lakoltatni. A Nagylány ilyen, és meg tudnám tépni, mikor ezt csinálja. Hát szóval még mindig nem derült ki, hogy mit is érzek. 

Komment 188 | Reblog! 0 |
0

Állami vonalon elméletileg ingyenes a terhesgondozás és a szülés is. Vannak kismamák, akik igénybe veszik a teljes ingyenességet (állami terhesgondozásra járnak és ügyeletesnél szülnek, és hálapénzt sem adnak), a többségnek viszont megéri, hogy kifizesse a magánrendeléseken való terhesgondozást, és szüléskor a fogadott orvosra és szülésznőre sem sajnálják a plusz kiadást.

Legkevesebben vannak azok, akik magánkórházba járnak terhesgondozásra és ott is szülnek. A Bezzeganya közvélemény-kutatása szerint (melyet közel ezren töltöttek ki) nem magánklinikán szülve átlagosan 100 ezer Ft-ot kell fizetni, ha „saját dokit és szülésznőt” szeretne a kismama a szülés során, a terhesgondozásért pedig összesen átlag 80 ezer forintot hagyunk a magánorvosnál. Magánklinikán a terhesgondozás 240-490 ezer forintba, a szülés 290-690 ezer Ft-ba kerül.

Komment 45 | Reblog! 0 |
0

39. hét

Elröpült egy újabb hét. A jóslófájások gyűrűjében érzem magam, nem nagyon könnyítik meg a helyzetemet. Ráadásul néha már-már mintha itt lenne az idő, aztán mégsem, csitulnak. A héten azért még úgy voltam vele, hogy augusztusig húzzuk ki. Hát, még egyben vagyok, és itt az augusztus.

Komment 33 | Reblog! 0 |
0

Új sorozatunkban napról napra összefoglaljuk az aktuális hazai és külföldi híreket, melyek (leendő) kismamákat, kispapákat, szülőket érdekelhetnek a terhességtől a szülésen át a gyermeknevelésig. Lapszemlénkben friss kutatásokról, eredményekről, kulturális eseményekről, érdekességekről, oktatásról is beszámolunk majd, de helye van különböző tippeknek, színes híreknek és humornak is. Kommentben ti is kiegészíthetitek azoknak a cikkeknek a linkjeivel, melyeket érdekesnek tartotok.

Komment 4 | Reblog! 0 |
0

Új sorozatunkban napról napra összefoglaljuk az aktuális hazai és külföldi híreket, melyek (leendő) kismamákat, kispapákat, szülőket érdekelhetnek a terhességtől a szülésen át a gyermeknevelésig. Lapszemlénkben friss kutatásokról, eredményekről, kulturális eseményekről, érdekességekről, oktatásról is beszámolunk majd, de helye van különböző tippeknek, színes híreknek és humornak is. Kommentben ti is kiegészíthetitek azoknak a cikkeknek a linkjeivel, melyeket érdekesnek tartotok.

Komment 9 | Reblog! 0 |
0

38. hét

Nem igazán vagyok formában, meg kell hagyni. Ha éppen semmi extra dolog nincs, akkor valamit biztosan összehozok én, magamnak. A házunkban már régen esedékes egy kazán-karbantartási munka, és épp mostanra esik az eleje. Ez némi kellemetlenséggel is jár, mivel egy bő fél napig egyáltalán nincs víz, három napig pedig meleg víz, hogy csak a legmeghatározóbbakat említsem. Fél napra még talán megoldható előre gyűjteni egy kis vizet, de én úgy gondoltam, a gyerekekkel inkább átcuccolunk egy napra a szüleimhez, egyszerűbb lesz így talán. Elvben reggel 8-kor zárták el a vizet, én a nagy kapkodásban 7.53-kor még sikeresen fellocsoltam a konyhát és a Kicsit is megöntöztem jó adag olajjal (nem volt forró, a flakont borítottam fel szerencsére). Szerencsére fél órával később zárták el a csapot, bár lehet, hogy így is jók lettünk volna, mert a férjem villámsebességgel tette be a gyereket a fürdőkádba, én pedig a konyha padlóját kezdtem megtisztítani, amit még két további a körben a férjem fejezett be. Körbepillantva megállapítottam, hogy tényleg jobb lesz villámgyorsan elhagyni a lakást, és vízközelben maradni. A megérzések működnek!

Komment 11 | Reblog! 0 |
0

A legtöbb nő számára a terhesség élete leggyönyörűbb időszaka – még akkor is, ha fizikai értelemben számos változás kíséri. Ugyanakkor a hormonális változások és az életvitelbeli újdonságok károsan befolyásolhatják az intim zóna egészségét.

Ebben az időszakban – a baba és a mama védelméért egyaránt – nagyon fontos, hogy megőrizzük az intim területek egészségét. Cikkünkben az intim zónát veszélyeztető problémákra és a lehetséges megoldásokra hívjuk fel a figyelmet.

Komment 113 | Reblog! 0 |
0

37.hét

Ez a hét olyan gyorsan elrepült, hogy csak kapkodtam a fejem. A babára alig volt időm figyelni, az események elsodortak. A CTG jó lett szerencsére, bár most is sokáig ültem a székben. A szülésznőm felbontott nekem egy doboz csokit, ez megtette a hatását és bökdösés nélkül 40 perc után értékelhető eredményt kaptunk. Hiába, úgy tűnik, a Negyedik is édesszájú lesz, akárcsak én és a tesók. A doki is mindent rendben talált, egy egészen kicsit nyitva a külső méhszáj, egyébként semmi különös. A doki most jött vissza szabiról, így rengetegen vártunk rá sajnos, de kibírtam. Kedves volt, és azon aggódott, hogy megszerveztem-e már a menetrendet szülés esetére. Ó, hát hogyne! Augusztustól. Ha előbb történik valami, majd terven kívül megoldjuk. Csak optimistán!

Ami megviselt, az a nagy meleg volt. Eddig nem nagyon érdekelt, különösebb megerőltetéssel nem jártak számomra a nagy melegek. Na de most! Gyakorlatilag folyamatosan folyik rólam a víz, ki vagyok tikkadva, a túlélésre gyúrok. Kemény küzdés, ha enni is akarunk valamit, mivel a legmelegebb helyiség a konyha. Na de megküzdünk, végtére is nem lehet mindig pizzát enni! És epedve várom a hidegfrontot!

Komment 26 | Reblog! 0 |
0

07.14

Gyalogolok, amit már jószerivel hónapok óta nem követtem el. De most muszáj, mert nem tudok szabadulni a fejemben a képtől, ahogy ülök bambán, és nézem a nem is látható, csak sejthető csíkot. Pedig gyanús lehetett volna. Sőt, valamit éreztem is, hiszen a mai már a harmadik ellőtt teszt, még ha eddig mind negatív is volt. És tudtam is, hogy eddig (holnapig) negatívnak kell lennie, mert az enyhe pecsételés egy hete, és a mellfájás két hete azt mutatta, hogy volt peteérés, csak később. Mintha megvárta volna a munkahelyváltást.

Komment 105 | Reblog! 0 |
0

36. hét

Megint megtapasztaltam, hogy minden terhesség más. Eddig egyáltalán nem voltam érzékeny a frontokra. Jöhettek-mehettek, az én gyerekeim vígan elvoltak a pocakban, és még a 39. héten sem indult meg tőlük a szülés. Így erős meglepetésként ért az a reakció, amivel a heti – mondjuk igen durva – frontra reagált a szervezetem. Az elején csak megint több keményedés jelentkezett, majd megérkeztek a jóslófájások is. Elszórva egy-kettő, majd éjjel ijesztően sok, nagyjából egy óra alatt 6-7 darab. Tehetetlenül figyeltem az órát, és erősen reménykedtem benne, hogy csak a front miatt van, és hamar elmúlik, mert nincs kedvem 35 hetesen szülni, ha nem muszáj. Szerencsére tényleg elmúlt, bár nagyon örültem, hogy éppen megyek CTG-re, és valaki meg is mondja nekem, hogy minden rendben van! A dolog jó oldalát nézve: ez ad némi reményt talán a túlhordás elkerülésére. Talán.

Komment 10 | Reblog! 0 |
0

35. hét

A hetünk viszonylag nyugisan telt, dacára a hét vége felé sűrűsödő programoknak, valamint annak, hogy lassan „minden bajom van”. A szokásos nyolcadik hónap végi helyzet, nem akarom túlragozni, de már fáradok, be kell ismernem. A gyerekek is szerintem kezdik unni, hogy anya „alig él”. Kértem a Nagyot, hogy hajoljon le nekem valamiért a földre. Hozzá kell tennem, hogy kettesben voltunk otthon, ő inkább nekem „segített”, mint a többiekkel bevásárolt, és igen jó hangulatba került/ünk. Nos, szemléltette, hogyan kell lehajolni, elmagyarázta és szépen közölte, hogy kezdhetem gyakorolni... Szépen megkértem, hogy kicsit fogja vissza magát, különben odagurulok és lesz nemulass!

Komment 90 | Reblog! 0 |
0

Hogy is, hol is kezdjem… nem is tudom. Talán ott, hogy kiteljesedni vágyunk. Babát szeretnénk. Az elején, tehát tavaly szeptember, október környékén vágtunk bele, de részemről úgy fest, nagyon görcsös akarás lett nagyon hamar a vágyból. A 4. hónapra már teljesen ki is készültem az ismét jelentkező menzesz láttán: „Nekem bezzeg ez sem sikerül”. Hogy miii??? – kérdezem így utólag magamtól. Mi nem sikerül? Nem szúrt szemet a már itt lappangó kontrollmániám. Már akkor ostoba módon azt gondoltam, hogy ha én akarom, akkor össze kell jönnie. És lám, akkor jött össze, amikor minden tervezés-szervezés-görcsölés nélkül együtt voltunk. Hmmm… még itt sem szólt a vészharang, hogy „Te, nem veszed észre, hogy az életben vajmi kevés dolgot irányíthatsz? Ezt meg aztán végképp nem!”

Komment 20 | Reblog! 0 |
0

34. hét

A héten volt a soron következő orvosi vizsgálat. Rengeteg kérdéssel készültem, olvasva a most bevezetett változtatásokat a várandóssággal kapcsolatban. Bevallom őszintén, ez a CTG 38. héttől kicsit zavart, de abban reménykedtem, hogy mivel én már jócskán előrehaladott állapotban vagyok, rám úgysem vonatkozna az új szabályozás. Nos, minden kérdésre választ kaptam, de az nem derült ki, kikre vonatkozik az új rendszer. Az orvosom szépen mindent beütemezett a következő hónapra, CTG-ket, streptococcus szűrést. Azért ezek után csak rákérdeztem, hogy hogy is van ez hivatalosan. Ő azt mondta, ez csak javaslat, és őt egyébként is szakmai szempontok vezérlik, és nem a hivatalos szabályozás. Így teljességgel megnyugodtam, és ismét konstatáltam, hogy jó kezekben vagyok, hála Istennek!

A vizsgálat mindent rendben talált, zárt méhszáj, csak a haskeményedést titulálta már a doki is kicsit aggasztónak. Magnéziumot javasolt, amit mondjuk már így is szedtem, és esténként egy pohár vörösbort, no meg sokkal több pihenést. Nos, ez utóbbin mosolyognom kellett, ő még bepróbálkozott: van-e tábor a gyerekeknek? Nem, nincs, az oviból is elegük lett, azért vannak már hetek óta itthon... A magnéziumot még néhány hétig szedhetem, aztán úgyis a szülés következik. Megbeszéltük a következő időpontokat, és szerencsémre labort is a klinikán csinálnak, nem kell külön a háziorvoshoz elzarándokolni. Még két hét nyugi következik, aztán jönnek a heti ellenőrzések.

Komment 14 | Reblog! 0 |
0

31. hét

A hét az óvodai búcsúzás jegyében telt. A Nagy befejezte ottani pályafutását, de az utolsó héten még sok érdekes programban volt része, így például a tűzoltóságon is jártak, egy napot sem hagyott volna ki – ellentétben az eltelt három év igen sok napjával. A Középsőnek elbúcsúztattuk az egyik óvó nénijét, aki elköltözik, nagyon sajnáltuk, és bizony megint igyekeztem a könnyeimet visszatartani nem túl sok sikerrel, gondolván milyen ciki, amikor körbenézve láttam, hogy bizony nem csak a kismamák törölgetik a szemeiket. A Kicsi viszont most kezdi majd szeptemberben, így neki az első szülői értekezlete volt a héten, megtudtuk, melyik csoportba fog járni, és hogy napocska lesz a jele. Már nagyon várja, és minden egyes éneket úgy vezet be, hogy az óvodában tanulta... Az elején kicsit furdalt a lelkiismeret, amikor kérdezte, hogy mikor mehet oviba, és a válasz az volt, hogy ha megszületik a kistestvéred. Remélem, nem úgy fogja megélni a dolgot, hogy a baba jön, őt meg elküldjük otthonról. Örülök, hogy ennyire szeretne már ovis lenni!

Komment 51 | Reblog! 0 |
0

30. hét

Végre megint mehettem ultrahangra, már nagyon vártam. Szerettem volna megtudni, minden rendben van-e odabent, mekkora a baba, és hogy az „úgy tűnik, fiú” valóban fiú-e, mert a bizonytalanság ott motoszkált az agyamban. Sikerült megszervezni mindent, senki nem lett beteg. A nagyok elmentek oviba, a Kicsit elvitte anyukám, és mivel csak 11-re kellett mennem, volt másfél órám „szabadon”, így nekiestem a konyha takarításának, most vagy soha alapon. Ment is minden, mint a karikacsapás, indulás előtt 10 perccel néztem az órára, hogy hoppá, menni kell, és még le sem ültem, na de majd a villamoson. Itt már éreztem, hogy gond lesz, délelőtt 10-re kikészültem, de a tiszta konyha és a nyugodt munka kárpótoltak. Aztán a nap folyamán négy órát ücsörögtem még a hideg padon a dokira várva, estére megint moccanni se bírtam. Hát, ez már csak ilyen.

Komment 24 | Reblog! 0 |
0

29. hét

Pörgős hét van mögöttem sok-sok intéznivalóval, óvodai ünnepségekkel, védőnővel és szórakozással (egy színház és egy mozi egy hét alatt, kirúgtam a hámból!). A Nagy elballagott az oviból, már számolják a napokat a nyári szünetig. Én is, igaz más okból: már csak két hét „nyugalom”. Addig igyekszem minél több dolognak a végére járni. (Igaz, a férjem ezt úgy fogalmazta meg, hogy szeretek 19-re még lapot húzni. Nincs igaza, de ez van.) Csak a Kicsit sajnálom néha, mert megint húzom-vonom magammal, mint karácsony előtt. Remélem, annyira nem veszi zokon.

Komment 20 | Reblog! 0 |
0

28. hét

A héten beléptem hát a harmadik trimeszterbe. Furcsa érzés volt, hirtelen rám tört, hogy jaj, már csak három hónap, lesz-e elég időm mindenre? Lázasan gondolkodtam, miket kell még elrendezni a szülésig. Listát azért még nem írtam, szerintem nem is fogok, bár amilyen lyukas az agyam mostanában, lehet, mégse ártana. Mindenesetre meggyőződésem, hogy így negyedikre már minden a fejemben van. Nulladik lépésként legalább felmásztam a padlásra, és a három „nagy” összes ruháját átválogattam, lehoztam a nyáriak maradékát, a Kicsinek az épp belenőtt következő méretet. A leragasztott dobozok szeptemberig újra békében nyugodhatnak, a szennyestartó tetején pedig embermagasságban tornyosulnak az átmosandó gyerekruhák. A babának a cuccai még maradnak, mivel nincs szekrény, ahol elférnének. De június végére lesz, ezzel biztatom magam, július előtt úgyse venném elő őket. Meglehetősen kifáradtam a nagy pakolásban, estére alig bírtam megmozdulni, de a férjem megállapítása szerint (amint telefonban ecsetelte a tesójának) a neje „most legalább boldog”. És hát valljuk be, igaza van!

Komment 15 | Reblog! 0 |
0

27. hét

Azt hiszem, kicsit elfáradtam. Elég zűrös hét van a hátam mögött. A fizikai nehézségeken túl ott vannak a fontos programok, amik kezdetüket vették az oviban. Szerencsére az anyák napját nálunk összevonják az évzáróval, ami még egy hét múlva következik, de a különböző szakkör-bemutatók már zajlanak. A Nagy táncra jár, és búcsúzik is az ovitól, ő lelkesen készül mindenre. Nagyon fontos számára, hogy legalább valamelyik szülője lássa, ugyebár. Szerencsére a táncbemutatóra tudtam vinni a kicsiket is, együtt megnéztük, megtapsoltuk és büszkék voltunk rá. Igaz, a kispadon való ücsörgést a végére már nehezen bírtam. A következő az úszás. Azt most szervezem, hogy valamelyikünk el tudjon menni az uszodába, mert a Középső megint nem mehet oviba egy kis kötőhártya miatt, így a bébiszitter-gondjaim ismételten magasra csaptak. Kicsit átfutott az agyamon, ha ez már három gyereknél is ilyen problémákba ütközik, mit fogok négynél csinálni? Persze eddig még mindent megoldottunk valahogy. Gondolom, valahogy akkor is lesz majd...

Komment 6 | Reblog! 0 |
0

A ház már szinte teljesen üres, még itt az ágy, néhány alapvető holmi, és az első ultrahang képe a falon. Azt hinné az ember, hogy a sokadik költözés már meg se kottyan. Végülis most csak tíz perccel odébb leszünk, nem egy másik kontinensen. De azt hiszem, a legtöbb ember így van ezzel. A változás, bármennyire pozitív, rendszerint kellemetlen. A megszokások rabjai vagyunk. 

Amikor Budapestről költöztem Guatemalába, látszólag könnyen viseltem, de ez korántsem volt igaz. Még egy évvel később is éreztem, hogy nem volt egy teljesen feldolgozott élmény. Bármennyire nem találtam a helyem otthon, Guatemala minden komfortzónámon kívül esett. Még a nyelvet se beszéltem. De beleszerettem az országba, a természetközeli kultúrába, a mosolygós emberekbe és hiába voltam (vagyok) a 180 centimmel és fehér bőrömmel kakukktojás, mégis kevésbé éreztem, hogy kilógok a sorból, mint otthon. De persze ez nem a teljes válasz arra, hogy mit keresek itt.

Komment 55 | Reblog! 0 |
0

26. hét

Voltam cukorterhelésen. Eddig szerencsére semmi gondom nem volt ezzel, de kötelező, így túlestem rajta. Ismételten rohanósra sikerült a reggel, mivel este jutott eszembe, hogy cukrot vinni kell hozzá, és hiába megyek reggel 8-ra, ha a gyógyszertárak is akkor nyitnak.

A korábbi három esetben még nem kellett vinni a cukrot, sőt, külön leírást is mellékeltek a vizsgálathoz, ezért nem kapcsoltam már korábban. Sebaj, nekem nyitották a klinikával szemben lévő patikát, így nagyjából pontosan estem be a hosszan kígyózó sorba a labor előtt. A tömeg döbbenetes volt számomra, kicsit pesszimistán gondoltam, hogy ezt bizony elszúrtam, 9-nél előbb esélyem sincs bejutni. Szerencsére a terheléses cukros vizsgálatra jött kismamákat előre vették, egyszerre mentünk be nyolcan, így 8.40-kor már meg is volt az első vérvétel.

Komment 27 | Reblog! 0 |
0

25. hét

Biztos mindenkivel előfordul, hogy eltervez valamit, beleéli magát, előre örül a lehetőségeknek – aztán az élet kissé áthúzza a számításait. Mióta megszülettek a gyerekek, mindent úgy beszélek meg, hogy „ha senki nem lesz beteg”. Az évek során sikerült magamban kialakítani az „annak örülj, ami már eljött” elv gyakorlatát, így nem értek nagy csalódások a számtalan lemondott program kapcsán. Most mégis megint beleestem a csapdába. Elérkezett a következő orvosi vizsgálat ideje. Mindent leszerveztem, nagyok oviban, a Kicsit a szüleim viszik magukkal vidékre, én nagy szabadságban beszélek az orvosommal, kerítek egy szülésznőt, aztán romantikus ebéd a férjemmel, kis szabadidő, és csak délután 3-ra kell mennem a gyerekekért. Hú, nagyon vártam. Aztán a megelőző nap estéjén jött a hideg zuhany: ahogy megsimogattam a buksiját, éreztem, hogy a Középső igencsak gyanús. Összeszorult torokkal kerestem elő a lázmérőt, 38. Egy perc alatt dőltek dugába szép terveim, és szembesültem a problémával: igen, de honnan szerzek bébiszittert a beteg mellé? Telefon ide-oda, és már a kétségbeesés szélén jártam, mikor jött a megoldás: a bébiszitterünk nem dolgozik, hanem vizsgázni megy, így 11-ig ráér. Kész csoda. Örök hála neki! Igaz, gyötört a lelkiismeret, mivel hiába rohantam már korán be a Klinikára, az orvosomat elhívták egy fontos ügyben- 60 percet csücsültem a rendelőben. Végül 15 perc késéssel értem haza, és kívántam a segítségnek sok szerencsét. Éreztem, ha megbukik, az az én lelkemen fog száradni. (De természetesen nem bukott meg.)

Komment 5 | Reblog! 0 |
0

24. hét

Elérkezett a Húsvét. Gyorsan elrepült a nagyböjt, igaz, mivel babát várok, néhány dolog alól kibújtam (nagypénteki háromszori étkezés), és semmilyen böjti felajánlásra nem maradt erőm. Azért a nagyhéten megpróbáltam legalább pihenni, korán lefeküdni – erre rásegített a hét eleji masszív rosszullét is. Nagyon fájt a hasam, és rengetegszer keményedett, már kezdtem pánikolni, hogy mi is történik, de aztán néhány nap alatt elmúlt szerencsére. Így vártam a húsvéti ünnepet.

Már évek óta igyekszünk a férjemmel úgy alakítani a programunkat, hogy csütörtökön vagy pénteken eljussunk templomba is, hiszen a liturgia jelenti az igazi készülődést a legnagyobb egyházi ünnepünkre. Ismét enyém lett a péntek, örültem is neki, számomra sokat jelentett. Szombaton esélyünk sincs részt venni az igen hosszadalmas szertartáson, de most ennek van itt az ideje. Majd 7-8 év múlva, talán.

Komment 32 | Reblog! 0 |
0

Anyának készültem…

Az elmúlt heteim érzelmi megpróbáltatásait (düh, önvád, sajnálat, hiány, és teljes értetlenség, és még sorolhatnám) próbáltam megfogalmazni azután, hogy közölték a hírt: a terhesség elhalt. Tudom, hogy sajnos sok a sorstárs, akinek meg kell élnie álmai széthullását, bízom benne, hogy talán segítség ez nekik, hogy lássák, nincsenek egyedül a fájdalmukkal.

Komment 139 | Reblog! 0 |
0

23. hét

A héten vettem egy nagy levegőt, és belekezdtem – újra – abba a folyamatba, aminek a végén a gyermeket szobatisztának szokták mondani. Meg kell mondanom őszintén, ez az időszak nálam a folyamatos gyomorgörcs állapotával jár. Már harmadszor csinálom, és mégis. Vagy pont azért? Biztos vannak erre jól bevált módszerek, ideális időszakok – nyári melegben, szabad téren, minimális alsó ruházattal. Hát, nekem nincsenek. Természetesen sarkítok, mivel az ember lánya leveszi a pelust, biliztet, mos, takarít. Az sem igaz, hogy nulláról kezdem, mivel fürdés előtt mindig bili van, ismerjük a működését, vannak nagyobb tesók példaadásul, illetve kitörő örömmel fogadunk minden kis eredményt, és rettenetesen büszkék vagyunk a Kicsire. Kapott saját vadiúj bugyikat is, hatalmas öröm, mégis még egy hónappal ezelőtt is sírás majd hiszti mellett követelte vissza a pelenkát, amit, mivel a kényszer ki van zárva ugyebár, vissza is kapott.

Komment 71 | Reblog! 0 |
0

Nagyjából egy év telt el azóta, hogy kiderült: Zoé egy ritka genetikai betegségben szenved, áprilisban hunyt el, négy hónaposan. A Bezzeganya augusztusban közölte édesanyja, Lia írását, amiben leírta: "2013. április 17-én, Zoénak, a halálos ágya mellett tettem esküt, hogy életben tartom a nevét, és megmutatom a világnak mi is az az SMA."

Lia nemrég üzen nekünk: ismét újra babát vár, ezúttal már magzatként tesztelték, ő is lehet-e a betegség áldozata. Ma már azt is tudják: Noel egészséges, bár hordozó, tehát felnőttként érdemes elvégezni a vizsgálatot, párja is hordozza-e esetleg a betegség kódját, mert akkor közös gyerekük nagy valószínűséggel lehet beteg. Liát e-mailes interjúban kérdeztük.

Komment 260 | Reblog! 0 |
0

19. hét

A hét nagy részét megint itthon töltöttük, „teljes nyugalomban” a két lánnyal. A Nagy egy napig nagyon lázas volt, aztán semmi. Mi meg csak figyeltük, mert a többiek már produkáltak lázat, semmit, megint lázat – mi lesz belőle. Levittem persze este az orvoshoz is, aki megállapított egy szimpla torokgyulladást. A diagnózis ellenére szerencsére semmi folytatása nem volt a láznak. Ő nagyon jól érezte magát, ráadásul túláradóan boldog volt, hogy itthon lehet. (A Középsőnek már volt némi ellenvetése, de hát ugye nem sok mindent tehetett szegény.) Egész jól eljátszanak a Kicsivel, úgyhogy én is tudtam néha pihenni mellettük. Lehet, hogy ez a kis „nyugalom” jót tett, mert kevesebbet voltam rosszul a héten. Némi reggeli émelygés, ez-az, de megint reménykedem: van fény az alagút végén?

Ami kicsit rosszabbul érintett, az a visszér-probléma. Tapasztaltam már, meg mesélték is, hogy a visszerek bizony viszketnek. De még hogy! Én is elkezdtem újra bőszen vakarózni. Először azt hittem, csak a harisnya miatt, biztos meleg lesz lassan. Igen ám, de akkor is vakaróztam, amikor nem volt rajtam az a ruhadarab. Hm. Gondoltam, megnézem tüzetesebben az érintett végtagot. Bár ne tettem volna! Nos, a bokámon EDDIG nem volt semmi. Szomorúan állapítottam meg, hogy eztán lesz. A többi részről nem is beszélve, mert azok még nagyobb területen lettek szép színesek. Hát, ez van.

Komment 125 | Reblog! 0 |
0

A magyar nő általában akar gyereket, ezt írják a kutatások. Murphy törvénye azonban itt is működhet, jöhet olyan helyzet, amikor a két csík láttán az illetőnek akkor se őszinte a mosolya, ha egyébként szereti a gyerekeket, és akar szülni. Csak nem most és nem így. Szűkebb-tágabb környezetemből néhány példa, képzeld magad a helyükbe:

Komment 206 | Reblog! 1 |
0

A majd 146 kilós Joanne Slater életének legnagyobb vágya a gyerek volt, írta korábbi cikkében a Daily Mail és a Daily Mirror. A biztosítási szakmában dolgozó brit nőnek ez csak úgy sikerült, hogy egy különleges gyomorműtéttel (amely a vékonybelet a gyomor egy speciális "zsebébe" vezeti, így szűkítve a gyomorméretet) fogyott le eredeti súlya kb. felére, 76 kilóra, mivel orvosai szerint is túlsúlya volt korábbi három vetélésének fő oka, de az összes kipróbált diéta teljesen hatástalannak bizonyult.  A műtétre 2005-ban került sor, 2006-ban házasodott össze férjével, Michaellel, majd 2009-ben Lily-Mai meg is született egészségesen, bár három hónappal a tervezett szülés időpontjánál korábban. Közvetlenül a műtét után minden jónak tűnt: a korábban is élénk, kedves és jókedvű fiatal nő megújult energiával vetette magát az életbe, és férje szerint tökéletes anyának bizonyult.

Komment 409 | Reblog! 0 |
0

18. hét

Végre eljutottam a védőnőhöz. Gondoltam, ezen is túlesünk, vérnyomás, pecsét. Valahogy nem emlékeztem, mikortól lehet ott szívhangot hallgatni, azt hittem, még korai. Összejöttünk páran az előtérben, úgyhogy amikor sorra kerültem, a védőnőnk azzal kezdte, hogy menjek be gyorsan, meghallgatjuk a szívhangot, aztán máshol folytatjuk a többit. Nem túl korai? Tényleg lehet? De Jó! Rögtön más színben láttam a dolgokat. A Kicsi kint maradt játszani, egy oviból ismerős apuka megígérte, hogy ránéz. Tehát teljes nyugalomban bevonultam a rendelőbe két védőnővel, mivel ugye addig senki nem jöhetett be, amíg nekem szívhangot hallgatnak, és a másik védőnő is velünk tartott. Kicsit izgultam, amikor elkezdte keresni a babát a szerkezettel, de nagyon hamar megtaláltuk.

Komment 10 | Reblog! 0 |
0

Második gyermek, 24.hét. Eddig sem volt könnyű. Már rég nem dolgozom, itthon vagyok, vigyázok a babámra. És ráérek. Időm nagy részét egyedül töltöm: nagyfiam oviban van, készülünk az iskolára (ettől is kész vagyok, para, iskolások leszünk…) a papa is dolgozik. Ha mégis itthon van, a nyakán lógok, nagyon hiányzik. Délután már a fiam is itthon van, persze ő is hiányzik. Aztán gyorsan elmegy ám az idő, hamar eljön a reggel, a fiúk mennek dolgozni, én megint egyedül vagyok. A babaholmik természetesen öröklődnek a nagytól, még ráérek mindent kipakolni, babona.

Komment 378 | Reblog! 0 |
0

17. hét

A hetünk kifejezetten pörgős volt az előzőhöz képest. Jó, a gyerekorvost most sem úsztuk meg, de mivel „csak” a Kicsi lett beteg, a nagyokkal ment tovább az élet. Örültem – hát még ők –, hogy sikerült elmenniük az ovis farsangra. A Középső kitalálta, hogy ő márpedig Angry Birdsös „robbantó” madár szeretne lenni. Nem ellenkeztem. Mi sem egyszerűbb: fekete póló, fekete nadrág, és egy álarc. Mondtam neki, hogy megpróbálom megcsinálni az álarcot én. Nem. Tiltakozott. A Nagypapa csinálja meg. A Nagypapa mindent tud, ügyes, ő biztos jól megcsinálja az álarcot. Köszi a bizalmat. Igaz, a Nagypapa még mindig gipszben, de ennek ellenére természetesen elvállalta a megbízást. A Nagy balerina lett. Ez könnyű volt, mivel az unokatesóm kislányának történetesen volt igazi balettruhája. Igen, csakhogy a farsang előtti este tudtam elmenni érte, így drukkoltunk, hogy jó legyen, mert Nagylányom csak a mulatság reggelén látta meg a jelmezét. Nekem jól sikerült az az estém, mert egy jó barátnőmmel találkoztam. Neki valószínűleg kevésbé, mert végigvonszoltam néhány üzleten, hogy vegyek a Nagynak egy virágot a hajába, aztán meg a városon, hogy elhozzuk a jelmezt. A kettő között éhen akartam halni, és keresni kellett valami helyet, ahol enni is lehet. És rettenetesen megkívántam a sült krumplit. Én nagyon örültem, hogy tudtunk találkozni a barátnőmmel, a gyerekeknek pedig jól sikerült a farsang. A mérleg határozottan pozitívra sikerült.

Komment 8 | Reblog! 0 |
0

16. hét

Ez a hét is a betegségek jegyében folyt. Már unalmas ez a kezdés, de egyszerűen nem bírunk kimászni belőle. Megint az orvosi rendelőben kezdtünk, aztán még jártunk ott a későbbiekben is. A Nagy egész héten itthon ragadt, a Középső legalább két napot járt óvodába. Mindennek örülni kell. Én már csak a normális megfázás stádiumában vagyok, mindennapi fejfájással fűszerezve, de már nem köhögök. Értékeljük. Így minden programunkat lemondtam, a védőnőt is. Majd egyszer eljutok oda is.

Komment 16 | Reblog! 0 |
0

34 éves vagyok, és 37 hetes kismama. A harmadik babánkat várjuk, van már egy 7 éves és egy 3,5 éves kislányunk. Most kisfiú fog érkezni, de félek. Nem kicsit, nagyon. Az előző két terhességgel minden oké volt, itt is, de most nem került el a 18 hetes koromig tartó szédülés, émelygés, hányinger, hányás. Dögmeleg nyár volt, a lányokkal sokat voltunk kint, próbáltam tartani magam. Emellett gyakorlatilag folyamatos gyomorfájdalom, savtúltengés, és állandó nehézlégzés jelentkezett. Ilyet előtte csak 36 hetesen tapasztaltam, ha lépcsőztem. A másik szörnyűség számomra a székrekedés, a napi adag kínlódva jött ki belőlem, és 30 hetesen is simán hánytam. Emellett ez a gyerek még nem volt fejvégű fekvésben, szó szerint tapos, ami nekem fájdalmat okoz, a nagyajkak lüktetése és a csípőtáji fájdalmak nehezen viselhetőek. Igazából nagyon szeretném őt is megszülni, de még nem fordult be, gondolom, túl sok esély nincs már rá.

Komment 121 | Reblog! 0 |
0

15. hét

A héten folytatódott az előző időben megkezdett betegség. A gyerekek csak-csak meggyógyultak, még a Kicsi nem teljesen, de én lerobbantam, úgy igazából. A férjem szerint mióta ismer, nem voltam ennyire rosszul. Ezzel azért vitatkoznék, de értelme nincs. Kénytelen voltam feküdni is, ami már-már az abszurditás határát súrolta. Férj szabin. Két napom volt, hogy összeszedjem magam. A legrosszabb a brutális köhögés. Gondolom, sokan átestetek már hasonló szituáción: már minden izmod fáj a hasadban, ráadásul egyik kezeddel fogod minden köhögéskor, rohamoknál cudarabb. Szegény Baba is tiltakozott néha a durva behatás ellen – jót rúgott belém, hogy anya, ez már kezd sok lenni! Kétszer egymás utáni „rohamkor”, úgyhogy gondolom, ez lehetett a jelentése. A köhögés sajnos a hányást is maga után vonzotta. Pedig már lassan el is felejtettem, milyen.

Egyik este nagyon kibuktam, mivel a kínzó éhség (aki hozzám szól, reszkessen) már padlóra küldött, és amikor nekiálltam volna vacsizni kezdődött a köhögés. Aztán a hányás. Ezek után fájó gyomorral ültem a széken, hogy jó, de enni kéne, amikor még a szédülés is jelentkezett, jelezvén a szilárd étel iránti felfokozott igényt. Végül is a rómaiak is csináltak hasonlót- kissé magasabb alkoholszinttel ugyan, kénytelen voltam enni valamit. A gyerekek megkérdezték: anya, te mérges vagy? Igen. És kire? Magamra, meg a betegségre! Ez olyan viccesnek találtatott, hogy majdnem legurultak a székről széles jókedvükben. Én meg lestem bambán előre. Jó, hogy legalább ők tudnak nevetni rajta. Meg rajtam.

Komment 20 | Reblog! 0 |
0

Annyian írtak a fizessünk, vagy ne fizessünk a szülésért témában mostanában, főleg horror sztorikat, hogy úgy gondoltam, billentyűzetet ragadok és leírom én is, én hogyan éltem meg a terhesgondozás kilenc hónapját és a szülést. Megpróbálok tárgyilagos lenni, már amennyire az ember élete nagy eseményét tárgyilagosan tudja kezelni. A teljesség kedvéért elmondom, hogy mindez Debrecenben történt, hátha valakinek fontos ez az infó. Szóval:

Komment 188 | Reblog! 0 |
0

14. hét

Hihetetlen sebességgel száguldott el ez a hét. Eddig mindig napra pontosan számoltam, hol is tartok a terhességben, most meg csak a hét második felében kezdtem gondolkodni hol is vagyunk? Ez már a 14.? Vagy még csak 13.? A rosszulléteim megint ritkábban jelentkeztek, szerencsére. Néha megjelent egy-egy tünet, aztán elmúlt. Ellenben lebetegedtem, így az általános rossz közérzet változatlan maradt. Sajnos nem csak én, a Középső is megint kidőlt, 38,5-el kellett hazahozni az óvodából. Másnap az orvosi rendelőben ment el a hangom, de akkor még feltételeztem, hogy csak a megelőző 60 perc gyötrelmei miatt. Ennyit vártunk a három gyerekkel a zsúfolt rendelőben, miközben mindenki furcsán nézett minket. Igen, egy anyuka, aki ráadásul terhes, három kicsi gyerekkel, akik enyhén szólva elevenek. Ne csináld! Ne kiabálj! Szállj le a székről! Ne húzd a függönyt! Ne lökd fel! Ne mássz a pelenkázóra! Kelj fel a földről! És még sorolhatnám. Az is igaz, hogy a társaság túlnyomó többsége egy felnőtt:egy gyerek arányban ült a váróban, általában mobiltelefonnal a kézben. Én mesekönyvvel készültem, meg kő-papír-ollóval és Hóc-hóc katonával. Lehet, hogy én vagyok kezdő.

Komment 27 | Reblog! 0 |
0

13. hét

Elérkeztünk a 12. betöltött héthez, már nagyon vártam. Igaz, nem hozott annyira sok változást a második trimeszter eleje – de így egyik napról a másikra nem is elvárható. (Esetleg a Nagykönyvben.) Ellenben megint erősödtek a rosszulléteim, aminek nem örültem túlságosan. Sőt. VISZONT: Éreztem a Babát! A hét végén egyik reggel álltam a nappaliban, enyhe káosz közepén.

Egyszer csak valami mocorgást éreztem a hasam bal oldala felé. Rátettem a kezem, de kívülről még nem volt érezhető. Belülről annál jobban. Mint amikor valaki szépen megsorozza anyát odabentről, gyakorolja a gyorsúszás lábtempóját, a focit vagy valami hasonlót. Tényleg korán, de hallottam már másoktól is, hogy többedik gyereknél előbb megérzik az anyukák a pocaklakót. „Bugyborékolás” már volt az előző hetekben is, de ez határozottan ő volt, egészen biztos vagyok benne. Madarat lehetett volna velem fogatni, azt hiszem! Ehelyett nekiálltam reggelit készíteni.

Komment 10 | Reblog! 0 |
0

Tavaly év elején jelent meg az írásom a Bezzeganyán. Azóta eltelt egy év és nagyon sok minden történt, gondoltam, megosztom veletek, hiszen olyan jó sikertörténeteket olvasni és talán másnak is reményként, kapaszkodóként szolgálhat a történetem. A poszt óta az elkeseredést tettek váltották, 2013 februárjában elkezdtük az első lombik programot, aminek a 2 és fél hónapos eredménye örömmel jelenthetem, itt szuszog mellettem. 

Komment 19 | Reblog! 0 |
0

Vasárnap este kikapcsolták azokat a gépeket, amik egy agyhalott amerikai kismama szervezetét működtették. Ezek a gépek tartották életben a várandós nő magzatát, a férj és a család akarata ellenére.


Marlise Munoz, Erick, Mateo

A 23 hetes terhes, 33 éves Marlise Munoz sorsa hosszú hetek óta a kórház, az orvosok és a bíróságok kezében volt, és a média szalagcímekben közölte le a megdöbbentő eset részleteit.

Komment 251 | Reblog! 0 |
0

12. hét

A kismamákkal még a morcos ápolónők is kedvesek. Ez jó érzés volt. Apukám 1 hétig élvezte egy kórház vendégszeretetét, kicsit eltört a lába, hát megvasalták. Bementem persze látogatni meg segíteni. A húgomat váltottam, mondta, hogy ne érezzem rosszul magam, nem kell sírni, az egyik ápolónő mindenkinek beszól. Már éppen kezdtem magam felvértezni, amikor bejött. Apukám rögtön felhívta a figyelmét, hogy már ketten vannak mellette – illetve hárman. Nézett rám, mondtam, igen, babát várok. Erre apu: de már a negyediket! Még jobban nézett, és megkérdezte, hány éves vagyok Erre a húgom kuncogott, igen, volt már, hogy elkérték a személyijét. (Igen, 10 évvel ezelőtt.) Ezek után ránk mosolygott, és egy rossz szava nem volt. Még akkor sem igazán, amikor elküldött Ősöm gyógyszert szerezni, mert mégse ért be a napi vérnyomáscsökkentő, bár reggel megbeszélték, hogy behozzák. Az ápolónő háborgott kicsit, jogosan. Reggel azt mondták, behozzák. De én nem is voltam itt, igazán nem tudom – próbálkoztam. Rendelni kellett volna, tudja? Most már tudom. Azért megpróbálja, és keresgélt kicsit a számítógépen. Jó, megoldja, van helyettes gyógyszer. Nagyon köszönöm!

Komment 34 | Reblog! 0 |
0

11. hét

A hetem az „egyszer lent – egyszer fent” jegyében telt. Fordított sorrendben. A hétvége előtt még eddigi életem egyik legzúzósabb hetének neveztem volna. Nem részletezem. Túléltük. Volt benne minden: még mindig beteg gyerek, teljes káosz otthon, kis összeomlás, EKG, védőnő, vendégség, rosszullét és „JÓL LÉT”. Mert, számomra hihetetlennek tűnt, de délutánonként egyre jobban érzem magam. A délelőttök nehezebbek. De erről a végéről nézve már könnyű elviselni.

Komment 124 | Reblog! 0 |
0

10. hét

Leszedtük a karácsonyfát. Sajnos muszáj volt. Hiába söprögettem össze a tűleveleket, a gyerekek finoman elsuhantak mellette és kezdhettem volna az egészet elölről. Volna. Leszedtük. Ez mindig elszomorít, vége a karácsonynak, és olyan messze van a következő! Hagyományosan a gyerekekkel együtt szedtem le a fát. Igaz, csak én gondoltam így, hogy ez a hagyományos. A Nagy más véleményen volt: eddig ebben a dologban csak ő vett részt. Most meg hirtelen mindenki. Ki érti ezt? Hoppá. Tényleg. Nem baj, mindenki nagyobb lesz. Bár így sokkal gyorsabban kellett lekapkodnom a törékeny díszeket, menteni, amit lehet. És nem, a fellépőre is csak anya állhat. Mert mindenki a magasabb régiókba tört volna szíve szerint, valamint a törékeny díszekre utazott. Szerencsére jó időt futottam, és hamarosan csalódottan állapították meg: már csak szaloncukor van fent. Ó, igen? Nahát!

Komment 36 | Reblog! 0 |
0

Egyszer volt, hol nem volt… Volt egyszer egy szépséges fiatal lány, Alamuszi Aranka, akiért a szomszédos országok ifjú királyfiai is párbajokat vívtak. A lány szíve azonban egy hercegért dobogott, a sármos és szemtelenül gazdag Selát-sehall úrfiért.

Hetedhét országra szóló lagzi helyett azonban a szürke hétköznapok jöttek, Selát-sehall pedig csak nem akarta elvenni szegény Alamuszi Arankát. A lány így elhatározta, hogy egy csellel magához láncolja a herceget: ahelyett viszont, hogy a sarki boszorkányhoz fordult volna, egyszerűen csak teherbe esett.

Komment 350 | Reblog! 0 |
0

9. hét

2014-et írunk. Szilveszterkor mindig eszembe jut a babona, miszerint amit szilveszterkor csinálsz, azt folytatod egész évben. (Jelen esetben augusztusig, tényleg, remélem, de ettől függetlenül...) Szerencsére nem vagyok babonás. Így nem gondolom, hogy fél pohár pezsgőtől minden esetben rosszul leszek, egyik éjjel sem fogok aludni a gyerekek miatt, és sajnos nem fogok minden este megnézni egy hosszú filmet.

Komment 41 | Reblog! 0 |
0

A történet teljes mértékben kitalált, szerencsére senkivel sem történt meg ez a tragédia, de bárkivel megtörténhet. A célom ezzel a történettel figyelemfelhívás az oxigénhiánnyal született újszülöttekre, és a tiszteletem kifejezése azoknak a kiváló szakembereknek, – akik, ahogy nem is olyan régen írtam: a valóságos mennyből az angyalok – és a mentésben és az újszülött ellátásban dolgoznak.

1. rész

Neonatális intenzív osztály

December 24-e, karácsony este van, és dolgozom. Diplomás ápoló vagyok a neonatális intenzív osztályon. Szerencsére ma nincs túl sok baba, legtöbbjük jó állapotú koraszülött, de van néhány sebészeti beteg is. Én ma éjszaka az akut részen teszem a dolgom.

Hajnali egy óra múlt, odakint minden békés és csendes. A sötétséget csak a főút lámpái és a gyönyörű szép friss fehér hó világítja be. A lányokkal már túl vagyunk a karácsonyi vacsorán, apró figyelmességekkel is megleptük egymást.

Komment 167 | Reblog! 0 |
0

6.hét

Gondolom, más is ismeri az érzést, de én legszívesebben mindenkinek elújságolnám A hírt! Persze nem teszem. Legalábbis nem akarom. A hét végéig azért kitartottam!

Most ősszel már négyen megkérdezték tőlem: csak nem jön a negyedik? Nem, dehogy. Kövér vagyok. „Nem, nagyon jól nézel ki! Három gyerek után!” Ó, persze. Az önérzetem romokban. A kényszeredett mosoly az arcomon szelíd grimasszá változik. De legalább nem mernek még egyszer rákérdezni. Még hazudnom kéne, az meg nem megy valami jól.

Komment 107 | Reblog! 0 |
0

Többen jelentkeztek a Bezzeganya felhívására és küldték be írásaikat a "Keressük a Bezzeganya kismamáját" pályázatunkra. A szerkesztőség kiválasztotta a nyertest, akinek terhesnaplóját hétről hétre olvashatjátok a blogban. A kismama egy 10 ezer Ft-os Bezzeganya webshop vásárlási utalvánnyal is gazdagodott. Fogadjátok szeretettel az új szerzőt!

Komment 50 | Reblog! 0 |
0

35 hetes kismama vagyok. Imádok terhesnek/állapotosnak lenni. Viszont már alig várom, hogy megszűnjön végre ez az állandó hercehurca. Nem, nem a gyerek miatt a pocakban, vele semmi bajom nincs, nagyon jó kisfiú, már nagyon várjuk. Hanem a miskolci sztk-ban uralkodó állapotok miatt.

Nincs fogadott orvosom. De ha lenne, akkor sem lenne sokkal jobb a helyzet, ahogy látom. Bocsánat, ha kicsit durva leszek, de nagyon-nagyon mérges vagyok, és ezt úgy érzem, most meg kell osztanom veletek. Mire megszülök, minimum a pszichiátriára kerülök! 

Komment 37 | Reblog! 0 |
0

A történetünk boldogan indult. 2008-ban ismertem meg a páromat, és 2011-ben hivatalosan is összekötöttük az életünket. Egy darabig még kettesben akartunk lenni, de 2012 év elején úgy döntöttünk, hogy nem védekezünk tovább, és bár pár hónappal később terveztük a babát – gondoltuk, úgysem jön össze egyszerre – ő már az első próbálkozós hónapban jönni akart. Először megijedtünk (az okokról lejjebb írok), de ezen az érzésen viszonylag hamar átléptünk és örömmel vártuk a kis jövevényt!

Komment 80 | Reblog! 0 |
0

2013 november 26, reggel 8

Reggel nyolc van, és előttem egy akkora darab marhahús, mint a fél fejem.

Meg kell ennem, a doktor parancsa. A másik felét tegnap vacsorára ettem, és valami tényleg lehet az ötletben, mert azóta, 13 órája nem voltam éhes. Most mindannyian abban reménykedünk, hogy ez a fél marha is kitart majd jó pár órát, esetleg egész napot, mialatt a műtőre várunk estig, és nem ehetek semmit. Egyébként is, nagy szükségem van a vasra. Több oknál fogva sok vérzésre számít az orvosom.

Komment 52 | Reblog! 0 |
0

... akiket tojásból keltettek ki

A közösségi közlekedés minden résztvevő számára kihívás, néha (gyakran) bizonyos fokú kellemetlenség, és mint ilyen, ragyogó terep arra, hogy alkalmazkodó-készségünket gyakoroljuk. Engem úgy neveltek (valamikor a planktonok kialakulásának idejében, tudom-tudom), hogy az idősebbeket, a bottal/gipszelt tagokkal közlekedőket és a kismamákat ülőhelyhez segítjük, mert kiszolgáltatottabbak az utazás közben fellépő mindenféle rázkódásoknak, megrántásoknak. Mindenképp sérülékenyebbek azoknál, akik egyébként mondjuk hulla fáradtan, de nagyjából egészségesen tartanak A-ból B-be.

Érintettségem most annyi, hogy kismama vagyok, immár nem is a kilencedik, hanem a tizedik hónapot taposva: a kisfiunk egyelőre élvezi az all inclusive ellátást és nem nagyon foglalkozik a kiírt szülési határidővel. (Ahogy Anyám fogalmaz: már most egy jellem. Naná.) Mivel már a terminuson túl vagyunk, ezért naponta kell bejárnom az engem ellátó kórházba, ami orvosválasztásom miatt Budapest túlsó szegletében fekszik: mi most a 18. kerületben lakunk, 20 percre a KÖKI-től, vagy a Határ úttól és a János kórházba megyek, a Szilágyi Erzsébet fasorhoz. Ez a napi kis Odüsszeia és a korábbi közlekedési élményeim inspirálták ezt a bejegyzést.

Komment 186 | Reblog! 0 |
0

Ma vagyok a 38. hét második napján, Rozi már nem lenne koraszülött a szó hagyományos értelmében, az orvos szerint 3 kiló felett van valamivel, és elhelyezkedett úgy, hogy már a rúgásait is érzem. Mindenki azt kérdezi, hogy hogy vagyok. Jól vagyok és kutya bajom. Fizikailag semmi, az biztos, semmi sem szorít, csíp, viszket, nem vagyok bedagadva egy kicsit sem (hurrá téli szülés, de jó, hogy ezt is kipróbálhatom), nincsen gyomorégésem, reggelente úgy kell kicibálni az ágyból eszpresszóval, olyan jól alszom. Egy hét múlva fognak császározni: november 26-án, reggel 9-kor, ha addig nem történik semmi. Nem hiszem, hogy bármi történne. A hasam az egekben van még, a nyákdugó, ami mindkét meglévő gyerekemnél a szülés előtt egy héttel távozott., most stabilan tartja magát.

Komment 55 | Reblog! 0 |
0

Egyre több magyar fiatal vállal babát Angliában, mint ahogyan mi is a párommal, és sokan közülük olvassák a Bezzeganyát is, így gondoltam, beszámolok arról, amit én tapasztaltam. A fő alapelv ebben az országban a természetesség, mindig erre próbálnak törekedni, így nincs sok vizsgálat, papírmunka, sőt, ha a helyzet nem indokolja, akkor nőgyógyászati vizsgálat sincs, így minden, a terhesgondozás és maga a szülés is ennek jegyében zajlik.

Komment 24 | Reblog! 0 |
0

A harminchetedik terhességi hét legelején járok, és kiválóan érzem magam.  Bár hajnalban gyakran felver az éhség, egyébként alszom, mint a bunda, így legnagyobb bajom ez legyen. A terhességi cukorbetegségem teljesen kordában van tartva diétával (a vércukromat továbbra is naponta négyszer mérem), a vérnyomásom, bár nem alacsony, semmit nem változott az elmúlt hetekben, és jóval az előző terhességem alatt mért értékek alatt van. Minden nap kimozdulok, órákra: buszozom, vásárlok, sétálok, ugyanazt csinálom, mint azelőtt. Az hiszem, nem lehet okom panaszra. Ami viszont nagyon furcsa, hogy kevés kivétellel szinte senki ismerős, rokon, vagy akár orvos nem tudja megérteni, hogy miért akarnék még várandós maradni, és ha már megadatik egy kényelmi programcsászár, amit az előző két császármetszéssel “érdemeltem ki”, miért nem használom ki, hogy adjuramisten megszabadítsanak a magzattól.

Komment 113 | Reblog! 0 |
0

Amikor ezt olvassátok, éppen beléptem a 36. hétbe. A magzatom már 2 és fél kilónál kicsit nagyobb, és minden nappal növekszik. Mivel most már biztosan tudjuk, hogy nem maradhat benn a 40. hétig, mint a testvérei. Mindent elkövetek, hogy növesszem, ha lehetséges ilyet mondani. A terhességi cukorbetegségem korlátai által megengedett legnagyobb mennyiségű tejet iszom, mert nemrég tudtam meg, hogy a tej egy hajszállal megnöveli a születendő gyerek méretét. Magzatvédő vitamint szedek (ami ugyancsak nagyobb babákhoz vezet, akkor is, ha csak egy hajszállal, tényleg csak grammokkal, a közhiedelemmel ellentétben) és külön Omega olajakat is nyomok. Napoztatom az összes nagykabátból kilógó testrészemet D-vitaminért. És várok... Várom, hogy az orvosok meddig hagynak menni. Hetente három szakember lát: a cukorbetegség szakértő, az ultrahangos specialista, aki kívülről és belülről (hüvelyi ultrahanggal) megnézi a gyereket, a magzatvíz mennyiségét és a méhem vastagságát a hegnél, majd ezekkel az eredményekkel áttotyogok a szülészemhez, aki vér- és vizeletmintát vesz tőlem és értékeli az összes fenti adatot. Eddig nem mondta, hogy mars a műtőbe, de nyilván ez csak idő kérdése.

Komment 77 | Reblog! 0 |
0

Tudnál szándékosan ártani kisbabádnak? Tennél alá szögekkel teletűzdelt pelenkázólapot? Aggatnál késeket a kiságy fölött lógó zenélő forgóra?

Öntenél mérget a cumisüvegébe? Tennél kígyót a hordozójába? Villát a konnektorba? Leborotválnád a maciját, melynek szőre fulladást okozhat neki? Dohányzol terhesen?

Komment 476 | Reblog! 0 |
0

Ott hagytam abba legutóbb, hogy a terhességem huszonhatodik hetében, augusztus utolsó napjaiban visszatértünk New Yorkba azzal az elhatározással, hogy a szülésig már nem megyek sehova. Nagyon optimista voltam és hittem abban, hogy a terhesség nehéz részén túl vagyok, az izgalmas teszteken átmentem, a magzat már életképes, az időjárás kellemes, a nemzetközi utazgatást letudtam, a nagyobb lányom iskolában egész nap, és nekem voltaképpen semmi dolgom, csak lenyugodni, fészket rakni, a babát növeszteni, és a hasamat simogatva várni, miközben az őszi napsütést élvezem a parkban.

Komment 263 | Reblog! 0 |
0

Az angliai tapasztalataim után elérkeztünk az amerikai terhesgondozáshoz, amit jelenleg van szerencsém élvezni. Mivel itt nincsenek “állami” orvosok, az első lépés az volt, hogy találjak egy olyan magán szülész-nőgyógyász dokit (itt nem kell a körzeti orvoshoz menni ilyen dolgokkal), akinek tiszteletdíjait a biztosításunk állja. Az illetőhoz a 6. hét óta járok, és egy egyemberes magánrendelőben fogad. Minden rutinvizsgálat, vérvétel és jelenés a rendelőjében történik, a nagy vízválasztó genetikai és diagnosztikai ultrahangok kivételével. 

Az orvosomnak szerződése van az egyik legnagyobb manhattani kórházzal (oda járt egyébként egyetemre, és ott volt rezidens is), hogy a páciensei szüléseit ott vezeti le, de én ebbe a kórházba még nem tettem be a lábam, pedig már a 34. hetet nyomom. A kórház a doki rendelőjétől légvonalban 100 méterre van. A jelenéseim a következőképpen telnek: a megérkezésem után perceken belül behívnak, általában leülni sincsen időm. Addigra már vizeletmintát kell hagynom az egy személyes, kicsi mosdóban. A kisebbik gyerekemre a recepciós vigyáz a váróban, és a többszáz literes tengeri akváriummal szórakoztatja, mialatt a nővérke-asszisztensnő megméri a vérnyomásomat, súlyomat, és alaposan kikérdez arról, hogy mi történt velem az elmúlt két hétben.

Komment 118 | Reblog! 0 |
0

A terhességem 16. hetében, júniusban, New Yorkból Budapestre mentem a két nagylányommal tíz hétre.  Ezt az utat azóta megcsináljuk évente, hogy az Egyesült Államokba költöztünk 2010-ben.  Amíg Londonban éltünk, megvolt a lehetőségünk, hogy évente többször rövidebb időkre Magyarországra látogassunk, de most ez persze már nem lehetséges. Az előző két terhességem alatt ezért nem volt szerencsém a magyar terhesgondozás bármilyen formáját megtapasztalni, és ezt most bepótoltam.   Nemrégen elgondolkodtam azon, hogy az elmúlt hét évben nagyon sokféle szakembernél voltam terhesen, és ezek a tapasztalatok milyen nagyban különböznek egymástól. Szeretném megosztani pár személyes benyomásomat az általam megtapasztalt terhesgondozásokról. Volt köztük angol állami (National Health Service avagy NHS); angol privát, szülésznők (midwife) által fenntartott; angol privát, orvos által szabályzott; amerikai, orvos által irányított; és magyar, választott orvos által irányított terhesgondozás.

Komment 181 | Reblog! 0 |
0

Egy új kutatás szerint a terhesség alatt fogyasztott tehéntej mennyisége hatással van az utódok felnőttkori testmagasságára.

A dán, amerikai és izlandi kutatók 809 dán kismama és gyermekeik megfigyelésével jutottak erre az eredményre. Húsz éven át követték őket és először lejegyezték, hogy a kismamák mennyi tejet fogyasztottak a terhességeik alatt, majd a gyermekek hosszát születésükkor, végül a testmagasságukat 20 éves korukban. Kutatásuk eredményét szeptember negyedikén jelentették meg a European Journal of Clinical Nutrition című táplálkozástudományi lapban.

Miután figyelembe vették az édesanyák saját testmagasságát, testtömeg indexét, életkorát, és még sok más tényezőt, arra lettek figyelmesek, hogy azok a kismamák, akik legalább másfél deci tejet ittak naponta, nagyobb súlyú és hosszabb kisbabákat szültek, mint azok, akik nem ittak tejet, vagy kevesebb tejet fogyasztottak. Ez a kutatás vezetői szerint bebizonyította sok más régebbi kutatás hasonló eredményét. Ám ez alkalommal nem hagyták abba az alanyok követését, hanem újra megvizsgálták őket 20 évvel az 1988 és 1989-es születésük után.  

Komment 306 | Reblog! 0 |
0

Nyolcadik hónap. Lassan, de észrevehetően változott meg minden. Nem értem. Hiszen ezt akartuk, mindketten nagyon akartuk. Tudtuk, mivel jár... vagyis mégsem. Nekem az első hat hónap teljesen kiesett. Rengeteg hányás, még több émelygés, gyengeség, vérnyomás-problémák, és az ötödik hónap végére mindössze 47 kilós testsúly. A hatodik hónapban már csak heti 4-5 alkalommal ölelgettem a vécét, ami határozott előrelépés volt a napi 4-5-höz képest. Megkönnyebbülés.

A leendő apuka remekül viselte a kialakult helyzetet. Gondoskodott rólam, a lakásról, a nyomuló rokonokról, mindenről. A hetedik hónapban örömmel állapította meg, hogy végre nem kínszenvedés az evés, és nő a pocak. A pocakban pedig nő a baba. Mivel valamelyest kijózanodtam, sikerült elvonatkoztatni a fizikai szükségleteimtől, és amit láttam, nem tetszett. A férjem és én eltávolodtunk egymástól. A rosszullétek miatt rögzült benne, hogy "csak óvatosan". Mindent csak óvatosan. Az utolsó csepp - szó szerint - az előtej megindulása volt. Látom rajta, hogy hozzám sem mer/akar/tud érni. Szex van? Van... néha. Már ha szexnek nevezzük azt a fajta kamatyolást, amikor egy férfi előjáték gyanánt csókot nyom a nő arcára és megsimogatja a vállát. A pocak tabu. A mell tabu. Beszélgetés van? Van. A babakelengyéről, a kórházi csomagról, bevásárlásról, takarításról. Csak az új kolléganőről nincs, aki esténként telefonál. Tabu. Egyre hosszabb a munkaidő, egyre később jár haza. Ha szóba hozom, dühös. Ha bármit szóba hozok a babán kívül, elutasító.

És mi a helyzet a próbálkozással? Az van? Van. Részemről. Kedvenc kaja, szexi (amennyire lehet) ruha, hízelgés, incselkedő üzenetek, ha már beszélni nem hajlandó, talán így visszafordítható a folyamat. Talán. Ami nincs, az a reakció. De ennél is ijesztőbb hiány: meghittség. Nincs összebújás. Nincs az a mozdulat, ami pedig régen megvolt, hogy ha elmegy mellettem a lakásban, megsimogat, ad egy puszit, vagy egyszerűen csak hozzám ér. Eltűnt. Csak akkor érdeklődő, ha a babáról van. Ami engem illet, én csak a csomagolás vagyok. És rettegek attól, hogy amikor megszületik a baba, ez csak rosszabb lesz. Hiányzik a férjem. Hiányzik a közös életünk.

Panaszka Panna

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?

Komment 338 | Reblog! 0 |
0

Van két szép gyerekem, otthonom, kutyám, elégedett vagyok az életemmel. A nagyobbik kisfiú, hatéves, most lett iskolás, a kisebb kislány, hároméves, most ment az oviba. Júniusban visszamentem a munkahelyemre, élvezem, szeretem. Mindkét gyerek az elhatározás utáni fél éven belül fogant meg. Tizenhat évesen trombózist kaptam egy focimeccs után, kivizsgáltak, Leiden-mutációm van, a terhességek alatt véralvadásgátlóval szúrtam magam. Mind a kettő terhességem után enyhébb-középsúlyos depresszióm volt, ma is járok még terápiára, bár antidepresszánst már nem szedek.

A munkába való visszatérés nagyon jót tett nekem. Mindig két gyereket terveztünk, vegyespárosként pedig minden vágyunk be is teljesült. Kényelmesen elvagyunk a három szobánkban, beteltek a férőhelyek. Augusztus második felében kellett volna megjönnie, de olyan sűrű az élet, hogy 10 napig fel sem tűnt, hogy idő van. Mikor egyik reggel arra ébredtem, hogy hányingerem van a férjem által főzött imádott kávémtól, belém hasított, hogy valami nincs rendjén. Bele se mertem gondolni valójában, hiszen óvszerrel védekezünk minden egyes alkalommal nyolc éve, mert gyógyszert nem szedhetek a trombózishajlamom miatt. Soha semmi gond nem volt vele.

Komment 686 | Reblog! 0 |
0

Van két lányom az Elektra-komplexus dühöngő fázisában. Egy három és féléves és egy hatéves. Jó napokon kedvesek hozzám és rajzolnak nekem kis ajándékokat, megeszik, amit főzök nekik és elmondják a titkaikat. Jó napokon IS abban a pillanatban, hogy az apjuk belép az ajtón, nekiesnek és csüngenek minden szaván, metaforikusan és a nyakából, szó szerint. Rossz napokon nem nyúlhat hozzájuk senki, senki nem öltöztetheti őket, csak az apjuk, a hajukat sem szabad befonnom, és összevesznek az asztalnál, hogy ki ül a „papa” mellé. Ha a heverőre ül, az ölébe gömbölyödnek, mint a kiscicák. 

Amíg a férjem zuhanyzik, türelmesen leülnek a fürdőszobaajtóban, és várják, közben azt ismételgetve, hogy mennyire szeretik. Mindezzel megbékéltem, mert nagyon sok éve így van ez, és megváltoztathatatlan, és összességében nagyon cuki, ahogy tolerálják, hogy etessem, itassam, altassam, ruházzam őket. És most már azzal is megbékéltem, hogy hamarosan HÁROM lányom lesz, mert én vagyok az anya, aki apás lányokat szül, sorozatgyártásban.

Komment 164 | Reblog! 0 |
0

Látva a reakciókat az előző posztomra, örülök, hogy ennyi mindenkit megmozgatott a történetem, „hisztériám”. A kommenteket látva úgy gondolom, hogy tisztáznom kellene egy-két dolgot, mert, ahogy olvasom, elég félreérthetőre sikerült az irományom.

Élettársi viszonyban élek a párommal már lassan 4 éve, és soha nem gondoltam volna, hogy ha mi egyszer gyermeket vállalunk, valakinek szemet fog ütni, hogy nem a felesége vagyok. Szerény meglátásom szerint ez maximum 1993-ban volt divat, amikor még én születtem, és nem érzem úgy, hogy a gyerekvállalás együtt járna egy eljegyzéssel vagy egy házassággal. Egyébként kíváncsi lennék, hogy kinek volt az első gondolata a gyermek bejelentése utána, hogy hűha, eljegyzés házasság. ( Zárójelesen megjegyezném, hogy tervben van az eljegyzés. Meg fog történni, ha Apuka elérkezettnek látja az idejét.) Anyósommal időközben hál’ istennek rendeződtek a dolgok. Sikerült vele megbeszélnünk mindent, aminek nagyon örülök.

Komment 165 | Reblog! 0 |
0

Hihetetlen, hogy az ember mennyi várandósság-szakértővel van körülvéve! Persze mind elvárják, hogy csakis szuperlatívuszokban beszélj a terhességről, ha netán meg mered említeni, hogy nem annyira jó, hogy például minden reggel egy tonna alvadt vért fújsz ki az orrodból (közben rájöttem, hogy valamivel kompenzálni kell a menstruálás hiányát), akkor már csúnyán néznek rád.

Egy nem teljesen józan idősödő úr párás tekintettel közölte velem, hogy neki van 4 gyereke és ő mindent tud a terhességről! MINDENT! (Vajon hányat szülhetett ő?) Én ekkor arra gondoltam, hogy legszívesebben leütném egy péklapáttal. Nagyon durván. Hogy a kék égbe tudhatna ő bármit is a terhességről, én sem tudom, hogy neki milyen, amikor huncutkodik a prosztatája!

Komment 144 | Reblog! 0 |
1

Ahogy közeledett a szülése ideje, sajnos nem sok hasznát tudta venni a kislányom a szüléssel kapcsolatos lelki támaszomnak, mert az én tarsolyomban sem volt ehhez muníció. Ugyan harminc évvel ezelőtt is lehetett kórházat választani, szülészorvost is lehetett választani /aki ott rendelt a kórházban, a vizsgálóban, csak pénzért/, bár a kórházválasztásnak sok értelme nem volt, mert minden kórházban a szülőszobán ugyanaz a lepedőkkel elválasztott szülőágyas rendszer volt. Ahol hanyatt fekve lehetett vajúdni, közben meg mindenféle műszerek rákapcsolva az ember lányára. Ha volt választott orvosa, az időnként megnézte a műszereket, meg az anyukát, ha nem volt, akkor is megnézték az ügyeletesek a szülő nőt, ha valamelyik műszer vészes sípolásra váltott.

 

Még ennyi év után is felháborodok azon, hogy az egyik szülésem alkalmával a mellettem szülő anyukának a hat hónapos terhességnél elhalt magzatot kellett világra hoznia, de nem volt választott orvosa. Már hosszú ideje könyörgött, hogy menjen oda hozzá valaki, a szülőszoba tele volt emberekkel /sok szülés zajlott egyszerre/, de senki a közelébe se ment. Végül már zokogva rimánkodott, de mindhiába. Amikor frissen, vidáman megjelent az én orvosom, a „na hogy vagyunk, hogy vagyunk” hülye rutinkérdéssel, határozottan megkértem, hogy menjen és nézze meg a mellettem vajúdó szerencsétlen asszonyt, mert megbolondulok, hogy nem segít neki senki. Kicsit visszahőkölt, de végül csak megnézte, mi a helyzet a lepedőn túl, és végül ő segítette világra a halott csecsemőt.

Komment 243 | Reblog! 0 |
0

(Előzmény)

A várandósságot az első pillanatától kezdve élveztem. Úgy éreztem, most válok igazán felnőtté. Szerencsés voltam, elkerültek a rosszullétek. Rituálékat alakítottunk ki együtt. Reggelente, mielőtt munkába indultam, elmondtam a babának, milyen napunk lesz. Napközben, ha volt egy szusszanásnyi szünetem, kerestem egy nyugodt helyet, és beszéltem hozzá. Este pedig a férjem is csatlakozott, átölelte és cirógatta a pocakomat. Meghitt pillanatok voltak ezek, segítettek elhinni, hogy hamarosan család leszünk. A vizsgálatok szerint minden úgy alakult, ahogy kell. Örömmel láttam, ahogy centiről centire növekszik, hogy mennyire mozgékony – persze akkor még nem éreztem a bukfenceit. Egy csoda volt, egy babszemnyi csoda, és a miénk.

Komment 8 | Reblog! 0 |
0

Amikor valaki felveti a negyven feletti szülés témáját, garantáltan perceken belül szóba jön a kromoszómás rendellenességek gyakorisága is „egy bizonyos kor felett”.  A kromoszómás rendellenességek előfordulása egy görbén jól illusztrálható, és ez a görbe valamikor 30 és 40 év között elkezd felfelé ívelni. Hogy pontosan mikor lesz ez a felfelé ívelés fenyegető, azt nehéz meghatározni, részben mert minden kutatásokat összegző görbe kicsit más, részben mert mindenki máshogy definiálná azt, hogy „felvállalhatatlan kockázat”, vagy, hogy „meredek görbe”. Egy darabig „csak” kúszik felfelé, de annyi biztos, hogy 40 felett már rohamléptekben nő a kockázat évről évre. 40 évesen feleannyi eséllyel lesz a magzatnak kromoszómás rendellenessége (66-ból egyszer) mint 43 évesen (33-ból egyszer). Mivel én 42 évesen estem teherbe, ezzel az egésszel eléggé tisztában voltam. Továbbá, mivel elég jó vagyok matekból, azzal is, hogy az én esélyem arra, hogy a gyerek kromoszómák szempontjából teljesen rendben lesz, még mindig egészen jó, negyvenkétszer annyi, mint arra, hogy nem. (Ti vennétek egy lottószelvényt, ha 97,8 százalék eséllyel lehetne nyerni?) 

Komment 324 | Reblog! 0 |
0

Csodálatos dolog, mikor egy új élet keletkezik. Csodálatos, hogy mi, nők átélhetjük ezt, testünkből táplálva majdan megszülető gyermekünket. A legcsodálatosabb dolog a világon. Tényleg. Kivéve az apró betűs részeket.

Az émelygés például egy rendkívül alattomos dolog: az ember úgy érzi, jobb lesz kicsit, ha eszik. Ám a valóság: addig jobb, AMÍG eszik! Tehát az ember eszik. Mindig. Kivéve, ha épp alszik. Tök jó, mert így egy cuki kis zsírrétegre (jönnek a layer-ek, mint a Photoshopban) lehet szert tenni már az első 3 hónap alatt. Mert a 12. hét után, az émelygés, mintha elvágták volna, elmúlik. Kivéve, ha nem. (Nekem nem.) Akkor tovább émelyegsz és eszel.

Komment 80 | Reblog! 0 |
0

Én szülőotthonban születtem. A falusi unokatestvéreim pedig otthon, a „gólya néni” segítségével. Amikor gyerekek voltunk, mindig nagy tisztelettel köszöntöttük a „gólya nénit”, ha találkoztunk vele, és nem gondolkodtunk az összefüggésen a gólya hozta kisbabák és a „gólya néni” között. A bába néninek is minden találkozásnál volt néhány kedves szava az általa világra segített gyerekekhez. „De szép kislány lettél” – mondta például a kislányoknak, „Milyen derék legény lettél” – mondta a kisfiúknak, és a kedves szavak mellett megsimogatta a lányok haját, a fiúk fejére adott egy barackot. /A barack nem egy szem gyümölcs volt, hanem egy kézmozdulat: az összezárt kézfejét a fiúk feje búbjához érintette./ Szívesen találkoztunk a „gólya nénivel”, mert bár nem tudtuk pontosan, hogy miért, a találkozás mindig derűs volt, a bábaasszony büszkén nézett az általa világra segített gyerekekre. Kicsit irigyeltem az unokatestvéreimet azért, hogy nekik van „gólya nénijük.”

Komment 160 | Reblog! 0 |
0

A mostani, harmadik terhességem alatt folyamatosan úgy gondolok a terhestünetekre, mint egy pókerjáték lapjaira.  A dealer az 52 kártyát tartalmazó paklijából minden játékosnak ad ötöt, így kezdődik a játék. Egyes kártyák az asztalra kerülnek, és újabb lapokat kell húzni. És a végére minden lap elfogy. A terhesség alatt, úgy, mint a kártyajátékban, az emberek nem egyenlő eséllyel indulnak, szinte soha nem kapnak egyforma lapokat, az egész véletlenszerűnek tűnik, igazságtalannak. Nagyon sok minden múlik a szerencsén… és a terhes nők mégis próbálkoznak, hogy befolyásolják azt, többnyire sikertelenül, avagy annyi sikerrel, mint amikor a pókerjátékos kabalamacit visz magával. És gyakran mindenki más lapjai jobbnak tűnnek, messziről.

'Yummy' photo (c) 2009, Alessandro Valli - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Anyám mindkét terhességét végigbetegeskedte pocsék hányingerrel. Én, aki ezeken a történeteken nőtt fel, többnyire megúsztam ezt a gyakori terhestünetet. Minden terhességemmel kevésbé jelent meg. Az elsővel öklendeztem párszor, ha fizikai inger ért, mint a torkomra csöpögő fogkrém, nevetés vagy köhögés. A második terhességem alatt ez még kevésbé jelentkezett, és csak esténként. Most, a harmadik alatt egyáltalán nem, soha. Kérem szépen, sikerült úgy elérnem a 30. hetet, hogy egyetlen egyszer nem émelyegtem, nem lettem rosszul, nem hánytam. Sőt, mi több, olyan sem fordult elő, hogy egy ételt ne lett volna kedvem megenni, mert nem volt hozzá gusztusom. Mielőtt bárki túlságosan irigy lenne, elmesélem, mi a terhesség alatti hányinger szöges ellentéte. Az étvágy. Olyan étvágy, amit szavakkal szinte lehetetlen leírni. Én is csak egyszer éltem át ehhez hasonlót, amikor a 10 évvel ezelőtti gerincműtétem után egy szteroid tartalmú gyógyszert kaptam a gyógyulást elősegítendő, és csillapíthatatlan éhségem volt tőle. Hát, ez majdnem olyan most, avagy ha lehet, rosszabb, mert nem tudom azt csinálni, amit 2004-ben, hogy 5 nap és 3 felszedett kiló után azt mondom, köszi, inkább nem kérek ilyet gyogyit. Az étvágy velem maradt, heteken, hónapokon át, és a kilók párostul ugrottak fel.

Komment 172 | Reblog! 0 |
0

Anyám 19, nagymamám 18 évesen szült. Eléggé nyilvánvaló volt, hogy bontom a családi hagyományt, és nem csak azért, mert ez már a 21. század. Hanem mert én és az anyai érzések fényévnyi távolságban álltunk egymástól. Nem voltak a környezetemben gyerekek, az utolsó unokatesóm is ötéves koromban született, így aztán a szocializációm ilyen szempontból hiányosra sikeredett. Talán ennek tudható be, hogy nem lett fátyolos a szemem a tündibündi pelenka reklámoktól, és nem olvadoztam az utcán babakocsiból mosolygó pöttömöktől.

Ráadásul a diploma után olyan munkahelyet találtam, ami egész embert kívánt. Napi 10-12 óra meló, sokszor enni se volt idő, teljesen kitöltötte az életemet, ez járt a fejemben, ezzel álmodtam. Pedig otthon egy olyan férfi várt, aki bármelyik pillanatban készen állt rá, hogy apává váljon. Tudom, hogy a legtöbb kapcsolatban ez fordítva történik, de itt én voltam a gyenge láncszem, aki vétózott, és várakozó álláspontra helyezkedett. Féltem az életre szóló felelősségtől, a saját alkalmatlanságomtól, az anyai ösztönök teljes hiányától, az önzőségemtől.

Komment 76 | Reblog! 0 |
0

Húszéves vagyok, és majdhogynem születésnapomra „lepett meg párom” egy kisbabával. Mindketten nagyon örülünk neki, a fellegekben járunk. Apuka már 29 régóta szeretett volna apa lenni, és akármennyire is furán hangzik, tőlem sem állt soha távol az anyaság. Mindig is tudtam, hogy fiatal anyuka leszek. Akkor még nem gondoltam bele, hogy mások szemében ez hogy jön le, nem is nagyon adtam mások véleményére amúgy sem. De eljutottam arra a szintre, hogy már nem tudom figyelmen kívül hagyni azokat a „jótanácsokat” amiket nap mint nap kapok.

Nagy boldogan jelentettük be a nagy hírt mindenkinek, és nem éppen azokat a reakciókat kaptuk, amikre vágytunk/vártunk. Apuka bátyja nem hogy nem örült és nem gratulált egy szem kisöccsének, még elértük azt is, hogy mondvacsinált ürügyekkel nem keres őt/minket és hoz fel 11 évvel ezelőtt történt sérelmeket. Mindemellett a dolog hátterében az áll, hogy párom bátyjának és barátnőjének nem jön össze a baba, és a drága barátnő féltékeny, hogy nekünk meg igen. Első kudarc, de megpróbáltam figyelmen kívül hagyni és nem foglalkozni vele. Mondjuk úgy, hogy inkább sajnáltam őt, hisz a féltékenység sok csúnya dolgot tud kihozni az emberből.

Komment 345 | Reblog! 0 |
0

Szerintem minden terhes nő szeret úgy gondolni magára és az állapotára, hogy olyan különleges és csodálatos, mint egy hópihe.  Más, mint a többi. Amikor az ember elég sokáig beszélget egy terhes nővel, előbb-utóbb azt is megtudja, hogy az illető ezt mivel magyarázza: mert egyszer egy orvos azt mondta neki, hogy nem lehet majd gyereke, mert már elvetélt, nehezen esett teherbe, mert olyan könnyen esett teherbe pont jókor, és ez maga a csoda, vagy mert már nem is számított rá.  Ez egy rém aranyos és természetes dolog, és semmi baj nincsen vele. Én sem vagyok kivétel. Szerintem is az egész egy csoda. Akkor is, ha jelenleg több százmillió van belőlünk a földön (és ez csak az emberek, a többi emlősről ne is beszéljünk). 

Az első gyerekemnél azért volt „egy a millióból” érzésem, mert egy nagyon hosszú és kacifántos szerelmi történet eredménye lett a gyerek, aki szinte azonnal megfogant, mintha ez így lett volna megírva. A másodiknál pedig azért, mert sokáig vártunk rá, és alaposan megszenvedtünk érte. A harmadiknál pedig, mert nyanyakoromban 40 után ért váratlanul, amikor már leírtam ennek az esélyét. Jó hetekig gondoltam úgy magamra, mint a termékenység megtestesült istennőjére, aki megvalósította a majdnem lehetetlent. Hogy ez az egész mekkora „csoda”, a teremburáját. És a legjobb: „hú, de különleges vagyok ám én!” Azután mindenféle dolog történt, amelyeknek eredményeként most úgy gondolom, hogy egy 42 éves terhes nő a legtermészetesebb dolog a világon, alig említésre méltó, és nemcsak hogy nem olyan különleges, mint egy hópihe, de olyan mindennapi, mint egy csepp víz a tengerben.

Komment 445 | Reblog! 0 |
0

(A Terhesnapló 12 sorozat szerzője nem kívánja folytatni az írást a Bezzeganyán. Ezúton is köszönjük, hogy eddig megosztotta az olvasókkal a terhessége eseményeit, nyugalmat és könnyű szülést kívánunk. A szerkesztőség)

Még mindig 2013. április eleje

Szóval ott hagytam abba, hogy az ajtó becsapódott az üzleti útra távozó, mit sem sejtő férjem mögött, én meg ott álltam az év titkával és meglepetésével a fejemben. Fogalmam nem volt, hogy mit csináljak. Csak az első lépés volt egyértelmű: el kellett döntenem, hogy akkor most én örülök, vagy nem. Ennek az egyszerűnek tűnő feladatnak a véghezvitele jó egy hónapba telt. Talán még többe is. A meghatározó emlékem ez év áprilisáról, hogy vagy kővé meredve bámulok magam elé, vagy órákra, esetleg napokra elfeledkezem az egészről. Akinek már volt nem tervezett terhessége, tudja, miről beszélek. Akinek még nem, az pedig nem. Én sem tudtam volna elképzelni mindezt. Azt sem tudtam volna elképzelni, hogy miért olyan nehéz feladat ez. Mindkét meglévő gyerekem úgy fogant, hogy gyereket akartam és gyerekem lett. Ezúttal kikerült a döntés a kezemből, így ez a harmadik terhesség egy egészen más lelki folyamattal indult. És ez a folyamat piszok nehéz volt.

Komment 911 | Reblog! 0 |
0

2013 április 9.

Nem, ilyesmi nem történhet velem.

Ilyesmi idióta tinikkel történik meg, akik nem tudják, hogy „csak egy aktustól” is teherbe lehet esni.  Ilyesmi olyan egyetemistákkal történik, akik túl elfoglaltak ahhoz, hogy elolvassák a betegtájékoztatónak azt a részét, ahol világosan meg van írva, hogy ha kihányod a tabit, újat kellene bevenni. Na meg 26 éves naiv libákkal, akik azt mondják, „megbeszéltük a pasimmal, hogy jöjjön a baba, ha jönni akar” azután egy héttel  később meg jön a „de miért MOST jött, a lagzi előtt 3 hónappal, vazze?” De nem... VELEM ilyesmi nem történhet! Egész termékeny életemben odafigyeltem a fogamzásgátlásra. Majdnem 18 éven át szedtem a tablettát, megállás nélkül. Ezalatt egyetlen egyszer nem felejtettem el bevenni.  Minden nap ugyanakkor szedtem be, mint egy svájci óra, olyan pontosan. Új kapcsolatokban bedupláztam gumival. Nem, soha nem hittem a  „meglepetésekben” fogamzásgátlás és megtermékenyülés ügyben.  Az ilyeneket mások személyes gyengeségének tudtam be. Natessék. Vezekelek.

Komment 595 | Reblog! 0 |
0

A sikeres üzleti modell kulcsai: találj egy betöltetlen rést és vásárlói igényt a piacon, kínálj rá jó árú megoldást, hirdessél ügyesen és mindig ügyelj a minőségre. És akkor sok pénzt fogsz keresni.

Hát, kismamák, már megint valaki más találta meg a tuti lehetőséget. Az Egyesült Államokban leleményes várandós nők a pozitív terhességi tesztjeiket adják el az interneten, szép számban. És úgy tűnik veszik is azokat, mint a cukrot, mert egyre inkább szaporodnak a hirdetések.

Komment 249 | Reblog! 0 |
0

Sajnos a terhességi cukorbetegséggel érintett kismamák egy részénél nem elegendő a diéta. Mivel esetükben a gyógyszeres kezelés sem alkalmazható, így a diabétesz miatt előállt inzulinhiányt nekik kívülről kell pótolni.

Az inzulin a hasnyálmirigy által termelt hormon, amely a szervezet anyagcsere-folyamatainak szabályozásában vesz részt. Legfontosabb funkciója, hogy a sejtek csak inzulin jelenlétében tudják felvenni a vérből a glükózt, azaz a működésükhöz szükséges cukrot.

Az inzulinmolekulák sajnos nem „élnék túl” az emésztőszervrendszeren való áthaladást, így egyenesen a vérbe kell őket juttatni, hogy kifejthessék vércukorszint-csökkentő hatásukat. Régebben ez injekcióval történt, ma már egy kényelmesebb eszközt, az úgynevezett pent is lehet használni. A pen kinézetre olyan, mint egy vastagabb fajta töltőtoll, csak a végén egy kis tű található.

'Injectible' photo (c) 2009, grafixtek - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Ezzel egyszerűen és pontosan adagolható az inzulin, amelyet általában hasba szoktak szúrni. Ez elsőre nagyon ijesztőnek hangzik, de akinek már – akár cukor, akár mondjuk lombikkezelés miatt kellett ilyet csinálni, tudja, hogy nem olyan borzasztó. Persze azért volt olyan, hogy elbőgtem magam, amikor az amúgy is óriási, terhességi csíkokkal jócskán díszített hasamon még egy eret is eltaláltam a tűvel, és az bekékült. De ez talán csak kétszer fordult elő az inzulinos négy hónap alatt. Különben a legváltozatosabb helyszíneken szurkáltam magam ez idő alatt, néha még étteremben az asztal takarásában is.

Komment 45 | Reblog! 0 |
0

35. hét

Kezdem nagyon unni már a terhességet. Sokaktól hallottam, hogy ugyanígy az utolsó hónapra értek ebbe a stádiumba. Nagyon szülnék már. Unom a nagy hasat, az akadályoztatottságot, a zsibbadást, meg úgy általában mindent, ami a terhességgel kapcsolatos. Tudom-tudom, örülnöm kéne, hogy lyuk van a seggemen, mások az egészet a kórházban töltik, a dokim mesélt valakiről, aki az utolsó hetekben már csak mankóval tudott közlekedni, mert a gyerek elnyomott valami ideget… Igen, hálásnak kéne lennem, hogy így megúsztam, és tulajdonképpen fürge vagyok, mint a nyúl, azonkívül simán végigállok 5-6 órát egyhuzamban, ez is kiderült az elmúlt napokban, amikor lefestettem kábé 50 darab egyenként egy négyzetméteres forgácslapot, csak úgy unalomból.

És mégis elegem van. Már-már elviselhetetlen bennem a várakozás és a kíváncsiság: vajon milyen lesz? Mekkora lesz? Milyen színű lesz a szeme, lesz-e haja, hogyan fog felsírni, hogyan kapaszkodik a kis kezével az ujjamba? Hogyan kell tisztába tenni, megetetni, elringatni, mit fog szeretni, mit fog utálni, nyugodt lesz-e, nézelődős, vagy nem fog hagyni aludni minket? Milyen lesz az illata, a bőre tapintása, a puha kis testének a súlya? Csak adnák már a kezembe, ne, ne is mutassanak meg semmit, majd rájövök magamtól, mit kell csinálni, csak jöjjön már ki, adják ide, hadd hozzuk haza végre!

Komment 469 | Reblog! 0 |
0

34. hét

Mindig arra panaszkodom, hogy nem történik semmi, most – a változatosság kedvéért – az ellenkezőjére fogok. Először is: ki nem állhatom, ha mesterember, szakmunkás, gázszerelő, szobafestő, asztalos, satöbbi van a lakásban. Ennél jobban már csak a felújítást és a felfordulást rühellem, és mint tudjuk, ezek a dolgok általában együtt járnak. Szóval itt volt a gázos meg a villanyszerelő napokig.

Félreértés ne essék, mi hívtuk őket, hasznos és megkerülhetetlen munkát végeztek, a végeredmény is rendben van, de tegye fel a kezét, aki mindezen előnyök ellenére szereti, ha idegenek járkálnak a lakásában: na ugye. A fogorvos is hasznos, fúr-töm-húz-gyógyít, önként megyünk hozzá és fizetünk érte, de kevés embert ismerek, akinek a fogorvoshoz járás lenne a hobbija – a szájban turkálást sem szoktuk szeretni.

Komment 95 | Reblog! 0 |
0

33. hét

Volt egyszer egy macskám. Elkéstünk az ivartalanítással, a vizsgálatkor már három kicsi cicamagzat mocorgott benne. Nem volt szívünk abortálni őket, így meghagytuk az almot. A vemhesség vége felé az én emberimádó, bújós, kedves doromboló- és dörgölőzőgépem teljesen antiszociális lett. Enni, inni előjött, aztán elvonult, egész nap színét sem láttuk. Az egyik üres szobába vackolta be magát. Eleinte be-benéztem hozzá, próbáltam simogatni, de mindig elhúzódott. Végül jobbnak láttam tiszteletben tartani, hogy magányra vágyik, és békén hagytam. Talán egy-két hétig tartott ez az állapot, aztán egyszer csak hangosan nyávogva jelent meg a szobám ajtaja előtt, hogy elvezessen a három nyekergő szőrcsomóhoz. Büszkén kihúzta magát, és nem tudtam rá haragudni, hogy az ágyneműtartóban tárolt tiszta párnák melegét tartotta megfelelő helynek a kiscicák számára. Először szült, mégis nagyon jó és gondos anyuka volt. A vemhesség végi elvonulási vágy eltűnt, mintha sosem lett volna. (Megnyugtatásul: a cicákat egy kivételével sikerült elpasszolni, az az egy a nyakunkon maradt… Akit aztán anyukával együtt ivartalaníttatunk végül.)

Komment 169 | Reblog! 0 |
0

31-32. hét

Bosszantó apróságok ellenére is isteni nyaralásból tértünk vissza szombaton, hogy beforduljunk végre a célegyenesbe (Férj szokott így fogalmazni). Most olvastam valahol, hogy ezt a gyerekszületés előtti utolsó nyaralást babymoonnak is nevezik; én nem tudom, minek nevezzem, de nagyon jó volt. Nagy szükségünk volt arra, hogy egy hétig csak egymással foglalkozzunk, csak egymásra figyeljünk. Ez a jövőben jó sokáig úgysem fog összejönni…

Férj bökött rá végül a térképre, három nappal az indulás előtt még pont sikerült hat éjszakát lefoglalni egy Chalkidiki-félszigeti kis görög falu, Ouranoupoli egyik apartmanházában. Olyan sok elvárásunk nem volt, minél kevesebb emberre és minél nagyobb nyugalomra vágytam, ezt végül sikerült is megvalósítani. Szombat hajnalban indultunk kocsival, szívtunk vagy három óra hosszat Röszkénél, ezért csak este fél 8-ra értünk célba. Az utat elég jól bírtam, vezettem is vagy 400 kilométert, lehúzott ablaknál még a hőség sem volt olyan vészes. Nedves törlőkendővel, irdatlan mennyiségű vízzel és kétóránkénti megállással abszolút bírható egy ilyen út terhesen is (ha más baja nagyon nincs az embernek).

Komment 414 | Reblog! 0 |
0

Legutóbb akkor írtam, amikor a húgommal a Debreceni Klinika meddőségi rendelője előtt ültünk és vártuk a GNRH nevű injekció-kúra kezdetét, amely segít legyőzni az endometriózist. Nos, azóta sok idő eltelt, pontosan 9 hónap. Erről az időszakról szeretnék mesélni Nektek külső szemlélőként és kicsit saját emlékekkel is vegyítve (hiszen én is keresztülmentem ugyanezen a szuri-kúrán, betegségen, műtéten és kezeléseken), talán erőt és pozitív energiát adhat azoknak, akik hasonló cipőben járnak. 

Komment 17 | Reblog! 0 |
0

A magyar nyelvben nincsen külön szó az anyai és az apai nagymama megkülönböztetésére. Így meglepetésként ért, hogy a vejem – aki jól beszél svédül – így mutatott be az újszülött kislányának: „Itt a mormor”. Ami kiejtés szerint, inkább murmur-nak hangzik, és az anyai nagymamát jelenti. Az apai nagymamát svédül: farmornak hívják. Így különböztetik meg a két szülő édesanyját egymástól a gyerekek számára. Természetesen a nagypapáknak is van megkülönböztető nevük, ezen a nyelven. Az anyai nagypapa „morfar”, az apai nagyapa pedig „farfar”.   Mit tagadjam, ez a murmur első hallásra belopta magát a szívembe, hiszen mennyivel kedvesebben hangzik, mint a nálunk szokásos családi név + nagymama szó. Én például a magyar szokások szerint „Tóth nagyi” lennék, ami már szerencsére „foglalt”, mivel az én gyerekeim számára az anyósom a „Tóth nagyi”. Az első unokámmal együtt egy új név is érkezett számomra: nagymama lettem, vagyis családilag murmur.

Komment 250 | Reblog! 0 |
0

Amikor húgomék bejelentették, hogy első babájukat várják, természetesen nagy volt az öröm. Bennem feljött az, hogy hogy repül az idő. Még tisztán emlékszem a húgom születésére (én akkor voltam 14 éves), édesanyám túlhordta, és már mindannyian alig vártuk, hogy mikor fog megszületni.

Aztán végre elérkezett a nagy nap, vagy inkább éjszaka, nem volt könnyű szülés, kétszer volt nyakára tekeredve a köldökzsinór, de ép, egészséges baba lett. Emlékszem a ráncos bőrére, amikor kihozták a szülőszobáról megmutatni, mint valami kis „vénasszony”, úgy nézett ki a hosszú ujjaival, nyilván a túlhordás miatt, de nagyon édes volt. Aztán persze hamar kisimult a bőre.

Komment 38 | Reblog! 0 |
0

Mindenki másképp éli meg az anyaságát, illetve az anyává válást. Amikor a nagylányomat vártam, nekem is voltak elképzeléseim, álmaim arról, hogy az én gyerekem milyen lesz, és én milyen anya leszek. Persze aztán minden borult. Megszületett, és én nem éreztem semmi extrát, hogy most anya lettem és jajj, milyen boldog vagyok. Pedig nagyon vártuk őt. Állandóan sírhatnékom volt és nyűg volt minden, kis túlzással megszűntem létezni, ahogy a korábbi életem is. Persze nekem senki nem mondta, hogy ezek az érzések normálisak és annak a hormonbombának köszönhetem, ami szülés után van.

Végül persze valahogy sikerült túlélni és még csak meg sem bolondultam. De én már akkor tudtam, hogy ezt nem akarom újra átélni, én nem akarok több gyereket. Persze mindig megkaptam, hogy egy gyerek nem gyerek, meg hogy kell neki a testvér, stb. Kitartottam az elhatározásom mellett és elmondtam mindenkinek, hogy én tudom, nem lennék jó anyja két gyereknek. Pedig a lányom igazán problémamentes baba volt, 4 hónapos kora óta átalussza az éjszakát, probléma nélkül fogzott és a szobatisztaság is könnyen ment, persze ez csak néhány példa. Egyszerű és kiegyensúlyozott volt az életünk, legalábbis én annak gondoltam.

Komment 329 | Reblog! 0 |
0

30. hét

 

Hol kezdjem? Megvolt a harmincadik heti ultrahang, én meg egyenes derékkal vagyok dagadó mellű, büszke kismama. A gyerek egy héttel nagyobb a koránál, 1 kiló 65 deka, makkegészséges, mindene kiválóan szuperál, van egy kevés hajacskája (sic!), és egész egyszerűen gyönyörűséges. Nem az anyai elfogultság mondatja velem (naná, hogy nem), de én még ilyen szép 4D-s gyereket nem láttam.

Komment 695 | Reblog! 0 |
0

Május 15.  Reggel felkelek, iszonyatosan rosszul vagyok, de elindulok dolgozni. Az egész délelőttöm émelygéssel és hányingerrel telik, aztán 11 körül ki is jön, aminek ki kell. Nem vagyok hányós. Mi a fene ez, gyomorrontás? Nem ettem semmi olyat. A kolléganőm megjegyzi nevetve, biztosan terhes vagy. Belém hasít a lehetőség, úristen… egy hete meg kellett volna jönnie! Lesápadok, bár már így is falfehér vagyok. Felajánlja, hogy menjünk el egy tesztért. Miért is ne? Elmegyünk. Vizeletsugaras teszt, azonnal két csík, nem halvány, nem bizonytalan, erős két csík. Megdöbbenve nézem, hihetetlen, hiszen 5 hónapos a kislányunk. Határtalan öröm! Jön a kistesó, Apa is kiugrik a bőréből. Nagyon örülünk neki, hiszen tudjuk, mások évekig próbálkoznak és nem jön össze, vagy nagyon nehezen.

Komment 731 | Reblog! 0 |
0

Úgy gondolom, nem egyedi történet az enyém. Csak nem hallani hasonlókat, azért osztom meg veletek, talán más is jár hasonló cipőben. Szexualitással kapcsolatos probléma, szemérmesek az emberek, főleg, ha szokatlan a felállás.

A párommal gimnázium óta ismerjük egymást. Hamar összejöttünk, a testiség is kezdettől fogva jelen volt, bár szigorúan csak a petting szintjéig. Aztán többször szétváltak útjaink (én szakítottam, majd kértem magam vissza), mígnem az egyetem végén ismét egymásra találtunk, immár végleg. A külön töltött időben én „kalandoztam”, neki nem volt más lánnyal kapcsolata, bár volt, akinek ő tetszett és próbálkozott is az akkor szingli párommal. De ő rám várt, azt mondta, hogy anno rögtön tudta, hogy én vagyok számára az igazi. Sokáig együtt éltünk, majd összeházasodtunk. Szépen éltünk, volt munka, amit szerettünk, kicsi, de saját lakás, boldogok voltunk, a szex is remek volt. Sok gyermeket szeretett volna, míg én kettőt terveztem, ráhagytuk, majd alakul.

Komment 336 | Reblog! 0 |
0

A terhességem utolsó heteiben sajnos nem tudtam végre nyugodtan hátradőlni, pihenni és élvezni végre az utolsó pár hetet. Nem, nekem aggódnom kellett mindenféle reális és irreális probléma miatt, azt lestem magamon, hogy miből lehet baj, és hogy normális-e, ha ezt vagy azt érzem vagy nem érzem. Hát amiket éreztem, tuti normális volt, de utólag belátom, én nem!

Nem tudtam elengedni magam, annyi hét aggódás szinte belém nevelte, hogy résen kell lenni, mert biztos lesz valami, és lehetetlen, hogy már simán menjen minden, mert miért is menne PONT VELEM minden rendben?! Ha fájt, az volt  a baj, ha nem fájt, akkor meg az!
Közben meg valóban terhesség lett az áldott állapotból, mert annak ellenére, hogy az utolsó két hétben jóslóim sem voltak és energikus lettem, azért a hasam nőtt rendesen, aludni, enni egyre kevésbé bírtam, az ágyból is inkább reumás bálnaként kászálódtam ki hangos uff-uff közepette, mint szökellő szarvasként. A hormonok tombolásáról nem is beszélve. Mindenkivel veszekedtem, belekötöttem az élő fába is, igazi nyervogós, hisztérikus picsa lettem.

Komment 54 | Reblog! 0 |
0

29. hét

Tudom (sejtem), hogy a legtöbben sztorikat szeretnek olvasni. Ha már terhesnapló, legyen eseményes, de ne túl felkavaró. Amolyan voltunk anyóséknál – hoztam szilvalekvárt – nehezen bírom a lépcsőt – a manócska rendesen mozgolódik és szépen fejlődik-típusú. Szimpatikus. A kismama langyos vívódásai, hogy azért magamra ismerjek. Nem túl rózsaszín, nem túl sötét. Nem tudok ilyennel szolgálni, velem nem történik semmi féligérdekes (még az sem). Néha egy-két aranyos vagy kicsit szokatlan epizód, azokat általában meg is írom. Mivel ilyen eseménytelenül telnek a napjaim, van időm gondolkodni. De minek?

Komment 606 | Reblog! 0 |
0

Ahogy a terhességi cukorbetegségről szóló sorozat első részében szóba került, ha valakinél terhességi cukorbetegséget diagnosztizálnak, elsőként alacsony szénhidráttartalmú diétát írnak neki elő. Egy nap jellemzően 160 vagy 180 gramm szénhidrátot (ch) szabad elfogyasztani, de ezt majd az orvosod megmondja, ahogy azt is, hogy milyen eloszlásban, azaz melyik étkezésre mennyi ch jut.

Nagyon fontos, hogy a szénhidrát eloszlása minél egyenletesebb legyen, hogy a vércukorszinted ne ugráljon fel-le. Éppen ezért nem csak arra kell figyelni, hogy az előírt mennyiséget ne lépd túl, hanem arra is, hogy annyit viszont megegyél, ami a diétában szerepel, különben éhezteted magadat és a babádat is, illetve ha nagyon leesik a vércukorszinted, akkor a hipoglikémia összes kellemetlen és veszélyes tünete is előjöhet a hányingertől az ájulásig. Így például a grillcsirke zöldsalátával egy nagyon egészséges ebéd, de alig van benne szénhidrát, így cukorbetegség esetén nem elegendő.

Komment 54 | Reblog! 0 |
0

Terhesnaplopó

Nos, eléggé meglepődtem az előző irományom sikerén. Már ha lehet így nevezni a sok hozzászólást. Itt megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem mindenkinek, aki tetszését vagy remélhetőleg építőnek szánt kritikáját kifejezte írásom kapcsán. Mint tapasztaltátok, én nem válaszolok, azon egyszerű oknál fogva, hogy igen kevés a szabadidőm, de feleségem pótolja a hiányosságot. Neki úgyis mindig igaza van a végén...

Komment 70 | Reblog! 0 |
0

Az előző posztomban írtam róla, hogy milyen nehéz időszakon voltam túl az előző egy évben, hogy milyen nehéz volt nekem/nekünk a tavalyi borzalom. De most eljött egy új kezdet. Eljött az, amire nagyon vártunk, amit úgy reméltünk. Május végén pozitív lett a teszt. Valamiért éreztem rögtön, hogy most minden rendben, jó helyen van. Gyors időpontkérés a dokinál, egy hét múlva már ő is megnyugtatott, hogy igen, ott van, jó helyen van a nagyon-nagyon mini babánk. Jó, jó, tudom, akkor még mindennek lehet nevezni, csak babának nem, de a lényeg, hogy ott volt, vert a pici szíve és jó helyen volt. Két hét múlvára rendelt vissza. Aznap délután egyetlen egy embernek mondtuk el, az is a Nagymamám, hiszen Ő mindig mindent tud, mindenbe be van avatva és tudtuk, hogy ezt a hírt is Vele kell megosztanunk először. Természetesen volt sírás és minden öröm, ami ilyenkor szokott lenni. A Férjjel megbeszéltük, hogy a 12. hét végéig senki másnak nem mondjuk el. Babonából igaz, de addig csak a mi féltve őrzött titkunknak szerettük volna megtartani. 

Komment 101 | Reblog! 0 |
0

27. hét

A hétvégén egy május közepén szült barátnőmet látogattuk. Életemben először volt a kezemben kilenc hónaposnál kisebb csecsemő, és ez – hogy ne legyen olyan egyszerű és gyönyörű az élet – eléggé felkavarta a terhességem állóvizét. Bevallom, egy kicsit megijedtem. Először is: fogalmam sem volt, hogyan kell megfogni. Ott nyekergett, kapadozott, tekergőzött a kezeim között egy négykilós kis puha csomag (hihetetlen, milyen erő van egy ekkora testben), és rettegtem, hogy leejtem. Olyan hülyén éreztem magam, nem egészen három hónap múlva én is szülök egy ilyet, de azt sem tudom, hogy nyúljak hozzá. Gyorsan vissza is adtam az anyjának, nehogy nálam romoljon el.

Hát ennek nem természetesen kéne jönnie? Ha egy nőnek a kezébe adnak egy gyereket, akkor rögtön tudja, mit csináljon vele, gondoltam én eddig. Anyuka azzal sem segített sokat, hogy elmesélt egy kézzel tágításos – szívhangleeséses – belázasodásos – újra megműtéses horrorszülést (vidéki kórház, fogalma sem volt, mi fog történni vele, egyszerűen lefogták a lábait két oldalról, doktornő felnyúlt és szó nélkül tágított, hogy mitől lázasodott be később, azt azóta sem tudják). Miután végigborzongtam a történetet, még az is kiderült, hogy a szóban fogó anyukának senki nem mutatta meg, hogyan kell szoptatni, teljesen ösztönösen rájött magától, mit kell tennie, azóta is gond nélkül szopik a gyerek. Tessék – én meg azt sem tudom a szülés előtt három hónappal, hogyan nyúljak egy csecsemőhöz…

Komment 329 | Reblog! 0 |
0

A Bezzeganyán már elég sokféle probléma előkerült, ami a babaváráshoz kapcsolódik. A terhességi cukorbetegségről itt azonban még nem nagyon esett szó. (A P-n még Vakmacska írt egy nagyon gyakorlatias és szórakoztató bejegyzést.)

Nekem sok előzményem volt. A családban mindkét ágon több helyen is előfordult cukorbetegség. Aztán sok utánajárás eredményeként 2008-ban kiderült, hogy PCOS-em és inzulinrezisztenciám (IR) van, ami a szénhidrát-anyagcsere zavarok különböző megjelenési formáinak közös gyökere, és akár évtizedekkel megelőzheti a tényleges anyagcserezavar kialakulását. (A PCOS-ről részletesebben Center írt egy jól összeszedett posztot korábban. ) Így azóta néhány kilengéssel tartom a „cukros” diétát, amiről a következő részben szeretnék szót ejteni.

Mindezek ellenére szerencsére mindkét gyerekem spontán módon és elég hamar megfogant. Mindkét terhességnél kezdettől fogva ellenőrizték a cukromat az előzmények miatt, de az elsőnél a diéta elegendőnek bizonyult. Amikor viszont a fiamat vártam, a 14. héten már látszott, hogy nagyobb a gond, inzulinra is szükségem lett. Így a legtöbb terhességi cukorbeteg kismamával szemben, akiknek csak a 24-26. heti terheléses vércukorvizsgálat mutatja ki a problémát, én a terhesség majdnem kétharmadát szigorúan diétázva és inzulinozva csináltam végig.

Komment 82 | Reblog! 0 |
0

A múltkori történetet ott hagytam abba, hogy készültünk a genetikai vizsgálatra.

Korábbi tapasztalataim szerencsére nincsenek a témakörben, most viszont sajnos jut belőle bőven. Kezdődött azzal, hogy a saját nőgyógyászomnak köszönhetően közvetlenül az általa javasolt orvossal egyeztettünk időpontot, kikerülve a kórházi bürokráciát, előjegyzési mizériát. Ennek köszönhetően két nappal(!) később, időpontra érkeztem, és a megbeszéltek szerint próbáltam telefonon felhívni az orvost, de mivel csak egy központi számot tudtam, ott simán letagadták, azt mondták, nem tudják adni, vidéken van... Harmadszori nekifutásra a vonal túlvégén sikerült megérteni, hogy márpedig nekem egy személyesen egyeztetett időpontom van, konkrétan azzal az orvossal, és ő kérte, hogy jelentkezzek nála, ha megérkeztem. Erre a válasz kissé sértődötten (hiszen ellentmondtam és igazam volt) közölték, hogy akkor a portással kerestessem meg, hogy hol van. A portán rendesek voltak, a néni figyelte, mikor érkezik be az ajtón, hiszen mi azt sem tudtuk, hogy néz ki, akit várunk.

Komment 263 | Reblog! 0 |
0

24. hét

Meglehetősen rosszul sikerült héten vagyok túl, úgyhogy előre is elnézést kérek, de ez a poszt nem lesz valami pozitív. Kezdjük ott, hogy a tököm tele van már a vizsgákkal meg a tanulással, a hátam meg a derekam a tételkidolgozó alapüléstől (meg gondolom, a terhességtől is) fájni kezdett, az agyam lassan szivacsszerűvé szipolyozva, a memóriám persze nem a régi. Ez utóbbi egyrészt a vizsgákon jön nagyon jól, másrészt külön élvezet, amikor egy-egy olyan számnak megy ki a szövege egyik pillanatról a másikra a fejemből, amit egyébként álmomból felkeltve, bantu nyelven visszafelé is tudok. És az se a tanárt, se a vendéget nem érdekli, hogy a hormonok csinálják ezt velem, és nem felkészületlen vagyok. De a legnagyobb probléma ez legyen.

A következő kellemesség, amelyhez hasonlót itt is sokszor olvastam terhesposztokban, de velem eddig még nem történt meg: véletlenül kefirt vettem tejföl helyett a leveshez. Leülünk ebédelni a Férjjel, kanalazom ki a dobozból az anyagot, amikor is észreveszem, hogy ez biza kefir. A következő pillanatban bőgni kezdek, és vagy tíz percig képtelen vagyok abbahagyni. Férj szegény csak ül ott döbbenten, kérdezget, hogy mi a baj, én csak hüppögök, és nem tudok választ adni. Egy nyomorult kefir is ki tud készíteni, mi lesz, ha lesz itt egy folyton ordító gyerek? Az oké, hogy bőgök egy autóreklámon. Az is oké, hogy minden hülyeségen vérig sértődöm. De emiatt kibukni…? (Megj: a gombaleves jó kefirrel is.)

Komment 245 | Reblog! 0 |
0

Két évi sikertelen próbálkozás után végre jön első gyermekünk, aki – immár biztosan – lány. Összességében azt hiszem, szerencsés vagyok, már ami a terhesség alatti várható nehézségeket illeti. Az asszony kissé kívánós lett és érzékeny érzelmileg, de ez meg se közelíti azokat a történeteket, amiket az ember hall vagy olvas. Vagy legalábbis amit én ez alapján képzeltem. Nagyjából ugyanazokat a dolgokat kívanja meg, amiket már eddig is szeretett: fagyi, csoki, eper, gyümölcsös turmix stb. Mondjuk a bevásárlást javaslom sorstársaimnak egyedül elintézni, mert ott aztán jönnek az egyéb ötletek, és ki tud nemet mondani nekik? Akkor bánatosan elszontyolódik, lenéz, megsimogatja a hasát és máris vesztettünk. Sőt még bűnösnek is érezhetjük utána magunkat, jön a „Hogy lehettem ilyen szívtelen” érzés.

Komment 203 | Reblog! 0 |
0

Gyanús volt: elmaradt a vérzésem. Vettem egy tesztet, bár nem hittem, hogy pozitív lesz, és leesett állal néztem rajta a két csíkot. Ezt nem tudom elmagyarázni: az első kettőnél éreztem, hogy terhes vagyok, most csak kikövetkeztettem a jelekből. Nem hittem el, hogy babát várok, még az ultrahang után sem, igazából. Valahogy rossz érzésem volt. Ezt persze senki nem vette komolyan, pedig nem vagyok az a paragép-fajta, és a férjem is, apukám is csak nyugtatgatott: biztos nincs semmi gond. Az ultrahangon minden rendben volt, minden leletem jó volt, még az AFP is tökéletes eredményt adott, pedig azt egy háromnapos, majdnem vészes hányás miatti öt kiló leadása után vették le. De akkor már nagyon ideges voltam. Minden logikus magyarázat nélkül. Apukám nézte a hasamat, a méhem akkor valamivel kisebb volt, mint kellett volna, de szívhang volt, a magzatmozgások megvoltak, nyugtatgatott hát tovább.

Komment 139 | Reblog! 0 |
0

És ha taxiban szülök?

Címkék: Lindus, terhesség, kismama

A Gyermek akkorákat rúg, hogy kezd tényleg fájni. Édesanyám szerint én lusta baba voltam, ő nem emlékszik különösebben nagy tornászakciókra. Úgyhogy apja lánya.

Ezek ketten már most imádják egymást, nekem meggyőződésem, hogy a Gyerek pontosan tudja, mikor van itthon az apja, ha pedig a Kedves hozzáér a hasamhoz, akkor produkálja is neki magát. (És ha nem így van, akkor is olyan jó ezt hinni!)

Komment 32 | Reblog! 0 |
0

Akarok gyereket?

A válaszom erre a kérdésre az életem első 29 évében határozott és kapásból rávágott NEM! volt; az utóbbi félévben igenbe hajló talán…

Nemsokára betöltöm a 30-at, és a gyerekvállalás gondolata egyáltalán és legeslegelőször tavaly decemberben merült fel bennem. Sok okát tudnám hirtelen felsorolni, hogy miért nem akartam korábban gyereket, de hogy mi a tényleges és konkrét indok… arról fogalmam sincs. Egészen fiatal koromtól fogva, amikor az emberben még csak az merül fel, hogy nő vagyok, és az anyukám is az, és akkor lehet, hogy majd egyszer én is anyuka leszek, na, innentől kezdve zárkóztam el a témától a leghatározottabban. Olyannyira, hogy gyakorlatilag a veszekedésig mentem bárkivel, aki meg akart győzni arról, hogy egyrészt a gyerekvállalás milyen csodálatos dolog, másrészt pedig arról, hogy majd én is, úgyis meggondolom magam.

Komment 667 | Reblog! 0 |
0

23. hét

Megtörtént az első interakció apa és lánya közt: egy teljes erőből kivitelezett tenyéren rúgás formájában. Az utóbbi napokban észrevettem, hogy már nemcsak bukfencezik és bugyborog a gyerek, hanem rugdos is, ezért olykor riasztottam a Férjet, hogy szaladjon hasat taperolni, hátha. Ez sokáig semmi eredményre nem vezetett, hiába, egy igazi nő csak akkor rúg egy férfiba, ha jó oka van rá. Egyik este végül megtörtént a csoda: az okot igazi nő módjára elhallgatta, rúgni viszont rúgott, a Férj meg teljesen magán kívül volt az örömtől (most el lehetne azon filozofálni, hogy szereti-e az igazi férfi, ha belerúgnak, mindenesetre egy húszcentis kislánytól talán nem eshet olyan rosszul), hogy végre ő is érezhette mozogni a lányát. Én továbbra is azt várom, hogy mikor lesz már végre kellemes a magzatmozgás, illetve szeretném, ha belső szerveim módszeres széttrancsírozását sokkal éteribb anyai örömmel volnék képes átélni, de ez egyelőre nem megy… Teljesen abszurd, hogy az embernek a hasában van egy másik ember, aki gyakorlatilag használja a gazdatestet. Egy kis szimbióta. Ha jobban belegondolok, szinte beleszédülök, mennyire valószerűtlen dolog ez az egész terhesség-szülés témakör. (Hogy a világ legtermészetesebb dolga egyben az egyik legabszurdabb is legyen, na, ehhez kellett némi humorérzék az evolúciónak vagy a Jóistennek, ahogy tetszik.)

Komment 446 | Reblog! 0 |
0

Régóta olvasója vagyok a Bezzeganyának, nagyon sok történet meghatott, elgondolkodtatott vagy éppen sokat segített. Az enyém inkább csak a közléskényszeremet, vagy a lelkemet akarja nyugtatni, valahogy megérteni, elfogadni, vagy csak elmondani, mi történt, hátha segít.

Félreértés ne essék, nincs okom panaszra, (biztos mindenki így gondolja) de nekem van a világon a legszebb, legokosabb és legkedvesebb kislányom, aki most 18 hónapos, eleven, kíváncsi, kedves, és talán a legboldogabb baba,  akit eddig láttam, és sokszor lelkiismeret-furdalásom van, amiért mégis vágyom Őrá is, aki nem születhetett meg.

Komment 175 | Reblog! 0 |
0

22. hét

A gyerek valószínűleg tornász lesz, kedvenc elfoglaltsága a különböző belső szerveim – főleg a húgyhólyagom – tiprása, amit délelőtt 11 és este 10 körül csinál a legszívesebben. Jó hír viszont, hogy kitűnő zenei ízlése van. Na, Beethovent még nem hallgatunk, de a sanzonokat szereti. És itt hadd jegyezzek meg valamit. Meggyőződésem, hogy a kismamák a magzat különféle életterületeket érintő ízlését nagyrészt bemagyarázzák maguknak. Én is. Nekem nagyon kényelmes és jó dolog azt hinni, hogy a gyerekkel azonos zenei állásponton vagyok, bár ő még nincs alkupozícióban azzal kapcsolatban, hogy mit hallgassunk. De mivel a méhen belüli ámokfutást azonnal beszünteti, ha Charles Aznavourt vagy Piafot hallgatok, ebből szeretek arra következtetni, hogy anyja lánya. Persze Aznavour hangjára minden valamirevaló nő szíve ellágyul. Tehát nemcsak jó ízlése van, hanem valamirevaló nő is lesz belőle.

Választott magának altatódalt is. Van Piafnak egy nagyon melankolikus dala, soha nem szerettem különösebben, valamelyik nap viszont bekúszott a dallam az agyamba, és nem tudtam tőle szabadulni. Többször is meghallgattam, és valamiért azt érzem, hogy az az ő dala lesz. (Noha tényleg nagyon szomorú a szövege és a dallama is. Én meg egyáltalán nem vagyok ezoterikus.) Kipróbálom majd altatódalként, ha megszületett, a szövegét úgysem fogja érteni jó darabig.

Komment 558 | Reblog! 0 |
0

Sziasztok! Egy 24 éves boldog férj vagyok, és igyekszem tökéletes Apácskává válni.  2012 novemberében kezdtük megtervezni az esküvőnket, majd 2013 január elején úgy éreztük, itt az ideje, hogy a szerelmünk egy új életben testet öltsön. Úgy számoltuk, hogy nagyjából az esküvő időpontja körül járunk majd sikerrel, de elszámítottuk magunkat.

2013. január 31.-én békésen autóztunk hazafelé egy szokásos csütörtöki munkanap után, és közben az én (akkor még) Menyasszonyom arról mesélt, hogy egész nap fáradt volt, álmos, és egyébként is; valami nem okés. Viccesen megjegyeztem, hogy biztos terhes, amire jött is a válasz, hogy "Ja, biztos."

Komment 1530 | Reblog! 0 |
1

Borzasztóan fáj, de el kell engednem a babámat.

A kötelező 12. heti ultrahangra mentünk. Anyukám kísért, mivel a rosszullétek még mindig kínoznak, „hosszabb” utakra nyugodtabb vagyok, ha jön velem valaki, aki szükség esetén tud vezetni. Egy héttel korábban már voltunk, de akkor az orvos némi hümmögés után kiszámolta, hogy még nem betöltött a 12. hét, jöjjünk vissza a következő hétfőn, majd még mielőtt kijöttünk tőle, megkérdezte, hány éves is vagyok (33), és hogy lesz-e kombinált teszt? Mondtam neki, hogy a saját orvosom szerint nem szükséges, mivel még nem vagyok a rizikós korcsoportban, ezért valószínűleg nem csináltatom meg. Erre megint némi hümmögés után kaptam egy javaslatot, miszerint azért nincs már annyira messze az a 35 év és ő egyébként genetikus is, és az én koromban ajánlaná a vizsgálat elvégzését.

Komment 371 | Reblog! 0 |
0

Terhesség - a harmadik trimeszter

Címkék: Crysa, terhesség

Ez a szakasz a 28. héttől a gyereked megszületéséig tart. Ha a harmad elején jön a világra, már 95% esélye van az életben maradásra. Itt az idő, hogy összeállítsd a kórházi csomagot és kialakítsd azt a helyet vagy szobát, ahová az új családtagot haza fogod hozni. Nem kell aggódni, ha nem a kiírt napon születik meg, hiszen csak minden huszadik újszülött „pontos”. A legtöbb szülés a terhesség 38–42. hete között történik.

Komment 5749 | Reblog! 0 |
1

21. hét

 

Infantilizálódok. (Van ilyen szó?) Elmondom, hogyan kezdődött. A Férjjel még terhességem hajnalán megegyeztünk abban, hogy csak az utolsó pillanatban vásárolunk be a gyereknek (utolsó pillanat alatt az utolsó hónapot értettük). Ezt be is tartjuk. Arról viszont egyáltalán nem volt szó, hogy nem mehetünk be bababoltokba, vagy nagyáruházak gyerekosztályára nézelődni.

Komment 557 | Reblog! 0 |
0

Volt egy elképzelésem arról, milyen lesz, ha egyszer "áldott állapotba" kerülök. Nyugodt, békés, örömteli. Normális és átlagos. Ám elképzeléseim szöges ellentéteként jelen pillanatban egészen áldatlannak élem meg, holott velem és a bennem leledző Valakivel minden rendben van. Február végén komolyan felmerült a gyerekvállalás gondolata, amit tett is követett. Április végén pozitív teszt. Katartikus, megtisztulós, más-tudatállapotba-helyezkedős ősanyává változások nélkül. Örömmel és a legnagyobb természetességgel fogadtuk a dolgot, bár még jele nincs a fürdőszobaszekrényben sormintaként tekergőző teszteken kívül, amit hetente egyszer-kétszer lepisilek a buli kedvéért. Vicces, amint hamarabb jön elő a tesztcsík, mint a kontroll... és megnyugtató, hogy még ott van. Érzelmi lángolásom nincs. A világ legtermészetesebb dolgaként élem meg, hogy létezik, fejlődik és hogy hamarosan meg fog mutatkozni.

Komment 520 | Reblog! 0 |
0

Gyerekünk lesz. Persze ezt már január kilencedike óta tudjuk. Aznap este gondoltam úgy, hogy a három napja késő menstruációm és a két nap múlva esedékes epeműtétem együttesen indokolnak egy terhességi tesztet, mert tulajdonképpen várhatok babát, - ahogy a Való Világ ikszedik szériájának szereplői mondták minden kiszavazáskor: - benne van a pakliban. Bár száz százalékig biztos voltam benne, hogy nem várok. Főleg, hogy néhány nappal előtte teszteltem negatívat. (Tudtuk már akkor, hogy ha lányunk lesz, Emmának fogjuk hívni, ezért szomorkásan konstatáltuk, hogy hát NEmma.)

Komment 24 | Reblog! 0 |
0

20. hét

Kissé sietve és késve is írom ezt a posztot, beadandók és egy kellemes zh árnyékolták be a hetet. Épp egy teljesen indokolatlan idegroham után vagyok, összezuhanva, kisírt szemmel. Nem idegesített fel senki és semmi, hazafelé a kocsiban minden ok nélkül rám jött valami fékezhetetlen törni-zúzni vágyás egyik pillanatról a másikra, ami sajnos csak fokozódott, ahogy beléptem az ajtónkon. Mostanában vannak ilyen érthetetlen kirohanásaim, nyilván a hormonok miatt. Próbálom őket fékezni, és ami a legszebb, pontosan tudom ilyenkor, hogy valójában semmi bajom, csak a testem játszik velem… Mégis van, hogy nem sikerül lelakatolni az indulataimat. A Férjet szegényt nagyon sajnálom ilyenkor, hiszen semmiről nem tehet, ő ráadásul fokozottan érzékeny az ilyesmire, nem nagyon tud mit kezdeni a kirohanásaimmal, szinte lebénul, ha én tombolni kezdek. Soha nem őt támadom, mégis megijed szegénykém.

Komment 441 | Reblog! 0 |
0

Eleve kiszolgáltatott helyzet, mikor az ember lány hosszú tépelődés után elhagyja a férjét, és hazaköltözik a szüleihez, plusz probléma, ha terhes, úgy, ahogy én. 17-18 hetes terhes lehettem, mikor Valentin-nap reggelén több órás újabb parttalan vita után kiléptem közös otthonunk ajtaján. Utólag úgy látom, hogy én homokba dugtam a fejem, nem vettem észre időben a dolgokat, ha meg mégis, azt mondtam, hogy még csiszolódunk, idő kell a harmóniához. Nem éltünk együtt a házasság előtt, mivel az ő szakmája nem tette lehetővé, legalább is nekem azt mondta. Persze tisztában voltam a katolikus egyház írott, és íratlan szabályaival, így nem erőlködtem, belátom, hiba volt. Ő, pedig mindent elintézett ezzel a kifogással. Azt hiszem az ekkori engedékenységemből azt szűrte le, hogy később is majd minden úgy lesz, ahogy ő mondja, nem lesz ellenvetésem semmiben.

Komment 918 | Reblog! 0 |
0

19. hét

Hol is kezdjem…? Kislány! Persze ezt eddig is sejtettük, de most vált biztossá a második UH-n. Ami egyébként több szempontból viccesen zajlott. Először is, amikor a doki elárulta végre, hogy a gyerek 15 cm és kb. 30 deka, akkor benyögtem, hogy „jé, az pont egy kismacska!”. Orvos és asszisztensnő részéről felhúzott szemöldök, értetlenkedő vigyor.

Majd zavaromban közöltem a dokival – én, a nagy UH-szakértő, nőgyógyász és diplomás jóisten a mindössze 35 év tapasztalattal rendelkező, legkorszerűbb berendezésekkel dolgozó mezei kis hülye orvossal, értitek - , hogy tuti, hogy kislány, mert én érzem, és „különben is” – bámultam a képernyőre – „az ott nem a kis pinája?”  Így, expressis verbis. Tök véletlen volt, esküszöm. A doki röhögött, és mondta, hogy de, az a puncija. Innentől nem nagyon szólaltam meg.

Komment 398 | Reblog! 0 |
0

35. hét (34+7)

Úgy néz ki, lassan tényleg a végén járok. Tíz héttel ezelőtt az volt a legirreálisabb gondolatom hogy eddig kihúzom, teljesen biztos voltam benne hogy a 30-at nem lépem át. Most itt vagyok, 3-án töltöm a 35-öt. Mikor elkezdtem írogatni a naplóm, minden dühöm és kiadatlan feszültségem beleadtam és kis időre könnyebb volt. Mikor Tőletek a sok pozitív visszajelzést és bátorítást kaptam, az hatalmas erőt adott és lassan elkezdtem bízni magamban és a testemben. Sokszor visszaestem az önsajnálat és a parázás dagonyájába, néha még most is bevallom, de olyan sok kedves szót és pozitív gondolatokat adtatok nekem Ti és sokan mások, hogy egy idő után már nem sajnáltam magam, hanem előre néztem és kezdett természetes lenni, hogy nem lesz semmi baj! Köszönöm szépen a sok jó szót, amit Tőletek kaptam, komolyan meghatódtam, de amolyan nyálasan!

Komment 49 | Reblog! 0 |
0

Egy szép tavaszi napon derült égből villámcsapásként ötlött fel bennem, hogy gyermeket szeretnék. MOST! A férjem nem értette, hogy mi ez a hirtelen elhatározás, én sem értem azóta sem, de nem kellett sokat noszogatni, két hét után rajta voltunk az "ügyön". A húszas éveink közepén jártunk, fiatalok voltunk, a legjobb korban. Szinte biztos voltam benne, hogy hipp-hopp teherbe esem. Hát nem így lett. Teltek múltak a hónapok, mindhiába. Nyolc sikertelen hónap után nem bírtuk tovább, és jelentkeztünk egy családtervező központba, de álmunkban sem gondoltuk volna, hogy rögtön az első vizsgálat eredménye ilyen szélsőséges: azoospermia. Nem hogy kevés spermium, vagy nem mozgó... egy darab sem volt! Összetörtünk, mélységesen. Csak tetézte a fájdalmunkat, hogy a környezetünkben a kutyától a macskáig mindenki teherbe esett. Volt, aki véletlenül, volt, aki nehezebben, de egy közös volt bennük, szörnyen büszkék voltak, a férfiak pedig nem győzték hangoztatni, hogy milyen remek munkát végeztek. Miközben mi éppen próbáltuk felfogni, hogy ez számunkra ott és akkor lehetetlen volt.

Komment 506 | Reblog! 0 |
0

Terhesnapló 9. – 18. hét

 

Nagyon kedves és kellemes héten vagyunk túl: nálunk nyaralt a kiskutyám, aki egyébként a szülői házban lakik, de néha el szoktam hozni, hogy világot lásson. A Férj erős ellenérzéseket táplál mindennemű kutyával szemben, több gyerekkori rossz tapasztalat és sok-sok kutyátlanul töltött év eredményeképpen. Kutyakérdésben hát nem illünk össze, bár a héten történtek megingatták elkeseredésemet, miszerint talán sosem lesz kutyánk. (Tudom-tudom: gyerek-kutya, ez a normális sorrend…)

Komment 297 | Reblog! 0 |
0

Előjáték

Tavaly augusztusban döntöttünk úgy, hogy felhagyok a fogamzásgátló szedésével és jöjjön a gyerekünk, amikor jönni akar. A továbbiakhoz fontos információ, hogy a gyógyszer után a ciklusom úgy alakult, hogy durván háromhavonta jött meg. Felhívtam egy nődokit, aki megnyugtatott, hogy a több éves gyógyszerszedés után természetesen idő kell a szervezetemnek, ne aggódjak. Nem aggódtam. Április elején aztán feltűnt, hogy mazsolányi melleim majd’ szétrobbannak, egész nap fájdalmasan feszülnek (eddig kb. nem is tudtam a létezésükről), nem megy a hason alvás sem. Ellenben én, aki mindig éjfélig parádéztam, este hétkor lecsukott szemmel hanyatlok mély hortyogásba, csakhogy éjjel többször is túrázzak a budira pisilni. Ekkor pendítette meg a párom, hogy talán meg kéne próbálni egy tesztet, hátha. Nem vagyok rosszul? Nem. Ellenben emberi adagokat szellentek. Na, jó, felkelek, pisilek, de hittem is meg nem is. Borzasztóan vártam, de nem mertem hinni a jeleknek, nehogy túlságosan beleéljem magam olyanba, ami esetleg nincs. Kedd reggel volt, műanyag pohár, 10 mp. belelógatás, vízszintes felületre helyezés. Ránézek, a teszt működik, azonnal megjelenik egy csík. Főzök egy kávét. Nem hiszem, hogy terhes vagyok. Eltelik az 5 perc, megyek kidobni a tesztcsíkot. Gyökeret eresztek a konyhapadlóba, a teszten kettő jól kivehető csík. A következő fél órában csak azt hajtogatom: „Ó, te jó ég! Ó, te jó ég!!” Párom hazaér, örömkönnyek, boldogság. Egy hét múlva megismétlem. Megint pozitív. Telefon, megyei kórház, időpont. Számoljuk vissza a napokat keddig és lapulunk, mint szar a fűben, édes titok, bizakodunk.

Komment 116 | Reblog! 0 |
0

Jelentem, itt vagyok, a teljes nihil szélén némi agybajjal megfejelve. Kínlódom, és minden józan eszem, ösztönöm és tisztánlátásom odalett. Meg sem tudom fogalmazni, mi a bajom. Múlt héten volt némi erős rendszertelen fájásom, némi kis tágulásos vérzéssel, dokihoz mentem, szerinte ez normális a harmadiknál, csak a görcsöket kell kerülni. Megint beleestem a hibámba, és kérdezgetni kezdtem Dr Google-t. Beijedtem, mert más kapott tüdőérlelőt, mást befektettek, más nem érti, miért nem kaptam már a 23. héten, mikor ez az egész elkezdődött, és már nem is valószínű, hogy a betöltött 34. után adnak, én meg semmit nem éreztem, mit kéne tennem: verni az asztalt a dokinál, figyelmen kívül hagyni mást, mert én én vagyok. Besokalltam, ez volt a hab a tortán a 10 hétig tartó aggódáson, és egyszerűen kikapcsolt az agyam a jóváhagyásom nélkül, és most üresség van bennem is egy kicsit. Haragszom magamra, mert amúgy nem vagyok ilyen tejbetök, de valami lefogja a kerekeket, ha az agyam önvédelme az, akkor köszönöm, talán stressztől akar kímélni, ami biztos csak árt.

Komment 171 | Reblog! 0 |
0

Csütörtökön végre elérkezett a megbeszélt időpont, és látogatást tehettem a Szent Imre szülészetén, hogy a szülésznővel beszélgessek és megnézzem az akció helyszínét. Kicsit korábban érkeztem, így leültem az első emeleten a szülészet bejárata elé. Éppen látogattak egy kismamát. Először azt hittem, hogy még mindig terhes (jó kilenc hónapos hasa volt), aztán a beszélgetésből kiderült, hogy két napja szült; kicsit el is szégyelltem magam, mert elfogott egy enyhe pánik a hasát elnézve. Az egész várakozásban volt valami szürreális, a nagyhasú anyukával és a kényszeresen gügyögő rokonokkal. Én közben a telefonomat nyomkodtam valami brutális gyilkosságról szóló cikket olvasva, persze hallgatóztam is, bár nem illik, tudom.

Komment 377 | Reblog! 0 |
0

A történetem nem egy klasszikus születésről, sem a gyermeknevelés szépségeiről avagy nehézségeiről szól, hanem arról, hogy  egy sokak által titkolt pszichés betegséggel hogyan lehet létezni és egyáltalán gyereket vállalni, nevelni.

Betegségem jóval előbb kezdődött, minthogy szültem volna. Ez egy külön történet is lehetne. A lényeg az, hogy miután többször is meghalni véltem magam, kiderült, hogy pánikbeteg vagyok. Nem kívánom senkinek, azt hajtogattam magamnak, hogy huszonpár évesen nem nagyon szoktak szívrohamban meghalni, meg hasonló baromságokat. Az évek alatt sikerült a pánikrohamokat nullához közelíteni pszichiáter, antidepresszánsok, hangulatjavítók révén, amikor is kiderült, hogy babát várok. Azonnal rohantam az agydokimhoz. Most mi lesz? A baba? A gyógyszerek? Én?

Komment 118 | Reblog! 0 |
0

33. hét  - 32+7

Itt a szép idő, a napsütés, fortyognak a hormonok, zümmögnek a méhecskék, akik majd beporozzák a bibét, persze ha a bibe is úgy akarja... Rám is hatással van a tavasz, még ha leginkább csak az ablakból kinézve élvezhetem. A napokban sokat gondolok az első külföldi, családi nyaralásunkra.

1994-et írtak, 11 éves voltam akkor. Ekkor még misztikus dolog volt a megfoghatatlanságával az, hogy külföld. Mi az? Ott milyenek az emberek, két fülük van? Hogy beszélnek? Minden nappal izgatottabban vártam az indulást és szépen lassan egy csoda körvonalazódott előttem. Egy fehér Renault 4-es kis konzervdobozhátú kocsival vágtunk neki egy hajnalon. 800 km körülbelül, egy Rabac nevezetű halászfalu Isztria keleti részén, Rijekától nem messze. Ahogy utaztunk és telt az idő, váltották egymást a tájak, én egyre türelmetlenebb lettem és vártam a külföldet. Vártam a tengert, amiről annyit olvastam, és vártam, hogy csodát látok. Apámat kérdezgetem, mikor érünk már oda, közben a 8 éves húgomat próbáltuk lekötni anyámmal.
Egyszer csak utolértük a csodát! Apám közli, már nem sok kell, és megérkezünk. Belépünk egy alagútba, aminek neve is van:Ucka, és kb. 10 km hosszú. Onnan kiérve vakító napfény fogad, és az addig kopár-sziklás hegy helyett a tengerparton találjuk magunkat.

Komment 21 | Reblog! 0 |
0

Kellemes tavaszi nap volt, amikor megtudtuk, hogy jön. Férjemnek a legszebb névnapi ajándék volt. Nagyon boldogok voltunk, hiszen már nagyon vártuk. Megtörtént az első UH, azt mondta a doki, hogy még nagyon fiatal, menjek vissza pár hét múlva. Az első pár hét csodálatos volt. Semmi rosszullét, semmi baj, minden maga volt az álom. Aztán jött a baj... szélgörcs, hasmenés, majd pár nap múlva vérzés.

Komment 65 | Reblog! 0 |
0

A hotelben, ahol hétvégente dolgozom, nagyon sok a vendég kisgyerek, főleg 0-5 évesek. Minden alkalommal döbbenten figyelem, hogyan nevelik őket a szüleik, és nem túlzok, ha azt mondom: 10 szülőből 9 egyáltalán nem korlátozza a gyereket. Semmiben. Nem tudom, van-e összefüggés a társadalmi helyzet és a gyereknevelési szokások között, de az említett szülők főként a felső-középosztályból vagy magasabb társadalmi rétegből kerülnek ki. Nem vonok le következtetést, mivel másmilyen szülőkkel nemigen találkozom.

Minden ott töltött estén azt látom, hogy ugyan rendelkezésre áll egy játékokkal felszerelt játszósarok, ahol kulturáltan lehetne játszani a kicsikkel, a gyerekek többsége artikulálatlanul üvölt, rohangál, kismotorral száguldozik a lobbyban (!), vacsoránál a pincérek lába között szaladoznak, szerencsétleneknek akrobatikus mutatvány kivinni egy tálcát. Ami a legfurcsább, hogy a szülők a gyerekekre egyszerűen nem szólnak rá. Vannak persze – kevesen –, akik egy hangosabb szóra már csendesítik a kölköt, ezt sem tartom egészségesnek, de az a hatalmas gyerekkultusz, az a korlátlan mindentszabad, ami manapság folyik, szerintem nem viszi jó irányba a társadalmat. Régen persze nem volt érték a gyerek, sokuk kicsi korban meg is halt, dolgoztatták őket és kis felnőttként bántak velük. A szülő szava szent parancs volt, amit nem teljesíteni végzetes bűnnek számított. Ma meg jól átestünk a ló túloldalára.

Komment 691 | Reblog! 0 |
0

Új szomszédok költöztek az első emeletre. Pont boltba mentem, mikor láttam, hogy hurcolják az ingóságokat. Először csak a csajt láttam, azt gondoltam ránézésre, hogy leszbikus, de aztán láttam, hogy megfogja a pasija kezét. Kifejezetten szimpatikus harmincas pár. És aztán megláttam a kiskutyájukat. Pitbull. Hú, azanyját. De nem, mint kiderült azóta, nagyon egy nyugodt dög, nem szarik a játszótér mellé, és az ugatását sem hallani soha (ellenben a harmadik emeleti kis maréknyi görccsel.)

Komment 237 | Reblog! 0 |
0

32. hét (31+7)

A hét fénypontja a pénteki ultrahang és vizsgálat volt a dokinál. Azon a napon a fellegekben jártam. Ugyanis nem nyílt tovább a méhszáj nyolc heti kitartó görcsölés és keményedés ellenére sem, olyan boldogság ez nekem, lehet, hogy mégse olyan rozoga az inkubátorom. Tudom, két óra alatt bécsi kapu lehet, de nem lesz, mert én azt mondtam! Kérdeztem a dokit hogy szerinte három hétig húzhatom-e még, ha még a görcsölést is számba veszi, (fogalmam sincs, miért hármat mondtam), erre ő határozottan rávágta, hogy három hétig biztosan, a 36-ig is valószínű, de mikor rákérdeztem, hogy szerinte a 36. hét után mennyi lehet még, ha görcsölök, csak annyit mondott, hogy nem valószínű, hogy végig. Csodálkoztam is rajta hogy konkrétan válaszolt ezekre a kérdésekre, mert eddig az ilyen mennyi még, mikor már kérdésekre mindig terelt.

Komment 101 | Reblog! 0 |
0

14. hét

Lassan be kell látnom, hogy a terhességről és saját magamról alkotott elképzeléseim túl idealisztikusak voltak. Először is szembesülnöm kellett azzal (újabb otthon töltött hétvége után), hogy fölösleges a kilók ellen küzdenem. A diétát képtelen vagyok betartani. Akaratilag is, meg lehetőségileg is.

Minden egyes elfogyasztott tekintélyes adag szénhidrát után végiggondolom, hogy a szülés után milyen gyönyörűen le fogom majd dolgozni a testemen eluralkodott hájat (úgy értem, mindazt, amit addig még magamra szedek). Ez vigasztal. A férj már csak röhög rajtam, megértem. Az életem jelenleg két dolog körül forog: az egyik az evés, a másik pedig a felállított teóriáim hamisságával való sorozatos szembesülés.

Komment 153 | Reblog! 0 |
0

29.-31 hét(28+3- tól 30+5-ig)

Kicsit több mint 3 hét telt el azóta, hogy naplót írtam. Ezalatt a 3 hét alatt rengeteg dolog történt, volt pár ijedség is, 3 héttel nagyobbak lettek a csajok, és 3 héttel érettebb lett a kinti életre Saul, és én majd' 3 kilóval nehezebbé torzultam! Apropó, kilók! Vigyázok, hogy ne kússzanak pofátlanul rám, de a fekvés nem barátja a fitt kismamának, és arra a nyamvadt hamburgerre is haragszom, aki bekéredzkedett a pocakomba, persze önhibámon kívül, de olyan hatalmas volt, szaftos és csípős...Tudom, kétszer csíp, de néha én is kirúghatok a hámból! Persze a csípőst sem lehet enni az okosok szerint, összehúzódást okozhat.

Komment 81 | Reblog! 0 |
0

Pillanatok

Annyira jó nekem,
hogy nő a fenekem,
hogy három pulóverben sincs melegem,
hogy este nyolckor alszik el a testem,
hogy ma is harminckétszer pisiltem,
hogy azt sem tudom, hol nincs már mellem,
amitől éjszaka kényelmetlen fekszem
és a pasiknak istennő lettem.

Komment 20 | Reblog! 0 |
0

Igyekszem röviden leírni azt, amit talán hetekig is mesélnék. Sokszor úgy áradna belőlem a szó, ahogyan néha a könnyeim áradnak. Két év hosszú idő. Elviselhetetlenül hosszú.

 

Csodás férjem van, ő vetette fel a babaprojektet. Több mint két évvel ezelőtt. Szárnyaltam a boldogságtól, az anyaság gondolatától. Minden rózsaszín volt. Jó munkahelyek, elfogadható fizetéssel, kellemes albérlet (nem is vágytunk saját lakásra a jelenlegi hitelfeltételek miatt), harmonikus boldog párkapcsolat, csodás esküvő. Mi kell még? A baba, és az én tündérmesémhez ennyi elég is. Illetve elég lett volna.

Komment 100 | Reblog! 0 |
0

27.hét

Ez a hét baromi gyorsan telt. Kezdve a hét eleji dokihoz, védőnőhöz való járkálással, majd a cukorterheléssel. Mire felfogtam, hogy pitymallik, húzhattam is a pizsit. Valahogy itthon, párnák közt, Csipkerózsika-álomban el is felejtem, hogy van külvilág. Fura volt megint sok ember közt lenni, de elkezdett viszketni a tenyerem, bizseregni a lábam, a vérem mozgásért kiáltott, az alapból egészséges fiatal hamvasságom, (mert vallom most is hogy harmincon túl kezdődik az élet, meg az aranyér, meg a demencia...) bölcselkedtem az épphogy betöltött harminc évemmel. Tehát naponta muszáj volt járkálnom, hét napból kettőt töltöttem ágyban, meg is lett a következménye, mert megint jöttek a szokásos nyavalyáim.

Komment 49 | Reblog! 0 |
0

12. hét

Végre-végre-végre túl vagyunk a genetikai ultrahangon, ami túlzás nélkül eddigi életem legnagyobb élménye volt (az esküvőm mellett, persze, csak még annál is nagyobb). Pedig elég kellemetlen élménnyel indult, a nővérke valamiért nem találta el a vénámat, és még jól meg is forgatta, húzogatta bennem a tűt, ami azt eredményezte, hogy a vérvétel is eléggé fájt, no meg utána egész nap úgy éreztem, hogy rohad le a karom.

Zöldnek még most is zöld, pedig az eset múlt szerdán történt. Ezt eléggé furcsállottam, mert olyan fehér, szinte átlátszó a bőröm, hogy még én is eltalálnám a saját vénámat, de annyira be voltam zsongva a ránk váró ultrahangtól, hogy nem mérgelődtem ezen. Szorongattam a férj kezét, és végre behívtak.

Komment 349 | Reblog! 0 |
0

Nőgyógyászhoz viszem a pasit

Címkék: Panna, terhesség

Panna már régi ismerősünk, végigkövehettünk pár kudarcot itt, meg itt, meg itt. Lehetséges-e, hogy az ember lánya a tavaszi napéjegyenlőség idején felül az egyszarvúra, csillámport szórva maga körül?

32. nap. Háromkor ébredek. Csak ez a szám motoszkál a fejemben. 32. Sok. Felkelek, mosdó, konyha, vissza az ágyba. Melegem van. Azon tűnődök, hogy Ő miért alszik olyan nyugodtan. Irigylem. Próbálok visszaaludni, de hiába. Melegem van. Feszül a hasam. Persze, hogy feszül, hiszen ez a 32. nap. Megint felkelek. Fél öt. Esik az eső. Mosdó. Nincs itthon teszt. Direkt nem vettem. Ma van a tavaszi napéjegyenlőség. Ez vajon jó jel?

Úgy gondoltam, végigcsináljuk az orvososdit, és majd utána tesztelgetek. Őt két hete vizsgálták meg, engem majd hétfőn. Két hete. Veszekedtem vele, mert pont arra a hétre kért időpontot, amikor együtt kellett volna lennünk. Persze nem ő kérte, kapta. Csak pont akkorra? Elcsúsztatta egy héttel. Azért, mert egy házisárkány vagyok. Mégis mi múlik azon az egy alkalmon? Miből gondoltam, hogy pont akkor sikerül? Semmiből. Egyszerűen csak mérges voltam, és veszekedtem vele.

Komment 49 | Reblog! 0 |
0

Lassan öt éve költöztem ki élettársammal Oslóba. Ő itt kapott munkát, én pedig pár héttel később szintén már munkába jártam. Szerencsénk volt, a válság előtt jöttünk, viszonylag könnyű volt a kinti életet elkezdenünk. Pár évvel később már a saját lakásunkba költöztünk (bankkal közösen saját), direkt olyan lakást néztünk, ahol van gyerekszoba, terveztünk előre. A következőkben megpróbálom összeszedni, hogy milyen itt gyereket vállalni – a célom, hogy megmutassam nektek, hogy mennyiben más ez a rendszer, az eltérések talán érdekesek lesznek nektek is. Persze mindezt úgy, hogy csak az itteni rendszert jobban ismerem, mint a magyart.

Komment 178 | Reblog! 0 |
0

26. hét

Megint eltelt egy hét...még mindig ágyban, egyre szarabb már mindenhogy, itt nyom, ott szúr, de viszonylag gyorsan telik az idő, valahogy mikor betegség miatt voltam szobafogságon, jobban nyűglődtem, mint most, nyilván a cél miatt. Már hetek óta nem éreztem olyan tüneteket, amik megelőzték a 9-én történt görcseimet, amik aztán ágyba parancsoltak. Azt mondják, a terhesség alatt bármi lehet normális szinte, és van, mikor semmi nem az. Nagyon egyéni, kinek mi a gyanús kategória.
Mindkét lánnyal keményedtem, görcsöltem, a kicsivel többet, de olyan durva, rendszeres keményedéseket, görcsöket, mint amik az ominózus napon jöttek, csak a 36.héttől éreztem a csajokkal, és onnan tudtam, hogy ezt még nem kéne. Előtte való napokban fokozódó, hüvely-méhszájszurka és enyhe menstruációs görcseim voltak, amik napról-napra erősödtek és már gyanús lett, mert ilyet tényleg már csak vajúdáskor éreztem. Mint kiderült, ezek nekem nem voltak normálisak, de van, akit végigkísér a menstruációs görcs és a méhszájszurka, és neki ez természetes. Szóval nem igazán tudok mit mondani erre, ha valami szokatlant érzünk, vagy nem érezzük biztonságban magunkat, doki. Tudom, pont én mondom... Jogos, de később estek le ezek a tünetek, összefüggések, csupán a szerencsén múlott, hogy elmúltak maguktól a görcsök.

Komment 67 | Reblog! 0 |
0

11. hét

A terhességet tekintve az elmúlt hét eseménytelen volt, a következő héten torlódnak majd a „kalandok”: 1. genetikai ultrahang (szerdán, amikor a poszt megjelenik), 2. vissza a védőnőhöz, 3. fogorvos, 4. szülésznő, 5. nőgyógyász. Ezekkel kapcsolatos félelmek: 1. ugye minden rendben lesz? Ugye egészséges? Ugye… ugye?? 2. Vajon miért fog megint lecseszni? Melyik humorosnak szánt mondatomat érti teljesen félre? Egyáltalán: szabad megszólalnom, védő néni? 3. Azt hiszem, ezt nem kell magyaráznom. 4. Vajon milyen a kórház? Milyenek a szülőszobák? Szimpatikusak leszünk egymásnak? Mennyi szabadságot hagy majd nekem? Miben dönthetek és miben nem? Jól választottam kórházat? 5. Nincs, de a doktor úr csak megnézi a leleteket, a biztonság kedvéért csinál egy hüvelyi UH-t, kedvesen bólogat, majd utamra enged. HA minden rendben van a leletekkel, ugye.

Komment 483 | Reblog! 0 |
0

Új sorozatunkban Minakó harcol az idővel: szeretné, ha a vérzések és a görcsök ellenére nem indulna meg korábban a szülése, és ki tudná hordani kisfiát. Minden egyes nap újabb és újabb reményre, bizakodásra ad okot, de a kismamának szembe kell néznie a félelmeivel és a pokol kínjait kell átélnie napról napra.

25. hét

február 20. (24+2)

Eltelt egy hét. Most kivételesen gyorsan. Tisztára betegnek érzem magam a sok fetrengéstől, ha jobbra dőlök, szar, ha balra, az sem jó, ha félig ülő helyzetben vagyok, nyomom a farkcsontom. Ha felkelek, hogy valamit csináljak is azon kívül, hogy hizlalom a trónörököst és a picsámat, mint pl. jó háziasszony módjára mosogatok, felmosok, vécét pucolok, vagy csak ellátom a csajokat, egy óra múlva ismét keményedek és húz alul a hasam. Basszus, még mindig nagyon nem okésak itt a dolgok!

Komment 319 | Reblog! 0 |
0

10. hét

Azt hittem, már soha semmin nem fogok parázni, hiszen eddig is elég jól elvoltam mindennemű félelem nélkül, de tévedtem. Megvolt az első ijedtség! Na, jó, bevallom: részemről inkább kisebbfajta pánik. Előre szólok, hogy gyomorforgató naturalisztikus rész következik, érzékeny gyomrúak ne olvassanak tovább. Pár napja az esti pisilésnél valami rózsaszínt láttam a vécépapíron.

Érzékeny gyomrúak tovább olvashatnak. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, különben is hulla fáradt voltam, gondoltam, majd másnap reggel ráguglizok. Ezúton kérek minden kezdő terhes kismamát és kezdő anyukát, hogy bármilyen tünetet észlelnek, NE keressenek rá a neten. Írjanak egy e-mailt az orvosuknak, ha nincs választott orvos, battyogjanak be szépen az sztk-ba, a legrosszabb, ami történhet, hogy kiröhögik őket. Egy biztos: várandós nőnek a google nem a barátja! Én soha többet nem állok szóba vele, az tuti.

Komment 616 | Reblog! 0 |
0

Hatáskörét túllépve az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) több anyától megvonta a különféle gyermeknevelési támogatásokat arra hivatkozva, hogy terhességük alatt kötött munkaszerződésük színlelt volt, és az csak az ellátás megszerzése érdekében jött létre – állapítja meg legfrissebb jelentésében Szabó Máté alapvető jogok biztosa. Az OEP az anyasági támogatások megvonása mellett törölte az érintettek biztosítotti jogviszonyát is.

Komment 207 | Reblog! 0 |
0

Új sorozatunkban a 23 hetes terhes Minakó küzd az idővel: szeretné, ha a vérzések és a görcsök ellenére nem indulna meg korábban a szülése, és ki tudná hordani kisfiát. Minden egyes nap újabb és újabb reményre, bizakodásra ad okot, de a kismamának szembe kell néznie a félelmeivel és a pokol kínjait kell átélnie napról napra.

február 11. (23+0)

Hétfő reggel van. Felrontok az emeletre a helyi sztk-ban és kopogok az ajtón, a nőgyógyászom ajtaján...kijön az asszisztens, kérdezi mi van, én hebegve kinyögöm, miért is jöttem. Erre közli, hogy be kellett volna mennem a kórházba már szombaton, mert amíg arra vártam, hogy elmúljanak a görcsök, el is vetélhettem volna, és várjam meg a dokit, jön mindjárt. Betámolygok valahogy a mosdóba, marja valami a szemem veszettül, torkom összeszorul, és a gondolatok szétesnek... nem és nem és nem, ez nem történhet meg, hangtalanul sírok.

Komment 124 | Reblog! 0 |
0

9. hét

Az egész úgy indult, hogy a gyerek eldöntötte, hogy mi leszünk a szülei, majd mindent elkövetett annak érdekében, hogy érkezése minél gyorsabban és zökkenőmentesebben elő legyen készítve. Esküvő előtt valamiért nem akart jönni – igaz, nem tettünk érte, de ellene sem nagyon - , úgyhogy szépen megvárta, amíg december végén összeházasodtunk, majd január 6-án, amikor már mi is bátrabban hazardíroztunk, úgy döntött, hogy megfogan.

Másnap reggel, amikor ébredés után kitántorogtam a konyhába, a Férj éppen a kávét főzte és nagyon hülyén vigyorgott. Közölte, hogy szerinte az éjjel gyereket csináltunk, megfogta a bal mellemet, konstatálta, hogy nagyobb és feszesebb, mint előző este, majd átadta a tejeskávémat. Kicsit bambán álltam, aztán nem tehettem mást, vigyorogtam én is, mert tudtam, hogy igaza van. Két héttel később ezt a tényt két darab terhességi teszt is igazolta, úgyhogy nem volt mit tenni, mint tudomásul venni a visszavonhatatlant, és bejelentkezni a dokinál.

Komment 445 | Reblog! 0 |
0

Sorozatunk főszereplője véletlenül esett teherbe egy friss kapcsolatban, és úgy döntött, nem tartja meg a gyereket. Az abortuszra azonban képtelen volt, és úgy döntött, hogy szülés után örökbeadja a babát. Erről a tervéről az édesanyja megpróbálta lebeszélni.

Burokrepesztés előtt borotválás és beöntés. Kb. hétnapos borostám volt, ezen meg is lepődött a nővér, én meg rajta és hogy ez mit jelent. Hiúság, ez az én nevem. A beöntés sem volt ismeretlen, a terhességem előtt rendszeresen tisztíttattam magam így. Tehát, tisztulás után vissza, majd jön a doki és pukk... aztán mintha bepisilnék... csak jön-csak jön-csak jön-csak jön... 14:00, az orvos becslése szerint és a kétujjnyira tágult méhszájam szerint tényleg végzünk 7-re, hurrá! Enyhe fájások, séta, csoki, séta, anyám elmegy nekem csokiért megint, ásványvíz dögivel... Néha bejön a szülésznő, csak annyit néz kb., hogy élek-e még, a magzati mozgásról érdeklődik. Na, ha ez ennyi, akkor királyság!

16:00-tól már az órát nézem... Kétperces fájások, már nem tudok állni, inkább fekszem. Számolom a másodperceket. Mindjárt pihenhetek, mindjárt... sosem hittem, de tényleg el lehet aludni két fájás között. Ha éppen nem alszom, akkor azon hisztizem, hogy éhes vagyok, de anyám csak inni enged. Fogja a kezem, hideg, vizes ruhával törölgeti a homlokom és a nyakam, biztat. Bejön a szülésznő, pont egy fájás közepén akarja rám tenni az NST-t, mikor szinte merevgörcsben vagyok, lebasz, hogy miért nem segítek neki...

Komment 667 | Reblog! 0 |
0

Sorozatunk főszereplője véletlenül esett teherbe egy friss kapcsolatban, és úgy döntött, nem tartja meg a gyereket. Az abortuszra azonban képtelen volt, és úgy döntött, hogy szülés után örökbeadja a babát.

terhesség

Múltak a hetek, én gömbölyödtem, már nehezen mozogtam. Akkor még nem tudtam, milyen lelkierő kellett az apának ahhoz, hogy néha megsimogassa a hasam. A kis alien tudta, mikor simizi őt az apja, és általában le is nyugodott tőle. Érezte azt is, mikor bújtam hozzá, mert akkor mindig ott ficergett, ahol összeértünk.

Komment 547 | Reblog! 0 |
1

Lemondtam a gyermekemről

Címkék: terhesség, örökbeadás

A sorozat első részéből kiderült, hogy a főszereplő egy három hónapja tartó kapcsolatban nem tervezetten teherbe esett, és elhatározta, hogy nem tartja meg a babát. A második részből megtudhattuk, hogy a kórház ajtajából visszafordult, mert úgy érezte, ha elaltatják a kaparáshoz, soha többé nem ébred fel. Megoldásként eszébe jutott az örökbeadás lehetősége.

terhesség

3. rész

Oké, gugli jó barát, nézzük. Kétféle örökbeadás van: zárt és nyílt. Talán egyértelmű a nevükből: a zárt örökbeadásnál az anya nem ismeri az örökbefogadó szülőket, a személye titkos marad, felnőve a gyerek sosem fogja megtudni, ki volt az anyja, miért... stb. A nyílt ennek az ellentéte, sőt, itt gyakorlatilag az anyának esélye van kiválasztani az örökbefogadókat. Na, én nem adom a kölköm jöttmentekhez, ha már én ilyen balfasz vagyok, akkor legalább abban odateszem magam, hogy jó helyre kerüljön.

Komment 238 | Reblog! 0 |
21

A minisorozat első része itt olvasható.

Egyformán teltek a napok, hányással, néha a kóla segített, néha bennem maradt három kanál joghurt, néha nem. Kértem időpontot a Bajcsy kórházba, mivel területileg hozzájuk tartozom. Ott megkérdeztem, hogy nem kellene-e befeküdnöm, mielőtt kiszáradok és felborul az ion-háztartásom... Minek? Maga úgysem tartja meg, addig meg bírja már ki! Még három hét volt hátra a kijelölt időpontig.

Aznap reggel összeszedtem a kis cókmókomat és elindultam. Az járt a villamoson végig a fejemben, hogy mindjárt vége a hányásoknak, mindjárt vége ennek a rémálomnak... Ott álltam a H épület betegfelvételénél... és ekkor olyat éreztem, mint még soha: merő halálfélelmet. Azt éreztem, ha most itt engem elaltatnak, soha többé nem ébredek fel! Menekültem az épületből – a belső parkban azért még megálltam némi gyomorsavas hányásra – és csak a villamosmegállóban álltam meg a futásból.

Az agyam kiürült. A robotpilótám hazavitt. Lefeküdtem és fel sem keltem másnap reggelig. Ébredésnél vártam, hogy újra émelyegni fogok és már kiszámoltam magamban, hogyan tudok eljutni a vécéig fél lépéssel kevesebből... de nem volt émelygés... nem volt hányás. Csak megkönnyebbülés. Nem emlékszem pontosan, mi is volt az első kaja, ami megmaradt, de arra igen, hogy akkor úgy éreztem, soha nem ettem még finomabbat és jobbat!

Komment 205 | Reblog! 0 |
2

2011. október végén esett meg a dolog, a születésnapom körül – szerintem. Iszonyatosan jó szex eredménye volt, mondhatjuk, boldog fogantatás. Azt mondják, egy nő megérzi, mikor történik meg, így utólag visszagondolva, mintha motoszkált volna olyasmi a fejemben, hogy ha most nem, akkor soha...

terhességi teszt

Évek óta szedtem fogamzásgátlót, pár óra eltéréssel mindig pontosan. Akkor mégis megfogantam. Nem számítottunk rá, nem készültünk rá. Három hónapos kapcsolat, még csak ismerkedős fázisban, elvált hétvégi apuka és én, az egoista karrierista. Sosem akartam házasodni, gyereket pedig végképpen nem akartam. November végén kezdett gyanús lenni a dolog, de a kezdődő reggeli rosszulléteket betudtam a gyomorfekélyemnek. Aztán, mikor már ötödik napja csúszott az amúgy igencsak fegyelmezett menzeszem, berobbant a tudtomba: terhes vagyok.

Komment 392 | Reblog! 0 |
0

Párommal, Tamással a kapcsolatunk elején megbeszéltük, hogy ha minden jól megy, – akkor még naivan azt gondoltam, hogy miért ne lenne így – három gyermekünk lesz.


Hanna 1 hónaposan

Úgy éreztük, hogy három gyermekkel válna idővel teljessé az életünk. Ez azóta megváltozott. Két gyermeknél megállunk.

Komment 200 | Reblog! 0 |
0

Bajban vagyok, és úgy érzem, csak körbe-körbe járok a saját gondolataimban. Ott kezdeném, hogy a férjemmel négy éve vagyunk együtt, két éve házasodtunk össze. Ő 33, én 31 vagyok. Nekem jó néhány kapcsolatom volt, mielőtt összejöttünk, de nem komolyak. Neki viszont csak kettő, de mindkettő három évig tartott. A barátnője, akivel előttem járt, mindenképp szerette volna vele tartani a kapcsolatot. Amolyan hátországnak tekintette a férjemet, akihez mindig fordulhat, sőt, aki alkalomadtán talán vissza is fogadná. A kapcsolatunk elején megmondtam, hogy nekem ez így nem tetszik, de az ő dolga. Ha tartani akarják a kapcsolatot, tartsák, csak ne titkolózzanak. A bajok akkor kezdődtek, amikor kiderült, hogy a hátam mögött találkoztak.

Komment 459 | Reblog! 0 |
0

Első mondatként szeretném leszögezni, hogy nem szeretnék megijeszteni senkit. A második mondat szintén egy egyfajta használati utasítás: nem a terhesség ellen beszélek. A bejegyzés apropóját Katalin hercegnő kórházi „nyaralása” szolgáltatta, viszont a témáról már régóta írni szeretnék.

Pont most fejeztem be a kezdőlapomon megjelent cikk olvasását, miszerint Vilmost év elején hadgyakorlatra küldik, és így nem tud az állapotos felesége mellett lenni. Elkövettem egy hibát: elolvastam a kommenteket is. Nagy vonalakban vázolom, miket tartalmaznak: a terhesség egyenlő gyönyörű állapot; hányan voltak rosszul reggelente, és hánynak fogta a kezét a férje; vajon össze vannak nőve?!; fogni kell a kezét a kismamának, hogy bele ne haljon?!

Boncolgassunk! A terhesség alapvetően egy gyönyörű állapot, hiszen a gyermekünket mi etetjük, óvjuk, hordozzuk, belőlünk és bennünk fejlődik. Ezt senki nem tagadhatja, hogy ezt minden anya a világ csodájaként éli meg. Szintén nem tagadja senki – sőt, az orvosok erre külön felhívják a figyelmet -, hogy a várandósság nem betegség.

Komment 99 | Reblog! 0 |
0

Kedves Bezzeganya szerkesztők, olvasók és véleményezők!

Egy nagyon kedves barátom érdekében írok Nektek. Egy 27 éves, immáron egyedülálló lányról van szó, aki tizenpár hetes terhes most. Párjával három hete voltak még csak együtt, amikor is védekezés nélkül megesett. Hozzáteszem, a Lány örökös félelme az volt mindig, hogy meddő. Volt párkapcsolata, ahol szó esett gyermekvállalásról, de nem sikerült a dolog. Sosem volt abortusz-párti, szeretne nagyon gyermeket, pont az előbb említett okok miatt (is) és minden megadatott neki, csak épp a körülmények fordultak csúnyán ellene. A párja, terhessége kiderülése után abszolút ellenezte a gyermeket, semmilyen úton-módon nem hajlandó vállalni a felelősséget, ezáltal etikailag nem is támadható, illetve az édesanya sem szeretne ebből jogi hacacárét csinálni.

Komment 631 | Reblog! 0 |
0

Sokáig gondolkoztam, de végül arra jutottam, hogy megírom kisfiam születésének történetét. Valamit még az elején le szeretnék szögezni: Soha nem tartottam magam igazi ősanya típusnak, most sem vagyok az. Nem is olyan régen még kihívásnak gondoltam a háztartás vezetését, a főzést, egyebeket. A babákat mindig szerettem, persze tisztes távolból, mert azért valljuk be, mégiscsak pisilő-kakiló-síró gépezetekről van szó. Ha valaki három évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy ilyenkor már egy közel másfél éves kisfickó napjait is fogom menedzselni kisebb-nagyobb sikerrel, biztosan körberöhögöm. De ugye, ember tervez...

Komment 62 | Reblog! 0 |
0

22. hét

Ez a karácsony is elmúlt. De még hogy…

Nagy volt a készülődés. Már egy hónapja kitaláltam a karácsonyi menüt. Nem vagyok egy gordonremzi, de nem is tegnap kezdtem a szakmát. Az elmúlt 5-6 évben – míg otthon laktam – én voltam a karácsonyi szakácsmester, mert anyukám állandó éjszakás révén egy multiban, mindig 24-én reggel ért haza, és lefeküdt pihenni. Én meg gyártottam a kajákat. Általában 3 családnak, mert nálunk volt a vendégeskedés. De idén más volt, idén én voltam a vendég. Így szentestére nem is kellett negyvenfajta hús húszfajta körettel. Találtam nagyon fain narancsos kacsareceptet. Soha nem ettem még kacsát. Gondoltam, szárnyas ez is, szar nem lehet. Tudniillik nálam finnyásabb embert nem hordott hátán a föld. Utálom is érte magam, de egyszerűen nem bírom a hús állagát, szagát, ízét. Ha tehetném, csak nyers zöldséget ennék gyümölccsel, néha sajttal, de tejföllel. Ettől függetlenül mindent megfőzök, elkészítek, csak nem eszek bele. Tökélyre fejlesztettem a kóstolás nélküli főzést. (Kanálban beviszem a férjemnek, hogy ugyan nyaljon már bele, úgyis ő eszi, jó-e már neki. Így legalább nekem nem kell beledugni a nyelvem.)

Szóval olyan guszta kacsahúsokat kaptam (comb, mell) hogy ránézésre megkívántam. Gyönyörű pirosra sütöttem, állagra omlós, illata ínycsiklandozó. De aztán beleharaptam. Gyorsan vissza is lapátoltam a tányérról a tálalóra, közölve férjemmel, hogy az én részemet is betermelheti, nem tartok rá igényt. Igencsak máj íze volt, pedig én azt nem eszem meg. (Meg még elég sok mindent.) Legalább férjemnek ízlett, bepuszilta mindet. Nála sikert arattam. A receptet felírtam a „másnak szívesen megfőzöm” füzetbe. Az étvágyamat a krumplipürére és párolt lila káposztára korlátoztam. Azzal is jól lehet ám lakni.

Komment 12 | Reblog! 0 |
0

21. hét

Hullámvölgyben élek mostanság. Egyik nap minden nagyon jó, boldog vagyok, semmi sem tud elszomorítani, másik nap meg minden összejön, és már a dühtől sírok. Jó, még csak egyszer fordult elő, és lehet már amúgy is rám fért…

Az elmúlt 2 hétben többet nézegettem magam a tükörben, mint az elmúlt 5 évben összesen. Azt tudni kell rólam, hogy nem vagyok egy tükör előtt illegő-billegő tündibündi, sőt én már túlságosan is átestem a ló túloldalára. Valószínű ez azért van, mert nem annyira tetszem magamnak. Így nem is csorgatom magamra a nyálam. A nagyon muszáj dolgokat meglesem – hogy van-e fogkrém-maradvány a fülemen esetleg, vagy a hajam nem rémiszti-e meg a többi embert – és ennyi. De most óriási felfedezést tettem. Ha nagyítóval keressük, akkor van ám jó tulajdonságom is, és az egyik, amire büszke vagyok, hogy minden rosszban meglátom a jót, és ezen felül még örülni is tudok neki.

A múltkor beszámoltam már arról, hogy mennyire nem csípem az óriásmelleimet. A fájdalmak, a drága melltartók, a szűk-bő felsők, a sportolás korlátozása, stb. Viszont, amit imádok/imádtam benne, (nem, nem a férfiak ámulatba ejtése) hanem hogy a nagy mellekhez képest a hasam szinte lapos-kockás fitness hasnak tűnt. Persze nem volt az, némi felesleg volt rajta, de a tekintetek egyből mindig fentre vándoroltak, még a sajátom is, egyébként sem láttam soha a hasam fentről, és senkinek sem tűnt fel az a kis csúnyaság. Ez volt eddig. Most viszont megnőtt a hasam, igaz, jó szándék vezérelte, mert tele van babákkal. Szóval a héten jött a felfedezés, belenéztem a tükörbe. Már akkora a hasam, hogy a melleim „pindurinak” tűnnek mellette. Ez annyira megtetszett, hogy akárhányszor elmegyek a tükör előtt, mindig elidőzök egy kicsit, és kuncogok, hogy mekkora optikai csalódást okozok magamnak. Elújságoltam gyorsan a férjemnek, aki viszont arra a megállapításra jutott, hogyha nem lennének ekkora melleim, akkor a hasam már rég ijesztő méreteket öltött volna, mert inkább kisebbnek tűnik a nagy mellek miatt. Végül is, nézőpont kérdése.

Komment 88 | Reblog! 0 |
0

20. hét

Bizony-bizony, már kettessel kezdődnek heteim számai… De még nem igazán ért el a tudatomig, hogy ez a félidő. Hogy repül az idő! Mindig olyankor, mikor valamit nagyon élvezek. Mert most az van, öröm és boldogság.

Viszont a terhességnek vannak ám árnyoldalai is. Kezdve azzal, hogy míg a várandós anyák többségének – legalábbis a környezetemben – megszépül a haja, nekem valami oknál fogva ez nem adatott meg. Alapjáraton elég dús hajkoronám van. Jha... Van… VOLT! Elmentem a fodrászomhoz, az évben biztos, hogy utoljára, legközelebb meg lehet csak a következő évezredben jutok el. A fodrász letörve, mint a bili füle, megkereste tekintetem a tükörben, belemarkolt a hajdan volt hajzuhatagomba, és megkérdezte, hogy „Ugye hullik a hajad? A múltkor mintha itt több lett volna…” Szóval már letagadni sem tudom. Még van mit fésülgetnem, de ha így haladok, jobban teszem, ha fésű helyett inkább borotvával kötök barátságot. Pedig olyan szép volt…

A másik, amiben viszont biztos voltam, hogy nem úszom meg, azok a pattanások. Tiniként is olyan voltam, mint aki ventillátor elé állt, és belefostak, nem is igazán nőttem ki teljesen belőle. Mindig előjött egy-kettő. Most meg úgy rügyezek, mint tavasszal a fák. Csodálom, hogy a méhek még nem vettek üldözőbe, hogy beporozzanak. Sebaj, a bibém amúgy is foglalt… De míg tini koromban piros pettyek az arcomra korlátozódtak, most azért fel-feltünedeznek a mellkasomon, néha a hátamon is. Így most már tényleg el kell mennem kozmetikushoz is. Az aranykezű szakemberem az esküvőnk napján azt mondta a férjemnek, hogy legközelebb ő vigyen a szalonba, de úgy, hogy már terhes leszek. Hát most majd adok az élvezeteknek… Jól betuszkolom magam az ajtón, és lehet ámulni. Így teljesüljön minden kívánsága.

Komment 47 | Reblog! 0 |
0

Amikor úgy döntöttünk, hogy szeretnénk babát, én már mindennél jobban vágytam rá. Mindent elolvastam a témában, hiszen fogalmam nem volt arról, hogyan is működik ez. Nem tudtam mi az a peteérés, mikor van, stb. Tudományosan álltunk neki a témának és biztos voltam benne, hogy én aztán tuti egyből terhes leszek. Első védekezés nélküli együttlét után egyből terhesnek is véltem magam.

Komment 48 | Reblog! 0 |
0

Négy gyerek?! Normálisak vagyunk?! Ma ilyen?! Magyarországon?!
Igen, igen, igen, igen.

Aligha vagyunk ezzel egyedül. Nemrég hallottam egy interjúban, hogy mostanában városi értelmiségi családokban "dívik" a sokgyerekesség. Erre én ismerősi, baráti körből vagy húsz családnyi példát tudnék mondani, nem ritkán négy-öt gyerekkel. Vallásossággal, vagy anélkül (részünkről anélkül, bár a Jóisten minden bizonnyal ott van, és segít, amikor kell, máshogy nem menne). Egyszerűen azért, mert nagyon jó kaland. Kemény, pokoli nehéz néha, de csodálatosan nagy kaland. Megéri, na.

Komment 108 | Reblog! 0 |
0

18. hét

A héten két dolgot csináltam utoljára. Legalábbis átmenetileg. Az egyik a kettő közül az a tömegközlekedés. Ugyanis múlt hét elején sikeres forgalmi vizsgát tettem. Saját magamat meglepve elsőre sikerült. Innen is puszilom az oktatómat, a fény ragyogja körbe azt a cukorfalat lényét. Hálám örökké üldözni fogja. Mivel én eléggé antiszociális vagyok, az első 3-4 órán folyamatosan arról faggattam, hogyan bírja, hogy ennyi idiótát kell tanítania, mint én. Azt mondta, szereti csinálni. Úgy is csinált, mint aki szereti. Mindig halál nyugodt volt, kedves és biztató. Soha nem ordított velem, nem tolt le semmiért. Ha valamit rosszul csináltam, akkor csak rám nézett szomorúan, és közölte: „Ildikóóóóóóóóóó!!! Ne bántsd már azt a szegény váltót, hát fáj neki…” De én néha mégis bántottam. És ő nem fogtam meg a fejem a hajamnál fogva, és nem ütögette bele ütemre a dudába…

Komment 31 | Reblog! 0 |
0

Az én életemben is aktuálissá vált a gyerekvállalás, és hogy őszinte legyek, rettegek. Szó szerint. Hogy értsétek: pár héten belül férjhez megyek, a párommal pedig nagy az egyetértés abban, hogy kell gyerek. Minden körülmény adott, az anyagiak teljesen rendben vannak, mi imádjuk egymást, a kapcsolatunk is erős. Neki már van két fia az előző házasságából, így volt lehetőségem megfigyelni, hogy igazán példás apa. Szóval, minden készen áll egy gyerekre. Engem kivéve. Ki is fejtem, hogy miért.

Komment 166 | Reblog! 0 |
0

A naptárba írogattam a hónap elején aktuális fizetnivalókat, s akkor realizáltam, hogy a Mindenszentek – Halottak napja hétvége után (ez egész másról szól, van kire, mire emlékezni, és nem a jövővel foglalkozni) már csak két hét van. Kettő. Hova lett egy egész hét a háromból?! Két nap is úgy szaladt el, hogy csupán a napi háztartási dolgokkal bíbelődtem, és közben alig-alig tettem erőfeszítéseket a „tennivalók” listán szereplő feladatok ügyében. Mostam, babaruhát, ok. Pakoltam régi újságokat és könyveket, mert kell a hely, ok. Fogadtam a védőnőt, ok. Azaz ez megér több szót is.

Komment 13 | Reblog! 0 |
0

17. hét

A múlt héten három említésre méltó dolog történt velem/velünk. Végre valami.

Az első, hogy sikerült bezsebelnem – remélem az utolsó – SZTK-s förmedvényt, mert élménynek nem nevezném. Tudni kell, hogy sok rágódás után végül is a SOTE I-re esett a választás, további hánykolódások után és vért izzadva meglett az orvos is, ahová ugyan bejelentkeztem magánra, de időpontot csak a 16. hét végére kaptam, így kénytelen voltam az AFP-t még az SZTK-ban megcsináltatni, hogy ne maradjak le semmiről. Múltkor a nőgyógyász tájékoztatott, hogy a várandós ambulanciára nem kell bejelentkezni, csak húzzak sorszámot a falról. Ennek rendje és módja szerint én húztam is. Mikor kijött az asszisztens – egyem a szívét a kedvesnek – elkezdett velem ordibálni a folyosó közepén, hogy nekem túl kicsi a hasam az NST-hez, mit akarok ott. Mikor higgadtan elmondtam, hogy a doktor úr mondta, hogy húzzak számot, akkor flegmán és megvetően közölte, hogy nekem nem kell húzni, és biztos hazudok.

Komment 33 | Reblog! 0 |
0

16. hét

Na jó, mégiscsak ruhát váltottam. (Nem hiszem, hogy felvonultatom az egész ruhatáramat, de akkor is kényelmesebb már a mamanaci, mint a többiek.)

A múltkor véletlenül kifelejtettem, hogy a babák nem is csak babakocsit kaptak. Mekkora egy önző dög vagyok, mindig csak én járok a fejemben… Megérkezett hozzánk egy halom babaholmi. Keresztanyám lelkendezve lepakolta a padlást, szerintem még valahol erényövet is találok benne. Minden van. Unokatestvéreim 9 és 7 évesek. Egy fiú és egy lány. Azt hiszem, a lehető legjobb párosítás. Egyelőre csak a 0-6 hónapos korukig vagyunk ellátva holmikkal, de ez is óriási segítség. Néhol még egyforma ruhácskák is vannak. Értem ezalatt, hogy pl. kórházból hazahozós szett kékben meg zöldben, kis napozók szintén kékben és zöldben, egy halom egyforma body csak más-más matricával az elején. Fürdőkád, pelenkázó, stb. Rám gondolva pedig kabát, ami igaz, nem terheseknek való, de kényelmesen el lehet férni benne egy darabig, melltartóba betét, eldobható bugyik, hasfogó és barátai. Kezd egyre komolyabbá válni a dolog, ahogy egyre több ilyen holmit látok magam körül. Csak az érzések furák.

Komment 27 | Reblog! 0 |
0

Nem jött meg. Ma sem. Hát, most legalább van esélyem tesztelni. Vigyázz, mit kívánsz – szokták mondani. Negyedik napja kezdődik ugyanúgy a reggel. Ülök a budin, és lógatom a tesztcsíkot a műanyag pohárba. Ki iszik ilyenből kávét? Még attól is átmelegszik, hogy belepisiltem.

Furcsa… már nem is koncentrálok, nem számolom a másodperceket, nem görcsöl be a csuklóm, azon igyekezve, hogy pont a kis nyilacskákig érjen a teszt a pisibe. Egyszerűen csak figyelem, ahogy lilul az indikátor.

Komment 52 | Reblog! 0 |
0

15. hét

Elérkezettnek láttam az időt, hogy beszerezzem első kismamaruháimat. Na, nem azt, amire szükségem lett volna. Leginkább a nadrágok okoznak már problémát. Állva még elmennek, egész kényelmesek, de ülni már annyira nem az igazi. Megoldottam egy laza kigombolással.

Tudni kell rólam, hogy én a női nem megcsúfolója vagyok, gyűlölök vásárolni. Utálok boltokba járkálni, és bárminemű terméket venni. Legyen az egy ruha, cipő, vagy valami ajándék. Ha ruhát kell vennem, az a legrosszabb. Nincs is sok ruhám. Csak ami kell. Nem szeretek próbálni, nem tetszenek a fazonok, nincs választék. De az is lehet, hogy én születtem rossz helyre. Vagy hülyén. Már előre rettegek, ha valamit vennem kell. Az első boltban fel tudom magam húzni, nem igaz, hogy nincs semmi, ami nekem jó lenne. Ilyenkor általában az van, hogy dacból leakasztom az első dolgot, gyorsan kifizetem, és kiszaladok a boltból. A menyasszonyi ruhámmal is ez volt. Nagyjából volt elképzelésem, tudtam mit akarok. Bementem a szalonba. Naná, hogy hülyének néztek, hogy miért akarom én „azt” a ruhát. Nyakpántos volt – ilyet szerettem volna a méreteimből kiindulva – de azt A kosarasaknak tervezték. Mert nekik szükségük van nyakpántra. Amikor rám adták – mert én csak azért is azt akartam -, a mellem felső harmadáig ért az a rész, ami normál esetben a mell alattinak kellett volna lenni. A méretem 38-as. Szóval kaptam egy 42-es ruhát, mert az beért mellben. Igaz pánt nélküli volt, mert az a divat. Ezen úgy felhúztam magam, hogy rábólintottam. Szépen rám szabták, de én akkor sem ilyen lovat akartam. Viszont nem volt hozzá türelmem, hogy még egy szalonba bemenjek. A végeredmény nem volt szörnyű, de kényelmes sem.

Komment 97 | Reblog! 0 |
0

2004-ben, épp egy éve dolgoztam munkahelyemen, amit nagyon szerettem. Állami cég, nem nagy fizetés, de voltak plusz juttatások, a kollégáim remek emberek, a főnököm egy angyal, a munka jó volt. Jól éreztem magam. Akkor már egy éve saját lakásunkban éltünk a férjemmel, nyugis életünk volt, hétvégén barátokkal szórakoztunk, hét közben dolgoztunk. Éltük az átlag huszonévesek átlag életét. Úgy gondoltuk, még pár évet várunk a gyerekvállalással, egyszerűen nem gondolkodtunk még rajta, nem éreztük a hiányát. Aztán egyik hónapban nem jött meg...

Komment 94 | Reblog! 0 |
0

14. hét

Eddig bírtam. Eljött a rettegett pillanat, amitől kb. 12 éves korom óta féltem. Mi lesz itt, jesszus… Mikor megtudtam, hogy ikreket várunk, gyorsan ölbe kaptam az internetet, és elkezdtem feltúrni, hogy mégis mire számíthatok. Minden oldalon és fórumon (most már a könyvben is, amit ajánlottatok) azt olvastam, hogy leáldozott a tünetmentes idők napja, kössem fel a gatyámat. Itt eljön az apokalipszis. Mivel ketten vannak, számítsak mindenben a duplázódásra. Kétszer több és rosszabb rosszullétek, dupla fáradtság, dupla hízás, stb. (Persze ritka esetben vannak kivételek is.) Aztán vártam, és meglepődtem.

Az ismerőseim körében (rokonok, barátok) a rosszullétek egy erős középutat jártak. Nem durva, de a semminél azért több. Gondoltam én is gazdagítom majd ezt a társaságot. Amit először észrevettem magamon, az az étvágytalanság. Nem voltam én rosszul semmitől sem, csak egyszerűen nem kellett a kaja. Elindult a fogyásom. Nászút után amúgy is jóval több kiló voltam, mint amennyivel elmentem, mert egyszerűen nem lehetett ott ellenállni semminek sem. Szóval 2-3 hét alatt 6 kilót fogytam. Igaz volt miből, és még így sem vagyok Kate Moss. Összesen háromszor sikerült találkoznom a híres róka-mókával. Érdekes módon, mindig este fürdés és fogmosás után. A többi napon csak öklendezni sikerült. Aztán megvilágosodtam. Hosszú napok megfigyelései után rájöttem, hogy nem esti rosszullétekről van szó, hanem a kölkök egyszerűen nem szeretik a mentolos fogkrémet. Elrohantam gyerekfogkrémet venni. Jó nagy deja vu kerített hatalmába fogmosás közben… Visszatértek az óvodás éveim, öblítés után pedig kerestem a pillangó jelet a falon, hová akasszam vissza a törcsit. Mondanom sem kell, hogy bevált, a gyerekek áldásukat adták rá. Azóta már tudok mentolossal is fogat mosni, de már nem szeretem annyira, a másik sokkal finomabb. Csak az a baj, hogy tejfogakra van, nekem az meg már nincs…

Komment 139 | Reblog! 0 |
0

Nem megy a szex hármasban

Címkék: apu mesél, terhesség, szex

Mai témánk: a szex!

'little feet' photo (c) 2010, Claire Gillman - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Kényes téma. Legalábbis nekem az volt. Mert szerintem egy átlag férfi addig, amíg nem lesz a felesége várandós, bele sem gondol abba, hogy milyen is lehet egy terhes nővel a szeretkezés. Mai fejemmel, egy gyerekkel a hátunk mögött tudom, hogy semmi különös, (majdnem) ugyanolyan, mint „normál” esetben, de azért az elsőnél volt bennem félsz. De még mekkora…

Komment 431 | Reblog! 0 |
0

13. hét

Elébe megyek a dolgoknak: Igen, ezentúl mindig piros macinaciban készülnek a fotók. (Azért volt már mosva.) Amikor kiderült, hogy várandós vagyok, T felajánlotta, hogy a képekből a végén csinál egy kis videót. Talán úgy a legjobb, ha mindig ugyanaz a ruha van rajtam. Nem tudom, meddig fogom bírni, mert ezt a nadrágot már 3 hete nem tudom hordani, szoros a gumija. De egy kép erejéig mindig rám jön.

Nos, megvoltak a vizsgálatok. Egy nap alatt összeszedtem SZTK-s és magándokis tapasztalatokat is. Még nincsen fogadott orvosom. Eredetileg úgy gondoltam, hogy nincs is rá szükség, a pénznek lenne jobb helye is. (Pláne, hogy most vettünk autót, esküvő után vagyunk, amit mi fizettünk, albérletben lakunk, de költözés vár ránk saját házba, viszont majd bővítésre szorul, stb…) De ahogy kiderült, 2 mütyürke van, kicsit megijedtem. Ez már alapból komplikáltabb, mint egy. Valószínű mégiscsak orvos után nézek, de eddig még nem tettem meg.

Komment 47 | Reblog! 0 |
0

12. HÉT

Hormonoktól érzékeny kismamáktól nem elvárható, hogy önként kiálljanak a színpadra, hogy megosszák várandósságuk pillanatait a nagyérdeművel. A kommentelők ugyanis időnként nem bánnak kesztyűs kézzel és kemény kritikákat képesek megfogalmazni, amit ebben az érzékeny állapotban nem biztos, hogy könnyű elviselni. Nem meglepő hát, hogy egyetlen kismama jelentkezett csak terhesnapló pályázatunkra: egy kismama volt csak olyan bátor, hogy felálljon a Bezzeganya színpadára. Ráadásul ikreket vár, így biztosan izgalmas lesz a 11-es rajtszámú terhesnapló. Fogadjátok szeretettel OriasCJ-t.

Kezdem az elején: 26 éves vagyok, (véletlenül reflexből 24-et írtam kétszer is, nem tudom miért ragadtam le ott) férjem 34. Tavaly nyáron, 2,5 év távkapcsolat után úgy T úgy döntött, megkéri a kezem. Elkezdtünk szervezkedni, tervezni, hogy idén júliusban esküvő. Ha kívülállóként hallok ilyen sztorit, biztos legyintek, hogy „ezek hülyék, együtt lakás nélkül házasodni?” Mivel alapból 120 km távolság volt a lakhelyünk között, ráadásul neki lakhelytől számítva egyik irányba volt a melója, nekem a másikba, így még nehezebb volt a logisztikázás. Mert mostanság nem olyan egyszerű munkahelyet váltani. Pláne ha olyan a munka, amit szeretünk csinálni, és még a tanulmányi szerződés is köt. De úgy mégsem lehet összeházasodni, hogy továbbra is külön élünk. Sikerült félúton találnunk egy albérletet, ahonnan mind a ketten be tudunk járni dolgozni. Igaz így mindkettőnknek 3 órába telik az út oda-vissza, de valamit valamiért.

Komment 37 | Reblog! 0 |
0

A Bezzeganyán hétről hétre, sőt napról napra jelennek meg cikkek, írások kismamák tollából. Mivel egy hároméves fiúcska és egy jelenleg még pocakban lévő csöppség apukájaként érintett vagyok az "ügyben", úgy gondoltam, hogy miért ne írhatnék akár én is.

'Day 250 - Labor Day' photo (c) 2009, Ken Wilcox - license: http://creativecommons.org/licenses/by-nd/2.0/

a fotó illusztráció

Olvastam ma egy írást egy anyukától, aki a 27. hétben van. Ági, a feleségem - ha jól tudom – pfú, mit kapok, ha nem tudom jól...- a 12. hétben jár. Második terhesség, az első könnyű volt. Nekem főleg. Se rosszullét, se terhescsíkok, könnyű szülés. Ismétlem, nekem főleg. Áron hipp-hopp kibújt, a terhesség alatt minden ment a maga útján.

Komment 73 | Reblog! 0 |
0

A szülésfelkészítő tanfolyamon néhány kérdés felmerült bennem.

Minek gyakoroljuk ugyanezekkel a szülésznőkkel a hüvelytornát (meg otthon minden este), ha így is-úgy is gátmetszés lesz? Ezt 90 százalékra ígérte az oktató...

Minek papolnak kiemelt figyelemről a gátvédelemre, ha ez az elkerülhetetlen szikét jelenti?

Előrebocsátották, hogy lesz olyan csecsemős, aki csak anyatej, és lesz olyan, aki anyatej+víz párti lesz. Király. Én meg szerencsétlen módon ott ülhetek köztük.

Komment 81 | Reblog! 0 |
0

A napokban számolt be róla a  sajtó, hogy jogerősen öt évre ítéltek egy terhességét titkoló, majd újszülöttjét ollóval megölő nőt. Korábbi írásunkban már egyszer fejtegettük a csecsemőgyilkosságok kérdését, és főleg a környezet szerepét az eltitkolásban. A kulcsszó ugyanis a titkolt terhesség.

'NEW LIFE' photo (c) 2011, Nina Matthews - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Mi célja a titkolódzásnak?  Aki gyermek megszületését sem akarta nyilvánosságra hozni, abban valószínűleg fel kell, hogy merüljön, hogy nem akarja megtartani. Erre a megoldás a gyermekkitétel (mely nem büntetendő, ha kórházi inkubátorba történik), vagy az újszülött megölése lehet.

Komment 105 | Reblog! 0 |
0

Pénteken az Uzsoki Kórház egyik szülésznője tartott szülésfelkészítő tanfolyamot. A kórház mellett annak közelsége és a vele kapcsolatban olvasott pozitív posztok miatt döntöttem. Választott orvosom nincs, se választott szülésznőm, mondhatni, zsákbamacska lesz, kik fognak asszisztálni első gyermekem születésénél. Elöljáróban annyit mesélnék még magamról, hogy azok közé az emberek közé tartozom, akik minden változást, újdonságot nagy stresszként élnek meg. Napjaimat, és szinte az egész életemet rendszerbe szervezem, mert nekem így könnyebb. Nem szeretem a meglepetéseket, és a spontaneitás Makó-Jeruzsálem viszonylatban jellemez.

Komment 158 | Reblog! 0 |
0

A terhességhez és gyermekágyhoz világszerte rengeteg rítus, hiedelem kapcsolódik. Egy részük azonban nem a gyermeket váró nőt, hanem a férfit érintik. A nevük couvade, vagyis férfi gyermekágy. A francia couver szóból származik a kifejezés, mely költést, kotlást jelent. A rítusokon, szokásokon kívül, melyek az apává váló férfi viselkedésére vonatkoznak, van egy pszichoszomatikus vetülete is.

Az a tünetegyüttes tartozik ide, mikor a férfi a várandós nőéhez hasonló tüneteket produkál, hányingere van, gyarapodni kezd a súlya, ingerlények, álmatlanság gyötri. A kiváltó ok talán a nő teremtő ereje iránt érzett féltékenység, az aggódás, vagy a folyamatban való részvétel iránti igény lehet. Ezek a tünetek gyakran jelentkeznek olyan helyeken is, ahol egyébként nem tartanak semmilyen rituálét. Ezt Couvade-szindrómának nevezik. A hopi indiánoknál megfigyelték, hogy a férfiak fáradékonyabbak, levertek lesznek a terhesség idején. Náluk a couvade a legidősebb gyermeken is jelentkezik.

Komment 137 | Reblog! 0 |
0

Fehérneműt vásárolni nem terhesen is komoly kihívás. A kényelem, a szépség, a minőség, a megfizethető ár és az éppen van a méretemben elég ritkán egyesülnek egyetlen darabban. Kismamaként ez a probléma hatványozódik, hiszen a kényelem fokozottan fontos lesz. Na de nőként, feleségként ne szorítsuk a szépséget sem a háttérbe! Ha már egyszer létezik olyan, hogy szexi kismama fehérnemű…

Csipke, szatén, nyomott minták, élénk színek, strasszok, apró kövek. Biztos neked is megvan a kedvenc díszítésed, amihez hozzászoktál. A jó hír az, hogy kismamaként sem kell lemondanod róluk. A merevítőt és a push-up szivacsot a legtöbb melltartóból viszont száműzték. Még jó hogy a hormonok pótolják mindezt. Így a melltartónak elég ha vastagabb és erősebb gumírozású vállpánja van, amely átveszi így a tartó funkciót. Emellett egy kis kapocsnak köszönhetően a melltartó fedőrésze könnyen lecsatolható.

Belső része tiszta pamut bélésű – az esetek többségében, hiszen az érzékennyé vált bőr gyakran nincs kibékülve a mindenféle műszálas összetételű anyagokkal. És milyen is ez a bizonyos belső rész? Ez egy olyan réteg, ami tartja a megduzzadt mellet szoptatás közben, így nem neked kell a maradék egy kezeddel ügyeskedned. Ez lehet csak egy csepp alakú betoldás, vagy egy komplett réteg, ami csak középen lyukas. A szoptatós kapocs egyik fele erre van rögzítve, míg másik fele a külső réteghez kapcsolódik. A melltartó ezen részét tudod le-, és felcsatolni, vagy ha nagyon fifikás a melltartód, akkor egy mágnescsat segít neked, hogy ne kelljen bajlódni a beakasztással. Emellett hátul is van egy kis trükk: a kapocssor nem csak 3, hanem 6 soros, ez azt jelenti, hogy adott esetben egy körmérettel növelhető vagy csökkenthető a melltartó.

Komment 118 | Reblog! 0 |
0

Én nem csodaszert, vagy csodagyógymódot szeretnék ajánlani, vagy reklámozni! Egyszerűen csak el szeretném mesélni a saját esetemet! Ezen lehet vitatkozni, vagy legyinteni rá, esetleg kinevetni…..mégis itt a gyermekem mellettem, akit a homeopátiának köszönhetek!

'Sugar pills' photo (c) 2009, distillated - license: http://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.0/

Első gyermekem 5 hónap próbálkozás után, mondhatni simán megfogant. Tudom, tudom, mi ez az 5 hónap….de aki nagyon vágyik a babára, annak ez is nagyon hosszú idő! Szóval 5 hónap után végre pozitív lett a terhességi tesztem, amit a párommal izgatottan lestünk együtt, mit mutat a kijelző és zokogtam a boldogságtól, mikor megjelent a második csík is! Csodás terhességem volt, problémamentes, élveztem minden egyes percét. Aztán a farfekvés miatt császármetszéssel megszületett első gyermekünk, Nagypille. Elmondhatatlan volt az örömünk, a mai napig imádjuk és szeretjük első gyermekünket. Aztán eljött az idő, amikor elhatároztuk, hogy szeretnénk egy kistesót Nagypillének….

Komment 113 | Reblog! 0 |
0

Augusztusban leszek 34 éves. Van három gyerekünk, de negyediket is szeretnénk. Férjemben soha nem volt kétely, hogy nagycsaládot szeretne. Én a legkisebb születése után nem voltam ennyire biztos a dologban. Férjem becsületére válik, hogy nem erőltette a dolgot, jól ismer már, tudja, hogy nálam hormonálisan dőlnek el ezek a dolgok, ha viszont a hormonok beindulnak, nincs megállás. Voltunk már fordítva is, hogy én voltam nagyon korán bezsongva, és neki tartott kicsit tovább az elhatározás. De végül mindig közös nevezőre jutottunk, mint ahogy most is. Így kerek kilenc hónappal ezelőtt zöld lámpát kapott Négyeske.

'Graafian Follicle, Human Ovary' photo (c) 2009, Ed Uthman - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Szorgalmasan próbálkoztunk, de semmi. Mivel a többiek is 1-5 hónap után fogantak meg, különösebben nem aggódtam. Az egy kicsit zavart, hogy az első két hónap után nem tudtam otthoni ovulációs teszttel meghatározni a peteérésemet, de hát arra gondoltam, hogy én vagyok béna. Aztán áprilisban késett, öt nap után már nagyon reménykedtem, hogy sikerült. Otthoni teszt negativ, orvosi vérteszt negatív. Végül 40 napra jött meg. Nem baj, van ilyen, biztos túlgörcsöltem a dolgot. Aztán a következő hónapban már a 19. napon megjött. Na eddig, és ne tovább, még aznap bejelentkeztem a nőgyógyászhoz. Nem vártam semmi tragikus eredményt, gondoltam valami kisebb hormonhiány lehet, vagy még inkább kiderül, hogy minden oké.

Komment 83 | Reblog! 0 |
0

37. hét

Ma nagyon nehezen ültem neki az írásnak. Össze-vissza kavarognak bennem a gondolatok, az érzelmek. Nagyon fura érzés tudni, hogy holnap találkozunk, hogy mire ti olvassátok ezt a posztot – ha minden jól megy – már a kezembe foghatom őt. Nem is tudom, melyik volt a nehezebb, várni a kiszámíthatatlant az első két alkalommal vagy az, hogy most előre tudom, mikor lesz a nap.

Komment 19 | Reblog! 0 |
0

Minden kommentet köszönök, akár pálcát törtek felettem, akár megérteni próbáltak. Eszem ágában sincs írói babérokra törni, réges-régen rájöttem, élőszóban jobban megy, mint írásban. Ettől függetlenül törekszem megfelelni a javaslatoknak. Jól esett azok kommentje, akik a nem túl szerencsés fogalmazásom mögött meglátták azt a hihetetlen aggodalmat, félelmet és szorongást, ami elfogott a pozitív teszteredménnyel a kezemben.

Komment 61 | Reblog! 0 |
0

36. hét

Van egy elméletem. Még évekkel ezelőtt kezdett foglalkoztatni a kérdés, amikor itt a blogon is többször felmerült, hogy miért olyan negatívak sokszor a kisgyerekes anyák, a posztok többsége miért csak nehézségekről, problémákról szól, amikor elvileg a kisgyerekes szülők életük legboldogabb időszakát élik, otthon vannak, dolgozniuk nem kell, „csak” gyerekeznek, mégis mi okuk a folytonos nyavalygásra.

Komment 71 | Reblog! 0 |
0

Ha a várandós nő a terhesség nyolcadik hónapja után is folytatja a munkát, az hasonlóan káros lehet a magzatra nézve, mint a dohányzás - erre az eredményre jutottak brit kutatók.

Az Essexi Egyetem kutatóinak - két széles körű nagy-britanniai és egy amerikai felmérés eredményeit elemző - tanulmánya szerint azok a nők, akik a nyolcadik hónap után is folytatták a munkát, átlagban mintegy 230 grammal kisebb súlyú gyermeket hoztak világra, mint azok, akik már a terhesség hatodik és nyolcadik hónapja között elmentek szülési szabadságra - írja a The Guardian brit napilap online kiadása.

Komment 35 | Reblog! 0 |
0

35. hét

Születés igen, és nem szülés. A második gyermekem majd’ három éve született meg, de nem áll rá a szám, hogy megszültem volna. Fontos, hogy ez nem okoz nekem semmiféle negatív érzést, amolyan ténykérdés számomra. Persze míg idáig jutottam, annak is története van, hisz mint korábban írtam, az első szülés nem múlt el nyomtalanul – és itt nem csak a lányomra gondolok.

Komment 40 | Reblog! 0 |
0

Tavaly ősszel végre kiderült, kábé meddig lesz a cégünk. Amikor idejöttem dolgozni, tudtam, hogy határozott időnk van, hiszen egy kétéves EU-s pilot programban dolgozom. Azonban a pontos zárás sokáig kérdéses volt.

Október elején megkaptam a várva várt infót, és 23-án sörözgetés közben meghoztuk a döntést. Aznap már nem vettem be a fogamzásgátlót. A projektet komolyan vettük, még a naptárra is odafigyeltünk.

Komment 194 | Reblog! 0 |
0

34. hét

Ó, Te jó ég, ó, te jó ég, hát mindjárt itt a szülés! Teljesen be vagyok tojva, még most is, így harmadszorra. Nem hogy kevésbé rettegek – hisz tudom mi vár rám –, hanem pont azért fog el a jeges rémület, mert tudom, mi várhat rám.

Sokszor gondoltam már rá, hogy terápiás céllal megírom a szüléstörténeteimet, de annyira felzaklat a téma, és annyira nem szeretnék senki megrémítni, hogy eddig nem tettem.  De itt az idő, hogy kibeszéljem magamból – általában ez segít nekem a feldolgozásban. Persze minden jó, ha jó a vége és nálunk szerencsére semmi visszafordíthatatlan vagy tragikus nem történt, de azért szeretném felhívni a kedves olvasó figyelmét, hogy a nyugalom megzavarására alkalmas szavak következnek.

Az első gyermekemet tizenhárom éve vártam. Valamennyit olvastam a szülésről – mondjuk a klasszikus kismamaújságokat és női magazinokat hanyagoltam –, de kétségtelenül kevés információval rendelkeztem a mai lehetőségekhez képest. És bevallom, féltem. Féltem az ismeretlentől, a kiszolgáltatottságtól és féltem a haláltól. Érdekes módon attól nem tartottam, hogy a gyereknek bármi baja is lehet. Valahogy meggyőződésem volt, hogy vele minden rendben lesz, de voltak pillanatok, amikor úgy gondoltam, hogy én azonban nem fogom túlélni.

Komment 59 | Reblog! 0 |
0

33. hét

„Bóbita, bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek...”

Beszűrődik egy mély basszus és cérnácska gyerekhang. Ülök egy kád langymeleg vízben, lazulok, relaxálok és mosolyogva hallgatom apát és fiát. Este van, altatás és nekem nincs más dolgom, mint pihenni és kicsit irigykedni erre csodás összhangra. A világom a legnagyobb rendben, hiszen nemcsak, hogy csodás gyerekeim vannak, de az elmúlt években „apaisten” is megszületett.

Komment 19 | Reblog! 0 |
0

32. hét

Home, Sweet Home!

Hazaértünk. Ez a két hét is eltelt. Egy gyors leltár, hogy hogyan.

Egy kullancs a kicsiben – amit én hülye első este vérhólyagnak néztem, annyira apró volt, aztán másnapra „megnőtt”. Gyorsan kikaptam, folt nincs.

Plusz öt kiló – legalább ennyit szedett magára a család közös erővel. Kellett nekünk rendszeresen együtt reggelizni, ebédelni, vacsorázni… Igen, tulajdonképpen kellett.
A férjem majd lefutja, ha nem lesz negyven fok, a nagylányon elfért némi plusz, mondjuk én nem lettem boldog, mert elértem a bűvös nyolcvanas határt, amit nem szeretnék túllépni, és még előttem a legdurvább hat hét.

Komment 11 | Reblog! 0 |
0

'Ladies_that_like_men_old_pictures (2)' photo (c) 2012, quasimood - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/Március

Terhes vagyok! A környéken össze-össze súgnak mögöttem: „Nézd már, vastag!”, „Viselős a Sári!” Mondanak hordozósnak, állapotosnak, vagy azt mondják, kicserélődött lettem. Nagyon persze nem meglepő a hír. Már a lagzin felkészítettek erre. Mikor a vőlegényemmel háromszor megoldatták a gatyamadzagját, majd különféle amuletteket dugdostak a lakodalom során a kezembe, már ezért szorított a falu apraja-nagyja. Anyám szerint örüljek, legalább békém lesz az uramtól.

Június

Amerre járok, a  gyümölcsfa első termésével kínálnak. Úgy tartják mifelénk, ettől jól termő lesz a fa.

Augusztus

A minap nagy bajt kerültem el. A szomszédban nem vettem észre a száradó ruhát és majdnem átmentem a ruhaszárító kötél alatt. Azóta is izgulok nehogy emiatt szüléskor a köldökzsinór a kicsi nyakára tekeredjen. Böjtölök, imádkozom. Készülök. Az egyetlen kérdés, ami itt motoszkál bennem, de nem tudom rá a választ: hogy zajlik egy szülés. Senki nem beszél erről, még anyám sem.  

Komment 45 | Reblog! 0 |
0

31. hét

Néhány napja történt, hogy ismét kisgyerekké váltam. Rémes érzés volt. Ültem fent a padlásszobában az ágyon és potyogtak a könnyeim. Nem tudtam uralkodni az érzéseimen, egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedtem az önsajnálat mocsarában.

Komment 71 | Reblog! 0 |
0

30.

Vasárnap nyaralni indultunk. Még most, a nyár elején, ameddig tudok. Két teljes hét – ilyen is régen volt. Külföld, net korlátozottan, a telefont kikapcsolom, a munkáimat leadtam. Édes semmittevésre vágyom.

A nyaralás általában úgy néz ki nálunk, hogy meglátogatjuk anyukámat. Ez a tipikusan a kellemeset a hasznossal. Egy kicsit együtt vagyunk anyuval, ami egy évben csak néhány alkalommal adatik meg, másrészt pedig gyönyörű helyen lakik az Alpoknál és még egy kis háza is van a Bajor erdőben. Mesés.  Nem utolsó sorban egy ilyen nyaralásnál nincs szállásköltségünk és kajára sem kell sokat költenünk. Jellemzően egy hétre megyünk és egy másik hetet belföldön töltünk el, de idén inkább kint leszünk kettőt, hogy az utazás rész lazább legyen.

Komment 16 | Reblog! 0 |
0

29. hét

Az éjjeliszekrényemen pihen egy csomag apró, rózsaszín zokni. Ha ránézek, jó érzés, olyan szívet melengető. A zoknikat anyukám hozta, amikor tavasszal meglátogatott minket. Mivel két országgal arrébb lakik, csak ritkán találkozunk. Nincsenek közös ünnepek, nem karácsonyozunk együtt, sosem volt még itt egyik unokája szülinapján sem, ezért, ha egy évben kétszer-háromszor találkozunk, valamit mindig kapnak az unokák. Nem nagy dolgokról van szó, a nagy kap valami bizsut, a kicsi néhány kisautót, és hogy ne maradjon ki a legapróbb, hát ő is kapott egy csomag – egyébként nagyon édes – zoknit.

Komment 30 | Reblog! 0 |
0

28. hét

Kacagányok

A minap a kertben játszottunk. Icipici kertünk van, egy társasház aljában, de egy kis délutáni játékra tökéletesen elég. A móka általában valamilyen labdázás, kacsacsőrözés, „amerikai foci” vagy az utóbbi időben egy kis birkózás. Én így a hetedik hónapban már inkább csak nézem őket a kerti székből, de így is nagyon szórakoztató.

Komment 12 | Reblog! 0 |
0

27. hét

Ezen a héten egy klasszikus terhesnaplós írás következik. A minap átsuhant rajtam egy érzés, hogy mennyire szeretem ezt a jelenlegi állapotot. A terhességnek ezt a szakaszát, amikor a legkellemetlenebb rész már a múlté, a legrettegettebb pedig még messze.

'Second  Trimester' photo (c) 2011, the magallon-leonards - license: http://creativecommons.org/licenses/by-nd/2.0/

Gyakran olvasni végletes írásokat arról, hogy milyen felhőtlen és felemelő is az áldott állapot, másnak meg mennyire terhes a terhesség. Hogy nekem milyen? Hát olyan, mint a többségnek, hol ilyen, hol olyan. És valóban ahány terhességem, annyiféle.

Komment 35 | Reblog! 0 |
0

Kisiskolásként hozzászoktam, hogy a fekete-fehér összeállítás kötelező az ünnepségeken. A klasszikus színpáros, olykor némi szürkével vagy barnával kiegészülve, a flancos rendezvények öltözetének alapszíne.

Ellenben az élénk, vidám árnyalatokat a hétköznapi, laza, nem ritkán kihívó ruhadarabokkal azonosítják. Nem kevés örömünkre ezeket a szabályokat soha sem vésték kőbe. Íme, a bizonyíték.

Komment 25 | Reblog! 0 |
0

26. hét

Fura kapcsolatom van a nevekkel és a becenevekkel egyaránt. Például a férjemet sosem szólítom – nem is szólítottam a keresztnevén. Valahogy nem jön a számra. Mikor megismerkedtünk, neki volt egy elég egyedi beceneve, de én sosem hívtam úgy. Amikor másnak beszélek róla, a keresztnevén szólítom, de neki nem így szólok. Mióta gyerekeink vannak, már egyszerű a helyzet ő Apa én meg Anya vagyok, de korábban hihetetlen becenevekkel illettük egymást. A telefonjában a mai napig „Cicó” vagyok, neki meg van egy bögréje tőlem „Pötyke” felirattal. Így utólag vicces – már-már kínos – de a szerelmünk hajnalán komolyan gondoltuk.

Komment 30 | Reblog! 0 |
0

A Tennessee állambeli pár, Amanda és Bill Prentice már négy éve próbálkozott az utódnemzéssel, mígnem 2012. április 25-én a család megtudta, hogy sikerrel jártak. Öt óra múlva – még aznap – meg is született gyermekük.

A WSMV hírportál jelentése szerint a nő a szülés előtt néhány nappal rejtélyes görcsöket érzett, ezért férje sietve elvitte a helyi kórházba. Mivel Amanda állapota súlyos volt, innen mentőhelikopterrel rögtön a Vanderbuilt Kórházba szállították. Amanda két napig eszméletlen volt. Mikor felébredt, megtudta, hogy anyuka lesz. Öt órán belül pedig megszületett Allie McKinley Rose 2,3 kilogrammal, egészségesen.

Komment 62 | Reblog! 0 |
0

Mivel a napló legelején őszinteséget ígértem, most egy olyan témát kell megosztanom, ami még engem is meglep. Ráadásul nem is teljesen friss az élmény, mert kellett egy-két hét, hogy átrágjam magamon.

Kép: Stockfresh

Szóval néhány hete, a szokásos reggeli készülődés közben, a szokásos módon ráálltam a mérlegre, ami cseppet sem azt a szokásos súlyt mutattam, amit látni szerettem volna. Híztam. Két teljes kilót. A látvány szíven ütött. Aztán amikor ismét önmagammá változtam, nem akartam elhinni, hogy ez ekkora meglepetést okoz számomra, hiszen terhes vagyok. Valahol félidőben járok. És mégis, ahelyett, hogy annak örülnék, hogy mindössze két kiló jött eddig fel rám, egészen elkeskenyedtem tőle. Ez agyrém.

Komment 106 | Reblog! 0 |
0

24. hét

Vasárnap reggel álmosan ültem a nappaliban a kanapén.

Fél hét, úgy aludnék még, de nem lehet. A kicsi megszokta a felkelést, neki sosincs hétvége. A szerencsésebb napokon elég egyikünknek kelni, de most a nagylány erdei iskolába indul, még szendvicseket kell csinálnom, át kell beszéljük, hogy mindent bepakolt-e és rá kellene vennem, a bőrönd helyett sporttáskában vigye a cuccát. A gyerekek már megitták a kakaót, férjem kávét főz, még néhány perc csendes ücsörgés vár a kapkodás előtt. Simogatom az ölemben nyugvó apró gyerekfejet, aki nagy zöldeskék szemekkel néz rám.

- Ana. Szejetjek.

Csak így, egyszerűen, de annál meghatóbban.

Komment 32 | Reblog! 0 |
0

23. hét

A héten nem sok időm maradt a szokásos elmélkedésre. Sajnos az a vírus, ami fiamnál a kruppban jelent meg, az egész családon átvonult. A legerősebbnek – mint szinte mindig – a lányom bizonyult, aki megúszta egy nap náthával. Még a férjem is, aki legelőször lett beteg, ismét visszakapta, én meg teljesen kidőltem. Na ja, terhesség.

Kép: Stockfresh

Miután három napig kínozott a száraz köhögés, kiváltképp éjszaka, és gyakorlatilag semmit sem aludtam, elbattyogtam a háziorvoshoz. Valamit hallott a tüdőmnél és mivel asztmám is van – még ha nem is különösebben komoly – na meg terhes is vagyok inkább elküldött a kerületi tüdőgondozóba. Előre felkészített, hogy lehet, hogy sokat kell majd várni, mert alapvetően bejelentkezés alapján fogadják a betegeket, de mivel akut a probléma, menjek oda és legyek türelmes.

Komment 74 | Reblog! 0 |
0

Történelmet írhat a mexikói Coahuila államban élő Karla Vanessa Perez, aki alig egy éve három gyermeknek adott életet, most pedig kilenc babát hordoz a hasában.

A 32 éves Karlát 2012. május 20-ra írták ki császármetszéses szülésre, amikor terhessége a hetedik hónapba lép. Orvosai szerint 6 lány és 3 fiú rejtőzik a hasában. Körülbelül két héttel azután esett ismét teherbe, hogy tavaly novemberben császármetszéssel világra hozta Casandra, Daniela és Bernardo névre keresztelt hármasikreit. A Villa de Arteaga-ban élő kismamának van még ezen felül egy négyéves kisfia is. Valamennyi utód természetes úton fogant.

Komment 20 | Reblog! 0 |
0

'Pregnants' photo (c) 2010, Marcelo  Cantarela Junior - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/„Életem legszebb időszaka volt.” – hallottam már számos nőtársam szájából (no, nem mindtől). Egy részük elhallgatta a terhesség árnyoldalait, másik felük tudomást sem vett róluk, noha akadnak szép számmal. Szégyen-nem szégyen, nem vagyok született anya, szóval mindezek igen mélyen érintenek:

Egy jól irányzott, hirtelen rúgás a kisfiadtól, és rohanhatsz a vécére (már ha nem volnál a 24. hétben 10 kilóval több és tudnál futni). Nem jön rád semmi, és ennek bizony nem a hasad az egyetlen oka (a 2. hónaptól kitartóan szélesedő medencéd ugyanis nem csak az alvást lehetetleníti el). Ott vannak a szagok, amiket korábban meg sem éreztél, most azonban hányinger fog el tőlük, a kedves kollégák, családtagok, akik kérdés nélkül fogdosnák a pocakod és látnak el jobbnál jobb tanácsokkal (persze kéretlenül). Visszatérő vendég a vesegörcs, ami alatt másfél órát képtelen vagy mozdulni és még levegőt venni is fáj (aki megússza, szerencsés) és mostanra inkább hasonlítasz egy kiskacsára, mint nőre. Szóval őszintén mondom, nem élvezem.

Mégis valamennyi „mumus” közül a legrosszabb számomra, hogy nem is érzem magam nőnek. Nincs annál megalázóbb, mint amikor egy férfi visszautasít – hittem eddig. De bizony, hogy van! Mégpedig, amikor meztelenül állsz születendő gyermeked apja előtt, aki annyit reagál a látványra – épp csak felpillantva a TV-ről –: „Nem fogsz megfázni?” Na, ez pofán tud csapni úgy istenesen.

Komment 201 | Reblog! 0 |
0

Évezredeken át a szülésig vártak a szülők, hogy megtudják, hogy a kisbaba fiú-e vagy lány, és a világ nagy részén a családoknak még most sincs lehetőségük előre tudni, hogy milyen nemű gyerekük lesz.

'Gender Reveal party cupcakes' photo (c) 2010, kristin_a (Meringue Bake Shop) - license: http://creativecommons.org/licenses/by-nd/2.0/

Viszont az elmúlt pár évtizedben, az ultrahang-technológia fejlődése és elterjedése által lehetővé vált, hogy jóval a szülés előtt, a második trimeszter közepén kiderüljön a baba neme. A világ fejlett országaiban a legtöbb szülőpár lelkesen várja a pillanatot, amikor az orvos elárulja a terhesség egyik legnagyobb titkát. Mégis sokan úgy határoznak, hogy megvárják a szülést, és nem szeretnék előre tudni.

Komment 24 | Reblog! 0 |
0

Erre hétre nagyon klassz témát találtam magamnak, de az élet ismét felülírta az elképzeléseimet. Az utóbbi pár napunk ugyanis nem másról szól, mint a betegségtől való félelmünkről és a mindent betöltő aggodalomról, a pánikról, elsősorban is a férjeméről.

Komment 30 | Reblog! 0 |
0

Terhesen az orgazmus is hevesebb

Címkék: Bicse, terhesség, szex

A terhességről sokaknak a reggeli rosszullétek, a gyomorégés, a feldagadt boka ugrik be. A testben ezidőtájt kavargó hormonoknak köszönhetően azonban létezik egy fenomenális kísérőjelenség: a heves női orgazmus.

'Pregnant Pose' photo (c) 2008, greensuitcase - license: http://creativecommons.org/licenses/by-nd/2.0/

Tudományosan igazolt tény, hogy a terhességkor megnövekedett ösztrogénszint fokozza a medencetájék vérkeringését, a mellek pedig még érzékenyebbé válnak az érintésre. A reggeli rosszullétek alábbhagyásakor sok várandós nő szinte kivirul: hajuk fényesebb lesz, bőrük pedig lágyabb, szexuális étvágyuk pedig megnövekszik.

Komment 41 | Reblog! 0 |
0

A terhességének vége felé járó sztár súlyának gyarapodása meghaladja a javasolt értéket.

'Jessica-Simpson-nude-patent-heels-bow3' photo (c) 2009, Maegan Tintari - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Mindezzel mit sem törődve Jessica nagyon élvezi áldott állapotát, és behabzsolja, ami szemének-szájának ingere. Akadnak, akik ez utóbbiért élesen bírálják, de támogatói is vannak szép számmal.

Komment 28 | Reblog! 0 |
0

'Woman in bunad' photo (c) 1910, Fylkesarkivet i Sogn og Fjordane - license: http://www.flickr.com/commons/usage/Ha egy nő panaszkodik a terhessége miatt, mert már nyűg neki, vagy a szülés utáni depresszióról esik szó, esetleg arról, milyen nehéz a kisbabával, valaki biztosan a fejéhez vágja, hogy bezzeg a dédanyáink milyen strammul végigcsinálták az egészet. Lassan kinőtt a kismama-közbeszédből egy mitikus alak: mindannyiunk hős dédanyja.Dédmama a kukoricaföldet kapálva csinálta végig a terhességet, anélkül, hogy vizsgálatokra járt volna. Nem lapozgatott baba-mama magazinokat és természetesen az interneten sem kutakodott információk után. Nem is volt rá szüksége, mert a népi kollektív bölcsességből merítkezett. Olyan ez, mint egy forrás, az ember csak beleiszik egy kortyot és máris minden tudásnak birtokában van. Mindent a saját anyjától tanult, így pontosan tudta, mit csináljon a gyerekkel. Ja, igaz, mert akkor még (mikor?) együtt élt több generáció. Anya, nagyanya, anyós, após, dédanya, így, mint egy boldog, nagy család.

Az, hogy a férje bemenjen a szülésre, fel sem merült, hiszen a szülés kizárólag a nők dolga volt, nem tárulkoztak ki országnak-világnak, mint manapság, hogy már az internetre is felteszik, ahogy kicsúszik a vaginájukból a csecsszopó. Legfeljebb a bábaasszony lehetett jelen a huszonnégy órás vajúdáson, amit mindannyiunk dédmamája zokszó nélkül csinált végig, és soha egy szóval sem emlegette fel egyik gyerekének sem, milyen fájdalmas is volt a szülés.

Komment 177 | Reblog! 0 |
0

20. hét

Erre a hétre is egy morfondírozós témát szántam – az előző heti folytatásaként – az anyai mintáról, hogy mit hozok magammal és mi ellen küzdök, de a hét eseményei mást kívánnak, úgyhogy ezt most elteszem, talán majd egy későbbi alkalommal előveszem még.

Komment 26 | Reblog! 0 |
0

Oké. Valaki igazán elmesélhetné nekem, hogy a terhesség mitől olyan átkozottul szép? 37. hét. Itt tartunk most. Egyenesen undorodom a testemtől. Nagy vagyok. Bálna vagyok.

'Squircle belly' photo (c) 2005, Patrick Fitzgerald - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

A KÉP ILLUSZTRÁCIÓ!

Rossz a közérzetem, utálok emberek közé menni, nem tudok örülni a tavasznak, kb. 3 felső közül váltogatok, a vizeletminta adása kész pokol. Kezdem elveszteni a türelmemet magammal és a környezetemmel szemben is. Alapvetően sem bírom a változást. Pláne, ha az az én testemen megy keresztül. Ilyen idegállapotban, hogy a francba kell delíriumos, rózsaszín takonytól úszni, hogy terhes vagyok?

Komment 214 | Reblog! 0 |
0

Furcsa dolog ez a terhesség. Hihetetlen fizikai változásokról, meglepő fordulatokról nem tudok beszámolni, azonban rendkívül sok téma gondolkodtat el mostanában. Persze a hasam nő, küzdök a fáradtsággal, de szerencsére viszonylag eseménytelen maga az állapot. Ráadásul elég sokat dolgozom, így tulajdonképpen még orvosi és védőnői látogatásokról se sokról számolhatok be, mert oda sem nagyon jutok el.

Komment 18 | Reblog! 0 |
0

Megvallom, nem vagyok feltétlen híve az idióta kérdéseknek. Ahogy a csacsogás is nehezemre esik, úgy nehezen találom a választ a „hogy vagy?”, „na, mi újság?”, „gyerekek?” kérdésekre, amikor pontosan tudom, hogy azt, aki kérdezi, azt nem feltétlen érdekli. Néha sokkolom a kérdezőt azzal, hogy valóban elmondom, hogy vagyok, és mi van a gyerekekkel. Aztán vannak a nem valódi kérdések a „megjöttél?” típusúak, amelyekre meg gyakran a legkevésbé várt válaszokat adom. Én kérem, komolyan veszem a kérdéseket, nekem olyan tegyen fel kérdést, aki nem fél attól, hogy válaszolok rá. Senki ne csodálkozzon, hogy elmondom a véleményemet, ha megkérdezi, hogy ízlett-e az étel vagy tetszik-e az ajándék. Persze arra figyelek, hogy bántó ne legyek.

Mostanában a kedvenc kérdésem a „na, és fiút vagy lányt szeretnél?” vagy az ennek az enyhébb változata az „és minek örülnél? Fiúnak vagy lánynak?”

Nem is értem, hiszen, mit számít, hogy én mit akarok? Talán a barátnőnél igen, aki a harmadik lánya után már talán kicsit jobban örült volna egy fiúnak, de persze végül a negyedik is lány lett.

Amikor az első gyerekkel voltam terhes, még nem volt 4D UH. Persze már akkor is megnézték a gyerek nemét, de azért sok volt a tévedés. Semmiképp nem szerettünk volna úgy járni, hogy az orvos mond valamit, mi beleéljük magunkat, majd nagyon meglepődünk, amikor ellenkező nemű gyerekünk születik. Ráadásul tényleg teljesen mindegy volt fiú vagy lány lesz, úgyhogy nem is kérdeztük meg orvost. Érdekes módon azonban mindig valahogy lányra számítottunk. Első lendületből mindig úgy beszéltünk róla, mint lányról, aztán a kiegyensúlyozottság jegyében hozzátettük hogy „vagy fiú”.  Amikor megszületett, teljesen természetes volt, hogy lány. Nem hiába hallgattam évekig anyámtól, hogy majd lesz egy lányom, aki olyan lesz, mint én, és majd megtudom, hogy milyen nehéz neki. Nos, tényleg lett egy lányom, aki tényleg olyan, mit én, akivel annyira egymásra hangolódtunk, hogy mindig tudom, mit gondol és mit érez. Viszont az átok nem fogott igazán, mert nem azt tudtam meg, hogy ilyen nehéz volt neki, hanem azt, hogy hogyan lehetett volna egyszerűbb.

Komment 130 | Reblog! 0 |
0

Ezzel a könyvvel jó ideig csak kerülgettük egymást. Tényleg, mit kezdjek egy könyvvel, ami bevallottan főleg a terhességről szól, az meg nekem volt kettő, és több nem lesz, amit eddig meg akartam erről tudni, azt nagyjából megtudtam, és mivel eseménytelen terhességeim voltak, kevés váratlan dolgot kellett hirtelen megemésztenem. Aztán mégis beleolvastam, és rájöttem, szórakoztató, főleg amikor a szerző kitér az eredeti irányból. Szerkesztő nyilván nem nagyon fésülte a művet, ami jót tett neki, úgy valószínűleg unalmassá lapult volna.

A cím viszont félrevezető: semmi köze a meddőség elleni harchoz, a könyv női szereplője rövid időn belül teherbe esik, pedig nem épp huszonéves már. Dr . Csermely Gyula egy valódi nőgyógyász a Telkiben, illetve némileg az Istvánban, a könyv megírásának apropóját felesége, Gabi terhessége adta. Illetve először az, hogy Gabi negyvenévesen egy kamasz lány után még egy babát szeretne, ami másodjára sikerül. Első jó pont: annak őszinte beismerése, hogy a nőgyógyász várandós felesége éppen úgy elvetélhet, mint bárki más a bolygón.

 Eredetileg a könyv formája a hagyományosabb kérdezz-feleleket követte volna, ahol Gabi a férjét, aki egyben az orvosa is, kérdezi a terhesség során felmerülő témákban. Ebből lett egy élménybeszámoló, csak részben a negyven éves, csinos és vagány nő terhességéről, a többiben szó esik a magyar egészségügy rákfenéiről és fenegyerekeiről, meg arról is, hogy lakást felújítani idegösszeomlás nélkül még sok pénz közbeiktatásával sem nagyon lehet.

Komment 13 | Reblog! 0 |
0

Nálam a terhesség tényleg teher volt, ha várandósságnak hívjuk, akkor azt vártam, legyen már vége. Minden vágyam az volt (mert kinek nem az?), hogy problémamentes terhesség legyen, én fitt kismama leszek, aki kismamatornára, jógára meg minden egyéb kismamamozgató dologra fog járni, nem fogom elhagyni magam, és hú, de klassz lesz minden... hát ez pont nem így történt.

'Alli makes her

Már az előzmények sem voltak valami viccesek, két vetélés előzte meg a kihordott terhességemet, de ez lényegtelen. Az egész úgy kezdődött ugye, hogy terhes lettem (mily meglepő), öröm, boldogság, semmi baj, aztán jött egy kis rózsaszín valami, amitől jól megijedtem, de semmi vész, csupán egy kis gomba... no para.

Komment 90 | Reblog! 0 |
0

Amikor az első gyermekemet vártam, huszonöt éves voltam. Nagyon hamar rájöttem, hogy terhes vagyok, és bár meglepődtünk, de nagyon örültünk a férjemmel. Akkor már egy ideje ugyanahhoz az orvoshoz jártam, aki többször elmondta, hogy úgy látja, nagyon nehezen fogok teherbe esni, ne aggódjak, és akkor jelentkezzek, ha egy-másfél év alatt sem sikerül. Nos, a gyerek a nászéjszakán fogant. Egyből egy. Nem bántuk, hogy ilyen gyorsan összejött, bár úgy hittük, lesz még némi időnk anyagi tartalékokat gyűjteni.

Magát a terhességet hihetetlen természetesen éltem meg. Nem volt semmi fakszni. Nem vagyok egy kifejezetten csajos csaj. Világéletemben fiúkkal éreztem jól magam, legóztam, fára másztam, nem sminkeltem magam, nem jártam magassarkúban, sosem volt még műkörmöm, sőt, nehezen találom meg a hangot a nőkkel – főleg ha többen vannak, nem tudok csacsogni, és nem bírom az intrikát és mások kibeszélését. Jobb szeretek fiúkkal dolgozni, imádok sportot nézni, mindenféle sportot kipróbáltam már, remekül tájékozódom és olvasok térképet, még a szakmám is férfias.

Komment 25 | Reblog! 0 |
0

Előrebocsátom, ki nem állhatom azokat a filmeket, ahol a főhősnő terhessége az apropó, hogy idegesítő jeleneteken át kalauzoljanak valami nyáltengeren át a végkifejlet felé.

Eliette Abecassis regényéből készült A legszebb dolog azonban teljesen más. Új élményt ad. Felejtsd el Hollywood képét a gyerekvállalásról. Rémy Bezancon filmjében megtalálod a valóságot. Vicces, kedves. Valóságos. Szókimondó. Szerethető.

Komment 43 | Reblog! 0 |
0

16. hét

Has: Óriási

Legalábbis én annak látom. Nagyon hamar kezdett nőni, nem is tudtam sokáig titkolni a kollégák előtt a dolgot. Igen hamar gondba kerültem a ruházkodás terén, mert minden terhesruhámat elajándékoztam vagy kölcsönadtam. Egy része már visszajött, de szükségem lesz még néhány holmira, főleg nyári ruhákra. 

Komment 74 | Reblog! 0 |
0

15. hét

Először is be kell valljam töredelmesen, hogy amikor az előző postom után Tünde megkérdezte, hogy lenne-e kedvem terhesnaplót írni, nem mondtam rögtön igent. Sokat gondolkodtam, hogy tudnék-e bármi újat vagy érdekeset írni, van-e egyáltalán bármi olyan, amiről még terhesség kapcsán nem esett szó. Nagyon régi olvasója vagyok a blognak- és elődeinek. Én vagyok az a típus, aki kényszeresen minden postot elolvas, beleértve a terhesnaplókat is. Voltam is már kétszer terhes, úgyhogy úgy gondoltam, sok újdonság, meglepetés már nem érhet.

Komment 43 | Reblog! 0 |
0

Volt olyan nap az életedben, amikor senki nem értette meg a csoki utáni sóvárgásod, vagy amikor a párod kikészült a babanevek ötletbörzéjétől, vagy esetleg megláttad a tükörben a saját elefántlábaidat? Itt a segítség, és még jóképű is!


Forrás: http://www.pregnantchicken.com

Amy Morrison, a torontói blogger hölgy dögös pasik fényképe mellé olyan rövid kis szösszeneteket írt, amit minden terhes nő hallani akar várandóssága alatt. „Azt gondoltam, a terhes nőknek való igazi pornó az lenne, ha szívdöglesztő férfiak szervíroznák nekik a délutáni sütijüket, miközben megnyugtatnák őket, hogy a méretük egyáltalán nem hasonlítható össze egy kisebb halászfaluéval”- mondja Amy.

Komment 16 | Reblog! 0 |
0

40.hét

Volt egy eset, mikor egy lány bement a szokásos heti vizsgálatra, és szóltak neki, hogy ne nagyon menjen onnan sehova, mert háromujjnyira tágult, mindjárt megszül. De ő csak mosolygott tovább, a fájásokat nem érezte, sőt, mikor megszült, kétségbe vonható volt, hogy ő-e az anyuka, mert a teste gumiszerűen visszanyerte az eredeti méretét.

Aztán egy másik, ahol egy hónappal előbb jött világra a kicsi a tervezett időponthoz képest, és anyuka a magzatvíz elfolyása után még otthon gyorsan elkattintotta a fényképezőgépet a kórházba indulás előtt, hogy azért tényleg meglegyenek azok a fantasztikus fotók, amelynek témáját már korábban megálmodta. És ha már ő volt a nagypocakos főszerepelő rajtuk, hát nem hagyhatta veszni az utolsó pillanatokat sem. Az a barátnőm, akinek fia már nagyobbacska, a szülés előtt szülésről szóló házi videókat nézett, hogy felkészítse magát az eseményekre, és mint egy előre megírt forgatókönyv, este-magzatvízelfolyás-apaébresztése-kórház-gyerekmegszületése, zajlott a szülése. A filmek meg megedzették annyira, hogy nem félt az egésztől egy cseppet sem.

Komment 108 | Reblog! 0 |
0

Elsősorban azért írok Nektek, hogy kiadjam magamból ezeket az élményeket, amik frissek is, fájnak is. Nem igazán tudom, kihez fordulhatnék.

'Pregnancy Test' photo (c) 2011, Johannes Jander - license: http://creativecommons.org/licenses/by-nd/2.0/

Tegnap megtudtam, hogy terhes vagyok. Fél órával később, amikor jött értem a párom (Fecó), a kocsiban éppen szakítani akart velem. Közöltem vele a nagy hírt, a szavába vágva, mert rettenetes volt hallgatni, hogy mennyire bír és milyen aranyos lány vagyok, de... Most pedig nem tudjuk, hogy mi legyen.

Komment 244 | Reblog! 0 |
0

Két éve a Balatonparton született meg az elhatározás, hogy kell egy tisztességes méretű családi autó, amibe az egész pereputty cókmókostul befér. Így költözött be életünkbe Zöld Herceg öt kényelmes ülőhelyével és hatalmas rakodóterével. Zöld Herceggel egyik első utam a nődokihoz vezetett, ahol megtudtam, hogy kényelmes kocsinkat – még ki se fizettük, de – már ki is nőttük.

A hír hallatán sokféle érzés öntött el. A boldogság pont nem tartozott közéjük. Konkrétan a terhesség első hónapjait végigbőgtem. Sirattam az épp, hogy csak visszanyert alakomat, a szeptembertől esedékes állásomat, a háromgyerekes létre berendezett életünket, a fiatalságomat, az Emberrel kettesben tervezett külföldi nyaralásunkat...

Komment 123 | Reblog! 0 |
0

39. hét

Körülbelül egy hónappal ezelőtt egy családi összejövetelen fogadásokat kötöttünk, hogy mikor fog megérkezni Hanna. Hét fogadás, hét különböző időpont, melyből három már elbukott. Apukám túl korai dátumot választott (február 4.), az egyébként kiírthoz képest (február 26.). Az én tippem sem nyert (február 12.) és az öcsémé sem jött be (február 13.).

Komment 20 | Reblog! 0 |
0

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én sosem voltam gyógyszerpárti. Ha nem muszáj, nem veszek be szintetikus bogyókat, pláne várandósan nem. Viszont régóta informálódom gyógynövényekről, és használok is jó párat. Ismerjük a mondást, "fűben-fában orvosság". Ezt fokozottan irányadónak vehetjük a várandós hónapokban és a szülés után is. Hiszen ebben az időszakban még inkább arra törekszünk, hogy ne juttassunk a szervezetünkbe semmit, ami nekünk vagy a babának ártalmas lenne. Régóta van egy kedvenc könyvem, a Gyógynövénypatika, illetve szerencsém volt orvosok előadásait meghallgatni ebben a témában.

'My pregnancy ritual: hydration' photo (c) 2010, Sonya Green - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Megróbáltam összegyűjtetni a terhesség alatt használható (és kerülendő) gyógynövényeket, a terhességet és szülést könnyítő szerektől kezdve a tipikusan várandós problémákat (visszér, reggeli rosszullét, stb.) enyhítőkön át a szoptatáskor ajánlottakig. Jómagam sem orvos, sem fitoterapeuta nem vagyok, viszont sok-sok éve lelkes gyógynövényhasználó. Ha bármi kétségem van egy gyógynövény hatását illetően, mindig szakemberhez fordulok.

Komment 38 | Reblog! 0 |
0

Szeretnéd megtudni, az adott terhességi héten mekkora a babád, hogyan fejlődik, és milyen tüneteket tapasztalhatsz magadon? Terhesség hétről hétre sorozatunkban nyomon követheted a terhesség alatti változásokat.

1. hét  2. hét  3. hét  4. hét 
5. hét 6. hét 7. hét 8. hét
9. hét 10. hét 11. hét 12. hét
13. hét 14. hét 15. hét 16. hét
17. hét 18. hét 19. hét 20. hét
21. hét 22. hét 23. hét 24. hét
25. hét 26. hét 27. hét 28. hét
29. hét 30. hét 31. hét 32. hét
33. hét 34. hét 35. hét 36. hét
37. hét 38. hét 39. hét 40. hét
41. hét 42. hét

A fórumként funkcionáló terhességi trimeszterek három posztját továbbra is megtalálod a Kezdetek dobozban, a jobb oldalon. Hamarosan elkészül a szüléskalkulátorunk is, amivel kiszámíthatod, melyik napra várható a baba érkezése.

Komment 18 | Reblog! 0 |
0

38. hét

Az apukák, ha eljön az ideje, kiságyat raknak össze. Az anyukák meg függönyt tesznek fel a karnisra, főleg olyat, amit nagymamától örökölnek, főleg segítséggel, a nagy hasra való tekintettel. Ez másokban nosztalgikus érzéseket hoz fel a régmúltból. Majdnem olyan természetesnek tűnik dolog, amire már azt mondanám, hogy a gyerekvárás kultúrájához hozzátartozik. Mint a karácsonyfa díszítése decemberben.

És hát, amiről persze nem beszélünk, bár mindenki tud róla, hogy a karácsony nemcsak az ajándékozásból, faállításból és a szeretet ünnepéről szól, hanem arról a fajta veszekedésről, és kitörő dührohamokról is, mely pont azért kap szerepet a piros betűs napon, mert a minél tökéletesebbé akarjuk tenni december 24-ét. De pont aznap nem úgy történik semmi, ahogy azt korábban elterveztük.

Komment 38 | Reblog! 0 |
0

Csapok a közepébe – úgy voltam vele, hogy majdan néhány hónap elteltével írok egy, az esetlegesen elkeseredett anya-jelölteknek szóló történetet arról, hogy SOHA NEM SZABAD FELADNI. De az események olyan körforgása zajlik, hogy a köz rendelkezésére bocsátom most.

Komment 403 | Reblog! 0 |
0

37. hét

Bedagadt a lábam. Basszus, azt hittem, semmilyen „terhesbetegség” nem fog megjelenni rajtam, erre a finisben bedagadt a lábam. Jó persze közrejátszhatott az is, hogy Hanna most már 3100 gramm. Hogy bár végre átköltöztünk az új lakásunkba, de két nap alatt (segítséggel), reggel héttől este kilencig egyfolytában azon dolgoztunk, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek.

Nem panaszkodásképpen mondom, hogy sajnáljanak, hogy nagy hassal, leszakadó derékkal pakoltam, hanem mert jó érzés, hogy ennyi mindent tudok még csinálni. Illetve tudtam. Mert már nem megy. Bedagadt a lábam, és már a cipőt sem tudom felhúzni. Szóval most már pihenek.

Komment 48 | Reblog! 0 |
0

'Newborn bubby' photo (c) 2010, Nina Matthews - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Mivel nagyon ritkán engedik idáig húzódni a terhességet, ennek a hétnek a végén így vagy úgy, de megszületik a baba.

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

A kismamák nagy része nem a kiírt napon hozza világra kisbabáját, előfordulhat, hogy csak a 41-42. héten szül.

Különböző trükkökkel megpróbálhatják beindítani a szülést.

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 37-38 cm, teljes hossza kb. 50 centiméter, kb. 3,5 kg

Forrás: Hepinet Ultrahang

Mintegy 70 különböző reflexszel „felszerelkezve” a baba teljesen felkészült a kinti életre. Testének 15 százaléka zsír, mellkasa kiemelkedik. Születéskor a placenta leválik a méh faláról, és a kicsi első légvételével a köldökzsinór is befejezi működését.

Anya: Most már hamarosan beindul a szülés, melynek három szakasza van. Az első a tágulási szak, melyben a méhösszehúzódások hatására a méhnyak megrövidül és a méhszáj tágulni kezd. A második a toló szak, ekkor jön világra a baba. A harmadik a lepényi szak, ekkor születik meg a méhlepény.

Videó a 40. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 36 cm, súlya 3,25 kg


Forrás: Hepinet Ultrahang

Az anyjuk által termelt hormonok miatt a babák melle kissé medguzzadhat, csakúgy, mint a nemi szerveik. Ezek a tünetek megszűnnek a születés után.

Anya: Bármelyik pillanatban megindulhat a szülés. Sokakból előtör a fészekrakó ösztön, és lázas takarításba vagy főzésbe kezdenek. Érdemes figyelni az összehúzódásokat, ha rendszeressé válnak és egyre erősödnek, valószínűleg megindult a szülés.

Videó a 39. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 35 cm, súlya 3,1 kg


Forrás: Hepinet Ultrahang

Beleiben salakanyag halmozódik fel, amely zöldesfekete, ragacsos anyag és meconiumnak hívják. Születése után üríti ki. Fej- és haskörfogata nagyjából egyforma. A herék leszállnak a herezacskókba, lányoknál a szeméremajkak teljesen kifejlődnek. A magzatmáz eltűnik a bőrről.

Anya: A placenta öregedni kezd, egyre kevesebb tápanyagot közvetít, meszes foltok tűnhetnek fel rajta. Eltávozhat a nyákdugó, mely véres-nyákos anyag, de ez még nem a vajúdás kezdetét jelenti, csak annyit, hogy a méhszáj lazulni kezd.

Videó a 38. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 35 cm, súlya 2,95 kg


Forrás: Hepinet Ultrahang

Ettől a héttől kezdve a terhesség érettnek tekinthető. A baba naponta 15 gramm zsírt szed magára, ez segíti a testhőmérsékletének szabályozásában.

Anya: Ahogy a baba „leszáll”, a megkönnyebbülsz: enyhül a rekeszizomra és a tüdőre nehezedő nyomás, könnyebbé válik a légzésed. A medencetájékon viszont fájdalom jelentkezhet.

Videó a 37. hétről

Komment 2 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 34 cm, súlya 2,75 kg


Forrás: Hepinet Ultrahang

A baba még kevesebbet mozog, de rúgásai egyre erőteljesebbek. Csontjai megerősödtek, de még elég lágyak ahhoz, hogy szüléskor könnyen formálódjanak.

Anya: Mostantól hetente fel kell keresni a védőnőt, és hetente kötelező NST vizsgálatra menni. Egy ultrahangvizsgálat is aktuális, melyen ellenőrzik a magzatvizet, a lepény állapotát, és megbecsülik a magzat súlyát. A hüvelyváladékból is vesznek mintát a rákszűréshez, és megvizsgálják, nincs-e fertőzésed.

Videó a 36. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 33 cm, súlya 2,55 kg


Forrás: Hepinet Ultrahang

Az ezen a héten megszülető babák 99 százaléka jelentős károsodás nélkül képes életben maradni. A központi idegrendszer még kialakulóban van, az emésztőrendszer a tüdővel együtt teljesen kifejlődött. A baba jelentős hízásnak indul, heti 250 grammot is gyarapodhat.

Anya: A méhed teteje eléri a szegycsont magasságát. Egyre fáradtabb lehetsz.

Videó a 35. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 32 cm, súlya 2,25 kg


Forrás: Hepinet Ultrahang

A baba mozdulatai lassabbá válnak, valószínűleg már születési pózba helyezkedett, de a babák 3-4 százaléka nem fejjel lefelé helyezkedik el szüléskor. Immunrendszere olyan állapotban van, hogy képes szembeszállni az enyhébb fertőzésekkel. A magzatmáz egyre vastagabb. Ha most megszületne, már életképes lenne.

Anya: Egyre gyakrabban érezheted a jóslófájásokat.

Videó a 34. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 30 cm, súlya 2 kg


Forrás: Hepinet Ultrahang

A magzatvíz mennyisége eléri a csúcsot és a szülésig ennyi is marad (kb. 1 liter). A zsír további raktározódása miatt a baba bőre színe pirosról rózsaszínre változik. Befejeződik a tüdő érése. Már csak híznia kell.

Anya: Érdemes a bal oldalon aludni, így biztosítható a megfelelő vérkeringés. A csuklód és az ujjaid zsibbadhatnak.

Videó a 33. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 29 cm, súlya 1,8 kg


Forrás: Hepinet Ultrahang

A babának mind az öt érzékszerve működik, és képes jobbra-balra forgatni a fejét. A nap 90-95 százalékát átalussza. Haja folyamatosan nő.

Anya: Sokan kétballábasnak érzik magukat a súlypont eltolódása és a kilazult ízületek miatt.

Videó a 32. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 28 cm, súlya 1,59 kg


Forrás: Hepinet Ultrahang

A baba fejlődése lelassul, ám az agya továbbra is csúcssebességgel növekedik, és a tüdő is tovább fejlődik. A kevés hely miatt egyre kevesebbet mozog a baba, de néhány órán belül legalább tízszer kell megmozdulnia. Naponta fél liter vizeletet ürít a magzatvízbe.

Anya: A lábadon visszerek alakulhatnak ki, melynek oka a méh növekedése. A szervezeted elkezdi termelni a relaxin nevű hormont, mely elernyeszti a medencét, így készítve fel a szülésre. Legalább kétóránként érezned kell a baba mozgását. A légszomj fokozódhat.

Videó a 31. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 27 cm, súlya 1,36 kg


Forrás: Hepinet Ultrahang

A baba testszőre (lanugo) eltűnőben van. Haja sűrűbb. Csontváza egyre szilárdabb, agya, izmai és tüdeje tovább fejlődik. A legtöbb baba beilleszkedik a medencébe, fejjel lefelé.

Anya: A baba egyre inkább nyomja a húgyhólyagot, ami gyakori vizeletürítésre ingerel. Előfordul, hogy vizeletcsepegést tapasztalsz, ilyenkor javasolt a hüvelyizmokat erősíteni. A lábak duzzanata is megfigyelhető, és hamar elfáradhatsz. A méh felső része a köldöktől 10 centire van.

Videó a 30. hétről


Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 26 cm, súlya 1,25 kg


Forrás: Hepinet Ultrahang

A baba agya gyorsan növekedik, képes a légzés és a testhőmérsékletének irányítására. Szeme képes mozogni a szemüregben. A csontvelő is termeli a vörösvérsejteket. Mozgása tovább csökken, lelassul, viszont néha akkorákat rúg, ami fájdalmat okozhat a kismamának.

Anya: A lábgörcs gyakori ebben az időszakban, bár nem mindenkinél jelentkezik. Megindul a kolosztrum, azaz az előtej termelése, mellyel a baba születése utáni első pár napban táplálkozik majd.

Videó a 29. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 25 cm, súlya 1,1 kg


Forrás: Hepinet Ultrahang

Csúcssebességgel nő és fejlődik. Megismeri az anyja hangját. Egyre kevesebb helye van a mozgásra. Bőre vörös és ráncos. Már nemcsak érzékeli, hanem reagál is a fájdalomra.

Anya: Esedékes a hüvelyi vizsgálat, amikor az orvos megállapítja a méhszáj zártságát. Ellenőrzi a baba szívhangját, fejlődését, és a kismama gyarapodását is.  

Videó a 28. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 24 cm, súlya több mint 1 kg


Forrás: Hepinet Ultrahang

Egyre több zsír rakódik a babára, aki egyre dundibb és kerekebb. A magasabb szintű agyfunkciók egyre kifinomultabbak. Szempillái teljesen kifejlődnek. Gyakran szopja az ujját, mellyel az arc- és állkapocsizmai fejlődnek. Mája, tüdeje és immunrendszere működőképes. Ha most megszületne, 70-80 százalék esélye lenne az életben maradásra.

Anya: A szülés közeledtével egyre gyakoribbak lehetnek a gyenge méhösszehúzódások. Sok kismama fantáziadús álmokról számol be.

Videó a 27. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 23 cm, súlya kb. 910 gramm


Forrás: Hepinet Ultrahang

Tüdeje még mindig fejlődik. Gerince egyre erősebb és hajlékonyabb. Érzékenyebbé válik a hangokra, pulzusa felgyorsul a hangok hatására. Ritmikus mozgásra is képes, ha zenét hall. Érzékeli a világosság és a sötétség közötti különbséget, szeme nyiladozni kezd. Képes megmarkolni a köldökzsinórt.

Anya: A bőr feszülése miatt viszkethet a hasad, az alváshoz egyre nehezebb kényelmes pozíciót választani. A háton alvás nem javasolt. Lábdagadás is előfordulhat.

Videó a 26. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 22 cm, súlya kb. 700 gramm


Forrás: Hepinet Ultrahang

Tüdejében továbbfejlődnek az erek és kinyílnak az orrlyukak. A fogínyben megindul a maradandó fogak fejlődése. A köldökzsinór mostanra vastag és rugalmas lesz. Egy véna és két artéria fut benne kemény, zselészerű anyagba ágyazva. A gerinc szerkezete erőteljesen fejlődik. Megkezdődik a kapillárisok fejlődése, kialakulnak az agykéreg rétegei.

Anya: Gyakori a vizelési inger, melynek oka, hogy a növekvő méh nyomja a húgyhólyagot. A súlygyarapodás látványossá kezd válni.

Videó a 25. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 21 cm, súlya kb. 550 gramm


Forrás: Hepinet Ultrahang

A baba megkezdi a fehérvérsejt-képzést, hogy szembeszállhasson a fertőzésekkel. Kialakulnak a légcsövei. Vérerek és léghólyagok indulnak fejlődésnek a tüdejében. Tüdejének sejtjei olyan anyagot termelnek, melyek megakadályozzák a léghólyagok összetapadását. Tüdeje annyira fejlett, hogy ha most megszületne, speciális koraszülött osztályon lenne esélye a túlélésre.

Anya: Aktuális a cukorterheléses vizsgálat, mely a terhességi cukorbetegég kiszűrésére szolgál. Figyelni kell az idő előtti vajúdás jeleire: rendszeres, erős összehúzódások, hüvelyi vérzés, hüvelyből szivárgó vagy ömlő folyadék. Ha ilyeneket tapasztalsz, azonnal menj be a kórházba!

Videó a 24. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 20 cm, súlya kb. 450 gramm


Forrás: Hepinet Ultrahang

Hallása egyre élesebb. Nagy ütemben folytatódik a zsírszövet felépítése. A magzatburokban kb. fél liter magzatvíz van, mely 3-4 óránként teljesen kicserélődik.  

Anya: Érezhetővé válhatnak a méh összehúzódásai, melyek leginkább menstruációs görcsökhöz hasonlítanak. Így készül fel a méh a szülésre.

Videó a 23. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 19 cm, súlya kb. 350 gramm

Forrás: Hepinet Ultrahang

Bőre már nem olyan áttetsző, de erei még mindig látszanak. A babának már vannak verejtékmirigyei. A fiú magzatok heréi kezdenek leszállni a medencéből a herezacskóba. A herékben megindul a kezdetleges spermiumok kialakulása. Agya rendkívül gyors fejlődésnek indul.

Anya: Melledből folyadék szivároghat, ami lehet előtej vagy a mell körüli csomók váladéka. A lábaid vizesedhetnek.

Videó a 22. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 16 cm, súlya kb. 300 gramm


Forrás: Hepinet Ultrahang

Napról napra fejlődnek a baba érzékei. A nyelvén kialakultak az ízlelőbimbók, az agya és idegvégződései elég fejlettek a tapintáshoz. Percenként 120-140-es szívverése már sztetoszkóppal is hallható. Alvása mutat már némi rendszert.

Anya: A növekvő méh nyomhatja a rekeszizmot, ezért nehezebb a levegővétel. Hátfájás is jelentkezhet, és gyakori a gyomorsav túltengése is.

Videó a 21. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 14-16 cm, súlya kb. 255 gramm


Forrás: Hepinet Ultrahang

Most félidős. Érzékei (ízlelés, látás, hallás, szaglás, tapintás) kialakulásában döntő ez az időszak. Hallja és megismeri az anyja hangját, az erős hangoktól megijedhet. Gyakran csuklik.

Anya: A méh teteje a köldök magasságában van, eredeti nagyságának háromszorosára nőtt. A köldök kidudorodhat.

Videó a 20. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 13-15 cm, súlya kb. 200 gramm


Forrás: Hepinet Ultrahang

Bőrmirigyei sűrű, fehér, zsíros anyagot kezdenek termelni. Ez a magzatmáz, mely vízhatlan, így megvédi a bőrét, hogy ne ázzon fel a magzatvízben. Bele emésztőnedveket kezd termelni, segítve a magzatvíz felszívódását és továbbítását a vesékhez. A lány magzatok petefészkei már tartalmaznak kezdetleges petéket, a fiúknál pedig jól látszik a hímvessző.

Anya: Esedékes a második, genetikai ultrahangvizsgálat, mellyel a fejlődési rendellenességeket szűrik, és a magzatvíz, méhlepény, köldökzsinór állapotát vizsgálják. Arcodon májfoltok jelenhetnek meg, melyek a szülés után elhalványodnak. A méh növekedésének következtében a tartószalagok nyúlnak, ezek időnként fájdalmat okozhatnak a has alsó felén.

Videó a 19. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 12,5-14 cm, súlya kb. 150 gramm


Forrás: CsodaBent Ultrahang

A baba rengeteget mozog, tekeredik, bokszol és rugdos. Ekkorra már hall. Fiú magzatok esetében megindul a prosztata fejlődése.

Anya: Érezheted már a baba mozgását, mely apró hullámzásra vagy gázbuborékokra hasonlít. Mivel a szív 40-50 százalékkal többet dolgozik, előfordulhat, hogy a kismama szédül. Aranyeres csomók jelenhetnek meg.

Videó a 18. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 12 cm, súlya kb. 100 gramm


Forrás: Hepinet Ultrahang

Igen intenzív növekedési időszak ez: a baba bőre alatt elkezd lerakódni a zsír, ami melegen tartja és energiát nyújt. Kicsike szíve naponta 24 liter vért pumpál át. A lélegzés gyakorlásával mellkasa fel-le mozog, a tüdejéből kezdi kiengedni a magzatvizet. A vastagbélben gyűlni kezd a mekónium, mely a megemésztett magzatvíz végterméke.

Anya: A kötőszövetek gyengülése miatt terhességi csíkok jelentkezhetnek, melyek kezdetben lilásak, majd fehér színűek lesznek. A vérkeringés fokozódása miatt erősebb izzadás is előfordulhat, és sok kismama tapasztal orrvérzést is. A hüvelyváladék bővebben termelődik.

Videó a 17. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig kb. 11 cm, súlya kb. 80 gramm


Forrás: Hepinet Ultrahang

Kifejlődtek a baba karjai és lábai, ízületei is működnek. Körmei kezén és lábán is kinőttek. Bőre olyan vékony, hogy átlátszanak rajta a vérerek. Sokat és egyre erőteljesebben mozog, de még nem biztos, hogy érzékeled a mozgását.

Anya: Ezen a héten aktuális az AFP vizsgálat, melyet vérmintából végeznek. Ennek eredményéből a nyitott gerinc esélyére lehet következtetni.

Videó a 16. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig: 10-11 cm, súlya kb. 50-70 gramm


Forrás: Hepinet Ultrahang

Bőrén finom szőr, úgynevezett lanugo nő, mely védi érzékeny bőrét a magzatvíztől. Megkezdődik a szemöldök kialakulása. Tovább fejlődnek a hallószervek, már hallja az anyja bélmozgásait, szívverését.

Anya: A méh teteje a köldök alatt 7-8 centiméterrel érezhető. A mellek nőni kezdenek.

Videó a 15. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig: 80-90 mm, súlya kb. 25 gramm


Forrás: Hepinet Ultrahang

A belső szervek fejlődésével felgyorsul a baba növekedése. Mindezt a placenta segíti hormontermelésével, a szükséges tápanyagok és az oxigén szállításával. A baba idegrendszere működésbe lépett. Tovább nő a szemhéja, kéz- és lábkörmei, fején hajkezdemény jelenik meg.

Anya: Az arra hajlamosaknak székrekedős időszak kezdődik, melyet nemcsak hormonok okoznak, hanem az egyre növekvő méh, mely nyomja a beleket, lelassítva a bélmozgást. A bimbóudvar sötétebbé válhat, és megjelenhet a has közepén az úgynevezett linea nigra, mely egy sötét csík. Szülés után elmúlik.

Videó a 14. hétről.

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig: kb. 70 mm, súlya kb. 15-20 gramm


Forrás: Hepinet Ultrahang

Belei még beljebb kerülnek a testébe, a máj megkezdi az epe kiválasztását, a hasnyálmirigy pedig az inzulintermelést. Továbbfejlődnek a külső nemi szervek. Fülei a végleges helyükre kerülnek. Bár csak a 24. hét végére fejlődnek ki teljesen, a baba a bőrén található vibrációs receptorokkal elkezdi érzékelni a hangokat. A méhlepény kialakulása is befejeződik.

Anya: A második trimeszterbe lépve az első harmadban tapasztalt fáradtság, rosszullét enyhül vagy teljesen elmúlik. A derék vastagodni kezd. A vetélés kockázata az első trimeszterhez képest 65 százalékkal lecsökken, a kismama kicsattanó formában érezheti magát.

Videó a 13. hétről.

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig: kb. 60 mm, súlya kb. 10-15 gramm


Forrás: Hepinet Ultrahang

A magzat tetőtől talpig kialakult, szervei fejlődnek tovább. Kéz- és lábujjai elkülönültek, növekedésnek indult a haj és a köröm. Emésztőrendszere alkalmassá válik a cukor felvételére. Képes mozgatni karjait és lábait, és szopni az ujját.

Anya: Méhed a szeméremcsont fölé emelkedik, akkora, mint egy grapefruit. Az első trimeszterre jellemző rosszullétek kezdenek elmúlni. Ezen a héten aktuális a Down-szűrés, és a vér- és vizeletvizsgálat.

Videó a 12. hétről.

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig: 35-60 mm, súlya kb. 8 gramm


Forrás: Hepinet Ultrahang

Túl van a fejlődése kritikus szakaszán, mostantól kisebb az esélye a fejlődési rendellenességek kialakulásának, és annak, hogy fertőzések vagy gyógyszerek károsítják. A hét végére testhossza megkétszereződik, a feje a testhossz felét teszi ki. Az összenőtt szemhéj mögött megkezdődik az írisz kifejlődése. Magzatvíz veszi körül, amit lenyel, feldolgoz és kiürít.

Anya: A baba szívét Doppler-hallgató segítségével már hallhatod. Veszettül kívánhatsz különböző ételeket. A hormonváltozások miatt erős fejfájásod lehet, jó, ha minél több folyadékot fogyasztasz. Van, akinél a kismedencei vérbőség fokozódása a szexuális étvágyra is pozitív hatással van. Elkezdhetnek szorítani a nadrágjaid, érzékennyé válhat a hasad.

Videó a 11. hétről.

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig: 30-40 mm, súlya kb. 5 gramm


Forrás: Hepinet Ultrahang

Most már olyan, mint egy igazi baba, innentől kezdve embrió helyett magzatnak nevezik. Látszik a szeme és az orra. A fogínyében 20 apró fogkezdemény alakul ki. Megkezdődött a nemi szervek kiformálódása. Idegrendszere már reagál, több belső szere működni kezd. Tovább fejlődik a tüdeje, gyomra, belei. A veséi végleges helyükre kerülnek. A szív majdnem teljesen kifejlődött. Az agy is rohamosan fejlődik.

Anya: Szíved kezd több vért pumpálni az erekbe. A hormonális változások miatt a fogínyed érzékennyé válhat, vérezhet is. Méhed ökölnyi méretű.

Videó a 10. hétről.

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig: 20-30 mm, súlya kb. 1 gramm


Forrás: Hepinet Ultrahang

Gyors ütemben nőnek a kezei, karjai, lábai és lábfejei. A kéz- és lábujjai már majdnem teljesen kifejlődtek. A szemhéj majdnem teljesen elfedi a szemet, és az orra is kiformálódott. Folytatódik az emésztőrendszer fejlődése.

Anya: Gyakori panasz a székrekedés, amelynek oka, hogy egy hormon miatt renyhébb a bélmozgás. Gyomorégés is jelentkezhet, és az orrod is bedugulhat. Méhed teniszlabdányi.

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig: 15-20 mm

Folytatódik az arc kialakulása. Van nyelve és orrlyukai, most alakul ki az állkapoccsal a száj. A következő hét döntő a szem és a belső fül fejlődése szempontjából. A baba belső szerveinek nagy része kialakult. Vázát eddig porcok alkották, most megindul ezeknek a csontsejtekkel való kicserélődése. A kar- és lábcsontok megnyúlnak, megkezdődik az ízületek kialakulása. A baba mozgolódni kezd, bár ezt még nem érzékeled.

Anya: Erős bélmozgások és haspuffadás jelentkezhet. A méhed narancs nagyságúra nő. Ha eddig nem tetted, keresd fel a nőgyógyászod, aki hivatalosan is megállapítja a terhességet. Ezután a kerületi védőnővel kell felvenned a kapcsolatot, akit innentől kezdve havonta meg kell látogatnod.

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig: 4-7 mm

Kialakul a szív jobb és bal kamrája, és percenként kb. 150-et ver. A máj, a vese, a belek és a belső nemi szervek kifejlődése majdnem teljesen befejeződött. Végtagjai megnyúltak, kezdetleges kezecskéje és lábfeje van. A baba számára ez egy nagyon sérülékeny időszak. Különös figyelmet kell tehát arra fordítani, hogy a fejlődését károsan befolyásoló tényezőket kiiktassuk az életünkből.

Anya: A hormonváltozás következtében ingerlékenyebb lehetsz, a gyakori hangulatváltozások sem ritkák. A szívverés felgyorsul, az anyagcsere kb. 25 százalékkal fokozódik.

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig: 2-4 mm



Ezen a héten a baba nagyon gyorsan nő. Bár még leginkább ebihalra hasonlít, de már van agya. Mákszem nagyságú szíve már magától ver. Az embrió idegcsöve fokozatosan bezárul, ebből alakul ki később a baba gerincvelője. Megkezdődik a fej formálódása. Kialakulásnak indul egy kezdetleges emésztőrendszer, a hasüreg, a mellkas és a hátgerinc. Apró dudorokként megjelennek a kezdetleges végtagok. A kisbabának már saját keringési rendszere van, amely megkezdi a vér keringetését.

Anya: Melleid megnagyobbodhatnak, érzékennyé válhatnak, és a méh is rohamos növekedésnek indul. Érdemes lassan felkeresni a nőgyógyászt is.

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig: 1-2 mm

Az eddig gömbölyű sejtlabda nyúlni kezd, már megkülönböztethető a fej és a farok. Megindul a központi idegrendszer kialakulása, fejlődésnek indul a baba agya és gerincvelője. A fej két oldalán kivehetőek a szemek és a fülek nyomai, megindul a máj, a vese, valamint az izmok és csontok fejlődése. Fejlődésnek indul a szív falainak kialakulása, a hét végére már dobogni is kezd a szív. Ebben a szakaszban az embrió még nagyrészt a szikhólyagból és a méhfalban tárolt tápanyagokból táplálkozik.

Anya: Az előző heti terhességi tünetek folytatódhatnak vagy megjelennek, aluszékonyságot is tapasztalhatsz. Menstruációszerű görcsök, a hát alsó részén tapasztalható fájdalom előfordulhat.

Videó az 5. hétről

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Baba: mérete a fejtetőtől a farokcsontig: 0,36-1 mm

Két héttel vagy a fogamzás után, a megtermékenyített petesejt pedig beágyazódott a méhnyálkahártyába, ahol tovább osztódik és növekszik. Az eredetileg egyetlen spermium és petesejt sok száz sejtből álló blasztocitává alakul. A blasztocita most kettéosztódik, egyik fele a másikon belül helyezkedik el. A méhfalhoz tapadó részből alakul ki a méhlepény, a belső részből pedig az embrió. A méh mérete még nem változott.

Anya: A menstruációd nem jön meg. A megváltozott hormontermelés miatt mellfeszülést, hányingert és fáradékonyságot tapasztalhatsz. Vannak, akik gyakoribb vizelési ingert éreznek, esetleg megundorodnak egy korábbal kedvelt ételtől, illattól, de ez egyénfüggő, lehet, hogy semmilyen változást nem fogsz érzékelni. Az érzékenyebb tesztek már most kimutathatják a terhességet, ám ha a teszt negatív, és továbbra sem jön meg, egy héttel később érdemes újra tesztelni.

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

A baba neme a fogantatás pillanatában dől el. A megtermékenyülés utáni negyedik napon a megtermékenyített petesejt eléri a méh üregét, majd a terhesség harmadik hetének végére befúrja magát a méh nyálkahártyájába.

A beágyazódáskor kisebb pecsételő vérzés jelentkezhet.

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

A menstruációs ciklus 14. napja körül, tehát ennek a hétnek a végén egy petesejt szabadul ki az egyik petefészekből, és megkezdi útját a méh felé.

A hímivarsejtek 48 óráig termékenyítőképesek. A petesejt 24 óráig életképes, ezalatt képes megtermékenyülni. Ha nem termékenyül meg, a következő menstruációval távozik a szervezetből.

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

A terhességet a menstruáció első napjától számolják. Akinek 28 napos a ciklusa, annak a peteérése 14 nap múlva lesz.

Ezen a héten tehát menstruálsz.

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

36.hét

Beléptem a hetente egyszer szigorún az orvosom elé kell járulnom, hogy megnézzen időszakba. Nagyon izgalmas. Valójában nem is az orvosom az, aki a vérvételeket, és egyéb dolgokat csinálja, de nagyon jó érzés, hogy a kötelező nst, és egyéb dolgok után beszélhetek a doktorral, és jól megvitatjuk a következő lépést.

Tulajdonképpen most már mindig ugyanarról beszélgetünk, hogy hogy vagyok, hogy minden rendben van, a gyerek is kitűnően van, és hogy a következő héten is vár nagy szeretettel. Másnak lehet ez uncsi lenne, de engem feldobnak ezek a látogatások, és az ugyanazon témájú beszélgetések.

Komment 6 | Reblog! 0 |
0

A várandósság bármely időszakában elfogyasztott alkohol növeli a magzati alkoholos szindróma kialakulásának esélyét, ám ennek kockázata akkor a legnagyobb, ha az állapotos nő a terhesség első trimeszterének második felében iszik alkoholt - idézte amerikai kutatók megállapítását a LiveScience című ismeretterjesztő portál.

'sign' photo (c) 2009, Remko van Dokkum - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/ A kritikus szakaszban naponta egy adag alkohol 25 százalékkal emeli az abnormális formájú ajkak kialakulásának valószínűségét, 12 százalékkal nagyobb az esélye, hogy az átlagosnál kisebb fejjel születik a magzat és 16 százalékkal nagyobb a kockázata a kis születési súlynak.

Komment 11 | Reblog! 0 |
0

35. hét

Azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam, mikor azt mondják nekem, hogy olyan szép kismama vagyok. Bizonyára, akik mondják az arcomra értik, mert mosolyog, vagy a szememre, mert abból lehet látni, hogy már nagyon várom, hogy kezemben tarthassam a lányunkat. Vagy talán a vékony lábamra, vagy karomra értik? Mert nem vastagodott meg, és ahogy anyukám szokta mondani, csupa gyerek lennék, és tulajdonképpen csak a hasamon látszik, hogy várandós vagyok? Persze jólesik, de legjobban D-től szeretem hallani, hogy szépnek talál. Főleg, mert a terhesség ezen szakaszában egyre több azon kényelmetlenségek száma, melyet el kell hogy viseljen minden nagypocakos nő.

Az egyik ilyen állandó, és végeláthatatlan probléma a pisiléssel kapcsolatos, annál is inkább, mert viszonylag keveset tartózkodom otthon, ahol kényelmesen végezhető el minden, ami a mellékhelyiségre és rám tartozik. Tél lévén dupla élvezet a levetkőző show egy kis, sokszor igen kellemetlen szagokat árasztó vécé szűk világában, megcsinálni a guggolj le, ha tudsz műveletet, mert a hasam már akkora, hogy ez szinte lehetetlen is. Sokszor úgy érzem, hogy azért kell többször felkeressem a kétbetűst, mert az előző alkalommal nem is sikerült mindet kipisilnem, hála a lehetetlen pózoknak. Hasonló akadályokba ütközöm akkor is mikor a fürdőben a lábfejemet szeretném megtörölni, mert hiába is teszem fel lábamat a kád szélére, nem tudok annyira lehajolni, hogy elérjem és szárazra törölgessem a lábujjaimat. A körömvágás nem is annyira intim dolog, mint mondjuk az epilálás, de mégsem szeretném megkérni D-t, hogy pedikűrözzön nekem, még ha tudom is, hogy megcsinálná, bár kicsit furcsán nézne rám.

Komment 88 | Reblog! 0 |
0

Előző postomban olvashattátok a dilemmánkat egy nem várt terhesség kapcsán. Ígértem, hogy megírom a folytatást, hogy mi hogyan döntöttünk. De ez a mi döntésünk. A mi jó döntésünk. Más ugyanebben a helyzetben talán máshogy döntött volna, és az az ő jó döntése lenne.

'baby' photo (c) 2006, Peter & Joyce Grace - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/ És a jó ebben az esetben nem erkölcsi értéket mutat, csak annyit jelent, hogy az adott helyzetet tekintve a legmegfelelőbb, a legelfogadhatóbb a döntést meghozók számára. Valami mély szomorúsággal magunkon mentünk az orvos felé, nem szóltunk sokat. Mielőtt kiszálltunk az autóból, egymásra néztünk és megszorítottuk egymás kezét.

Komment 287 | Reblog! 0 |
0

Az alábbi írás, az események folyamatában íródott, ennek köszönhetően kissé zaklatott, de hűen tükrözi az aktuális lelki állapotomat. Meglehetős őszinteséggel próbáltam leírni azt a dilemmát, amin átmentünk. Az abortusz kapcsán többnyire általánosságban folyik a vita, ezért szerettem volna a  történetemen keresztül megmutatni, hogy azok, akik ilyen döntési helyzetbe kerülnek, maguk is emberek. Ugyanolyanok, mint akik a blogra írnak, kommentelnek. Vannak okaik, indokaik, félelmeik, felelősségérzetük, és az ab kérdése nem pusztán a felelőtlen tinédzsereknél vagy a fogamzásgátlást így helyettesítőknél merülhet fel, hanem átlagos, hétköznapi, jóravaló családoknál is. Bárkinél.

Komment 550 | Reblog! 0 |
0

34. hét

Hossza: kb 32 cm
Súlya: 2620 g – húha!

Anyuka hemoglobin szintje meg 96, a minimum 120 helyett. Most ne menjünk bele a mértékegységekbe, hogy hány ml, g, darab vagy egyéb dologban van számolva ez a bizonyos hemoglobin, mert a tényállás ennél sokkalta sokkolóbb, mintsem a fent említett részletkérdésbe mélyebben beleássam magam. A lényeg, hogy orvosom szerint ezt sürgősen kezelni kell, és kezelés közben ráérünk azon gondolkodni, mi is történhetett az elmúlt pár hétben, mikor még ez a szám sokkal magasabb volt. Szóval kezelni kell, mert hát így mégsem lehet belemenni egy szülésbe, hisz a hemoglobinom annyira alacsony, hogy félő, szülés közben elvérzem. Megnyugtat azért a tudat, hogy a helyzet urai vagyunk, időben kiderült ez a kis malőr, és bár inkognitóban, de egy-két napon belül, egy öt alkalmas infúziós kezelésen fogok átesni. Igen, inkognitóban.

Mert ha hiszitek, ha nem, a kórház szülészetének osztályvezetője nem szereti, ha a szülés előtt álló kismamák tablettás, hosszabb időt igénylő kúrák helyett gyorsított eljárásban részesülnek, mondjuk, hogy éppen idő hiányában. Vagy épp, hogy ne essen áldozatul a terhes anyuka annak a helyzetnek, hogy már rég megszült, és a vastabletta akkor kezdi meg hatását kifejteni a szervezetben. Ezért kizárólag csak délután mehetek infúzióra, és azt is úgy, hogy előtte a szülésznő szól, hogy jöhetek a receptért. Igen a receptért, mert előtte ki kell váltanom a patikában a „vasat”, majd visszamenni, és egy külön szobában bekötik a lassan csöpögő infúziót. Öt alkalom után azt várjuk, hogy minimum 120-as legyen a véremben a hemoglobin szint, így ha bármikor megfoganna Hannus fejében a gondolat, hogy ma megszületik, bátran jöhet, mert erősebb leszek, mint Popeye.

Komment 62 | Reblog! 0 |
0

Terhesség - a harmadik trimeszter

Címkék: Crysa, terhesség

Ez a szakasz a 28. héttől a gyereked megszületéséig tart. Ha a harmad elején jön a világra, már 95% esélye van az életben maradásra. Itt az idő, hogy összeállítsd a kórházi csomagot és kialakítsd azt a helyet vagy szobát, ahová az új családtagot haza fogod hozni. Nem kell aggódni, ha nem a kiírt napon születik meg, hiszen csak minden huszadik újszülött „pontos”. A legtöbb szülés a terhesség 38–42. hete között történik.

Komment 6420 | Reblog! 0 |
0

33. hét

Azt hiszem, nagyon jó viszonyban vagyok a lányunkkal. Ahhoz képest, hogy az elmúlt három hétben vagy százszor futott át az agyamon, hogy na, most fog megszületni, mert egy ilyen vagy olyan nap után tuti most folyik majd el a magzatvizem, egyik este sem történt meg. Sőt. Csendben, ebben a szűk körben azt is elárulom, hogy voltak esték, miközben D. aludt, hogy azon gondolkodtam, hogy hogyan is csináljam a majd a dolgokat, ha Hanna előbb érkezne.

De végül volt karácsonyi vacsora, meg fa, szépen feldíszítve. Volt szilveszter, ahol nagyon sokat nevettem, és a gyerek is viszont jól érzete magát, és az utolsó vendégig kitartottunk, pedig volt már hajnali négy, mikor elment. Lett albérlő, össze lett pakolva a lakás, ahol eddig laktunk. Átmenetileg meg tudjuk húzni magunkat, amíg a végleges helyünkre nem tudunk beköltözni – csúsznak a munkálatok. És a gyerek szépen végigasszisztálta mindezt. Nem mondom, voltak napok, órák, vagy percek, mikor úgy éreztem, nem bírom tovább, és voltak kiborulások, melyeket csak D tudott kezelni a környezetemben.

Komment 4 | Reblog! 0 |
0

32. hét

24 éves koromban nagy fába vágtam a fejszém, mikor egyedül kimentem Izlandra. Emlékszem, hogy amíg az utazás előkészületei zajlottak, semmi bajom nem volt, és csak a feladatra koncentráltam. Hogy mindenem meglegyen, plusz munkát vállaltam, hogy a papírjaim időben elkészüljenek, pontos forgatókönyvet írtam. De az utolsó estére, és a búcsú pillanatára nem készültem fel. D akkor este velem volt és aludt, én meg álmatlanul forgolódtam az ágyban, és csak arra tudtam gondolni, hogy félek. Féltem az ismeretlentől, a magánytól, az új helyzettől, de tudtam, szükségem van rá, hogy ezt a lépést megtegyem. És láss csodát, a lehető legjobban jöttem ki a dologból. Az életem egy részét abból a sok jóból, tapasztalásból és tanultakból rakom össze, és élem a mai napig, ami ott ért. Írtam könyvet, megtanultam angolul, megtanultam magamra figyelni, összpontosítani a terveimre, megtanultam dolgozni, megtanultam egyedül lenni, és megtanultam valami nagyon fontosat is. Ha az ember szeretné elérni a céljait, ahhoz sokszor, vagy néha, kinél hogyan, kisebb vagy nagyobb áldozatokat kell hozni. És még az is lehet, hogy jól jön ki belőle.

Komment 17 | Reblog! 0 |
0

31. hét

Jön a karácsony. Ha jól belegondolok, még soha nem volt úgy, hogy most aztán igazán mindenre oda kellett volna figyelni. Mint egy jó feleségnek, vagy anyukának. Izgalmas, nagyon, bár mégsem tudok az izgalom minden egyes apró morzsájának ízlelgetésével foglalkozni, vagy épp kiélvezni, mert az év lezárásaként úgy néz ki, sűrű programot kaptunk ajándékba az idén a Jézuskától. A programba be kell sűrítenem egy költözést, három karácsonyi vacsit, az orvos meglátogatását, két színházat, a munkahelyemre való igazolások elcipelését, egy használt mosógép felkutatását, egy jól megfogalmazott albérleti szerződést, és a gyerekcuccok hiányzó darabjainak beszerzését.

Egyáltalán nem okoz gondot ennyi mindennel egyszerre foglalkozni. Talán idén egy kicsit nehezített a pálya, mert sokszor már le kell, hogy üljek, mert elfáradok, és még körültekintőbbnek kel lennem, hogy a programokat úgy hozzam össze, hogy abban minél kevesebb utazás legyen. A közlekedési eszközökön való utazási nehézségeim, hogy nem adják át a helyet, vagy nem figyelnek rám, és karjaimmal nagy körívben kell, hogy figyelmeztető integetéseket adjak le, így jelezve, hogy nem egyszerűen nagydarab vagyok, hanem terhes, és jó lenne, ha nem jönnének nekem, szóval a karácsony közeledtével ezek mit sem változtak. Bár lehet a karlendítéseimből mások másra következtetnek, de ezzel nem foglalkozom.

Komment 9 | Reblog! 0 |
0

30. hét

Érdekes, hogy minél közelebb kerülök a szülés időpontjához, annál több olyan teendővel veszem magam körül, vagy jönnek maguktól is, amihez sok energia kell. De mint azokban az álmokban, melyekben futnánk, de nem tudunk, és lassított felvételként nézzük végig saját szenvedésünket, úgy szenvedek attól a ténytől, hogy tenném, de nem bírom. Ugyan sok van még hátra, sokáig leszek még terhes és sok feladat vár még rám, de azon veszem észre magam, hogy egy nap egyre kevesebb dolgot tudok megcsinálni. Pihennem kell időnként, no, lássuk be. És bár ezzel nincs is baj, de miközben egy kicsit ledőlök, fejben elmosogatok, megfőzök, megírom, amit meg kell, elküldöm, felteszem, elrakom, becsomagolom, kikészítem, és ezután, mikor már végre felülök, hogy nekikezdjek a dolgoknak, időnként meglepődöm, hogy nem jöttek a kis manók, és nem csinálták meg mindazt, amit elméletben már én vagy hatszor.

Komment 97 | Reblog! 0 |
0

29. hét

Helyzetjelentés:

Neme: lány

Neve: Hanna

Súlya: 1250g

Hossza: 26 cm

Mozgása: aktív, de nagyon

Apukája: egyre izgatottabb, alig várja, hogy a kezében tartsa, és végre megpuszilhassa.

Anyukája: általában nyugodt, kiegyensúlyozott, hasa intenzíven nő, torka nem piros, nem fáj, az orra kicsit folydogál, és ma még csak egy postás nénit fogyasztott, ami annyira megfeküdte a gyomrát, hogy nem kíván a héten több emberi szörnyet enni.

Komment 33 | Reblog! 0 |
0

28. hét

Rémisztő álmom volt. Azt álmodtam, hogy egy amerikai anyahajón vagyok sok frissen szült nővel, és egy ajtónál állunk, hogy egy nővér kiadja gyermekinket. Végre én is megkaptam a kislányomat, akit elvittem a babakocsiba, becsatoltam, és visszamentem az ajtóhoz. Ikreket szültem, és a fiamat még nem adták oda. Egyszer csak kijött a nővér, és maga mögött kulcsra zárta az ajtót, majd elköszönt. Hazakészült, vagyis a hajó másik szegletében lévő kabinjába. Lejárt a munkaideje.

És akkor kezdődött egy véget nem érő hajsza, hogy megkapjam a fiamat is. Végül a nővér, rosszalló arccal kinyitotta az ajtót, és a másik nővértől átvette, majd odaadta a kék overállba öltöztetett, nyugodt, már-már azt mondanám mosolygós fiamat, aki szinte sugallta felém, hogy nyugi, anya, nincs gond. Ő nyugodt volt, én meg teljesen leizzadva keltem fel.

Komment 6 | Reblog! 0 |
0

'Waiting and Hoping' photo (c) 2009, auntjojo - license: http://creativecommons.org/licenses/by-nd/2.0/Négyéves (hosszú időszakokig táv-) kapcsolat után házasodtunk össze a férjemmel, és az esküvő után azonnal szerettünk volna gyereket. Második próbálkozásra sikerült teherbe esnem. A hatodik hét végére, későn, munka után volt az első időpontom a nőgyógyászhoz. Aznap egy új munka megbeszélése közben vettem észre, hogy erősen vérzek. A készséges orvos előbb fogadott, de persze tenni nem lehetett semmit, a terhességnek vége volt. Műtétre szerencsére nem volt szükség. Pár hónappal később újra próbálkoztunk, akkor elsőre sikerült. Ekkor a hetedik hét közepéig húztuk ki, aztán újra vérzés, gyorsan orvoshoz, segíteni nem tudott, műtét akkor sem kellett. Eléggé elkeseredtünk. Nagyon rossz volt ülni munka közben, foglalkozni az ügyfelekkel, közben érezni, hogy vérzek, tudni, mi zajlik éppen. Ekkor persze már a nőgyógyász mindenféle hormonszinteket ellenőrzött, többről meg is állapította, hogy nem jó, prolaktincsökkentővel, ovulációserkentővel próbálkozhattunk újra, megint csak néhány hónap szünet után, akkor is elsőre összejött.

Komment 17 | Reblog! 0 |
0

27. hét

Ezt nem hiszem el, hogy megint elkaptam valami fertőzést. Nem szomorú, vagy letört vagyok emiatt, hanem szabályosan dühös. Hogyan lehetséges ez? Alig megyek el otthonról, ha meg igen, igyekszem tiszta vécére menni. És még így is. Ami persze azt jelenti, hogy el kell, hogy menjek az orvoshoz, ki kell, hogy fizessek egy valag pénzt, és még a gyógyszertárban sem úszom meg egy kisebb vagyon alatt. És, hogy mi a slusszpoén ebben? Hogy megettem az összes antibiotikumot, és még mindig nem vagyok jobban, sőt rosszabb, mint volt. Óriási. Más esetben nem lennék ennyire feldúlva, de most mégiscsak terhes vagyok, és hát tudok olyanról, aki kilenc hónapon át szedett antibiotikumot, mert szegény, ha csak ránézett egy nyilvános vécére, már beteg lett. Rendben, hogy a várandós nők érzékenyebbek, de ezt már nem lehet bírni anyagilag. Nem beszélve arról, hogy nem tartom túl egészségesnek azt, hogy antibiotikummal bombázzam a gyerekem, aki még meg sem született. Mit gondolhat a világról? Végül is már egyszer át kellett, hogy essen egy ilyen kúrán, ami után nem sokkal két napig fájdalomcsillapító hatása alatt volt, most meg megint egy jó kis antibiotikumos lórúgás.

Komment 265 | Reblog! 0 |
0

Már jó pár hete, hogy a most leírt dolgok megtörténtek velem. Eddig nem beszéltem erről sehol, mert úgy gondoltam, el kell telnie néhány hétnek, mire düh és harag nélkül, viszonylag tárgyilagosan, csak kicsit keserűen tudjak írni a történtekről.

'Revisión' photo (c) 2010, Daniel Lobo - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/ Spanyolországban élek a férjemmel, első babánkat várjuk. Voltam itt is orvosnál, bár jóval kevesebb a vizsgálat, mint otthon. Aztán voltam otthon is, ez már jóval macerásabb volt.

Komment 203 | Reblog! 0 |
0

26. hét
23 cm
850 g

Nagyon szeretem az őszt. A szeptembert, októbert. Ezekben a hónapokban madarat lehet velem fogatni. Saját biológiai órám szerint az év kezdete. Vége a nyárnak és valami új kezdődik. Mindig úgy éreztem, az iskolakezdés miatt, hogy a szeptemberrel egy új lehetőséget kaptam, hogy még jobb félévet, évet zárjak, mint az előző volt. Már rég nem vagyok sulis, de az érzés megmaradt.

Komment 21 | Reblog! 0 |
0

A terhesség középidején végzett egyszerű teszttel, egy vizeletvizsgálattal kiszűrhető, hogy melyik várandós kismamánál alakulhat ki az akár végzetessé váló terhességi szövődmény, a preeklampszia - számolt be amerikai kutatók eredményéről a BBC hírportálja.

'beautiful belly' photo (c) 2006, Bonbon - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

A Mayo Klinika orvosai megállapították, hogy bizonyos vesesejtek kimutathatóak azoknak a pácienseknek a vizeletében, akiknél később terhességi magas vérnyomás alakul ki. Ugyanezek a sejtek, az úgynevezett podociták nem voltak jelen azoknál a várandós nőknél a vizeletben, akik magas vérnyomása a preeklampsziától függetlenül alakult ki.

Komment 3 | Reblog! 0 |
0

25. hét

Amikor kislány koromban a vécében a polcon egy doboz tampont találtam, megkérdeztem anyukámat, hogy mi is az, amit a kezemben tartok, és mire való. A válasz biztos, hogy kielégítő volt, de le kellett fordítanom magamnak a hallottakat, így másnap, mikor egyedül voltam, a csap alá tettem a tampont, ami egy szempillantás alatt a háromszorosára nőtt.

Azt gondoltam, hogy na, akkor most már mindent értek, csak azt nem, hogy hogyan lehet, hogy anyukámnak nem fáj, ha egy ilyen nagy izé van benne. Pár év múlva persze lehullt a lepel, és rájöttem, hogy a csapot azért nem kellett volna teljesen megnyitni, és hát nem is reped szét senkinek semmije és nem fájdalmas az az izé, ha a térfogata nő. Most a terhességem alatt sok ilyen felismerésben van részem.

Komment 18 | Reblog! 0 |
0

'343/365 VIOLET' photo (c) 2009, Rachel Carter - license: http://creativecommons.org/licenses/by-nd/2.0/Ma egy legális drog, a HCG hatásairól írunk. A kormány által is fontosnak tartott célok között, ha nem is egyértelműen kimondva, de szerepel, hogy minél több nőt (és lehetőleg minél többször) vezessenek be a HCG felhasználók közé. A ma még legális szert kizárólag fertilis nőknek tartogatják a – kizárólag férfi – terjesztők. Mára általánossá vált, hogy a nők életük során 1-4 alkalommal szerzik be a drogot és kezdik meg az utazást.

A HCG-trip során a használó egy teljesen más dimenzióba kapcsol át. A szer rengeteg mellékhatása mellett is csak részben és keveseknél okoz függést. Hatása viszont tartós. Egyszeri megjelenése után a szervezetben akár 40 héten keresztül is tart. A trip során tapasztalt főbb jelenségek az alábbiak.

Komment 26 | Reblog! 0 |
0

24. hét

Anyukámat sokszor a hátára kötötte a keresztanyja, hogy a napi teendőit el tudja végezni, és míg ő a tésztát gyúrta, anyukám a ringatózástól elaludt. Mikor pedig felkelt, már kész volt az ebéd, és a nagy család együtt evett, hangosan beszélgetett, jókat nevetett, mely nagy sokadalomhoz anyukám gyorsan hozzászokott, és nyugodt kisbaba vált belőle, kiegyensúlyozott kisgyerek lett.

Mikor mi voltunk gyerekek, is hasonlóképpen történtek a dolgok. Szüleim a mai viszonyokhoz képest nagyon fiatalok voltak, mikor háromgyerekes szülőkké váltak (24 és 26 évesen), és nálunk is gyakran voltak nagy családi összejövetelek, vagy baráti látogatások, melyek zenés táncos mulatságokba csaptak át, melyekben, amíg lehetett, mi is részt vettünk.

Komment 81 | Reblog! 0 |
0

23. hét

D a szüleitől kapott egy könyvet, címe: Apa leszek. Szép ajándék. Színes képpel teletűzdelt, hatalmas kódex leendő apukáknak. Sok hasznos információ van benne, például, hogy hogyan változik a nő teste, lelke. Hogy milyen fontos a nőnek, hogy apuka bent legyen a szülésnél, hogy jó, ha apuka egy-egy éjszakát átvesz az anyukától, és ő ringatja álomba gyermekét, és így tovább. Szóval a könyv szép, de csöppet sem beszél arról, ami a címe, hogy egy férfi apa lesz. De mit is jelent mindez számukra?

D a terhességem első időszakában apatigrisként óvott, védelmezett mindentől, és mindenkitől. Ahogy teltek a napok, hetek, úgy kezdett D mindennapjaiba belesimulni a tény, hogy terhes vagyok, de az élet megy tovább. Mára már ott tartunk, hogy minden riadalom nélkül, jön, megy, dolgozik, pihen, alszik, eszik, és bár elmosolyodik, ha azt mondom, a babánk ma egész nap jelzett, hogy köszöni, jól van, és egyre többet mozog odabent, ezzel az információval megelégedve fejezi be a vacsorát, és megy fürödni. De hát én még mondanám tovább, hé, hát beszélgessünk még róla, hogy például ma olcsóbban vettem a krumplit, és hogy felszálltam a buszra, és nem adták át a helyet, és a gyerek mozgott, és aztán hazajöttem, és főztem, és örülök, hogy ízlett, de te apa leszel, én meg anya, most nem mehetsz el fürödni. De elmegy, és lássuk be, igaza van. Ő nem érzi, amit én, így hogyan tudna azonosulni vele? Még nem elég nagy a gyerek, hogy akkorát rúgjon, hogy D is érezhesse, nem beszélve arról, hogy nem foghatja egésznap a hasam, várva a nagy pillanatot, miközben dolgoznia kell. Hogyan kaphat akkor hát annyi impulzust, mint én? Hát sehogy.

Komment 32 | Reblog! 0 |
0

Futás, rohanás. Bölcsi, ovi, munkahely. Lehetőleg 8-ig érjek be. Hazafelé ugyanez, csak pepitában. Ovi, bölcsi, dzsúdó vagy kosár vagy játszótér. Megint rohanás, hogy ne a kicsit hozzam el utoljára a csoportból, mert az élménytől tutira megébred éjszaka, és akkor a pihenés is ugrott.

'Boys & I' photo (c) 2011, Tanya Little - license: http://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.0/

Idegenek, akik megörülnek egy pocakos kismama látványának, megkérdezik, hogy bírod a meleget/frontot/stb. Mire visszakérdezek, hogy miért, az van? Tuti ismerős szitu többedik terhességnél.

Komment 461 | Reblog! 0 |
0

(22. hét)

Az általános iskola, ahova jártam, mindössze tizenöt percnyi sétára volt a lakásunktól. Minden reggel és minden délután ugyanazon az útvonalon jöttünk-mentünk gyerekkori barátnőmmel. Súlyos táskáinkkal melegebb időben lassabban, bandukolva, kissé elmélázva haladtunk. Frissítőbb, hidegebb időszakokban biztos, hogy nem késtünk el a suliból, és ha még az utak is le voltak fagyva, korcsolyázva közlekedtünk, és feleannyi időbe telt eljutni bárhova.

Gondtalan időszak volt ez. Sehol nem akadtunk egy botjával fenyegető idős nénibe, hogy zavarjuk a nyugalmát, senki nem szólt ránk, hogy vegyük le a hátizsákunkat, mert a buszon úgy illik utazni, főleg mert akkoriban még nem is igen használtuk a BKV-t. Ezért is viseltem nehezen a gimi kezdetétől, hogy úton-útfélen valaki mindig rám szólt az idősebb korosztályból, hol a villamoson, hol a buszon, hogy a táskám túl nagy, nem fér el tőle, tegyem le a földre, és az anyukám miért nem tanított meg ezekre a dolgokra. A táskám és az edzőcuccom együtt mindig hatalmas súlyt jelentettek, és az állandó fel-levétel igen fárasztó volt. A villamosok, buszok padlója piszkos, és nem szívesen tettem le, és volt gyerekszobám, az anyukámtól jó nevelést kaptam, éppen ezért inkább szót fogadtam, és magamban puffogtam.

Komment 272 | Reblog! 0 |
0

'cynthea y kabeer jr' photo (c) 2008, Teresa Rodríguez - license: http://creativecommons.org/licenses/by-nd/2.0/Egy kisméretű tanulmány alapján megállapították brit kutatók, hogy nagyobb eséllyel születik lányuk azoknak a nőknek, akik a fogamzás előtti időszakban sok stressznek vannak kitéve.

A kutatók 338 gyerekvállalásra készülő nőt vontak be vizsgálatukba. Azon kívül, hogy a résztvevők naplót vezettek napjaikról, szexuális életükről, több hormon – így a kortizol és az alfa-amiláz – szintjét is mérték náluk a fogamzást megelőző hat hónapban.

A kortizol hormon magas szintje a hosszú távú stresszre utal, míg az alfa-amiláz akkor szabadul fel, amikor hirtelen nagy mennyiségű adrenalin keletkezik a szervezetben, például veszekedéskor. Végül 130 nő esett teherbe, akik közül 72-en kislányt szültek, 58-an pedig fiút. Ez az arány jelentősen eltér a szokásostól, hiszen a nyugati világban születéskor a lányok és fiúk aránya 100 a 105-höz.

Még jobban meglepte a kutatókat, hogy 75 százalékkal kisebb esélye volt fiú utód születésének azoknál a nőknél, akik kortizol hormonszintje a legmagasabb volt, és 69 százalékkal kisebb valószínűsége azoknál a nőknél, akiknek a kortizolszintje a második legmagasabb kategóriában volt – tette közzé a The Daily Telegraph című brit napilap online kiadása.

Komment 29 | Reblog! 0 |
0

Kiss Noémi író,  két gyermek anyukája. Egy fiúé, egy lányé. Ikrek. Elképzelni se tudta, de megesett. Megérkeztek, itt vannak, valamit kezdeni kell velük.

'11.4 weeks - twins' photo (c) 2008, surlygirl - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Megpróbálja elképzelni, s időről időre megosztja velünk. Fogadjátok szeretettel legújabb sorozatunkat, az Ikeranyát.

Komment 53 | Reblog! 0 |
0

(21. hét)

Van egy könyvem, az egyetlen, amit a terhességgel kapcsolatban olvasok. Nagyon szeretem. hétről hétre, lépésről lépésre velem tart, és csupán egy oldalnyit ír, hogy az adott időben, ahol épp tartok, mi minden változott a testemben, és hogyan növekszik a babánk. Mi az a sok minden, amit már tud, mi mindennel rendelkezik, és így tovább.

Most éppen azt tudtam meg, hogy a 21. héttől a következő tíz hétben gyorsabb ütemben gyarapodhat a súlyom, mivel a baba ebben az időszakban építi föl testében a zsírréteget. Éppen ezért megnőhet az étvágyam, sőt előfordulhat, hogy szokatlan dolgokat kívánok majd. A baba nyelvén pedig kialakulóban vannak az ízlelőbimbók, és hogy sok vörösvérsejtje van, és a fertőzésekkel szembeni harcban szerepet játszó fehérvérsejtek is kezdenek termelődni.

Komment 31 | Reblog! 0 |
0

20. hét

Pár évvel ezelőtt volt szerencsém egy évet Izlandon tölteni. Ott éltem, dolgoztam, és próbáltam kitalálni, hogy a tévedésből elvégzett tanítói főiskola után mégis mihez kezdjek magammal, miután két évnyi iskolai tanítást követően rájöttem, nem szeretnék iskolában tanítani többet. (Bár vicces, hogy néha csak úgy rám tör az érzés, hogy szívesen tanítanék.) Erről a nagyszerű élményről aztán egy könyvet is írtam.

Izlandon többek között egy Waldorf óvodában dolgoztam, és ezáltal bepillantást nyertem az izlandi gyermekvállalás kultúrájába,vagy a névadási szokásokba.

Részlet a könyvből:

„Az izlandi keresztnevek legalább olyan öregek, mint a saga. A szülőknek egy hónap áll a

rendelkezésükre, hogy gyermeküket elnevezzék. Vannak, akik a születés előtt kiválasztják a nekik tetsző nevet. Ugyanakkor még mindig él a szokás, hogy egy hónapig a szülők csak megfigyelik gyermekük legfőbb tulajdonságait, és az alapján adnak neki egy izlandi keresztnevet. Ez már csak azért is alakulhatott így, mert a keresztnevek többnyire valamilyen természeti jelenséget jelentenek vagy a viking kultúrából ismert, jelentéssel bíró szavak. Ilyen például a Jökull, ami gleccsert jelent, vagy Una, ami szó szerint azt jelenti, hogy légy elégedett. Hákon Máni pedig valami olyasmit jelent, hogy holdfény.”

Komment 30 | Reblog! 0 |
0

'Unborn bliss' photo (c) 2009, Aristocrats-hat - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/A filmekben és a kismamaújságokban: az első hetekben üdvözült mosollyal sétálsz, őrizve a Titkot. Kellemetlenségként jelentkezhet émelygés, vagy hányinger.

Valójában: nuku üdvözült mosoly. Be vagy rezelve. Ha az első, azért. Ha nem, akkor azért. Ha titkolnod kell a munkahelyeden, azért, ha nincs is munkád, akkor azért. Az émelygés és hányás nem „kellemetlenség”, hanem a kőkemény valóság. Kinyitod a hűtőt. Okádsz a mosogatóba. Bárhol, bármikor rád törhet. Nyáladzol, mint egy bordeaux-i dog. A szaglásod kifinomultabb az említett ebnél. Ha mondjuk a heroin szagától hánynál, jó hasznodat vennék a reptéren. Belépsz, és ha nem dobod ki a taccsot, már tudják: nincs drogcsempész a közelben.

A filmekben és a kismamaújságokban a terhesség többi része az alábbiakról szól. A „babócád” édesen rugdal. Te lágyan simogatod a növekvő pocakodat. Az emberek úton-útfélen kedvesek, érdeklődőek. Vár rád a kismamajóga, terhestorna. Ellazulsz, elmúlik a derékfájásod is. Csinos kismamaruhákban jársz, mert ma már nem a sátor a trend.

Valóban nagyon édes, amikor mocorog a kicsi. Egy ideig és egy pár irányba. Amúgy lerúgja a vesédet. Ráül a hólyagodra. Megsorozza a gyomrodat. Amit kívülről simogatásnak látnak, az kétségbeesett könyörgés a kicsinek, hogy rúgjon másfelé, mint addig.

Komment 195 | Reblog! 0 |
0

19. hét

Egyszer hallottam egy elméletet. Egy gyerek életkezdése drága, a második gyereknél a költségek lecsökkennek, majd a harmadiknál ismét magasabbak lehetnek. Vagyis az elsőnél még mindent meg kell venni, míg a másodiknál, még ha más nemű is, mint az első, a költségek azért kevesebbek, mert használni tudja az elsőszülöttől örökölt felszerelést, a ruhák nagy részét. Követve ezt a logikát, már nem teljesen világos, hogy a harmadik gyereknél miért emelkednek ismét a költségek. Ha csak azért nem, mert közben az első esetleg eléri az ovis, vagy sulis korosztályt, ami egy új fejezet lehet a pénztárcánk tartalmának csökkenésének történetében.

No, de mi van akkor, ha a gyerekek között 5-10 év korkülönbség van? Csak nem tart meg senki 5-10 évig egy kiságyat vagy ruhát. Gondolom, ekkor jön az, amit a kismamaruhák tekintetében már tapasztalok, mégpedig, hogy barátok, ismerősök szívesen ajándékozzák oda vagy adják kölcsön ruháikat, amivel sokat spórolhatok, és egyúttal én is beléptem a potenciális kölcsönadók közé.

Komment 185 | Reblog! 0 |
0

Az izraeli ynet híradása szerint egy 24 éves, kifejezetten férfias külsejű, mint utólag kiderült, transznemű  fiatalember sokkolta egy izraeli kórház személyzetét hétvégén azzal, hogy bár őt férfivá operálták évekkel ezelőtt, most mégis terhes, a hetedik hónapban jár. Az illető, aki valaha nőként látta meg a napvilágot, ma egy férfival (!) él házasságban (!), ráadásul a kórházi személyzet beszámolója alapján kis kecskeszakállat is viselt, és megjelenése alapján csakis férfiként lehetett megszólítani.

Józsi, a legényanya az elhíresült magyar filmben

Komment 22 | Reblog! 0 |
0

Szeptember negyedike

Ma, amíg a család pöcsös fele a sörösüvegek visszaváltásával foglalatoskodott, kósza gyanú árnyékától kísérve beugrottam a déembe. Egy hete bugyiban alszom, gondolván, ma éjjel tutira megjön. De nem és nem. Elszámoltam volna? Francokat, az nem lehet, emlékszem pontosan, évek óta most volt először jó idő, amikor Balatonra mentünk, első nap strand, második nap kirándulás, harmadik nap fej falba verése, hogy miért is nem maradtam én tegnap a vízben. Árnyékban 30 fok, a víz 27 fokos, nekem meg megjött. Augusztus másodika volt aznap, tudom. Szóval mi van máááááár?? Otthon teszek-veszek, kutya, macska, gyerek, hol is a teszt, lehet, hogy a kocsiban hagytam, na sebaj, holnap is ráérek megcsinálni...úgyis negatív, nem? NEM??? Te is megosztanád tesztelésed történetét? Írd meg a bezzeganya@bezzeganya.hu címre!

Komment 186 | Reblog! 0 |
0

15. hét

Igyekszem a lehető legtermészetesebben megélni a terhességet. Persze azért vannak pillanatok, mikor fel-felmerül bennem egy-egy kérdés, melyet az orvosomnak szoktam feltenni vizitkor. De soha eddig, és remélem, ezután sem fogok pánikolni. Egyetértek az orvosommal, hogy egy női test tökéletesen fel van „szerelkezve”, készülve arra, hogy egészséges utódokat hozzon a világra. Nem szedek ultraturbósított csodavitaminokat, táplálékkiegészítőket, csak arra figyelek, hogy minél változatosabban egyek, sokat igyak, és amennyit lehet, pihenjek. Nem olvasok orvosi, és/vagy gyógyászati oldalakat a neten.

Nem kérek 4D-s ultrahangot, hogy lássam a gyerkőc arcát, és nem fizetek extra vérvételekért, amely megerősíti az amúgy is kötelező vizsgálatok eredményét, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. Egyedül az orvosomnak fizetek a látogatások után, és egyben azért, hogy ha a húgyvezetékemet hozzászorítja a növekvő méhem a medencecsonthoz, ő legyen a kórházban, és ő kezelje a problémát, mert ő ismeri az előéletemet, és engem, én benne bízom meg leginkább.

Komment 362 | Reblog! 0 |
0

Terhességeim alatt a legnagyobb parám az volt, hogy a kisbabám idő előtt jön világra. Az elsőnél majdnem be is következett, amitől rettegtem, méhem fájástevékenységbe kezdett, és a méhnyak is rövidült.

'Do What Now?' photo (c) 2009, Nate Grigg - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Három hetet töltöttem a kórházban, ahol pihenéssel, infúziókkal és gyógyszerekkel megállították a folyamatot. Kislányom végül az eredetileg kiírt dátum előtt egy nappal született, egészségesen. A koraszülés megelőzésére alkalmazott ágynyugalom a mai állás szerint nem biztos, hogy hatásos, sőt, akár veszélyes is lehet, derül ki egy szülész-nőgyógyász véleményéből.

Komment 44 | Reblog! 0 |
0

TakiTimi első tesztje negatív lett, azt tervezte, egy héttel később újra tesztel majd. Közben két családi tragédia is történt, egy hét alatt mindkét nagyszülőjét elvesztette. Ezek után derült ki, hogy mégiscsak jó volt a megérzése, és valóban babát vár. Szülei gyászán sokat segített a hír. Te is elmesélnéd tesztelésed történetét? Írd meg nekünk a bezzeganya@bezzeganya.hu címre!

Komment 3 | Reblog! 0 |
0

Melitta lefényképezte a terhességi tesztjét a mobiltelefonjával, és a képet a párja orra alá dugta. A férfinek fogalma sem volt arról, amit lát, de még a magyarázat után is alig akarta elhinni, hogy apa lesz.

'I'm calling you' photo (c) 2010, Fabiana - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Te is megosztanád terhességi teszted történetét? Küldd el nekünk a bezzeganya@bezzeganya.hu címre!

Komment 41 | Reblog! 0 |
0

Egyszerre öt gyermeke született két anyától egy rosztovi házaspárnak - jelentette csütörtökön a Moszkovszkij Komszomolec című újság, címoldalán hozva az öt egyforma csöppség és a boldog szülők fényképét.

Komment 5 | Reblog! 0 |
0

Beérkeztek az írások a Bezzeganya pályázatára, ismét köszönjük azoknak, akik elküldték nekünk műveiket. Nem tudni, a közönség előtti lámpaláz, a nyári szabadságszezon vagy a hormonok volt-e az oka, de mindössze négy pályázat érkezett, amelyeket most közzéteszünk.

A jobbra található szavazódoboz segítségével lehet kiválasztani, melyik írás tetszik a legjobban, szerintetek ki legyen a következő kismamanapló szerzője.

A szavazás 2011. augusztus 18-án éjfélig tart. A nyertes kismamaruhákat kap a b.boomtól, a másik három pályázó pedig egy-egy kismamatoppal gazdagodik.

Kíváncsian várjuk, melyik írás stílusa és tartalma tetszik leginkább az olvasóknak.

A végeredménytől függetlenül minden pályázónak eseménytelen babavárást, gyors szülést és egészséges kisbabát kívánunk!