21. hét

Végre újra láttam a babánkat!
 

Amint már említettem, múlt héten került sor a 20. heti genetikai ultrahangvizsgálatra. A doki nekilátott a részletes vizsgálatnak, és a látottakat nagyon alaposan el is magyarázta. A baba ezt különösebben annyira nem élvezte, és gyorsan pozíciót is váltott, így eltakarva a két kis kezével az arcát. Nagyon szépen fejlődik ott bent, és az orvosom szerint minden méret meg eredmény megegyezik a terhesség korával.

A férjem is ámulattal csodálta a kisbabánkat, nagy élmény volt ez számára is. Nem is tudom, mikor láttam már ennyire izgatottnak, mint most a vizsgálat előtt, hogy végre láthatja a kicsit. Csak úgy szívta be a doki szavait, és le nem vette a szemeit a képernyőn megmutatkozó babáról egy másodpercig sem.

Teljesen le voltunk nyűgözve a jelenlegi orvostudomány ezen részétől, hogy ennyire részletesen lehet látni a baba szerveit meg ezek működését. A férjemben is mély nyomot hagyott, ahogy először látta és hallotta dobogni a szívét.

A vizsgálat előtt megbeszéltük a férjemmel, hogyha az orvos meg tudja állapítani a baba nemét ez alkalommal, akkor akarjuk mi is tudni, de ha viszont nem látszik, akkor maradjon nekünk is meglepetés. Mindketten tippeltünk egyet, mielőtt bementünk volna, szerintem fiúval, a férjem szerint meg lánnyal bővül majd a család.

Hát az orvosnak nem kellett sok idő, és már meg is állapította, hogy kislányunk lesz. Persze azt is hozzátette, hogy a következő vizsgálatig azért várjunk a vásárlásokkal, de szerinte több, mint valószínű, hogy egy lánykát hordok a szívem alatt.

Mindketten nagyon örültünk ennek a hírnek, én még el is érzékenyültem, miután hazaértünk, és tényleg felfogtam, hogy kislányunk lesz.

Közeledik a terheléses cukorvizsgálat
 

Miután lezajlott az ultrahangvizsgálat, a doki kitöltötte a terheskönyvemet ezen adatokkal, és nekifogtunk megbeszélni a következő lépéseket. A lelkem mélyén tudtam, hogy közeledek a cukorterheléses vizsgálat felé, de reménykedtem benne, hogy még messze lesz az.

Na, hát a következő időpontra úgy kell mennem, hogy a cukorterhelésre is akkor kerül sor. Igaz, ez csak április végén lesz, de szerintem ez biztos nem hagy nyugodni addig. Ezzel egyszerre elvégzik majd a toxoplazma és a rubeola szűrést is.

A doki elmondta a szükséges információkat ezzel kapcsolatban, lelkemre kötötte, hogy előtte ne egyek vagy igyak vizen kívül semmit, és hogy akkor majd vár szeretettel. Hát igen, elméletben sem egy sétagalopp, hát még gyakorlatban.

Nem tudom, ha még emlékeztek, de mikor készültem az első vérvételre a terhesség során, meséltem, hogy mennyire rossz tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban. Akkor valahogy mégis jól sikerült, és erőt merítettem annyira, hogy sikerült rosszullét meg ájulás nélkül megúszni az egészet. Remélem, hogy most is hasonlóan sikerül, bár nagyon félek tőle.

Újra hétvége!
 

A vizsgálat után kezdődött a hétvége is, amit egy nagy sétával indítottunk a közeli tó körül. A kedvenc fagyizónk is kinyitott végre, így a sétánkat megkoronáztuk néhány gombóccal.

Újra nyithattak az éttermek a jelenlegi szabályok szerint, viszont teszt szükséges minden ott elfogyasztott étkezéshez. Nagyon hiányzik már egy romantikus vacsora vagy egy éttermi kaja, ami nem egy műanyag dobozban érkezik, de annyira mégsem, hogy ezért mindig tesztet igényeljek.

A fagyizóval szerencsénk volt, mivel kültéri, és semmi lehetőség a közelében leülni, így csak a szokásos maszk a szükséges követelmény.

A hétvége további részében nagyon rossz idő volt, egyik percben havazott, a másikban meg esett az eső. Így nem tudtunk semmi szabadtéri programot tervezni, a lakásban töltöttük szinte a teljes időt. Én rászántam magam, hogy a szekrényekben tegyek egy kis rendet, átválogattam a már nem használt ruhákat, amit ezután a férjem el is vitt a közeli adományozó központba. Jó érzés volt ez a tavaszi takarítás, ami a ruhákat illeti, meghozta a kedvem a nagy takarításra, amit az elkövetkezendő két hétvégére terveztem be.

Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én néha annyira fel tudok pörögni a takarítástól (persze csak attól, amit szívesen csinálok), hogy teljesen feldobja a kedvem. Legfőképp tavasszal szokott ez az érzés hatalmába keríteni, mikor a természet is újra életre kell, akkor óriási igényt érzek arra, hogy a lakás is felfrissüljön.

Zserbó

Zserbó terhesnaplójának előző részeit itt találod:



A hatodik teszt után mondtam el a férjemnek, hogy gyerekünk lesz

6. hét: Anyukám nagyi lesz, nem mama

9. hét: Rosszul vagyok a kávé szagától

10. hét: A véremmel együtt az életemet is kiszívják belőlem

11. hét: Elkerülhetetlen volt a terhesnadrág-vásárlás

12. hét: Betemetett minket a hó, február végéig minden zárva marad

13. hét: A járványveszély alatt is kötelező bejárni a munkahelyemre

14. hét: Mindent bevetettem, hogy elmúljon a fejfájásom

15. hét: A szülés előtt nyolc héttel abba kell hagyni a munkát

16. hét: Nem látta még a babánkat a férjem

17. hét: Ijesztő hangulatingadozásaim vannak

18. hét: Brutálisan megnőttek a melleim

19. hét: Babaholmik: Miért ne vehetnék mindenből újat?

20. hét: Miért olyan fontos, hogy fiút vagy lányt várok?