Írják itt páran, hogy már öt, hét, tíz éve otthon vannak. Esetleg néha bevállalnak egy rövidebb projektet, kisebb melót, de mást nem. Részmunkaidőt sem, mondjuk például azért, mert nincsen rá lehetőség.

Te jó ég, tűnődöm, hogy bírják. El se bírom képzelni.

De mivel egy ideje már minden bajom volt az akkori munkámmal, egy-egy langyos tavaszi napon eltűnődtem, milyen jó volna egy ideig most ilyesmivel nem foglalkozni, elkertészkedni meg megcsinálni mindent, amit az utóbbi években csak akartam. Aztán keresni csak új melót.

Aztán ősz elején a munkahelyem és én is úgy gondoltuk, hogy most már végképp és kölcsönösen volt elég.

Ez új helyzet volt, mert én egyik munkából estem világéletemben a másikba, és ha egy kiszaladt alólam, két héten belül találtam egy másikat.

Most egy kis idővel többre volt szükség, hogy újra munkába álljak. Ez idő alatt egyrészt bebizonyosodott, hogy a „háziasszony” életforma hosszabban nem nekem való, másrészt a harmadát se csináltam meg annak, amit úgy gondoltam, ennyi idő alatt simán meg lehetne csinálni, ha ez a meló nem lenne útban. Pedig nem néztem sorozatokat és egy percig se unatkoztam.

Lett viszont a házunkon szigetelés. Last minute, mert papucsban-mackóban átcsattogtam az utcában zajló építkezésre, hogy helló, nálunk is kéne valami hasonló. Teljes képtelenségnek tűnt, de bejött. Mondjuk mindazon csapdákkal együtt, ami miatt eddig nem vágtunk bele. És el se tudom képzelni, munka mellett hogy ment volna.

Amiért a posztot megírtam: úgy tapasztaltam, a mostani munkaerőpiacon munkát találni egyáltalán nem lehetetlen, és egyáltalán nem biztos, hogy rosszabbul jársz, mintha maradnál ott, ahol éppen vagy. Simán találhatsz állást öregebben is. Akkor is, ha kiskorú gyereked van, akkor is, ha nem egészen azt csinálnád, amit eddig csináltál, vagy nem akkora cégnél. Lehetnek persze vicces körök, küldenek néha robotok által kiértékelt „intelligencia-tesztekre” (némelyik a „nem vagyok robot” feladványok felett csak egy picivel van, nem tudom, mire jó ez diplomás melókhoz), kérhetnek tőled videós bemutatkozást, és nagyon sok hely soha és semmit nem válaszol a nagy gonddal megírt önéletrajzodra és bemutatkozásodra – hogy aztán találkozz emberi arcokkal is, és olyan pozíciókkal, amelyek kifejezetten elfogadhatóak vagy épp vonzók.

Szóval ha éppen lehajtott fejjel húzod az igát valahol, akkor az az örömhírem van számodra: vaaan máááááásik!

(Feltéve, ha azért van valami végzettséged, tapasztalatod, némi természetes eszed, esetleg beszélsz valami nyelvet és nem utáltatod meg magad félórán belül minden körülötted lévő idegennel).

Talán csak akkor hervasztó a helyzet, ha nagyon speciális szakmád van, vagy nagyon pici helyen élsz, ahonnét a minden is messze van.

A fővárosban vagy nagyobb városban élve azonban csak némi stratégiára és némi türelemre lesz szükséged. Esetleg némi pénzre az átmenet áthidalásához, ha nem egyik munkából ugrasz a másikba. Illetve arra, hogy kitaláld: te mit szeretnél. (Spoiler alert: munkaadóként vagy HR-tanácsadóként én is utálnám, ha valaki például „valami legfeljebb 6 órás adminisztratív munkát” keresne. Ilyet ugyanis nem árulnak. Van, amire rá lehet ezt húzni, de ilyen formában sose fog szembejönni egyetlen állásportálon sem)

Tíz éve nem kerestem aktívan munkát, ha „nézegettem” is időnként. Arra kellett rájönnöm: ez idő alatt sok minden alaposan megváltozott. Nem csak az, hogy megjelent az a korosztály a munkaerőpiacon, akik simán lehetnének a gyerekeim.

Például az állásportálok. Nagyon sok területen előretörtek a nagy, nemzetközi portálok vagy azok magyar aloldalai. A Glassdoor, az Indeed, vagy akár a LinkedIN álláskeresői része sokkal több lehetőséget kínál (elsősorban nyelvet tudóknak), a technológiai-informatikai területen szintén egyeduralkodó lett a fizetési sávokat is közlő NoFluffJobs. Aki szereti a részletes bemutatkozást a cégek és a leendő kollégák részéről is, az elszórakozhat a DreamJobs felületével, ahová rengeteg infót lehet feltölteni, és ugyanennyit böngészni leendő munkaadóinknál.

Az önéletrajzok. Érdemes használni az online CV készítő alkalmazásokat, hacsak nem vagy kifejezetten tehetséges abban, hogy esztétikus, jól áttekinthető nyújtó dokumentumot készíts ezek nélkül is. Még idősebben se mindig érdemes 1-3 oldalnál többet írni, sok esetben lemaradhat a fénykép, a lakcím is. Az önéletrajzokat nagy cégeknél már gyakran robotok szűrik – érdemes a kedvükre tenni, az álláshirdetéshez illő kulcsszavakkal.

Az interjúk is sok helyen változtak. Először frászt kaptam, amikor egy sose látott alkalmazás segítségével kellett egy korábban sose használt portálra feltölteni életem első videós interjúját. Gyakorlatlanságom ellenére továbbjutottam. A kisebb cégeknél viszont az is előfordult, hogy az alapító-ügyvezető interjúztatott rögtön – értékeltem is a megtiszteltetést, olyan területen dolgoztak, hogy szerettem volna, ha mellesleg a Bezzeganya részére is ad interjút. Nem tudom, mi nem tetszhetett neki végül, mert a megbeszélt írásos kérdések után sosem hívott vissza.

A munkaadók kezdenek beletörődni, hogy irodai munkák esetén munkavállalói elvárás lett otthonról dolgozni. Legalább heti két-három napon. Ahol ezt kevésbé támogatják, ott lassan kénytelenek a nyakába borulni az első jelentkezőnek, aki nagyjából megfelel, és hajlandó minden nap bejárni a céghez. Viszont olyan cég is volt, aki előnynek állította be azt, hogy otthonról lehet dolgozni….és saját számítógépről, mert ők ugyan nem adnak se gépet, se telefont, amiről és amivel a munka végezhető. Pedig nem vállalkozási szerződésről lett volna szó.

Az is többször derült ki: még keresnének ugyanoda öt-hat embert. Ez egyrészt azt mutathatja, hogy a cég növekszik, és jók a kilátásai, de azt is jelentheti, hogy esetleg két-három ember munkája is rád szakadhat hirtelen, amit az állásinterjún bölcsen nem mondanak el.

Ami a hivatalos álláskeresési támogatást biztosító hivatalt illeti, tőlük nem vártam sokat, és különösebben nem is kaptam – viszont egy más ügy miatt ajánlatos volt regisztrálnom erre a rövid időre is. Tisztességesen végignézték az irataimat, világosan elmondták a folyamatot, mit kell tennem, ha hosszabb ideig is munka nélkül maradnék, ott helyben meghozták a határozatot az álláskeresési támogatásról, fizették is (nem sokat), e téren tehát nem mondhatok róluk rosszat. Munkát viszont ők nem igazán tudtak volna nekem se keresni, se kínálni – az ott felajánlott állások legtöbbje vagy maximum középfokú végzettségűeknek lehetett volna elfogadható, vagy olyanoknak, akik valamilyen korábbi gyakorlat alapján szívesen dolgoztak volna a közigazgatásban. Rám egyik állítás se volt igaz. De szerencsére nem voltam sokáig terhükre. És volt meglepetés is: én tényleg nem tudtam, hogy Budapesten az álláskeresők ingyen használhatják egy speciális bérlettel a tömegközlekedést.

Az álláskeresési járadék három hónapja nagyon hamar eltelhet. Ha valaki sok körös interjúkhoz kötött munkákra pályázik, simán és pillanatok alatt csúszhat ki a „támogatott” időszakból. És utána...nem nagyon fizetnek semmit.

És persze minden, de minden digitális és online lett. Digitálisan is bejelentkezhetsz álláskeresőnek, és két perc alatt, online jelentkezhetsz ugyaninnen ki. Digitálisan keresed az ajánlatokat, és online küldesz minden adatot. Online interjúzol sok esetben, online kapsz ajánlatot és online kezded feltölteni az adataidat a leendő cégedhez. Ez mindenkit hátrányosan érint, aki bizonytalanul kezeli ezeket a felületeket, nincs Ügyfélkapuja, nincs megfelelő gépe, telefonja, internetkapcsolata. Ők óriási hátrányban vannak. Tartok tőle, nem csak álláskereséskor.

Negyedik hete dolgozom ismét, minden tekintetben elégedetten az eddigi körülményekkel, de persze az Univerzum néha emlékeztet a 2022-es leckére, miszerint semmi se úgy van, mint ahogy gondolnád. Azt se látod elsőre, hogy ami épp történik, az most neked jó lesz, rossz, vagy épp közömbös. De Vakmacska megszokta mostanra, hogy őt és sorsát is az Univerzum kissé begombázva tervezte, hogy aztán összeeressze e sárgolyón néhány még vadabbul sikerült prototípussal, szóval elég edzett vagyok már.

Egy napja ugyanis felmondott a közvetlen főnököm. Az első pár hét alatt egy új munkahelyen az ember nagyjából a kollégái nevét, a mellékhelyiség hollétét, a főbb folyamatokat és a cég főbb termékeit-szolgáltatásait tanulja meg az enyémhez hasonló munkakörben, illetve néhány szűk részterületen ezeken felbátorodva már ún. munkát is végez, amit azért nem árt, ha valami tapasztaltabb kolléga is felügyel. Most ezek közül egy kiesik. Szóval biztonsági öveket becsatolni, kaland indul. Megint.  

De hátébé, az nem lennék pár hónap sabbaticalon túl, az biztos. Mondjuk nem is jelentkezett soha senki, hogy ő bizony eltartana.

Vakmacska