A tankönyvhelyzet drasztikus megváltozása sokaknak fog álmatlan éjszakákat, megfeszített munkát, kisebb és nagyobb bosszúságot okozni, állítják az oktatást közelebbről ismerők. A tankönyvesek többsége pedig arra számít: évek munkája megy a levesbe, számos ember egzisztenciájával együtt, miközben álítják: ők eddig se fizettek le senkit, nem dolgoztak 30-40 százalékos árrésekkel és profitokkal, a minőséget pedig eddig is szigorú eljárások során kérték rajtuk számon. Egyáltalán létezik az a probléma, amire a kormány az új törvénnyel megoldást kíván adni? Török Ágnest, a Dinasztia Kiadó (akik a LÜK mellett tankönyvkiadással is foglalkoznak) munkatársát kérdeztük.

Eddig mennyi volt kb. az időigénye egy "nullkilométeres" műnek az akkreditált tankönyvvé nyilvánításáig? Mennyi időbe került ezen felül, hogy a pedagógusok/szakma megismerje és elkezdje használni? (segédanyag, módszertan). Mennyire valószínű, hogy nem késve jönnek jövő szeptemberben a könyvek, hanem még nyomdában se lesznek?

- Egy tankönyv elkészítése – hozzá számolva a „járulékos” kiadványokat (munkafüzet, szöveggyűjtemény, feladatgyűjtemény, felmérőlapok, tanári kézikönyv, tanmenetjavaslat, digitális tananyagok) – nyilvánvalóan nem két hónapos procedúra. A kiadók nem egy évfolyam egy tankönyvében gondolkodtak a fejlesztésekkor, hanem felmenő rendszerben történő taneszközfejlesztésben. Amibe beletartozik minden fent említett elem.

De vegyünk egy példát. Egy tankönyv megírása kb. fél-egy év. A kézirat leadását követően a lektorálás, tipográfia, illusztrálás, tördelés is igénybe vesz néhány hónapot. A tankönyvvé minősítés általában 90 nap volt eddig. Amely jelentette a digitálisan kinyomott könyveket, az elkészített lektori és szerkesztői jelentéssel három szakértő vizsgálta meg egy nagyon részletes szempontsor szerint, hogy megfelel-e az aktuális kerettantervnek. Ezután kaphatott engedélyt a tankönyv 5 évre, ezután kerülhetett fel az adott tanév tankönyvjegyzékére, melytől a pedagógusok megrendelhették. A marketing tevékenység a tankönyvek esetében – a következő tanévre – szeptembertől februárig tartott, eddig. Ez idő alatt kellett meggyőzni a pedagógusokat, szakmai érvek alapján, hogy válasszák az adott tankönyvet. Ami azt jelenti, hogy néhány hónap csúszás egy egész tanévnyi kiesést jelentett. Jól látszik, hogy egy átgondolt fejlesztés években mérhető.

Az előző év tanulságait leszűrve, mivel eléggé elkapkodott, átgondolatlan, nem szabályozott intézkedésről van szó, aminek – bár kezdemények vannak, elvi szinteken – nincs meg a háttere, félő, hogy a kérdésben jelzett eshetőség bekövetkezhet (tehát hogy nem késve, hanem sehogyan se kerülnek a könyvek az iskolákba a következő tanév első hónapjaiban – a szerk). A 2013/2014-es tanévben a különböző határozatok késői megjelenése, a folyamatos csúszásban lévő oktatási kormányzat ellenére, mivel a piacon lévő kiadók rutinosan készítették elő a tankönyvek „kigyártását” – volt mit, így kiadói oldalról, bár feszített volt a tempó, de nem volt fennakadás. Azonban most nem tudjuk mit, ki, mikor, hol fog kigyártani. Talán belátják, hogy ez egy kivitelezhetetlen történet, és valami fura csavarral, de a tavalyihoz hasonlóan bonyolódik le a tankönyvrendelés, gyártás. Tehát a régi kiadókkal.

- Látták a tervezetet? Valóban nem lehet értelmezni, mi lesz egyes speciális területekkel, térkép, nyelvkönyv, munkafüzet? Kiderül-e, ki fogja koordinálni ha mondjuk a tananyag államilag készül, de munkafüzet és hasonló segédanyag nem lesz hozzá?

- Láttuk, igen. A törvény – mert már az – nagyon sok részkérdést nem szabályoz. Ez nagyon nagy probléma. Különösen azért, mert ezt rendeletekkel fogják telizsúfolni. Ebből is látszik, hogy egyetlen hozzáértővel sem egyeztettek a törvény előkészítői. Semmi más nem lebegett a szemük előtt, csak gyorsan a törvényt megszavazhassák. Az eddig megfigyelhető rendszert fogják alkalmazni: csináltak egy fércművet, amit majd aktuális tartalommal a rendeletek töltenek meg, amiket egyik pillanatról a másikra fognak változtatni. Ahogyan az kedvüket és érdeküket szolgálja.

A Dinasztia kiadó kiadványai jelenleg "tartós tankönyvek"-e? (bírják-e fizikailag, "interaktívak"-e, pl beleírható részekkel). Egyáltalán szakmabeliként mennyire tartja értelmesnek a mai interaktív és gyorsan változó világban a "tartós tankönyv" fogalmát? (a kérdező amúgy nem kívánja titkolni, hogy szerinte egyes területeken elavultnak számíthat egy négy éves kiadvány, vagy módszertanilag problémás egy keményfedelű, pusztán olvasható anyag)

- Igen, kiadónk könyveinek egy része tartós, mivel a rendeket előírta az iskoláknak, hogy amennyiben van a tankönyvjegyzéken tartós tankönyv, azt kell rendelnie.

- Az ún. tankönyvrendelet előírja, hogy mi lehet tartós tankönyv. A legutóbbi módosításkor belevették, hogy az a tartós tankönyv, amelybe nem írnak bele, amely keménytáblás (vö. flexibilis borító), valamint A/4 v. B/5 méretű. Amely tankönyv ennek nem felel meg, az nem lehet tartós. A tartós tankönyv fogalmát azért citálták ennyire erősen, mert erre mondták azt, hogy akkor ezt ingyen adom a gyerekeknek – felmenő rendszerben. Tanév végén visszaszedik, és a minősítés ideje alatt 4 évfolyam fogja használni. Ez persze irreális, valóban nem vesz figyelembe olyan szempontokat, melyek igencsak túlmutatnak egy harminc évvel ezelőtti rendszeren.

Az kiszámolható-e, vannak-e a szakmának nyilvános adatai, hogy ha az ÖSSZES, ma állami iskolában tanuló általános iskolai tanuló összes tankönyvét "ingyen" adják, mibe kerül ez az adófizetőnek évente? Kb. hány százalék az éves veszteség a "tartós" könyveknek, amit biztos úgy is pótolni kell?

- A köztudatban forog egy 14-16 milliárdos összeg. Jelenleg folyik az első tanév, amikor hivatalosan is ezt a tartós jelleget preferálják, tehát visszaszedik év végén a könyveket. A mai tövényjavaslat elfogadása után, mivel elvben ismét egy új rendszer lép életbe, nagy valószínűséggel az idei évben rendelt tartós tankönyvek egésze a „szemétre” kerül. Ez korántsem a takarékosság felé mutat.

A jogszabály alapján Ön szerint megvehető lesz-e az államilag írt, tervezett, kiadott stb. tankönyv boltban, pénzért, ha köszöni nem kér valaki a négy éves, leharcolt, szamárfüles, zsírfoltos példányból, inkább megvenné a gyereknek? (a kérdező fia 2014-ben lesz négyéves, neki a mostani  szabályok szerint valószínűleg irtózatos állapotú könyv jut majd, amig aligha fog elsősként lelkesen üdvözölni, kiindulva a nővére által idén kapott, igen-igen kímélt, egyéves, de mégis szétesés jeleit mutató énekkönyv strapabírásából)

A kérdés indokolt. A törvény szövegében azonban nincs erre való utalás, mint ahogyan rengeteg fontos kérdést nem szabályoz. Ebből is látszik, hogy mennyire előkészítetlen volt a döntés, amit sürgősséggel kellett megszavaznia a parlamentnek. Az egész törvény puszta váz, amit tartalommal majd a különböző rendeletek fognak megtölteni. Elméletileg a lehetőségét meg kell teremtenie az államnak ahhoz, hogy az a szülő, aki renitens módon saját példányt szeretne, meg tudja vásárolni a kiadványt.

Várhatóak-e továbi problémák, mint például al TÁMOP-fejlesztések, egyéb uniós pénzből történt tananyagfejlesztések utóélete? Ha ezeket nem használják legalább a megadott x évig, lehetséges-e, hogy vissza kell-e fizetni milliókat, milliárdokat? Mi lesz a tervezet alapján a nyelvkönyvekkel? (a kérdező ismét nem kívánja titkolni, hogy nem vágyik gyerekkora hazai fejlesztésű, rémes, nulla interaktivitást feltételező, bárgyú illusztrációkkal kitömött „nyelvkönyveirea korszerű, anyanyelvi fejlesztők és kutatók által összeállított modern anyagok helyett)

Sajnálatos módon csak az előző válaszra tudok hivatkozni. A törvény részletkérdéseket nem szabályoz. Egyetlen, amit kategorikusan kijelent, hogy innentől az állam feladata a tankönyvelőállítás és forgalmazás. Ezért is jött létre a törvény. Hogy ki, hol, hogyan, miként fogja ezeket „elkövetni” a jövő sötét homályába vész.


Ha 2014-ben esetleg irányváltást hoz egy esetlegse kormányváltás,  de addig csődbe mennek a kiadók egy része és egyéb support cégek (tananyagfejlesztők, nyomdák, grafikai műhelyek), akkor mennyi idő újra "felépíteni" a tankönyvpiacot?

A jelenlegi törvény által szétverni hivatott tankönyvpiac újbóli felépítése – amennyiben a jelenlegi szereplőket és a korábbi tapasztalatokat nézzük (a 2013/2014-es tankönyvrendelés, kerettantervi minősítések tapasztalatairól is érdemes lenne egyszer beszélni) a legrövidebb időn belül. Az viszont kérdéses, hogy milyen metódust követve. Hiszen a törvény szerint a következő tanévet már az állami könyvekkel akarják indítani – hogy hogyan, hogy hol vannak ezek, hogy a két hónap alatt összehajigált, ollózott könyvek mire lesznek alkalmasak, más kérdés. Ezeket az iskoláknak a 2014/2015-ös tanévre 2014 februárjában kell megrendelniük. A választások áprilisban lesznek. Addigra elvben az iskoláknak már le kellene adniuk az igényeiket. Arra sincs garancia, hogy kormányváltás esetén ez lenne az első törvény, amit hatályon kívül helyeznének, vagy érdekeltek-e ebben a kormánypárt(ok), hogy ezt megtegyék... Tehát optimális esetben legkorábban két év múlva kezdődő tanévre lehetne valamit újra elindítani.

Egyáltalán mennyire reális a "probléma" amire választ akarnak adni az új szabályozással? A tankönyvek ára úgy tudom sok területen felülről korlátos általánosban, az eddig közzétett statisztikák szerint nincs 100 féle tankönyv (de ha mégis, ez elsősorban kiknek probléma és miért?),  kérdeztek-e korábban tanárokat, szülőket, hogy az eltérő tankönyvcsaládok közti választás problémás volt-e, a gyereknek nagyon megterhelő volt-e EMIATT az iskolaváltás ? Hallott-e BIZONYÍTOTT korrupciós esetről vagy magas jutalékkal és ajándékozós marketinggel kínált kiadványról  mostanában tankönyvterjesztésben? (a témát részleteiben az Origo mai cikke járja körül http://www.origo.hu/itthon/20131218-a-tankonyvfelelosok-jutaleka-es-a-tankonyvkiadas-allamositasa.html?sec-top  )

A kormányzat által hangoztatott probléma szerintem nem valós. Nem igaz, hogy a kiadványok nem voltak minősítve, hogy a kiadók saját elhatározásból nyomták tele tananyaggal. Nem igaz, hogy nem volt kerettanterv, mert volt, ami szerint minősíttettük a kiadványokat. A Tankönyvjegyzéken a kiadvány adatlapján szerepel is az a kerettanterv, amely szerint akkreditáltattuk – hozzáteszem nagyon sok pénzért – a kiadványokat, valamint az is, hogy meddig rendelkezik érvényes határozattal. Továbbá ugyanezen adatoknak, többek között, kötelezően szerepelnie kell(ett) a kinyomott könyvekben is.

Azt az államtitkár asszony elfelejtette mondani, hogy az a szerinte rengeteg kiadvány miből tevődik össze. Mert itt nemcsak a tankönyvek, hanem a hozzájuk tartozó munkafüzetek, feladatgyűjtemények, szöveggyűjtemények, atlaszok, kották is szerepelnek. Nemcsak általános iskoláké, hanem a középfokú oktatásé is, valamint a fogyatékkal élők oktatásához használható kiadványok, a nemzetiségi oktatásban használt kiadványok is. Ha ezt a volument nézzük, akkor azért nem olyan sok az a rengeteg.

És nincs százféle tankönyv egy tantárgyhoz, ez bizony csúnya csúsztatás. Természetesen kitűnő hívószó az ingyen, a családok, az olcsóbb. Csakhogy:

  •  A szegényesebb kínálat nem olcsóságot vetít előre, ezt gátolja továbbá a verseny hiánya is.
  • Az eddigi szabályozás szerint a kiadóknak a tankönyvjegyzéken szereplő kiadványait csak az oktatási miniszter által kiadott árkorlát-rendelet szerint árazhatta be. Ha ennél magasabb áron kívánta értékesíteni, akkor nem szerepelhetett a jegyzéken.
  • Tudjuk, hogy semmi sincs ingyen, valamilyen módon kamatostul fizeti meg mindenki. Egyébként a törvényben csak a tankönyvek lesznek ingyenesek, felmenő rendszerben. A munkafüzetek, egyéb kiegészítő feladatlapok továbbra sem.
  • A rászorulók eddig is ingyen kapták a könyveket. Biztos-e, hogy a mindenkinek ingyen adom, költségtakarékosságot eredményez? Alig hihető.
  • Egy, a valóságtól elszeparált rendszer nem a fejlődés, minőségi javulás záloga, hanem épp ellenkezőleg. A minőségi javulást a piaci verseny garantálja. Ha egy (két) tankönyv van, amiknek ugyanaz az előállítója, aki megállapítja, hogy azt kell rendelni, abban az iskolában, ahol ő a fenntartó, akkor milyen fejlődési út garantálható? (interjúalanyunk arra utal, hogy az oktatási kormányzat lényegében innentől kezdve a tankönyvek minőségét és tartalmát illetően leginkább csak önmagával fog párbeszédet folytatni, ami nem feltétlenül a minőség javát szolgálja majd)
  • A különböző gyerekek különböző oktatási módszereket igényelnek. Nagy szűklátókörűségről tesz tanúbizonyságot, ha azt állítja bárki, hogy egy könyvből minden gyereket azonos szinten lehet oktatni, és ez a záloga az esélyegyenlőségnek. Ez sokkal inkább előtérbe helyezi a különbségek, szegregáció további éleződését. Nem véletlenül alakultak ki, és működnek jól az alternatív módszerek.
  • Tudomásul kellene venni, hogy 30 évet visszalépni, megbocsáthatatlan bűn. Arról nem beszélve, hogy itt a következő generáció egész életét teszik tönkre.

 Egyáltalán, ha ez a törvény (amit kérdéseink feltétele óta meg is szavazott a Parlament) így lép hatályba, mik a jóslatai 2014 szeptemberére?

Ha röviden akarnék fogalmazni: káosz és zűrzavar. Amit, az állam széles tenyerével eltakar majd, és váltig állítja, minden tökéletesen rendben van.

 

Némi adalék az interjúhoz:

Az a fránya logisztika – tanárok beszámolói az idei tankönyvszállításokról:

Még mindig jönnek hírek meg nem érkezett tankönyveről, munkafüzetekről. Pedig ezek valójában megvannak, megírták és kinyomtatták őket, csak ülnek valahol. Mi lesz így az esetleg ma még meg sem írtakkal?

„Ma, december 18-án reggel bejött az iskolába egy postás, és hozott egy tankönyvet. Mivel voltunk páran bent szülők, a tankönyvfelelős tanárral együtt, közös izgalommal bontottuk ki a lapos csomagot, vajon milyen tankönyv futott be így, a félév végére? (Állítólag naponta küldik az elmaradásokat egyesével). Egy olyan munkafüzet volt, amit nem rendelt meg az iskola. Lehet, hogy ezért nem kell a sok fajta tankönyv, mert csak zavart okoz.”

„Hétfőn (december második fele!) megérkezett az ötödikesek hiányzó tankönyve, aztán kedden ismét, a borító alatt viszont a hatodikos anyag rejlett mindkét szállítmányban - hogy ilyen miért nem volt a központosítás előtt?”

„A 9.-es gyerekem ebben a remek új rendszerben még most, az év utolsó 3 tanítási napjában sem kapta meg a nyelvkönyvét. "még nem érkezett meg" (tankönyv+munkafüzet 5.000 FT) és áll valahol... nyárra akarják kihozni (pótvizsgára?) vagy esetleg már 2. félévre megjön? Ez utóbbi esetben , ha elég félév is a megtanulásához, akkor minek a teljes tanévben órát tartani? Taníthatunk januártól júniusig, ősszel meg írjuk a portfóliót, és értekezünk, hogy a kettő közül melyik tankönyvet kérjük.”

Szubjektív eszmefuttatás ingyenességről,  versenyről és választékról

Sok minden kavarog bennem is, bár se tanár, se tananyagfejlesztő, se kiadói munkatárs, se grafikus, se nyomdász nem vagyok, csak egy szülő, akinek az átlagnál valamivel több a fogalma arról, hogy működik az úgynevezett „szabályozott piac.” A gondolatfolyam messze meghaladja e rétestészta blogposzt kereteit is, de először is, tegyük tisztába az „ingyenesség” fogalmát, ami itthon (és sok esetben máshol is) mindössze annyit jelent, hogy valaki más fizeti ki, mint aki eddig fizette (de ha nem karitatív célú, esetleg kötelező ingyenmunkán alapul az ingyenesség, akkor is régen rossz). Ahogy a Vastagbőr egyik kommentelője fogalmazott, amikor megkérdezte valaki, mi baj van azzal, hogy mostantól  1-8-ik évfolyamig gyakorlatilag nem kell fizetni a tankönyvekért? – „Mi az, hogy nem kell fizetni? Terem a vadtankönyvbokron és csak ki kell menni leszüretelni? Valaki ki fogja fizetni. És az te leszel, meg én."

Persze azt sem lehet mondani, hogy senki sem örül a mesterséges kínálatszűkítésnek.  „Tanárként én is azt mondom, hogy végre, és nagyon helyes. Választani továbbra is lehet, lesz alternatíva. Jelenleg hatalmas különbség van az azonos évfolymra szóló tankönyvek anyagmennyisége között, ami akadályozza az egységes felvételire való sikeres felkészülést, és az iskolák közti átjárhatóságot is. Az igénytelen, szakmailag hibás tankönyvekről meg inkább ne is beszéljünk.” – írta a tankönyvhelyzetet ismertető link alá két napja az egyik Bezzeganya-hozzászóló. „Köszönjük, Emese” – írtam mérgemben neki, bevallom, én követtem el ezt a nem túl udvarias választ, mivel két nap eltelte és többszörös százig számolás után se múlt el bennem az ingerültség.

Számomra ugyanis ez a válasz egyértelműen azt sugallja, hogy valaki tanárként  büszkén kijelenti, hogy totálisan érdektelen a munkája és a szaktárgya iránt, ezért bizony lusta végigböngészni  az aktuális tankönyvkínálatot, hogy kiválassza a legmegfelelőbbet.   Ezzel együtt magabiztosan állítja, hogy rengeteg (volt?) az igénytelen, szakmailag hibás könyv… azt már én teszem hozzá, hogy szerintem ilyet csak tárgyához nem értő, lusta, esetleg korrupt tanár választ, ha választhat kiválót is.  A döntéstől rettegők mindenesetre megnyugodhatnak: kettőből még ecpeckimeheccel is 50% annak az esélye, hogy a megfelelőbbet választják.Mindjárt javul az eredményesség, ugye, ha meg mégse sikerül, van hova mutogatni.

Amúgy eltűnődtem, a most lelkesedők milyen arcot vágnának, ha holnaptól kizárólag egyetlen lánc boltjaiban vehetnének kenyeret, szigorúan kétféléből választva, hatósági áron, úgy hogy a megmaradó  kínálat leginkább az illetékes miniszter személyes ízlésvilágát tükrözné. A többiben elvégre úgyis csak lisztjavítók, térfogatnövelők, állományjavítók voltak nagy tételben, különben is, volt közte krumplis is, ami fokozott szénhidrát-bevitelt okoz, ami káros az egészségre. Meg aztán, ott volt az a sok túlárazott francia croissant, horvát burek, pozsonyi kifli, amerikai eredetű hamburgerzsemle, fúúúj, rendes ember ilyet nem eszik, csak a profitért árulták a mocsok gaz haszonleső pékek, néha lekenyerezve a elvetemültebb vásárlók kiskorú gyermekét egy túrós batyuval, förtelem. Különben is, brit tudósok kimutatták, minél nagyobb a választék, annál kevésbé elégedett a vásárló és annál kevésbé gondolja, hogy jól döntött, sőt, nem átall kevesebbet vásárolni mert nem képes  a döntés felelősségével szembenézni.  A kenyér népegészségügyi és népélelmezési termék elvégre. Majd aztat mi eldöntjük helyetted. Most hová szaladsz előlünk, te kis buta?

 

Vakmacska

Az Oktpolcafé blog még a törvény megjelenése előtti hónapokban közölt a miénknél alaposabb, részletesebb, tudományosabb elemzést - akinek van ideje és érdekli a téma, mindenképpen ajánlanám.