Iskolából sétálunk hazafelé, hétéves lányom barátnője is jön velünk, mögöttem beszélgetnek. „Nem szeretem az osztályból Pistikét, mert mindig vele kell mennem a vécére és le kell húznom a bugyimat, ő is lehúzza és meg kell mutatnunk egymásnak a pisilőnket” – mondja a lányom csak úgy mellékesen a barátnőjének, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Földbe gyökerezik a lábam. Micsoda? Odafordulok hozzá, megkérdezem, jól értettem-e.

A lányom megerősíti, jól hallottam. Barátnője csak néz. További kérdéseket teszek fel. Kiderül, hogy ez már hónapok óta tart, a fiú kényszeríti őt és még a pisilőket is egymáshoz kellett érinteniük. Nagyon bepipulok. Péntek délután van, de azonnal felhívom az iskolát.

A tanítónője és az igazgatónő még szerencsére ott vannak. Elmondom, mit hallottam. Mindenem remeg, a kissrácot meg tudnám ölni. Megígérik, fél órán belül visszahívnak, meg kell beszélniük, mi legyen. Lányom és a barátnője nyugodtan játszanak a kertben.

Az igazgatónő visszahív. Azonnal jöjjünk be, berendelte a kissrácot és a szüleit is.

Férjem dolgozik, nem tud semmiről, bemegyek a lányommal. Ott ül a kissrác megszeppenve a szüleivel, apja nagyon dühösnek látszik. Lányom félénken az ölembe bújik. Az igazgatónő megkérdezi a kissráctól, mi történt. Ő eleinte tagad. Végtelen türelemmel kifaggatja a lányomat is. Kiderül, hogy óra alatt gyakran kihívta a kissrác a lányomat a vécébe egy speciális kóddal: ha a srác azt mondta, vécé, jönnie kellett (alternatív iskolába járnak, szabadon járnak-kelnek óra alatt vécére, könyvtárba stb.). Utána mindenfélére kényszerítette. Anyja ölébe bújva a kissrác azt mondja, hogy a lányom is akarta ezt. A lányom azt mondja, nem, te kényszerítettél rá.

Az igazgatónő megígéreti velük, hogy ez többet nem fog előfordulni. Én megígéretem a tanítónővel, hogy jobban fognak rájuk figyelni. Lányom félénken kitekint a karjaimból és még ő kér bocsánatot a kissráctól. Utána együtt játszanak az udvaron. A kissrác elesik és szívszaggatóan sír, a vak is látja, hogy nem csak az elesés miatt.

A lányom többet nem hajlandó a témáról beszélni és naponta ötször elmondja, hogy ő márpedig össze fog házasodni a kissráccal, mert szereti őt, és amúgy is kedveli a vagány srácokat.

Nekem megáll az eszem, hetekig furdal a lelkiismeret, hogy nem vettem észre semmit, nem mondta el nekem, túl keveset figyeltem rá. Ki tudja, mióta folyt ez, hónapokkal ezelőtt is panaszkodott már viszketésre, pirosságra intim helyeken. Hónapok óta félelmek gyötörték, nem mert egyedül maradni a szobájában, még rosszabbul aludt, mint addig. Kezdem látni a párhuzamokat. Elmegyek a háziorvoshoz és gyerekpszichológushoz.

A háziorvos szerint a megerőszakolt nők is azonosulnak a támadójukkal, ezért kért bocsánatot a lányom az elkövetőtől. A pszichológusnál legjobb arcát mutatja a lányom: vidám, élénk, így az megállapítja, nem okoztak semmiféle károsodást a történtek. Közben én este órákig nem tudom elaltatni és remeg, mint a nyárfalevél, ha egyedül marad. Az iskolában a kissrác anyja megállapítja: EGYÜTT csinálták! Nem tudok válaszolni, de hetekig bennem van, hogy megmondom neki, NEM, nem együtt csinálták, hanem a te rohadt fiad kényszerítette az én lányomat ki tudja mire. Mert nem tudjuk a részleteket, elmondani nem akarják, az én gyerekem idegroncs most és ki tudja milyen nő lesz belőle, ha sérült benne valami.

És mit csináltál a fiaddal te rohadt dög, mi van nálad otthon, hogy ilyen lett, mert ez nem normális 7 évesen. És különben sem ez az első eset, mert fél éve az uszodában fogdosta a lányokat a lábuk között, meg már az óvodában is ütött-vert mindenkit, ez sem volt papás-mamás, hogy nevelhettél ilyen szörnyet, kikaparom a szemedet!!! De nem mondom ki.

Azóta a kissrác nem merte bántani a lányomat, ha minden igaz. A lányom most sem akar róla beszélni. Már kevésbé fél, jobban alszik, amióta kiderült. A tanárok is jobban figyelnek rájuk. De... jött egy új kislány az osztályba. Félénk, gátlásos. A lányom ma bejelentette, hogy Pistike egy ideje azzal a lánnyal jár a vécébe.

Deborah