Bár egyre többen vannak tisztában az elérhető műszeres vizsgálatokkal, sokan még mindig azért nem viszik korán szemészeti vizsgálatra a gyereket, mert nem tud beszélni, hogy mondhatná, hogy jobbra vagy balra áll az E, illetve lehet, hogy tud beszélni, csak az állatkerti zsiráfra a múlt héten azt mondta, hogy bocika, és nyilván nem feltétlenül azért, mert rosszul látta. Pedig léteznek szűrési lehetőségek ennek a korosztálynak is, nemcsak a nyilvánvaló gondok esetében. Ráadásul egyre több szemész hangsúlyozza a honlapján is: az éleslátás kifejlődése hétéves kor után nagyjából lezárul, javítani utána is lehet a korai problémákon, de a tökéletesség már nem nagyon érhető el.

Nem véletlenül vesszőparipám a téma. A hatéves kor előtti szemészeti szűrés nemcsak most nem kötelező, a korai hetvenes években sem volt az. Én nem látszottam sem kancsalnak, sem vaksinak, olvastam már ovis koromban, viszont elkönyveltek Feltűnően Ügyetlen Gyereknek, aki ha nagyon figyel, érdekesen ferdén tartja a fejét, mint az esőt váró liba. Amíg elsőben nem állítottam haza vihogva azzal, hogy ma a harmadik padba ültettek, és onnét két Eszter nénit láttam a két tábla mellett magyarázni, de egyszerre és ugyanazt mondták. Mivel a hatéveseknél a hetvenes években kizárható volt a dizájnerdrog vagy LSD fogyasztása, alkoholszagot sem árasztottam, ezért jobb híján a szemészetre cipeltek. Jogosan.

A Nyár utcai szemészeten hamar kiderült, veleszületett hályogom van, ergo az egyik szemem helyén nagyjából egy mozgásérzékelőt hordok, csak a másik kompenzál, ahol nem, ott azért vagyok Feltűnően Ügyetlen Gyerek, Aki Még Egy Labdát Sem Tud Elkapni. A szüleimet persze az érdekelte elsősorban, hogyan lehet ezt gyógyítani. A szemész becsukta az orvosi naplóját vagy mit, majd szomorkásan ránézett anyámra, és amit mondott, attól anyám felejthetlen arcot vágott. „Asszonyom, azt kell mondanom, ez a vonat elment. Elvileg operálható, a hályogos lencsét műlencsére cserélve, csak az agyi folyamatok miatt úgy tudjuk, ezt hároméves kor előtt lett volna célszerű megtenni. Ma lehet, hogy megműtjük, de az agy nem alkalmazkodik, ő pedig pont úgy fog látni, mint eddig.”

A szórólapokat általában lazán kiszórom, ezt az egyet viszont feltűnő helyre tettem az íróasztalon, bár így se kapkodtam el a bejelentkezést.  A szórólapokra általában nem jellemző a tömör és hatékony fogalmazás, ez viszont elevenbe talált, féléves kor után ígért műszeres, együttműködést nem igénylő, pupillatágítás nélküli szemvizsgálatot. Na lássuk, világra hoztam-e egy kis Vakmacskát, bár a Kicsi jóval ügyesebb, mint én valaha voltam vagy leszek.  A BabaSzemész honlapon azonban figyelmeztetnek: a rejtett hibáknak sok esetben az égvilágon semmilyen jele nincs, szűrni viszont tudják.

„Megdöbbentő adat, hogy minden nyolcadik gyermek szemvizsgálatakor találtunk valamilyen problémát. Gyakran találkozunk a két szem közötti jelentős dioptriakülönbséggel, rejtett kancsalsággal, fixálási problémával, magas dioptriaértékkel –, mely szemüvegkorrekcióra szorulna” – áll a honlapon. „Az alábbi táblázatban láthatjátok, hogy 100 egészségesnek vélt baba közül 16 kisgyermek szeme eltérést mutat, amelyből 3 eset rejtett kancsalság. A kancsalság e formáját 1 éves kor alatt ezzel a géppel lehet legegyszerűbben szűrni, ilyenkor még nem késő, a gyermek szeme ekkor még korrigálható.”

Rendellenesség neve

Előfordulás

Magas cylinderérték

5 gyerek

Magas dioptriaérték

2 gyerek

Két szem közötti jelentős dioptriaeltérés

5 gyerek

Tompalátás (egyik szem súlyos látáscsökkenése)

1 gyerek

Rejtett kancsalság

3 gyerek

100 megvizsgált gyerekből, forrás: www.babaszemesz.hu

A Kicsi egyelőre békésen hortyog a kocsiban a Pólusig, telefonálok is a vizsgálóknak, hogy egyelőre reménykedem, hogy felébred, mert bármilyen klassz is a műszerük, olyan gyereket egész biztosan nem lehet megvizsgálni vele, akinek mindkét szeme csukva van. Szerencsére ahogy cipelem befelé, felébred, és viszonylag együttműködő hangulata van. Viszonylag.

Ott semmi gond, hogy a hajszárítószerű izébe nézzen, amit az arca felé tartanak (van rajta egy zöld és egy piros LED lámpácska, nyilván főleg azért, hogy odavonzza a kicsik tekintetét), majd a két bocira is hajlandó minden irányban nézni (egy fekete és egy fehér ujjbábról van szó, úgy tűnik, a két szem együttmozgását vizsgálják velük). Aztán jön a számomra legröhejesebb rész: a gyerek elé tartanak egy képet, pont úgy néz ki, mint egy tévéképernyő, ami be van kapcsolva éppen, de műsor nincs benne, csak a szürke hangyák. Ezek itt statikusak, nem rohangálnak, mintha kimerevítették volna azt a bizonyos tévét. Hol az autó? Hol a cica? – kérdezi Ágnes, a vizsgáló a fiamat, aki addigra tudja, egyszemű vagyok. Nagyon ostoba arcot vághatok, erre megnyugtat, én ezeket az ábrákat nem láthatom, kizárólag azok, akik valódi kétszemes látással rendelkeznek. Na, hát ezért sem járok én 3D moziba.

Hanem utána jön a feketeleves, a Kicsi ugyanis nem hajlandó húsz másodpercig viselni egy csini szemüveget, és úgy belenézni a hajszárítókülsejű kamerába. Nem lehet sem megvesztegetni, sem lefogni, megrúgja a segítségünkre siető Szilviát, ha a kezét fogom meg, akkor a feje forog, utána meg le is ugrik az ölemből, neki ebből elég volt, indulás hazafele. Meg is kapjuk a feladatot: lencse nélküli szemüveget próbálgatni, hogy ne legyen olyan idegen a szituáció.

Egy vizsgálat tehát kimaradt, de a gép így is azt mutatja, a korának megfelelő dioptriaértékeknél valamivel magasabb a Kicsi eredménye. „Nem látszik semmi kívülről” – mondja Ágnes – „minél fiatalabb egy gyerek, annál jobban kompenzál. Csak épp a sok extra munka miatt elfáradhat hamarabb, nyűgösebb lesz, más lehet a viselkedése, mint lenne akkor, ha tökéletesen látna, ezt úgy képzelje el, hogy az autofókusz nem tudja először, hová is álljon.” Második vizsgálatot, illetve szemészeti szakrendelőben elvégezhető pupillatágítással egybekötött vizsgálatot javasol az eredmények alapján, utána derülne ki, mi a teendő.

Azt tudom, hogy minden vesszőparipa ellenére nagyon komolyan kéne meggyőzni engem egy 3 év alatti kajla és mozgékony gyerek szemüvegviseléséről, mivel ezt az eszközt szerintem felnőtteknek találták elsősorban ki, és ilyen kicsi korban sejthetően az eszköz maga is akadályt jelentene a korának megfelelő mozgásban, ami szintén kihathat a viselkedésére, elfáradhat a micsodahordástól is... Nem egyszerű, de járjuk először végig a dolgot, itt még nem tartunk, csak ott, hogy plusz egy és kettő közti érték áll a papíron.

Ha már ott vagyunk, megnézzük az én szememet is. „Látta már valaha, mi van a szemén?” – kérdezi Ágnes, nem, nem láttam, egy mikroszkópszerű izébe néztem én eddig a szemészeten, és elmesélték, hogy né, tényleg ott van, de látni nem láttam. A számítógép monitorán most megnézhetem: ahol másnak a pupillája egynemű fehér foltként csillan a képernyőn, ott az én hibás szememen van egy fekete pacni, mintha hiányozna a foncsor a tükörről. Hát... szóval így néz ki. Negyvenkét év után meglátom, mitől nem látok.

Az eszközt gyártó cég honlapjáról kiderül, az eszköz tömegszűrésre alkalmas, ráadásul mivel közreműködést, beszédet nem igényel a vizsgálat javarésze, értelmi sérülteknél is kiválóan használható. Ágnes szerint összesen ha talán még két ilyen kamera van az országban – és a komolyan felszerelt, kiváló szemészeteken, mint például a budapesti Tömő utcai rendelő, akár négy hónap is lehet az előjegyzési idő –  a válság kissé megtépázta őket, jelenleg csak egy helyen rendelnek, pedig a gép kis helyigényű, vidéki szűréseket is lehetne szervezni vele. Tehát aki szeretné kipróbálni, az szaladjon a Pólusba.

Az ár. Hát igen, 9900 Ft nem kevés. Viszont... anyám jópár éve csináltatta a most viselt multifokális szemüvegét, nem a legdivatosabb kerettel. Ha jól emlékszem, ötven-hetvenezer forintba került. Ha pedig nem látsz jól... nos arról tudnék mesélni, milyen remek dolog például megérzésre tolatni a jobbra-hátra irányban előfordulható akadályokat illetően. A 3D mozival nem érzem, hogy valami lényeges maradt ki az életemből, de nem ez az egyetlen dolog, amiből kimaradok a küklopszság miatt. Ha pedig nem tudod, milyen gyanús jelek lehetnek, akkor megosztok pár tünetet, ami például az én egyoldai tompalátásomra utalhattak volna, mint figyelmeztető jelek gyerekként.

  • Nem tudtam elkapni tárgyakat, inkább elhajoltam előlük – a mai napig nem tudok beleütni a feldobott tollaslabdába, csak alulról, rossz tornász voltam, ügyetlen mozgással.
  • Egy pontra fókuszálás esetén kettőslátás – esetemben ez vezetett nyomra.
  • Félelem a magasban (gyerekként sikítófrászt kaptam, ha valaki dobálni akart), tériszony, menekülés a himbálózó, rohanó vidámparki eszközöktől.
  • Ferde fejtartás figyelem, olvasás, rajzolás stb. közben (ha a gyerek az orrával ír, lehet, hogy egyik szemével sem lát jól)
  • Ha csak az egyik szememmel néztem be egy lukba, nem láttam semmit – nem is tudok sem lőni, sem jobb szemmel használandó mikroszkópot kezelni.

Ha a gyerek egynél több ilyen tünetet mutat, futás a szemészetre. A BabaSzemészet mindent látó kamerájának jelentése jó kiindulópont lehet.

 

Vakmacska