Már az indulás sem volt zökkenőmentes. A hétüléses autó, amit kölcsön akartunk kérni, működésképtelenné vált, és mivel Mankát idén semmiképp nem akartuk itthon hagyni, keresni kellett más lehetőséget (a Yarisban ugyanis két felnőtt és négy gyerek nem fér el).


kajára várva

Az indulás előtt három nappal találtunk elfogadható áron bérautót egy tizenpár éves kisbusz személyében. Örömünkben gyorsan vettünk egy grillezőt, rendeltem vagy öt karton ásványvizet, temérdek kaját, gyümölcsöt kosárszám, 60 db tojást, mondván, úgyis el fog férni – és nehogy hiányt szenvedjünk valamiben.


bevásároltunk

Péntek hajnalra terveztük az indulást Horvátországba. Csütörtök délután már minden össze volt pakolva, az előszobában már mozdulni sem lehetett a sok cucctól. Öt búvárfelszerelés, hat pihepuha takaró, strandtörülközők, plédek, sátor, matracok, ruhák, és persze a halom kaja állt hegyekben. Háromra vártuk a bérautót, majd fél négykor megcsörrent a telefonom: kiderült, hogy a kisbusz fékrendszere elszállt, így nem tudjuk elvinni. Pánik, sírás, hiszti. Hol fogunk szerezni autót? Itthon fogunk ragadni?


befértünk

Csodával határos módon találtunk egy Ford Galaxyt, ráadásul a tulaj, amikor meghallotta, hogy jártunk, jóval ár alatt adta ki nekünk az autót. Este hétre nálunk volt a verda, és már semmi nem akadályozott meg minket abban, hogy másnap – két órai hajnali bepakolás után – elinduljunk Rovinj felé.
simogatható sün

Befért a grillező, a sátor, a matracok, és a hűtőláda is. Utóbbit megbántuk hamar, a töltőn hagyott láda ugyanis első estére leszívta az akksit, így a városlátogatást elnapoltuk. Helyette megsütöttük a három kiló bepácolt grillhúst, és hideg rozét iszogatva néztük, ahogy a négy gyerek sáskahadként fogyasztja el az eredetileg több napra szánt húskészletet.


rajzverseny a tengerparton

A kempingben, ahol tavaly is voltunk, még jobb helyet sikerült találni: ugyanúgy kilátással a tengerre és a városkára, árnyékban és nem messze a mosdókhoz. Szomszédaink ezúttal egy rákvörösre égett, tejfölszőke, idősebb holland pár voltak egy igen régi lakóautóval. Igazán toleránsan álltak hozzánk, csak akkor kerekedett a szemük pár nappal később, amikor lelkesen ecseteltük, hogy napi 3-4 sün állandó vendégünk, meg is lehet őket simogatni, de jár kosztra egy fekete, egy tarka és egy szürke cirmos kandúr is, utóbbi bal fül nélkül. Amikor elmeséltük nekik, hogy ismét láttuk a tavaly már megismert háromlábú sánta rókát, szinte biztos, hogy azt gondolták, valamit szívunk.


sánta róka

Pár nappal később eggyel többen lettünk. Amikor a hollandok meglátták, hogy egy pár hetes, fehér kismacska követ minket árnyékként, akárhová is megyünk, már biztosak lehettek benne, hogy nem vagyunk teljesen normálisak. És hogy őszinte legyek, ez a gondolat nekem is megfordult a fejemben. Nekünk nem volt elég a sok csodálkozó és elismerő pillantás, amikor végigvonult kis csapatunk a városka utcáin, és a tiszteletteljes nézés, amikor minden nap grilleztünk, levest főztünk, krumplit sütöttünk a négy gyerekkel. Nem. Nekünk fokozni kellett a helyzetet. 


négy gyerek nem elég

Először a pasim hívott el a kemping egy magasabban fekvő területére. Aztán odagyűltek a gyerekek is. A hófehér, árva kiscica mindenkit azonnal levett a lábáról. Egy francia nő elmondta, hogy ő szívesen hazavinné az állatot, de neki van már otthon két nyávogója. Ekkor jutott eszembe először, hogy jé, pont kerestem egy kis társat Rozénak, pont fehéret és pont kislányt. Amikor később visszamentem egy májkrémmel a helyszínre, a francia nő a kezembe adta a macskát, és szinte könyörgött, hogy mentsem meg: itt a biztos halál vár rá. Később kiderült, hogy nem túlzott. A Rizlingnek elnevezett kiscicáról ugyanis kiderült, hogy teljesen süket. Az a csoda, hogy eddig életben maradt.


alszik a fán

Immár hétfősre bővült csapattal mentünk strandolni, sétálni, és a kis állat éjjelre bevackolta magát a sátorban egy zacskóba. A tengerparton felmászott egy fára, és a lombjai között álomba szenderült. Volt, hogy legyet kergetett, kíváncsian szemlélte a hullámokat, és élvezte, hogy a gyerekek játszanak vele. Később vettünk lézert is neki.

Némi kár is ért minket, azaz engem: a sátor előtt felejtett gyöngyökkel kirakott bőr szandálomat az egyik éjjel valamilyen állat teljesen szétrágta: a maradványokat a sátortól jó pár méterre találtam meg reggel. Szerintem a pasim bérelt fel egy csapat sünt, hogy tegyék tönkre...

Hazudnék, ha azt mondanám, négy gyerekkel és egy süket macskával zökkenőmentes a nyaralás: voltak kisebb-nagyobb összezördülések, koordinációs problémák és nyafogások bőven. De megcsináltuk, és pár nap után visszaemlékezve a szebb emlékek maradtak meg inkább. A közös búvárkodás, a fagyizások, a tengerparti séták… és a pillanat, amikor az aprónép álomba szenderült esténként.

Amilyen az eleje, olyan a vége, szokták mondani. Nálunk bejött. Alig tettünk meg a 700 kilométeres hazaútból 100-at, az autó egy hosszú alagút előtt úgy döntött, hogy nem megy tovább. A (vasárnapi felárért) kihívott autómentő másfél órai bütykölés után széttárta a kezét, és megállapította, hogy ezzel az autóval biztosan nem fogunk hazamenni.


nyaralás a benzinkúton

Ott álltunk az autópálya mellett négy gyerekkel és egy macskával vasárnap délelőtt, és miután a bérbeadóval megbeszéltük, hogy küld értünk egy trélert meg egy másik kocsit, ami várhatóan késő este ér oda, leterítettük a plédeket, elővettük a kártyát, vettünk két sört és leheveredtünk az árnyékba a benzinkút mögé. Próbálkoztunk sárkányeregetéssel, fontunk mezei virágokból koszorúkat, kártyáztunk és pihentünk. Nem volt se para, se idegeskedés, úgy fogtuk fel, hogy még egy napot nyaralunk. Egy horvát benzinkúton.

Tünde


Rozé és Rizling

Ui: Hétfő reggel 8-ra értünk haza. Rozé, a vörös kandúr még aznap befogadta a kismacskát, együtt játszanak, birkóznak, kifliben alszanak és a macskakaján sem vesztek össze. A „jajjdeszépkislányfejevan” Rizlingről pedig tegnap az állatorvosnál kiderült, hogy kisfiú. Úgyhogy mostantól három pasival bújok ágyba esténként.