Egy fiatalasszony egészséges fiúgyermeket hozott világra. 3 kiló 80 deka, szép nevet kapott, jól van. Az Édesanya is, nem egész 24 órával a szülés után úgy nézett ki (úgy kellett kinéznie?!?) amit mi a legjobb formánkat hozva is csak irigyelnénk.

Egyszer talán ír egy posztot ide a terhességéről, a szülése történetéről, de igazából nem fog, mert kórusban küldenénk őt a jó büdösbe, menjen innen a bezzegelésével, neki milyen körülmények, orvosok, lehetőségek, no meg férj jutott. Fúj, bezzeg.

Sokan ki vannak akadva azon, miért foglalkozik velük az egész világ? Miért foglalkoznak velük ennyit Magyarországon, de akár a saját hazájukban is? Kik ők, miért ennyire szuperérdekesek, különlegesek? Mert juszt se azok, különben is, született ezer és millió kisbaba mostanában, azoknak miért nem jár ekkora figyelem?!? Pedig ha belegondolunk, igazából nem történik más, csak ami mindig: kedves ismerősök, és érdeklődő ismeretlenek izgulnak, drukkolnak egy mindenórás kismamára figyelve, és amikor megszületik a kisbaba, szívből, örömmel gratulálnak.

Nem ez történt mindannyiunkkal? Megszültük a gyermekeinket, hírül adtuk a világnak, és aki ismert és szeretett minket, az gratulált, örömmel nézte a fotókat a babáról, a szerencsésebbek a kisbabát magát. Pontosan ugyanez. Csak most az ismeretlen ismerősök, érdeklődők száma hatványozottan nagyobb.

Épp ezért nem kellene sajnálni tőlük a figyelmet és a gratulációkat, a közös örömöt.  Szerintem éppúgy megérdemli ez az asszony is, mint mindannyian, akik szüléstörténetet írtunk ide, hogy annyit mondjunk: de édes kisbaba, gratulálunk! Nőjön nagyra!

Hogy mit kívánnék nekik még a szokásos “jó egészséget”-en kívül?

Békét, nyugalmat, hogy legyen idejük, lehetőségük egymásra hangolódni, családdá válni. Hogy békén hagyják őket. Hogy csak akkor készüljön róluk fotó, ha ők is akarják, hogy csak azt a képet lássa a világ, amit ők maguk mutatnak majd a kicsiről – lesz ilyen is elég. Hogy ez az asszony úgy lehessen Édesanya, ahogy ő szeretné, ne kössék gúzsba hagyományok, szokások, urambocsá’ parancsok. Azt tehesse, azt tehessék szülőként, amit szeretnének.

Ha arról küldene nekünk posztot, milyen nehéz gyereket nevelni úgy, hogy ennyien lesik, mit és hogyan teszel, elhinnénk neki. Ezzel a poszttal már lenne helye a nem rózsaszín vattacukros történetek között, nemde?

De inkább ne legyen oka megírni.

Lilacsiga

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?