Kicsidelfin mai posztjához szeretnék csatlakozni bölcsi ügyben.

Tavasszal, amikor a kislányom kb. fél éves volt, megláttam egy olyan álláshirdetést, amire úgy gondoltam, muszáj beadnom a jelentkezésem. Igazán bele se gondoltam, mi lesz, ha engem választanak, mert már abban se reménykedtem, hogy egyáltalán behívnak interjúra. Miért adtam akkor be? Mert ritka az ilyen pozíció a bankszektorban, és meg kellett próbálnom.

Behívtak. Meg is lepődtem. Az interjú a szakmai múltamról, az egyéniségemről szólt, és amolyan "minden mindegy" volt a hozzáállásom, hiszen igazán az akkori helyzetemben nem kellett a munka a megélhetésünkhöz. Könnyed és fesztelen beszélgetés után "majd hívjuk" ígérettel a zsebemben jöttem ki.

Másfél héttel ezelőtt beütött a krach, a családunk olyan helyzetbe hozott minket, hogy egy éjszakányi agyalás után beláttuk: a gyermekünk elhelyezésének költségei ellenére vissza kell mennem dolgozni, csak akkor még azt se tudtam, hova. Végigpörgettem az agyamban, kit hívjak fel és hogyan könyörögjek egy pozícióért. Szerencsémre, öröm az ürömben, másnap felhívtak, hetekkel később az ígértnél, hogy engem választottak. Munka pipa, de mi lesz a gyerekkel? 9 hónapos, hogyan adjam be és hova?

Mint megtudtam, májusban volt a jelentkezés az állami bölcsikbe, de hát mit tudtam én még májusban, hogy vissza kell mennem dolgozni?! Szóval, elballagtam a gyerekkel a közeli bölcsibe, ahol jelezték, náluk telt ház van, menjek a központiba, ott majd segítenek. El is mentem, és miközben a kezembe nyomták a jelentkezési papírokat, rákérdeztem a várólista hosszára. Kb. 120 gyermek van a babám előtt. A jelentkezés beadásához annyi igazolás és kérvény kell, hogy addig se szedem össze, amikor már munkába kellene állnom (szeptember).

Maradt tehát a családi napközi. Itt a környéken, azaz 15 percen belül két CsaNa is van (Zugló). Az egyik 65 ezer, a másik 70 ezer havonta. A nyitva tartásuk baráti szerintem, bár inkább a másodiké 7-18 között inkább illik a túlóráztatásra hajlamos bankszektorhoz. A munkahelyemről mindkettőhöz szinte egyenes az utam a 7-es busszal. Napi 3-4-szeri étkezés, hatalmas kert, kedves gondozók. Még nem döntöttem el, melyik legyen. Majd holnap.

De félek és szorongok... Félek az elválástól, hogy hogy fog menni a beszoktatás. Hogy megoldódnak-e a problémáink, és belefér-e majd még az életembe kisbaba? Megfelelek-e majd az új munkahelyemen? Ha kiderül, hogy gyermekem van, megtartanak-e? Tudom, hogy sokkal többet lehet beteg a gyerek, vajon az enyém mennyit lesz? Apa megbirkózik majd a beteg gyerekkel, míg én próbaidőn vagyok?

És még ezernyi kérdés.

Remélem, lesz kapacitásom beszámolni nektek a fejleményekről!

Lhunara

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?