Csipp-csöpp, maszatol odakint az eső. Csöpög, szemerkél napok óta. Hol jobban, hol kevésbé. De megállíthatatlanul.
Nyiff-nyaff, nyekereg odabent Kisjutka. Nyűglődik, szenved napok óta. Hol jobban, hol kevésbé. De megállíthatatlanul.
- Befejeznéd? - szól rá Anya a konyhából. Anyának persze könnyű. Egész nap nyomogathatja a mosógép gombjait, csörömpölhet az edényekkel, nem szól rá senki.
Kisjutka nyafog tovább. Hogy csöpögős. És hűvös. De legfőképpen u-nal-mas ez a vasárnap délután.
- Befejeznéd?? - vakkant rá Zolka a leckéje mellől. Zolkának persze könnyű. Érdekesnél érdekesebb dolgokkal foglalkozik az iskolában. És ha Zolka tanul, nincs helye mellette egy Kisjutka-féle óvodásnak.
Kisjutka nem bír magával. Fejen áll a díványon. Felmászik Apa íróasztalára.
- Befejeznéd??? - kiabál rá Apa. Felkapja Kisjutkát, beviszi a csupa fodor-csupa lila kislányszobába, és rácsukja az ajtót.
Apának is könnyű, persze. Egész nap ülhet a számítógép előtt, neki nem lesz kocka feje a képernyőtől. Nézi a számokat, észre sem veszi, milyen rettentően unalmas egy esős októberi vasárnap délután.
Kisjutka már nem nyavalyog; sírdogál, mint akinek komoly bánata van. A babák, a fodros ágytakaró meg a plüssállatok sajnálkozva nézik.
- Befejeznéd? - kérdezi egy ismeretlen hang.
Felpislant Kisjutka: hogy került a szobába ez a… biztos valami nagy hatalmú tündér. Földi halandó nem merne a vajszínű szőnyegre lépni ilyen koszos gumicsizmákkal.
- Unatkozol, galambom, ugye? - kérdezi a furcsa néni, és közben őszilevél-mintás esőkabátjáról csinos kis tócsába csepeg a víz. - Rettenetes az eső idebent. De ha tudnád, milyen muris - odakint!
Ezzel elővesz egy őszilevél-mintás esőkabátot meg egy kis gumicsizmát a cekkeréből, és odanyújtja a kislánynak. Az meg belebújik a gumicsizmába, felveszi az esőkabátot, közben - nem is szipog már - megkérdezi:
- Te valami nagy hatalmú… szóval tündér… esetleg bo…
- Dehogy, galambom, én csak egy egyszerű Esőanyó vagyok. Ilyenkor októberben már barna meg öreg, de látnál, mikor az áprilisi záporral szaladgálok a réten!
Esőanyó megfogja Kisjutka kezét, int egyet, szélesre tárul az ablak. A függöny vidáman lebben utánuk, ahogy kirepülnek az utcára.
Csöpp-csöpp, maszatol, csöpög, szemerkél az eső. De Kisjutka nem nyekereg már. Bandukol kézen fogva a nagy hatalmú Esőanyóval, minden tócsába belelépnek, minden faágról lerázzák a vizet.
Az ablakokból a nagyobbak tátott szájjal, a kisebbek irigykedve nézik a flúgos nagymamát, aki ilyen szörnyű időben sétál az unokájával. Hát ha még azt is látnák, hogy a játszótéren, amikor Kisjutka megkérdezi: "Hintázhatok?", az ál-nagymama rákacsint, hogy: "Nem vagyunk cukorból!"!
Nemsokára visszaérnek a nyitott ablak elé. Az eső még mindig csepereg, Kisjutka majdnem elkezdi újra a nyávogást:
- Muszáj máris hazamenni?
- Tudod, hány gyerek unatkozik még, galambom? - csitítja az Esőanyó. - Menj, meglátod, vár még valami meglepetés ezen a délutánon…
Kisjutka szemvillanás alatt a gyerekszobában találja magát. Ha nem lenne az a szép nagy nedves folt a szőnyegen, azt hinné, álmodta csak az Esőanyót.
- Unatkozol, kincsem? - nyit be hozzá Anya. A vacsora már a tűzhelyen rotyog, Zolka épp a táskáját pakolja, Apa is feláll a számítógép mellől.
- Bizony, szörnyű ez az esős délután idebent - somolyog Kisjutka. - De ha, mondjuk, elmennénk sétálni…
- Végül is, nem vagyunk cukorból! - dünnyögi Apa. Zolka már húzza is a gumicsizmáját, Anya meg nyúl a fogasra a kabátokért.
- Hát ez meg honnan van? - forgat értetlenül egy nedves, őszilevél-mintás kis esőkabátot.
További mesék, foglalkoztatók itt.
A mai alkotók:
Mészöly Ágnest már jól ismerjük itteni szövegeiről. Legutóbb megjelent gyerekkönyve a Hófehér karácsony.
Maros Krisztina grafikus, illusztrátor, író. Saját kötetei: Tücsök a Holdon, Az Illatok és Hangok Őrzője. Honlapja itt található.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
