Pinkinek nőgyógyászati gondjai miatt orvosa hormininjekciót javasolt. Az injekciónak lehetnek káros és kellemetlen hatásai, akár nehezítheti is a későbbi teherbeesést, és egyáltalán nem biztos, hogy megoldódnak a problémák. Vajon mikor jár jobban: ha beadatja az injekciót vagy ha nem?

Történetem tavaly nyár elején kezdődött: menstruációm előtt egy héttel erősebb görcsöt tapasztaltam az alhasamban, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget – vizsgaidőszak volt, el voltam foglalva a tanulással.

Következő hónapban, megint pontosan egy héttel a vérzés előtt, iszonyú erős görcsre ébredtem reggel. Alig tudtam kikászálódni az ágyból. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy egy erősebb elő-menstruációs görcsöm van, amire kicsit rásegít a vizsgák miatti stressz. Gyógyszer be, egy óra múlva sincs semmi hatás, egyre szorítóbb görcs az egész hasamban. Ekkor már azon kezdtem el gondolkozni, hogy mi van, ha vakbélgyulladásom van? Mivel eléggé makacs vagyok, szenvedtem összekuporodva az ágyon, nem engedtem, hogy bevigyenek a kórházba (és persze belül, a lelkem mélyén, diagnosztizáltam saját magamat – éreztem, hogy nem a vakbél huncutkodik). Pár óra múlva kezdett lazulni a görcs, viszonylag gyorsan felszívódott a szorító érzés.

Nagyon sokat ezek után sem gondolkoztam, hogy mi lehetett ez a fájdalmas görcs, nem akartam róla tudomást venni, hiszen pár óra alatt elmúlt, kibírtam, túléltem, minek foglalkozzak vele?! Jó strucc, homokba a fej. Igen, csak amikor nyár közepén, a következő hónapban megint jelentkezett (és már nem lehetett a stresszelésre fogni), majd megint, és hónapról-hónapra egyre erősebben, tudtam, hogy nem normális a helyzet.

Végül megkezdődött az egyetem, felpörgött az élet, és érdekes módon szeptemberben nem jelentkezett a görcs, viszont októberben, az őszi szünet kellős közepén ismét elkapott. Olyan erős volt, hogy felkelni sem tudtam. Ekkor már végre tudatosodott bennem: mindenképpen nőgyógyászhoz kell fordulnom.

Elmentem a szakrendelésre, kiderült, hogy az egyik petefészkemben 4x4 cm-es cisztikus képlet látható. Orvos megnyugtat, nagy probléma nincs, remélhetőleg ki fog durranni, mert ún. egyrekeszes ciszta. Várjunk egy hónapot, megnézzük újra, de remélhetőleg addigra nem lesz mit nézni. Jaj, de jó! Eltelik az egy hónap, görcs nélkül(!), vidáman vissza a rendelésre, ultrahang. Doki feje a képernyő láttán torzul: nem hogy eltűnt volna, hanem nagyot nőtt a ciszta, már majdnem 6x7 cm-es. Szerencsére fiatal orvos, így közvetlenebb a hangvétel: azonnal húzzak be a kórházba, mert ez már gáz, ha eldurran, nagy baj is lehet, jobb, ha eltávolítják (vagy legalább leszívják). Ez pénteki nap volt, az egész hétvégét intenzív önsajnálattal töltöttem, rettegtem attól, hogy megműthetnek.

Hétfő reggel irány a kórház, szerencsére az orvos nagyon kedves. Egyből nyitunk egy kartont, felveszi az adataimat, műtéti időpontot is megbeszélünk – másfél hónappal későbbre. Ő is megerősíti, hogy vékonyka a ciszta, valószínűleg egy túlérett tüsző, ami nem vált le, ezért elég valószínű, hogy el fog durranni a kitűzött időpontig (gond nélkül!). Optimistán tekintek a jövőbe, hiszen miért ne lehetne olyan szerencsém, hogy így történjen?

Hát nem lett. A ciszta nem durrant el, csak az agyam (de az többször is), hiszen görcsöm is volt, de ez megmaradt. Pedig tényleg mindent megtettem, amit lehetett: lépcsőztem, alakreformoztam, cipeltem, táncoltam, szórakoztam. Kegyetlenül gyorsan eljött a műtét időpontja, laparoszkópos technikával kiszedik a „kis barátomat”, gyorsan gyógyulok, nem is volt ez olyan nagy dolog. Egy hétig cirkálok otthon pizsiben, vidáman, hogy túl vagyok rajta, remélhetőleg többé nem lesz ilyen, és sokszor megfogadom, hogy azonnal megyek az orvoshoz, ha gond lenne.

Varratszedés egy héttel később, és mintha tarkón vágnának egy péklapáttal: ez nem egy sima ciszta volt, hanem ún. csokoládé-ciszta. Endometriózis a diagnózis, de persze meg kell várni a szövettan eredményét. Mondjuk csodálkoztam a műtét után erősen, hogy miért négy lyuk van a hasamon a megbeszélt három helyett, de sebaj, kicsi, fájdalommentes, bikinivonalon van, nem probléma. Mint kiderült, a másik petefészkembe is belenézett az orvos, a biztonság kedvéért, de ott nem talált elváltozásokat. A másik oldal, ezzel szemben tele van. Amennyire tudta, kitakarította a doki, de ugye száz százalékosan nem lehet.

Javasolt utókezelés: hormoninjekció, ami kiüti fél évre a menzeszemet és a klimax tüneteit fogom produkálni. Ezzel 99 százalék, hogy nem lesz ilyen cisztás problémám később, viszont lehetnek gondok a teherbeesésnél. (Ami fennáll abban az esetben is, hogy ha nem adatom be az injekciót.)

Pár napom, hetem van eldönteni, hogy vállalom-e vagy sem. Úgy érzem, hogy életem legnehezebb döntését kell meghoznom: ilyen fiatalon döntsem el, hogy melyik kockázatot vállalom. Ha nem adatom be, akkor kialakulhat ciszta akár már egy hónap múlva, és akkor újra műtét, de az is lehet, hogy soha többé nem alakulna ki. Az is lehet, hogy simán teherbe esek majd, minden gond nélkül, de az is lehet, hogy majd akkor nem lesz más választásom és muszáj lesz vállalnom az injekciózást. Ha beadatom, ki tudja, hogy milyen következményei lesznek a tudottakon felül (hőhullámok, alvászavar, depressziós tünetek, stb.), és milyen hatása lesz a későbbiekre. Ha pár év múlva kiderül, hogy emiatt nem tudok teherbe esni?! Akkor mi lesz? Fiatalkori döntésem miatt egész életemben vezekelek majd? De legalább a fájdalmas tünetek nem térnek vissza.

pinki