A legfeleslegesebb babás-mamás cuccok témája számtalan vitriolos cikket és fórum-vitát ihletett már. Legfőbb tanulságuk számomra mégsem az, hogy „de jó, megspóroltam az elektromos popsitörlő-melegítő árát, hiszen a létezéséről sem tudtam” – sokkal inkább az, hogy előbb-utóbb majd’ minden használhatatlannak/pénzkidobásnak/rongyrázásnak kikiáltott tárgyról kiderül: valakinek épp a kiátkozott objektum nélkül volnának elképzelhetetlenek a mindennapjai. (Talán a kézi orrszívó az egyetlen kivétel, de ha valakinek a gyereke mondjuk csak azzal hajlandó aludni a klasszik brumimaci helyett, kérem, jelezze!) Ebből is látszik, hogy az anyaság-babaság nagyjából bármely témájával kapcsolatban kinyilatkoztatni az egyetlen üdvözítő tutit pont annyira értelmes törekvés, mint kéthónapos házi vinnyogónknak az alvás és a szinapszisok kialakulásának összefüggéseit elemző póverpojntos prezentációval csinálni kedvet az éjszakai ágynyugalomhoz.

Én most a pozitív oldalra irányítanám a reflektorfényt. Alább következik teljesen szubjektív, de masszív tapasztalatokon alapuló listám azokról a babás-mamás holmikról, amelyek a családunkban sok-sok alkalommal bizonyították rátermettségüket az elmúlt évek során. (Nem, senki sem fizet a reklámozásukért. Sajnos.)

1) Aventes anyatejgyűjtő pohár (a nagyobbik, 240 ml-es méret)

Arcátlanul drága, ellenben strapabíró és hiperpraktikus: mivel a befőttesüveghez hasonlóan csavaros tetejű, tökéletesen zár, viszont műanyagból van, tehát könnyű és nem törik. Sétáink, játszóterezéseink, kiruccanásaink elmaradhatatlan társa. Az első garnitúrát közel 5 éve nyúzom nap mint nap, és bár a poharak áttetsző ártatlansága már a múlté, máig becsülettel szolgálnak, akár buláta, akár kockázott gyümölcs, akár keksz, akár főzelék, akár (nyílj meg, ó, föld) aszfaltkréta kerül beléjük. (Most, hogy így belegondolok, anyatejet minden másnál rövidebb ideig és kisebb mennyiségben tartottam bennük…) A méretük, fogásuk is pont jó, remekül kézre állnak – lett légyen a szóban forgó kéz kicsi vagy nagy. 

Extra tipp: a kiérdemesült aventes poharak a kamraszekrényben is hadra foghatók − kiválóan alkalmasak ilyen-olyan magok, fűszerek, szálas teák stb. tárolására.

2) Morzsaporszívó

Tipikusan a „nászajándékba kaptuk, azóta az ágyneműtartóban darvadozik” kategória. Pedig az etetőszék és a babakocsi varrásai mellé-mögé-alá-közé szervült, késő jurakori nyálas kiflimorzsát, macskapisis játszótéri homokot, szubatomi méretűre cincált adóhátralék-értesítőt semmivel sem lehet gyorsabban és hatékonyabban eltávolítani, mint ezzel. És akkor a babakocsi csomagtartójából kiszippantott sóbarlangi emlékmorzsákról még nem is beszéltem.

Extra tipp: a Westendben lévő Media Marktban dolgozik egy kopasz, agyontetovált, fantasztikusan szolgálatkész eladó, akinek láthatóan a porszívók a hangyája (vagy hangyái?) − egyszerűen mindent tud róluk. Ő ajánlotta nekünk Dirt Devil márkájú morzsaporszívónkat. Jó szívvel ajánlom. Az eladót is, meg a márkát is.

3) Mobil légzésfigyelő

A pelenkára csíptethető, nagyjából gyufásdoboznyi méretű légzésfigyelő drága, ugyanakkor ágyon kívül altatott (pl. babakocsiban az erkélyre, kertbe kirakott) babánál és utazáskor, nyaraláskor nagyon nagy segítség. Kánikulában meg otthon is. Másodszülöttünk életének első nyarán heteken át mértünk a szobájában 32-33 fokot, ezért aztán egy (a kiságytól tisztes távolságra felállított) ventilátor segítségével tartottuk üzemi hőmérsékleten a babát. A kiságy matraca alatt lapuló hagyományos légzésfigyelő azonban abban a tévképzetben élt, hogy ventilátorunk egy asztmatikusan lélegző, felsőtestét lassan ide-oda himbáló csecsemő, és innentől kezdve lelkiismeretesen regisztrálta a ventilátorból érkező, babalégzésnek hitt szélfuvallatokat is. Az sem tűnt fel neki, ha a valódi babát időközben kivettük a kiságyból (így tehát azt sem érzékelte volna, ha hús-vér védence nem vett volna levegőt…) – mámorosan villogott tovább. Ekkor vált a kisfiam kánikulai viseletévé a pelenkájára rögzített dobozka. Az általunk használt Respisense ráadásul icipici fényjelzést is ad, így éjszaka a kiságyból is könnyebb előkotorni a gyereket.

Megjegyzés: Nem, nem zavarta, nem esett le, nem nyomta, nem ette meg az elemet.

4) Trixi kiskönyvek

Mivel a gyerekeim egészen pici koruk óta hedonista könyvmolyok, hamar rátaláltunk a Trixi könyvsorozatra. A kötetek színvonala sajnos nagyon változó, de sok aranyosat is találni közöttük, s mindnek közös tulajdonsága, hogy olcsó, kicsi és könnyű: két felnőtt kabátzsebben tucatnyi is elfér belőlük. Megszámlálhatatlan alkalommal segítettek átvészelni piaci sorban állást, rendelőfolyosón ücsörgést, hosszas békávézást, babakocsiban nyirnyogást. A vers-, ének- és mondókagyűjteményeket különösen ajánlom: a gyerek hamar megtanulja, melyik képhez melyik szöveg vagy nóta tartozik, s így önállóan is tudja „olvasni” a könyvet, amíg mi a banki ügyintézővel próbálunk valami ótépézöld ágra vergődni.

Extra tipp: a korán sötétedő őszi-téli délutánokon csíptethetünk a babakocsi kupolájára mini ledes olvasólámpát (például azt, amelynek fényénél oly sok órán át olvasgattunk szoptatás közben…). Nekünk legalábbis mindkét gyerekünk szeret(ett) a kivilágított babakocsiban könyvet nézegetni – a sötétben amúgy hamar elunták magukat.

5) Bukfenctál

Nagyon bevált. Működésének lényege… ha fizikus lennék, szívesen elmagyaráznám, mindenesetre a praktikuma abban áll, hogy egyrészt ide-oda himbálózás közben is csak ritkán potyog ki belőle a tartalma, másrészt még akkor is marad benne némi fogyasztásra alkalmas cucc (kölesgolyó, mazsola), ha történetesen kirepül a babakocsiból. Ha a nyűgösködő gyereket szívesen, de legalábbis gyakran szereljük le némi egészséges rágcsálnivalóval, szívből ajánlom (feltéve, ha tisztában vagyunk vele, mit kell csinálni a ded légútjába került idegen testtel).

Extra tipp: a bukfenctál barkácskedvű családokban is jó szolgálatot tehet. Mivel én (a közös sütisütésektől eltekintve) annyira keveset kézműveskedem a gyerekeimmel, hogy egy skandináv országban már simán lecsuktak volna elhanyagoló szülői magatartás bűntettéért, a gyöngyök, apró szögek, gombostűk stb. és a bukfenctál viszonyáról nincsenek személyes tapasztalataim – a forgalmazó honlapján olvasható leírás szerint mindenesetre effélék borulásbiztos tárolására is jó lehet ez a kis ufó.

6) S-kampó (lehetőleg erős műanyagból, lekerekített végekkel)

Egyeurós mindenvackotárulunk-boltban beszerezhető csodafegyver, amely a harmadik kezünkké léphet elő. A babakocsi tolókarjára akasztva rábízható a szelektív hulladékkal telerakott szatyor, az összecsukott játék babakocsi, a kismotor, meg amit az előbb vettünk a pékségben, de nálunk a tolókarra kötözött karabinerbe akasztott S-kampó tartja a felhajtott testvérfellépőt is.

Extra tipp: ősztől tavaszig bevásárláskor különösen jól jön − ha ugyanis a gyerekek kabátját a boltban a tolókarra tett S-kampóra akasztjuk, nem foglalják a helyet a babakocsi kosarában, ahová a beszerzendőket szeretnénk pakolni.

7) Elpattintós kajamelegítő

Szintén drága, szintén remek találmány (főleg autómentes családok számára). Ugyanazon az elven működik, mint a zsebre dugható, pattintásra hőt termelő melegítő-párnácskák. (Nekünk Prince Lionheart márkájú van.) A cumisüvegtermosznak tódított orkánhengerekkel ellentétben ez valóban tartja a hőt, pontosabban előbb termeli, azután (meglehetősen hosszú ideig) tárolja. Használatakor nem árt előrelátónak lenni: egy üveg szobahőmérsékletű bébiétel közel háromnegyed óra alatt melegszik át a forró bugyorban, de ha nem útközben tör ránk a leküzdhetetlen bébiétel-melegíthetnék, érdemes még otthon megmikrózni a főzeléket, és úgy körébugyolálni a frissen elpattintott zselétakarót. Így garantáltan jó meleg kaját kanalazhatunk majd sarjunk szájába (ha csak nem az El Camino célszalagjának átszakítása után akarjuk megkínálni a kicsit a Mosonmagyaróváron előmelegített cukkinifőzelékkel – igaz, addigra a szotty úgyis önállóan kimászik az üvegből).

Extra tipp: a tápszernek szánt vizet viszont ne melegítsük meg, mielőtt a meleg burokba tennénk a cumisüveget, mert túl forró lesz a végeredmény!

8) Ergonomikus babahordozó (elsősorban a csatos fajták)

Erről a témáról majd írok egy külön posztot, ezért most csak annyit mondok: Manduca!

9) Papírbili

Nem szűnő hálával gondolok a feltalálójára. Mert mi történik, ha a pelenkából éppen kinőtt kisfiúval megyünk kirándulni, ő pedig egyszer csak közli, hogy pisilnie kell? Csak odaállítjuk egy fa mellé, esetleg lőtávolba tartunk egy fél literes eldobható söröspoharat (© anyósom), és a kicsi már célozhat is. Ám ha pelenkamentes kislánnyal indulunk neki, a téma távolról sem ilyen egyszerű. Ha nyár van, a leányka elméletileg megpróbálkozhat a guggolva pisiléssel, de ez könnyen végződhet a cipő-zokni-nadrág részleges vagy teljes eláztatásával, netán a kiskorú ezt nehezményező sírógörcsével. A térde alatt megfogva megpróbálhatjuk egy fa tövéhez passzintani a gyereket, ha nem vagyunk terhesek, és bírja a derekunk – ebben az a jó, hogy szolidaritásból a mi cipőnk-zoknink-nadrágunk is pisis lehet.

Papírbilit használni sokkal-sokkal praktikusabb. Összehajtogatva hurcolhatjuk magunkkal mindenhová (kb. akkora, mint egy levéltárca), ráadásul, mint egy babadiszkont eladója volt szíves megsúgni nekem, ha minden bevetés előtt tiszta szemetes zacskóval béleljük ki (fenti eladó az ARO márkájúra esküdött), hosszú ideig használhatjuk egy és ugyanazon párszáz forintos bilit. (Nálunk például egy darab DM-es Pottyflyp az éves fogyasztás.) Az erősen megcsomózott nejlonzacskót használat után egyszerűen kidobjuk. Én a vészjelző hangot követően a következő egységcsomagot szoktam előrántani a hátizsákomból: kis nejlonzacskóban az összehajtott papírbili + szemeteszacskó-guriga (amiről majd egyet letépek) + nedves fertőtlenítő kendő (popsitörlés előtti és utáni kéztisztításhoz) + papírzsebkendők vagy némi wc-papír (popsitörléshez). Sokszor még olyan helyeken (pl. esztékában, művelődési házban) is ezt használja a kislányom, ahol amúgy van wc, de a higiénés viszonyok finoman szólva aggasztóak – a papírral letakart nyilvános wc-ülőkénél messze higiénikusabb ez a kis alkalmatosság. Vonaton, mobilvécékkel ékes fesztiválokon magam is valami hasonlóra vágynék....

Extra tipp 1: kérjük meg a gyereket, hogy dolga végeztével óvatosan keljen fel a biliről, mert ha a nejlon hozzáragad a bőréhez, felálltában kiboríthatja a bili egész tartalmát. Akkor meg már egyszerűbb lett volna guggolva pisilni egy fa tövében.

Extra tipp 2: őszi, téli jövés-menéseink alkalmával (ha nem tudom, lesz-e a közelben egy bizalomgerjesztő vendéglátó-ipari egység, ahová a kislányommal bekéredzkedhetnénk, illetve túl hideg van ahhoz, hogy a szabad ég alatt papírbilizzünk) mindig viszek magammal egy-két 5-ös pelenkát. Diszkréten félrevonulva, a gyereket önnön testünkkel takarva ezt pillanatok alatt rá lehet adni az álló, csak a legszükségesebb helyen ki- és visszacsomagolt utódunkra, s néhány perc múlva a pelenka már mehet is a kukába. Ez az igazi mobilvécé!

Folyt. köv.

Anna