16. hét

Tizennégy éves koromban, a gimnáziumi felvételihez kötelező volt az orvosi vizsgálat. Sportoltam, jó kondiban voltam, ki gondolta volna, hogy gerincferdülésem van. Mégpedig oly súlyos, hogy három hétre befektettek egy szanatóriumba, ahol a tanulás mellett gyógytornáztunk, majd búcsúként, egy gyógyfűzőt kaptam. Csini volt, mondhatom. Rettenetesen kényelmetlen volt benne lélegezni, állni, ülni. Az egyetlen jó dolog az volt, ha feküdtem, mert pont ott nyomta, és azt a csigolyámat, ami fájt. Emlékszem, hogy az orvosom, azt mondta, ha ezt nem viselem, szörnyű kínok között tudok majd szülni. Ezt olyan hangsúllyal mondta, hogy bár akkor még egyáltalán nem érdekelt a szülés, de szavai egy életre az emlékezetembe vésődtek.

Ez a 15 évvel ezelőtt kezdődő „gerinces” történet mára már, a sport ellenére, szinte egész napos fájdalommá nőtte ki magát, és a csontkovácsom, és a reggeli gerinctornám nélkül nem tudok élni. De most, hogy a 16. hétben vagyok (juhé a negyedik hónapban!!), már nem tudom a gerinctornámat csinálni, mert az össze-vissza való csavargatása a testemnek, már nem esik jól. Kisebb becsípődéseket, izomhúzódásokat, okozok magamnak, melyek abból fakadnak, hogy nagyon óvatosan, és kissé megváltoztatott mozdulatokkal csináltam. Így úgy döntöttem, hogy szakemberekre bízom magam, és belevetettem magam a kismama torna hatalmas választékába. Lássuk a kínálatot!

Az internet sokszor jótékony, és hasznos mivolta mellett azért sok ökörséget is hordoz magában, de hát ez már így van. Mindenesetre nagyon jól szórakoztam, és tanultam is a keresés közben. Az első, amire rákattintottam a klasszikus kismama jóga volt. Ígéretesnek hangzott a leírás, miszerint az ősi perui nők könnyed, energikus szülési módján alapszik a módszer, és ha eljössz, te is így fogsz szülni. Hűha! Sőt a 34-36. héttől már az apukák is csatlakozhatnak, mert akkor már olyan vajúdó technikákat, hangokat gyakorolnak a szülők, amelyekre kifejezetten a szüléskor lesz majd szükség.

És ez még csak az első volt, ezután pedig kissé elszabadulni látszott a „választék pokla”: ”gyakorlatok hintaszékben”,” a pocak nem akadály”, „ezért tornázz, kismama”, „fittség 2 az 1-ben”, „kismamahastánc”, „terhes-pilates”, „terhes torna angolul-németül”. Szóval van minden, de leginkább a bőség zavara.

Amire aztán én végül el is látogattam az a vízi terhes torna, amiről egy cikk így indított a beszámolóját: „bálnák, be a vízbe!” Ezen már tényleg nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. Imádom a bálnákat, de mi terhes nők, mint bálnák, nane! De a leírás annyira megtetszett, hogy végül el is mentem, és kellemes csalódás volt. Már az első telefonos érdeklődés is annyira jól sikerült a kellemes, mosolygós hangú hölggyel, hogy egye fene, hajlandó vagyok a bálna megszólítás felett szemet hunyni.

Jól éreztem magam. Kellemes lebegés, mosolygós arcok, könnyen végezhető gyakorlatok, háttérben úszkáló apukák, és tisztaság. Mert szó, ami szó ettől tartottam a legjobban. Vagyis a fertőzésektől. Bár a tanárom, és az orvosom szerint ameddig a méhszáj zárt, aggodalomra semmi ok. De ha ez valakit megnyugtat, akkor érdemes gyerek szájpenész ellen használatos ecsetelővel egy tampont beecsetelni, és ez elég védelmet nyújt, mint fizikailag, mint pszichésen.

Na, akkor mindenkinek, jó úszkálást, vagy épp jógázást, ha nem, akkor ringatózó hastáncot!

Szép hetet!

Ildikó (yzzma)