Amikor a Katlan hivatalos honlapján nézegettem a képeket: atyaúristen, ezt se..meg ezt se....mennyi mindent NEM csináltunk-láttunk, kimaradt Kisharsány mindenestül (nem, nem akartam diszkriminálni, csak nem jutottunk el, gyerekkel még rutintalanul megy az ide-oda császkálás, főleg ha helyben is mindenféle érdekesség vár), a gyönyörű fényfestés (pedig tényleg milyen gyönyörű), a beremendi Kilencedik Szimfónia (másnap odavalósiak mesélték, hogy csodás volt), elaludtunk két nagykoncertet. Aztán elkezdem  nézni a saját képeinket, szentisten, mennyi mindent CSINÁLTUNK, volt Kisördögtánc és Mesekotyvasztó, Cseh Tamás-emlékkoncert és diákelőadás, helyi történeten alapuló pajtaszínház igazi színészekkel, fotózkodás jelmezben, bábelőadás a két nyuszival, íjászkodás, finomságok tárháza, cigány zene, fogathajtás és mennyi minden más. Öt...illetve három egész és két fél nap alatt.

Bob és Bobek a Cifra Udvarban

Nem csoda, ha kifogott rajtam az előre eldöntött helyszíni tudósítás: vagy megéli az ember, vagy megírja ott helyben. Amikor mégis nekiveselkedtem, a képernyőt a napsugár tette láthatatlanná, az agyam rendszerező képességét pedig a Vylyan Macska nevű terméke  cseppfolyóssá, különben is, mire leírtam két mondatot a homokozó közepén, a gyerekeim befejezték a próbát, indulhatott a rögtönzött előadás, azt pedig már nézni kell.

Komment 3 | Reblog! 0 |
0

A múltkor feltettünk ide egy kérdőívet (még mindig ki lehet tölteni), melyben arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen anyagi vonzata van, ha egy pár úgy dönt, hogy gyermeket vállal. (A tervezéstől a baba születéséig elköltött összeget vizsgáltuk csupán, a későbbi költségekkel nem számoltunk.) Az eredményeket hamarosan közzé is tesszük. Azzal is foglalkoztunk korábban, hogy az édesanyák/szülők milyen állami támogatásokra és juttatásokra jogosultak, és ezeket hol és hogyan tudják igényelni. A mai cikkben annak járunk utána, milyen lehetőségei vannak azoknak a családoknak, akik a kiadások mellett is félre tudnak tenni és befektetnének, megtakarítanának pénzt, kifejezetten a gyerekkel kapcsolatos költségekre, vagy a gyerek részére.

Komment 20 | Reblog! 0 |
0

A Budapest Intézet a GVH Versenykultúra Központjának támogatásával rövid tanulmányt írt a tankönyvpiac szabályozási változásainak várható hatásairól a gazdasági versenyre és a közjóra. A tanulmány júniusban készült el, és teljes terjedelmében az intézet honlapjáról letölthető, a helyzet összefoglalásán túl a szakma számára szakpolitikai ajánlásokat is megfogalmaz, kérdés, figyelembe veszik-e majd a döntéshozók.

Komment 25 | Reblog! 0 |
0

Hová a csudába vigyem őket, tűnődik az ember lánya egy gutaütötten meleg szombat reggelen, ahol biztos mindenki jól érzi magát, nem kell átszelni érte a fél országot. Elsőre eszembe juthat persze a strand, csakhogy a pesti strandok megközelíthetőbb darabjai  így augusztus elején nagyjából extrémsportnak számítanak, a maguk 3 ember per négyzetméter látogatottsági átlagával, zsúfolt vagy nem létező parkolóikkal, végtelen soraikkal a büfék előtt, már pedig én ma nem főzök, nem én. 

El lehetne menekülni az erdőbe a hőség elől, de mire ezek felkelnek....és mégiscsak ki kéne használni a nyár örömeit vizeskedéssel, dagonyázással. Mit is írtak valahol nemrég, hogyaszondja vizes játszótér? Egymás mellett kettő, egy fizetős meg egy ingyenes? Jöjjön a napfényes Újpestre, és élvezze a 21. század technológiáját egy színes-szagos-vizes-váras gyerekszórakoztató helyen, ahol garantált az önfeledt mulatás és a szabad mozgás öröme? Nem röhög, amit találtunk, igazi gyöngyszem, a fenti szlogent teljes mértékben megvalósítja, és a mellette lévő, szintén felfedezni vágyott helyet még nem is láttuk.

Komment 74 | Reblog! 0 |
0

Én tulajdonképp meglettem volna nélküle, majd meg is írom miért, de anyám úgy tűnik, mostanában sokat találkozott a tévében a MÁK-reklámokkal, és valahogy eldöntötte, babakötvény nélkül nem élet az élet, nem mintha a szimpla párnaciha, befalap, TBSZ-számla vagy hasonló beltartalmát egy szép napon hirtelen felindulásból elinnánk, befektetési életbiztosítás meg ugye elvből nincs. Szóval anyám fejébe vette, hogy babakötvény az kell, ide is nyomott egy közepes összeget, hogy rakjam be a Nagynak, akinek amúgy állam bácsi még egy fillért se tejelt születése alkalmából, de babakötvényt csak szülő nyithat, szóval rajtam állt meg az egész.

Komment 39 | Reblog! 0 |
0

Közepesen higgadt indulatposzt egy valójában szóra se érdemes javaslatra

Bedobták ezt a gumicsontot a párás trópusi melegben, rá is harapott a sajtó egy része, mint gyöngytyúk a takonyra, hogy hogyan és kinek tetszik a legújabb népesedéspolitikai vagymi javaslat, hogy mennyi lenne eszerint egy gyerek tarifája nyugdíjban kifejezve, megéri-e forintban, én meg itt kamillázok, hogy felnőtt emberek képesek egy ilyesmin komolyan elmatekozgatni.

Komment 607 | Reblog! 0 |
0

 Ha valaki ma a szobában punnyad valami képernyő előtt, annak jó eséllyel nem sikerült eljutnia valami vízpartra, hegytetőre vagy hasonlóra, a városban meg meleg van, a városi strandon ezen felül tömeg. Na így se ússzátok meg - lesz itt vízpart meg látványosság meg efféle, na jó, hegytető az nem lesz, mert az ország újfent reklamírozott tája az pár kunhalomtól eltekintve lapos.

Az úgy volt, hogy lusták voltatok nekem mindenféle nyári élményhelyszínt írni, így kénytelen vagyok én megírni a magamét, ami idén is nagyjából Magyarország keleti felére korlátozódott eddig, de ott is vannak affélék, hogy a fal adja a másikat- miután hazajöttem, geocachingben jártas informatikus kollégám a szomszéd szobában bemutatta, mimindent NEM láttam még arrafelé, amit nagyon is érdemes - viszont én is tudtam újat mutatni, a  Csongrádról kifele vezető csépai fahíddal   ő nem találkozott,  a makói, képeken is fantasztikus látványt nyújtó  lombkorona-sétánnyal, vagy a Battonyához közel eső, felújított és esténként "fényfestett" Bréda-kastéllyal  meg én. Eddig. Most már muszáj lesz azokat is megnézni.

Komment 14 | Reblog! 0 |
0

Na, ne járjunk a cipőnk mellett, morrantottam, mikor nyaralástervezés előtt kegyetlenül forintosítottam az addigi  "nyári" kiadásokat: a Nagy még iskolaidő végén osztálykirándulás helyett rendezett ötnapos balatoni "erdei" iskoláját (a háromnapos osztálykirándulás az eredetileg tervezett helyszínre talán még ennél is többe lett volna), az idén először bevállalt külföldi nyelvi tábort, az ehhez kapcsolódó extrákat, hogyaszondja túracipő, melegítőfelső, új labda  a kipukkasztott helyett, a jó biziért is kapott nem túl drága fényképezőgép, a pár napos családi kiruccanás múzeumi belépőinek, fagyijainak, autópálya-matricájának ára (szállás a nagyinál, ingyen...) és a többi.

Hol van már a tavalyi...tengerpart (pedig ezt a képet mi  magunk lőttük Várnában)

A matek azt mondta, meglehetősen irreális volna az eredetileg tervezett horvátországi út, amúgy is öt és fél nap lenne csak rá, azért kár annyit zötyögni, jó ismerős közbenjárásával is méregdrága a luxusnak nem mondható, de már kényelmes szállás, miközben mindenki rémült szemekkel ecsetelte az élelmiszerek ottani árát. Maradt a kispénzű természetkedvelők menedéke, a Dél-Alföld, jártunk tanösvényen a mocsarak felett, béreltünk röhejes áron csónakot, ingyen ugrált a kezünkbe a béka, ingyen és csak nekünk pózolt a kárókatona, jóformán csak a miénk volt a vadiúj kalandpark, és nem kellett aggodalmas arccal számolni az aprót, mikor a Kicsi fagyit kért, aznap szám szerint a harmadikat. Nem kellett főzni és nem öntött ki valami sátorból a zivatar.

Komment 1190 | Reblog! 0 |
0

A most befejeződött foci-vébé tele volt mindenféle megható képpel kisgyerekekről, akik általában a futballista papát kísérték a meccsre, voltak feszülten figyelő, örömködő és bömbölő apróságok is. Végülis, ha úgy vesszük, hétköznapi eset: eljutottak apa dolgozójába. Csak azt a „dolgozót” kicsit nagyobb figyelem övezi az átlagosnál.

A többieknek nem jut efféle egzotikus helyszín. Még nem is kezdődött el a szünet, amikor egyszer úgy háromnegyed hat táján bejutottam egy helyiérdekű bevásárlóközpontba – plázának még nagyon nem mondanám – és három helyen is ücsörgött óvodás-kisiskolás gyerek: a valutaváltó pénztárában egy ovisforma kislány lesett ki a kisablakon, a hiper pénztárosa mellett egy öt-hat éves kisfiú nézte, ahogy az anyja villámgyorsan húzkodja a vonalkódokat, a péknél egy iskolás kislány valami leckével bajlódott épp, míg az anya a kenyeret osztogatta. Háromnegyed hatkor már ovi nincs nyitva, és az iskola se látja túl szívesen a gyereket – márpedig ezekre a gyerekekre  másként nem lehetett vigyázni, nyilván nem puszta kíváncsiságból vagy szórakozásból ültek ott.

Komment 17 | Reblog! 0 |
0

Már az indulás sem volt zökkenőmentes. A hétüléses autó, amit kölcsön akartunk kérni, működésképtelenné vált, és mivel Mankát idén semmiképp nem akartuk itthon hagyni, keresni kellett más lehetőséget (a Yarisban ugyanis két felnőtt és négy gyerek nem fér el).


kajára várva

Az indulás előtt három nappal találtunk elfogadható áron bérautót egy tizenpár éves kisbusz személyében. Örömünkben gyorsan vettünk egy grillezőt, rendeltem vagy öt karton ásványvizet, temérdek kaját, gyümölcsöt kosárszám, 60 db tojást, mondván, úgyis el fog férni – és nehogy hiányt szenvedjünk valamiben.

Komment 81 | Reblog! 0 |
0

Mostanában többször is szó esett a gyerek és a kultúra viszonyáról, akkor fogalmazódott meg a poszt gondolata bennem.  Múzeum, színház, koncert, festmények, komolyzenei darabok, bármi – habár tagadhatatlan, hogy egész más viszonyt alakíthat ki ilyesmikkel az a gyerek, aki pici korától hozzájuk fér, de fel kellett nőnöm és szülnöm kellett két gyereket, meg látnom soktucatnyi másikat ahhoz, hogy mélységében felfogjam: a kultúra vagy a művészetek iránti érdeklődésünk vagy rajongásunk nem feltétlenül öröklődik genetikusan, ahogy egyes művek és művészek iránti szimpátiánk vagy antipátiánk sem.  Évekbe kerülhet a hozzászoktatás eredményeit látni, de az is lehet, hogy mindenféle felkészítés nélkül, magától érdeklődik a festmények vagy mondjuk a balett iránt.

Majd viszem csecsemőként is kiállításra! (meg ahogy Móricka….)

Hát igen.  Ha a fejünkbe vettük, hogy az életmódunk nem fog nagyon megváltozni az első vagy többedik gyerek után, valószínűleg csalódni fogunk, főleg ha ezt úgy gondoljuk, hogy nem passzoljuk őt le a legtöbb kultúrélmény során, hanem már egészen kicsiként magunkkal  visszük, hadd szokja és szeresse meg.  Nem lehetetlen, látni egész pici babákat vagy vidám négy-ötéveseket szabad ég alatti Fesztiválzenekar-előadáson, a Műcsarnokban, összművészeti performanszon vagy a Szigeten. Ma már csak néhány nagyon „hagyományos” vagy drága műfajból maradnak már ki, mint amilyen az opera vagy a nagyestélyis bál. Ha kellőképpen bátrak vagyunk, próbálkozzunk, de készüljünk fel mindenre – például arra, hogy a nagyária vagy a zümmögőkórus közben szemünk fénye, aki addig békésen szundikált, hirtelen üvölteni kezd, esetleg lehányja a mélyen dekoltált ünneplőnket, vagy a drámai csúcsponton hirtelen csengő hangon megszólal:

„Anya, nekem kakilni kell!”

Komment 61 | Reblog! 0 |
0

Három haldokló hortenzia

Három csoffadt, a szomjhalál szélén álló hortenzia, inkább hasonlítanak fonnyadt gyökérzöldségre. Először egyet pakolok a kosárba, hogy másnap szégyenkezve visszamenjek a másik kettőért is. Nincs igazából se szükségem, se helyem virágra a kertben, lassan minden talpalatnyi hely foglalt.


Forrás: deviantart.com

Mégis elhozom őket, a szupermarketben a biztos halál vár rájuk, én pedig... én pedig tudom, miért hozom el őket, miért markolom fel a kertészet sarkában „ments meg” felirattal szomorkodó sorstársaikat, miért húzom ki a kocsi alatt lapuló, alig-alig élő kóbor macskakölyköt. Tudom, mégis teszem, valami beleírta valamikor az agyamba: valaha, egyszer elkéstem. Elkéstem, és megpillantottam, akkor először a thesztrálokat: a furcsa, szárnyas lovakat, amelyek világító fehér szemébe az nézhet csak, aki közelről találkozott a halállal.

Komment 52 | Reblog! 0 |
0

 „Anya, az az egy miért nem akart vele menni???”- kérdezte suttogva a Kicsi valamikor az előadás felénél, és egyáltalán nem éreztem ezt kínosnak (utalva a korábban megjelent színházas posztra), hanem le voltam nyűgözve, hogy mennyire átment az üzenet egy négyévesnek is, hiszen „az az utolsó” egy kutyaközönséges, eldobható, talán biológiailag lebomló, ventilátor keltette szélre mozgó műanyagzacskó volt, ami egy egész picit megformáztatott az előadás első perceiben, például hogy felfelé mutató, pufók „karjai” is legyenek. Nagy elismeréssel adóztam Phia Ménard koreográfus és az előadást technikával segítő kollégái zsenialitásának, akik egy ilyen döglött, mindennapi tárgyat olyan „lélekkel” ruháztak fel, ami még egy kisgyerek számára is egyértelműen élővé vált – ja, érdekes volt azt is végiggondolni, hogy bármit, ami látszólag „emberi”, számunkra eleven és azonosítható gesztusokat mutat, a tudatunk „élőként” regisztrálhat, és a varázslat megtörténik.

Komment 2 | Reblog! 0 |
0

Időutazásra invitállak, kedves olvasó: ez ugyan egy gyerekes blog, de a tizennégy éves, az még voltaképpen gyerek. Én pedig épp ennyi voltam, amikor a boldogult (?) emlékezetű átkosban második lett kis csapatunk az oroszversenyen, amiért egy alig-alig használható Szmena fényképezőgép mellett nyertünk egy repülős-szállodás moszkvai utat is.  Az 1983-as év Moszkvája egyáltalán nem volt a mai luxusboltos, nyüzsgős, előkelő világváros: nagy volt, hatalmas, üres és még az akkori magyar szemnek is retró. Kamaszként láthattam olyasmit, amit ma kevesen mondhatnak el, hogy kamaszfejjel láttak.

'Moscow tram 71-621 1000_20040510_01' photo (c) 2004, Artem Svetlov - license: https://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Komment 19 | Reblog! 0 |
0

Nem is én lettem volna, ha nem csapok le az Index cikke után  a lehetőségre, és nem írok azonmód a coderdojo budapesti helyszínének oldalán található linkre, természetesen azért, hogy a saját, informatikával lassan közelebbi barátkozást kezdő gyerekemet benyomjam az ingyenes és felettébb ígéretes szakkörre. Nem volt persze meglepő, hogy már egyetlen hely sem volt szeptemberig, de érdeklődésem után kiderült, hogy amennyiben a gyerek nőnemű, a Skool nevű civil szervezet projektje pont őket célozza:  11-16 éves lányok számára: ingyenes, technológiára fókuszáló szombati műhelyfoglalkozásokat  rendeznek a Yahoo!-nál, a Dealogic-nél, az NNG-nél és a Morgan Stanley-nél.

Komment 2 | Reblog! 0 |
0

A cirkuszban nem feltétlenül lovak ügetnek körbe vagy oroszlánok ugranak át tüzes karikán, ostorpattogás és harsány zene kíséretében.  A világ számos táján már egészen más produkciók is születnek "cirkusz" címmel, jó néhányért eddig a Szigetre kellett elkocogni, ha látni és hallani akartuk őket.  Most a Trafóba invitálunk mindenkit, akit érdekelnek a formabontó cirkuszi előadások - a francia Cie Non Nova  társulat külön gyerekeknek és felnőtteknek is létrehozott egy előadást, mindkettőt a pünkösdi hétvégén, június 5 és 8 közt lehet megnézni.

Zacskótáncosok és ventillátorok, kabát, olló, ragasztószalag, sétapálca és esernyő. Meg bábok és bábosok. Ők a főszereplői a Egy Főn délutánja című új cirkuszelőadásnak, amik Phia Ménard koreográfiájában töltik meg élettel a színpadot. A nylonzacskókból balerina lesz (Vakmacska  a képeken és a videón is először nyuszinak nézte mindet, de aligha annak szánták őket), a  háttérben tűzijáték, a sarokban leselkedő szörnyetegek. Mindez úgy, hogy a „bábokhoz” senki nem  ér hozzá, csupán a szél. Az Egy főn délutánja a nantes-i Természettörténeti Múzeum felkérésére készült, és eredetileg mamutok és dinoszauruszok között került bemutatásra.2012-ben indult turnéra az előadás a felnőtteknek szánt Örvénnyel ("Vortex") együtt, és azóta is óriási siker az egész világon.

Komment 1 | Reblog! 0 |
0

… avagy Jóska, levelet hozott a sóska

Tavaly nem sok szó esett a Zöldségeskertről, mit mondjak, annak ellenére nem volt sikerágazat, hogy lett valamennyi szép ribizli, grillezni való cukkini, sőt, sütibe való naaaagy cukkini is, meg szőlő és némi paprika, egy része el is fagyott az első szeptemberi hideg éjszakán.

Már a múlté volt viszont a nyolcvan kiló paradicsom, tavaly annyi termett, amennyit épp megettünk. Ami az üvegbe került, azt valaki nagymamája termelte meg, hiába, kevés volt a palánta, kevés volt a víz, és mitagadás, kevesebb volt a figyelem, ahogy több volt a munka máshol – márpedig ilyesmit termelni olyasmi, mint a gyereknevelés, ott és akkor és azt kell csinálni, utólag, kampányszerűen, félgőzzel, néha-néha, úgy megette a fene. Márpedig mi nem lakunk a Zöldségeskertben, sajnáljuk a méregdrága vezetékes vizet is – a kútban tavaly nem volt valami sok – márpedig folyamatos gondozás, öntözés, mütyürkélés nélkül a legtöbb haszonnövény elég mostohán terem.

Komment 72 | Reblog! 0 |
0

Nincs új a  nap alatt, nyugtáztam a híreket a legújabb iskolai menzareformról, ha jól emlékszem egy vagy két éve szedtük ízekre (na nem az ételek ízére kell gondolni) épp Farkasokkal Táncolóval a legutóbbi kísérletet.  Akkor is hadbavonultak mindenféle egészségtelennek kikiáltott dolog ellen, talán azóta ritkább  a grízes tészta vagy a tejbegríz. A lányom beszámolója alapján továbbra sem olyasmi a menü, amit szívesen ennék évekig, vagy amit megtapsolna egy hozzáértő dietetikus, viszont a színhús vagy a csirkecomb kikopni látszik a menüből, hja, az élelmiszerek árán mintha kevésbé látszana a befékezett infláció.

'031312_egregg_dcck_walkercampus_mg_3900' photo (c) 2012, DC Central Kitchen - license: https://creativecommons.org/licenses/by/2.0/ Máshol, másképp - náluk nincs finomfőzelék

Hogy innentől  nem lehet só és cukor az asztalon tartóban, az eléggé vicc kategória: gyerekkoromban se volt (csak kiborítanák, vélték nem alap nélkül a tanerők), de ha sótlanok lesznek a fogások, előbb-utóbb akad egy élelmes hetedikes, aki heti húszasért bármely bátor jelentkezőnek megsózza a vagdaltját vagy a levesét. A cukor meg nem  is kell, ha édes ételek nem nagyon lesznek, a teát meg továbbra is becukrozzák előre, ha vágyik rá a gyerek, ha nem. Pedig a miénk, már nem az édességfüggő Kicsi, hanem a józan-mérsékelt Nagy,  itthon az esetek nagy százalékában ugyanúgy nem tesz bele cukrot,  ahogy apja-anyja sem szokott soha.

Komment 336 | Reblog! 0 |
0

Az iskolás gyereknek van üzenője, onnét értesülök általában, hogy jövő pénteken fényképezés ünneplővel, kedden fogászat, és technika órára kérünk fél pár zoknit ragasztóval. Az ovisnak viszont nincs üzenője, a csoportmailezést vagy FB-csoportba üzenést még nem tette a legtöbb óvó néni magáévá, de ismert körülmények miatt ugye nem osztogatnak kis gépelt lapocskákat sem (ismert körülmények=nincs papír és a nyomtatót fél éve nem javították meg, tonert venni bele meg külön műsor lenne, talán jövő húsvétra hozná a nyuszi). Mit csinálnak hát? Kiírják a falra, hátha beleütközik a szülő tekintete, még időben. Nálatok mit, hogyan kérnek?

Komment 414 | Reblog! 0 |
0

Vége az iskolai hulladékgyűjtésnek, de az alapítványok se tehetnek közzé felhívást, amiben papír- vagy esetleg kupakgyűjtésre hívják fel támogatóikat, így a nol.hu cikke, mert innentől ezt csak „közszolgáltató” végezheti, úgymond ingyen.

Igazából a helyzet elég összetett, nehéz egyértelműen azt mondani, hogy ez jó-e most vagy nem, vagy indokolt vagy nem, még ha a felszínen az is ordít első blikkre, hogy az államnak már a reklámújságok összestócolásából származó fillérkék is kellenek, lehetetlen helyzetbe hozva számos intézményt, amelyek így pótolták bevételeiket, mivel támogatóik nagy része közismerten készpénzhiányos, ha az újságot vagy kupakot ezentúl csak a kápé pótolhatja, akkor bajban lesz sok állatmentő alapítvány, iskolai program, környezeti neveléssel is foglalkozó tábor. Mert kupak vagy hulladékpapír még csak akad az átlag magyar háztartásban, de készpénznek már többen vannak híján.

Komment 32 | Reblog! 0 |
0

Nehéz a feladat, amikor arról beszélünk, miért lehet „jobb” egy élelmiszeripari termék valamilyen természetes anyagnál. Még akkor is, ha azt a természetes anyagot a természet egész másra fejlesztette ki, mint amire mi használjuk, de ez az „unortodox” felhasználás évszázadok óta bevett és népszerű szokás.  Ne cicózzunk, a tehéntej-fogyasztásról van szó, amely laktózérzékeny embertársainkon és tejundoros kollégákon (incl. a cikk szerzőjét) kívül mindenkiben mindenféle pozitív gasztronómiai élményt hoz fel, osztrák natúrtejtől a kézműves sajtokig vagy a túrós rétesekig - utóbbi hármat én se vetem meg egyébként. Idősebbek emlékeznek a nyolcvanas évek víg reklámjaira is, ahol tejbajuszos kisdedekkel is népszerűsítették a mindennapi tejfogyasztást.

Most meg jövünk ezzel, hogy az egy-hároméves korosztálynak csak óvatosan, csak fokozatosan, sőt, inkább babatejet meg gyerekitalt, főleg ha mondjuk tél van, a gyerek válogatós és valószínűleg vitaminhiányos, esetleg kifejezetten érzékeny a gyomra. Hát, nem irigylem magunkat, de mindenesetre a szakértők összeszedtek egy rakás érvet a gyerekitalok mellett – mi meg igyekszünk fogyaszthatóan (hehe) tálalni, gondosan kihagyva az édes figurát a csomagolásról, vagy a riogatást, hogy ezek nélkül a kölök puffadt hasú, karikás szemű véznaság lesz, aki előszeretettel hagy híg csomagokat a bugyogójában, és ragacsos papírzsebkendőket mindenfelé.

Az egyszerűbb rész az, amit már emlegettem: a természet a tehéntejet alapvetően a kisborjú igényei szerint állította össze, a szarvasmarha egy nagy termetű, növényevő kérődző ugye, és bár esetleg ismerjük Tapló Tihamért, a kilencven kilós, limitált agytérfogatú vegetáriánust, aki néha társaságban is kérődzik vagy böffent, nem túl nehéz belátni, hogy egy egyéves gyerek és egy párhetes boci közt irtózatos különbség van – nemcsak a küllemében vagy a viselkedésében, hanem a tápanyagszükségletében is.

Komment 85 | Reblog! 0 |
0

Segítség, eltűnt a mamám!

Címkék: Vakmacska, időskor

A fenti felirat a Facebookon jött szembe pár hete, eléggé ismerem a feladóját ahhoz,hogy tudjam, nem szokott rossz viccekkel tréfálkozni, ráadásul a mondat mellé fénykép és szabályos személyleírás társult, ennyi és ennyi éves, magas vérnyomás, középsúlyos Alzheimer,  némi cukorbajjal, miegymással társítva, soha nem volt távol otthonról éjszaka, órák óta keresik.

'The Beauty of Old Age' photo (c) 2013, Vinoth Chandar - license: https://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Meglett. Épen, hálistennek, miután a család kissé beleőszült a keresésbe, hibáztatni nem lehet ugye, utána égen-földön állandó felügyeletet kerestek. Kórházba minek, a gyógyszereit elvileg beállították rendesen, idősotthon vagy drága, vagy elérhetetlen, esetleg minősíthetetlen színvonalú, mindenki dolgozik, ápolási díj éhenhalni is kevés, különben is, mire visszamenne az családtagot ápoló ember dolgozni, akkorra már neki sem lenne hová. Patthelyzet.

Komment 390 | Reblog! 0 |
0

Jópár éve valami tehetség-csillagállás lehetett, kirajzottak nagyjából egyszerre, és azóta van Palya Beánk, Herczku Ágink, Bognár Szilvink és  Szalóki Ágink, ez utóbbi adott lemezbemutató koncertet a zsúfolt Trafóban, egy rakás ugrándozó kisgyerek és időnként egzotikusan öltözött szülő közt.  Ez a gyerekzene nem az a gyerekzene - ezt pofámleszakad érzés és kapcsoldmárki inger nélkül hallgathatja felnőtt is, rácsodálkozva pár ezeréves, amúgy agyonrágott vagy vadiúj versre, József Attilától Erdős Virágig. Ja, a nézőtéren ülnek részben a költők is, akinek módja volt eljönni.

Jól kezdődik, azt tudom, hogy a Trafó előtt nem lehet megállni, azon az oldalon nagyjából sehol, tehát a Nyóckert választjuk, a Leonardo-Tömő sarokhoz közeli közösségi kert előtt állunk meg, rácsodálkozunk, pár ember matat a kertben, tömött fejessaláták,  mindenfelé terjedő menták (nálunk is csak a láda határa állítja meg évek óta), viruló rozmaringok és indázó borsók, látjátok, akik ezekben a magas házakban laknak,  azok is tudnak paradicsomot nevelni, a hangulata olyan, hogy szinte látjuk Bors néni suhanó alakját is az ódon bérházak közt bújó zölddarabon.  Meseszerű, mint ahova megyünk.

Komment 8 | Reblog! 0 |
0

Süt a nap, a tegnapi zuhék után szóltam anyámnak, intézze el, ne ázzunk már – mondja a lánya –, úszik velünk a Rapszódia felfele a Dunán, enyhe szellő fújdogál, a Margitszigeten futók köröznek, idelátszanak, a másik oldalon majd kajakos gyerekcsapat edzését nézhetjük, pedig nem, nem budapesti városnéző sétahajózás ez, hanem bizony temetés.

Csak most már lassan megengedhetjük magunknak, a világ pár szabadabb sarkában, hogy utolsó utunk olyan legyen, mint mi magunk, és nem olyan, amilyennek akár párszáz éve kitalálták-előírták.

Komment 37 | Reblog! 0 |
1

A mesék nemcsak arra jók, hogy segítségükkel hamarabb és békésebben szenderüljön álomba a gyerekünk, esetleg feldolgozzon valami nagyn jó vagy nagyon rossz élményt, ami napközben történt vele. A mesékből kinőni sem lehet: eredetileg felnőttek mesélték felnőtteknek még a mozi és a vaskos regények előtti korban, és a mesék az akkori és a mai életre vonatkozó szimbólumokat, jelképrendszereket tartalmaznak, amik a mai embernek is segíthetnek, ha valaki meg tudja fejteni őket.

Kép forrása: Igazgyöngy Alapítvány

Birtalan Balázs, a Sorskönyv nélkül című blog  szerzője számos pszichológiai módszertan (tranzakció-analízis, kognitív terápia, sématerápia, hipnózis) mellett Boldizsár Ildikó meseterápiás módszerét is elsajátította, mivel szerinte sokak életében a mesék is erős gyógyító erővel bírhatnak, ha képzett segítő járul hozzá  a munkához. A könyvet magam is olvastam, ám kíváncsi lettem, hogyan dolgozik egy "okleveles meseterapeuta". Mivel a Sorskönyv nélkül  blogot sokan követik a BA olvasói közül is, és gyakran idéztem belőle magam is, sokakat érdekelhet a Balázzsal készült interjú a meseterápiáról. Látod-e magad hercegnőként, boszorkányként vagy mesebeli legkisebb királyfiként?

Komment 5 | Reblog! 0 |
0

Nem, nem a Kinder-tojásról szól Kiszámoló mester egyik legújabb posztja, hanem a felismerésről, amikor rájövünk, hogy a szép-színes trópusi gyümölcsből, amit a csomagolásra fényképeztek, van vagy másfél százalék a termékben magában, de mire ez kiderül, már kibontottuk, és ki is derült, hogy pontosan olyan egyen-gumicukorízű, mint bármi hasonló.

A tudatos vásárlóknak szánt cikkben bizony olyan trükkökről is megemlékezik a szerző, hogy a "rostos" narancslét esetleg koncentrátumból hígították vissza (sima vízzel), és vettek hozzá külön kapható rostot, hogy kinézzen valahogy. A "csökkentett sótartalmú" termék se feltétlenül egészséges, legfeljebb kevésbé szörnyű, mint a "klasszikus" változat.

Komment 145 | Reblog! 0 |
0

Írtam múlt héten két és fél, talán három dörgedelmes oldalt a tankönyvpiac felszámolásáról, a  „kísérletinek” nevezett tankönyvek nyilvánosságra került néhány rémületesen ostobaságokat tartalmazó oldaláról, aztán legyintettem, minek, és kihúztam az egészet.

Íme, egy lista, mi minden jelent meg erről mostanáig. Ha csak a felét elolvassa valaki, kap némi képet a helyzetről, meg arról miben szívhatja meg a T. Olvasó gyereke az ügyet, ha nem átall általános, esetleg középiskolába járni manapság, és az iskolájának fenntartója az állam. Persze lehet hümmögni meg nyünnyögni, hogy ez a miénk, ez egy jó iskola és majd kibekkeljük-megkerüljük-megússzuk-kipótoljuk és a többi. (Álmodj királylány.) A többiek gyerekeinek sorsa meg eddig is ritkán volt érdekes. 

Komment 246 | Reblog! 0 |
0

Tervezzük együtt a nyarat!

Címkék: Vakmacska, nyár, tábor, program

Még talán időben vagyunk, bár a legfrissebbek vagy legnagyobb cégnél dolgozók nyilván beadták már a nyári szabadságtervet. De még nincs késő tábort, nyaralást, programot választani: HA ti is segítetek benne.

Tavaly is hírt adtunk számos táborról, nyaralós helyszínről itthon és külföldről, esetleg direkt gyerekes közönségnek (is) szánt fesztiválokról és egyéb kultúrprogramokról. Több nyári beszámoló is megjelent nálunk, sőt, nyaralási szokásaitokat is feltérképeztük. Csakhogy: mi kevesen vagyunk, azt tudjuk, amit már megtapasztaltunk, vagy amiről és ahogyan a szervezők értesítenek bennünket.

Komment 11 | Reblog! 0 |
0

Ezer apró szilánkra robban a nap

Címkék: Vakmacska, idő

Régen is így volt, vagy más volt a tagolás? Visszaköszön blogokból, beszámolókból, elsóhajtott mondatokból meg a tükörből, hogy sok nap megy el úgy, mintha valami lefelé haladó mozgólépcsőn haladnánk felfele, futunk, futunk, el is fáradunk bele rendesen, csak az eredmény, az nem akar látszani.

Miközben ráadásul ezer szilánkra robban a napunk, csináljuk ezt, csináljuk azt, felkelünk, reggelit csinálunk, megetetjük a kutyát, fehér harisnya, tornacipő, pontosan 1225 Ft borítékba névvel, osztállyal, letöröljük a sáros cipőt, elmossuk a bögrét, frizurát csinálunk az ovisnak vagy magunknak, elindulunk, odaérünk, csekket fizetünk be, szolgáltatóval veszekszünk, határidőnaplóba írjuk a következő hét pont ugyanilyen csinálnivalóit, pipa, pipa, pipa (és jó, ha nem írjuk a végére "pia", mint freudi elszólással az előbb én), ez is megvan, az is megvan, akkor miért van ez az érdekes érzés a nap meg a hét meg a hónap meg az év végén, hogy az égegyvilágon nem csináltunk semmit. A gyerek meg  irtó gyorsan felnő közben, páran a harmadiknál pótolják be azt, amire az elsőnél-másodiknál nem jutott idő.

Komment 124 | Reblog! 0 |
0

Kényelmes, új, biztonságos, szép, vagy szűk, koszos, uncsi, lelakott? Vannak jó és kevésbé jó játszóterek, szétszórva az országban. Volt, aminek láttán azonnal úgy éreztem, ez miért nem a mi utcánk végén található, míg más helyeken úgy éreztem, ehhez képest a mi kerületünk maga a gyerekparadicsom, minden sarkon van egy – néha mondjuk olyan, amilyen – játszótér. A kerti játszóeszközök sose fogják pótolni, bármennyire is kifelejtették néhány új negyedből őket: a játszótér közösségi tér, csoportképző és szociális funkcióval, egyszóval ahol gyerek van, oda kell. (És akkor a felnőtteknek tervezettekről még szó se volt, pedig olyanok is vannak.)

Szóval, szerintetek milyen legyen egy játszótér? Naaagy és minden korosztálynak kihívást kínáló? Vagy meghitt-kicsi, külön-külön a totyisoknak, és onnét jó messzire valami egész más a kamaszoknak? Frászt kapsz-e egy meredek-merész mászóka láttán, vagy a gyereked ordítva üdvözli, hogy végre valami izgi? Szeretitek a csúszdaparkokat? Rendben tartják a környéken a játszókat?

Komment 48 | Reblog! 0 |
0

„Nem sokaság hanem lélek, szabad nép tesz csuda dolgokat”

Lukin László és Lukin Eszter emlékére

Csattog a talpam az iskolafolyosón, nyargalok egyedül, elkésésszaga van a dolognak, de van valami különös varázsa is: tizenkét évet jártam ebbe az intézménybe, ha hirtelen hátulról rám kiáltana valaki, hát te mit csinálsz, hé? mars vissza az osztályodba! hát habozás nélkül ügetnék a 8.a-ba vagy a 4.b-be, pedig huszonpár év telt el azóta, hogy virágcsokrokkal és egy kazal orgonával (ej, Tibi, Tibi, honnét szaggattad vajon?) le- és kiballagtam ezeken a lépcsőkön a nagybetűsbe vagy mibe. És ma ebben a díszteremben már a Nagy lép fel a kórussal, a muris félkarú széksorok ugyanazok, na jó, a függönyöket persze kicserélték azóta.

A kórusművek se változtak sokat, jópár ismerős, már mi is énekeltük. Az időutazás olyan tökéletes, hogy egy pillanatra beremeg a kezemben a mobil, amit felvételre állítottam: hirtelen úgy érzem, én állok megint a színpadon, előttem a karnagyi pulpituson egy hórihorgas alak, fekete zakó, fehér garbó, a városi legenda szerint még valami igazolása is volt, őt a nyakkendő fojtogatja, nem is hordott soha, csak az örök garbó, a zakóval. És annál a magasra csapó hangnál mintha hallanám is, Eszter néni nem volt magas, elrejtőzött néha a szoprán háta mögé, és ha úgy érezte, megcsúszik a vézna hangunk a kritikus ponton, hirtelen beszállt ő is, mint valami nagy hullámon, úgy szállt fel vele a mi hangunk is, valahová a felhők szélére, ahonnét most mintha hullana ide vissza.

Komment 14 | Reblog! 0 |
0

"Van egy nagy, mégis egészen hétköznapi titok. Mindenkinek része van benne, mindenki ismeri, de csak kevesen gondolkodnak el rajta. A legtöbb ember tudomásul veszi, csöppet sem  csodálkozik rajta. Ez a titok az idő.

Van naptár, van óra, hogy mérje, de ez mit se jelent, hiszen mindenki tudja, egy-egy óra néha egész örökkévalóságnak tetszhetik, el is suhanhat, akár egy pillanat – attól függ, mit élünk meg abban az órában.

Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik."

Nehéz feladatra vállalkozott a Mezőgazdasági Múzeum: hogy a csudába lehet tárlóba-látványosságba-interaktívba tenni valamit, aminek se színe, se állaga, se íze, se bűze és mégis ott van mindenhol? Az április 27-ig nyitva tartó kiállítás ugyanis az időről szól.  Nincs ugye se színe, se szaga, se kiterjedése amit fülön lehet ragadni, de nélküle semmi se létezhetne.

Komment 4 | Reblog! 0 |
0

Megszelídítjük a kerékpárt

Címkék: Vakmacska, bicikli

Hogy múlik az idő, lihegtem múlt nyáron, már megint itt vagyok ennek a botnak a végén, a legutóbbi alkalommal ez a csipisz kétcentis se volt, oszt most meg már biciklizik, három és fél évesen. De nincs sok idő a visszarévedésre, kormányozáááál, visítom a kétkeréken imbolygó delikvens fülébe, úgy közlekedsz, mint részeg Miska a falunap után.

'P4050016.sm' photo (c) 2013, Dana - license: https://creativecommons.org/licenses/by-nd/2.0/

A Nagy ötéves volt, mikor a kétkerekezésre adta a fejét, vesztemre pont mikor nagyjából nyolc-kilenc hetes terhes voltam. Nem volt nagy móka loholni a bringa után, amit az apja egy sima seprűnyél-féleséggel szerelt fel, aminél megragadva meg tudtuk akadályozni a zuhanást.

Komment 45 | Reblog! 0 |
0

Korábban egy poszt kapcsán kérdeztük: ti hogy világosítjátok fel a gyereket? Több mint hétszázan töltöttétek ki ezt a kérdőívet is, többségében nők, de húszegynéhány bátor férfi is vállalkozott rá. Az eredményeket röviden összefoglaljuk – az egyik legegyértelműbb tanulság az volt, hogy a kitöltők szerint a felvilágosítás elsősorban a szülők feladata.

Az átlagéletkor hozta a Bezzeg-olvasók konstans számát, a 33-at. Többségük felsőfokú végzettségű (majdnem 70 százalék) és a legtöbben (valamivel 65 százalék felett) élnek házasságban. 21 százalék a házasság nélkül együtt élő párok aránya, a többiek külön élnek vagy egyedülállók (mindkettő kb. 7 százalékos arányt képviselt).

Komment 9 | Reblog! 0 |
0

Szkájpnagyi lettem, ezvan, huppan mellém a kocsiba Zsóka, akit persze nem Zsókának hívnak, de ő nagyon is létezik, ahogy a jelenség is.  Zsókának három gyereke van, mind felnőtt már, és egy se él jelenleg Magyarországon.  Legalább egy városban laknak és van munkájuk, ráadásul a szakmájukban, ahogy körülnézek, itthon ez egyáltalán nem biztos, hogy lehetne így.

Zsóka viszonylag szerencsés, három-négy légitársaság is jár abba a városba, néhány óra alatt odajut (ha a gyerekei mondjuk Sopronban laknának, akkor se lenne kevesebb utazás), beszéli is a nyelvet, tud tájékozódni, munkája is van neki meg a férjének, ki bírják fizetni az utazást, a legnagyobb gyerek idegen ajkú párjával is megbarátkozott. Nem ilyen szerencsés a két irodával arrébb dolgozó Zsuzsa: neki ugyan nem minden gyereke vándorolt ki, de aki igen, az már két éve nem volt itthon, se neki, se az anyjának nincs pénze repülőre, Zsuzsa a magyaron kívül semmilyen nyelven nem beszél, életében egyszer járt külföldön, lámpalázasan szerencsétlenkedett az idegen városban, és egyáltalán nem biztos abban, a fia megtalálta odakint a boldogulást. Sovány vigasz, hogy lehet, itthon se.

Komment 102 | Reblog! 0 |
0

Ingát egy orosz árvaházban választották ki amerikai örökbefogadó szülei  egy ügynökség közreműködésével. Az ügynökség nem mindent mondott el a lányról: valójában majdnem négy évvel volt idősebb annál, amit állítottak róla, nem közölték azt sem, hogy súlyos depresszióval küzd, alig tud írni-olvasni, poszttraumás stresszben szenved és dohányzik.  "Akartam családot, szülőket, barátokat, iskolába járni meg minden, csak épp fogalmam se volt, hogy kéne valaki lányának lennem"-  nyilatkozta évekkel később a lány, akiről már kevesebb, mint egy évvel az örökbefogadása után le akartak mondani a szülők, mert ekkora problémahalmazra nem voltak felkészítve.

Néhány év alatt több „befogadó” családnál szerzett újabb súlyos „tapasztalatokat” az angolul évekig alig beszélő Inga, akit új „rokonai” hol szexuális aktusra, hol pornófilm-nézésre kényszerítettek, volt, akitől a bárszekrény kipakolása után maga menekült el, de állítása szerint még a lelke rendbetételére alkalmazott pszichoterapeuta is zaklatta.

'Orphanage' photo (c) 2009, Tormod Sandtorv - license: http://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.0/

Quita-t szintén külföldről, egy libériai árvaházból fogadta örökbe egy amerikai házaspár, saját gyerekeik mellé. Saját bevallásuk szerint azért akarták évek kudarcai után másnak adni, mert a lány kezelhetetlenül agresszív volt, veszélyeztette saját gyerekeik testi épségét, kiszámíthatatlansága miatt ők is rettegtek már tőle, és valódi segítséget nem kaptak a kamaszlány neveléséhez. Ennek ellenére szörnyen érezték magukat, amikor egy lényegében idegen házaspárnak odaadták rövid ismerkedés után. Rossz előérzetük nem csalt, bár Quita nem használta azt a kódot, amit az asszony adott neki, arra az esetre, ha a lány veszélyben érezné magát.  

Komment 62 | Reblog! 0 |
0

Március 15-e témájához korábban több posztot is kapcsoltunk, néhányat most felemlegetnénk, hátha érdemes elolvasni. Itt van például rögtön Juditty 2011-es posztja Szendrey Júliáról, akihez nem volt kegyes az élet, és az utókor is hajlamos volt elég méltatlanul bánni vele, elfeledve néhány kitűnő versét, vagy a tényt, hogy Hans Christian Andersen számos meséje először Szendrey Júlia fordításában jelent meg Magyarországon 1856-ban.

Tavaly március 15-én a hó temette be a posztot, amely Macskássy Kati régi, de kitűnő rövidfilmjét mutatta be, amelyet a gyerekrajzokból, és a gyerekek válaszaiból állított össze, amikor a különféle ünnepekről kérdezték őket.  A koranyolcvanas évek gyerekei kiválóan rajzolták a jól megjeleníthető "mesés" elemeket, mint huszár, Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőjén,  csak aztán keveredtek a tizenkilencedik és a huszadik század csatái és szereplői valahogy. Érdemes volna a mostani generációt is megkérdezni, ők hogyan emlékeznek, a huszár nyilván náluk is megvan a Nemzeti Dallal együtt, de vajon most, vöröskatonák és effélék híján mivel keverik őket?

De hogy ne csak saját tollainkkal ékeskedjünk, ajánlom a Tanárblog idevonatkozó cikkét is - itt van például a Március 15. térképeken  című olvasmány, a cikkről linkelhető az a film is, amelyet egy diákcsoport készített pár éve, bemutatva, ma mi látható számos akkori helyszínen.  De született egy másik poszt is, amely az 1848-as forradalom szereplőinek Facebook-bejegyzéseit idézi meg (illetve az alkotók Facebook-posztok formájában mutatják be a forradalmat), de Petőfi akkori naplói is olvashatóak egy másik link segítségével. A kortárs rap Petőfi-parafrázisait pedig ez a poszt  mutatja be. (ha gond van a nem link formájú linkekkel a poszt alján, hát íme egy link rendes link formában.

Ha pedig nem akarjuk a gyerököt március 15-i ünnepségre vinni, bár ma már nem kell ugyan futni a nyilvános Nemzeti Dal elhangzása után, mint 1986-ban, kamaszkoromban (ezen a felvételen a zeneszerző, Tolcsvay László előadásában hallgatható meg a dal), de a meséket, rajzfilmeket szereti, hát idézzük meg Petőfit a János vitézzel, nálunk az is igen népszerű, huszár is van benne, csatával és tündérországgal (ha nem is épp ilyennel). A bonyoultabb összefüggéseket majd megérti, ha nagyobb lesz.

 

Vakmacska

 Kép és a rajta lévő: Ékszeres Ládika

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?

Komment 9 | Reblog! 0 |
0

A majd 146 kilós Joanne Slater életének legnagyobb vágya a gyerek volt, írta korábbi cikkében a Daily Mail és a Daily Mirror. A biztosítási szakmában dolgozó brit nőnek ez csak úgy sikerült, hogy egy különleges gyomorműtéttel (amely a vékonybelet a gyomor egy speciális "zsebébe" vezeti, így szűkítve a gyomorméretet) fogyott le eredeti súlya kb. felére, 76 kilóra, mivel orvosai szerint is túlsúlya volt korábbi három vetélésének fő oka, de az összes kipróbált diéta teljesen hatástalannak bizonyult.  A műtétre 2005-ban került sor, 2006-ban házasodott össze férjével, Michaellel, majd 2009-ben Lily-Mai meg is született egészségesen, bár három hónappal a tervezett szülés időpontjánál korábban. Közvetlenül a műtét után minden jónak tűnt: a korábban is élénk, kedves és jókedvű fiatal nő megújult energiával vetette magát az életbe, és férje szerint tökéletes anyának bizonyult.

Komment 409 | Reblog! 0 |
0

Az Európai Unió euromilliókat szán arra, hogy megszerettesse a gyerekekkel és ismét népszerűvé tegye a tudományos pályákat. Egy korábbi cikk  (ami szerzője szerint ma is épp olyan aktuális, mint akkor) szerint a mostani hazai módszerek többsége nem fog célra vezetni (sőt, lassan a tanárok is elfogynak....) - se az óraszámok vagy a tananyag mechanikus növelése, de még a tagozatos osztályok se feltétlenül.  De akkor micsoda?

'Lucas manning the microscope' photo (c) 2011, Lars Plougmann - license: http://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.0/

Először is, el kéne fogadni, hogy a természeti jelenségeket a természeti jelenségeken keresztül lehet megismerni, bármilyen fontos a mögötte lévő elméletek és egyenletek helyes alkalmazása. A legtöbb gyerek boldogan rohangál és kísérletezik a Csodák Palotájában,  az ovisok még nagy lelkesedéssel ültetnek virág-és zöldségmagokat (erről külön posztot érdemes írni majd), de a kamaszokat se kell feltétlenül eltiltani az interneten fellelhető vegyi kutyvalékok kipróbálásától, ha nem kifejezetten a nagy hatású robbanószerek vagy ütős dizájnerdrogok létrehozása a cél. Ha csak egy poros tankönyvben látja a periódusos rendszert, vagy az egyenes vonalú egyenletes mozgás matematikai képletét kell bifláznia, akkor hamar arra juthat: a természettudomány nem neki való.

Komment 33 | Reblog! 0 |
0

A gyerekem kétéves korában került bölcsibe, pontosabban csanába, ami abban különbözött a „normál” bölcsitől csak, hogy kevesebben voltak – de így is 5-5 gyerek két csoportban. Már szinte „mindent” tudott, egyedül enni, jönni-menni, érthetően beszélni, szóval nem aggódtam amiatt, hogy nem képes megértetni majd magát. Ráadásul „főpróba” is volt, majd két hónapig a bölcsibe kerülés előtt intenzív nyelvtanfolyamra jártam minden délelőtt, így ő a nagyihoz került – a nagyizás persze nem olyan, mint egy idegen közösségbe bekerülni, de az, hogy nem vagyok ott hétköznap délelőtt, az már így „megszokottabbá” vált.

Komment 28 | Reblog! 0 |
0

Előzmények>>>

Tícia FB-oldalán nemrég Mariann ígéretének megfelelően megjelent egy általános beszámoló, de nekem is írta, a műtét a tervezettek szerint megtörtént, egyelőre ígéretes eredményekkel, bár biztosat csak a torna, fejlesztés után tudnak mondani. Tícia amúgy élvezte az utazást, szeretett Barcelonában jönni-menni, sőt metrózni (bár ott sem kerek minden, mint kiderült, a tengerhez vezető megállóban pont nem lehet mozgássérültnek feljutni a felszínre, így kerülőúton lehet csak megközelíteni), a buszok azonban mind akadálymentesek, így tíz év után Tici és anyja már az első műtét előtt beszámolhattak arról: újra buszozhattak a városban. De a taxiban is lehetett a saját kerekesszékben utazni, a tengert pedig, ha sötétedésre és esőben is, de mégiscsak sikerült elérni! Innentől Mariann beszámolóját idézném:

Komment 4 | Reblog! 0 |
0

Az élet ihli a posztokat időnként, nekünk két hete tönkrement egy laptopunk, pontosabban a winchestere adta be a kulcsot. Azon tartja ugye az ember a fontos dokumentumait meg például a pótolhatatlan családi fotókat, már ha szokása lementeni ezeket az SD kártyáról, aminek rossz szokása mentés-törlés nélkül, hogy a legmeghittebb pillanatokban kiírja  a fényképezőgép kijelzőjére, hogy „Memory card full”, tehát ha valami újat akarunk megörökíteni, akkor valamit törölni kell – ami nem árt, ha valahol máshol azért megvan, hacsak nem Micike fényképezte tízes sorozatban mondjuk a körmeit vagy a macskája farkát, túlexponált, életlen és érdektelen képek tömegét állítva ezzel elő.

A szőrvíz rendes volt, két-három napig kerregtette a masinát mindenféle algoritmusokkal, mit lehet megmenteni a tönkrement alkatrészből, hiszen voltak rajta adatok bőven. A mi esetünkben nem túl sokat – a következő lépés már maximum a világhírű Kürt sokat csodált adamentési eljárása lett volna, ha valakinek van nagyon sok pénze, vagy esetleg egy megfelelően felturbózott lakásbiztosítása (mivel van olyan biztosító, aki magánszemélynek és cégnek is kínálja a Kürt szolgáltatását, a díjat beépítve a biztosításba). Vagy pedig lehet reménykedni, hogy nem ez volt a fontos adatok egyetlen lelőhelye, megvannak azok máshol is.

Komment 90 | Reblog! 0 |
0

Miközben vad viták dúlnak, hogy egyáltalán létezik-e olyan, hogy "immunerősítés", vadul próbálgatjuk a módszereket, amivel elkerülhetjük a télvégi járványokat. A módszerek egy része (finn vagy orosz típusú szaunák, "fertőtlenítő" házipálinkák és társaik) persze gyereknél nem bevethetőek, de néhány "legalább nem árt" módszert azért mi is próbálgatunk náluk is.

Komment 134 | Reblog! 0 |
0

Egy új amerikai  társasjáték, a Robot Turtle ötlete annyira sikeres volt a Kickstarter nevű közösségi finanszírozási oldalon, hogy a támogatók a megcélzott 25 000 dollár helyett 631 ezret dobtak össze, írta nemrég a Digitalhungary.hu.  A játék különlegessége, hogy bár a hagyományos táblajátékokon alapul, már a hároméves gyerek is elsajátíthatja vele a programozás alapjait.

'Child's Play' photo (c) 2011, Vincent Brown - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

A Mashable szerint a játék kitalálója, Dan Saphiro, a Google korábbi programozója csupán gyerekeinek akart jó szórakozást kitalálni (két lánya van), illetve megosztani velük a kódolás örömét, de amikor látta, hogy mennyire szeretik a társajátékot, áttervezte és profi finanszírozást talált hozzá a Kickstarteren. Ekkora sikerre ő sem számított, a játék a Kickstarter történetének legsikeresebb projektjévé vált, a vásárlók pedig kb. 25 dolláros áron juthatnak a játékhoz júniustól.

Komment 19 | Reblog! 0 |
1

A Bezzeganya már régóta ajánlja a Tanárblogot,  mint tanárnak-szülőnek-tanulónak hasznos helyet, ahol oktatási segédanyagokat, tanulásban, szemléltetésben, gyakorlásban jól használható informatikai alkalmazásokat lehet találni, emellett még számos olyan kérdés-és problémafelvetést, ami valóban aktuális a mai oktatásban, itthon és világszerte.

Az oldal sajnos jónéhány hétig volt elérhetetlen (ma már vidáman böngészhetjük új arculatával, és rendszeresen frissül is), de régi anyagaikat azóta valamivel nehezebb keresni egyelőre, ezért arra kértem a Tanárblogosokat, időről időre ajánljanak nekem egy-egy cikket (nem feltétlenül mindig a legfrissebbet), amely az itt jelen lévő szülők, gyerekek, esetleg gyakorló tanárok számára lehet hasznos a legkülönfélébb témákban, legyen az matek, testnevelés, számítástechnika vagy irodalomtörténet.

Ebben a rövid posztban a Tanárblog és a Bezzeg a nemrég elindult, Videótanár című oldalt  ajánlja, amelyre bármely gyakorló tanár tölthet fel oktató-szemléltető videókat, főleg az általános iskolai "hivatalos" tananyag keretein belül.  

Komment 3 | Reblog! 0 |
0

Budapest ostroma a második világháborúban

Erzsike néni kilencven volt, mikor meghalt, halála előtt viszonylag sok időt töltöttünk együtt. Két-három évvel azelőtt jutott eszembe, hogy mivel átélte Budapest ostromát, talán meg kéne kérdezni, ő hogy élte meg, mi maradt belőle az emlékeiben. Sajnos elkéstem akkorra, nem maradt sok. Rászitáltak az évek, az események, a természetes feledés, és talán a maga igyekezete is, hogy inkább a szép élmények maradjanak.

Erzsike néninek megvolt a jó oka rá, hogy azokat a hónapokat-éveket a feledés hátsó szobájába száműzze: imádott első férje túlélte ugyan a háborút, de az utána következő "békét" már nem: elvitték egy nap málenkij robotra, ahonnét sose tért vissza – bár özvegyének évekbe telt, míg egyáltalán holttá nyilváníthatta azt, akiről évek óta semmilyen hírt nem hallott.  A valamivel nyíltabban beszélő nyolcvanas években járt körbe a mondás: a magyar történelemben volt a tatárdúlás, aztán a törökdúlás, aztán meg a felszaba-dúlás.

Komment 318 | Reblog! 0 |
0

Kedves olvasók, csodát tettetek, egy-másfél nap alatt. Nemrég kaptam az üzenetet Tici anyjától, hogy a Bezzeg-olvasók a műtét költségének még hiányzó összegét előteremtették, tehát a 17-i műtétnek ilyen akadálya már nincs. Fantasztikusak vagytok, köszönjük a nevében!

Komment 11 | Reblog! 0 |
0

„Annyit kapsz, amennyit kiharcolsz magadnak”

Azon a nyáron, mikor először találkoztam velük, végül is két nő voltunk, akik négykerekű gyerekszállítót toltak, benne egy kislánnyal. A helyzetük mégis ég és föld – az enyém már rég elfelejtette a babakocsis létet, míg a másik kislány, hiába évekkel idősebb, ezt még mindig nem tudta megtenni, és kétséges, fogja-e valaha. De ez a poszt most egy kísérlet arra, hogy történhessen valami, amitől talán, vagy legalábbis jobb lesz.

Komment 32 | Reblog! 0 |
0

Az ember néha átértékel dolgokat. Például azt, hogy a porszívó egy olyan tárgy, ami egyszerű, mint a faék, van egy darab gomb rajta, amivel ki- és bekapcsolni lehet, hájtek változatban esetleg van még hozzá kábelfelcsévélő mechanizmus, de alapjában véve unalmas egy masina.

Ezen a kipróbálásra kapott Samsung porszívón például szerintem határozottan érezhető, hogy a cég aprócska mobilokat és bonyolult számítógépeket is gyárt, én meg csak nézek, mint a luki nyúl, pedig még csak most kezdem tesztelni ezt a vadiúj masinát.

Samsung porszívó amúgy van Vakmacskáéknál már: a Matuzsálem névre hallgató alapmodellt kb. 14 éve vettem egy idős rokonnak. Az még tényleg olyan, ahogy leírtam az első bekezdésben: egy ki/be kapcsoló gomb, valamint a fogója megfelelő hajlító mozdulatra kábelfelcsévélést végez. Viszont a mai napig működik, csak két aprócska műanyag fülecske tört le róla, az is 2013 novemberében. Pedig pucolunk vele szőnyeget és náthás orrot is.

Komment 75 | Reblog! 0 |
0

Szubjektív tisztelgés Weöres Sándornak

"Mikor anyából földre tettek,
hová keverték röptömet?
Embernek többé ne szülessek,
szárny nélkül élni nem lehet."

Vannak költők, akik életművét mindenféle cikkekben, szobrokon és harsogó beszédekben méltatják, néha azok, akikről utána gyorsan kiderül: igazából nekik sincs lövésük az életműről, csak találtak valaha benne valami nekik használható szlogent-gondolatot. És vannak másmilyen költők, akiket szinte képtelenség emelkedett beszédben méltatni, mert mintha a méltatott csendben vihogna a lózungok alatt, életrajzát nem emlegetjük, csak a szövegek, azok élnek annyira közismerten, hogy valaki egyszer csak felnyerít, vazz, én mindig azt hittem ez népköltés. Akiknek a sorai keringenek minden korosztályban, zenét ír rájuk komoly és kerge, használjuk őket mindennap, mint a teáscsészét, meg visszük a gyerekeinknek Új-Zélandra.

Komment 14 | Reblog! 0 |
0

Amikor Rozéval alszik a család

Címkék: Tünde, macska, állat

Sokan kérdeztétek, mi lett a születésnapomon talált macskával, és kértétek, hogy írjak róla. Ott tartottam, hogy gazdát keresek neki. A házban élő egyik nő elvitte egy ismerőséhez, majd egy nappal később becsöngetett hozzám, hogy sajnos ott nem maradhat a macska, mert ők nem akarják beengedni a házba, csórikám meg szobamacska lehetett régen, folyton az ajtó előtt nyervog. Kérdezte, hogy nem tudnám-e mégiscsak befogadni.

Ezt már komoly jelnek vettem, és – bár közben találtam egy másik potenciális gazdit – úgy döntöttem, teszünk még egy próbát. A(z időnként) macskaallergiás nagylányomat elhoztam hamarabb az iskolából a napköziből, és allergiagyógyszerrel plusz kálciummal felszerelkezve összeeresztettem a cirmossal. Egy icipici szemkörnyéki pirosságot kivéve semmi tünet nem jött elő. Az egyik legnagyobb akadály elhárult tehát.

Komment 57 | Reblog! 0 |
0

A téli szünet legutolsó napján rutin táskaellenőrzést tartottam a Nagynál, hogy tényleg bepakolt-e, ahogy a huszadik felszólítás után állította, miután kegyeskedett kihúzni a fejét a Harry Potter és a Főnix rendje c. olvasmányból.  A füzetek, könyvek tényleg rendben voltak, csak a táska egyik, nem is olyan rejtett zugában volt más is: egy penetráns szagú, enyhén már oszlásnak indult rohadt alma.  A csudába is, ennek hogy nem vette észre a kölök legalább a szagát, nyilván az utolsó sulis héten hajíthatta bele, aztán elfelejtette.

A táskát kisúroltam (bár azóta is másikkal jár, nagylányosabbnak találta a kb. 30 éves piros, csehszlovák gyártmányú  hátizsákomat), aztán meg eltűnődtem. A Nagy rendszeresen hordja vissza a tízóraira készített ezt-azt, majdnem mindegy, mi van a dobozban, szendvics, keksz vagy gyümölcs, és azt is tudom, ezzel nincs egyedül. Rögtönzött közvélemény-kutatásom és korábbi sztorik gyűjteménye ez a poszt,ami lerántja a leplet a suliba csomagolt ennivalók sorsáról.  A neveket személyiségi jogok miatt itt-ott megváltoztattam, de a sztorikon egy betűt sem.

Komment 126 | Reblog! 0 |
0

Kétezerötszázan töltöttétek ki olvasói kérdőívünket, amiből többek közt kiderült, hogy itt csak a szerkesztőség öregszik (és őszül néha bele dolgokba), az olvasó egy centit se mozdul a bűvös 33 évről (egész pontosan 32,8) , most is pont annyi idős, mint az előző felmérés idején, áruljátok el, hogy csináljátok?

Egy kicsit átrendeződött a "törzsközönség" – ahogy a blog öregszik, már nem azok vannak többségben, akik a "kezdetek óta olvasom" választ jelölték be, hanem akik a "több, mint három hónapja olvasom" csoportba tartoznak (a 2000-ből 1724 fő).  Aki már járt itt van, leginkább közvetlenül ide kattint (1542), a többiek az origóról (481) vagy a Facebookról (413) jönnek. Ha pedig már itt vagytok, legalább 10 percet (1247 fő) csücsültök az aktuális olvasnivalón, légyen az bármi.

Komment 35 | Reblog! 0 |
0

Rendhagyó szüléstörténetekkel indítjuk az évet: ezek a szülések még olyan korban zajlottak, amikor telefonon csak kevesen hívhattak orvost, mentőt, és otthon szülni nem forradalmi cselekedet, hanem sima mindennapi ügy volt, bár a jól képzett, okleveles és elismert bába, szülésznő már akkor is része volt a szüléseknek. Továbbra is várjuk a mai, aktuális szüléstörténeteket a bezzeganya@bezzeganya.hu címre!

Nagyanyám nagyon nem akarta azt a gyereket. Semmi baja nem volt a gyerekekkel, simán szülte egymás után az előző hármat, elmesélte az összes lányunokájának, hogy szoptatni szerinte csodálatos érzés, valami nagyszerűnek volt a része, úgy érezte, és kívánja, mi is éljük át majd. Csak épp háború volt, csak épp szegénység volt, csak épp nagyjából egyedül küszködött a hárommal, a nyolc holddal, miközben a férje ki-be járt az otthona meg a katonai behívókban rendelt helyszínek közt. Erős volt, nem panaszkodós, de épp mert tudta, mivel jár még egy csecsemő, ezért nem akarta. Talán még tett is néhány bátortalan kísérletet arra, hogy mégse legyen negyedik. A negyedik azonban fütyült a bátortalan kísérletekre és a csöndes rábeszélésekre. Ekkor megharagudott rá, kiesett a száján még az is, "én megfujtom, ha kijön". Még a bábaasszony előtt is.

Komment 70 | Reblog! 0 |
0

A pénz végülis boldogít, tűnődöm a gőzkabinban, párás üvegen át lesve a két medencében viháncoló kiskorút. Nem feltétlenül státusztárgyakkal, főleg amikor a nemstátuszokkal is annyit harcolok, de azért mégis, mert például eljöhettünk ide varánuszt nézni meg pacsálni, hitelek és baromnagy lelkifurdalás nélkül, illetve utóbbi akkor merül fel mégis, ha belegondolok, az ország egyre nagyobb részének lesz az egzotikus Nyíregyháza is pont olyan távoli, mint a Húsvét-szigetek, feltéve hogy nem pont ott lakik.

Mi nem lakunk ott, sőt, nagyon messze lakunk, de azért zötyögünk a beígért zsiráfok és trópusi halak felé,  táskámban lapul az apropónak használt, év végén lejáró két jegy az Állatparkba, milyen remek is, hogy az embernek vannak ilyen barátai, akik csak úgy kezembe nyomnak ilyet valamikor szeptember végén, hiába nincs se név-se születésnapom.

A téllel mint évszakkal amúgy nem nagyon tudok sokat kezdeni, síelni nem tudunk, korcsolyázni a Nagy tűrhetően, mi alig-alig, a Kicsi egyelőre sehogy, a kirándulás jó ötlet elsőre, kár, hogy több mint egy óra kijutni valami épeszűbb célpontra, a nap hamar nyugszik, és kockáztatom az egy óra múlva kezdődő "anya, én fázom" vagy "elfáradtam, viszel?" kezdetű mondatokat, meg a hosszas overáll-és bakancspucolást, amikor elfelejtem, hogy aznap ugyan nem esett, nem úgy az előző három napon. Maradnak inkább a gyerekbarát múzeumok (Természettudományival, Közlekedésivel, Csodák Palotájával nagyon nem lehet melléfogni) meg a beltéri játszóházak, amit bevállalunk annak tudatában is, hogy nyilván négy kerület összes gyerekbetegség-bacilusa ad ott egymásnak randevút egy téli szombat délutánon. De most találtunk három egybefüggő napot, amikor se munka, se rokonlátogatás, se közoktatás, irány az egzotikus Nyíregyháza.

Komment 71 | Reblog! 0 |
0

Nézem az arcukat, alszanak, itt ezen a téridőn kívüli szállodai ágyon, mindjárt vége az évnek, vajon mire fognak belőle emlékezni?

A kagylókra a tengerparton? A játszóházi rohangálásra? Az esténként várt folytatásos mesére? Amikor tollasoztunk a kertben, amikor apu palacsintát sütött, amikor csavarogtunk az ártéri erdőben, amikor az egyiknagymama tömte beléjük a sütit, vagy a másiknagymama mondta a még gyerekkorban tanult verseket? A később youtube-on mutogatott kórusfellépésre, a bölcsis ballagásra, a sutyorgásokra a padban, a pattogó borsóhéjra, roppanó dióra és édes szőlőszemekre a Konyhakertben? A rezgő levegőben cikázó fecskékre a Körös-torok felett?

Komment 26 | Reblog! 0 |
0

Angyalt a füledbe!

Címkék: Vakmacska, kreatív, karácsony, interjú

Az embernek általában van egy "fizetős" foglalkozása, elvégez rá egyetemet meg egy rakás tanfolyamot. A többség ezek után már csak szabadidős tevékenységre összpontosít, a kreativitását legfeljebb főzésre, kerti prücskölésre és a lakás időnkénti átrendezésére tartogatja. Egy kisebb része embertársainknak viszont elkezd csinálni valamit, aminek semmi köze az eredeti munkájához, amit sokan irodában és gép előtt végeznek, viszont a csinálást az illető a kezével műveli, varr, hímez, farag, fűz és ragaszt. Rémesen vagy remekül. Utóbbi esetben egyszer csak rájön: jé, ezt akár el is lehet adni! Te hogy kezdted?

És igen, tényleg el lehet adni. Bár ehhez kellenek a barátok, hogy támogassanak és bátorítsanak az elindulásban. Én kezdetben csak a barátnőimnek készítettem ékszereket ajándékba karácsonyra, szülinapra, névnapra, és végül ők mondták, hogy ezek olyan szépek, miért nem adom el őket? Így készült el végül a Facebookos profil.

Komment 77 | Reblog! 0 |
0

A tankönyvhelyzet drasztikus megváltozása sokaknak fog álmatlan éjszakákat, megfeszített munkát, kisebb és nagyobb bosszúságot okozni, állítják az oktatást közelebbről ismerők. A tankönyvesek többsége pedig arra számít: évek munkája megy a levesbe, számos ember egzisztenciájával együtt, miközben álítják: ők eddig se fizettek le senkit, nem dolgoztak 30-40 százalékos árrésekkel és profitokkal, a minőséget pedig eddig is szigorú eljárások során kérték rajtuk számon. Egyáltalán létezik az a probléma, amire a kormány az új törvénnyel megoldást kíván adni? Török Ágnest, a Dinasztia Kiadó (akik a LÜK mellett tankönyvkiadással is foglalkoznak) munkatársát kérdeztük.

Eddig mennyi volt kb. az időigénye egy "nullkilométeres" műnek az akkreditált tankönyvvé nyilvánításáig? Mennyi időbe került ezen felül, hogy a pedagógusok/szakma megismerje és elkezdje használni? (segédanyag, módszertan). Mennyire valószínű, hogy nem késve jönnek jövő szeptemberben a könyvek, hanem még nyomdában se lesznek?

- Egy tankönyv elkészítése – hozzá számolva a „járulékos” kiadványokat (munkafüzet, szöveggyűjtemény, feladatgyűjtemény, felmérőlapok, tanári kézikönyv, tanmenetjavaslat, digitális tananyagok) – nyilvánvalóan nem két hónapos procedúra. A kiadók nem egy évfolyam egy tankönyvében gondolkodtak a fejlesztésekkor, hanem felmenő rendszerben történő taneszközfejlesztésben. Amibe beletartozik minden fent említett elem.

Komment 65 | Reblog! 0 |
0

Az elején tisztázzuk: a betűszó természetesen nem azt takarja, amit az átlagmagyar füle kihall belőle, egyszerűen egy barom hosszú angol kifejezés (Programme for International Student Assessment) egyszerű rövidítése, ami egy évek óta rendszeres jelleggel számos országban elvégzett, egységes OECD-felmérés a mindenkori 15 évesek matematikai, természettudományos, szövegértési képességeiről. Valami köze mégis van a magyar fül által hallottakhoz: amelyik ország a nemzetközi értékelőlista aljára csúszik, azt bizony előbb-utóbb – ha csak képletesen is – lehúzzák a vécén.

Kép forrása: Oktpolcafé blog

Márpedig Magyarország nem jeleskedett a 2012-es felmérésben: számos helyet csúszott vissza a 2009-es vagy akár a 2006-os adatokhoz képest (az Economist infografikája 2006 eredményeit veti össze a 2012-es rangsorral), hiába, hogy 2009-ben matekból, természetttudományból még stagnáltunk, szövegértésből meg egyenesen javítottunk 2006-hoz képest. A 2012-es eredmények nagyjából az „ólajtó” jelenséget mutatják, ekkorát csak az bír esni, és sovány vigasz, hogy  a svédek még nálunk is nagyobbat estek 2006-hoz képest, szövegértésben még a mieink is lekörözik őket. A svédek tisztázzák eztet majd a saját iskolarendszerükkel, mi most foglalkozzunk egy kicsit a hazai pályával, némi kitekintéssel azért arra, hogy kik ma a PISA-felmérések éllovasai, és vajon miért is.

Komment 112 | Reblog! 0 |
0

Hiánypótló és igazán kitűnő gyerekkönyv-és gyerekprogram-ajánlót hozott össze eheti számában a Magyar Narancs. Legszívesebben azt mondanám, mindenki rohanjon az újságoshoz és vegye meg izibe, ha semmi mást nem olvas belőle, akkor is megéri – még szerdáig-csütörtökig el lehet csípni egy-egy példányt az újságosnál. Belinkelni ugyanis nem tudom, csak előfizetők számára elérhető online, a terjedelme meg messze meghaladja egy poszt kereteit, úgyhogy csak csemegézni tudok belőle, mivel több olyan témával is foglalkozik, amivel kevesen – például a tizenéveseknek szánt könyvekkel, vagy az interaktív, suliba bevitt színházi előadásokkal. Tartalomjegyzéket amúgy az itt található lista végén lehet látni róla. Aki szeretne a fa alá gyerekkönyvet rakni, vagy adventi időszakban színházba, kultúrműsorra vinni a gyereket, mindenképp lapozzon bele.

Komment 24 | Reblog! 0 |
0

Már neve is van a jelenségnek: sekkusu shinai shokogun, avagy cölibátus-szindróma: a felmérések szerint a negyven alatti japánok, férfiak és nők egyre nagyobb százaléka még csak randevúkra se jár, nemhogy együtt éljen valakivel, vagy neadjisten megházasodjon. Nem is beszélve a szexről.

A ludas pedig nem mindig az annyiszor emlegetett virtuális világ, bár annak is van szerepe benne. A Guardianban találtam nemrég az érdekes cikket a sokmillió magányos japán fiatalról - akik nemhogy nem házasodnak, de már szexuális életet is alig-alig élnek.

Komment 317 | Reblog! 0 |
0

Anya, ez a bogár most döglött? Csak fekszik a hátán. Hogy csak úgy csinál? No lám, kihúzom akkor a szárnyait, legyen könnyebb elrepülni neki. Mi, hogy most már tényleg döglött? Anya, nem akarom, nemakaroooom, anyaaaaa, csináld vissza, ne haljon meg!

Tényleg csak elcsavargott, biztos nem volt a fején a fekete folt, amiről megismerném? Mondta a Zoli hogy láttak egyet az utcájuk végében, de már mindegy volt. Mit csináltatok vele, azért megnézném mégis. Tényleg csak elment azzal a cirmos kandúrral, és ha jó leszek, visszajön egyszer négy foltos kiscicával? Anya, én nem akarok másikat, a Foltit akarom.

Komment 27 | Reblog! 0 |
0

Majd ha nem leszek...

Címkék: Vakmacska, halál, halottak napja

Akkor, szóval tudod mikor, majd leültök, és ha még marad valami ebből a szokásból, leültök és meggyújtotok egy gyertyát, valóban vagy virtuálisan, attól függ, a valóságban gyűltök össze vagy valami képernyő előtt, mert az egyiknek Kamcsatkán, a másiknak Új-Zélandon van halaszthatatlan dolga, tőletek minden kitelik.

Mi az, hogy, hát persze hogy eljön az is, még ha utána magatoknak is kell a koszos zoknit a szennyesbe tenni onnantól, képzeld el az ellenkezőjét, na, azt már nem, ha bármelyikőtök meg meri tenni, a következő járattal megyek utánatok, lobogtatva a váltócipőt, a nyelvtanfüzetet meg az uzsonnás csomagot, hadd röhögjenek rajtatok az angyalok.

Komment 75 | Reblog! 0 |
0

Nyáron történt. Egyik este halk nyávogást hallottam, miközben lányommal a teraszon játszottunk. Körülnéztem, semmi. Később megint megütötte a fülemet az ismerős hang. Körbesétáltam a kertben, a farakás mellett már egészen hangosan hallottam a nyávogást. Közelebb léptem a farakáshoz, hogy jobban szemügyre vegyem. Már sötétedett. Hirtelen egy kicsi, fekete macska bújt elő és nézett velem farkasszemet. Pár hetes lehetett.

Na, jó, gondoltam, te sem a legjobb helyre jöttél. Én nem szeretnélek megtartani. Volt nekem gyermekkoromban rengeteg, perzsa macska, lakásban tartott is. Szeretem őket – inkább macskás vagyok, mint kutyás – de azt hiszem, kimacskáztam magam hosszú időre. Felnőtt életem egyetlen macskája pedig – hiába oltattuk, gyógyíttattuk, vigyáztunk rá – két velünk töltött év után elköltözött. (Vagy inkább nagy valószínűséggel beolvadt a helyi táplálékláncba, közel az erdő.)

Komment 330 | Reblog! 0 |
0

Ha nem velem történik, el se hiszem. De leírom ide nektek, hátha olvassa valami fogalmatlan, és írásban hátha tudok hatni rá, mert úgy tűnt, szóban képtelen vagyok.

Semmi gond nincs, ha a Nagy ki nem találja a pizzát. Amit egy bizonyos szupermarket mélyhűtőpultjában lehet csak kapni, ne tessék extrára gondolni, aprócska háromszáz forintos tárgy ez, de a gyerekeim imádják, bevágják egy szuszra és persze nem volt otthon, már előző nap ígértem, de boltig nem jutottam el. 

Nekiindultam, kivételesen gyerek nélkül, vasárnap van, kicsit késő, tizenegy felé. A boltnak oldalt és szembe is van parkolója és kétfelől is megközelíthető - trükkös amúgy az átvezető úton közlekedni, a kanyarnál szűk és nehezen belátható, az önjelölt Fittipaldik mégis rongyolnak a tuningolt ócskavasukkal, te meg úgy véded ki őket, hogy közben Kalapos Dezsőt is kerülöd, aki úgy gondolta, a bolt előtt a legcélszerűbb leparkolni az út közepén, ne gyalogolja már azt az öt  métert az Amálka a visszeres lábaival meg a sörrel. Pedig hely van mindkettőben, én random döntöm el, melyikbe álljak be, már csak ezért is megyek gyök kettővel, nyilván ez volt az egyik szerencsém.

Komment 265 | Reblog! 0 |
0

Mint szinte minden évfordulót (legközelebbi családtagjaim születésnapján túl), hát ezt is elfelejtettem. Rákérdeztem vagy másfél hónapja, aztán legyintettem, holvanazmég. Aztán szokás szerint körmömre égett a holvanazmég, de ismerős fordulat, vajon miért ismétlődik annyiszor.

Hároméves a Bezzeganya (három? kettő? hirtelen elgondolkodtam…) Eléggé megváltozott, mivel a szerkesztőségnek hirtelen rengeteg lett a másfajta feladata, ezért még inkább arra támaszkodott, ti miket küldötök be, mit gondoltok a Bezzeganyára érdemes témának. El is gondolkodtam a sok fájdalmas, súlyos, nehezen megoldható történeten, ami ideérkezett az elmúlt évben. Ezek lennének tényleg, amik alapvetően meghatározzák kis-és nagygyerekes éveinket? Vagy nem ezt tükrözi a témaválasztás, csak azt, hogy ezek azok a forrásvizek, amelyeknek másfelé nincs ki-és lefolyása, nincs kinek mondani, nem akarjuk máshol mondani, de valahol kikívánkozik?

Komment 35 | Reblog! 0 |
0

Szedd magad(nak), babám!

Címkék: Vakmacska, alma, kirándulás

Az úgy van, hogy sosincs egészen úgy, ahogy eltervezzük. De néha ez nem Murphyt jelenti az ő törvényeivel, hanem hogy szembejön valami, ami magunktól eszünkbe se jutott. Például amikor szombaton kirándulni indultunk a hegyre, hogy aztán tizennyolc kiló almával és némi kecskesajttal megrakodva térjünk haza.

 

Kirándulni minálunk nem egyszerű, egyik gyerek szeret sokáig aludni, a másiknak meg elvileg kéne ebéd után, más kérdés, hogy itthon senki se erőlteti, maga az érdekelt sem. Akkor ugyanis végképp nem jutnánk ki a kerületből sem, pedig arra szükség van. Már a Csobánkát nézegetve tűnődöm azon, hány megmakkant gyereken és idegbeteg felnőttön segítene talán, ha nem folyton falakat, szűk és zsúfolt utcákat, poros játszótereket látna, hanem egy végtelennek tűnő lucernaföld közepén rohangálva szemlélhetné a szemközti hegyet, de ne vágjunk a dolgok közepébe.

Komment 17 | Reblog! 0 |
0

Az elmúlt hetekben azon gondolkoztam, mit szeretnék születésnapomra kapni, mire vágyom igazán. Minden alkalommal egy bájos macskapofa jelent meg lelki szemeim előtt, aki bújik, piszkál, hogy simogassam, dorombol-dagaszt és őszőrmesége bearanyozza napjaimat.

Aztán rögtön eszembe jutott a 26 éves nimfapapagájom, és Sándor, a törpehörcsögünk. Meg a nagylányom allergiája. Fájó szívvel elhessegettem a dörgölőző cirmos képét.

Komment 360 | Reblog! 0 |
0

Idén év elején változott a gyerekgondozási szabadságról visszatérők járulékkedvezményének rendszere. A korábbi START-kártyát (amely egy évre szólt, viszonylag jelentős járulékkedvezményt nyújtva kismamák, tartós munkanélküliek, nyugdíj előtt állók foglalkoztatásához) felváltotta egy általánosabb, spéci kártya nélküli kedvezmény, amely kisebb mértékben, de hosszabb periódusra ad járulékkedvezményt – nemcsak a gyerek első három évében történő foglalkoztatás esetében, hanem évekkel utána is. Magáról a kedvezményről itt  és itt  lehet olvasni, úgy tűnik, még mindig sokan nem ismerik.

A mostani kedvezmény igénybevételéhez már nem kell a NAV-ot boldogítani a személyes megjelenéssel (én még úgy kaptam START-kártyát), elegendő egy igazolás a folyosító szervtől (általában a MÁK) arról, hogy az illetőnek folyósítanak gyes-t vagy a köznyelv által főállású anyaságnak is hívott gyet-et, ami mellett, a ragadványneve ellenére a gyes-hez hasonló feltételekkel lehet dolgozni. Sőt, arról is igazolás kell, hogy mikor járt le a juttatás, ha például csak a gyerek harmadik éve után kezdenél dolgozni, vagy valami más kedvezményről (pl START-kártya) váltanál erre, mint sorok írója.

Komment 38 | Reblog! 0 |
0

Az Országgyűlés most szavazta le azt a módosító javaslatomat, amelyik megmenthette volna Pető Intézetet a csődtől úgy, hogy a költésvetési tartalékból átcsoportosít 500 millió forintot az intézménynek. Köszönet az MSZP-nek, hogy kikérte plenáris szavazásra a javaslatot. 50 igen, 254 nem, 37 tartózkodás (Jobbik). Orbán Viktor, Balog Zoltán és az egész Fidesz-KDNP most bizonyította be végleg, hogy csak a stadionok érdeklik, a gyerekek, főleg a beteg gyerekek ennek a kormánynak nem számítanak. Micsoda szívtelen egy társaság ez, komolyan! – olvasható Szabó Tímea országgyűlési képviselő Facebook oldalán.

Komment 133 | Reblog! 0 |
0

Az úgy kezdődött, hogy mintha a Brumi által idézett etikatankönyv illusztrációja lenne, a kisebbik gyerekem drapp nadrágján felfedeztem néhány türkiz színű, enyhén testi hibás kört. Filctollnak tűnt, de a kiskorú vadul tagadott, ő ugyan nem. Pedig gyanús volt, hiszen jóformán csak elöl látszottak a remek ábrák. Nem vigasztalni, hanem eléggé el nem ítélhető módon eltüntetni akartam őket.

Hát ugye filctoll többféle van, olyan is, amely felhasználó-és gyerekbarát, valamint szülőkímélő módon engedelmesen kijön némi meleg víz, sima szappan vagy mosószer hatására. Ebben reménykedve próbálkoztam ezzel én is, de ez a filc nem nem az a filc volt. Aztán jött az univerzális csodaszer, az epeszappan, hozott már ki ételfoltot, kakit, gyurmát. Nem működött ez sem.

Komment 31 | Reblog! 0 |
0

Immár ötödik alkalommal rendezi meg az Italos Karton Környezetvédelmi Egyesülés (IKSZ) a Budapesti Állatkerttel közösen, a Vidám Doboz Napok elnevezésű környezetvédelmi akciót, amelynek idei nagykövete Azurák Csaba, és amelyet idén az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség is támogat. A kezdeményezés keretében 1800 Ft helyett 600 Ft-ért vásárolhat belépőt az Állatkertbe minden 14 év alatti gyermek, aki legalább 10 darab szelektíven gyűjtött italos kartondobozt – tejes vagy gyümölcsleves doboz – visz az Állatkert főbejáratánál felállított IKSZ standhoz szeptember 14-én és 15-én. A szervezet játékot is szervez az akció hétvégéjén, amelynek keretében a szerencsés résztvevők egy évre az állatkert egyik lakójának tiszteletbeli nevelőszülőjévé válhatnak.

Ne feledje: Tapossa laposra!” – áll a közleményben, amit nyilván az italos dobozokra, nem pedig az állatkerti állatokra értenek a szervezők.  Az állatkertben amúgy „bébibumm” volt mostanában, aki bejut teljes áron vagy kedvezményesen, az csodálhat zsiráf- és leopárdbébiket,vagy a nemrég féléves Ashát, a kiselefántot (aki azóta nyilván nagyobb lett, bár az elefántok nem nőnek olyan gyorsan, mint mondjuk nálunk itthon a Cirmos), vagy hétvégéken a Marsi Űrbázison egy új képzőművészeti kiállítást is megnézhet Élet a Marson címmel.

Komment 11 | Reblog! 0 |
0

Tanárikari karika, papíripari paripa III

Megmondom őszintén, a nemzeti zsebkés itt nyílt ki a zsebemben. A kisfiúnál, aki minden nap megkérdezni, anya, én mikor mehetek iskolába? Az anya pedig nem tud mondani semmit, mert a tizenhat éven aluli, elvileg tanköteles gyereknek NINCSEN iskolája. Pedig egy hete még elvileg volt.

A legnagyobb lekvárban (tudom, a valóban jellemző szó nem ez) ugyanis azonban azok az iskolák vannak, amelyek légüres térbe kerültek az „újfajta finanszírozással” – ezek jellemzően alternatív, alapítványi ovik és iskolák, esetleg művészetoktatási intézmények - és azok a gyerekek, akik már a kedélyesen vihorászók szerint se fejleszthetők az egyenkockára fazonírozott átlagos egyeniskolákban. Az SNI gyerekek, a fokozott fejlesztésre, gyógytornára, logopédiára, speciális fejlesztésre szorulók, akikről sok esetben úgy tűnik, elfelejtkezett a rendszer. Vagy „csak” arról, hogy a családok nem feltétlenül tudják őket órákig utaztatni minden nap, és az alulfizetett utazó gyógypedagógus vagy konduktor vagy egyéb sem tudja saját zsebéből finanszírozni az egyébként sehol sem elismert ingázás költségeit –arról nem is szólva, hogy fizikailag se ér oda, ahova kéne. A szabályozás szerint egyébként másik iskolában (vagy akár ugyanabban) másodállást vállalni szigorúan tilos.

Komment 50 | Reblog! 0 |
0

Bedurvultak a programszerkesztők, nyilván kiemelt cél, hogy e hétvégén senki se maradjon otthon, az ember csak kapkodja a fejét, hova is vigye a gyereket meg önmagát.

Már ma indul a Csupanő kiállítás a Hungexpón, a beharangozó szerint „A Csupa Nő vásár minden olyan kérdésre választ ad, ami a mai, modern nőket foglalkoztatja! Megújulás, gasztronómia, egészség, legfrissebb lakberendezési trendek, család, ezotéria, személyes beszélgetések a női lélek titkairól, előadások, tréningek, coaching, főzőbemutatók, valamint rengeteg szolgáltatás és termék várja a látogatókat. Csatlakozz a vásár forgatagához és újulj meg minden téren! Hozd el a párod és a gyerekeket is, akikre az ország egyik legszórakoztatóbb pasi- és gyerekmegőrzője vár!”

Komment 7 | Reblog! 0 |
0

Íme a szappanopera második része, az évnyitón egy részét talán már megismertétek, ha pedig tanárok vagytok, nyilván úgy vagytok vele mint most én, aki nem tanárként is egyetlen egyet szeretne az első tanítási és ovis naptól: túlélni. Csak nektek jobban megvan rá az okotok, az én munkahelyem nem fordult fel fenekestül. A tankönyvesdi csak laza bevezető kocogás volt, stílusosan most a szekrényugrás következik - órarendek, kötelező, ám nem létező napközik, menzai tömeg rémült konyhás nénik asszisztenciájával. Apropó, nekik is több a munkájuk, ám még a jelképes béremelésbe se kerültek be.

A megemelt óraszám elvileg a tanárok belügye. De nagyon nem az: a tanárok kötelezettségeinek növelése szinte automatikusan növeli a gyerekek kötelezettségeinek növelését is, az elsősöknek is naponta öt órája lesz, a középiskolákról nem is beszélve. Hatévesek fognak fél kettőkor-kettőkor ebédelni (vagy akkor sem???), esetleg délután tornázni, mert máskor se idő, se hely. 

Ha a tanárok időbeosztása szinte megoldhatatlan logisztikai feladatokat fog adni (vajon programozók fognak megoldás-javaslatokkal előállni a dolog bonyolultsága miatt?) akkor többen jutottak arra a következtetésre, hogy már csak az óraszámok miatt is azok is az "egész napos iskola" vagyis a délutánra is áthúzódó tanórák rendszerére kényszerülnek majd, akiknek amúgy esze ágában se lenne ilyesmi. Mivel a gyereknek elvileg délután 4-ig kell tartózkodnia az iskolában mostantól (nálunk már azt jelentették be, hogy tanulási idő fél ötig, bár délután "rendes" óra nincsen), egy egyszerű fogászat, nyelvóra vagy edzés is iszonyú szervezés elé állíthat szülőt, oktatót, külsőst - az igazgató pedig nézegetheti az asztalára hulló "elkérős" kérelmet - a törvény megfogalmazása szerint egyelőre nincs korlátja annak, hogy a szülő felmentést kérjen a délutáni foglalkoztatás alól, nincsenek nevesített indokok (sarkítva az első "mintaszöveg"  már körbe is járta a magyar elektronikus médiát), de mi van, ha a matek, a földrajz, a nyelvtan kerül délután fél háromra, hogy a szaktanárra kiszabott óraszám és logisztika valahogy kikínlódható legyen? Adnak-e igazolatlant, ha mondjuk szemészetre vinném? És mi a csudát csinálnak egy rakás hetedik-nyolcadikossal, akik kegyetlenül tudnak bármit megbosszulni, ami szerintük fölösleges és értelmetlen?

Komment 183 | Reblog! 0 |
0

Kedves olvasó, igyekszem ezt a posztot a lehető legindulatmentesebben, tényszerűen hivatkozva megírni, bár bevallom, nem egyszerű feladat. Főleg nem, mióta a saját évnyitónk után a saját helyzetünket is valamivel jobban ismerem, de attól tartok, se az indulatszavak, sem a nagyobb mennyiségben fogyasztott alkoholtartalmúak nem hoznak megoldást.

Korábban információhiányban szenvedtem, ezért volt  nehéz tájékozódni. Mostanában pedig zúdul rám innen-onnan az információ, de ettől sem vagyok okosabb, legfeljebb ingerültebb. Nem vagyok képes elszakadni attól az egyre inkább szervesülő rögeszmémtől, hogy valakik, akiknek ezt a feladatot a kezébe nyomták, esetleg maguk lihegtek érte a jó ég tudja miért, szóval hogy ismeretlenül is utálják a gyerekemet, a tiédet, az övét, rettegnek tőle, nem is szólva arról, mennyire felháborítónak találják, hogy még esetleg pénzt és egyéb erőforrásokat kéne rászánni az oktatásukra. Értetlenül állok az egész előtt, hisz annyi mást is lehet csinálni akkor,  de nyilván nem kell énnékem mindent értenem.

Komment 410 | Reblog! 0 |
0

Magyarország tele van ügyes kezű, kedves emberrel - miután már a hatodikkal beszéltettem,  úgy találtam,  a kézművesek mint olyanok jófej emberek.  Bár a szaporodó webáruházak korában már talán kevésbé rejtélyes, miből élnek és hol lehet őket megtalálni, ha holnapután eszembe jut, hogy kéne nekem négy darab fedeles fűszertartó és nem, nem akarok se műanyagot, se dizájnosat, hanem kerámiát és egyedit, de számomra most sem egyértelmű, ezek a fantasztikus tehetségű emberek megélnek-e ebből vagy nyugdíj, könyvelés, szobakiadás vagy szoftverfejlesztés mellett csinálják, mert csipkét verni, szőttest szőni, agyaggal bíbelődni, gyertyát mártani jó.

A Mesterségek ünnepén olyan Magyarország mutatkozik be, amire simán lehet büszkének lenni - a portékák szépek, díszlenek vagy tökéletesen alkalmasak a feladatukra, a kések vágnak, a furulyák szépen szólnak, a szőttesek tarkák, a szőnyegek puhák, az ékszerek csillognak, a ruhák hordhatóak, a szappan mos, a sótartóba sót lehet tenni.  Ha múlt héten az unalmas egyentárgyak, a néha riasztó épületbelsők szörnyűségén puffogtam, no itt a rejtett tartalék: ha ezek a tárgyak a készítőik lelkének kivetülése, hát akkor olyan nagy baj talán még sincs.

Komment 59 | Reblog! 0 |
0

A Budavári Palota körül immár 27. alkalommal kerül megrendezésre a nyár kedvenc családi budapesti fesztiválja, a Mesterségek Ünnepe, amit most négy napon át lehet látogatni. Szombaton indul, aki többször vagy többedmagával menne, a négynapos vagy a családi jegyet is választhatja.

 

Idén talán az időjárás is kegyes lesz, bár hétvégére még harminc fok feletti hőséget is jósolnak. Ha melegünk van, vonuljunk be egy közeli múzeumba- augusztus huszadikán az állandó kiállításokra a belépés ingyenes!

Komment 8 | Reblog! 0 |
0

Remélem, nem fog innen nemes egyszerűséggel kimosni az eső, gondolom magamban a Szigetre menet. Utólag irtóra sajnálom, hogy nem indultam korábban, de a korábban nemindulás egyik oka az volt, amit még este hat után is fotózhattam a kocsiban, negyven, nem mese ez gyermek, hiába álltam egy jókora fa mélyárnyékában a házunk előtt.  Viszont így lemaradtam egy rakás olyan programról, amik miatt én általában kicsattogok a Sziget porát taposni-nyelni egy-egy napokra.

Nem vagyok a hagyományos értelemben party animal:  évek óta kocsival járok a Szigetre, amit az Árpád hídnál teszek le, magyarul színjózan vagyok az első pillanattól az utolsóig, nem számítva persze a jóféle jamaikai, cigány, afrikai és hasonló ritmusok miatti ugrabugrálós lelkesedést, amihez nincs különösebb szükségem fénykoktélra (megiszod, és a reggeli fényre ébredsz a következő pillanatban) vagy dohánynál egzotikusabb szívnivalóra (dohánnyal pedig nem élek se a Szigeten, se máshol). Ami miatt én kitolom a képem, az az, hogy idejön helybe a világ színe-szaga-dallama-hangulata: amiért más esetben napokat kéne utazni, vagy csak vérszegényebb kétdimenziós változatát látnám kisebb és nagyobb képernyőkön.

Komment 2 | Reblog! 0 |
0

Megtelt a Balaton a hőségben, írja minden hírportál, egymáson áteső embereket fotóznak vágóképnek az esti híradókban. Akkor hová menjen aki nem csipázza a tömeget, vagy kiábrándult pár balatoni szállásból, mert tetőtérben 43 fok volt klíma nélkül, és húszpercenként úgy csattogott el előtte a vonat, hogy ajtó-ablak rezgett, annak megsúgom: én imádom a Balatont, de idén valahogy úgy alakult, hogy eddig nem jutottam el, de higgyétek el, van vízpart máshol is, gyerekbarát, kisebb tömeggel, szerényebb árakkal, némelyik kifejezetten addiktív. Én most a talán kevesebbek által ismert Békés és Csongrád megyét pécéztem ki, van ott ám más is, mint forróság, végtelen kukorica-és napraforgótáblák meg munkanélküliség, bár kétségkívül ezek is erőteljesen jelen vannak.

A vágyak különféle természetűek és különféle módon hatnak ránk. Vannak szerények, hát majd egyszer, ha....Vannak építkezősök, tégláról téglára, lépésről lépésre. De vannak olyanok is, hogy váratlanul belevetik a lasszót a nyakadba, és erőteljesen húúúúúzni kezdik,  és mire az ember észbekap, már úszik is a levegőben valahová, mint az egyszeri Károly bácsi, aki csak hitte, hogy ő vitte Frakkot sétálni.

Komment 22 | Reblog! 0 |
0

Kérdések özöne nyárra

Címkék: Vakmacska, nyár, kérdések

A nyár nekem édes-ragacsos, barack-és dinnyeszaga van, zümmög, tág a horizontja és vitorlás billeg a szélén, a képbe oldalt belóg egy-két koszos gyerekkéz. Neked milyen?

Neked hogy telik a nyár? Kifacsarod belőle az utolsó cseppig, amit csak kínál, vagy elcsorog az ujjaid közt, mint a tengerparton a száraz homok, és csak a végén döbbensz rá, uramisten, én mennyi mindent terveztem pedig!

Pocakot cipelsz a hőségben? Várod, hogy letehesd már a batyut, vagy húzod az időd, hiszen jó így és még annyi mindent szeretnél? Elmész-e úszni a Balatonra namégutoljára, egymás után három hétvégén is, hiszen a baba nem siet? Vagy sietett, és lemondod az utolsó kettesben töltött hétvégét, utána pedig már csak onnét tudod, hogy nyár van, hogy ragadsz mindenütt – alul lochia, középen izzadság, felül tej, összefolynak a napok?

Várod már, amikor együtt mehettek strandra? Az első vigyort a felé hajított strandlabda láttán? Várod, hogy felálljon és elinduljon mezítláb, hogy életében először megkóstoljon egy őszibarackot? Tanítod halacskázni, tollasozni, építetek-e homokvárat, hajtotok együtt vízibiciklit, gyűjtötök kagylót, mutatod, hogy kell a búvárpipát használni? Mesélsz-e esténként a teraszon a pipacs pamacs apacs indiánokról, amit az ő korában ronggyá olvastál? Csillogó szemmel hallgatja, vagy ásítva unja?

Komment 88 | Reblog! 0 |
0

Azt hiszem, az a múltkori poszt adta meg a lökést, hogy végül megírjam ezt a posztot, a nő, aki valami olyan életformában találta magát, amire soha senki nem készítette fel, és utána körbecsodálkozták, amikor fuldoklani kezdett benne, és sűrűsödnek a napok, amikor már délelőtt féltizenegykor beülne egy sarokba, csak ne sírjon fel egyik se, csak ne legyen átázott pelenka séta közben, csak el ne ejtsem az üveget, a babakocsit, a telefont, csak öt perc, mit öt perc, öt másodperc, amikor tisztán és megszakítás nélkül végiggondolom, hogy is kéne a következő öt percet, öt órát, öt napot.

Komment 414 | Reblog! 0 |
0

A Fekete-tenger homokja részben nagyon-nagyon finom kagylózúzalékból áll, csillog a víz alatt a napon. Vannak egész kagylók is, nagy bordázottak, amilyeneket a gyerekek rajzolnak, vastag héjú kúpcsigák, és fehér alapon lila csíkokkal tarkázott kicsi szélesek. Amikor meglátom az elsőt az utóbbiból, akkor tör rám az érzés: én ezeket már láttam.

Soha nem jártam korábban a Fekete-tengernél. A hullámok levisznek alfába, gyerek vagyok még, kisebb, mint most a Nagy, amikor úgy gondoltam, a tenger az Ismeretlen Hátsószomszéd Bácsi kukoricásán túl kezdődik, a mezőkovácsházi lapály közepén, ahol valójában a főutca terpeszkedik. Tengert nem, de kagylót láttam közelről: ülök a pesti kanapén, csorgatom a bordázott vastagot meg a széles, lila csíkokkal tarkázott fehéreket az ujjaim közt, apám hozta valahonnét valamikor, játszom velük, ügyetlen gyerek vagyok, mégsem töröm el egyiket sem soha, két költözést csináltak végig velem. Miért nem tudom én, járt-e apám a Fekete-tengernél és hol, mikor?

Pedig a kagylók itt vannak, összenézem azokkal, amiket most gyűjtöttünk a gyerekekkel, mintha ikrek lennének. Apám vezette vajon a kezemet odafentről, amikor a görög Thesszaloniki helyett végül Várnát jelöltem meg utolsó pillanatban úti célként?

A felszínen persze volt egy rakás józan ok. A repjegyet, szállást kifizethető szinten tartani, napos-gyerekbarát helyet találni, nem feltétlenül a tömeg sűrűjében, a diszkók húspiacán és zajában, ahol talán van mit csinálni akkor is, amikor hideg a víz vagy vacakabb az idő, a repülős menetrend, ne veszítsünk egy egész napot mondjuk egy esti indulással. Meg a zuram odavetett mondata, amikor kettő-négy éve nézegettem repülős utakat, hogy a korábban népszerű bolgár Napospart vajon milyen lehet most? Aztán akkor elmentünk a Velencei-tóra, onnan könnyebb hazaérni, ha gáz van. Mióta a gyerekek megszülettek, egyikünk se látta a tengert nyáron.

Komment 50 | Reblog! 0 |
0

Korán megtanultam olvasni, még egyáltalán nem jártam iskolába, de a könyvek hamar három kategóriába kerültek: volt az uncsi, amit csak jobb híján olvastam (ide sorolódott szinte kivétel nélkül minden Grimm-klasszikus, talán a Kacor királyt kivéve, a bávatagabb királylányos mesékkel együtt), az izgalmas-érdekes vagy nagyonmulatságos (ebben volt népmese, kortárs gyerekregény, vagy véletlenül kezembe került felnőttkönyv, a Tajtékos napoktól a Macskabölcsőig), és volt egy külön kategória, amit csak úgy lehetett jellemezni, dehát ezt valahogy én írtam, illetve ezt én születésemtől fogva ismerem. Ahol az első oldaltól ráismertem valahogy a figurákra, a történetet pedig úgy éreztem, már hónapok, évek óta írom a fejemben,csak épp azért írta meg mégis az író, mert írni akkoriban még nem tudtam olyan lendületesen, mint olvasni.

Kép forrása: Igazgyöngy Alapítvány

Ezeket aztán periodikusan újraolvastam, néha új fejezeteket is költöttem hozzájuk lefekvés után, vagy a kertben, egyedül, a kacsák előtt bámészkodva, én voltam a történet szinte minden szereplője valahogy. Így vagy úgy, de meghatározták az életemet, ezekhez nyúltam gyakran vissza, amikor felnőttként épp összeomlóban volt körülöttem valami. Érvényességük nem változott.

Komment 239 | Reblog! 0 |
0

Nincs még gyerekünk, bár a tervezés elindult bő két éve. Ennek köszönhetően össze is jött a bejegyzésre való anyag. Először az esküvőnk kapcsán kaptuk a kérdést, hogy akarunk-e gyereket. Bár úgy éreztük, hogy ez magánügy, elfogadtuk, hogy a távolabbi ismerősök örülnek, ha bármit tudnak kérdezni a „hogy vagytok”-on kívül, és naivan válaszoltunk a kérdésre - igennel. Később, amikor csak nem jött az a gyerek, folytatták. Először csak az eredeti kérdés ismétlődött, majd a szánakozó érdeklődés, hogy „Még mindig semmi?”. Hiába mondtuk, hogy ha lesz, időben szólunk, a lavina elindult: „És rendben vagytok mind a ketten?” „Nem próbáljátok meg kivizsgáltatni magatokat?” „Nem ártana utána járnotok a dolognak!” A kedvencem: „Szerintem te nem is akarsz gyereket, és az érzéseid akadályozzák a hormonrendszeredet. Hidd el, ha valóban akarnád, jönne! Ez így működik.” –többgyerekes anyuka szavai. Szerintem meg volt magával elégedve, hogy valamiben le tudott körözni. Csak azért nem utasítottam rendre, mert másokat is így oktat. Ja, és mert a sógornőm.

Komment 215 | Reblog! 0 |
0

Még egy hét a közoktatásban, akinek sulis gyereke van, aztán itt a nyári lazulás, vagy esetleg stílusosan az özönvíz. A bölcsiben, az oviban elvileg nincs több hónapos üzemszünet, persze a gyakorlatban könnyen kiderülhet, hogy de, vagy feltűnés nélkül összevont csoportban találjuk a kicsit vadidegen óvó néni társaságában, vagy nemes egyszerűséggel felszólítanak bennünket, hogy ha lehet, szeptemberig lehetőleg ne is hozzuk a gyereket, különben is, júliusban bezárnak, ügyeletes ovi-bölcsi  a kerület másik végén. Ezzel kezdetét is veheti a logisztikai horror.

 

A „legolcsóbb” ha otthon vagyunk egy másik gyerekkel, más kérdés, hogy hirtelen hetekig tökegyedül terelgetni két, három, négy különféle korú gyereket gyednyi, gyesnyi pénzekből, mondjuk a város közepén, a negyediken, hát nem tűnik túl vonzó perspektívának. A budapesti fürdők nem napi hencserre vannak optimalizálva, de vidéken is kiderülhet, a kedélyes-olcsó strandot nemrég élményfürdővé alakították, ami neked, mint helyi erőnek azt jelentheti, hogy a pénzedből eltölthetsz ott mondjuk havonta két darab napot, hiába van 38 fok a lakásban és 36 a balkonon, és hiába köhög az összes kölök folyamatosan az augusztusra teljesen kiszáradt, poros játszótéren. De még az életciklusok se mindig kompatibilisek, ha a baba délutáni álmát alussza, a nyolcéves lehet, hogy közben lövöldözős játékokra szorul az elsötétített nagyszobában. Kertes ház előnyben.

Komment 126 | Reblog! 0 |
0

Nyár eleje van, az osztálykirándulások, erdei iskolák, majd táborok évadja. Mindenki kiteszi a lelkét, hogy érdekes legyen, Szegedről hegyre, a hegyről a Balatonra, a fővárosból az erdőbe, nézünk várat, tanyát, kalandparkot. Csak oda kéne valahogy jutni. Uram teremtőm, ez ennyibe kerül?

'Ikarus-256 moscow 20130312_059' photo (c) 2013, Artem Svetlov - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Szóval mindenki kiteszi a lelkét, de közben spórol ahogy tud, így is a szülők fele infarktust kap a költségek láttán (egy zuglói iskolában például harmadiktól felfelé minden évfolyamnak van legalább huszonöt darab ezresért erdei iskola, ami két gyerekkel számolva évi ötvenezer, nesze neked ingyenes közoktatás), a másik fele viszont esetleg akkor kap infarktust, amikor meglátja a szállítójárművet, legyen annak gumi-avagy vaskereke.

Komment 87 | Reblog! 0 |
0

Tegnap gyereknap volt, amikor a gyerekeket szórakoztatják vagy megajándékozzák valamivel. Tulajdonképpen én is gyerek vagyok, de én nem megajándékozott, hanem ajándék lettem, bár vehetjük úgy is, hogy ezzel engem is megajándékoztak – hiszen egy lakásban kergetni a cipőfűzőket mégiscsak jobb perspektíva, mint egy ketrecben ücsörögni és várni, hogy vigyen el már végre engem is valaki. Elhoztak, hogy játszópajti legyek egy embergyereknek, van ennél rosszabb foglalkozás is. Annál biztos jobb megnevezés, mint „fölösleges szaporulat” ahogy eddig hívtak bennünket.

A gyermeki jogok ugyanis sajnos rám nem vonatkoznak, és amik vonatkoznak, nyilván azt se nagyon tartották be a menhelyre kerülés előtt. Azt beszélték itt a ketrec előtt, hogy minket nyilván kihajítottak valahonnan, illetve behajítottak valahová, amikor már elég nagyok voltunk, hogy a mamánk ne hurcoljon vissza minket azonnal. Akár éhen is halhattunk volna ott, de egy lelkes önkéntes nyakon fogott és bedugott ebbe a ketrecbe, amit frissen rakott nekünk össze valaki, mivel a menhelyen főleg kutyák laknak, de már ők sem férnek el. Aztán kiírták valami Facebook nevű helyre, hogy macskabanda egyben vagy külön-külön elvihető.

Komment 35 | Reblog! 0 |
0

Hányan vagyok?

Címkék: Vakmacska, személyiség

A cím egy az egyben plágium, tulajdonképpen témával együtt, eredetileg Laár András könyvében szerepelt egy írás róla, de feltételezem, a BA-olvasók többsége nem feltétlenül olvas Laár Andrást könyv alakban (viszont a posztomat ihlető írást az imént megtaláltam egy blogon, egy hozzászólásban, itt). A téma lényege, hogy Honti Margó pszichológus vetette valamikor fel, hogy minden embernek van számtalan alszemélyisége a fő személyiségvonásai mellett, amit mindenféle életben felmerült helyzetekben használ, legalább hat darab, és a párkapcsolatunk akkor lehet harmonikus, ha az eltérő alszemélyiségeink mindegyike legalábbis elviseli a másik alszemélyiségeit, amit nem is olyan könnyű, mert kifejezetten nehezen kezelhető alakok is akadhatnak köztük.

Alapszemélyiségem például gyerekkorom óta Kelekótya Harisnyás Pippi, nehéz perceket okozva anyámnak. Pippi ugyanis képtelen félregombolás nélkül felvenni a kardigánját, ő felejti otthon a matekfüzetet, ő hagyta el a tornazsákjait, ő főz mákos halat, mikor kettőt lapoz a szakácskönyben, ő megy kedden fogadóórára hétfő helyett, felejti az asztalon a fasírtot, ami reggelre a macska martalékává válik, a vasárnap reggel nyolcra időzítendő szüléstörténetet hajlamos  péntek reggel nyolcra, esetleg vasárnap este nyolcra beállítani, neki aztán nyolc. Viszont élénk a fantáziája és a kifejezőkészsége, ő nyerte a szavalóversenyeket, az ő fogalmazásait olvasták fel iskolában, és ma is ő írja a viccesebb írásaimat. Ő adja elő Eszenyi Enikő hangján huszadszorra a Vacskamati Virágját, és ír a Sánta Nyúl és a Fogatlan Farkas címmel hőskölteményt. Öt perc alatt, fogadásból.

Komment 56 | Reblog! 0 |
0

Tegnap birtokomba került egy, a parlament honlapján olvasható miniszteri válasz, a kérdés arra vonatkozott, az óvodai nevelést (ami 2014-től 3 éves kortól kötelező) meg lehet-e családi napköziben is oldani, ha az ott dolgozók képzett óvodapedagógusok, a helyi óvodákban pedig túljelentkezés, elégtelen számú férőhely van. A sallangokkal és teljesen irreleváns tényekkel körbetűzdelt válasz (pl családi adókedvezményért saját váll veregetése, én speciel a témával kapcsolatban ezt PLSZ) minisztériumról magyarra fordítva lakonikus és egyértelmű: nem.

Komment 50 | Reblog! 0 |
0

Repülünk. Gyerekkel. Mert muszáj (mert mondjuk a fél család a világtúlvégén lakik, mi meg látni szeretnénk őket), vagy mert hasznos (van egy esélyünk dolgozni, tanulni, vagy világot látni) vagy mert szeretnénk, mert húsz éve kitaláltuk már, hogy oda el akarunk jutni, egy baba már csak nem lehet akkora akadály.

Vannak köztünk rutinosak, akik úgy szállnak fel mondjuk a Frankfurt-Boston járatra, mint más a hatos villamosra, két-három tíz éven aluli kiskorúval, fejből köpnek menetrendeket, súlyhatárokat, a repterek belső térképét (rajta pirosan villogó jelzés a vécéknek), a gyerek pedig, ha már tud beszélni, szépen előre bemondja, most fogunk elmenni Prága felett, és az ott pedig az Atlanti-óceán.

Komment 304 | Reblog! 0 |
0

Van ez az izé, a Föld Napja nevű dolog, már jópár éve, én meg tűnődöm, miért nem kedvelem ezt igazán, már azon túl, hogy ma valahol azt olvastam, a nap valójában Lenin születésnapja, mondjuk ezek a komenista vezérek ezek mindig gyanúsak, a nevük se igazi, nyilván nem is akkor születtek, amikor mondták, konspiráltak ezek, szóval lehet hogy nem is Lenin igazi születésnapja, akit különben se Leninnek híttak igazából, és a húsz körülieknek lassan már lövése se lesz, miért neveztek el az ipséről a nagyanyjuk idejében egy rakás utat, teret, iskolát meg tudomisén mit.

 

Szóval vissza a Földre, a föld napján, asszem az a bajom vele, hogy mindenki olyan kisiskolás módon szólít meg a Föld Napja alkalmából, jön ezekkel az izékkel, hogy ne fürödjünk zuhany helyett (na ja, majd ha Földanyácska mindennap feltörli helyettem a két kiskorú által telipacsált fürdőszobát, akik utána még jól hasra is esnének a vizes kövön), meg kapcsoljam le az energiatakarékosra cserélt lámpát,  ne fűtsek éjjel meg mit tudom én. A többit már nem is sorolom, mindig ugyanazt az 5-6 dolgot veszik elő, a vége is mindig ugyanaz, menjünk szemetet szedni a környékre (ahá, pl. oda, ahol a múlt héten mutattam a kölköknek, hogy EZT soha meg se érintsék, ha jót akarnak maguknak – a házunktól kb. 6 perc sétára leltünk ugyanis két, azaz kettő db kábszeresnek tűnő használt fecskendőt két különböző utcában egy méla vasárnap reggelen), mert azúttörő aholtudsegít. Valamint mennyivel jobb volna az is, ha én ezután biciklivel járnék munkába a Hungária körúton, persze, remek volna, főleg annak a szerencsétlennek, aki baleseti elhunytom után megkapná a használhatóbb darabjaimat, már ami egyben maradt belőlem, miután kivégzett egy kissé figyelmetlen furgon.

Komment 213 | Reblog! 0 |
0

Én szóltam, fiam!

Címkék: Vakmacska, gyerek, nevelés

Néha az ember elgondolkodik, miféle sikeres pályát futhatna be, ha nem épp azt csinálná, amit csinál, vagy miből élhetne meg, ha a mostani megélhetése befuccsolna. A gyerekes szülők általában elsiklanak egy, ha jól végiggondolom teljesen logikus pályamódosítás lehetősége felett, a többség állítom, hozzám hasonlóan, teljesen megállná a helyét ,mint okleveles jós vagy jósnő, ha csak a gyereknek címzett, bár ott és akkor általában totális közönnyel és süket fülekkel fogadott jóslatok beválási arányára gondol.

'Making Daddy Worry' photo (c) 2010, THX0477 - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/
Az előjelzések  mellett az a jóslat is szinte mindig beteljesült, hogy a katasztrófa bekövetkeztekor a csemete döbbent bociszemekkel néz, a teljes rököny állapotában, majd frusztrációját imígyen kívánja rajtunk levezeni: anya, apa, hát ha tudtad előre, mért nem szóltál?

Szóltam én, csak a füled épp hipertérutazáson volt egy másik bolygón, az agyaddal együtt.

Példaként felsorolok néhányat, amit vagy mi, vagy a környezetünkben élő szülők, esetleg a saját szüleink követtek el. Íme egy rövid válogatás.

Komment 82 | Reblog! 0 |
0

Magam is meglepődtem, amikor a tegnapi írást és a kommentjet tanulmányozva tűnődtem azon, aminek az eredménye ez a poszt lett.

A beiskolázás körüli mizéria gyakorlati részét már leírta minden valamire való hírportál, mi is. Azt is leírták, szerintem én magam is, hogy beh nagyszerű, amikor valakik a saját maguk által generált problémát akarják most gőzerővel megoldani, pedig enélkül is lenne mindenkinek épp elég baja. Amiről itt írni akarok, az túlmutat azon, ami a mostani hónapokban-években történik, csak egy felvetés, de kíváncsi vagyok, hogy gondoljátok, hagy-e a gyerekekben  olyan nyomot a zsúfoltság, hogy később semmi áron nem akarnak majd „sokan” lenni. Sehol.

'Crowd of Children in Keene New Hampshire' photo (c) 2010, Keene Public Library and the Historical Society of Cheshire County - license: http://www.flickr.com/commons/usage/

A szüleim generációja, a mai hatvanas-hetvenesek, gyerekkorukat túlnyomórészt zsúfolt terekben töltötték. Negyvenes osztálytermek, három-négyfelé darabolt, hajdan szebb napokat látott polgári lakások, vagy zsúfolt másfélszobás panelek, esetleg kissé átalakított, eredetileg egy szobával rendelkező parasztházak. Anyám és testvérei is így nőttek fel, négy testvér egy szobában, vagy mindenki egy szobában, ennyit bírtak fűteni és ennyit bírtak valaha a szülők építeni.

Komment 73 | Reblog! 0 |
0

Korábban talán Másutt írt arról, hogy a brit kórházak szerint a szülés első óráit jobb, ha otthon, ismerősen meghitt környezetben tölti a kismama, ezért könnyen megtörténhet, hogy főleg első szülésnél a szülési fájdalmakkal jelentkezőt finoman eltanácsolják, hogy majd csak sűrűbb fájásokkal mehet a szülőszobára. Addig inkább sétáljon a parkban, az utcán, esetleg maradjon otthon, szükség esetén telefonon tanácskozva a kórházzal. Gyors szüléseknél azonban nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás.

A 39 éves Michelle Booth  első fiát megszülendő jelentkezett a londoni University College kórházban, de elküldték, mivel „ a szülés korai szakaszában volt még”. Michelle-nek és 45 éves partnerének azonban nem akarózott a jeges londoni utcán sétálgatni, ezért hirtelen ötlettől vezérelve a közeli négycsillagos Radisson Edwardian Grafton hotelbe jelentkeztek be. Arra akkor még ők sem gondoltak, hogy a baba a szállodában jön majd világra.

Komment 72 | Reblog! 0 |
0

Kedves kommentelők, mielőtt megint beírjátok - a cím nem blaszfémia és nem sértés. Viviane Villamont Kisdarázs c. könyvéből való, ahol egy hétéves kislány ezért a félrehallásért (táblára íratják vele a korábban sose hallott szöveget) kap élete első katekizmus-óráján meglehetősen durva büntetést a számára idegen felekezeti iskolában, ahol humortalan apácák tanítanak. Igen, azt szeretném, ha a gyerekeink a Bibliával nem félreértés, félrehallás vagy számára érthetetlen szigorkodás kapcsán találkoznának először. Ezt számtalan jó és kevésbé jó könyv, sőt film is igyekszik támogatni -a kínálat végtelen.

Ember legyen a talpán, aki ezeket a sztorikat kiskorúak számára viszonylag veszélytelenül fogyaszthatóvá teszi. Hiszen van benne testvérgyilkosság, kis híján tragédiába fulladó családon belüli abúzus, B kategóriás horror és tömegkatasztrófa, a testi szerelem részletes ismertetése, alkalmanként némi perverzió kíséretében, brutális csatajelenetek, nyilvános kivégzés részletes leírása, koncepiós pernek tűnő eljárás után, elvileg egyik sem épp gyereknek való, mégis a kiskorú népesség nagy százaléka ismerkedik velük a világ e sarkában.  

Még ha nem is vagyunk rendszeres templombajárók, akkor is előbb-utóbb megismertetjük a gyerekeinket a bibliai történetek egy részével. Elvégre a karácsony az nem csak fenyőfa és szaloncukor, a húsvét meg pláne nem csak cuki nyuszi tojással a hóna alatt, kölnitől bűzölögve. Elmondjuk tehát nekik az épp oda passzoló bibliai történetet, de az alapismeretek nélkül a köznyelvi „édenkert”, „Noé bárkája” vagy „káini elvetemültség”, „farizeuskodni” kifejezések se nyernek értelmet, nem árt tehát ezekkel is tisztába helyezni a csimutát.

Korának megfelelő szinten, persze, és lehetőleg ne a legkicsavartabb változatokkal kezdjük. Sose felejtem el például, amikor minket talán nyolcadikosformaként elvittek a Keresztény Múzeumba, ahol  a főként középkori alkotások leginkább nem a szentek cselekedeteire, hanem a kivégzésük módjára koncentráltak, volt ott átnyilazott szent, olyan, aki a saját fejét tartotta tálcán, akit kerékbe törtek, elevenen égettek, a cifrább változatokat nem is említve. Szédelegve jöttem ki, erős émelygéssel, hogy lehet az emberiség ennyire perverz és beteges – azon gondolkodtam, vajon azokban az időkben ezek a művek nem arra az igényre születtek-e, amit a mai emberek a reptéri szexshopok vagy a videotékák hátsó soraiban található kínálatból elégítenek ki. Tehát nem árt megfelelő módon csomagolni a mondanivalót, neadjisten ragaszkodni az eredeti forrás valódi tartalmához. Ma már a piac kínál egészen piciknek, iskolásoknak és kamaszoknak is szánt bibliai tárgyú könyveket, nekünk is van néhány, a cím szerint megemlített művek mindegyike saját háztartásunkból való.

Komment 565 | Reblog! 0 |
0

A zöldséget, krumplit, effélét általában darabokban fogyasztjuk.  Hasáb, rósejbni, csíkok, kockák, reszelt, granulátum. Salátába, főzelékbe, sütve és nyersen. Csak annyi a baj ezzel, hogy a zöldségek nem kockára, gyufaszálra, szeletre, csíkra vágva teremnek. Az is igaz, hogy úgy meg meghámozni lenne nehéz őket. Gépet teszteltünk, ami hámozni nem hámoz, viszont vág, szeletel, gyalul és reszel.

A szeletelésnek-reszelésnek-gyalulásnak több módja is létezik. Kezdve az ősi módszerrel, adott hozzá egy darab humánerőforrás és egy darab, lehetőleg éles kés. Rögtön látszik, mi vele a gond, főleg ha valaki olyan kétbalkéz, mint én. A produktum lassan készül, ámde egész biztosan randa lesz, a mellékhatásként elvágott ujjakról nem is beszélve. A julienne-vel már nem is próbálkozom, nem vagyok én valami Michelin-csillagra áhítozó szakácstanonc.

A következő fokozat a tévésoppos reszelő. Nagyszerű találmány, kár, hogy nálunk csak a műszerész férjem tudja összerakni rendeltetésszerűen. Ha én próbálkozom vele, este fojtott sziszegés szűrődik ki a konyhából, naná hogy nem lehet szétszedni, ha valami idióta fordítva rakta össze. Maradok a háromszáz forintos tökgyalunál, amit anyám vett a piacon, azt legfeljebb eltörni lehet.

Komment 30 | Reblog! 0 |
0

2012 szeptemberétől még csak az 1., 5. és a 9. évfolyamon lett kötelező a heti öt testnevelésóra, az idén szeptemberben pedig újabb évfolyamok csatlakoznak a rendszerhez. Fél évvel a mindennapos testnevelés bevezetését követően az Emberi Erőforrás Minisztérium oktatási államtitkársága értékelte az új rendszert. A dokumentum szerint „komolyabb problémák fognak mutatkozni a bevezetés további ütemeiben”, írja az [origo].

Ha mondjuk a testnevelés abszolút prioritás, minden más órát csak a tornafoglalkozások táblázatának elkészítése után igyekszünk beosztani, a fenti táblázathoz hasonlók megalkotása nem igényel akadémiai szintű kidolgozást igénylő erőfeszítést. Vegyünk egy egyszerű példát, nagyjából átlagos adottságú általános iskolával, készítsünk belőle alsós matekpéldát, vagy belépőszintű programozási feladatot.

A Háry János Fütyülője Általános Iskolában nyolc évfolyam van, évfolyamonként 3 db osztállyal. Az iskola egy sportudvarral és egy tornateremmel rendelkezik. Minden osztálynak naponta egy testnevelésórája van. Az alsó tagozat az 1-5. óra idősávot,a felső tagozat az 1-6. idősávot használhatja testnevelésórára. Készítsen beosztást, amely a lehető legkevesebb osztályteremben (alsósok) illetve folyosón (felsősök) megtartott testnevelésórát tartalmaz.

Komment 87 | Reblog! 0 |
0

Ezen a hideg-havas március tizenötödikén egy régi filmet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, azután pláne, hogy az egyik kommentelő kérdezte, hogyan lehet a történelmi ünnepeket az egészen kicsikhez is „közel hozni”, mit érdemes, mit nem elmondani belőle.

Macskássy Kati, a pár éve elhunyt kiváló filmrendező (apja, Macskássy Gyula is remek filmes volt) számos filmet készített gyerekek rajzai, elbeszélései alapján. Akkor még ismeretlen volt a digitális technika, mégis remek animációk születtek a gyerekrajzokból, a szöveget a gyerekek beszámolói adják, téma a család, a lakóhely, az iskola, a mindennapi élet.

Komment 4 | Reblog! 0 |
0

Ég veled most

Címkék: Vakmacska, Republic, Cipő, búcsú, halál

Vannak ismeretlen ismerősök, azóta pláne, hogy feltalálták a hangszalagot, a lemezt, a cd-t, a rádiót, a tévét, a netet. Sose láttuk őket, vagy csak távolról, erős fényű lámpák közt, sose beszéltünk velük, az általam kedvelteknek pedig a privát életéről se lehetett sokat tudni, te is közéjük tartoztál, fogalmam se volt, hol és hogy élsz, vagy hogy gyerekeid vannak, most olvastam csak, mikor már meghaltál, így marad már a mi kapcsolatunk, ilyen egyoldalúan.


Republic - fotó: Bognár Tünde

Mert az ügy másik oldala erős: bár ahhoz kicsit későn kezdted, hogy beleess a nagy tinikori rajongások időszakába, az másnak jutott, bár ha korábban indulsz, lehettél volna akár te is, olyan a fajtád, belefért volna. De így se lett kevés, olyan gondolatokat fogalmaztál meg-mondtál ki, olyan dolgokhoz asszisztáltál, amihez még a közeli barátok-ismerősök-rokonok közül is kevesen.

Komment 49 | Reblog! 0 |
0

Magyarország a negyedik legnagyobb növekedést érte el az Európai Unióban, a női foglalkoztatást tekintve, 2012-ben több negyedévben is, örvendett a BA-hoz is eljuttatott hivatalos közlemény a minap.  A nők minden korcsoportjában nőtt a foglalkoztatottak létszáma. Április-júniusban a 15-64 éves nők között 48 ezerrel, július-szeptemberben pedig 57 ezerrel több nő dolgozott, mint az előző év azonos időszakában. Az október-decemberi időszakot illetően 34 ezerrel többen kerültek a foglalkoztatottak közé, mint egy évvel korábban, ugyanebben az időszakban. A teljes munkaidős mellett az atipikus foglalkoztatottak arányát is sikerült növelni az említett időszakban, amely égetően fontos előrelépés a nők helyzetét tekintve, közölte Szalai Piroska, a nők munkaerő-piaci helyzetének javításáért felelős miniszteri biztos legutóbbi közleményében.

Komment 18 | Reblog! 0 |
0

Macskakávézó. Briliáns ötlet. Főleg a hozzám hasonlóaknak, akik különböző okok miatt (papagáj, hörcsög, albérlet, kisgyerek, stb.) nem tarthatnak macskát, de minden vágyuk, hogy doromboló négylábúakat simogathassanak.


veszélyben a tejeskávé

Tejet és egyéb finomságokat az asztalon hagyni nem érdemes, a tizenöt macska közül biztosan van olyan éhenkórász, aki rámozdul. A Cat Caféban jártunk.

Komment 396 | Reblog! 0 |
0

Ki az a sükebóka, aki a februári havas-latyakos-szürke Budapesten marad, amikor kétórányira szikrázó napsütés, tizennyolc fok és karnevál várja?


Svédország fölött

Az élet azóta megadta a választ: hat éve én vagyok eme sükebóka, aki a koszos-sötét Budapesten számolja a napokat a tavaszig, de valahol mindig ott lapul az a gondolat a hátsó agyamban, hogy ide nem is túl messze vannak helyek, ahol virágot árulnak az utcán, hatalmas gólyalábú alakok és dobritmusra dobáló tűzzsonglőrök várnak, de főleg száz ágra süt a nap.  Vagy sirályok vijjognak a tenger felett.

Komment 43 | Reblog! 0 |
0

A kismamák közül sokan az úgynevezett gazdasági erőszak áldozatai: partnerük lebeszéli őket, esetleg tiltja is a munkavállalásukat. Megkérdőjelezik, fillérre elszámoltatják kiadásaikat. Kényszerűen működnek közre a családi vállalkozásban. Sőt, az is előfordul, hogy bevételeik és a közös családi erőforrások felett egyáltalán nem rendelkezhetnek – állítja a Jól-Lét Alapítvány képviselője az fn.hu cikkében. A kisgyerekes anyák sikeres munkavállalása nemcsak a bevételekre, hanem a családon belüli „erőviszonyokra” is pozitívan hat, illetve hosszú távon csak a munkavállalás és önálló jövedelem biztosítja az öregkori megélhetést, illetve azt, hogy akkor sem lehetetlenül el a nő (illetve adott esetben a gyerekek) megélhetése, ha a partner elveszíti munkáját, megbetegszik-meghal, esetleg új kapcsolatra vált.

Komment 720 | Reblog! 0 |
0

Ha belegondolok, a Nagy alig volt nagyobb, mint a Kicsi most, mikor először látta. És akkor éppen tíz éve ment már, nagyjából teltházzal. Persze a gyerekelőadások szerencséjére a közönség két-három évente automatikusan megújul, de azt hiszem, ez még kevés lett volna a sikerhez.

Mit is tehetne egy bábszínházban felnőtt, előadói tehetséggel megáldott nő, alapvetően tanári végzettséggel, akit a zenész férj inkább a zenei hivatás felé terelt, ha egyszercsak több év külföldi munka után (nagy hajókkal keltünk át a ködös vizű tengeren…) ott áll édes szülőhazájában, megdöbbenve azon, hogy körülbelül semmi sem maradt ugyanolyan, mint mikor elment onnan? Kilencvenes éveket írtunk, és Zsámár Katival nagyjából ez történt. Domborodó pocakkal amúgy se túl sok helyen alkalmazták volna.

Komment 4 | Reblog! 0 |
0

Elakadt a Start-számlákon (népszerű nevén „babakötvény) lévő megtakarítások növekedési üteme, és az új számlanyitások értéke is elmarad a korábbi trend alapján számítottól – írta nemrégen az azénpénzem.hu oldal.

Vajon mi lehet a valódi ok? Úgy tűnik, szülők nem igazán lelkesednek a változásért, írja a cikk, már hogy 2012 utolsó negyedévétől kezdve már bankoknál nem, csak az államkincstárnál lehet ilyen számlát nyitni, igaz a korábbiaknál több kedvezményezett részére és némileg kedvezőbb feltételekkel. A család, rokonság egyelőre alig él ezzel a lehetőséggel.

Komment 32 | Reblog! 0 |
0

Mindig váratlan, erre nem lehet felkészülni. Nemcsak akkor nem, amikor vadidegen hang magyarázza dadogva-elfúlva a telefonban, hogy még az orvos sem tudta megállapítani, rosszul lett-e, mielőtt fékezés nélkül a kereszteződésbe hajtott, hanem akkor sem, ha a fáradt arcú főorvosnő az onkológián már két hónapja elmondta, tessék felkészülni, bármikor bekövetkezhet. Ugyanúgy hirtelen csap le, valamiféle automata mozgat bennünket, míg berohanunk a kórházba, az út mellé, a szanatóriumba, a szomszédba, ahol…aztán még valamiféle kétségbeesett reménnyel bámuljuk az üres ágyat, a műtő fölötti lámpácskát, a piszkos földet a folttal, ez nem lehet igaz, ez nem velünk történik, nem most, nem így.

'Shattered' photo (c) 2012, Pat Pilon - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Az agyunkig aztán eljut, a lelkünkig még mindig nem. Ülünk a szürke irodában, a szürke ruhás nő valami listán mutogat, szürkén koppannak a szavai egyenként, mint napok múlva a göröngyök a földre. Nézzük a gondosan felpúpozott földhányást, a precízen befalazott betonkockát a táblácskával, előregyártott mondatokból választottuk a szalagra a leginkább odaillőnek tűnőt, mi illik ide, nem illik ide semmi. Ezek itt nem mi vagyunk, nem vagyunk itt, csörgess rám, mindjárt felébredek.

Komment 438 | Reblog! 0 |
0

2013. január elsejétől egy új adókedvezmény is segíti a munka világába visszatérő anyák foglalkoztatását. A kormány munkahelyvédelmi akciótervének köszönhetően a szociális hozzájárulási adóból az anyasági ellátások folyósítását követően, vagy bizonyos esetekben a folyósítás alatt is érvényesíthetnek a foglalkoztatók adókedvezményt  az őket a munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból, tudtuk meg Ágoston Katalintól, a Deloitte adóosztályának szenior menedzserétől. A kedvezmény jóval általánosabb, mint a korábbi START kártyák által igénybe vehető kedvezmény, hosszabb ideig is érvényes, igaz, ezért „cserébe” csak a bruttó bér első 100 ezer forintjáig jár kedvezmény a munkáltató által fizetett szociális hozzájárulás („szocho”) összegéből.

Komment 11 | Reblog! 0 |
0

 „Plázázunk” a Naggyal, vagyis nyelvóra után elkutyagolunk a kockás szoknyáért, amit múlt héten vettem, de csak úgy, ha bevesznek a derekából, mostanra lett kész. Utána megígérem, körülnézhet a Játékszigetben, azonban azt meg kéne előbb találni, mindketten úgy emlékszünk, a földszint egyik szélén van, csak épp sehogy se találjuk, elvitte a cica vagy valami felújítás-elköltözés áldozata. Kocogunk hát szorgosan a kirakatok előtt, hátha mégis meglelnénk, eközben óhatatlanul nézelődünk, van például jópár divatos fehérnemű-üzlet itt, a közelgő Valentin-nap tiszteletére jól meg is rakták őket csábítónak gondolt fehérneműcsodákkal, a nőknek leginkább a barbihercegnős vagy a dominakosztümre hajazó darabokat kínálják, megtoldva a pornófilmek gyakori kellékével, a harisnyakötővel is, míg a férfiaknak szánt darabok általában szívecskékkel vagy piros szájakkal dekorált alsógatyákból állnak.

'310120083872' photo (c) 2008, Paul-in-London - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

A harmadik ilyen előtt már nem bírom ki, rábökök egy különösen pirosszívecskés példányra, és megkérdezem a Nagyot: el bírnád apádat képzelni egy ilyenben? Még végére sem érek a kérdésnek, máris kitör belőlünk a vinnyogó, parttalan, fuldokló röhögés. Ha a gyerek történetesen az apjával megy, gondolom ugyanígy visítanának-kacarásznának, ha engem képzelnének el harisnyakötőben, esetleg piros tüllel szegett fekete tangában, nyuszipompommal díszítve.

Komment 34 | Reblog! 0 |
0

Úgy szeretnék macskát! Érdekes módon ezzel a mondattal nem a lányaim nyúznak, bennem fordul meg időnként a gondolat, hogy befogadjunk a családba egy szőrös házibarátot. Tulajdonképpen legalább harminc éve vágyom cicára.

macskusz

Aztán úgy alakult, hogy jött papagáj, csincsillák, csíkos fűegér, tengerimalac, leguán, halak, kacagógerlék, és egyéb állatfajták. A macska eddig kimaradt. Bár nemrég majdnem hazahoztam egy macseszt, de végül győzött a józan eszem: a főbérlő nem hiszem, hogy örülne macskának a lakásban, és a 25 éves, vén papagájomnak sem macska általi halált szántam (és nem is szívinfarktusban szeretném, ha elhunyna). Viszont mivel kiműveltem magam a témában, és a legjobb személyes tapasztalat nélkül okoskodni, ezért most megosztom a hasznos tippeket macska és gyerek témakörben. Akinek pedig van saját tapasztalata, hozzáfűznivalója, bátran egészítse ki kommentben.

Komment 94 | Reblog! 0 |
0

Szülői értekezlet. Tizenöt megfáradt szülő kucorog a mini székeken, szinte látom a fejük fölötti gondolatbuborékban többek között a „Mit fogok ma főzni, ha sokáig tart az értekezlet és későn érek haza?”, a „Basszus, a macskát reggel elfelejtettem kiengedni!”, és a „Vajon hol vette az a barna hajú anyuka azt a szép nyakláncot?” mondatokat.

szülői értekezlet

Félig csukott fülekkel, kötelességtudóan tűrjük a hosszas felsorolást programokról (amiket úgyis be fognak írni az üzenőbe), a különböző átlagokat (mindenki tudja a saját gyerekéét, a többieké meg csak arra jó, hogy lehessen bezzegelni vagy szégyenkezni, ha eltér a sajátunkétól), megtudjuk, hogy a gyerekek már milyen jól viselkednek az ebédlőben, hogy olykor álmodoznak órán (hát, ha unalmas az óra), hogy gyakran nincs kész a lecke, hogy milyen különfoglalkozásokra járnak az egyes gyerekek, és hogy ki hozza a sütit és a szörpöt a farsangra. Akár szappanopera is lehetne az egész. Csak épp én nem szeretem a szappanoperákat.

Komment 70 | Reblog! 0 |
0

A katonáknak végülis igaza van. Kár, hogy én nagyon nem szeretem a katonásdit. Nemcsak a lövészetet meg a menetelést, de az egyenruhát és a katonás rendet meg a napirendet sem.  Pedig megvan a jó oka - ha két perced van elindulni, nem árt, ha meghatározott rendben van odakészítve a hiánytalan menetfelszerelés. Ha nincs ott, akkor téped a hajad gatyában,  jól lebombáz az ellenség.  A katonás rend és a beosztott, előre tervezett aprólékos napirend hatékony és értelmes. Kár, hogy utálom.

Komolyan, fogalmam sincs, hogy csinálják a menedzserfeleségek, vagy a többgyerekes egyedülálló szülők. Főleg az utóbbiak, hiszen a menedzserléthez menedzserfizetés is tartozik, és pénzen azért meg lehet dolgokat venni, ha te nem bírod már megcsinálni. De hogy csinálják az egyedülálló szülők évekig, akiket általában a pénz és a lelkes önkéntes segítők hada sem vet fel? Fogalmam sincs.

Komment 261 | Reblog! 0 |
0

Év elején még csak lopakodott. Jöttek a hírek furcsa iskolaigazgató-váltásokról és az azt követő, időnként szélsőséges reakciókról. Szülői döbbenetekről, mikor kiderült, a korábban neves szakiskolában épp a szakmai felkészítéssel lesz a gond, ha a diákok a korábban használt helyszínre legfeljebb önerőből tudnak eljutni, a frissen hozott osztályfőnöknek lövése sincs a szakterületről, a kollégiumban pedig 7 gyerekre jut egy darab szekrény.  Aztán jöttek a hírek, hogy aki nem spájzolt be krétát, tisztítószert, nem kért a szülőtől vécépapírt vagy fénymásolópapírt, az januárban bajba kerülhetett, mert a frissen szervezett állami mamutnak még nincsenek megfelelő eljárásai a helyzet kezelésére, hiányoznak a megfelelő hatáskörök, dokumentumok, szerződések és szabályzatok, meg olyasvalakit se nagyon találni, aki megbízható információkat képes adni. Mostanra már ott áll a helyzet, hogy a pedagógus-szakszervezet belengette a februári többnapos sztrájkot. Jól nézünk ki.

Komment 280 | Reblog! 0 |
0

Közeledik az influenzajárvány, adták hírül mint szokásos, szerintem ez a hír bent van minden szerkesztő gyorstárában, pár adatot kicserél benne (évszám, A vagy B vírus, Lengyelországban vagy Nagy-Britanniában virulens különlegesen ez évben, terhes anya vagy 5 éves került kórházba komplikációval) és már lövi is kifelé. Mi se maradunk le: idén ti hogy álltok hozzá, védekeztek-e valamivel, és mivel?

'Ginger Lemon Tea' photo (c) 2010, sushi♥ina - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Komment 41 | Reblog! 0 |
0

Érdekes poszttal állt ismét elő a Kiszámoló blog: gyerekeink pénzügyi neveléséről, amit szerinte már hároméves kortól el lehet kezdeni, már csak azért is, mert ebben a korban még általában hallgatnak ránk, míg egy tinédzserről már hajlamos leperegni a mondandónk, és kortársai általában jobban irányítják a véleményét, tetteit, mint a szülői útmutatás.

Nem is ez az annyira érdekes (bár erről is lehet vitatkozni, a gyerekek számfogalma ugyanis szép fokozatosan alakul ki, óvodában általában csak az „ötös számkörben” végeznek műveleteket, még ha mindenki ismer is egy-egy kivételt, aki pl. vidáman játszik az ezreseket is tologató „Hotel” társasjátékkal öt-hat évesen), hanem az, hogy Kiszámoló szerint idejében kezdjük el a gyereket a „pénzkeresére” is szoktatni, méghozzá nem is a suliban már megismert „papírgyűjtés, kézműves vásár, jótékony célú előadás” tárgykörében, hanem a családon belül, ahol egyszerű vagy kevésbé egyszerű otthoni feladatokkal kereshet a gyerek pénzt – az előre megállapodott zsebpénzen felül. Amit aztán - figyelem! - saját célokra ÉS adakozásra lehet és érdemes költeni.

Komment 56 | Reblog! 0 |
0

Rakétafélék pukkannak az éjjeli ködben, Nagy meg az apja kimentek az utcára megnézni, miközben a macskám a kanapé mögé menekül ugyanez elől, pedig itt bent a szobában még a hagyományos és ingyenes módon sem pukkantott senki.  Pukkantások és köd, így végződik az idei év.

'Fireworks' photo (c) 2008, bayasaa - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Ami azt illeti, 2012-t a statisztikai átlagnak megfelelően értékeltem: minden felmérés azt szokta kihozni, a megkérdezettek saját vagy vállalkozásuk helyzetét valamivel pozitívabban értékelik, mint az úgynevezett Nagy Egészet. Én se vagyok kivétel: bár egzisztenciális helyzetem ez évben nyilván sokakhoz hasonlóan úgy alakult, hogy simán alakíthattam volna Manfredot, a mamutot a Jégkorszak 2-ből, ahol folyton megnyílt alatta valami szilárdnak vélt talaj, vagy valami meredek csúszdán csúszott váratlanul a jó ég tudja, hová, de végül valahogy megúszta. Örülhettem: én meg még pár szerencsés legalább nem a motkány szerepét kaptuk, aki még az egy nyomorú makkról is lecsúszik.

Mert a nagy egész, hát az nem valami biztató. Az év legdöbbenetesebb képe a karácsonyi éhségsor volt a Blaha Lujza téren: itt történik, karnyújtásnyira, mégis nehéz elhinni, hogy pont most, pont velünk, és nem valamiféle Dickens-regényből forgatnak épp filmet.

Komment 38 | Reblog! 0 |
0

Mottó: „Szerda ablakában
           csütörtök ül,
           és ordít
           csütörtökül.”

Minden szülő életében eljön a pillanat, amikor a gyermek este félnyolckor bevallja, a három napja feladott házi feladat sajna nem készült el, bár holnapra határidős. Na ugyan mi lenne az, kérdezzük lazán, pár összeadás, nyelvtani feladvány, esetleg csicsás rajz a karácsonyról, miaznekünk.

Verset kell írni.

Mivan?

Nagy kedvvel és lelkesedéssel írogatok ugyan, de negyvenegynéhány éve szigorúan prózában, talán három-négy alkalmat kivéve, ebből is általában hajmeresztő kecskerímek jöttek ki, szürreális témákkal. Hajaj. Apja se tud segíteni, momentán csak a Fradi B-közép rímes szövegei jutnak az eszébe, elképzelem a tanító néni arcát. Viszont azonmód előkeresem esti mesének Lázár Ervin Költői versenyét, ej, tyúkapó, miakőkend, a gyerekeim közönségdíját amúgy Aromo Bálomböki bag u fan kezdetűje nyeri, azt háromszor kell egymás után röhögéstől fulladozva felolvasni. Verset azonban egyelőre nem írunk, pedig még a Friss tintából is utána dobunk pár kortárs művet. Az ihlet azonban továbbra is nyilván valami közeli kocsmában iddogál és magasról tesz ránk.

Komment 44 | Reblog! 0 |
0

Csoffadt, mondta a Nagy, illetve ő nem azt mondta, csak hogy kicsi, de olyan arckifejezéssel, hogy lesírt róla, mi ez a satnyaság, bár azt már nagy ló korában tudhatná, hogy összecsomagolva mind összecsukott férfiesernyőre hasonlít. Csoffadt hát csoffadt, átkoztam a konyhában a fogyasztói társadalmat, nagyobbat, drágábbat, mittomén milyenebbet, mintha azon múlna, lesznek itt még viták pár év múlva, hogy mit kéne megvenni azért, hogy meglegyen a látszat, a menőzés, vagy az áramvonalas életvitel. Csak azt nem értem, az öreganyja negyvencentis műfenyőjét akkor miért díszíti akkora lelkesedéssel mióta megvan, az se ér a plafonig, legfeljebb ha rárakom egy festőlétrára. Viszont a Csoffadtnál kétszer nagyobb példányok már nagyjából egy tank benzin árát nyaldossák, viszont a tank benzinnel ellentétben nem visznek el sehova, sőt, ha rájuk ülnék, még szúrnának is veszettül.

Komment 217 | Reblog! 0 |
0

Biztosan van, aki soha, semmilyen körülmények között nem ad sült krumplit és egyéb fagyasztott ételeket a gyereknek, de abban is biztos vagyok, hogy a legtöbbünk került már olyan helyzetbe, amikor moströgtönazonnal kellett ételt varázsolni a gyerek elé. Ilyenkor – némi bűntudattal fűszerezve – elővesszük a mirelit sült krumplit, a panírozott dinókat, az olajat és a fritőzt/serpenyőt, és kisütünk egy adagot az éhes szájaknak. Próbálunk szemet hunyni afelett, hogy az étel tocsog az olajtól, még akkor is, ha megpróbáltuk felitatni a fölösleges zsiradékot.


sült krumpli olaj nélkül

A sült krumpli rengeteg gyerek kedvence, a mieinknek is, ám van pár kellemetlen mellékhatása: a forró olajban sülő bármi nehéz szaga megüli a konyhát vagy a lakást, egy méretes fritőz takarítása meglehetős rémálom - a szerkezete miatt általában nem lehet szétszedni, egészben pedig vízbe meríteni nem ajánlott. Fritőzből, serpenyőből kiönteni is művészet a már elhasznált zsiradékot, nálunk rendszeresen landol a konyhakövön némi nehezen letakarítható mennyiség. Ráadásul akkor még ott a következő gond: mi legyen a használt olajjal? Egy idő után nem egészséges újra sütni vele, ha pedig sokáig áll, elkezd romlani-büdösödni is. Ha viszont nincs használt sütőolaj, akkor probléma sincs – nyilván ezért kísérleteznek a zsiradékmentes sütéssel az innovátorok, és így alkották meg az AirFryert, amit a Philipstől kaptunk tesztelésre.

Komment 128 | Reblog! 0 |
0

A diákok napok óta tiltakoznak. Tüntetések, flashmobok, felvonulások útján hallatják a hangjukat. Lassan melléjük álltak az oktatás felnőtt szereplői is. A Magyar Rektori Konferencia, a HÖOK, a HaHa, az Oktatói Hálózat, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, a Pedagógusok Szakszervezete és a Felsőoktatásban Dolgozók Szakszervezete hétfőn megalakították a Felsőoktatási Egyeztető Fórumot.

 

A szervezetek úgy vélik súlyos válságba jutott Magyarországon a köz- és a felsőoktatás, ezért megállapodtak abban, hogy konkretizálják és közösen támogatják a tiltakozó diákok követeléseit. A listát tegnap este a diákok be akarták olvastatni a (köz)rádióban is.

A diákok átfogó oktatási reformot követelnek. Követelik a felsőoktatásban legalább 44 000 államilag finanszírozott hely biztosítását, a forráskivonás azonnali leállítását, a hallgatói szerződés intézményének azonnali eltörlését, az egyetemi autonómia tiszteletben tartását, továbbá a szociálisan hátrányos helyzetűek felsőoktatásba történő bejutásának biztosítását.

A megmozdulások résztvevői szerdára általános sztrájkot kezdeményeztek a köz- és felsőoktatásban.

Komment 98 | Reblog! 0 |
0

Ez a poszt nem azért íródott, mert enyhén kitoltak velünk – már megint, a képünkön szétkenődő matéria mintha sokadjára jönne ugyanonnan, de ezért nem érdemes posztot írni, hozzáírom a  hosszú listához, a problémát pedig egyelőre besorolom a „rossz, ámde megoldható” dolgok közé, ennyi. A mi magánéletünket tekintve, de a dolog üzenete attól tartok, ennél sokkal súlyosabb.

December hatodikán rövid szülői értekezletet hirdettek a Mikulás érkezése előtt a bölcsinkben, ami tulajdonképpen egy családi napközi, itt a baj. Mikuláscsomag, baszki, a helyi újság már megszellőztette, a helyi önkormányzat alighanem szerződést bont a családi napközik többségével vagy mindegyikével, ehhez képest még megkönnyebbülést is jelenthetett, hogy csak június 30. után érvényes az a verzió, hogy vagy fizetsz saccperkábé hatvanöt-hetvenezer forintot a szolgáltatásért egy hónapra, vagy viszed a gyereket ahova tudod, mert az önkományzati támogatott helyek onnantól megszűnnek. Köztük a miénk. Még jó, hogy nem január elsejétől.

Komment 138 | Reblog! 0 |
0

Ha eluntuk a rózsaszín pónikat, a versenyautókat, a színesceruza-készletekből is fölöspéldányok halmozódnak a lakásban, a gyurmát pedig épp most vakartuk ki a kedvenc kosztümünkből, akkor általában vagy a társasjátékok, vagy a logikai játékok, esetleg a könyvek közül szemezgetnénk valami jó ajándékot - ám ezeknél néha nehezebb elsőre megítélni, melyik korosztály játszik velük szívesen. Tesztünkben egy társas és egy nemtársas, de gondolkodásra késztető játékot mutatunk be.

Komment 5 | Reblog! 0 |
0

Cavintont a Mikulásnak!

Címkék: Vakmacska, Mikulás

A Mikulás elmúlt száz éves, hosszú fehér ősz szakálla van, tehát igen-igen öreg, nyilván vérnyomáscsökkentőt és vízhajtót szed, két bevetés közt valahol Hajdúszoboszlón áztatja magát piros gatyában, néha meglazul a műfogsora, valamint enyhén szenilis. Ezen morfondírozom, amikor már harmadszor csattogok át papucsban a havas udvaron, hátha rájövök végre, a nyilván aggkori elmegyengülésben szenvedő Mikulás hová dugott el két rózsaszínű lovat, aminek holnap reggelre a Nagy csizmájában kéne landolnia.

'Santa Claus in the parade' photo (c) 2010, Jelly Belly Candy Company - license: http://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.0/

Komment 33 | Reblog! 0 |
0

Egyelőre ma ragyogó napsütés van, eddig nem emlékszem olyan napra, amikor hosszabb kint tartózkodás után lefagyott volna az orrom, a kezem vagy a lábam. Szóval nincs baj, amíg nincs baj… mégis minden héten olvashatom, hogy van, ahol így is baj van.

A múlt heti termés a Magyar Narancs beszámolója a battonyai szegényekről. Nesze neked, keresztényi családeszmény, csesszétek meg, vicsorgom, mikor olvasom, hogy sokan kénytelenek elválni, vagy ha arra nem telik, különélési megállapodást kötni akár 4-5 közös gyerek mellett is, különben csak az egyik szülő jogosulhat közmunkára, és az érte járó irtózatos mennyiségű 47 ezres juttatásra – amíg egyáltalán van közmunka, mert november végétől nincsen az sem. Ingatlant arrafelé eladni nincs kinek, ára sincs, ott ülnek hát az ottfelejtettek értelmes tevékenység és valódi lehetőségek híján, ha jön a hideg, eltüzelik a feleslegesnek ítélt bútort, a nyári ruhákat, a gyerek füzeteit, a gyerekek meg beleszületnek-belenőnek abba, hogy lassan már elképzelés sincs, hogy is kéne ezt jobban csinálni, és főleg miből.

Komment 211 | Reblog! 0 |
0

Anyaméhben birkóznak az ikrek

Címkék: Vakmacska, videó, ikrek, MRI

A Reuters is beszámolt arról az orvosi újdonságról, amelyben egy nagy felbontású MRI segítségével az orvos, sőt a gyermeket váró nő is pontosabb képet kaphat a magzat méhen belüli életéről, ikrek esetén arról is tájékoztat, hogyan helyezkednek el, hogyan mozognak és hogyan viszonyulnak egymáshoz a viszonylag szűk térben. „Részleteket egy normál ultrahangos vizsgálat során is láthattam, de az egészet így egyben még soha” – nyilatkozta az egyik vizsgált londoni hölgy.

A képalkotás során sok apró, nagy felbontással készült részletet helyez a program egymásra, így alakul ki a teljes kép. A rendszer fejlesztése többek közt egyes rendellenességek jobb vizsgálata és kezelhetősége érdekében történik, például amikor ikerterhesség során az egyik magzat a kapcsolt köldökzsinóron át sokkal több vérhez és tápanyaghoz jut, mint társa, aki ezért elmaradhat a fejlődésben,de szélsőséges esetben a probléma mindkettejük halálát is okozhatja. Az új eljárás tehát elsősorban nem a még élvezetesebb „babamozi” előállítását célozta, hanem fontos ismeretekre tehet általa szert a vizsgáló-kezelő orvos.

Vakmacska

Komment 8 | Reblog! 0 |
0

A Halloween tökfaragásostul, beöltözőstül leginkább a gyerekek fantáziáját mozdítja meg. Mi felnőttek meg először idegennek érezzük az egészet, aztán még az is lehet, magával ragad a hangulata, főleg ha ők lelkesen faragnak-lóbálnak-visítoznak a novemberi ködben. Mitagadás, a tökök élénk narancssárgája igencsak elkél a rongyos naptalan szürkeségben, a köd meg direkte arra való, hogy valami kiskorú lepedőt a fejére húzva csujogasson benne.

Nem tudom, pár lelkes ember érdeme-e, vagy a válságra fogjam, miszerint nincs sok pénz fizetős szórakozásokra, de itt a környéken mintha szaporodnának az önköltséges-ingyenes jópofa kezdeményezések, garázsvásár, sport, kultúr. A tökfaragó délután például pénteken a helyi könyvtárba költözött, szombat délután meg a helyi műemléképületbe, a kőbányai csősztoronyba, van csinos kerthelyisége is, az isten is tökfaragó-színező-gesztenyeguszti készítő helynek teremtette, ahol mellesleg forralt bort, gyümölcsteát, sült gesztenyét meg sütőtökkrémlevest lehet kapni.

Komment 11 | Reblog! 0 |
0

Az oktatási államtitkárságon a napokban elkészült nyelvoktatási stratégia nem hagy sok választást a szülőknek, írja az [origo] ma megjelent cikke, se azt illetően, mikor kezdjenek idegen nyelven tanulni, se azt, hogy melyiket. Az [origo] birtokába jutott dokumentum szerint az idegen nyelv oktatása mindenhol az általános iskola negyedik osztályában indul majd, és csak az angol és a német között lehet választani. Ráadásul az államtitkárságnak jelenleg az a véleménye, hogy a némettel kéne kezdeni, „mert az nehezebb”. Hm, felettébb tudományos.

Komment 225 | Reblog! 0 |
0

Talán féléves volt a fiam, ballagtam koradélután hazafelé a babakocsit tolva a parkból, a világ kellően kikerekedve zünnyögött körülöttem a nyárvégi napsütésben, de eszembe jutott, hogy akkor volna igazán kerek, ha most például megvolna a nagyanyám, megbeszélném vele, ő tenne-e cukrot a szilvalekvárba, mennyi ideig szoptatott, és mit használt a mai pelenkák helyett.  Aztán vállat vontam, elvégre én akartam tizenéve, hogy ne legyenek többé hangok a fejemben, de úgy érzem, ha nagyanyámnak lesz mondanivalója számomra, megtalálja ő a módját és üzen.

Üzent.

A délutáni alvás hosszúra sikerült, kimentem a „kisháznak” nevezett melléképületbe, ahol permanens kosz és rendetlenség fogad általában, és néha nem is tudom, mit hová is tettünk éppen. A csukható fehér szekrényben viszont úgy emlékszem, régebbi gyerekjátékok vannak, amikből talán néhány épp jó lesz a Kicsinek. Kinyitom, igen, itt a holdacskás tükör, a húzós kisvonat, a keljfeljancsis Micimackó, ezek jók lesznek nemsokára. De mi is van az alsó rekeszben, ott is játék? Kinyitom, látom, anyám rakott ide egy csomó régi holmit, iskolai feljegyzések, tanmenetek, még régi tollak-írószerek-vonalzók is akadnak. Csuknám is vissza, ám egy nejlonba zárt papírcsomag önállósítja magát, lecsúszik a kupac tetejéről, és elém ömlik a teljes tartalma.

Nagyanyám levelei, a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évekből.

Komment 27 | Reblog! 0 |
0

Talán egy-másfél  hete csapódott be a BA postaládájába egy levél, amelynek láthatóan jó szándékú írója „magyarázta a bizonyítványt” az iskolák államosításával, a NAT-tal, a kerettantervekkel és miegymással kapcsolatban, talán egyenesen a Hivatal képviselője, bár magánemberként. Elolvastam én becsülettel, de bevallom, egy kicsivel se lettem tőle nyugodtabb, se szülőként, se felelős állampolgárként. Pedig pedagógus nem is vagyok, akkor aggódnék csak igazán.

Egyenes betűkkel a kapott szöveg (nem adtam hozzá és nem vettem el belőle), dőlttel meg ami Vakmacskának eszébe jutott róla, illetve amit olvasott nála valamivel tájékozottabb oktatáspolitikai szakértők tollából a témával kapcsolatban. Vegyetek egy mély levegőt: egy irtózatosan hosszú iromány következik. Nem én írtam, én csak kommenteltem hozzá, bár tény, nem keveset. Az egyéni rémtörténeteket pedig kihagytam - ezek attól tartok, külön posztot érdemelnek majd.

Komment 120 | Reblog! 0 |
0

Valahol olvastam, hogy a történelem nem más, mint egy nagy rakás sztori, felfűzve egy gusztustalan hosszú pertlire. A sztorik egy részét igyekszünk továbbadni a gyerekeinknek - ha ugyan érdekli őket, és ha értenek valamit belőle.

Egyszer régen, nagyon régen
Amikor még tévé se volt
A fényképész egy nagy dobozzal
Házról házra vándorolt

Egy szép napon az udvarunkba
szakállas bácsi érkezett
Bebújt a nagy doboz mögé
és fényképeket készített

Látod, ezen a régi képen
a nagymama is még kisleány
Kíváncsi szemmel néz előre
kiláncszázötvenhat nyarán

Salalla-lalla salalla-lalla
Te sem maradsz örökké gyerek
Salalla-lalla salalla-lalla
Őrizd meg a fényképeket

Anya, mesélj valamit.

Itt a fürdőszobában?  Vizes lesz a könyv.

Nem, nem úgy, hanem csak fejből, mondjuk hogy neked milyen volt gyerekkorodban ez meg az. Mint ahogy a Mami is néha szokta.

Na jó, a Mamival nem lehet versenyezni, az ő gyerekkora akkor se lehetne itt és most egzotikusabb, ha Tanganyikán vagy a Tűzföldön töltötte volna, a Mami a harmincas évek végén született, és a ráadásul tanyán, állatok közt töltött gyerekkorába belepancsolt például a második világháború, tizennyolc évesen meg épp leérettségizett, hogy kezdő tanítóként rögtön szembejöjjön 1956, szóval a Mami emlékeivel  nem lehet versenyezni, de ami azt illeti, van pár dolog, ami a lányom felől nézve igencsak egzotikus és nehezen beemelhető az én gyerekkoromból is.

Komment 21 | Reblog! 0 |
0

A munkánk előbb fogy el, mint mi

Címkék: Vakmacska, munka

Szél ellen nem érdemes, mondja a régi bölcsesség, kérdés, mit tekintünk szélnek.  Volt mostanában néhány olyan tanulmány, bölcs könyv, ami arra hívta fel a figyelmemet, hogy átmenetinek tűnő „zavaró jelenségek” valójában már évtizedek óta tartanak, csak most kezd láthatóvá válni a hatásuk, és ahelyett, hogy megpróbálnánk a lehetetlent, tehát eltéríteni ezeket, inkább azon kéne törni a fejünket, hogy hogyan lehet ezekkel elviselhető módon együtt létezni.  

A mélyben rejlő, lassú, mindenre kiterjedő és kérlelhetetlen folyamatokat meg vagy átmenetinek tekintik, vagy helyi sajátosságnak, vagy észre sem veszik őket, miközben ezek csendesen, de feltartóztathatatlanul változtatják meg az életünket.  A legtöbb befolyásolásra alkalmas erő viszont egyelőre úgy tűnik, vagy a megváltoztathatatlant akarja nagy erőkkel módosítani, vagy Pató Pálként szemléli, ahogy lassan eltűnik a tető a feje fölül. Sajnos az általam olvasott bölcs emberek beismerik, hogy könnyebb megmászni a Himaláját, mint a belénk rögzült gondolkodási és viselkedési sémáktól eltérni.

Komment 161 | Reblog! 0 |
0

Voltam a minap egy informatikai konferencián. Megfordulok efféle helyeken már sok-sok éve, a technológia az szédületesen fejlődik, egyre újabb és újabb ágakat bogazik, néhány dolog egyszerűből bonyolulttá vált néhány év alatt, egy dolog viszont az istennek sem akar változni ezeken a konfikon.

A hostessek 100 százaléka nő. A konferenciák résztvevői? Háááát, ha jóindulatúan számolom, egy a harmincból. De inkább egy az ötvenből. És azok közt is kevés a fiatal.

Az előadók közt egyetlen nő sincs, két nap alatt. Lányok, nem szeretitek az informatikát?

Komment 184 | Reblog! 0 |
0

'Lewis and his break ' photo (c) 2007, Andrew King - license: http://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.0/Tanév végén a Nagy eltörte a kezét az iskolában. Kellett nekik lyukasórán Adj király, katonát játékot játszani a betonyon, és kellett neki megpróbálni áttörni a két fiú által alkotott láncon. Azok meg utolsó pillanatban jófejségből átengedték, csak a lendülettől persze arcravágódott. Végülis, kommentálta az apja, örüljünk hogy műteni nem kellett. Gipsz, újabbgipsz (az első sajna nem sikerült), mégújabbgipsz, mert az utolsó csak a körkörös. Tornafelmentés, kontroll, ennyivel megúsztuk, csendben megjegyzem, a magyar gyerekegészségügy jól vizsgázott, bár a második alkalommal ültek az apjával a váróban, mint varjú az ágon, de tisztességgel, figyelemmel, türelemmel, empátiával ellátták, örüljünk annak is.

Akkor megkérdeztem az iskolát, van-e csoportos balesetbiztosítás. Hááát, ha nem fizettem az év elején osztogatott önkéntesen köthetőt, akkor talán nincs. Márpedig nem kötöttem, nálunk a gyerek a lakás tartozéka, márhogy a balesetbiztosítás a lakásbiztosításban van benne (nem röhög! a porcelán medve mellett lehet nyilván szerepeltetni a vagyonlistában….), rövid telefonbeszélgetés után küldöm a kért iratokat elektronikusan, welcome to huszonegyedik század.

Aztán vártunk. Váááártunk. Váááááártunk, mint a Nagy Bandó a nyolcvanas években a lakáskiutalásra. Aztán már anyáááázni kezdtem, elővettem a nanahülyéskedj-szakmaialapontudomafogyasztóvédelmet-nyolcezerért-küldjem-rátok-a-felügyeletet modoromat, megjegyezve, hogy mi lenne, ha egy kétmilliós tetőkárom lenne, azt is ilyen sürgősen intéznék? Talán elgondolkodom akkor a szolgáltatóváltáson…. Ez végre hatott, először elrebegték, hogy az egyik doksi hiányzik (csak háromszor kérdeztem rá korábban, hogy megvan-e minden, birkák), aztán bónuszként az ügyintéző megkérdezte, hogy ugye az Allianztól a kötelezőt meg tetszett már kapni?

Mitetszett? Milyenkötelezőt?

Komment 33 | Reblog! 0 |
0

Lópikula van itt, nem baby boom, kommentálta a  Portfolio.hu ma a KSH megjelent statisztikai jelentését.  Nyár óta a korábban enyhén  emelkedő születésszám is megtorpant,  viszont többen haltak meg például márciusban (influenza?) vagy júliusban (hőség?), mint tavaly.

Az előzetes adatok szerint 2012 első hét hónapjában több gyermek született, de a halálozások száma is emelkedett az előző év azonos időszakához képest, idézik a szerzők. A születésszám az év első öt hónapjában meghaladta az előző évit, júniusban és júliusban viszont az emelkedő irányzat megtorpant, és 1,4 százalékkal kevesebb újszülött jött világra, mint az előző év azonos hónapjaiban. A folyamat meglehetősen határozott, hiszen ebben az évtizedben csak egyszer volt olyan júliusunk, nahátnahát, épp 2010-ben, amikor kevesebb gyerek született, mint az idén.   

Komment 7 | Reblog! 0 |
0

Tavaly nyár elején vendégeskedett nálunk egy kiskutya. Hogy nem lett állandó családtag, az főleg az én vehemens ellenállásomon múlott – minden állatimádatom ellenére közöltem, hogy az épp csak járni megtanult, de heves vérmérsékletűnek megismert Kicsi és az átlagon felül játékos kutyakölyök (puli volt a szentem) interakcióiban hm, nem kevés kockázatot látok, aminek kivédését nem vállalom, meg különben is, kell a fenének még egy csecsemő, miközben a család többi tagja alig van itthon.

'Noah dort' photo (c) 2012, Maëka Alexis - license: http://creativecommons.org/licenses/by-nd/2.0/

A kiskutyát végül a Konyhakert melletti szomszédok fogadták örökbe, körülbelül valóban annyi figyelmet szentelve neki, mint egy kisgyereknek – ki is követelte. Egy dologban azonban a kutyakölyök messze felülmúlta az embergyerekeket. Ha elfáradt, nem kezdett el építőkockákat hajigálni, üvöltve követelni a harmadik túrórudit, nem kezdeményezett verekedést a testvérével, nem ordította már ő sem tudja mire artikulálatlan hangon, hogy nemakarooooom. Ezt a fiam csinálta, amire nagymami-apja is csak azt mondta, fáradt, altasd már el. A kiskutya viszont, ha elfáradt, szépen karikába gömbölyödött a lábtörlőn, és minden faxni nélkül elaludt, nem kellett neki esti mese, nem tologattuk babakocsiban, nem ringattuk fel-alá a nappaliban, nem helyeztünk kilátásba életveszélyes fenyegetéseket, ha nem fekszik vissza rögtön és nem csukja be a szemét.

Komment 86 | Reblog! 0 |
0

„Pocsék dolog, de úgy érezzük, szerény kis eszközeinkkel mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy az állam nagy szőrös mancsát kinyújtotta a babakötvényért”, írta bejegyzésében a nemrég a HVG-re költözött azenpenzem blog, majd így folytatja:  "A honlapunk tavaly októberben indult, és az egyik első cikkeink között kezdtük el népszerűsíteni a gyerek nagykorúságára a megtakarítást. Sokan fel is kapták ezt akkor. Az államkincstár adatai is szép növekedést jeleztek. Mostanra minden második babának nyitottak a szülők Start számlát (korábban az arány 30 százalék alatti volt).

Kár persze az önostorozás, hiszen ha nem lenne a feneketlen állami étvágy, akkor aligha „államosították” volna a Start-számlákat. A helyzet egyébként szeptember végétől, hogy a bankok a náluk levő számlákat megtarthatják, de újonnan már csak a kincstárnál lehet ilyent nyitni. Amennyiben pedig valaki váltani akarna (mert pl. elégedetlen a bankjánál levő kamattal), csak az államnál köthet ki. Most három hét alatt lehetne másik bankhoz menni.

Komment 22 | Reblog! 0 |
0

Ismét nem unatkozik majd az, aki valamilyen programra szeretne benevezni e hétvégén. Kánikula már nem lesz, lesz viszont Kulturális Örökség-hétvége, amikor mindenféle máskor lezárt épületcsodát lehet megtekinteni, víztornyok és minisztériumok, máskor elzárt múzeumi ritkaságok, ipartörténeti érdekességek vagy „csak” százvalahány éves, érdekes házak várják a látogatókat, talán ismét el lehet jutni a Sándor-palotába, a rendőrségi székházba és más, akár gyerekek számára is érdekes helyre is.  A helyszínek teljes listája itt tekinthető meg.

Többek közt ingyenesen lesz látogatható a hét végén a Közlekedési Múzeum gépjármű raktára. A Kulturális Örökség Napjai alkalmából szeptember 15-én, szombaton 10 és 14 óra között ingyenesen lehet megtekinteni a raktárban tárolt és restaurálásra váró autóritkaságokat.

A látogató nemcsak megtekintheti a járműveket, de felújítási javaslatot is adhat a szakvezetőknek, a muzeológusoknak, illetve a restaurátoroknak.

A Közlekedési Múzeumban a múzeum járműgyűjteményének csak kis része látható, nagyobb hányaduk restaurálásra vár, vagy egyszerűen a kiállító tér sajátosságai miatt nem állítható ki. A raktárban őrzött járműveket szakkiállításokon, ideiglenes kiállításokon, illetve e napon láthatja csak a nagyközönség.

A rendezvény ideje: 2012. szeptember 15, szombat, 10-14 óra, helyszíne: XIV. kerület, Tatai út 13. (Vigyázat, nem azonos a szintén a Tatai úton lévő Vasúttörténeti Parkkal!)

Komment 5 | Reblog! 0 |
0

Komolyan üzenem minden sorstársnak: ragadjatok meg minden lehetőséget arra, hogy a gyerekneveléssel töltött évek utáni pályaújrakezdéskori arcraállást elkerüljétek, vagy legalábbis ne lépegető exkavátorral ássanak ki benneteket utána a földből.  Némi rákészüléssel  ugyanis elkerülhető, hogy egyszerű információhiány miatt bukjatok egy rakás pénzt, vagy egy remek lehetőséget. Az információ pénz. Az információ hatalom.

Magyarországon ma 10 százalék felett van a munkanélküliség. Az átlagos munkanélküli körülbelül 18 hónap alatt talál állást, viszont csak három hónapig kap bármilyen munkanélküli-segélyt , utána maximum közmunkára van lehetőség.  A kisgyerekes anyák nem mindenhol tartoznak a munkáltatók kedvencei közé, nehézségekbe ütközhet a gyerek nappali elhelyezése is, főleg ha utolsó pillanatban, naprakész információk nélkül kezdünk el rohangálni állás vagy férőhely után. A buktatók kivédésének egyik legfontosabb kulcsa viszont az idő. Ha időben tudod, tervezel és lépsz, akár a bajok fele is elkerülhető.

Komment 9 | Reblog! 0 |
0

Ti mit csináltok hétvégén? Én a kőbányai babaruhabörzén fogok babaruhát, szoptatós könyveket, játszószőnyeget és miegyebet árulni délelőtt, gyertek és vegyetek lomokat tőlem vagy bárki mástól, vagy nézzétek meg a gyerekprogramokat. De ha mégsem a négy fal közt töltenétek a napsütésesnek ígérkező hétvégét, akkor is van bőven hová menni.

Szombaton tartják például a kisvasutak napját, az Országos Kisvasúti Napon 2012. szeptember 08-án (szombaton) a Mátravasút Lajosháza - Szalajkaház vonalszakaszon próbaüzem keretében megindítják a menetrend szerinti személyforgalmat. Aki eljut oda, ugyan írja már meg, van-e már a nyáron kiszáradt Fátyol-vízesésben víz. (közben szóltak, hogy az még arrébb van, ettől még érdekelne, bár a kisvasút nem visz odáig)

Komment 31 | Reblog! 0 |
0

Bár pár napig járattam az agyam, mit kellett volna mégis máshol, másként és jobban csinálnom, mikor hirtelen megszűnt a munkám, viszonylag rövid idő után szégyenkezve vallottam be magamnak: nem kevés megkönnyebbülést is találtam az érzéseim közt. Egyre többet görcsöltem ugyanis azon, hogy lesz a befőzés, ki se tettem a lábam a Konyhakertbe, ugye nem a júniusi négy nap volt idén az összes nyaralás, ez a szegény kicsi egész nyáron a bölcsiben fő, a nagyot meg már megint csak a nagyanyja gardírozza.

Most meg ott ásít előttem öt egész hét (mert az elég gyorsan kiderült, hogy vár rám egy újabb meló), hát az rengeteg, titkos ábrándjaimban szabad nyári augusztus szerepelt, kiülhetek délután fél kettőkor a kávéval a napsütötte kertbe egy vacakul világított és oxigénhiányos iroda helyett, és mimindent fogok én ennyi idő alatt elintézni és megcsinálni. Újra nekiszaladok a németnek, angolozok a Naggyal, rendberakom a kertet, a belső kocsibejárót, a kaput, a pénzügyeket és egyáltalán, megváltom a világot.

Eztet hívják szelektív amnéziának, ugye. Röpke fél év telt csak el azóta, hogy teljes két évet töltöttem otthon, és a mimindenek valahogy sehogy sem akartak akkor sem megcsinálódni.  

Komment 12 | Reblog! 0 |
0

Kiszámoló barátom, a www.kiszamolo.hu és a hozzá tartozó postr blog tulajdonos-szerzője ismét figyelemre érdemes írással jelentkezett nemrég itt a nagy nyári ubiszezonban. Pénzügyekről szóló posztjait másoknak is követésre ajánlom, mivel nem csak pénzügyi szakértőknek vagy pénzügyekkel hobbiból foglalkozóknak szólnak, hanem és pláne a mezei halandóknak – azoknak, akik sokszor úgy érzik, kifolyik az ujjaik közül a pénz, vagy tanácstalanul állnak a befektetési ajánlatok előtt, hogy miként döntsenek valamelyik mellett. Az idézett írás nem befektetési formákról szól, hanem olyan egyszerű, és mégsem követett elvekről, amelyek megóvhatnak bennünket a pénzügyi kelepcétől.  A teljes bejegyzés itt olvasható.

Az aktív tartozás miatt BAR listája, azaz nem fizető adósok listájára jelenleg is közel 850 ezer embert tartalmaz, azaz ennyien ma is adósok valamelyik pénzintézetnek egy vissza nem fizetett hitel vagy kölcsön miatt. Mintegy 400 ezer háztartás három, vagy annál is több hitelt halmozott fel. A magyarok közel 70%-ának nincs egy hónapra elegendő tartaléka sem. Ezek nagyon elszomorító adatok, ebből is látszik, mennyire nem értünk a pénzhez.

Pedig a személyes pénzügyek nem kvantumfizika, józan parasztésszel belátható igazságok megismerése és megcselekvése elegendő a sikeres pénzügyi élethez.

Komment 103 | Reblog! 0 |
0

Mert ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni.

Mindig érdekelt iskoláskoromban a történelem. Na nem az évszámokat bifláztam, de még a tengeri csatákat sem óhajtottam újrajátszani a fürdőkádban, viszont kíváncsi lettem volna az akkoriak mindennapjaira, híresek és jelentéktelenek hogyan éltek a középkorban, az ókorban, a reformkorban. Piszkálta-e az orrát lámpaoltás után az erényes királyné, randalírozott-e részegen egy nyertes vagy elveszített csata után a hadvezér, hogy építettek házat daru és mestertapasz nélkül, tényleg olyan illetlen dolgok is történtek-e az apácakolostorban, ahogy egyes történetírók leírják,  milyen zene szólt a tizenkettedik században, ilyesmi. És persze az is piszkálta a csőrömet, ha valami túl kerek és túl egyértelmű sztoriról olvastam, valaki nagyon szent, nagyon bölcs, velejéig gonosz volt. Kik stilizálták és miért ilyen meseszerűre? És mi történt valójában?

Komment 16 | Reblog! 0 |
0

Magyarországon nem mondható el, hogy a civil kezdeményezések tömege képes megállni a lábán önerőből, mióta az egyszázalékok is megfogyatkoztak az adóváltozások miatt, a magánpénztárcákat meg a válság apasztja, pláne. Tudja ezt az állam is, és úgy tűnik, nem is esik nehezére újabban bizonytalanságban tartani a nem kellően alázatos és igazodó hozzá fordulókat. Még akkor is, ha széles körben, akár nemzetközileg ismert eredmények mehetnek a „magasabb érdek” vagy a dölyf miatt a süllyesztőbe. De annyira azért nem vagyunk eszköztelenek, mint ahogy néha gondoljuk. A mostani „jó ügyet”, az Igazgyöngy Alapítvány  művészetoktatási tevékenységét úgy tűnik, lelkes civilek már nagyrészt megmentették. De van, lenne még hely a te segítségednek is, kedves olvasó.

És hogy ne kelljen végigolvasnod a posztot újra, íme a frissítés: kedves olvasónk felajánlása alapján van két budapesti gyűjtőpontunk: előzetes egyeztetés után az adományozni kívánt tanszerek, iskolai ünneplők, füzetek és hasonlók leadhatók hétköznap 9-15-ig a Bercsényi utcában (XI. ker.), minden más időpontban pedig a Népstadion közelében. Kapcsolat: nyikknyekk@gmail.com, illetve ezen a mailen keresztül telefonszámot is tudnak adni közvetlenebb egyeztetéshez. 

Kép: Igazgyöngy, Szuno

Július végén derült ki, az Igazgyöngy Alapítvány nem fogja mostantól megkapni az eddig járó kiegészítő normatívát oktatási tevékenységére – a művészetoktatás általános modellje szerint az állam eddig kiegészítést adott azokra a helyekre, ahol nem volt elég tehetősebb szülő, akinek befizetéséből a szegények gyerekei is tanulhattak rajzolni, zenélni. Ahol ugyanis hetven százaléknál is magasabb a hátrányos helyzetű gyerekek aránya, ott képtelenség a maradék harminc befizetéseiből fedezni mindenki költségeit, márpedig a jogszabály azt is kimondta: tőlük nem is lehet térítést kérni, igaz képesek se volnának rá.

Komment 11 | Reblog! 0 |
0

A csúcsra jut majd a gyereked?

Címkék: Vakmacska, olimpia

Szombat reggel van, én még álmatagon motoszkálok, az egyik gyerekem a hupikéktörpök előtt lapátolja magába a reggelit, a másik még a lóbőrt húzza. Valahol viszont vannak másmilyen szülők és másmilyen gyerekek: akiket kora reggel már az uszodába visznek vagy valami sportpályán róják a reggeli köröket, akiknek évekig ki kell csengetni a vívófelszerelés, az atlétikai edzőtáborozás, vagy akár a magántanulóság költségeit, de azt mondta egy hozzáértő, ebben a gyerekben van lehetőség. Kérdés, lelkierő is van-e elég, hogy kihozzák a lehetőségből az eredményt.

Fotó: MTI

A ma meg a tegnap olimpiai bajnokai időnként elmesélik, mit vállaltak ezért - nem csak ők, de a szüleik is. Hajnali kelést, lemondást a jobb karrierről vagy a jobb csizmáról, fegyelmet és fegyelmet követelést, hogy nem fiam, ne hagyd abba, három vagy tíz év múlva megköszönöd majd, hogy nem hagytalak inkább a tévé előtt punnyadni, hanem elcipeltelek arra az edzésre, amire pár év múlva már magad mész, mert te magad akarsz már eredményt, ami a körülötted állók szerint egyáltalán nem elérhetetlen.

Komment 80 | Reblog! 0 |
0

Milyen lehet korahuszonévesen egy pultból nézni, ahogy a koncertek és egyéb programok közt hullámzik a tömeg? Vérciki-e szemetet szedni a Nagyszínpad előtt a szemüveges fiatal lánynak, miközben mások vadul és betépve pogóznak mellette? Vagy kitüntetés  itt dolgozni, megvan a másnak hatvansokezres hetijegy, és okosan beosztva bulizásra is futja a meló mellett?  

A pólóstand árusai közt úgy nézem, nincs egyetlen huszonöt éven felüli, éjfél után is ugyanakkora lendülettel szedik le a polcokról a mindenféle zenekarok nevével vagy a „Sziget 2012” felirattal ellátott cuccot, rutinosan váltogatva a nyelveket. A nyelvtudás itt legfeljebb a szemétszedők esetében nem alapkövetelmény – a mellénk telepedő rasztahajú finn srác angolja a magas maligánfok ellenére is majdnem kifogástalan, viszont magyarul annyit tud, hogy „nem” hiába jött ötödik alkalommal a Szigetre.

Komment 7 | Reblog! 0 |
0

A nejlonparaszt időzavarban van

Címkék: Vakmacska, kiskert

Most már biztos – a málnabokor nem beszél idegen nyelven, esetleg a hónapokat nem ismeri. Ennek a  fajtának ugyanis Autumn Bliss a neve, tehát ősszel kéne vagy legalábbis nyár végén teremnie, ezért idén, mint szinte minden évben, az epret is megelőzve már májusban érlelte a szemeket, élénk legelésre késztetve a gyermekeket. Végetért a téli álom, túlvagyunk a nem túl egyszerű tavaszi melókon is, szüreteljük ami lett belőle. Nejlonparaszt munkában, nyáron.

Már klasszikus mondás, hogy a magyar mezőgazdaságnak négy fő ellensége van, nevezetesen a tavasz, a nyár, az ősz meg a tél. Idén se volt ez másként, huszonnégy fokban vígan veteményeztünk március tizenötödike táján, hogy aztán aggódva lessük, mit visz el a fagy. A városi klímának néha azért vannak előnyei, míg egyes megyékben a málna nagy része odalett, a Zsebkendő miniültetvénye se a téli, se a tavaszi fagyra se riccent meg, ahogy korábban írtam, nevével ellentétben vígan terem, egy másik, hosszúkás gyümölcsű, szúrós indájú másik fajtával együtt. Augusztus elejére csatlakozott hozzá a fekete szeder, ez igen vicces lény, úgy tűnik, az orgonán terem, pedig dehogy, csak arra kapaszkodott fel az indáival, még a szomszéd gyerekei is imádják, hogy az orgonalevelek közt kell meglelni, majd kibányászni őket.

Komment 24 | Reblog! 0 |
0

A hatvanasnak tűnő, ősz hajú szakállas férfi mellett sok megjelent kortársához hasonlóan kis kempingszéken üldögélt az ötvenes, szőke, komoly arcú nő – aki aztán mégiscsak felpattant az ülőkéről, amikor megjelent a színpadon a szintén hatvanas, ősz hajú és szakállas Szörényi Levente. Amikor pedig a Presserrel és Kisstibivel dúsított Csík zenekar belekezdett a „te majd kézen fogsz és hazavezetsz” nótába, az őszhajú-szakállas férfi átölelte a szőke nő vállát, akinek addigra sokat enyhültek a szigorú-tanítónénis vonásai. A világ meg egy kicsit megszínesedett és felfújódott akkor, akár egy gigantikus szappanbuborék.

Soha ennyi ötvenes-hatvanas szigetlakót nem láttam, mint tegnap este. Ott tömegeltek a Cseh Tamás emlékkoncerten, szemüveges nénikké változott hajdani fehér babák, pocakos bácsik, akik villogó szemű, sokfogú fiúként húzták fel hajdan Icát a negyedikre. Most meg ülnek a levegőtlen, agyonzsúfolt Porondsátorban (körülbelül másfél-kétszer annyian akartak bemenni, mint ahányan végül befértek, még kintről is tömegek próbáltak beleskelődni), ülnek és nézik a filmről éneklő Cseh Tamást meg a változatlanul zseniális Cserhalmi Györgyöt, aki úgy, de úgy énekli a Széna tér balladáját, hogy váratlanul elbőgöm magam. A felhozatalt és a produkciót nézve meg eltűnődöm, ha ilyen remek színészek vannak széles e hazában, miért nem járok én gyakrabban színházba? Nem ők tűntek el, én tűntem el.

Komment 3 | Reblog! 0 |
0

Nincs meg régi melód, de mennél már dolgozni, gyes mellől vagy utána? Ne feledd a Start Bónusz kártyát kiváltani, ha jót akarsz a leendő foglalkoztatónak (és közvetve magadnak) - ha meg feledted egy korábbi melónál, még akkor is lehet, hogy jár neked.

A korábban munkavállalást segítő Start Extra és Start Plusz kártyákat ez év elejétől már nem lehet igényelni, megjelent ugyanakkor a Start Bónusz kártya, amit a legalább 3 hónapig álláskeresőként folyamatosan nyilvántartott munkanélküliek, illetve a gyermekgondozási szabadságról, ápolási díjról visszatérők igényelhetnek az adóhivatal ügyfélszolgálatain, postán, vagy elektronikus (ügyfélkapu) úton.

Komment 13 | Reblog! 0 |
0

Van, aki szerint a heti négynapos oktatás növeli a diákok eredményességét, mások viszont hatnapos oktatást kívánnának, egész napos bentléttel, akár hétig-nyolcig. A lóláb azonban sok helyen kilóg: a négynapos oktatással a költségek (főleg a tanári bérek) csökkennének, a hatnapos vagy egész napos, estig tartó oktatási program pedig a családanyákat állítaná munkába, felszabadítva őket a gyerekőrzés alól.

Komment 32 | Reblog! 0 |
0

A húszas éveim elején jártam egy távoli országban. Csupa szín volt az egész hatalmas ország: az óceán harsogó kékje, a föld narancsvöröse, a trópusi fák zöldje, a papagájok tiritarkája. Csak a fekete színt nem láttam sehol egy darabig. Aztán megleltem azt is: a hely történelmében.

Képzeld el, hogy jönnek egy furgonnal, felpakolják rá a bömbölő gyerekeidet, és elviszik. Jó eséllyel soha többé nem látod őket. A hatóságokhoz meg hiába mennél panaszra, hiszen éppen ők azok, akik elvitték őket. Úgy hivatkoznak rájuk: az Ellopott Generáció. Az ausztrál kormány csak nemrég kért tőlük hivatalosan bocsánatot, 1998 óta van hivatalos napja a bocsánatkérésnek.

Molly Craig tizenhárom vagy tizennégy lehetett, mikor féltestvérével és unokatestvérével együtt elvitték. Főleg a félvér gyerekekre várt ilyen sors – vagy mert a hatóságok szerint az apa származása alapján a gyerekeknek a fehérek társadalmában a helye, vagy mert szerintük a kicsikkel rosszul bántak, elhanyagolták őket vagy csúfolták őket származásuk miatt. A törvény megalkotóját Európában végeredményben „genocídiummal” vádolták meg, mivel a rendelkezések alapján azt remélték, néhány generáció alatt „ki lehetne tenyészteni” az őslakókat, amit akkoriban nem is különösebben titkoltak. Az elvitt gyerekek árvaházakba, nevelőszülőkhöz, egyházi intézményekbe kerültek, kinek jobb, kinek rosszabb sors jutott. Mollynak és a két másik kislánynak afféle cselédképzést szántak, a rideg hálóteremben azonban hamarosan eldöntötte: megszökik a Moore folyó mellől haza, Jigalongba.

Komment 36 | Reblog! 0 |
0

Négyszáz méter

Címkék: erőszak, gyilkosság, Vakmacska

Négyszáz méter, ennyi volt állítólag a fiatal nő lakása és az utolsó térfigyelő kamera közt. Ennyi éppen elég volt arra, ami történt. Most majd jönnek a találgatások, mert fiatal volt, mert gyalog ment haza, mert késő volt, mert egyedül lakott, mert csinos volt, mert késő volt, mert rossz volt a környék. Pedig alapjában véve édes mindegy.

1997 februárja óta tudom, mindegy fiatal vagy-e, vagy öreg, férfi vagy nő, otthon vagy-e vagy egy szórakozóhelyen, vagy épp hazafelé tartasz gyalog vagy a buszon, csinos vagy-e vagy bányarém, kihívóan öltözködsz, vagy a mohamedán nők is példát vehetnének rólad. Mindegy, van-e pénzed vagy szegény vagy, mint a templom egere, sikoltasz-e, vagy hang nélkül adod meg magad, harcolni próbálsz vagy alkudozni. Egyetlen dolog számít, gyengébb vagy-e, mint a támadó, egyedül küzdenél vagy tucatnyian rohannak-e a segítségedre. A minden apró sérelmet tömegben megtorolni kívánók végeredményben csak ennek az egyetlen működő farkastörvénynek a szélsőséges változatát érvényesítik.

Komment 527 | Reblog! 0 |
0

Hideglelést kapsz a gyerekzenétől? Pedagógiai funkciót tulajdonítasz neki és gondosan válogatod? Neked aztán tökmindegy, csak ne nyávogjon-hisztizzen a kocsiban? A következő toplistában se pedagógiai, sem felnőttízlés-szempontok nem döntöttek a sorrendet illetően – ezek azok a gyerek-CD-k amiket az enyémek ronggyá hallgatnak a kocsiban. Adjátok hozzá a ti toplistátokat.

Komment 64 | Reblog! 0 |
0

Az idei nyári szezon részemről egy rémálommal kezdődött. Valami nagy, csudakék víz partjára érkeztünk éppen, a kölykök már fürdőnaciban ácsorogtak mellettem, várj egy kicsit, kiveszem még a naptejet. A szatyorban kotorva csak a nemlétező harmadik szememmel veszem észre, hogy a Kicsi megfordul, és húsz kilométer per óra sebességgel kezd el vágtázni a víz felé.

Visszafordulok, utána rohanok, ám a part szélén már csak a víz színén lebegő szőkésbarna gyerekfejet nézhetem, az arcát nem is látva tudom, hogy az enyém, a csukafejesnél ébredtem visítva, a delikvens persze épen és egészségesen ott szuszogott mellettem. A rémes az volt, hogy felébredve is tudtam, az egész szezonban benne a pakliban a szitu.  Emitt több, amott kisebb valószínűséggel.

Komment 40 | Reblog! 0 |
0

Apák napja. A legtöbben zavartan vihognak, vonogatják a vállukat, nem tudnak mit kezdeni vele, egyelőre mintha egy másik kultúrából gyökértelenül ideimportált valami lenne, nekem azonban előhívott egy történetet. Egy rendhagyó hős, mint történeteim legtöbbjében, aki majdnem nagypapa korban vált egyszerre anyává és apává. A próbát megállta, én pedig átnyújtom virtuálisan számára az apák napi Oscart – ha volna ilyen.

Komment 17 | Reblog! 0 |
0

A gyerekek agya szivacs, amely rengeteg tudást felszív – állítják a szakértők, a most megjelent, „véglegesnek szánt” NAT megalkotói nyilván erre (is) gondoltak, mikor a tudománytörténettől a betlehemezésig igyekeztek minden szerintük fontos ismeretet bezsúfolni a tananyagba. Megmaradt a sokak számára ismerős duplázás jelensége is: miután az őskortól a modern időkig végigrohannak ötödiktől nyolcadikig az emberiség történelmén, mindezt újra lehet kezdeni a 9-12. évfolyamon, ha valaki középiskolába jelentkezik. Bekerült sokak javaslatára a „pénzügyi és gazdasági kultúra”, „a munka világa”, a „munkavállalói szerep” vagy a „vállalkozások világa” már az általános iskolában is, hogy aztán középiskolában ismét elővegyék. Csak tudnám, mikor. És hogy egy ilyen gyorsan változó világban miért kell először fenekestül felfordítani mindent, hogy aztán kimondassék: ezt most már kőbe véstük. Hova rohanunk, és miért akarunk aztán szoborrá merevíteni mindent?

Komment 23 | Reblog! 0 |
0

Még a múltkori konferencia adalékaként mutatták meg, hogy akár álláskeresőként, akár csak úgy, miféle módszerekkel tarthatunk tükröt önnön magunk elé. Mert mi tagadás, önismeretből mindig van hova fejlődni, hiába érezzük úgy mi, vén szamarak, hogy mi aztán tudjuk, merre hány méter.

Hogy aztán egy munkaviszony vagy egy párkapcsolat romjain tűnődjünk a következő pillanatban, mit kellett volna másképpen csinálni, vagy mit tagadtunk le már a kezdetektől önmagunk előtt is.

Komment 12 | Reblog! 0 |
0

Egy nemrég nyilvánosságot kapott javaslat szerint a nyugdíjrendszer erőteljesen jutalmazná azokat, akik legalább három gyermeket nevelnek. Nemcsak jutalom, de büntetés is szerepel a Népszava által nyilvánosságra hozott tervezetfélében, amely a mai 100 egységnek tekintett nyugdíjat két gyermek esetében változatlanul hagyná, három, négy és több esetén megemelné, a gyermektelenek és egygyermekesek azonban kevesebbet kapnának, mint amennyire a mostani jogszabályok szerint lennének jogosultak.

Komment 202 | Reblog! 0 |
0

A kétségbeesett levelet még február táján kaptam. Fiatal pár, rájuk szakadt jelzáloghitellel (még előző kapcsolatból, ahol az egyik fél szerencsétlen módon kezesként-adóstársként szerepelt), meg kifizethetetlennek tűnő személyi kölcsönnel-hitelkártya-tartozással, két gyerekkel, nulla vagyonnal.

Kép: Stockfresh

A pénzügyi blogot író Kiszámolóval okoskodtunk rajta egy sort: az általuk vázolt lehetséges megoldás nyilvánvalóan kivitelezhetetlen, hiszen senki sem adna nekik puszira 8 milliót saját lakásra-házra, miközben még vagy másfél millió egyéb adósság is marad, fizetésük a mai magyar átlag alatt van valamivel. De akkor mit tegyenek? A nálam racionálisabb Kiszámoló a fejét ingatta - többletmunka, többletkereset, lecsupaszított életmód, csak amit muszáj, tessék a kábeltévét-mobilt is eldobni, és lassan "ledolgozni" az adósságot. Több hitelt felvenni pedig akkor sem, ha pisztolyt tartanak a fejükhöz, mivel vagyon híján az olcsóbb jelzáloghitelek elérhetetlenek, legfeljebb baráti kölcsön lehetne ilyen, de a levélből úgy tűnik, efféle barátok nincsenek a környéken. Még a legszigorúbb életvitel mellett sem biztos, hogy adott idő alatt megszabadulnak a tehertől, és ez aggaszt engem igazán.

Komment 199 | Reblog! 0 |
0

Nem volt az égegyvilágon semmi baj, míg mindenki olyan virágokat termesztett kertjében-erkélyén, ami amúgy is honos volt arrafelé. Muskátli, estike, tulipán, búzavirág, koszorú, ma senki se szomorú. Aztán jött valami populárbotanikus, hogy ej be szépek azok ott valami egész más éghajlaton, talán vinnék én haza pár tövet az asszonynak. Akkor elszabadult az őrület.

Itt van például az orchidea. Eredetileg fán élő élősködő növényféle, egyenest a trópusokról: aki nem járt még arrafelé, annak jegyzem meg, a trópusi éghajlat olyan, mintha közvetlen közelről vágnának pofán egy jól bemártott, kiváló nedvszívóképességű mosogatóronggyal. Ehhez képest megveszi Géza a légkondis Auchanban, és viszi haza Gizikének az újpalotai paneldzsungel hetvenkettedik tömbjébe, a tizedikre, hogy legalább a magasság meglegyen. Gizi elhelyezi az ablaknál, ami alatt a radiátor ontja a gyilkos, száraz meleget, az orchidea kókad és kinyúlik, Géza meg azon tűnődik, Gizi a gyerekeivel is így fog-e bánni, ha elveszi. Élősködő meg ezen az éghajlaton a közvélekedéssel ellentétben nem szegényként, hanem politikusként él csak meg, de az szobába nem ajánlott, mivel cseppet sem csinos, ámde széllel szemben is bűzlik, ráadásul folyton kenni kell.

Komment 45 | Reblog! 0 |
0

Az, hogy a gyerek elhányja a cuccát, nem újkeletű. Már az én gyerekkoromban is megírta a diákújság, hogy gimnáziumunk fő népcsoportja a hun, mert hun a tolltartóját, hun a matekkönyvét, hun a tornafelszerelést, hun meg a komplett táskáját hagyja ott az épp aktuális tanteremben. Az viszont újdonság, hogy nem is keresi.

Amikor beiratkoztunk az iskolába, rögtön feltűnt a zsák, felette a fogas, mellette a doboz. Benne, rajta melegítőfölső, komplett tornafelszerelés, téli dzseki, lilás árnyalatú sportcipő (vadonatúj), tucatnyi sapka, sál, zokni és kesztyű felesben és párban, meg minden efféle. „Áááá, csak a kezdet ez, majd nézd meg májusra! Tavaly nyolc zsáknyi ment a Vöröskeresztnek”  - így az ismerős tanerő, én meg hüledeztem, ez nem épp milliomos környék, a holmik többsége egyáltalán nem lehordott és nem filléres darab, meg aztán, a szülőnek se tűnik fel, hogy már egy hete hol a gyerek télikabátja? Mert nem keresik.

Komment 51 | Reblog! 0 |
0

„Napokon belül megnyitunk egy elektronikus postafiókot, ahová egy hónapon át várjuk mindenkitől a konkrét akadályok megszüntetésére vonatkozó megjegyzéseit, javaslatát.”- mondta a Magyar Nemzet hétfői számában Szalai Piroska, aki a nők munkaerő-piaci helyzetének javításának céljából kapta féléves miniszteri biztosi kinevezés. Valamint „Elemzést fogok készíteni a Nemzetgazdasági Minisztériumnak, amely bárki által elérhető lesz, az elemzésben természetesen továbblépési javaslatokat is várnak tőlem.” Hirtelen nem tudtam, sírjak vagy röhögjek.

Elemzésekkel, kutatásokkal, tanulmányokkal ugyanis évek óta tele a padlás, sőt, építő javaslatban, megoldást célzó programban sincs hiány. Kedves miniszteri biztos, nagyra értékelem, hogy a Néppel kívánnak ismét konzultálni, de nem volna egyszerűbb először ezeket elolvasni?

Komment 42 | Reblog! 0 |
0

Nem, ne vágd rá hogy tegnap, nem ér a gyereknek szóló, tehát kilőve a Friss Tintából a Világszépbajuszú Macskagrófkisasszony százegyedszer, az Arany Lacinak huszadszor, a Londoni Mackók negyvenkettedszer, és nem ér se a Bóbita, se  József Attila Altatója, ha már a látod, elalszik anyuka előtt két versszakkal ásítasz, de a ded csak arra alszik el. Magadnak mikor. Ha már költészet és a napja.

Komment 23 | Reblog! 0 |
0

Miért ölik meg a Prátert?

Címkék: iskola, Vakmacska

Klasszikus belvárosi iskolaformája van neki, vörös tégla burkolat, magas mennyezetű, nagy ablakos osztálytermek, lépcső, amelyet ezer meg ezer gyerek koptatott már, hiszen elmúlt száz éves. Matek, irodalom, nyelv, tornaterem, utóbbi egy-két éve, nyilván uniós pénzből felújítva-építve. Itt volt évtizedek óta a környék zeneiskolai központja, lehetett tanulni hegedűt, zongorát, fuvolát, aki hangszert nem tanult, az is járhatott zenei osztályba, kórusba. Gyerek is van benne, állítólag nem is kevés, ahogy mindig. Köztük egy rakás cigány gyerek is, az előbb említett zeneiskola sok tehetséget gondozott belőlük, ezen a környéken lakott jópár muzsikus dinasztia is. De most valamiért nem kell, szeptembertől állítólag nem indul már benne egyetlen gyereknek sem tanítás. Bezárják, megszüntetik, a gyerekeket szétszórják más iskolákban.Vajon miért és kiknek van útban a Práter utcai általános iskola?

Nehéz félig-kívülállóként okoskodni. Tudjuk, hogy sok nagy múltú iskola most már nem az, ami húsz-negyven éve volt. De azt is tudjuk, hogy villanyszámlára kalapoz éppen az ország egyik legkiválóbb eredményeivel büszkélkedő iskolája, a Radnóti, és pár éve élőláncok és tiltakozások sem mentettek meg egy rakás, a gyerekek-pedagógusok által védelmezett budapesti középiskolát. Mégis kevés volna a gyerek? Nincs igény hegedűoktatásra már? Vagy valakik szerint nincs elég szálloda a Corvin negyed környékén?

Komment 33 | Reblog! 0 |
0

Erzsébet-utalványban fizetné a szociális juttatásokat a kormány, adta hírül a Napi Gazdaság. Én meg itt ülök, rázom a fejem, WTF?????

Elképzelem a nőt, ül valami istenhátamögehelyen, legyen mondjuk Told, arról sokat lehet olvasni a nyomorszélén, de lehet bármilyen kistelepülés a napi két busszal, van neki öt gyereke, és kihozza neki a postás a Bözsét, amit csak fogyasztásra kész ételre költhet, mind az öt gyerekre az jár, járjanak étterembe, vagy vegyenek a haveri szupermarketban kaját, különben is, már a tescóban is elfogadják, ja, azt nyilván elfelejtették a nagyságosok, hogy istenhátamögén nincs nyilván se haveriszupermarket, se étterem, se Tesco.

Komment 301 | Reblog! 0 |
0

Hétvégi programajánlónkban több helyszínt javaslunk a pihenőnapok eltöltésére

Komment 23 | Reblog! 0 |
0

Mi szeretjük az állatokat. A kutyát, a macskát, a csacsit, a lovat. Megnézzük a bodobácsot, megcsodáljuk a katicát és a fecskefarkú lepkét, üdvözöljük a kertbe látogató cinkét és macskát tartunk. Nincs bajunk a Veszélyes Vérengző Állatokkal sem….illetve azokkal nincs, amelyek  ezen az éghajlaton leginkább az állatkertben meg a tévében tekinthetőek meg.  Vannak viszont Másféle Vérengző Állatok, méretük általában fél centi alatt van, hat lábbal,  és esküszöm idegesítőbbek, mintha egy falka bengáli tigris lakna az utca végén. Nálatok laknak-e állatok?

Néha nem is az állattal, az előfordulási helyével van a gond. Nem emeli a vérnyomásomat a hangyaboly az orgonabokor alján, nem ugyanez a helyzet, ha nevezettek a kamrában masíroznak épp a cukortartó felé. A darázs se akkora gond, míg nem a vasárnapi ebédünkön landol. De lehetnek rosszabb helyen is a nyavalyások.

A történet két éve úgy kezdődött, hogy ül az ember a Fönti Fürdőszobában, meditációra alkalmas a hely, az ablakból a környékbeli háztetőket lehet bámulni, a vécépapír mellett újságtartó is található, na nem helyettesítő, csak intellektuális célra. Szóval az ember meditál vagy újságot olvas, mire megmozdul a padlón valami, na egy bogár itt még senki ingerküszöbét nem éri el, de ez, hogy az ősi viccet megfordítsam, nem langsam spazieren, hanem ugri-bugri.

Komment 46 | Reblog! 0 |
0

A (kis)gyerekes lét (és előtte a terhesség is) nap mint nap kreatív megoldások keresésére készteti az embert. Hogy csak egy példát mondjak: ki ne találkozott volna az első fürdetés alkalmával a fürdetőkrém mosdatásra alkalmatlan mivoltával? Egész biztos, hogy ahány Bezzeganya-olvasó van, annyi módszer született. Nálunk például az vált be, hogy kézzel felhabosítjuk a krémet, majd zuhannyal még rásegítünk, így teljesen feloldódik. Nem is merném ezt ide leírni, ha nem lett volna több ismerősöm, aki áhítattal hallgatta az ötletet, mert ő már rég letett arról, hogy a jó öreg Unguentum Hydrophilicum nonionicumot megpróbálja habzásra bírni (én egyébként sminklemosásra is használom, tökéletes). Be kell valljam, egy-egy ilyen megoldás kiötlése olyan büszkeséggel tölt el, hogy legszívesebben vállon veregetném magam, aztán pedig jól elmesélném mindenkinek, hogy mások ne szívjanak úgy, mint én.

Komment 215 | Reblog! 0 |
0

Márciusi ifjak, ezt hajtogatjuk ilyentájban, aj be dicsőséges is volt. Pár oldalt továbblapozott aztán a történelem, sokan meghaltak, de akik nem, azok is általában rosszul jártak: volt, aki megőrült, más emigrációban siratta az ifjúságot-szabadságot, aztán pár lappal arrébb értesülhettünk arról, a megvénült márciusi ifjak maradéka, a hajdani 48-as honvédek a valamikori egyenruha vagy kitüntetés maradékait magukra aggatva kéregettek az utcán, vagy valami régi emléket próbáltak eladni, hogy nyomorúságos sorsukat jobbra fordíthassák kicsit, legalább arra a napra, amikor valaki odahullajtott valahány krajcárt nekik.

'Pápa 066' photo (c) 2009, Janos Korom Dr. - license: http://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.0/

Csúfos eseményekért persze nem kellett még ennyire sem eltávolodni március 15-től. Petőfi a választáson csúfos kudarcot vallott, hogy finom legyek, nem vette a vállára a nép, semmi talpra magyar, de a későbbi hadjáratban is bőven lehetett olyasmi, ami az első mámorban-összeborulásban elképzelhetetlen volt – viszály, árulás, csúfos cserbenhagyás.

Komment 59 | Reblog! 0 |
0

A téma sokszor előkerült már a Bezzeganyán, csak épp mindig a másik oldalról. Megy az ember a játszótérre, gyerek eljátszogat magában vagy mással, trallala, trallala, prittyprettyprütty, aztán egyszer csak előkerül egy vadidegen kölök, egy miniagresszor, odaront, oszt behúz a mit sem sejtő miénknek egyet, mi meg állunk, mint a faszent, általában a másik gyerek szülőjével együtt.

'Fight!' photo (c) 2007, Aislinn Ritchie - license: http://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.0/

Hát jelentem alássan, nálunk a szitu nem így néz ki,  megy az ember a játszótérre, a más gyereke eljátszogat magában vagy mással, trallala, trallala, prittyprettyprütty, aztán egyszer csak előkerül egy kölök, egy miniagresszor, történetesen az enyém, és behúz a mit sem sejtő másik gyereknek, mi meg állunk mint a faszent, az agressziót elszenvedő másik gyerek szüleivel együtt. Mert a Kicsi újabban verekszik. Nem kicsit, nagyon.

Komment 104 | Reblog! 0 |
0

Rómában nemcsak a plébániákon, hanem az önkormányzati hivatalokban is házasságra felkészítő tanfolyamokat rendeznek a házasulandók és válságba jutott kapcsolatban élők segítésére, írja Sárközy Júlia, MTI-tudósító.  Ezek szerint ők is veszélyben látják  a házasságot és a családot (hiába, a régen „nagy, összetartó, hangos” szinonimájaként számon tartott olasz család sem a régi….)  - és ők is közpénzt is szánnak a nemes célra, ahogyan bizonyos hazai körök is szeretnék. A megvalósítás azonban a beszámoló alapján jelentősen eltér.

Hosszú távú befektetésnek nevezte a házassági tanfolyamokat Gianluigi De Palo, az olasz főváros családügyi tanácsosa. Az újságoknak elmondta, hogy a fogamzásgátló módszereket kivéve minden más téma szerepel a kezdő házasoknak és a már évek óta házasságban élőknek egyaránt indított kurzusokon.   Pszichológusok, szociológusok, orvosok, jogászok és más szakértők beszélnek családjogról, családon belüli erőszakról, a családoknak kínált önkormányzati szolgáltatásokról, gyereknevelésről.  Szó van arról is, miként változik meg a férfi és a nő élete a párkapcsolatban. A részt vevő házastársak tanácsokat kapnak a család anyagi gondjainak megoldásához, például a banki hitelintézéshez. Külön órákat tartanak a válságba jutott házasságok segítésére is.   "Kitűzött célunk, hogy  a tanfolyamokkal megfékezzük a válások számát" - hangsúlyozta De Paolo. Az első házassági felkészítő tanfolyamot Róma VIII. és XIII. kerületében indították. Itt él a legtöbb család, és a friss házasok többsége Rómának ezen a részén keres magának lakást az alacsonyabb ingatlanárak miatt.     A tanfolyamokra összesen nyolcvanötezer eurót szántak, és bíznak a sikerben. Hasonló tanfolyamot már tíz évvel ezelőtt is tartottak, akkor száz házaspár vett részt rajta. Azóta is tartják egymással a kapcsolatot, egyik sem vált el közülük, írja a közlemény.

A magyar közvéleményt mostanában az állítólag állami bábáskodással létrejött Családtudományi Társaság borzolta, amitől első nyilatkozatai után a szervezettel  korábban kapcsolatba hozott Kopp Mária professzor, a Népesedési Kerekasztal tagja is elhatárolódott egy BA-olvasó szerint, aki a Kossuth Rádióban hallotta ezt a saját fülével egy reggeli műsorban, de az LMP nemrég kiadott közleményében is idézte a szakértőt, aki állítólag "szerencsétlen és mesterséges kezdeményezésnek nevezte a Társaságot". Emellett némileg visszavonulót fújt a kezdeményezést amúgy támogató képviselőnő, Rónaszékiné Keresztes Mónika, a népesedéspolitikai albizottság és a családügyi bizottság tagja is az Index interjúja szerint.

Komment 14 | Reblog! 0 |
0

Jön  a tavasz, legalábbis cuppogós sár váltja lassan a fagyott hókupacokat a kertben.  Az ember lassan elkezdi végiggondolni, mikor minek lesz a szezonja, van-e vetőmag, akarunk-e palántát. Mi termett túl sokat és mi túl keveset tavaly, mit ettünk kétpofára és mi az, amit ajándékozni sem bírtunk már a végére, és már a mélyhűtőben sem bírunk ránézni sem. Indul a nejlonparaszt-szezon.

Emlékszem, egy-két hónapja mit kapott a posztoló, aki ábrándosan vidéki „kisbirtoktól” álmodozott, ahol biozöldséget termelhet meg a családnak, miközben a gyermekek vígan szaladgálnak a füvön, jólevegő, romlatlan idill, ingyér nyílik tavasszal az ibolya, a kecske tejet ad. Pedig valahol ez IS igaz lehet – ahogyan az is, hogy esetleg ötven kilométeres körzetben munka semmi, a biokáposztát egy hét alatt csutkára rágja  a csiga, a gyerek ötkor kel, hogy elérje a buszt, ha suliba akar menni, a kecskebogyó kiirthatatlan a fű közül, a városi komfort vagy kultúra hiánya pedig egy idő után pusztító lehet, ha az ember nem szokott hozzá.

Mi nem merészkedtünk ilyen messzire, mindkét kertünk, a Zsebkendő és a Konyhakert is a fővárosban van, egyikünk se adná fel szívesen a munkáját.  Ráadásul csak az egyiket szereztük vásárlás útján- a másik, hogy úgy fogalmazzak, ránk szakadt. Így jár, akinek gyerektelen idős rokonai vannak, akik ráadásul bevallottan tudatosan döntöttek a család vagy családi ház dilemmájában az utóbbi javára.  

Komment 128 | Reblog! 0 |
0

A tavasz az állatvilágban szokásosan a párosodás ideje. Ha kinyitjuk éjjel az ablakot (még ne tegyük, hideg van….) akkor lassan meghalljuk a párzásra készülő macskák nyervogását. Úgy tűnik, még mindig kevesen tudják, hogy lehetne értük többet is tenni, mint hogy papucsot vágunk hozzájuk.

Mert ugye ha nem teszünk, annak a macskáknál is következménye lesz. Ma is emlékszem arra az idős rokonra, aki kertjébe kóboroltakat hagyta vég nélkül szaporodni, míg lettek vagy tíz-tizenhárman. Szegény néni abszolút állatbarátnak tartotta magát, szerény nyugdíjából tejbegrízt (!) főzött nekik (sajna a macska egy húsevő ragadozó), és mivel az állatorvos sem két fillér, ráadásul „ki tudja, miket olt azokba a szegény párákba”-mondogatta, így hamarosan valami vész támadta meg a macskaseregletet, pár hónap alatt a tizenegyből kettő maradt. Ám a folyamat fordítva is épp ilyen gyors lehet: hónapok alatt két macskából tizenegy vagy több. A macska irtó szapora állat, évente kétszer is kölykezhet négyet-ötöt. Ennyit képtelenség elajándékozni, márpedig most nem a tenyésztők kenneleiről, hanem az utcamacskákról, kertek hátsó végében osonókról van szó.

Komment 22 | Reblog! 0 |
0

Ha a kortárs mese-és rajzfilmtermés kelet-európai felhozatalát vesszük szemügyre, a csehek egész biztosan elvinnék az első díjat. Kiváló mesék és mesefilmek jöttek Bulgáriából, Romániából, a néhai Szovjetunióból és, tőlünk is, de a csehek egészen kiemelkedőt alkottak a műfajban. Néhány kedvencünket soroljuk fel ebben a posztban, nagyon ismerteket és kevésbé ismert, de ismertségre méltóakat.

Komment 16 | Reblog! 0 |
0

Nemrég készítettünk egy felmérést, nem sokkal azután, hogy a bankszámlákra megérkeztek az első idei bérek, GYES vagy TGYÁS utalások.  Arról faggattuk az olvasót, nyert vagy veszített az új adóváltozásokkal. Háromszázötvenen töltötték ki rövid kérdőívünket, majd kétszer annyi nő, mint férfi, az átlagéletkor 37 év volt.

A többség vesztes pozíciót volt kénytelen az év elején elkönyvelni.  68% -nak csökkent a bevétele, 16%-nak nem változott a jövedelmi pozíciója,  és kb. 15% nyilatkozott úgy, hogy növekedett a bevétele.  A legtöbben a béren veszítettek (43%), de 37% a cafaterián is veszítet.  9,6%  kapott kevesebb GYED-et a tavalyinál. Viszonylag kevesen írták, hogy a TGYÁS vagy a vállalkozói adók-járulékok emelése volt a veszteség fő oka (a vállalkozói terhek növelését azért 7% említette). A veszteségek a kitöltők 47%-nál több, mint évi százezer Ft-ra rúgnak, a nyertesek nyeresége (ami 71%-ban bérnyereség) viszont évi 100 ezer alatt marad a többség (69%) szerint.  11,5% nyert kétszázezernél is többet éves szinten a nyertesek közül – de ugye ők összességében nem voltak sokan.

Komment 11 | Reblog! 0 |
0

Fiam születésnapjára és nagyszüleim emlékére

Nézem a gyerekszoba játékait, könyveit. Vannak szinte vadonatújak. Csillognak-ragyognak, ha dobozba tennénk őket, akkor újként lehetne továbbadni. Szereztem én is ilyen játékot már börzén, amihez szemmel láthatóan nem nagyon nyúlt az eredeti tulajdonosa. Hogy aztán nálunk rogyásig játsszanak vele, ami később meg is látszott rajta.

'Clown in the Moon' photo (c) 2005, Finn Perez - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Mert mik itt a legféltettebb, legszeretettebb dolgok, amiket isten őrizz, hogy kidobjunk, sőt kötelező elpakolni a leendő unokának, esetleg díszhelyre ültetni minden viszolygás ellenére? A legrondábbak és legkopottabbak. Minél használtabb, annál nagyobb becsben van.

Komment 38 | Reblog! 0 |
0

Ha anya vagy, nem lehetsz beteg

Címkék: Vakmacska, betegség

Voltaképp borítékolva volt. Oltva nem vagyunk, járvány elindult, és különben is, nem is tudom, mikor voltunk utoljára betegek. Most pedig azért volt várható, mert finoman szólva túlvállaltam magam az elmúlt két hónapban, valamint belengettem, hogy két-három héten belül megyek dolgozni, Murphy törvénye pedig életbe lép. 

'Medicine Boy' photo (c) 2006, makelessnoise - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Gyakran dicsekszem vele, hogy rajtam a fejsze sem fog, de ha mégis, akkor pocsék beteg vagyok, a mindent elsöprő ingerültség általában a legelső tünet, pattanok mint a pattanóbogár, és a mimóza maga Bear Grylls hozzám képest. Aztán jön a vacogás, a pocsék közérzet, és a büszke felépítmény összerogy pár órán belül, mint a váz nélküli sátor. Kitámolygok a fürdőszobába, és rájövök, a legtöbb alkalmas készítmény legalább fél éve lejárt (mivel alig vagyunk betegek, szinte soha semmit nem használunk el rendesen), de ha már a konyháig elmenni is extrémsportnak tűnik, akkor mégis bepróbálkozom a legkevésbé gyanússal, mondjuk ami csak jövő héten fog lejárni.  A gyerök gyanakodva pislog, máskor ilyenkor már rég elparancsolom a Kisvakond elől, lassított felvételként hozom az almalét és háromszor ismétli el fennhangon, hogy „kaka”, mire felfogom végre.

Komment 74 | Reblog! 0 |
0

Munka GYES után sorozatunk minden témájához érkeztek kérdések. Egy részét sikerült komment formában megválaszolni, vagy a komentelők is tudtak segíteni egyes részletek tisztázásában, de kaptunk olyan levelet is, ahol egyrészt kérdések özönével szembesültünk, másrészt úgy láttuk, tanulságosak lehetnek a válaszok mások számára is. A szakértő válaszából az is kiderül, hogy a törvény egyes pontokon ellentmondani látszik önmagának (erre már korábbi elemzés során is igyekeztünk rávilágítani), ami jókora bizonytalanságot hozhat munkáltató és munkavállaló számára is, például a kötelező részmunkaidő vagy a kismama elbocsáthatósága kérdésében. Alább közöljük a levelet, majd a válaszokat.

Komment 4 | Reblog! 0 |
0

A még januárban megtartott Munka GYES után konferencia utolsó beszámolójához értünk, ami azokat a gyakran, vagy kevésbé gyakran felmerülő jogi természetű ügyeket sorolja fel, amelyek a szülési szabadságra, vagy otthoni gyereknevelés után munkába készülőket érintheti. Az első két részt (adószabályok és karrier-tanácsadás ) a linkeken olvashatod.

A dolog természete folytán én sajnos leginkább a problémás esetekkel találkozom, jogalap nélküli elbocsátással, munkahelyi diszkriminációval, esetleg azzal, hogy a munkára jelentkező kismamát akkor se akarják visszavenni, ha látszólag ez egyáltalán nem lenne lehetetlen feladat a cég számára” – kezdte Dr. Farkas Zsuzsanna az előadást. Hozzátette még, hogy nem csekély galibát okozhat az is, ha a munkaadó, a munkavállaló, esetleg mindketten rosszul tudják a vonatkozó jogszabályt, és ráadásul álláspontjukhoz körömszakadtáig ragaszkodnak. Az meg persze nem segít, ha az elmúlt 12 hónap alatt többször is változtak a vonatkozó szabályok, ráadásul az egyik év elején, a másik az elmúlt év közepén, egy másik meg a mostani év közepén fog majd csak életbe lépni.

Komment 19 | Reblog! 0 |
0

A mentő anyám háza előtt állt, a látvány annak ellenére vágott gyomron, hogy nagyon jól tudtam, nincs még négy órája, amikor reggel makkegészségesen hagytam ott a Kicsivel, és a háznak négy külön lépcsőháza van, egy rakás lakóval, aggódnivaló tehát momentán nincsen, bár tudom, az ördög nem alszik soha, távoli ismerősünk ötvenegynéhány éves férje egy reggel bevonult munkába indulás előtt a fürdőszobába fogat mosni, hogy aztán soha ne jöjjön többé ki élve.

'ambulance' photo (c) 2006, Till Krech - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Mire közelebb értem, a mentők már hozták is nagy óvatosan hordágyon a valódi beteget, egy hamuszürke arcú idős férfit, nyolcvanon is túl lehetett már. Nem is anyám lépcsőházából valósi. Akkor miért lepett meg az a megmagyarázhatatlan rossz érzés ilyen erősen? Áthajtottam a zebrán, leparkoltam a kis utcában, tűnődtem, de nem kellett sokáig.

Komment 47 | Reblog! 0 |
0

Így legyen ötösöm a lottón, morogtam magamban, hiszen én már december táján bejósoltam, számos más, négy alapműveletet ismerő polgártársammal egyetemben, hogy egy rakás embernek lesz kevesebb a fizetése, illetve a havi összbevétele február elején, amikor már a 2012-es szabályok élnek. A „mindenkinek nagyon kedvező” rendszerrel a legtöbben úgy jártunk, mint a viccbéli munkás a „televíziógyár” alkatrészeivel: a fene egye meg, már hazaloptam három zsáknyi alkatrészt, rakom így és illesztem úgy, de b+, soha nem tévé, hanem mindig tank jött ki belőle. Mi meg akárhonnét nézzük, a kevesebb sehogy sem látszik többnek.

Komment 117 | Reblog! 0 |
0

„Jaj, ne is mondd, ez a hétvégéhez képest semmi, ráadásul nem mondhatjuk, hogy nincs a szám a választhatóak közt, ha a szülő esetleg DVD-n is meg kívánja venni a gyerek produkcióját” – mondja a fiatal animátor, amikor már legalább negyedszer hallgatjuk meg nyávogó-amatőr gyerekverzióban a Mizut a Minicity karaoke színpadán félórán belül.

A kisebbeket nem zavarja se a Mizu, se az amatőr kivitelezés, Tünde Mankája rögtön a színpadra is penderül, bemutatva, hogy kétévesen már nagyon is jól tudja egy gyerek, mi a tánc és mi a színpad. A nagyobbak viszont inkább shopaholicnak állnak, és legalább négy kört tesznek a mini élelmiszerboltban, hol eladóként, hol vásárlóként.

Komment 2 | Reblog! 0 |
0

„Tegye fel a kezét, aki megfogadta hogy arra  a „xopgi%=)%)=”, „%/=)%/%)=” munkahelyre vagy pozícióba semmiképp nem fog visszatérni!” - mondja  Gáspár Katalin grafológus az álláskeresésről, karriertervezésről szóló előadás után, mikor röviden arról beszél, mire használhatják és mire nem a munkaadók vagy leendő munkaadók  a kézírásunkat.  Kezek lendülnek a levegőbe.

„No, és ki az, akit visszavárnak, és vissza is tér?” - ismét lendülnek kezek a levegőbe. Hová álljanak a belgák? - morgom magamban, akik úgy érzik, sem munkahelyük, sem pozíciójuk nem „’”=)/=%)!%” és mégsem térnek vissza… mert nem térnek vissza, így aztán a Katona Erzsébet által bemutatott munkaerőpiaci helyzetben találják magukat. Álláskeresés GYES után. (A konferenciáról szóló beszámoló első részét itt olvashatod)

Komment 27 | Reblog! 0 |
0

Hajnalka ma jött volna haza ikerlányaihoz, ha Londonban nem felejti őt gazdasági bajokból kifolyólag a Malév. Mire hazajön, lehet, azzal fogadják, nem lesz fűtés az oviban, hacsak be nem fizetik a fenntartó által hirtelen zárolt-elvont összeget a szülők. Vagy esetleg  a pedagógusok, akik ha eddig kaptak béren kívüli juttatást (van egy sanda gyanúm…) akkor majd azt meg ők nem kapnak, legalábbis egy mai friss hír alapján.

 
A Főpolgármesteri Hivatal minden fővárosi fenntartású iskolának és gyermekvédelmi intézménynek elküldte azt a levelet, amely szerint átmenetileg 10 százalékot zárolnak 2012-es költségvetésükből, és ennek megfelelően csökken az intézmények havi ellátmánya. A levél szerint az intézkedést a fővárosi tömegközlekedés működőképességének fenntartása indokolja. Erről január 25-én döntött a közgyűlés, olvasható az Index címlapján.

Komment 33 | Reblog! 0 |
0

Talán az itt olvasók többségének nem cseng idegenül az 1987-es évszám, ha nagy hidegről és hóról beszélünk. Kinek-kinek megvannak a saját emlékei, legyen szó akár a szánkóhasználatról, akár a kenyérhiányról vagy a hófalakról.



Idén az időjósok ugyancsak extrém hideget és nagy havat ígérnek. Jövő héten akár mínusz 25 fok alá is lekúszhat a hőmérő higanyszála, de napközben sem ígérkezik mínusz 10-nél melegebb. És habár Pest megyében most nem számítanak nagyobb hóra, országszerte előfordulhat komoly havazás is. Vajon ezt hogy éljük majd meg, immár felnőttfejjel?

Komment 26 | Reblog! 0 |
0

A válság úgy tűnk, tudatossá tesz. Legalábbis én erre is fogtam, hogy ezúttal tele a terem, a résztvevők pedig felkészültségről árulkodó kérdéseket tettek fel az előadóknak, akik szintén kitettek magukért, hogy a legfontosabb adózási, jogi változásokat összefoglalják, illetve praktikus útmutatót adjanak azoknak, akiknek muszáj lesz idén állást keresniük.

Munka GYES után konferencia, 2012. Az első részben az adó, TB szabályokról szóló előadásról igyekszem beszámolni.

Komment 18 | Reblog! 0 |
0

A folyamat végülis ugyanaz, akárhány évesek vagyunk. A körülöttünk lévő katyvaszból először kiválik pár értelmes szó. Aztán néha egy egész mondat, ha ez kérdés, akkor először mutogatással felelünk, aztán egy-két szóval, persze még botladozva, rossz kiejtéssel, ragozás nélkül. Aztán, mint a téglákat a falhoz, egymáshoz passzítjuk a felismert kifejezéseket. Egy napon boldogan egymás után teszünk akár három szót is, a körülöttünk lévők arcáról pedig kezd eltűnni az az értetlen erőlködő kifejezés, hogy felfogják, mit is akarunk.

A fiam magyarul tanul épp, én pedig németül. Néha nehéz eldönteni, kinek nehezebb, de attól tartok, egy éven belül ő behozhatatlan előnyre tesz szert majd, hiába igyekszem.

Komment 88 | Reblog! 0 |
0

Meg kell mondanom, hálát adok az égnek, hogy nincs olyan gyerekünk, aki idén akarna felvételizni bármilyen felsőoktatási intézménybe, bár a keretszámok ma már megjelentek ittitt meg máshol is, és lassan az is kiderül, mennyit kell fizetni az adott helyen, ha a támogatott képzésbe nem jut be valaki, de sok idő nincs a döntésre, főleg azoknak, akik olyan szakra vagy intézménybe jelentkeztek volna, ahol nagyrészt megszűnt az ingyenes képzés lehetősége, a fizetős képzést pedig se önerőből, se hitelből nem akarják vállalni. 

Komment 170 | Reblog! 0 |
0

„Még a tojáshéj a seggeden, és már vitatkozol????” – kapta meg a kiskorú a hagyományos nevelés híveitől sokáig. Elvégre a felnőtt idősebb, tapasztaltabb, és okosabb, a gyereknek meg az a jó, ha nem kérdőjelezi meg, amit hall tőle.

'Can you show me a bad face?' photo (c) 2007, Fabiana - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/ Ha ez a szemlélet az uralkodó, akkor tanár legyen a talpán, aki nem pikkeléssel-üldözéssel reagál a „tanár úr, hiba van a táblán az egyenletben” vagy a „tanár úr, én tudok egy öt sorral rövidebb kódot is rá” típusú megnyilvánulásokra. Pedig az igazi nagy tanáregyéniség ilyenkor gratulál a gyereknek, aki bebizonyította, hogy elsajátította azt, amit most annyian hiányolnak: a természettudományok műveléséhez elengedhetetlen gondolkodásmódot és hozzáállást.

Komment 75 | Reblog! 0 |
0

Csak a januárt éld túl!

Címkék: Vakmacska, január, tél

'king harold' photo (c) 2007, David J - license: http://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.0/Ahogy kinézek az ablakon, amit látok, az inkább kora márciusnak felel meg. Ragyogó napsütés (a szél üvegen keresztül kevésbé zavaró), a nappali padlóján tisztán látszik minden lepotyogott tűlevél és kövérre hízott pormacska, a hóvirágok vadul nőnek a hóval egyáltalán nem takart földből kifelé.

Életem talán leghosszabb januárja a második terhességem végére esett. Harmincvalahány hetesen, elefántlábakon vonszoltam-húztam magam a térdig érő hóban, ami háromnaponta termelődött újra, ha kivittük a gyereket a Naplás-tóra, lefagyott a fülem, ruhatáram két nadrágra és egy „éppenhogy még beleférek” kabátra apadt, hálisten a hótaposó csizma olyasmi, ami ödémás lábakat is befogad. Na, azon a januáron én is vágtam a centit rendesen, de meg kellett szülni a kölyköt, hogy eltakarodjon végre a tél.

A tél errefelé, sajnos, úgy látom, leginkább pénzkérdés. Ha van pénzed és technológiád jól befűteni, az már enyhít a gondokon, a lakás, ahol gyerekkorom teleit töltöttem, lényegében csak egy darab Hérával rendelkezett szinte végig, plusz a fürdőszobai falimelegítővel, amit csak fürdéshez kapcsoltunk be, az én szobámat pedig a másikból igyekeztünk kifűteni. Nagyon nagy zegernye esetén egy villany hősugárzó erőlködött még, míg le nem vágta a villanyórát. A mostani házunkban már mi magunk iktattunk ki egy szobát a fűtésből (persze a kamrába sem kell), így viszont semmi pólóban rohangálás, a négyzetméterek miatt a fejünk csak a gázszámla láttán vörösödik.

Komment 21 | Reblog! 0 |
0

Ha valami jótündér megkérdezné, szeretném-e újraélni a kamaszkoromat, hát isten ments, csak azt ne! Ha viszont csak arról van szó, hogy két órán keresztül lehetek felelőtlenül és kergén-boldogan tizenhét éves, akkor nosza. Létezik ugyanis a világban négy darab ember (a mostani koncerten épp azon poénkodtak, hogy ők inkább UFO-k a Betelgeuse rendszerből), akik nélkül sokkal, de sokkal nehezebb és még kevésbé szórakoztató lett volna az az időszak, sőt, ha belegondolok, felnőtt létem néhány elég szilárd oszlopát köszönhetem nékik. Szóval ha ők még játszanak, akkor én megyek, és elfoglalom a törzshelyem a harmadik sor balközépjén. Harmincéves a KFT zenekar.

Komment 30 | Reblog! 0 |
0

Többen kérdezték, mi változott január 1-től GYED, GYES, TGYÁS, munkajog és hasonló ügyekben. Azt kell mondjuk, egyelőre nem sok, ha valaki a 2011-ben már életbe lépett változásokat nyomon követte. A Munka Törvénykönyve több ponton módosítja a gyerekes szülők, várandósok helyzetét is (egy ponton kifejezetten önellentmondásba kerül magamagával), de az új szabályozás majd csak 2012. július elsejével lép életbe. Ami pedig bizonyos számokat illet, előnyös változásokról nem beszélhetünk. A téma meghaladja egy poszt kereteit, a cikk végén ajánlunk részletesebb olvasnivalókat.

Komment 112 | Reblog! 0 |
0

A német állami televízió, a ZDF gyermekeknek is készít híradót Logo címmel, és az aktuális adásban a magyar kormány vitatott lépéseivel foglalkoznak. Tudósítanak az alaptörvény elleni tüntetésről, és látványos infografikával mutatják be, hogyan gyűri maga alá a jogrendszert és a médiát a kormánypárt. A híradós tudósítás először szépen összevágja az Operaházban tartott ünnepség és a kint ácsorgó tüntető tömeg képeit, el is magyarázva, mit lehet látni a képeken. Ha esetleg a kiskorúnak ez még nem lenne elég világos, következik a rajzfilm.

A szöveges részben még néhány cikk foglalkozik a témával, pl. az a három oldalra tördelt kis szösszenet, ami szerint „az újságíróknak hagyni kell, hogy félelem nélkül végezhessék munkájukat”.  Ennek a cikknek a bevezetője szintén direkt Magyarországgal kapcsolatban hozza fel a témát: „Journalisten sollen frei berichten dürfen - auch in Ungarn.” (kb. „az újságírónak szabadon kell tudósítania, még Magyarországon is”). Mit mondjak, hízelgő – főleg hogy már a gyerekeknek szánt adásba is fontosnak ítélték betenni.

Komment 2 | Reblog! 0 |
0

Apokrif

Címkék: karácsony, születés, Mária, Vakmacska

Mária a fészer mögé szaladt, megint hányt. Ma már másodjára, a héten negyedszerre, összesen meg ki tudja, hányadjára már.  Először úgy gondolta, beteg lett, olyan beteg, mint a vén Sára, felpuffadt a hasa, hányt, aztán egyszer csak meghalt. De Mária nem halt meg, pedig neki is mintha felpuffadt volna a hasa, hány és nem kívánja az ételt, de az öreg Sára öreg volt, és ennyi idő alatt őt már el is temették. Vagy a fiatalok másként halnak bele?

 

Luca della Robbiának tulajdonítva (Firenze, 1400 körül - 1482): Madonna gyermekével, másként Almás Madonna

Mária gondolkodott. Nem volt könnyű feladat, mert sok mindent elvártak tőle, de hogy gondolkodjon, azt soha, senki. Mária, adj a csirkéknek. Mária, fejd meg a tehenet, adj vacsorát, hozz vizet a kútról, hol a szandálom, hozz almát a kamrából, Mária, Mária, hol vagy már? Gondolkodni ezeken nem kellett. Akkor sem, mikor az apja bejelentette, férjhez adja Józsefhez, akit alig látott addig, de hát így szokták, egyszer csak férjhez adja a lányokat az apa, esetleg a házasságszerző tanácsára, gondolkodni a férfiaknak kell, a rabbinak, a római előkelőségeknek, a lányok meg vizet hordanak, tehenet fejnek és férjhez adják őket.

Komment 41 | Reblog! 0 |
0

Filléres ajándékkísérők, kézzel festett üvegdíszek és előrecsomagolt scrapbook-házikók

Van az úgy, hogy az ember elképzeli valamikor novemberben, hogy mennyi szép kézműves ajándékot készít ő meg a gyerek majd, aztán közbelép az élet, sok a program, a munka, megbetegszik a gyerek, esetleg két nappal az osztálykarácsony/iskolai karácsonyi vásár előtt szólnak, hogy gyártani kéne valamit. Pár gyors ötlet, ha már többre nincs idő.

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

'Matilda at daycare' photo (c) 2009, Savanna Smiles - license: http://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.0/A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló parlamenti napirend keretében tegnap hajnalban az Országgyűlés elfogadta, hogy a bölcsődékben az étkezésért fizetendő térítési díjon felül a gondozásért is külön, úgynevezett személyi térítési díjat állapíthasson meg a fenntartó, amely maximum az egy főre eső jövedelem 25 százaléka lehet - tájékoztatott a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete. Véleményük szerint az átgondolatlan, családellenes döntés további terheket ró a fiatal szülőkre, adta hírül ma reggel a nol.hu.

A cikk beszámolója szerint a fizetős bölcsődék ötlete nem új, idézi a Népszabadság korábbi cikkét. – Egy önkormányzati bölcsődében szinte ingyen vigyáznak a gyerekre, míg egy családi napközi vagy a magánbölcsőde 40-70 ezer forint havonta, függetlenül a család anyagi helyzetétől. A javaslat szerint az intézmény típusától függetlenül általánossá kellene tenni, hogy a szülők térítést fizetnek, a munkáltatókat pedig rá kellene bírni, hogy ehhez a díjhoz béren kívüli juttatás formájában hozzájáruljanak, írja a nol.hu.

Na persze. Aztán felébredünk, és kihúzzuk az éjjeliből a kezünket.

Komment 196 | Reblog! 0 |
0

A karácsony előtti utolsó könyvajánlónkban igazán érdekes könyveket mutatunk be: Down-szindrómás kistestvér, anya hangján megszólaló karácsonyi könyv, hercegnős öltöztető, beszívott böngésző-rajzoló, szerelmesekönyv, titkos napló, ringatónaptár és humoros állatfarsang a kínálatban.

Agnes Lacor - Gwen Le Gac: Lili

Milyen is az, ha az ember testvére  Down-os? Gáz? Egyáltalán nem gáz, hiszen ő kedves, szép, bújós-ölelős, szépen fest és jó. Gáz, mert az emberek az utcán meg máshol elfordulnak, fura arcot vágnak, zavartan másról kezdenek el beszélni és félnek. „Mama mégis szokott sírni, mert néha nehéz kibírni, hogy aki különbözik, azt sokan nem kedvelik.” Na, ez a gáz, nem Lili, akiről a könyv szól. Hogy egy kicsit kevésbé legyen gáz a környezet körülötte, és Lili családja körül, ezért (is) született ez a csudaszínes-rajzos könyv. Ha van a környezetedben Lili, akkor azért érdemes elolvasni a gyerekeddel, ha meg még nincs, akkor azért, hogy ha egyszer találkozik vele, akkorra már tudja, nincs mitől tartania.

Csimota Könyvkiadó, 1990 Ft 

Komment 3 | Reblog! 0 |
0

Szappant készítettünk a hétvégén. Na jó, nem „főztük”, viszont alkottunk színeket és illatokat és formákat. Bevallom, korábban nem tudtam túl sokat a házi szappankészítés fortélyairól, néprajzi-irodalmi forrásokból csak azt tudtam, hogy régen mindenféle rémes anyagokból készítették, fahamu, marólúg, ez utóbbit itták a reménytelen helyzetbe került cselédlányok öngyilkossági szándékkal, valamint megtévedt kisgyerekek, akiknek pont úgy nézett ki az ivóvizes bögréje, eredmény leírását lásd Szabó Magda Disznótor c. regényében.

Aztán ide a Bezzegre már Creativiky azt írta, hogy manapság léteznek kevésbé meredek és veszélyes eljárások, amik a szappankészítést kellemesebbé és biztonságossá teszik, nem kell tehát „VIGYÁZAT! VESZÉLYES!” feliratú labor hozzá, sőt, létezik gyereknek való készlet is, aminek segítségével simán, a konyhában lehet gyártani csillámló Kék Angyalt, rózsaszínű és rózsaillatú szívecskét, levendulás korongot és más egyebet. Ohne fahamu, ohne marólúg, gyerekbarát kivitelben. Kipróbáltuk a Varázslatos szappanlabort.

Komment 43 | Reblog! 0 |
0

Kemény fába vágta fejszéjét Emma Donoghue kanadai írónő, mikor A szoba megírásába belefogott. Választott egy témát, amely leginkább eddig csak a bulvárhíradásokban szerepelt – egy pszichopata elrabol egy fiatal nőt, évekig rabságban tartja és elzárja a külvilágtól, gyermeket nemz neki, de a nőnek egy napon sikerül gyermekével együtt megszabadulnia a fogságból – illetve választott egy elbeszélői módot (az ötéves kisfiú nevében, egyes szám első személyben elmondva a történetet), amelyben olyan nagy elődök árnyékával kell megküzdenie, mint például Daniel Keyes, az Ötödik Sally vagy a Virágot Algernonnak szerzője.

Anya semmitől sem fél. Csak talán a Patástól. Legtöbbször csak úgy hívja: ő, én nem is tudtam, mi a neve, egész addig, amíg nem láttam egy rajzfilmet egy emberről, aki éjszaka jön, és Vén Patás a neve. Én azért hívom így az igazit, mert éjszaka jön, de nem úgy néz ki, mint a tévés, akinek még szakálla meg szarva is van. Egyszer megkérdeztem Anyát, hogy vén vagy nem, és Anya azt mondta, majdnem kétszer annyi idős, mint ő, ami elég vén.”

Komment 4 | Reblog! 0 |
0

Játékot tesztelni általában nem úgy kezd az ember, hogy minden családtag foglalt, valami mással, és a legifjabbat kéne lekötni valamivel, ezért „nesze, büdös kölök!” felkiáltással az ember elébe szór egy vadiúj játékot.

Sajnos a Trükkös tehernek (Trucky 3) mégis ez lett a sorsa, bár a dolog, majd a jobb körülmények közt megismételt teszt érdekes eredményeket hozott. Például hogyha valamire „Master” fokozat van írva, akkor negyvenen-ötvenen túli vén szamarak is elkezdenek pakolászni térbeli geometriai alakzatokat párcentis, fa-műanyag autócskák rakterébe.

Komment 10 | Reblog! 0 |
0

Folytatjuk karácsonyi könyvajánlónkat, melyben kicsiknek való minikönyvtárat mutatunk be, az új hercegnőkön kívül megismerhetjük Szutyoksárit, a legcsinosabb óriást, Geronimóval a Fantázia Birodalmába utazhatunk, és talán a rosszul evő gyerekeknek is megjön az étvágyuk a gyerekszakácskönyv nézegetésekor.

Kincses könyvtár – Állatok

Valóban könyvtárat tartunk kezünkben: a színes, kemény, fogantyúval felszerelt dobozban ugyanis nyolc minikönyv található „állat” témakörben. A doboz átlátszó fóliabetétes oldalán keresztül a könyvderekak olvashatók, tehát nem kell felnyitni a mágneses fedlapot, hogy megtudjuk, mit rejt a kis könyvtár. A sorozat tegjai: Állatkölykök, Vízkedvelő állatok, Állathangok, Jellegzetes mintázatok, Apró állatok, A tanya állatai, Jellegzetes színek, Madarak.

Komment 5 | Reblog! 0 |
0

Bacilusmese

Címkék: Vakmacska, mese, bacilus

Valahonnét, ahol végetér már a Hársfaméz utca, sőt, a Nyálka-Láp és a Gőzös Gázbarlang is, egyszer csak így a megenyhült vagy épp hidegre fordult időben, tél  elején vagy közepén, összeverődik egy nagyobb csapat, majd támadásba lendülnek a bacilusok. Elindulnak szép, rendezett sorokban masírozva az emberek által lakott helyek felé, és mindnek egy a célja: elkapni egy embert. Vagy többet.


szólj hozzá: Bacilusok dala

Az elkapott ember persze elkapja a bacilust, aztán elkezd tüsszögni, köhögni, taknyolni  és torkot köszörülni, lázas lesz, étvágytalan meg levert, nyafog és nyefeg, üldögél a WC-n vagy mélyen belenéz, egyszóval: beteg lesz.

Mennek-masíroznak a bacilusok, és azon töprengenek, hogy is lesz legjobb célba venni a mit sem sejtő áldozatokat, csak úgy egyenként, esetleg csoportban.

Komment 4 | Reblog! 0 |
0

Könyvből sosem elég. Mesekönyvből pláne. Karácsonykor meg még inkább. Különböző kiadók újdonságaiból válogattunk, hátha valakinek még pont ezek hiányoznak a csomagolni való ajándékok közül.

Alona Frankel: Elefántkönyv (Kiselefánt születik)

Akinek megvan a Bilikönyv (nálunk valahogy kimaradt) az emlékezhet az írónőre – nekem nem emiatt, hanem azért volt ismerős a neve, mert távoli névrokona,a magyar Frankl Aljona jutott róla eszembe, akinek nevének olvastán mindig eltűnődtem, hogy volt képes anno bemutatkozni nyelvbotlás nélkül az óvodában. A kerek kiselefántok meséjét azoknak ajánlanám, akik viszonylag kis (1-2 év) korkülönbséggel vállalnak gyereket, ez a könyv ugyanis egyértelműen a kis nagytesónak szól. Annak is leginkább abban a fázisban, amikor mi szülők izzadva vakarjuk a fejünket, mert épp most esett ki a száján, hogy a kicsit vissza kéne tán küldeni oda, ahonnét hoztuk.

Kiselefántnak ugyanis a világ épp oly gömbölyű, mint a rajzolt elefántok a könyvben, míg Elefántbaba meg nem érkezik, mert utána már mindenki csak Elefántbabát ajnározza, ővele pedig többé senki sem sétál a dzsungelben, senki sem lubickol vele a tóban, és őt már nem is szereti senki.

Komment 9 | Reblog! 0 |
0

Ízlés és pénztárca kérdése is, kinek milyen társasjáték jön be. Van, aki azt a fajtát szereti, ahol van színes-szagos tábla, alkatrész, figura, a szabályok pedig egy Gyűrűk ura-méretű könyvben találhatóak. Van, aki kizárólag a virtuális térben hajlandó játszani, elvégre ott nem viszi el a kellékeket a kutya, nem taposunk rájuk, nem gurul a dobókocka a lakás elérhetetlen helyeire.

És van, aki azokat a társasokat kedveli, amelynek a szabályait már egy ötéves is átlátja, de szép és színes, de nem áll kismillió darabból, nem kerül vagyonba, és alkalmas esetleg némi nem rendeltetésszerű használatra is. A Keller és Mayer nálunk járt társasai főleg az utóbbi kategóriába tartoznak, bár egyes megkérdezett felnőttek azt állították, a sok korongos Kerekítő bizony cseppet sem volt olyan egyszerű, mint ahogy először gondolták.

Komment 5 | Reblog! 0 |
0

Szeptember közepe

Na, téged jól összecsipkedett a szúnyog, van néhány a kis arcodon.

Szeptember vége

Még több pötty. Átköltözöm a gyerekszobába, éjjelente megfogom a kezét, amikor vakarózni kezd. Gyerekorvos. Nem tudjuk, mi ez. Az arca, a végtagjai. Bárányhimlő? De hát miért hagyná ki a törzset, és láza sincs. Viszketéscsillapító recepttel távozunk, és azzal, hogy nézzem át az ágyát. Hívnak a bölcsiből, akkor megyünk? Jaj, most lenne az első nap. Sajnos nem tudunk, talán három hét múlva.

'Edgar chicken pox' photo (c) 2010, Dominic Sayers - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Takarítok, de egy rohadt pókot se találok, akire ráfoghatnám az ügyet.  Istenem, hogy néz ki a gyerek!  A lábát alig merem megfogni, mindenhol sebek. Már a törzsén is. Minden napról az utolsó emlékem, hogy a könny a fülembe folyik a sötétben. Éjszaka felébred, és egy sarokba szorított kis állat kétségbeesésével vakarózik. Belázasodik.

Komment 142 | Reblog! 0 |
0

Szomorú dolog ez, mikor az ember mindennap nekrológot kénytelen írni,  amikor korszakalkotó személyiségek egyszercsak meghalnak, és egymás után.  Tegnap Kemény Henrik halála, ma pedig azt olvastam szomorúan, hogy elhunyt Zdenek Miler, a Kisvakond, a Kistücsök és még jópár kedves és örökifjú mesefigura alkotója.

Kép forrása: origo.hu.

Miller az egyik példa, hogy (legalábbis gyerekeknek alkotó művészként) rendszer-és korszakfüggetlenül lehet zseniálisat alkotni. Ha valaki végignézi a Kisvakondokat, akkor láthatja, hogy Miler jövőbe látó zseni volt (A kisvakond és az álom, Kisvakond a városban), mentes volt mindennemű viktoriánus prüdériától (A kisvakond és a születés). Nem kevés, felnőttek által is értékelhető humorérzéke volt (A kisvakond és a sas, A kisvakond és az autó, A kisvakond és a rádió), miközben nekem úgy tűnt, a Kisvakond-filmek állatkái közt feltűnő felnőtt emberek többségéről nem volt túl hízelgő véleménye, mert bizony ezek a figurák lövöldöznek, környezetszennyeznek, de legalábbis korlátoltak és ostobák, szegény vakond és állattársai nehezen térítik jobb belátásra őket.

Komment 15 | Reblog! 0 |
0

Azannya, mondom ahogy rohanunk (késve, persze) a Keller / Mayer játékgyártó cég tájékoztatója felé a vadiúj Köki Terminál vadiúj játszóházában (nem viccelek, tényleg úgy hívják, hogy KACKAC), szóval azannya, beltéri homokozó, a Kicsi biztos elfoglalná azonmód, és itt én se morognék, hogy hideg van fiam, és koszos leszel. 

De a Kicsi ezúton otthon maradt, mert társasjáték-bemutatóra és cégismertetőre ő még ifjú. A Nagy viszont már megszemlézheti a kínálatot, bár a játékok egy része már 3 éves kortól vígan játszható.

Komment 11 | Reblog! 0 |
0

Mióta a gyógyszerek lehetővé tették az AIDS-es betegek élettartamának meghosszabbodását és életminőségének javítását, mintha elfeledkeztünk volna a betegségről errefelé. Sajnos mintha az óvatosságról is elfeledkeztünk volna. Pedig a betegek köztünk járnak...és ahogy Singer Magdolna írásából kiderül, ma sem könnyű a sorsuk. Ma van az AIDS, illetve az ellene folytatott küzdelem világnapja.

'112011_2011_Caribbean_HIV_Conference 74 1' photo (c) 2011, 2011 Caribbean HIV Conference - license: http://creativecommons.org/licenses/by-nd/2.0/

A kilencvenes évek elején Ausztráliában annyira komolyan vették az AIDS-veszélyt, hogy a sydney-i buszon is felvilágosító szövegeket helyeztek el. Ma is emlékszem a szövegre: „és akkor Ádám találkozott Évával, majd egy idő után szexuális kapcsolatot létesítettek. Hűek voltak egymáshoz, illetve… Ádám egyszer elcsábult egy délután az irodában, ahol rövid afférja volt Jane-nel, a titkárnővel. Éva is hűséges volt… kivéve az egyetlen esetet, amikor munkatársa, Jack elcsábította a céges bulin. Jane és Jack is erényes életet éltek, kivéve, amikor Jane egy jamaicai nyaraláson elment egy helyi szépfiúval, Jack pedig Thaiföldön életében először és utoljára kipróbálta, milyen egy ottani örömlánnyal.  Kalandjaikat persze titokban tartották. Sajnos mind a jamaicai szépfiúnak, mind a thaiföldi örömlánynak több mint 100 nemi kapcsolata volt az elmúlt néhány hónapban… és bármelyik átadhatta neki a HIV-fertőzést, így megkaphatta a szolid életet élő Ádám vagy Éva is. Még mindig biztonságban érzed magadat?” – kérdezte a plakát a  buszon 1991-ben. Azóta eltelt húsz év,  de a pesti buszok valahogy azóta sem mutogattak utasaiknak efféle szöveget.

Komment 64 | Reblog! 0 |
0

Hiába, ma már a spermium sem a régi, erre a következtetésre juthatunk, ha az Origo nemrég megjelent cikkét olvassuk. Egyre több fiatal nő küzd teherbeesési problémákkal, a szervi okok mellett megjelenik a stressz is, mint teherbe esést nehezítő tényező.  Azt már régóta tudjuk, hogy extrém stresszhelyzetben a szervezet „nem megfelelőnek” minősíti a körülményeket, és elmaradhat a menstruáció vagy a peteéérés. A náci haláltáborokban, ostrom, éhezés következtében fiatal nők tömegének szűnt meg a menstruációja, ma viszont nem ennyire látványosak a jelek, ahogy a stressz is „kifinomultabb formában” éri a nőket.

Komment 141 | Reblog! 0 |
0

A felső tagozatos diák, már amennyire emlékszem, viszonylag önálló lény már. Képes megmelegíteni az ebédjét a gázon, lemehet találkozni a haverokkal a közeli parkba, elbiciklizhet a nagyihoz, ha nem lakik túl messze. Nem kell már feltétlen szoros emberfogásban őrizni, mint teremőr a múzeumi múmiát.

'Teacher' photo (c) 2011, wonker - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/ Az egész napos iskola pártolói nyilván az értelmes délutáni programokat, esetleg a kevésbé feszes ütemű tanítást hozzák fel, mint előnyt, a gyerek nem kódorog az utcán, nem írja a környék összes padjára, hogy „NORBY HÜJE”. Elkészíti a leckét, elmehet a könyvtárba, kosarazhat a tornateremben,  ilyen ma is létezik a legtöbb suli felső tagozatán, de ezt sem tanításnak, sem napközinek nem hívják, és nem is kötelező. És bőven van, aki a hét több napján is boldogan elvan nélküle.

Komment 21 | Reblog! 0 |
0

Ha úgy gondolnánk néhanapján, milyen mostoha sorsunk van, az élet elénk penderít valamit vagy valakit, aki és ami láttán azonmód meggondoljuk magunkat. Isten őrizz, dehogyis rossz nekünk.

Először a kislánnyal találkoztam. Ugyanolyan kislány, mint a többi, csinos a frizurája, a ruhája, ápolt, okos, kitűnő tanuló. „Nem, nem anyukám szokott értem jönni. Ő beteg. Sclerosis multiplex” – mondja olyan arccal, ahogy más egy influenzáról tudósít, isten tudja, hányszor mondta már ki életében.   Mert amikor ő megszületett, már akkor beteg volt az anyja, és hiába, hogy épen, egészségesen megszülethetett a testvére is, a betegség attól még nem fújt visszavonulót.

Komment 125 | Reblog! 0 |
0

Csak nagyon szigorú szabályok között szedhetnének bölcsődei díjat az önkormányzatok. A díjnak több feltétele van, mondta Soltész Miklós szociális államtitkár a MR1-Kossuth Rádióban.

Az államtitkár elmondta: a kormány már tárgyalta azt az elképzelést, amely szerint bizonyos feltételek mellett fizetőssé válhatnak a bölcsődék a tehetős szülők gyermekei számára. Csak ott lehet pénzt beszedni a szolgáltatásért, ahol a fenntartást máshogy nem tudják megoldani az önkormányzatok.

"A szabályok nem azt jelentik, hogy óriási összegeket kell befizessenek a szülők" – mondta. Ha egy családban egy főre százezer forint nettó bevétel jut, akkor maximum 20 ezer forint szedhető be a bölcsődéért.

Komment 56 | Reblog! 0 |
0

Mesesorozatok voltak, vannak és lesznek. Ebben a részben pár régi kedvenc vonul fel, ezúttal a magyar mesehősök közül. Versben és prózában, néha rajzfilmen vagy képregényben is.

Komment 21 | Reblog! 0 |
0

Mióta felnőttként jobban volt alkalmam megismerni, azóta vallom, a hercegnőség nem származás kérdése. Szegény szülők gyerekeként, végigküzdve az életét mindenféle tragédiák árnyékában, nyolcvansok évesen is finom, elegáns, valódi hercegnőként. Pedig az élet nem borsószemekkel, hanem sziklákkal és malomkövekkel próbálta meg.

„Már sokan mondták, miért nem megyek otthonba, öreg vagyok és fáradt, ha nem lenne segítségem, akkor nem boldogulnék így magam. De nekem ez az életem” – mutat körbe a hófehér helyiségeken, hófehér, makulátlan gyapjúszőnyeg, hófehér csipke ágytakaró, rajta csücsül az ünneplő díszbe öltöztetett baba. Sehol egy porszem, a kertben sehol egy gaz, a kerítésen túl az utcára is mosolyognak a virágok.

Komment 13 | Reblog! 0 |
1

Nagyon potyognak a levelek mostanság, amit az udvarból egy fürge gyerek és egy tulajdonomat amúgy nem képező, kerge kutya kíséretében próbálok zsákokba penderíteni.   Viszont nagyon szép látvány az aranysárga levelek tömege, akár a földön, akár még a fán.

Fotók: Bognár Tünde

Aki az őszi színkavalkádot még élvezni kívánja, most kiránduljon! Egyelőre a napsütés is adott még (talán lesz valami belőle hétvégén is), lehet gázolni az avarban (vagányabb gyerkők hemperegni sem átallanak benne), sétafikálni az aranyszínű fák közt. Különösen alkalmas helyszínnek látszanak a nagy és gondozott kastélyparkok. Az illusztrációk a hotelként is üzemelő vasszécsenyi kastély parkjában készültek, hivatalos neve Új-Ebergényi Kastélyszálló), de aki nem akar messzire menni, az gyönyörű fákat találhat például a gödöllői királyi kastélyban is, tanúsíthatom.  

Komment 7 | Reblog! 0 |
0

Kedves olvasók! Talán még emlékeztek a Nagy Felmérő Kérdőívre. A vártnál is eredményesebb lett – ezúton köszönjük, hogy ennyien (több mint ezren) kitöltöttétek, azt pedig még inkább, hogy komolyan vettetek minket, nem írta senki, hogy 30 gyereke van, 125 éves, a Holdon lakik, és a bodobácsok nemi életének ezoterikus vonatkozásairól akar többet olvasni a BA-n.

Szeretnénk néhány érdekes adatot megosztani veletek a tanulságos eredményekből. Az olvasók nemi arányát sejtettük, de azért mégis mellbevágó volt olvasni, hogy kb. a Matula lányosztályával van dolgunk a törzsolvasók körében (leginkább ők töltötték ki a kérdőívet, akik naponta akár többször is benéznek ide), mivel az ezernél is több kitöltő közül csak 36 bátor férfiú akadt. Viszont nekik külön köszönjük, hogy nemcsak olvasnak bennünket, de még ki is töltötték a kérdőívet.

Komment 52 | Reblog! 0 |
0

Végetért az október, a mellrák elleni küzdelem hónapja.  A küzdelem persze nem ért véget, az bizony folyamatos. Az MSN Mai Nap összeállítást közölt sok híres nőről, akik túlélték, sokuk már annyi évvel, hogy bár az orvosok nem nagyon merik a kifejezést használni, én mégis azt mondanám: meggyógyultak.

'Teams Lined up - Ready to Walk to the Closing Ceremonies,  #the3day 60 mile Walk for Breast Cancer' photo (c) 2011, Robert Neff - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

A mostani poszt pedig azokról szól, akik ugyan nem híresek, csak afféle hétköznapi hősök, de mindenesetre csatát nyertek – némelyikük már mondhatom, a háborút is. Személyiségi jogok védelmében a keresztneveket megváltoztattam ugyan, de a történetek valódiak.

Komment 6 | Reblog! 0 |
0

Mielőtt ránk csukják a fedelet

Címkék: Vakmacska, halál

Kicsi öregasszony a hatos kórterem sarkában. A teste gyereknyire fogyva, az arcát pedig a nagy, kerek, szemet természetellenesen felnagyító szemüveg teszi valahogy gyerekessé. Az orrában oxigéncső, amit állítólag kevésbé tiszta pillanataiban kihúz, pedig azzal együtt sem megy már az, amit legtöbben észre sem veszünk, beszív-kifúj. Az arcára van írva, bárhogy fekszik az állítható ágyban, sehogy sem jó. Rá-rátör a fuldokló, görcsös köhögés, ami néha hányásban végződik, az orvostudomány nyilván tehetetlen. A betegtársak szégyellősen félrenéznek, amíg az ápolónő gyakorlott mozdulattal hálóinget cserél, laikus és képzett egyaránt sejti a hatos kórteremben, az öregasszony alighanem arra a vonatra szállt fel, amire csak egy irányban osztanak jegyet.

Nagyon sokan nem a haláltól, hanem az előszobájától félünk igazán. Attól, ami a hozzátartozónak a „tessék mondani, mikor fog meggyógyulni?” kérdéssel kezdődik, majd meglepően rövid idő múlva átvált „tessék mondani, meddig tart ez még?”-be. Amikor üvegharang borul ránk, amin kívül dübörög az élet, alatta meg percről percre fogy a levegőnk, sűrűsödik a fájdalom, a lassú mély ködben már alig látjuk, ki próbálja megkönnyíteni a harang túloldalán utolsó heteinket, napjainkat, perceinket. Ha nem egyetlen pillanat alatt csap le a vész, amikor úgy lépünk a túlpartra, hogy észre sem vesszük, riasztó űrt hagyva magunk után azokban, akiknek nem volt ideje rákészülni, milyen lesz majd nélkülünk.

Komment 42 | Reblog! 0 |
0

Tervezz ruhát kedvencednek, nézd a Barbie-mesefilmeket! – harsogja a népszerű gyerekcsatorna, melyik kislány nem akarna csini és vadiúj Barbie babát nyerni, vagy viszontlátni a ruhatervét „élesben” – hiszen a játék azt ígéri, a legötletesebb terveket meg is varratják. El is készül a nagy mű, külön a ruha-cipő, nyaklánc, külön egy ábra, hogy mutatna Barbie baba az ifjú divattervező ruhájában, szépen rá is írja a nevét, be kéne küldeni, na hova is.

'Sisters or Cousins?' photo (c) 2010, vikk007 - license: http://creativecommons.org/licenses/by-nd/2.0/

Épp nem adják a felhívást a tévében, de ennek a csatornának van netes oldala is, nosza keressünk ott rá, hát ott nincs semmi. Google a barátod, nem nehéz a megfelelő keresőszavakkal előugrasztani a felhívást, bár már amikor meglátom a linket, akkor rosszat sejtek, a gyerekcsatorna Facebook-oldalán van. Itt az első kérdésem: a Facebook alapszabálya szerint úgy tudom, 16 éven aluliaknak (upsz, a Facebook feltétellistáján már a 13 év szerepel…a szentségit neki) nem lehet saját adatlapja a közösségi oldalon, adatvédelmi és egyéb okokból, akkor mi a csudának kell egy 14 éven, sőt, leginkább 10 éven aluliaknak szóló csatornának Facebook-oldal?

Komment 30 | Reblog! 0 |
0

Fülig Jimmy adórendszert alkot

Címkék: Vakmacska, vicces, adó

Drága fijugg!

Nem tuttam mostan írni nektek, mer naggyon el voltam foglalva az álamtanáccsal, mert adókivetési rencereket kellett csináni. El is mesélem nekktek, mer tanúságos az naggyon, meg pénzről szól és a pénzet mindig kell keresni meg számolni és ha nincs, akkor nagy a baj.

'soho' photo (c) 2005, Steven Tom - license: http://creativecommons.org/licenses/by-nd/2.0/

Úgy kezdödött, hogy bementem a kincstárba mer nem volt már sörre nálam, oszt látom hogy az álamkincstár tök üres! Volt benne két egér, de az piacra nemjó. Kinyitottam pajszerral a Szigorúan Titkos Széfet, amiben csak az előző álamfő arannyal futtatot képit leltem, gondoltam kiviszem a kikötőbe, mer a Piszkos Fred szok venni ilyeneket. Ki is vittem, de a Piszok Alfréd kiröhögött, hogy te hüje, nemlátod mijen ócska hamisítvány, valaki kilopta az eredetit. Ki lopta volna ki? Hát én, még négy éve, amikor elfogyott a pénc és a Tuskó Hopkins csak aszonta hogy akko áll be matróznak ha a Fred fizet neki pálinkát. Ez egy szemen szedett hazuggság mer a Tuskó öt éve nem iszik mást, csak ojan régifajta skót viszkit. Aztat is csak betsületesen, ha ő maka emeli ki a vám ragtárból és rajta van a radagós papírr.

Komment 31 | Reblog! 0 |
0

Vannak napok, amikor az ember egy rakás dolgot szeretne egyszerre. Mondjuk meginni egy kávét, neadjisten egy pohár minőségi bort egy olyan afféle Felnőtt helyen, ahol  olyan jobbféle ruhában lehet üldögélni , szép a belső tér és más mosogat el. De ott a gyerök is, aki megnézne már végre valami jó kis bábelőadást. És azannya, nem ártana nekikezdeni a nagymama karácsonyi vagy szülinapi ajándékához is, de ne valami porfogó legyen ám, hanem használatos, de a gyerek keze nyoma is rajta legyen, na nem úgy, hogy csak majdnem törte el. Kapaszkodás, ezt mind lehet egyszerre, egy délelőtt. Legalábbis nekünk a pesti Ceramicaféban sikerült.

 

A Ceramicafé viszonylag friss vállalkozás, nyár elején nyitottak (a környéken az üzlethelyiségek mutatják, mi mindennel próbálkozik a jónép, van divatbolt, látványfodrászat, éjjel-nappali közért, félévente figyelem, ki marad életben), nyáron már kerámiás alkotótáborokat rendeztek a kisiskolás korosztálynak, elöl a felnőttrészben lehet kávézni és üldögélve csevegni (finom sütik és jó borok mellett), bámulni a magasan fekvő ablakokban elhelyezett szobrokat-kisplasztikákat, miközben a hátsó rész két műhelyében dolgoznak felnőtt, hivatásos keramikusok is (köztük az egyik tulajdonos) meg egy rakás maszatos kezű, kiskorú művészpalánta. Ákos és felesége a vendéglátást ötvözi a szórakoztató gyerekprogramokkal és a felnőttnek-gyereknek alkotási lehetőséget biztosító „nyitott” műhellyel.  Állítólag az egyik legnehezebb dolog az volt, hogy a bérelhető helyiségek  többsége az elképzelt profilra teljességgel alkalmatlan volt.

Komment 21 | Reblog! 0 |
0

Nem emelkedik négy évig a családi pótlék - áll a Népszava szerint egy kormányzati dokumentumban, írja a Hírszerző. A dokumentum szerint, amely 2015-ig tartalmazza a tervezett kiadásokat, az idén 456 milliárdot, míg 2015-ben is csak 458 milliárd forintot szánnak családtámogatásra. Ez az összeg befagyasztását jelenti, és azt, hogy még az infláció mértékével arányosan sem emelkedne a támogatás, valamint a Népszava szerint azt is, hogy a kormány nem számol azzal, hogy több gyerek születne, mint most. Pedig nem erről beszéltek eddig.

Azon túl, hogy napilap felidézi, hogy a KDNP-s Soltész Miklós, aki az akkori ellenzék népjóléti kabinetvezetője volt, jelenleg szociális államtitkár, 2009-ben úgy fogalmazott: elfogadhatatlannak tartja a családi pótlék bármiféle elvonását, szigorítását és eltörlését,  Navracsics Tibor pedig állítólag mondta korábban: szociális, gazdasági és etikai értelemben is igazságtalan, ha családokat érint a megszorítás. Azon is el lehet gondolkodni, mennyire hisznek a jogalkotók abban, hogy a nagyszabású családi SZJA-kedvezmények, vagy a GYES 3 évre való visszaállítása tömegesen növelné a gyerekvállalási kedvet, ha családi pótlékra jófomán egy petákkal se szánnak többet négy év múlva sem.

Komment 103 | Reblog! 0 |
0

Állati jó alkalmaink vannak az ünneplésre. A legtöbb ünnep  errefelé arról a lélegzetvételnyi időről szól, amikor hirtelen kihúztuk magunkat és felemeltük a fejünket – úgy saccperkábé húsz másodperccel az egetverő pofára esés előtt.

Mohácson meleg volt, Világoson sötét, Aradon úgy féltem, megléptem mielébb. A Balaton mellé stoppal jártam sokat, Szárszón nem nyaraltam, jön a tehervonat.


Átaludtuk tényleg ezt a húsz évet? Álmunkban ettük a libasültet meg a kuglert? Nyilván, mert most felébredtünk, talán épp Cseh Tamás sírja mellett a sárban, kezünkben egy törött vörösboros üveg nyaka, az esővel összekeveredett cseppek szaga savanyú, mint amilyen a szám íze, mikor arra gondolok, húsz év alatt miket lehetett volna.

Valami történt, valami, lányok; rajtatok látom, rajtam látjátok,  elveszett végképp, vagy ti bújtatjátok, Ti fehér babáim, fehér babáim, fehér babák.

Komment 152 | Reblog! 0 |
0

Egyéves a Bezzeganya!

Címkék: Vakmacska, Tünde, születésnap

Aki már nevelt gyereket, tudja, milyen szédítő fejlődés megy végbe egy gyereknél egy év alatt – felnőtté persze nem válik, mint a kutya vagy a macska, de a magatehetetlen bandzsa kis kupacból önálló, ide-oda szambázó (négykézláb vagy két lábon), akarattal rendelkező kis lény lesz, saját egyéniséggel.

'Birthday Cake' photo (c) 2009, Omer Wazir - license: http://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.0/

Reméljük, egy év alatt mi is eljutottunk ide. Akár a gyermekágyas anyák többsége, mi sem gondoltuk, hogy csip-csup ügyekből ennyi lesz és néha ilyen nehéz megoldani őket – ma már ki emlékszik arra, amikor hol görgetni nem lehetett, hol adott kommentre válaszolni, esetleg bejelentkezni, közben meg sokan írták, hogy nemá, olyan setesután néz ki ez az egész. Mára a dolgok nagyjából működnek. A „van hova fejlődni még” mindenesetre sokkal jobb, mint a kezdeti „hát ezzel képtelenség elboldogulni”.

Komment 274 | Reblog! 0 |
0

Bár egyre többen vannak tisztában az elérhető műszeres vizsgálatokkal, sokan még mindig azért nem viszik korán szemészeti vizsgálatra a gyereket, mert nem tud beszélni, hogy mondhatná, hogy jobbra vagy balra áll az E, illetve lehet, hogy tud beszélni, csak az állatkerti zsiráfra a múlt héten azt mondta, hogy bocika, és nyilván nem feltétlenül azért, mert rosszul látta. Pedig léteznek szűrési lehetőségek ennek a korosztálynak is, nemcsak a nyilvánvaló gondok esetében. Ráadásul egyre több szemész hangsúlyozza a honlapján is: az éleslátás kifejlődése hétéves kor után nagyjából lezárul, javítani utána is lehet a korai problémákon, de a tökéletesség már nem nagyon érhető el.

Nem véletlenül vesszőparipám a téma. A hatéves kor előtti szemészeti szűrés nemcsak most nem kötelező, a korai hetvenes években sem volt az. Én nem látszottam sem kancsalnak, sem vaksinak, olvastam már ovis koromban, viszont elkönyveltek Feltűnően Ügyetlen Gyereknek, aki ha nagyon figyel, érdekesen ferdén tartja a fejét, mint az esőt váró liba. Amíg elsőben nem állítottam haza vihogva azzal, hogy ma a harmadik padba ültettek, és onnét két Eszter nénit láttam a két tábla mellett magyarázni, de egyszerre és ugyanazt mondták. Mivel a hatéveseknél a hetvenes években kizárható volt a dizájnerdrog vagy LSD fogyasztása, alkoholszagot sem árasztottam, ezért jobb híján a szemészetre cipeltek. Jogosan.

Komment 90 | Reblog! 0 |
0

Egy kormányzati projekt keretében az Egyesült Királyság négy legnagyobb internetszolgáltatója, a BT, a Sky, a TalkTalk és a Virgin hamarosan megkönnyíti a szülőknek pornográf tartalmak elzárását a gyerekek elől – jelentette be David Cameron miniszterelnök, aki házigazdaként mondott beszédet az Anyák Szövetsége keresztény családvédelmi szervezet képviselőivel folytatott megbeszélésén.

'On the edge' photo (c) 2006, Miika Silfverberg - license: http://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.0/

Az új előfizetők már most megtehetik, hogy a kapcsolat létesítésekor bekapcsolva hagyják a szűrést, a régebbieket pedig a szolgáltatók tájékoztatják a lehetőségről. A szolgáltatók alapértelmezésben elérhetetlenné teszik a pornográf tartalmakat, de ez az opció kikapcsolható – írja az Index.

Komment 5 | Reblog! 0 |
0

Agyonrágott téma, mondhatnám stílszerűen, bár szerintem a Bezzeganyán még elő sem került. Most, hogy mindkét gyereknél zárt, kerek egész a történet, meg láttam pár kiskölköt magam körül felnőni cumival vagy anélkül, gondoltam, megosztom azokkal, akik még például az első gyereküket várva gondolkodnak, hogy vegyenek-e neki ilyesmit.

'Querstreifen' photo (c) 2011, Thomas Kohler - license: http://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.0/

Két gyerekem van, az egyik egy bizonyos korszakában (féléves-két és fél éves kora közt) alvásra használta, a másik életében egyszer látott ilyet, és kb. 3 másodpercig volt a szájában, akkor volt 10 hónapos.

Komment 57 | Reblog! 0 |
0

 

'Nuttet!' photo (c) 2006, Ma1974 - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/A heti téma az ÁLLAT – kicsi, nagy, vad és házias.

Ha időben végzünk a dolgainkkal, lesz egy kis időnk délután. Például macskakiállításra.

A már hagyományos ruha- és cipővásárral indítok aznap, de ezúttal csak a Kicsit cipelve magammal, mivel tavaly matematikai formula szerint kristályosodott ki, hogy a gyerek intelligenciaszintje minden egyes nadrágpróba után legalább 25%-kal csökken, a Nagy legalábbis a negyedik kordgatya után már hisztérikusan vihogva rohangált, de minden nadrág úgy állt rajta, mint tehénen a gatya. Egy másfél évesnél legalább érthetőbb, ha visít és rohangál, a Kicsi amúgy nem visít és nem rohangál, mert kis híján elszenderül a kocsiban, majd  viszonylag filozofikusan tűri, hogy sikeresen rápróbáljak egy pár cipőt, miután a Siesta standon kidühöngöm magam, hogy miért mindig az a méret hiányzik, ami az aktuális gyereknek kéne, ha a Kicsinek, akkor csak barbirózsaszín szandálok, ha a Nagynak, akkor csak  férfias traktoristabakancsok kelletik magukat az épp nekünk kellő szám dobozaiban. Lezavarjuk gyorsan a vásárlást, két nadrág, egy pár cipő, egy rakás pamutzokni, főleg fehér (ha az én gyerekeim hordják, valahogy nem sokáig maradnak fehérek), azért betérek a kedvenc magyar fehérneműstandomra is, made in Lenti, a nagy márkák árának töredékéért. Ezzel megvolnánk, most épp nem kell se télikabát, se felnőttcucc, a Nagy közben végez a nyelvtan- és matekfeladatokkal, a Kicsi elalszik, lehet menni csajos programként macskakiállításra.

A macskakiállítás macskakedvelők számára teljesen szürreális program, mivel normális macska három dolgot egész biztosan utál: a tömeget, a bezártságot és az idegeneket, pedig ebből van a legtöbb egy efféle rendezvényen. A kiállított példányok többsége mégis egykedvűen szundikál a ketrecben, mintha az előbb nyomott volna be egy levél Xanaxot vagy egy teljes doboz leszarom-tablettát, némi aktivitást leginkább a gyermekkorú példányok mutatnak. Tessék nézni, kínálja az egyik vöröset a gazdája, még sose púderoztam, és mégsincs macskaszaga, nem büdös. Elképzelem, milyen arcot vágna otthon a Gömbölyeg, ha púderozni próbálnám macskaszag ellen.

Komment 20 | Reblog! 0 |
0

Azt mondják, e hétvégén semmi vénasszonyok nyara, esni fog és fűteni kell. Nem lehetetlen persze kimenni a szabadba, csak készüljünk fel a vizes fűre, a pocsolyában dagonyázó kisdedekre és a hosszasan tisztítandó sáros bakancsokra.

'Main Coon 7' photo (c) 2010, Pieter & Renée Lanser - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Aki erre annyira nem vágyik, mehet az újraindult beltéri programokra – kinyitott a Bábszínház, a vidéki színházak is várnak gyerekelőadásokkal, nagyobbacskákat lehet vinni a Planetáriumba, a múzeumokba  vagy akár moziba. Programajánló.

Komment 7 | Reblog! 0 |
0

Igazságot a nagyapámnak!

Címkék: Vakmacska, tanulás

'Worn Loving Hands' photo (c) 2007, a4gpa - license: http://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.0/Ez a poszt bevallottan elfogult, és indulatból íródott. Kicsit magyarázat arra, miért fordul meg bennem szinte azonnal a borjú, amikor felülről magyarázzák az okosok, hogy tanulni – csak azért mert valaki akar – nagy tételben úri huncutság, költséges passzió, aminek tessék állni az anyagi vonzatait egyedül, vagy elsunnyogni vécét pucolni, az is nagyon hasznos foglalkozás. Kétségkívül az, de ilyenkor valahol bennem feltápászkodik egy ócska sezlonyról egy kicsi, bütykös kezű-lábú öregember, akinek világoskék szeme feketére vált az indulattól hirtelen.  „Mondd meg nekik!”

Rendben, Tata, megmondom.

Hatan voltak testvérek, ez nem is számított soknak akkoriban, mind fiú. Hamar özvegyen maradt anyjuk végül hozzáment a falusi tanítóhoz, különösen nem emlegették hálával a nevét, hogy segített nekik életben maradni, de rajzait-festményeit ma is őrizzük a falon. Hat fiút felnevelni csekélyke földből nem csekélység. Minden fillér számít. A legidősebb fiú apa híján pedig belesodródik egyfajta apaszerepbe. A családi legendárium szerint ő mondta ki, hogy nem lehet. Hogy legyen elég a négy polgári, másnak annyi sem jut. A fiatal lánynak, akit később elvett, például csak a hat elemi. Tessék megelégedni a négy polgárival, olvasni meg ott a kalendárium a mestergerendán.

Komment 53 | Reblog! 0 |
0

Otthon ülő hagyományos szerepben tündöklő asszonyok vagy jó keresetű, a munkába hamar visszaálló nők szülnek ma több gyereket? Miben kellene nekik segíteni, hogy könnyebben mehessenek dolgozni, vagy hogy könnyebben maradhassanak otthon? Mit szól ehhez a gyerek, számára mi lenne jó? Mit gondolnak a kutatások szerint a többiek, akik részben vagy az egyik, vagy a másik változat költségeit viselik? Citabella és Vakmacska piszkálgatja a kérdéseket meg a statisztikákat. Amikből egy kiderül: az átlag feletti termékenységi mutatókkal Európában leginkább a dolgozó skandináv karriermacskák és a muzulmán bevándorlók hagyományos családban élő asszonyai dicsekedhetnek.


Az európai politika minden szintjén visszhangzik a demográfiai vészharang kongása, a fehér nő mégsem szül, eleget, hiába szülesztenék (by Másutt) a közéleti szereplők, a társadalomtudósok, a közgazdászok. Mi kellene ahhoz, hogy a Magyar Nő önszántából szüljön? Anyagi biztonság, stabil párkapcsolat, lakás, családbarát munkahely, olcsó és elérhető gyerekintézmények. Ezeket már kívülről fújjuk. Ha ezek mind meglennének, akkor vajon születne „elég” gyerek? Nem biztos.

Komment 267 | Reblog! 0 |
0

Ha tápszerezel, legyen az üveg steril, csíramentes. Ha fejsz, legyen a készülék steril, csíramentes. Ha cumin cuppog, sterilizáld időről időre. Ha orrszívót használsz, abból sem árt kiseprűzni a bacikat. Ja igen, a fejlődő csecsemő és kisgyermek szervezetének nem használnak a máshol fertőtlenítésre használt erős vegyszerek sem. Marad a forró víz, illetve a forró gőz, az ultraibolya fény kicsit drága lenne háztartási kivitelben. Az Avent legújabb gőzsterilizálója járt nálunk – teszt következik.

3 in 1 üzemmódban

Előrebocsátom, az én gyerekeim már javarészt kinőttek a legveszedelmesebb korszakból, vidáman lapátolják az udvaron a macskakakis földet, lopják a bokorról az éretlen ribizlit, tápszert pedig egyik sem látott közelről, mégis van a háztartásomban jópár eszköz, amit valaha vagy most is sterilizálni kellett-kell, csak eddig célszerszám nélkül tettem, vagy az eredetileg zöldségpárolásra használt edényben a mikrohullámú sütőben, vagy csak úgy kifőzve, forró vízben.  Az utóbbinak egy vadonatúj műanyag orrszívó látta kárát, mivel ott felejtettem a gázon, amitől kissé ráolvadt a lábas aljára, persze lábasostul repült a kukába. Multitaszk üzemmódban működő feledékenységre hajlamos, kialvatlan anyák tehát üdvözölhetnek egy olyan eszközt, amit másra nem használunk (nem úgy mint én a zöldségpároló edényt) és nem lehet ottfelejtéssel tönkretenni.

Komment 28 | Reblog! 0 |
0

Az őszi erdő szépségét már múlt héten újra felfedeztük a Normafánál, és megegyeztünk, szép idő esetén megyünk megint valahova. Kínálat van bőven, kiemelve az Erdők Hetét vagy a Budakeszi Vadaspark által rendezett Állatok Napját. Aki nem vágyik négylábúakra, nézegessen innovatív taneszközöket a Millenárison, talán az utált-rajongott interaktív tábla is a helyére kerül. Programajánló.

 

Komment 2 | Reblog! 0 |
0

– Milyen aranyos baba.

– És milyen görbe a lába!

(…)

– Nem is görbe.  Az enyém is ilyen.

– Elég baj az.

– Egy kicsit mindenkinek görbül a lába.

– De ez nem kicsit görbül.

 

A fenti idézet Szécsi Noémi A baba memoárja c. könyvéből valósi, de mindennap ezer és ezer családban hangzik el, centikkel az ortopédiai beutaló előtt, mikor a gyerekre vonatkozó, utcán hallott első rész valahogy megragad a szülő fejében. Nálunk nem így kezdődött, de így folytatódott, igazából akkor tudatosult, amikor a Kicsi vígan csámpázott előttem az utcán rövidnadrágban, és azon tűnődtem, hogy kire-mire emlékeztet ez annyira engem. Hoppá, a Tata járt így, széles alapon, nagy lábakon, medvejárással, haláláig görbülő lábbal. Mondjuk az égegyvilágon nem akadályozta meg semmiben, tudott kapálni, lovagolni, fára mászni, futni, ha kellett, de a bütykökkel már ő se volt kibékülve, és cipőt sem volt egyszerű kapni rá. Meg aztán ha a dolog javítható, nyilván nem nyolcvanévesen kéne elkezdeni.

Komment 75 | Reblog! 0 |
0

Még mindig elég jó idő van, és programkínálat is akad bőven, Pesten és vidéken is. Aki nem szüretel kiskertjében, mehet énekelni, levendulát főzni vagy víztornyot nézni. Programajánló.

Régi idők ízei névvel levendulás lekvárfőző nap lesz Tihanyban, szombaton, szeptember 24. 10-17 közt. A csodálatos őszi Balaton és a híres tihanyi levendula várják a félszigetre látogatókat, a Régi Idők Udvara Skanzenben, ahol Kaldeneker György sztárszakács és a helyi lekvárfőző csapatok bolondítják a házi lekvárokat tihanyi levendulával. A finomságokat helyben, kemencében sütött fonott kalácsokkal kóstolhatják meg a látogatók. A gyerekek saját kalácsokat fonhatnak, amelyeket rögtön meg is sütnek nekik a kemencékben. Kaphatóak lesznek levendulával készült termékek, szörpök, sütik, ételek, mivel kóstolóval egybekötött vásárt tartanak a Prémium Hungarikum házzá avatott Régi Idők Udvara Skanzen éttermében. Az urakat finom házi sör, a hölgyeket levendula likőr és szilvamaggal füstölt pisztráng várja. Az esemény háziasszonya Balázsy Panna.

Komment 4 | Reblog! 0 |
0

Tizenhárom részből van az én gatyám
Tizenhárom részből varrta a babám
Egyik szára rövid lett, a másik meg hosszú lett,
Látod-e babám, jól elszabtad a gatyám szárát!

Azannya, már megint sapka van rajta!

Akartam írni egy posztot az adórendszer tervezett átalakításáról. Mire a felét megszültem, a törvényhozók szültek egy rakás vadiúj ötletet. Amikor ezeket úgy-ahogy áttekintettem mindenféle hirtelen megszületett elemzéssel együtt (ezen megszakadtam a röhögéstől, gondoltam megosztom veletek) akkor már nem bírtam mást tenni, mint idebiggyeszteni az elejére a fent látható népi zöngeményt, mivel úgy érzem, ez írja le a legtömörebben, legfrappánsabban a helyzetet.

Komment 31 | Reblog! 0 |
0

Nem tudom, ki hogy van vele, de én kifejezetten bírom, hogy a nyár elfelejtett  elmúlni. Ülök a kertben a kávéval fürdőruciban, nézem a kisült füvet, de ez elviselhető árnak tűnik a melegért, majd kinő. A programokat viszont jó előre normál őszi időre kalibrálták, tehát van beltéri is köztük, de akad bőven szabadtéri is. Ismét fővárosi és vidéki kínálatból is szemezgettünk.

Komment 2 | Reblog! 0 |
0

Anyámnak anno saját bevallása szerint két darab kismamaruhája volt (az egyik mosásban, a másik rajta), valamint egy otthonkaszerű pongyolája. Volt viszont a kismamaruhához legombolható, külön tisztítható gallér, amit gondosan kivasalt akárhány perces fájásokkal még egyszer, mielőtt beült a Nysa mentőbe, ami a szomszéd falu szülőotthonába döcögött vele.

Sajnos az akkori Nők Lapja–Szabad Föld számok nincsenek már meg (nagyanyám sokáig őrizgette őket), így máshol lelt képekből, emlékekből és külföldi anyagokból igyekszem rekonstruálni a hatvanas-hetvenes évek külföldi és hazai kismamadivatját. Az biztos, hogy nemcsak az én anyám érte be két ruhával terhesen – egy angol nyelvű blogban a minap ugyanezt olvastam a blogíró saját anyjáról.

Ezzel együtt léteztek hordható, sikkes kismamaruhák régen is, bár jópárat bizony meg kellett varrni a Vogue vagy a Fürge Ujjak szabásmintája alapján, esetleg saját kútfőből.

Az ötvenes-hatvanas évek Nyugaton egyértelműen a fellendülésről szóltak. A nők végre búcsút inthettek a negyvenes évek takarékos, minden sallangot és túlzást mellőző háborús stílusának, a tervezők pedig álmodhattak az új életformákhoz és új anyagokhoz új stílusokat. A Bellyitch blog által mutatott hatvanas évekbeli ajánlat a Maternity Wardtól (első képünkön) talán még ma is megállná a helyét, de legalábbis kifejezetten sikkesnek tűnik, szemben a nyolcvanas évekről közölt kép vakondnadrágjával és trottyos blúzaival.

Komment 29 | Reblog! 0 |
0

Az én gyerekem nem kisinas!

Címkék: Vakmacska, iskola

'Vintage Coffee Machine' photo (c) 2007, Christer Torjussen - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/Ezekkel a játszótéri történetekkel mindig csak az a baj, hogy arra nincs lehetőség, hogy utánajárjunk, valóban így esett-e a dolog. Nincs ez másképp a mai sztorival is, ami szerint létezik iskola, ahol nemcsak napos, táblafelelős, virággondozó van, hanem „kávéfelelős” is.

Kéépzeld, jön az ismerős anyuka, miközben a gyerekek békésen hintáznak és csúszdáznak, te, kéépzeld, hát alig hiszem el, nekem eddig sose volt bajom tanárral, tanítóval (két gyereke van, a szóban forgó alsó tagozatba jár), de amit a Levente ma elmesélt!  Hátilyennincs! És a gyerek nem is érti, mi bajom van!

Várok kicsit, hátha én megértem. A hadarva elmondott történet lényege: a tanító néni önkéntes, ügyes jelentkezőket kért az osztályban. Miután kiválasztott két gyereket, köztük Leventét, kiderült, az volna a feladat, hogy a másik osztály osztályfőnökének(!), ha kéri, ők hozzanak kávét rendszeresen a másik emeleten lévő automatából. Pénzt persze kapnak rá.

Komment 169 | Reblog! 0 |
0

Ezen a héten is bőven lesznek szabad- és beltéri programok Budapesten és vidéken (állítólag napos idő várható), ezekből szemezgetünk néhányat, amit főleg vagy részben gyerekeknek szántak. Idén harmadik alkalommal rendezik meg szeptember 10-én és 11-én a Fővárosi Állat- és Növénykerttel közösen a Vidám Doboz Napok elnevezésű akciót. Ezen a két napon 10 darab italos kartondobozért (tejes és gyümölcsleves dobozokért) cserébe minden gyermek ingyenesen léphet be a Fővárosi Állatkertbe. További információ a www.italoskarton.hu honlapon.

A kőbányai Mesefesztivál pályázatára érkezett egyik nyertes illusztráció, Bartha Marianntól

Játék és muzsika 100 percben címmel rendezik meg az V. Országos Mesefesztivált szombaton a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban.  

Komment 2 | Reblog! 0 |
0

Koraősz van a naptár szerint, hagyományosan a szüret és a borfesztiválok ideje. Ezeken az oldalakon leginkább megvető hangon illik nyilatkozni mindenféle alkoholról, volt szó már rémesen elviselhetetlen családtagokról, akikből két feles után kijön az állat, piaszagú csókokról, esetleg idegpályasimító pohár borról, vagy orvosi tanácsra undorral lekortyolt, menzesz alatti görcsre vagy korai keményedésre javaslott piáról. Pedig Bacchus a bor mellett a mámor istene, a mámor meg legalábbis nekem nem az, amikor az orrunkkal törüljük fel fizetésnapon a Fő/Sztálin/Új Alkotmány/Mindszenty bíboros utat, vagy amikor nemi kapcsolatra lépnénk még amúgy közutálatnak örvendő vagy alig ismert szömélyekkel is. Helyezzük hát a poharat vissza az őt megillető helyére, hátha a gyerek is tanul belőle.

Próbálom elképzelni, hogy is kezdődhetett. Ha az ősember, sőt inkább az ősasszony hasonlított rám, akkor nyilván kinyomta a bogyók nedvét valami fogatlan családtagnak, aztán elrohant kergetni az őskecskét, ami aznap harmadjára lógott meg. De előbb a barlang félreeső helyére tette a lét, nehogy valami vagy valaki kiborítsa. Aztán elfelejtette az egészet, bassza meg, ott felejtettem, konstatálta az ősasszony hetek múlva, meg se kóstolta, elvégre akkoriban a tartósítószer még semmire nem volt feltalálva. Nem úgy az ősember, már megint elfelejtettetek vizet hozni, bömbölte, ahogy belépett a barlangba, naná, már ő is lusta volt a folyóig menni, jobb híján megitta hát az edény fura szagú tartalmát, amitől olyan virágos jókedve kerekedett félórán belül, hogy még azt is elfelejtette, hogy a vízhordásért aznap felelőst akarta jól elgyepálni még az imént. Te zasszony, ez mi, hogy csináltad? Hát kinyomtam, oszt’ ott hagytam, az ősember post-it híján ezt fel is véste a barlang falára, később nemzeti hőssé avatták, mert az ellenséges törzs ártó szándékkal közeledő előőrsét is megkínálta a nedűvel, amitől egy óra múlva már nagyokat röhögtek, egymás hátát lapogatták és még valami bivalyokat is ajánlgattak, igaz, azt másnapra már elfelejtették, de mégis jobban sült el a dolog, mintha a szekercék és bunkósbotok kerültek volna elő. Hát, valahogy így… vagy egészen máshogyan.

Komment 6 | Reblog! 0 |
0

L. Ritók Nórával és az Ember a vízben! stábbal együtt szeretnénk megköszönni mindazoknak, akik reagáltak nemrég közzétett augusztusi felhívásunkra, és küldtek tanszert, iskolatáskát, ünneplőt, könyvet, füzetet az Igazgyöngy alapítvány kis és nagyobbacska pártfogoltjai részére. Került tolltartó, mesefigurás táska, színesek, cipőcske már sokaknak. Köszönjük!

Komment 4 | Reblog! 0 |
0

Ez Amerika – ez volt a címe egy már sok-sok éve vetített filmnek, ahol számunkra riasztó jelenségeket is lehetett bőven látni. Amiről nemrég a Velvet is hírt adott, megint az „ez Amerika” jelenség viszolyogató oldalának tűnik – szívből remélem, Európában valamivel komolyabban veszik a gyermekvédelmet, bár erősen megrendült e hitem, mikor láttam, hogy tévés reality show-ban is szerepelhet kiskorú, nemhogy Európában, de Magyarországon is. 

A mostanában elharapódzó konzervatívabb médiaszemlélet sok elemével nem értek ugyan egyet, de azt remélem, gyereket felhasználó valóságshow-k  és kisribancnak öltöztetett kisgyerekek szerepeltetésével rendezett szépségversenyek most egy darabig talán nem lesznek, főleg nem széles nyilvánosság előtt. Amerikában a Velvet tudósítása alapján simán lehet „Toddlers és Tiaras” címmel olyan műsor, ahol négyéves kislányokat Dolly Partonnak öltöztetnek műmellell, kitömött popsival, parókával és vaskos sminkkel. A hülyeség ráadásul mintha öröklődne – Maddy anyja, Lindsay valaha szintén gyermekszépségverseny-modell volt gyerekkorában.

Komment 41 | Reblog! 0 |
0

Pofa be, majd megműtenek!

Címkék: macskaszem, ciszta, orvos

Jó napot! Ezt a beutalót kaptam a háziorvostól – nyújtom a papírt. A lány átnézi, majd vissza rám. Várom, mit mond, két héten belüli időpontban reménykedek. Telefonért nyúl. Van itt egy hölgy, mondja, és olvassa a háziorvos megjegyzését. Mehet? Én egy szót se szóltam, eszembe se jutott most bemenni. Talán észrevette a szememben a kutyamenhelynyi riadtságot.

Komment 20 | Reblog! 0 |
0

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Kaptunk idén is kiskorú sulisunkra való tekintettel iskolakezdési utalványt. Úgy tudom, sokkal kevesebb munkáltató adja idén ezt a juttatást, mivel már nem adómentes számára, meg aztán nagyon sok cég a nehezedő helyzetre való tekintettel alaposan megnyirbálta már a cafeteriát. Mi kaptunk. Még. Tankönyvet viszont nem kaptunk érte.

Tavaly még úgy tűnt, a suli az akadály. Szépen összerakták a tankönyvcsomagot (aki alsós igényelte, a füzet- és kellékcsomagot is, azt már májusban), és augusztus utolsó három napjára hirdették meg idén is, tavaly is az árusítást. Tavaly sem kellett az utalvány, csak a készpénz – akkor úgy gondoltam, a sulinak kellene elfogadóhelynek lennie, és az elfogadóhelyekre mindenféle követelmények vonatkoznak, talán azt nem képesek teljesíteni. Idén rákérdeztem, másfél év gyed után már semmi sem mindegy, ugye. A kedves tanár néni, aki a könyveimet átadta, lakonikus választ adott, rajtuk nem múlna, de NEM FOGADJA EL A TERJESZTŐ.  

Komment 37 | Reblog! 0 |
0

Az általános iskola felső tagozatán is bevezetné az egész napos iskolát a közoktatási törvény
új koncepciója, értesült a Magyar Nemzet, és értesülései alapján az index.hu és az fn.hu.

'Student at Work at Senior High School in New Ulm, Minnesota the Town Is a County Seat Trading Center of 13,000 in a Farming Area of South Central Minnesota...' photo (c) 1975, The U.S. National Archives - license: http://www.flickr.com/commons/usage/

A lap birtokába került, a kormány szerdai ülésén tárgyalt dokumentum korábbi verziójában
még csak az 1-4. osztályos képzésben szerepelt az egész napos iskola koncepciója, a 20
százalékban újraírt végleges koncepció szerint azonban ezt a felső tagozatra is kiterjesztenék.

Komment 48 | Reblog! 0 |
0

A tanévkezdés leggyűlöltebb része számomra a kötelező feladat: a könyvek, füzetek átlátszó fóliába csomagolása. Ezzel a tevékenységgel az elmúlt két évben órákat szívtam: hol mindenhova tapadt a nyomorult fólia, hol buborékosodott, hol meg csak simán elszúrtam az egészet.

Az élet nem kímél, idén duplán átélhetem a szülők nemes feladatát, a küzdelmet a bekötésre váró könyvekkel, hiszen a középső lányom is elkezdi az iskolát. Csak tudnám, minek bekötni, amikor egy év alatt akkor sem megy szét, ha naponta fölhöz vágja a büdös kölök, utána meg úgyis megy a kukába, mert a testvér egész más könyveket fog használni.

Komment 78 | Reblog! 0 |
0

Hege Dalen és párja, Toril Hansen 40 fiatalt mentett meg csónakjával Utoya szigetéről, mikor Anders Breivik, a norvég merénylő válogatás nélkül lőtt az ott tartózkodó táborozókra, akkor is, amikor azok már a víz felé menekültek. A két nő annak ellenére tette meg a négy fordulót a csónakkal, hogy a merénylő rájuk is lőtt. A leszbikus házaspár valódi hőstettet hajtott végre, nem kevesen köszönhetik nekik az életüket.

Ennek ellenére a híradások csak a férfi mentőkről szólnak, Marcel Glefféről, aki 20 gyereket mentett meg, és Bjorn Kasper Illaugról, valamint Johann Tandbwergről, aki kamerázott. A két leszbikus nőről akkor egyetlen híradás sem szólt. Vajon miért? Azért, mert nők, vagy azért, mert leszbikusok?

Komment 152 | Reblog! 0 |
0

Berzéthyné Ruff Gabriellával, a Karrier Hungária nevű magyar munkaközvetítő-fejvadász-HR tanácsadó cég ügyvezető-tulajdonosával beszélgetünk, az interjú első felét itt olvashatod. Ahogy az első részből is kiderült, a cég és ő maga is fehér holló sok mindenben, ékes példa arra, hogy a „női vállalkozás” nem feltétlenül egy bérelt fodrásszéket jelent, üzletasszonyként is lehet családanya valaki (örömmel törődve mindkettővel), állásközvetítő cégként meg lehet élni egy olyan piacról, ahonnét fogynak az állásajánlatok, e részben pedig azt is megtudjuk, nagyon sokan nem tudják, honnét meríthetnének energiát, miközben már reggel fáradtak. Az önkéntes munka például nemhogy lefárasztaná-lemerítené az embert, hanem egyenesen feltölti energiával. Csak fel kell ismerni, mi az, ami minket feltölthet. Ha ugyanis nincs energiánk, előbb-utóbb előfordulhat, hogy munkánk sem lesz. Az interjú most folytatódik.

Komment 75 | Reblog! 0 |
0

Harminchét fok árnyékban, ennyit mértünk tegnap, mikor elindultunk délután a strandról. Tátogunk, mint a partra vetett potyka, izzadunk mint a ló, és nehéz elhinni, hogy egy hét múlva itt az iskola, és esetleg vele az őszi esők, a zárt cipők, a hűvös hajnalok. Vissza fogjuk még sírni ezt a fullasztó hőséget, de addig egyelőre leginkább túlélni igyekszünk. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének tanácsai, tippjei hőségriadó, kánikula idején.

 

'38.0 °C - display of human body temperature by a digital thermometer' photo (c) 2011, Karl-Ludwig Poggemann - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

 

Komment 48 | Reblog! 0 |
0

Megismerkedős sorozatunkban macskaszem meséli el, hogy találkozott azzal a férfival, aki később gyermekei apja lett, és kiderül az is, hogy a gyerekek ellenére még mindig nem házasodtak össze. Majd egyszer, talán. Te is megosztanád, hogyan ismerkedtél meg a pároddal? Küldd el nekünk a bezzeganya@bezzeganya.hu címre!

Komment 101 | Reblog! 0 |
0

A puszta léte cáfol egy rakás sztereotípiát. Az elsőt a cégtulajdonos, sikeres üzletasszonyról – nincs megkeseredve vagy megkeményedve, nem magányos (férjnél van, két kisiskolás gyerekkel), se nem öntelt, se nem boltkóros. Cáfolja, hogy nő nem juthat a ranglétra tetejére – ügyvezető volt a Grafton Recruitmentnél, és a saját vállalkozása sem afféle egyszemélyes kisbolt, 2011-ben az Ernst and Young Az év menedzsere díjra is nevezi.  Cáfolja, hogy ilyen-olyan „támogatók” nélkül nem lehet sikeres egy vállalkozás – a Karrier Hungáriát volt munkatársával együtt alapította, a cég a mai napig független, ma a legnagyobb teljesen magyar tulajdonban lévő ügynökség.  Cáfolja, hogy a válságban minden személyzeti tanácsadó cég veszteséges, ők az idei évet, ahogy a tavalyit is, nyereséggel zárják minden valószínűség szerint.  Nem utolsósorban: sokan gondolják, aki az első terhessége során komoly komplikációt tapasztal, az aligha vállalkozik többre – ő kis híján belehalt az elsőbe, mégis megszülte pár év múlva – újabb, bár kisebb komplikációkkal második gyermekét (és még egy cáfolat: sokan azt is gondolják, egy üzletasszonynak legfeljebb egy gyereke van, mert különben oda a karrierje…). Ráadásul nem tervező alkatnak tartja magát, hanem afféle hullámlovasnak, aki azonnal felismeri, ha épp jó időben van jó helyen.

Szemtelenül fiatalon, pályakezdőként kerül kapcsolatba férje prágai kiküldetése alkalmával a Grafton Recruitmenttel. A magyarországi leányvállalatot ötvenmilliós forgalommal veszi át ügyvezetőként, majd tíz év múlva másfél-kétmilliárdosra hizlalva adja át utódjának. A bravúrt megismétli saját cégével, a Grafton-korszak után alapított Karrier Hungáriával, jelenleg tizennégyen dolgoznak a cégnél, a válság közepén azért kellett új irodába költözniük, mert kinőtték a régit. Foglalkoznak állásközvetítéssel, fejvadászattal, HR tanácsadással, coachinggal valamint munkaerő-kölcsönzéssel. Egyik sem könnyű terület manapság, de a pontosan, jól teljesítő, a szokatlantól sem rémüldöző szolgáltatót ma is foglalkoztatják, ügyfeleik zöme világcég. A hazai ügynökségek közül talán ők ismerik leginkább a nemzetközi szolgáltató központok (SSC=Shared Service Center) világát, a külföldiek pedig úgy tűnik, értékelik, hogy nemcsak a más nyelvet, de a más gondolkodásmódot és üzleti kultúrát is értik. Berzéthyné Ruff Gabriellával, a Karrier Hungária tulajdonos-ügyvezetőjével beszélgettünk.

Komment 36 | Reblog! 0 |
0

Drága apukám!

Ültem tavaly ilyenkor az erkélyen, hallgattam a Népligetből átszűrődő Republic koncert hangjait, amire jól elfelejtettem elmenni (pedig huszonsok évvel halálod után erre bírtalak istenigazából megsiratni), és arra gondoltam, most lennél hetvenöt éves, vajon milyen lennél? Nehéz ezt elképzelni valakiről, aki negyvenhét évesen itthagy bennünket.

Furcsa viszonyban voltunk mi, te meg én. Már a kezdet nem volt túl biztató, a hatvanas években is történik olyasmi, hogy egy nem annyira komolyan vett aktus után ott áll az ember fia egy komoly arcú fiatal nővel, akinek amúgy is keskeny ajka pengevékonnyá torzul a mondanivaló alatt, hogy most vagy megpróbáljátok együtt, vagy úgy eltűnik, hogy sose látjátok egymást, de a gyerek marad, mert maradnia kell. Szegény nagyanyám, ráadásul bemondta, hát istenem, legfeljebb elváltok majd, gyilkos tekintettel néztél rá, mint akitől inkább azt várnád, fiává fogad most, pedig alapjában véve te sem így képzelted a nősülést, persze, tetszett a keskeny ajkú lány, aki ott lakott az utcában, a szép szobája, a csinos ruhája, a szorgalma, de érezhettétek már ott, hogy passzolni fogtok, mint púpos a falhoz. Sajnos nem tévedtetek nagyot.

Komment 88 | Reblog! 0 |
0

Néhány könyv a nyár utolsó napjaira, akad köztük gyerekeknek szóló és gyerekekről szóló, majdnem vadonatúj (pár hónapja megjelent) és klasszikus is.

Elsőkötetes és sokkötetes szerző Lackfi János, Maria Montessori és Kövecses Panni egy-egy könyve, röviden.

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Megszüntetné a jelenleg működő több mint 700 szakképző iskola önállóságát a Nemzetgazdasági Minisztérium. A tárca szakképzési rendszer átalakítását célzó koncepciója szerint az iskolákat megyénként 2-3 központi intézménybe vonnák össze a térségi integrált szakképző intézmények (TISZK) mintájára, ám a jelenlegi 85 TISZK helyett 55 működne a jövőben és ezekbe olvasztanák be a szakképző iskolákat. Így valamennyi intézmény elvesztené önállóságát – írja a Magyar Nemzet alapján a Népszabadság.  Sajnos a minisztérium honlapján hosszas kutakodás után is csak egy vicc szintű dokumentumot találtam „A NEMZETGAZDASÁGI MINISZTÉRIUM KONCEPCIÓJA A MAGYAR SZAKKÉPZÉS MEGÚJÍTÁSÁRA” címmel (5 oldal, némi előny-hátrányt felsoroló anyag, címszavakban mond ezt-azt, de egész biztos nem erről az anyagról beszélnek a lapok), így kénytelen vagyok a napilapokra támaszkodni forrás címen.

Komment 78 | Reblog! 0 |
0

Idén nem próbálkozom a gyerekek Szigetre hurcolásával ezen a napon, mivel tudom, hogy aznap nem fogok már hazaérni, és tizenkilenc kiló élősúly alva meg nem hiányzik a sokadik koncert után.  De azért tekergetem a nyakam, vannak-e gyerekek a Szigeten. Vannak.

Az apró babakocsisokkal nagyjából kifelé indulnak, mikor mi befelé ballagunk. Nézelődnek, alszanak, ordító példányt nem látni. A por átlagos, de hideg este ígérkezik, talán ezért is viszik őket már most haza. A tíz körüliekből már bővebb a felhozatal, nézik az akrobatákat, a cirkuszos kocsit, festegetik a lufikat, sőt csücsülnek apu-anyu nyakában formatervezett fülvédővel a fülükön, mivel apu-anyu nyilván szereti a kemény rockot, őket meg nem akarta vagy nem tudta máshova tenni.

Komment 28 | Reblog! 0 |
0

Nem folytatódott a pesti strandok tesztje, mivel a mi kedvenc helyeink inkább vidéken vannak, de mostanában a jó időben is hiány volt, vagy másfél hétig úgy éreztem, cseppet sem lepődnék meg, ha a kukáskocsi kezelői hirtelen angolul szólalnának meg. Aztán mégiscsak eljutottunk még egy pesti strandra, bánatunkra nem féláras strandszerdán, két nappal azelőtt pedig törzshelyünkön, a cserkeszőlői fürdőben jártunk. Nos, hát gyorsan ki fog derülni, hogy az ismertség meg a brand bizony kevés az üdvösséghez, mert Cserkeszőlő talán kevésbé ismert termálfürdője úgy leiskolázta a híres-neves margitszigeti Palatinust az elmúlt hétvégén, mint a pinty.

Cserkeszőlő vadiúj, télen-nyáron használható "téli fürdőrészlege"

A Palatinus apám kedvence volt hajdan, gyerekkoromban én is szerettem, bár nem volt egyszerű se kijutni, se végigállni a végeláthatatlan sort. Később más helyeket részesítettem előnyben, nagy rajongója voltam a Lukácsnak, és időnként tiszteletem tettem a Dagályon vagy a Paskálon, attól függően, hol lakott épp az unokatestvérem. A Palatinus pedig elvesztette közben néplavór-jellegét, mikor pár éve kidugtuk az orrunkat, szinte csak külföldieket láttunk, mivel az árak úgy elszemtelenedtek, hogy Rajkin nyula ipari tanuló volt hozzájuk képest. A modernizálás is felemásra sikeredett először, az öltöző például néhány éve még pont olyan retrós és kabinosnénis volt, mint kölyökkoromban, pár dologra tehát számítottam. De a nyár elején olvastunk cikket arról, micsoda gyerekparadicsomot teremtettek  a Margitszigeten, ilyen fejlesztés, olyan szolgáltatás – nos egye fene, így mulat egy magyar úr, nézzük meg.

Komment 35 | Reblog! 0 |
0

Nyár van, az idénygyümölcsök szezonja. Érdemes kihasználni ezt az időszakot, mert a frissen szüretelt idénygyümölcs napi többszöri fogyasztásával feltölthetjük belső vitaminraktárainkat. Saját tapasztalatom alapján a gyerekek leginkább „legelni” szeretnek – az enyémek legalábbis minden reggel kiballagnak a kertbe, ahol a kerítés mentén málna, szeder érik folyamatosan. Korábban eper is volt, ha az ember gyereke sietett, előbb ért oda, mint a meztelen csigák. A jobb érzésű zöldségesek sem förmedtek a kis mohóra, amikor nemes egyszerűséggel kiemelt a Kicsi egy szép kövér nektarint a ládából, és azonmód (büdös kölök, meg kell mosni előtte!!!) falatozni kezdte.

Bár a gyerekek többségét úgy emlékszem, sosem kellett gyümölcsevésre biztatni (inkább kicsavarni a kezükből az éretlen szilvát), a Magyar Gyermekorvosok Társaságának tavaly végzett kutatásából sajnos az derült ki, az 1-3 éves gyermekek közel fele (44%) nem kap eleget a védekezőképesség fenntartásához és a vas felszívódásához szükséges C-vitaminból, egynegyedük (24%) pedig már kórosan keveset fogyaszt. Növekszik viszont az édességfogyasztás – az 1-3 éves gyerekek közel 70 százaléka naponta legalább 2 alkalommal kap valamilyen cukrozott élelmiszert. Pedig a cukros desszertek helyett kiváló édesség lehet a gyümölcs.

Komment 46 | Reblog! 0 |
0

Ha félrelépésről van szó, kevesen élik meg olyan lazán akár a gondolatot is, mint egy kedves ismerős házaspár. „Te Erzsi, mit szólnál, ha Péter téged megcsalna?” – kérdezte valaki évekkel azelőtt. „Hát én azt mondanám, Petikém, egészségedre” – hahotázott Erzsi, bár hozzátette, nemi baj vagy gyerek azért lehetőleg ne legyen belőle. Pár évvel később Péter új munkát kapott, gürizett is látástól Mikulásig, alig volt otthon. „Ha nem Erzsi lenne a feleségem, attól tartok, már csókolommal köszönne a gyerek, és hozzátenné, hogy jó, jó, de a másik bácsi csokit is hoz” – mondta Péter ebben a hajtós korszakban szemernyit sem kételkedve neje hűségében. Erzsinek és Péternek láthatóan nem volt szüksége külső kapcsolatra, de tartós párkapcsolatban élők ezrei döbbennek rá nap mint nap, hogy életük párja nem az, akinek eddig gondolták, és képes volt nemcsak másra gondolni, de a tettek mezején is mással vitézkedni.

Újabb könyv is született a témában, egy belga család- és szexuálterapeuta-pszichológus házaspár, Alfons Vansteenwegen és  Maureen Luyens könyve, Pedig szeretjük egymást – Hogyan éljük túl a félrelépést? címmel. A téma mit sem vesztett aktualitásából évszázadok alatt.

Komment 252 | Reblog! 0 |
0

Melegben terhesen szenvedsz? Vedelj sert! Gyermeked tejet szeretne? Vedelj sert! Szeszmentest persze. Eme helyen mentessertesztet lelsz.

Ne féljetek, nem fogom szétmekegni az egész nagy Mentessör-tesztet. De mivel a poént már egy sörreklámban (bár nem mentesben) ellőtték, valahogy adta magát, hogy mekegve kezdjem. (Tetszett? Mekegjetek velem....)

A nyári melegben gondolom, sokan nem éreznek kiemelt vonzalmat a meleg szoptatós teák iránt. Sokan nem bíznak semmiféle homeobogyóban se, és a szaporító fejéshez esetleg nincs se kedvük, se energiájuk. Ha mégis próbálkoznának valami ősi praktikával, próbáljanak meg sörözni. Alkoholmentessel persze, nehogy a csecsemő azt kezdje énekelni: „Sárgán virágzik a tök….”

Tizenegy plusz kettes plusz hármas tesztünk (tizenegy végigkóstolva, kettő pedig korábbi tapasztalatok alapján vett részt) bemutatja a hazánkban előforduló alkoholmentes sörök kínálatából a talán legkönnyebben fellelhető típusokat. Ehhez az utolsó pillanatban csatlakozott még három fajta, ismert és sosem látott márka is. Aki ismer még értékelhető márkát, írja meg bátran!

Komment 65 | Reblog! 0 |
0

Béla, a szakács élő legenda volt a balatoni gyerektáborban. Bélánál az is repetát kért, aki otthon csak turkált az ételben, üresre-fényesre nyaltuk a tányért, és időnként versenyeztünk is, volt zsírosdeszka- meg melegszendvicsevő verseny is, palacsinta csak azért nem, mert annyit még Béla sem tudott sütni a több iskolányi gyerekseregnek. Bélának manapság nyilván útilaput kötne a talpára az országos tisztifőorvos, szerencsére már jól megérdemelt nyugdíjából fröccsözik nyilván valahol.

A közétkeztetésben az étrend összeállításakor ügyelni kell arra, hogy az ételek jellege minden korcsoportnak megfelelő és változatos legyen – olvasható Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) honlapján, írja a mai Népszabadság. Például 14 éven aluliaknak csípős, erősen fűszeres vagy a nyálkahártyát erősen irritáló ételt nem lehet adni, s egymást követő kétszer tíz „élelmezési napon” belül egy ételsor csak egyszer fordulhat elő. 


Komment 158 | Reblog! 0 |
0

Mindennek ára van. Az anyák munkavállalása kapcsán ezt a közhelyet különösen igaznak érzem. Nagyon kevés esetben lehet ugyanis a kecskét és a káposztát is megtartani, azaz 3 (6? 10?) éven aluli gyereket úgy nevelni, hogy közben teljes értékű, a munkaerőpiacon keresett „áru” legyen az ember lánya. A kisgyerekes nőt csak valamiféle extra ráfordítással lehet a többiekkel nagyjából egyenértékűvé tenni, ha képzettség, tapasztalat, elkötelezettség terén nincs különbség – de még akkor is, ha valamely téren esetleg felülmúlja esetleges versenytársait. Az imádott gyermek a munkaerőpiac szempontjából ugyanis bizony kolonc, megoldani való probléma. Nem véletlenül változtatnának a szabályokon. De mielőtt rátérnénk erre tételesen, némi történelem.

Dolgozni mindig dolgoztak a nők – kisgyerekkel is –, de a mostani értelemben vett pénzkereső tevékenységet tömegesen talán az ipari forradalom, majd a háborúk óta végeznek. A dolog akkor kezdett izgalmassá válni, amikor az állam is belépett a buliba, sőt, elvárásokat fogalmazott meg mindkét féllel, illetve a társadalommal szemben. Amin most vitatkoznak, nem új keletű. Lecsupaszítva arról szól, hogy a kisgyerekesek munkavállalásának extra költségei és kockázatai melyik oldalt terheljék, és hogy milyen arányban osztozzanak ezen.

Komment 211 | Reblog! 0 |
0

Július 4-én elfogadta a parlament a munka törvénykönyve és több más foglalkoztatási jogszabály módosítását, és annak sürgős kihirdetését kérte a köztársasági elnöktől. A módosítások érintik a GYED alatti szabadság mértékét is és annak kiadását a munkába visszatérés után, írja a babafalva.hu Kocsisné Péterfy Hajnal cikkében.

A jogszabály érinti a GYED, illetve TGYÁS alatt felgyűlő szabadság maximális hosszát. Sajnos nem a kismamák számára előnyösen változik a szabályozás, a változtatás célja valószínűleg a munkáltatói terheken való könnyítés. Ami a rugalmasság növelését illeti (nem kötelező 30 napon belül kiadni a szabadságot, illetve pénzben is megváltható bizonyos esetekben) az adott esetben mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára megkönnyítheti a folyamatot. A szabadságjogosultság megnyirbálása viszont csak a munkáltatónak lesz jó.

Komment 61 | Reblog! 0 |
0

A várandós anya stressze átjuthat a méhben fejlődő magzatba és hosszan tartó hatása lehet - idézte német kutatók megállapítását a BBC hírportálja. A kutatók a stresszhormonok egyik receptorának biológiai változását tapasztalták magzatoknál, amikor az anya erős stressznek volt kitéve, például egy erőszakos partner miatt. Ez a változás elvezethet ahhoz, hogy a gyerek a későbbiekben kevésbé megfelelően reagál az őt érő stresszre.

Komment 5 | Reblog! 0 |
0

Június végén állampolgári javaslatként került a lengyel törvényhozás elé az a javaslat, amely tovább szigorítaná az ország abortuszszabályait: megtiltaná a terhességmegszakítás minden formáját, írja a Nemek arca blog a Postr-en.

1993 óta a világ egyik legszigorúbb szabályozása vonatkozik a lengyel terhességmegszakításokra. Az abortuszt az orvosok csak három esetben végezhetik el: ha az anya egészségét veszélyezteti a terhesség, ha a gyermek bűncselekmény során fogant vagy ha a magzat súlyos fejlődési rendellenességeket mutat. Azonban a gyakorlatban sokszor még ilyen esetekben is az orvosok kiskapukra hivatkozva megtagadják a beavatkozást. Nem véletlen, hogy évente a tízmillió reproduktív korú lengyel nő közül csupán ötszázon hajtanak végre (legális) abortuszt. Az orvosok lelkiismereti okokra hivatkozva még ekkor is megtagadhatják a beavatkozást. Ha viszont a terhességmegszakítás minden formáját tiltanák, akkor elvileg nem lehetne beavatkozni olyan súlyos, életveszélyes esetekben sem, mint a méhen kívüli terhesség, vagy mert az anya alapbetegsége miatt súlyos, életveszélyes állapotot idézhet elő a teherbeesés vagy a szülés.

 

Marie Sklodowska Curie (1867-1934)photo © 2009 Smithsonian Institution | more info (via: Wylio

 

A leghíresebb lengyel nő, Marie Curie, felfedezte a rádiumot, felnevelt két gyereket. Ő vajon mit szólna? 

Még a spontán indult vetélésbe is simán bele lehet halni, ha nincs idejében orvosi segítség. Ha pedig a „lelkiismereti okokra” hivatkozás miatt valaki kicsúszik az időből, vagy nem jut hozzá a létfontosságú genetikai vizsgálathoz, akkor megszülethet a súlyos fejlődési rendellenességgel rendelkező újszülött, aki senkinek sem kell majd, és nyomorultul, magára hagyva, kínok közt pusztulhat el előbb vagy utóbb – szigorúan az emberiesség és a keresztényi könyörület nevében.

Komment 719 | Reblog! 0 |
0

Esküszöm, ma sem tudom, hogy védtem volna ki. Bár néha értékelem a tudatos marketinget, mint hogyishívják, majdnem szakmabeli, van, amikor a pokolba kívánom. Kinőttük ezt a boltot, aranyoskám, vigasztal az előttem álló idősebb úr, sajnos tudom, ugyanezt a jelenetet a tizenháromezer négyzetméteres hiper-hiperben is előadhattuk volna. Vannak árucikkek, amiket nyilván úgy lehet a legeredményesebben eladni, ha az ember nemcsak képletesen botlik beléjük.

 

lollipopsphoto © 2009 peapodsquadmom | more info (via: Wylio)

Nem járok túl gyakran két gyerekkel vásárolni, még csak az kéne, hogy kiborítsam a Kicsit a kocsiból, mint a múltkor valaki a Tescóban, de néha muszáj. A kis közért egy nagyobb lánc tagja, szeretjük a vajaskiflit ottan, meg hát összesen két nagyobb bolt van a közelben, ami gyalogszerrel is megközelíthető, a többi a zenés feláras, igaz tényleg éjjel-nappal nyitvatartó minibolt. Autóval van bőven „rendes” nagy szupermarket is, de Nutellát, macskaeledelt, friss kiflit a kisebbek is árulnak, mi pedig ilyesmiért mentünk.

Komment 244 | Reblog! 0 |
0

A nyári fesztiválok, szabadtéri koncertek, népi kirakodóvásárral és gasztronómiával fűszerezett napok korát éljük. Ami a kínálatot illeti, nekünk úgy tűnt, nincs elegendő nyári hétvége, így egymás nyakára hágnak a programok, a Balatonon pláne, csak legyen elég érdeklődő, meg ne legyen jégeső.  A gyerekeseknek meg az a jó ebben, hogy egyre több fesztiválszervező gondol a kicsikre is, ilyen kultúreseményekre el lehet vinni ide-oda kolbászoló apróságokat, látványosan táncikáló ovisokat is, akik a MÜPA-ban vagy a kőszínházakban legfeljebb a direkt gyerekprogramokon lennének szívesen látott vendégek. De lehet, azokat meg már mi unjuk. Irány a gyereknek is élhető felnőttzene-fesztivál.

Hegymagas ideális helyszín. Körülöttünk a Szent György-hegy szőlői és borospincéi, látványnak egyik oldalon a Badacsony, kicsit arrébb a Balaton, macskaugrásnyira Szigliget, másik macskaugrásnyira Tapolca. Az egész körül meg a Balaton-Felvidék, ami egy rakás kirándulóhelyet rejt, amit nem strandidő alatt lehet látogatni. Jó helyet talált tehát Szarka Gyula, a Ghymes egyik frontembere, amikor itt kezdett el borászkodni, gondolom hamar rájött, hogy a völgykatlan közepéről már csak egy méretes színpad hiányzik.  

Komment 6 | Reblog! 0 |
0

Boldog, akinek egyáltalán futja arra, hogy elmenjen nyaralni, így sokan. Lehetséges. De tény és való, ha el is megyünk, jobban meghúzzuk a nadrágszíjat, végignézzük, milyen ajánlatokból tudunk válogatni. Ahol lehet, igyekszünk a takarékos megoldást választani.

osaka2005.photo © 2005 vladimix | more info (via: Wylio)

 

Átlag család, egy vagy két gyerekkel. A hotelek, panziók, utazási irodák ajánlatait böngészve általában a leggyakoribb kínálat a kétágyas vagy duplaágyas szoba, valami olyan körítéssel, hogy gyerek a szülők közt pár éves koráig ingyen, pótágyon féláron. Ha nem mínusz két csillag az elérhető minőség, akkor üdülés teljes áron, szorozva néggyel, az nem jön ki, nem bírunk tehát kivenni még egy szobát, hiába összenyitható elvileg a miénkkel, hogy a gyerekek is kényelmesen elférjenek. Ahol szolgáltatások is vannak, étterem, félpanzió, wellness, játszószoba, ott sok esetben tehát egy kb. 8 négyzetméteres luk vár bennünket, igaz, minden földi jóval, légkondival, minibárral felszerelve, de az sem feledteti, hogy a nagyobb kisded tőlünk fél centire fogja aludni az igazak álmát, a kisebbik meg egész éjjel minket fog rugdosni, ami főleg akkor zavaró, ha ő sincs ehhez szokva, magyarul otthon szigorúan ki van tiltva a családi ágyból.

Komment 388 | Reblog! 0 |
0

Talán emlékeztek még, hogy nemrég adtunk hírt a Budapest Moms által rendezett tomboláról, amellyel egy rákos kislány, Bogi segítségére szerettek volna lenni. A tombola során összesen 730 000 Ft gyűlt össze, amelyet ezúton is köszönnek a szervezők és a család.

A Bogi sorsát követő (angol nyelvű) oldal szerint azonban a történet még korántsem fejeződött be, és a hétfejű sárkánnyal vívott küzdelem sem. Bogi jelenleg a hetedik kemoterápiás kezelésnél tart, nemrég átesett egy súlyos operáción, aminek „mellékhatásaként” elveszítette egyik váll-lapockáját, és mivel protézissel nem pótolták, a két válla nem egyforma, Bogi azóta nem engedi, hogy fénykép készüljön róla, főleg nem a nyilvánosságnak. Új testképét sem szokta meg, ráadásul az operáció következményeként karját sem tudja teljes mértékben mozgatni, felemelni. Viszont mióta otthon van, sikerült két kilót híznia.

Komment 6 | Reblog! 0 |
0

Az agyadra megy. Felrobbansz… mindjárt, rögtön, azonnal.  A vulkán kitörni készül. Te mit mondasz előtte a gyereknek, ha történetesen ő az oka?

Szinte minden anyának van a tarsolyában valamiféle figyelmeztető mondat, amiből a gyerek megérti (ha megérti), hogy most van az elég, különben Rémes Dolgok Következnek. Katherine Stone, a Parentdish szerzője összegyűjtött néhány ilyen mondatot, amelyek mintegy figyelmeztető lövésként hangoznak el. Mivel az angol nyelvű eredeti kifejezések több esetben szó szerint lefordíthatatlanok voltak, bekerült a díszes gyűjteménybe néhány olyan fordulat, ami tapasztalatunk szerint a magyar otthonokban hangzik el.

Bomb Bayphoto © 2009 Steve Jurvetson | more info (via: Wylio)

Komment 89 | Reblog! 0 |
0

Nemcsak a Bezzeganya foglalkozik gyerektémával. A postr-en is több blog ír gyerekekről, nevelésről, oktatásról, gyereksorsokról vagy épp Nagy Bajokról, amik a gyerekeket érhetik. Ezekből ajánlunk most kettőt.

A Gyerekszemle gyerekkultúrával (könyvek, színház, illusztrációk, filmek, zene, játékok) indított, a jobb oldalán a cikkajánló továbbra is az e témákkal foglalkozó cikkeket ajánlja kiemeltként. Vannak benne könyv-és filmajánlók, egyszerűen elkészíthető papírjátékok, társasjátékok, interjúk szerzőkkel, illusztrációkkal, kiadóval.

 

kids and 50mm 1.2photo © 2009 Pawel Loj | more info (via: Wylio)

 

A blog témái közé azonban bekerültek az aktualitások és a külföldről származó, gyerektémával foglalkozó hírek, kutatások, beszámolók is. A hazai politika legújabb fejleményei nem egyszer érintik – nagyon sokszor hátrányosan – a gyerekeket.  Így a blog foglalkozik a „hamburgeradó” kakaóporokra való kiterjesztésének hatásával, a megélhetési költségek drámai változásával itthon és külföldön, a hazai gyerekorvoshiánnyal vagy a fogyatékos és ép gyerekek integrációjának hasznosságával.

Komment 5 | Reblog! 0 |
0

Ezzel a cikkel kicsit úgy vagyok, mint Berzsián költő a mestere hatvanadik szülinapjára írandó jobbladával. Először természetesen a Kaláka negyvenedik születésnapjára írtam volna meg. De mint a jeles költő, én sem gőztem akkor– most viszont egyrészt megszereztem végre a szóban forgó könyvet a köszöntő koncertről készített DVD-vel együtt egy Kaláka gyerekkoncerten, másrészt van apropó: egy hét múlva (július 8–10 közt) rendezik a 32.Kaláka Folkfesztivált. A tervek szerint utoljára a régi helyszínen, a diósgyőri várban – a vár nagyszabású felújítása előreláthatóan két évig tart, de valószínűleg utána sem lesz alkalmas arra, hogy a fesztivál visszaköltözzön. A Kaláka honlapon ez áll a változás okáról: „Úgy tudjuk, hogy Nagy Lajos-korabeli formájába állítják vissza, azaz: a 4 torony közötti részeket összekötik, visszaállítják eredeti funkcióik szerint a szobákat, termeket. A belső rész – egyelőre – nyitott marad, de a beépítés miatt alaposan lecsökken a területe. Egészen biztos, hogy nagyon szép lesz, és komoly idegenforgalmi látványosság is, de valószínű, hogy a Kaláka Fesztivál – köszönet nektek – ekkora helyen nem fér el. A vár felújításával nem ér véget a Kaláka Fesztivál története – folytatjuk. Keressük a megoldást és meg fogjuk találni! Idén láthatjuk tehát utoljára a Diósgyőri várat, és benne a fesztivált úgy, ahogy megszoktuk, megszerettük, ahogy a szívünkhöz nőtt. Gyertek!

A Kaláka nagyjából velem egyidős képződmény, a hírneve nyilván túl fogja élni az enyémet. Én 1969 júniusában, ők novemberben jöttek a világra.  A Kaláka szinte minden életkorban nyújt valamit. Az ember kicsi, ugye, akkor elkezdi a Nanduval, az Iciri-Picirivel  meg a Tengereckivel. Aztán egy ideig talán hűtlen lesz, elmegy a kemény rock/alter/diszkó/techno/akármi irányába, de már nagykamaszként, fiatal felnőttként felfedezheti, milyen kirááály az a Vörös Villamos    vagy a Hajnali részegség. Aztán gyerekei születnek, ott ülünk egy szép napon a térdünkön a kiskorúval, kéne valami höcögtető, amit nem könyvből olvasunk (nemtom ti hogy vagytok vele, de nekem könyvből höcögtetni valahogy vérciki), és mivel a Micimackó vagy a Bóbita nem höcögős, hát rákezdi az ember, hogy „Volt egy fakatona” ... és már vissza is tért gyerekestül a Kalákához. Nem utolsó szempont az sem, hogy a lemezeik huszadszori meghallgatása (autóban, naná) sem okoz nálam féloldali arcidegrángást, ami néhány más gyereklemez esetében bizony előfordul néha.

Komment 7 | Reblog! 0 |
0

Egy egyesült államokbeli beszámoló szerint egyre több meleg pár fogad örökbe gyereket, míg egy 2010-es magyar kutatás szerint a meleg párok egyre nagyobb része dönt a saját gyerek mellett. A kutatás alapján készült interjúkötet valódi meleg szülőpárok életéről is beszámol - e cikk második része erről is beszámol majd.

Ha valaki a saját neméhez vonzódik, az nem jelenti az, hogy ne vágyhatna gyerekre, akár sajátra, akár örökbefogadottra. A magyar kutatás szerint egyre többen vállalnak sajátot – főleg  a nők –, de örökbefogadásra is nyitottak sokan. Az Egyesült Államokban csak Utah és Mississippi állam tiltja a melegeknek az örökbefogadást, máshol ez nem kizáró ok. Mivel nevelőszülőkre és örökbefogadó szülőkre nagy szükség van, az Egyesült Államokban a melegek házasságát sokkal többen ellenzik, mint azt, hogy melegek gyereket fogadjanak örökbe – afféle „szükséges rosszként” az ellenzők is elfogadják, mivel a gyerek érdeke a stabil nevelőszülői vagy örökbefogadói háttér.  Jelenleg kb. az adoptált gyerekek 4 százaléka, (mintegy hatvanötezren) él olyan háztartásban, ahol a családfő meleg. Moira Weir, a Hamilton megyei munkaügyi és családügyi osztály vezetője szerint a végső cél az, hogy a gyerek szerető szülőkhöz, biztonságos befogadó családba kerüljön, ez pedig meleg párok esetében is fennállhat. 2009-ben a meleg párok kb. 19 százaléka vállalkozott örökbefogadásra a New York Times cikke alapján, 2000-ben ez még kevesebb mint a mostani arány fele, 8 százalék volt csak.

Komment 675 | Reblog! 0 |
0

Szerdánként kedvezménnyel lehet strandolni Budapesten. Igazából nem azért indultunk pont szerda reggel strandra, mert az volt a kedvezményes nap, erre csak előző este jöttünk rá, barátunk, a net segítségével, amikor az árakra akartam vetni egy pillantást. Mivel a budapesti strandok nem mondhatóak olcsónak (miközben jó pár vidéki létesítmény magasan veri legtöbbjüket szolgáltatásban, kényelemben és árban), nem jött rosszul, hogy aznap pont fél áron lehetett őket igénybe venni. Persze a kis huncutok csak a teljes árú felnőtt belépőre adják a kedvezményt – akik igazán ráérnek hét közepén strandra járni (gyerekek, nyugdíjasok, diákok) azok pont annyiért mennek be, mint máskor, de hétköznap még nekik is olcsóbb, mint hétvégén.

Bár a gyerek a Palatinust javasolta (utólag olvastam, hogy apám hajdani kedvence idén igazi gyerekparadicsommá alakult, ha eljut egyszer az ember a Margitszigetig innen a végekről), mi a Paskálon kötöttünk ki, mert délután már másfelé akadt dolgunk. Itt Kőbányán is stranddá alakul az uszoda nyaranta, szintén két medencével, előnye, hogy öt perc alatt odaérnénk, ám a gyerekmedencék között zongorázni lehet a különbséget, nem is szólva arról, hogy tavaly egyetlen árva hinta vagy homokozó sem várta Kőbányán a kicsiket.

Komment 38 | Reblog! 0 |
0

Ezt eredetileg anyám születésnapjára írtam, magánhasználatra. Mivel nethuszár lányától eltérően ő egyáltalán nem netezik, mint minden írást, ezt is szigorúan offline, papíron kapta meg.  De arra gondoltam, biztos vannak mások is, akik annyira nem hasonlítanak az anyjukra, hogy külső szemlélő azt is kétségbe vonja, hogy egyáltalában bármilyen rokonságban állnak egymással.

Anya csak egy van, és kívánok aznap néki boldog születésnapot.  Igyekszem úgy, ahogy ő szeretné, és nem úgy, ahogy elsőként nekem eszembe jut, ahogy öregszem, talán nagyjából sikerül is néha.  Bár rendkívül ragaszkodunk egymáshoz, ha valaki ismeretlenként egymás mellé rakosgatná a tulajdonságainkat, nyilván arra jutna, hogy passzolunk, akár a púpos a falhoz.

Komment 12 | Reblog! 0 |
0

Figyelem, a Gyerek Sziget utolsó hétvégéje lesz most hétvégén, aki még nem volt és aki már igen, érdemes ismét kilátogatni, strandidőt úgysem ígérnek Budapestre.

A Vándor Vurstli környékén ismét huszárprogram lesz, minden vitéz leányka és legényke huszárosan nyeregbe pattanhat. De lesz dobtanítás és táncház is.

A Nagyszínpadon Bognár Szilvia Csintekerintő (háromszor sikerült csinketerítőnek, sőt, csirketerítőnek  írnom…) című műsorát lehet megnézni  25-én 11-kor.  Bognár Szilviát számtalan együttes énekeseként, meghívott szólistájaként hallhattunk már, az Anima Sound Systemtől kezdve, a Sebő együttesen és a Makámon át a Szájról szájra nagysikerű hármasáig, vagy épp a Sator Quartetben Lovasi Andrással karöltve, legutóbb pedig a Pannon dalokban Rost Andrea oldalán.  A közelmúltban született dalok jó része gyermekeknek szól, ahogy Szilvi fogalmazta: ”gombolyítjuk az énekeket, mint az aranyfonalat, olykor dobbantunk, vagy épp csak a kezünkkel táncra perdülünk, még verssorokkal is dobálózunk. De amihez biztosan ragaszkodunk: hogy kunkorodó jókedvünk minket el ne hagyjon.”

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Vannak híres művészek, akik mintha sose lettek volna gyerekek, legalábbis a műveik alapján. Babits Misi, harmadik cé, Berzsenyi Danika a mamával? Nekem legalábbis nehéz elképzelni. Felnőttként szóltak felnőtthöz, a felnőtt énállapot úgy hozzátartozott az irodalmi arcképükhöz, mint az orruk.

Voltak, akik nem feltétlenül írtak gyerekverset-gyerekkönyvet (vagy ha írtak, akkor letagadták, mint Weöres Sándor), de egész lényükben volt valami kiirthatatlanul gyerekes játékos villódzás, ami tetten érhető a legtöbb alkotásukban is. Szép Ernő, Kosztolányi, Kányádi – sokkal könnyebb őket gyerekként elképzelni, az olvasó valamit megsejthet arról, milyenek lehettek kicsinek.

És van a harmadik csoport, ahol a gyerekkor (majd esetleg később a saját gyerekek gyerekkora) annyira meghatározó, hogy pontosan látjuk, milyenek voltak ők gyerekként, mi több, meg is írták, önarcképként vagy álruhában. Versbe dugták a gyerekkori álmokat és színeket, mesehőst vagy irodalmi alakot csináltak a gyerekkor tanúiból, szülőből, testvérből, szomszédból. Ez utóbbi csoportból idézném meg pár kedvencemet.

Komment 83 | Reblog! 0 |
0

Bárkit megállíthatok az utcán, bízhatok benne, hogy képes egy-két mondatban összefoglalni a karácsony vagy a húsvét jelentését.

photo © 2005 Andrew Morrell | more info (via: Wylio)

 

Nem úgy a pünkösd – ha nem egy vallását komolyan gyakorló és művelt kereszténybe futunk, akkor a többség nyilván az okostelefonon elérhető Wikipédia után kapna, esetleg zavartan hümmögne, hogy izé, valami a Szentlélekkel, majd utánakérdez.

Komment 2 | Reblog! 0 |
0

Ismerős anya a játszón.  Így év vége felé természetesnek tűnik, hogy megkérdezzem, hogy megy nekik az iskola, meg persze könnyű nekem, némi linkeskedés után összekapta magát a gyerekem, de a linkeskedés se vitte a „jól megfelelt” szint alá, ahonnan ismét a jeleseket célozta meg.

photo © 2007 Robert Scarth | more info (via: Wylio)

 

Jaj, ne is mondd, matekból van több egyese is, megbukik szerinted? Nézek, mint a luki nyúl. Másodikban?!

Komment 130 | Reblog! 0 |
0

Már több éve a Hajógyári-Szigeten egész júniusban minden héten várja a gyerekeket a Gyereksziget. A sziget.hu részletes programajánlót közöl, érdemes a kedvcsináló videókba is belenézni. Néhány gyereknek-felnőttnek vonzó előadó és program:  Makám, Vándor Vurstli (tavaly a „nagy” Szigeten is ott voltak), Rutkai Bori a Vacka-dalokkal,  a már megszokott Mackó-rendelő, Halász Judit a Csiribirivel, kézműves palota, de jelen lesz a Korai Fejlesztő Központ szakembergárdája is. Állati Jó Programok néven új sorozatot indítanak,  minden hétvégén más és más állatokkal kapcsolatos tevékenységgel lehet megismerkedni, ezen a hétvégén a lóé a főszerep. Új színfolt a Színes Falu, ahol a gyerekek három, Magyarországon élő külföldi közösséggel ismerkedhetnek meg közelebbről. A török, a nigériai és a kínai sátorban autentikus nemzeti játékok, érdekes foglalkozások és naponta 3 bábelőadás (10.45, 14.30, 16.00 órakor) várja az érdeklődőket. Lesz még Papírszínház, Bolond Mesék – mi is megyünk valamikor, csőre töltött kamerával.

Még egyszer: a részletes program itt található.

Vakmacska

 

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Azt még tudjuk, mikor végződik a tanév (a legtöbb suliban elkezdhetik már felvésni a felkiáltójel, ió, ció, satöbbit a táblára), de egyelőre arról senkinek fogalma sincs, mikor fog kezdődni a következő, írja az fn.hu. Úgy értesültek, hogy a Közoktatáspolitikai Tanács május 24-én tárgyalta a rendeletet, de az előterjesztésben volt némi ellentmondás, ugyanis abban az is szerepelt, hogy 2011. szeptember 1-je hétfő és az is hogy csütörtök.(A jó megoldás: csütörtök). A tanév első napja ugyanakkor máig homályban maradt, mivel a hagyomány szerint ugyan ez szeptember elseje, de a döntéshozók egy része jobban szeretné, ha a tanév nem hét közepén kezdődne. Ugyanez a rendelet jelölné ki a tavaszi, őszi, téli szünetek időpontját, az érettségi vizsgák dátumát, az országos kompetenciamérések napját is. Remélhetőleg a rendeletalkotók nem mennek a kisdiákokkal együtt szabadságra, bizonytalanságban hagyva az iskolákat.

Komment 10 | Reblog! 0 |
0

No entry signphoto © 2004 Robert Brook | more info (via: Wylio

Tavasz van, majdnem nyár, kint szambázik a sok kiskorú kismotorral, görkorival, biciklivel vagy csak úgy, és percenként felharsan a kiáltás: Béluska/Evelin/Mártika/Kitti /Bence álljáááááá meg a sarkon! A dolog működik. Azon az egy sarkon, a következőnél BélusEvelinMártiKittBence ugyanúgy neki akar rohanni a csuklós busznak, mint azelőtt, már rég elfelejtette, mit ordítoztunk neki harminc másodperccel ezelőtt. Nincs valami hatékonyabb megoldás?

Vannak valós és virtuális megoldások, de mind csak egy bizonyos kor után működnek, addig nincs mese, ki kell őket vonni a helyzetből, megfogni a kezüket, csukafejessel elkapni őket, urambocsá' hámot tenni rájuk, vagy a Hungária körúton kíméletlenül berámolni őket a babakocsiba, az ötpontossal, naná. De utána már széles az eszköztár, gyereke válogatja, mivel tanulhat eredményesen.

Van, aki navigálni szeret, van, aki abban versenyez, hány táblát ismer fel két percen belül, míg mások a virtuális tér virtuóz sofőrjeként ügyködnének.

 

Komment 28 | Reblog! 0 |
0

Magasabb családi pótlékot fizetne a kamaszok, mint a csecsemők után a KDNP, amely kidolgozta és még nyáron a kormány elé vinné a családtámogatási rendszer átalakításáról szóló tervét, írja az origo. A párt a nyugdíjjogosultság eléréséhez szükséges rövidebb szolgálati idővel vagy magasabb nyugdíjjal kompenzálná a gyereket nevelőket. 

Ha elővesszük az Origo cikkét, a frakcióvezető állításaihoz van egy-egy rövid kommentem, hátha nektek is lesz.

Komment 5 | Reblog! 0 |
0

Van a reggeleknek egy pillanata, amikor életre kel a régi varázsige a meséből. Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok.  A sűrű pillarácson át az első reggeli fénysugárban lehetünk ott, ahol már soha többé nem lehetünk.

A hely, az akkor létező világok legjobbikában, ahol mindennap gyereknap volt, májusban és decemberben, napsütésben és hóesésben, pedig nem volt se lufi, se arcfestés, se ugrálóvár, utóbbiról azt se tudtam akkoriban, micsoda.

Komment 23 | Reblog! 0 |
0

Az asszony nem habozott örökbe fogadni a kábítószeres anyától született gyermekeket, de azért is sokat tesz, hogy ezek a gyerekek inkább ne szülessenek meg.

Destiny Harris huszonegy évvel ezelőtt született, súlyos kábítószerfüggő anya gyermekeként, maga is kábítószerfüggőként. Súlyos elvonási tünetei voltak, nagyon szenvedett. A kislányt nyolc hónapos korában Barbara Harris és férje, Smitty Harris fogadta örökbe, ahogy utána még három másik, szintén kábítószerfüggőként született testvérét is. Az asszony eredetileg csak egy kislányt szeretett volna három saját fia mellé, ezért döntött az örökbefogadás mellett, azonban felháborodott, hogy alkohol- és kábítószerfüggő nők teljesen beszámíthatatlan állapotban kihordhatnak és megszülhetnek akárhány gyermeket, majd minden következmény nélkül hagyhatják a súlyosan sérült babákat a kórházban, hogy majd csak kellenek valakinek.

 

crack baby dollsphoto © 2008 Karen Blumberg | more info (via: Wylio)

 

Minden évben újabb babát fogadtak így örökbe. Barbara férje is aggódni kezdett: „Ugye iskolabuszt nem kell azért vennünk?” Az asszony valami olyan megoldáson törte a fejét, ami eltántorítja a drogos, alkoholista, függő nőket attól, hogy újabb és újabb gyermekeket szüljenek. „Tudom, hogy sokan azt mondják, minden nőnek joga van gyermeket szülni, de higgye el, ez egyik félnek sem jó. Ha egy nő egymás után hat gyermeket kényszerül örökbe adni, azzal csak még mélyebbre kerül a depresszióba, ami megerősítheti a kábítószerfüggést. A gyermekek sorsa pedig az, ami igazán aggaszt, mintha ezeknek a gyerekeknek nem lennének jogaik, jelenleg semmi sem védi őket. A hatóságok és szociális segítők pedig láthatóan tehetetlenek. Panaszkodnak persze, de a panaszkodás semmivel sem lendítette előre az ügyet.”

Komment 33 | Reblog! 0 |
0

Szaktudásom a tárgyban nincs sok, mégis előszeretettel és lelkesedéssel böngészem a lakberendezési magazinokat, sőt, azok építkezős, épületgépészeti mellékleteit is. Nézegetem a legújabb trendeket, műszaki megoldásokat, építkezni eszem ágában sincs persze, de egy meglévő hajlékra is ráférhet időnként némi korszerűsítés.

 

photo © 2008 Jim Brickett | more info (via: Wylio)

 

A legnagyobb probléma szinte minden házban az energetika: fűtés, áram, meleg víz. A lakcimke.hu oldal szerint amúgy új épületek esetében 2009-től, a többinél csak 2012-től kell energetikai tanúsítvány, ha az épületet használatba akarják venni, átminősíteni, eladni vagy bérbe adni (ez utóbbit nem értem, persze egy EU előírás nem mindig Magyarisztán-konform: minek is kéne energetikai tanúsítvány, ha Márta néni kiadja a panelt három egyetemistának fél évre?). Szép elgondolás, logikus is, én biztos örültem volna, ha ilyet nyomnak a kezembe házvásárláskor – csak nem tudom, mit kezdenek vele a faluvégi vályogok, a toldi putrisor, a Dzsumbuj megmaradt részeinek tulajdonosai. Magam is adtam el év elején olyan háznak alig minősülő építményt (örököltem szegényt, valaha szebb napokat is látott), amire szerencsétlen tanúsítók nyilván azt mondták volna, hogy kérem, ez az EU szabályok alapján disznó tartására is alkalmatlan.

Komment 55 | Reblog! 0 |
0

Május 20-án, péntek délután 5-től 8 óráig hatalmas papírvárost építenek a Pagonyosok  a Margitszigeten, a Holdudvarban. Mindenkit szeretettel várnak, az ökováros építésében a Pagony illusztrátorai, Agócs  Írisz, Gyévai Csilla,  Horváth  Mónika, Kőszeghy Csilla segítenek. Az építkezést-festést-ragasztást Papp Eszti vezényli.

Az esemény meghívója a Pagony oldalán itt található. A koponyeg.hu előrejelzése szerint remek idő lesz.

A helyszínen 25% kedvezménnyel vásárolhatjátok meg a Pagonyos könyveket.

Kis ízelítő, három zöld (!) fedeles Pagony könyv, amit mostanában nézegettünk:

Komment 0 | Reblog! 0 |
0

Jártomban-keltemben már több kisvendéglő bejárata felett találkoztam a táblával:  „Gyere be, különben mindketten éhen halunk!” Ez járt az eszemben a tegnapi babaruhabörzén is, amin életemben először eladóként vettem részt. Bár pár dolgon sikerült túladnom, egy rakás teljesen használható, sőt újszerű holmi is a nyakamon maradt, eltűnődtem, miért is.

Börze, Vakmacsek standjával (fotó: Menő Manó, Kásáné Kaczur Krisztina)

Komment 79 | Reblog! 0 |
0

Harmadik rész Nem kell ennyi diplomás?

A Széll Kálmán-terv már belengette, a felsőoktatásból komoly összegeket vonnának ki néhány év alatt. Most megmutatjuk, hogyan képzelte el ezt egy, az origo birtokába került tervezet, illetve mi történhet azokkal, akik az új rendszerből kiszorulnának.


graduationphoto © 2010 Sean MacEntee | more info (via: Wylio)

A következő hír a felsőoktatásnak szánt pofon – (LINK: http://www.origo.hu/itthon/20110504-a-felsooktatas-atalakitasarol-szolo-kormanyzati-terv.html), miszerint  a jelenlegi 29 állami egyetem és főiskola helyett csak tizenhatot működtetne tovább a kormány egy, az átdolgozott felsőoktatási koncepcióhoz készült, az [origo] birtokába került dokumentum szerint. Az egyetemi-főiskolai struktúra átalakítása az állítás szerint a Széll Kálmán-terv miatt szükséges: három év alatt összesen 88 milliárd forintot vonnának ki a felsőoktatásból.

Komment 21 | Reblog! 0 |
0

Második rész  –  Általános az általános iskola?

Az alapítványi iskolák bajai és a diplomák újravédésének abszurd ötlete után íme, mivel biztatják az általános iskolák és középiskolák sokat próbált pedagógusait mostanában. Kötelező, munkahelyen töltendő munkaidő, meg az intézmény átvétele – akár az állam, akár az egyház által.

Aki esetleg lemaradt az első részről, elolvashatja itt.

School class at the SOS Hermann Gmeiner College, Dhakaphoto © 2010 Rainer Ebert |