Az én életemben is aktuálissá vált a gyerekvállalás, és hogy őszinte legyek, rettegek. Szó szerint. Hogy értsétek: pár héten belül férjhez megyek, a párommal pedig nagy az egyetértés abban, hogy kell gyerek. Minden körülmény adott, az anyagiak teljesen rendben vannak, mi imádjuk egymást, a kapcsolatunk is erős. Neki már van két fia az előző házasságából, így volt lehetőségem megfigyelni, hogy igazán példás apa. Szóval, minden készen áll egy gyerekre. Engem kivéve. Ki is fejtem, hogy miért.

Nagyon szeretnék gyereket. Tudom, hogy jó anya lennék; nem is attól félek, ami a szülés után következik… hanem ami előtte van, és főleg magától a szüléstől. Annyi rettenetes történetet olvasok (többek közt itt is), hogy szó szerint, akárhányszor a terhességre, szülésre gondolok, összeszorul a gyomrom. Néha azon gondolkodom, hogy inkább örökbe kéne fogadni egy kicsit, hogy mindezt megússzam…

Szülés „természetesen”: olvasom, hogy X-nek szétrepedt a hüvelye, húgycsővel együtt, Y azóta sem tud egy jót szeretkezni, mert kitágult, Z-nek inkontinencia-gondjai vannak… Nem baj, gondolom, majd szülök tervezett császárral. Erre azt olvasom, hogy P-nek totál érzéketlen a hasa utána, ráadásul vissza sem húzódott, Q-nak azóta lóg rá a nadrágjára és a heg is ronda… Vagy elég csak az otthonszülés-kórházban szülés témakörre gondolni. Rémtörténetek mindkét oldalon! Komolyan mondom, hogy rettegek. Bárcsak lenne olyan megoldás, hogy valahogy altatásban kiszedik a gyereket az emberből, sérülések nélkül…

Féltem a testemet, a szexuális életemet, félek, hogy szörnyű élmény lesz, mert jórészt ilyen sztorikat hallok és olvasok… Komolyan kérem a segítségeteket. Kérlek, írjatok valami biztatót, hogy lehet szép és jó élmény is… hogy ha akarod és edzel, szépen lemegy a hasad utána… hogy nem fáj elviselhetetlenül, az orvos nem sürget, a szülésznők nem érzéketlen picsák, hogy legalább valakinek van hozzád egy kedves szava a férjeden kívül… mittudomén. Írjatok jó történeteket, mert tényleg nagyon félek… Ebben a hónapban elhagytuk a védekezést, és nem szeretném magamnak megkeseríteni a terhességemet az ilyen aggódással.

De szinte mindenkitől csupa negatívumot hallok a szüléssel kapcsolatban, és ez minden örömömet elveszi. Segítsetek!

Zsu