„Jaj, ne is mondd, ez a hétvégéhez képest semmi, ráadásul nem mondhatjuk, hogy nincs a szám a választhatóak közt, ha a szülő esetleg DVD-n is meg kívánja venni a gyerek produkcióját” – mondja a fiatal animátor, amikor már legalább negyedszer hallgatjuk meg nyávogó-amatőr gyerekverzióban a Mizut a Minicity karaoke színpadán félórán belül.
A kisebbeket nem zavarja se a Mizu, se az amatőr kivitelezés, Tünde Mankája rögtön a színpadra is penderül, bemutatva, hogy kétévesen már nagyon is jól tudja egy gyerek, mi a tánc és mi a színpad. A nagyobbak viszont inkább shopaholicnak állnak, és legalább négy kört tesznek a mini élelmiszerboltban, hol eladóként, hol vásárlóként.
A Minicity azzal a céllal jött létre, hogy a gyerekek nekik szabott méretben próbálhassák ki, milyen az élet banki alkalmazottként, fodrászként, szobafestőként vagy egy mikrobiológiai laborban. Szó szerint a méreteikre lett igazítva minden, annyira, hogy minden felnőtt rendszeresen lefejeli a bejárati portált, ami a hét-kilencévesek magasságához illeszkedik. Vannak fiús, lányos és uniszex lehetőségek – köthetünk virágcsokrot az kertészetben, fésülhetünk próbababát a biofodrászatban, de lehet falat festeni igazi szerszámmal-festékkel, híreket mondani a Tényekben, énekelni a színpadon, vagy autót szerelni, amihez egy igazi autó motorja is megnézhető.
A boltok-műhelyek felszerelése és támogatottsága mintha kicsit egyenetlen volna. Rengeteg árucikk van a mini élelmiszerboltban, többféle festék a festőszobában, a legtöbb animátori segítséget pedig a bankban és a minilaborban kaphatjuk. Az előbbiben kérdésekre kell válaszolnunk, hogy megtudjuk a biztonsági szoba belépőkódját, a laborban pedig elmagyarázzák, hogy a számítógépre kötött mikroszkópok segítségével mit is láthatunk, és mire jó az UV-fény, hogyan láthatjuk meg vele a láthatatlant. Ám nagy sajnálatunkra eltűnt a nívópálca a motorból, ezért nem lehet olajszintet mérni, sem gyertyát cserélni épp akkor és ott az amúgy nagyon látványos és vonzó autószerelő-műhelyben, és a mini barkácsbolt csöpp szerszámait is bizony némileg leamortizálták a korábban jövők.
Jól felszerelt viszont az állítható székkel, nagyméretű fogsorral-fogszabályozóval és eszközökkel ellátott fogorvosi rendelő (érdekes, hogy a kölykök először mindig a szülőt ültetik a székbe, hátha tényleg igazi – egyébként az asszisztensek elmondása szerint az emelhető fogorvosi szék és fúrók is igaziak, de a gyerekek nagy örömére nem működnek), ahol a helyes fogmosás szabályai is a falon díszelegnek. A KRESZ-pályán lábbal hajthatós biciklikkel lehet gyakorolni, hogy mi a teendő például körforgalom esetén, és igazi közlekedési lámpák is működnekA rendőrségi őrszobának vagy Tényeknek könnyebb a helyzete – a fogdában vagy a stúdióban nincs mit szétverni, a képernyőn pedig nagyon valósághű a látvány, ha a csemete beül a mikrofon mögé.
Apropó, mikrofon – a karaoke-színpad az egyik legnépszerűbb helyszín, van olyan kislány, aki négyszer-ötször is felmegy, és nem csak azok, akik valóban az átlagnál jobb hanggal vagy színpadi mozgással rendelkeznek. A Youtube segítségével lényegében bármi választható (viszont nincs hozzá a megszokott karaoke-szövegfelirat, ha nem tudod a nóta szövegét, úgy jártál), az én gyerekem háromszor is körbejár, míg végül eldönti, milyen nóta illene a lelkivilágához. Halászjutka, népdal, suliban tanult nóta? Ááááá, dehogy. Némi homlokráncolás és töprengés után kivágja: Amy Winehouse, a címet már a segítőcsajokkal találják meg végül, én egy kicsit tátogok, mint a potyka, azt se tudtam, hogy ismeri ezt a számot meg az előadót, de ha jól belegondolok, alma és fája, ha nyolcéves koromban színpadra szólítottak volna karaoke-lehetőséggel, nagy valószínűséggel választottam volna az Abbát: The winner takes it all.
A megadott 3 óra (ennyit lehet elvileg tartózkodni a helyszínen) elégnek tűnik, ha olyan napot választunk, amikor nincs nagy tömeg, a péntek délután ilyen szempontból szerencsés volt. Sorállás sehol sem volt (mivel pl. falat festeni csak a rendelkezésre bocsátott overállok-sapkák egyikében lehet, el tudom képzelni, hogy vasárnap délután erre bizony várakozni kell), ha pedig valaki nem tudja az egészen piciket (3 év alatt) sem otthon hagyni, akkor ők a számukra kialakított játszórészen lehetnek, festőecset vagy mikrofon az egy-kétévesek kezébe nem kerülhet. Van viszont fullextrás pelenkázóhelyiség és egy szülinapok tartására alkalmas étkezőszerűség is, úgy tűnik, a mekis repülők komoly versenytársat kaptak.
Amelyik helyszínt kipróbálják a gyerekek, a munkafüzetkéjükben kilyukasztják az állomás rubrikáját. Tíz összegyűjtött lyukra, vagyis a munkájukért a kijáratnál „fizetést” kapnak a gyerekek, azaz egy játékboltba szóló utalványt (melyet hétszeres vásárlási összegnél lehet igénybe venni.)
Pályaorientációs segédeszköznek azért nem nevezném a Minicityt, mivel főleg a 7-10 évesek tetszését nyerheti el, és egy-két „Csodák palotája” típusú vagy „hogyan készül” bemutatót vagy eszközt is hiányolok, és talán elkelne néha-néha egy-egy igazi fodrász vagy fogtechnikus is, aki pár izgalmas és nem túl bonyolult műveletet mutathatna a gyerekeknek, vonzó, bár kétségkívül költséges extraként. A később megkapott tájékoztató szerint a Minicity rendszeresen fog tartani "tematikus napokat", amikor van festő, fogorvos, vagy fodrász kéznél, ha a gyerek kérdezne - az időpontokat általában a hely Facebook-oldalán teszik majd közzé.
Vakmacska, Tünde
