Hát igen, az kéne. Muszáj. Nem azért hogy felvágjak a 36-os méretemmel, hanem mert egészséges szeretnék lenni/maradni. Sajnos nem sikerült sokáig szoptatni Milos születése után, így már rég óta nem kifogás a szoptatás. Hogy mi volt a kifogás eddig, és az utóbbi majd' négy évben? Hát a fáradtság, a majd ha jobban megszokom a kisgyerekes létet, majd ha nem lesz hideg, ha nem lesz meleg, ha nem menstruálok/vagyok terhes/szoptatok, szülés után vissza kell nyerni az erőm. Ezek baromságok, ugyanis azért nem fogytam le, mert nem akartam, nem volt erőm hozzá, nem határoztam el magam.

Majd' két hete úgy keltem fel, hogy rosszul vagyok a szénhidráttól, cukortól, édességtől. Amit kívántam: hús hússal, sajt, gyümölcs-zöldség tonnaszám. Most úgy tűnik, be fog válni, hogy szénhidrátot csak gyümölccsel veszek magamhoz, sokkal több az energiám, nem éhezek úgy, mint régen, amikor a kalóriákat számoltam, és úgy érzem, fogytam, mert könnyebben jönnek fel rám a nadrágok, és az arcom is soványabb. Fogalmam sincs, hány kiló vagyok, nem is szándékozom mérni magam, a ruhák és az állóképességem mondja meg a tutit. Nem határoztam el semmit, nincs fogadalom, nem érzem elszántabbnak magam, mint a „majd holnaptól” című kampányszerű nekibuzduláskor, egyszerűen most ez van.

Sosem voltam nádszál, de 15 évesen elegem lett a dundi csaj szerepéből és diétázni kezdtem. Sikerrel. Aztán egész hét évvel ezelőttig hol többet mutatott a mérleg, hol kevesebbet. Aztán 2006-ban nagyon lefogytam, akkor is ugyanez volt, egyszerűen az étvágyam, a testem húzta meg a határt. 170 centi vagyok, de mikor 66 kiló voltam, már sokan mondták, hogy nem kéne fogynom, mert látszanak a bordáim, beesett az arcom. Ez valami alkati dolog lehet, mert általában nem akarták elhinni, ha mondtam, mennyit nyomok, a vetélés utáni műtétnél is hiába mondtam a súlyt az anesztesnek, nem akarta elhinni, a mázsára is ráállított, meg egy digitális mérlegre is. Most is segges-combos vagyok, de a derékvonalam megvan, amolyan telt homokóra alkat nagy fenékkel és nagy sonkákkal. Egészségügyi okokból sürgősebb fogynom, nem szeretnék diabéteszt, szívbetegségeket és mindent, ami ezzel jár.

Hét éve  hosszútávon a mindent, de csak 6-800 kalória értékben diéta vált be. Így ehettem akár tojásos nokedlit is. Pár hét után ránézésre tudtam szinte az adagok súlyát, kalóriáját.
Amit akkor leadtam, az első terhességemmel busásan szedtem össze, zabáltam kétpofára. Szülés után 15 kiló maradt rajtam, amit nem a második-harmadik terhességem fokozott, mert odafigyelve csak 8 és 7 kilót szedtem fel. A vetélésem után nyolc kiló jött fel észrevétlenül, először a bánatom fojtottam sütibe, másodszor akkor kezdett férjem úgy dolgozni, hogy csak hétvégente volt otthon, és a kialvatlanság csipegetővé és stresszevővé tett. Ezt a „minél hangosabb a sírás, annál gyorsabban tolom be a maradékot” zabálást folytattam most szülés után.

Egyre szarabbul éreztem magam, de képtelen voltam változtatni, se testi, se lelki erőm nem volt hozzá. Most nincs ingerem befalni suttyomban egy szelet csokit, nem csak azért, mert rossz példát mutatok azzal, ha ebéd előtt csokizom. Prímán elvagyok a zöldségeimmel, a sült oldalassal, párolt fokhagymás padlizsánnal és tejföllel, a mostanában napi szintem evett füstölt makrélámmal. Nem tudom, mi történt, meddig lesz így, nem is hiszem, hogy veregethetem ezért a vállam. Majd hónapok múlva, ha kitartok. Vannak olyan 70-80 évesek, akik 20-30 évesen lefogytak és tartani is tudták többé-kevésbé a súlyukat? Le lehet fogyni végleg? Ha igen, ők hogy csinálták?

Tudom, életmódot kell váltani. Imádtam futni régebben, jó lenne megint elszabadulni, addig is napi kétszer egy órás séta mindig megvan a gyerekekkel, de ha szépen tavaszodik és nagyobb lesz a kicsi és jobban bírja a gyűrődést, talán rugalmasabb lesz, és el tudok szabadulni. Hoppá! Megint egy kifogás... Majd tavasszal!

Hogy lehet ezekkel a démonokkal megküzdeni, hogy lehet átprogramozni az embert, hogy csináltátok?

Minakó

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?