Tegnap birtokomba került egy, a parlament honlapján olvasható miniszteri válasz, a kérdés arra vonatkozott, az óvodai nevelést (ami 2014-től 3 éves kortól kötelező) meg lehet-e családi napköziben is oldani, ha az ott dolgozók képzett óvodapedagógusok, a helyi óvodákban pedig túljelentkezés, elégtelen számú férőhely van. A sallangokkal és teljesen irreleváns tényekkel körbetűzdelt válasz (pl családi adókedvezményért saját váll veregetése, én speciel a témával kapcsolatban ezt PLSZ) minisztériumról magyarra fordítva lakonikus és egyértelmű: nem.

Ezzel, az állami normatíva reálértékének csökkenésével (ha nem emelik, az legalább az infláció mértékével csökken), a korábban odaítélt önkormányzati támogatások megvonásával (az önkormányzat kvázi férőhelyeket vásárolt ott, ahol nem volt elég bölcsőde-óvoda) a budai úriasszonyok kőgazdag kerületein túl lényegében halálra ítélik a legtöbb családi napközit.

Miközben még folyik a tavaly ilyenkor kiírt pályázatok értékelése vagy megvalósítása, többek közt új családi napközik építése vagy a jelenlévők bővítése tárgyában. Persze a projekt-fenntartás időszakra ők még kapnak pénzt, de egy ilyen projekt jellemzően egy-két évig tart. És utána? Megtérül a pályázónak a saját belefeccölt pénze valaha, vagy már a fenntartási időszakban sem lesz elég gyereke, mivel a szabályozók változásával csak egy jóval szűkebb körnek ajánlhatja a szolgáltatást, akár kvázi „ingyen” is? A fizetős változatról nem is beszélve.

Kereslet fizetőképességgel vagy anélkül

Vegyük akkor végig, kik vehetik igénybe és kik fogják reálisan igénybe venni a családi napközik szolgáltatásait 2014-től. A kép alaposan megváltozott már tavaly óta is, tehát a nemrég beruházók egy jó része fogja jóslatom alapján úgy érezni, alaposan átverték őket.

Ma Magyarországon az első évet a legtöbb gyerek általában otthon tölti a szülővel. Ha mégsem, akkor jellemzően saját bébiszittert vagy családtagot „alkalmaznak” mellé, és nem teszik be egy 4-6 fős csoportba. Nagyon nem tűnik valószínűleg tehát, hogy ez a korosztály családi napközibe kerül, legyen az bármilyen tökéletes.

Egy-másfél éves kor és három éves kor közt lehet családi napközibe járni az új szabályozás szerint napközben, amire aztán rá lehet akasztani még olyan cafrangokat, hogy „szabadidős játszóház” pl. gyermekfelügyelet délután 5 óra után vagy iskolások részére afféle magán-napközi, ezek lehet, hogy könyvben léteznek, de szerintem nemcsak én vagyok olyan, aki ilyet még sose látott, és logikusan el sem bírja képzelni, miért fizetne valaki ilyenért – az iskolákban ma még van ingyenes napközi, öt óra után meg ki a bú hozná át az oviból vagy a bölcsiből a gyereket, egyedül mégse ballaghat át egy magánintézménybe. Az éjjeli műszakos szülő meg fújhatja ezt a lehetőséget, hiszen egy normál családi napköziben sem lehet éjjel ott altatni bölcsődés, óvodás, kisiskolás korú gyereket.

Három éves kortól (? a betöltés követő szeptembertől? év közben???) már az óvoda kötelező, a miniszteri válasz szerint a csana nem óvoda, nem a „köznevelés” része (magyarázza már el nekem valaki, miben áll a „köznevelés” az oviskorúak részére, kérem, miben más egy óvodapedagógus által vezetett csana programja és egy „normál” óvodáé – azt mindenesetre megígérem, hogy aki a „köznevelés” nevében bármilyen politikát visz be az oviba, ahol a
gyerekem van, azt addig fogom ütni, amíg mozog), ergo max. a magántanulói státusz nem épp egyszerű jegyzőnél történő kezdeményezésével lehet 3 éves kortól csanába járni ovi helyett.

Igen, ha a környékbeli ovikban nincsen hely, akkor sem. Tudom, az iskolai beiratkozáskor már megkaptuk a nyegle választ: majd bedugjuk őket valahová. Ezt kívánom szeretettel a nyilatkozónak amúgy, van is rá ötletem a hely tekintetében.

Képzett óvodapedagógusok vagy gyorstalpalón végzett műkedvelők?

A csanások általam ismert része szinte kivétel nélkül pedagógus, óvodapedagógus. Ha bedől a vállalkozásuk (ami általában nonprofit vállalkozást jelent, tehát a költségeket éppen fedezik jó esetben a bevételeik), a büdös életben nem lehet majd őket rávenni, hogy indítsanak egy hasonlót. Palira venni a legtöbb értelmes embert ugyanazzal még egyszer azért nem lehet. Nem is szólva arról, hogy forrásuk se nagyon lesz az újrakezdésre, a csana-működtetés szerintem keveseknek szólt arról, hogy valamiféle tartalékot is képezzenek.

Mi van azzal a lehetőséggel, amit a levél is pedzeget, már hogy ne ezekre a jól felszerelt, dedikált helyszínen működő mini-magánbölcsikre gondoljunk, amelyekkel „csana” címén találkozunk, hanem menjünk vissza az „eredeti elképzeléshez”, miszerint ezt a szándékosan kiegészítő szolgáltatást Egyszeri Rozi biztosítja, a saját kétszobás paneljében vagy vályogházában, ahol amúgy lakik, negyvenórás tanfolyam után, akár mindennemű egyéb végzettség nélkül.

Meg ahogy móricka elképzeli, ugye.

A levélben szereplő állami normatíva összege (amit egyébként újoncként úgy tudom Egyszeri Rozi csak akkor kapna meg, ha induló csanásként pályázott volna a TÁMOP-ba, ami ne ragozzuk, mennyire haladná meg a képességeit) havi 26 db ezres, ha Rozinak mondjuk van 3 kuncsaftja akkor ez 72 ezer, igenám, de csanához valamiféle vállalkozást kell indítani, na legyen ez az új módi, a kata, havi 50 db ezres befizetése ellenében alhat nyugodtan a kisvállalkozó, marad neki…..havi 22 ezrese, amiből még főznie is kell a gyerekekre meg magára, ha nem kér a szülőktől pénzt.

Na ilyen lukratív bizniszre szerintem az se vállalkozna,  akinek az értelmi képességei nem haladják meg egy plüss vízilóét. Neveljen 3 db vadidegen kétévest 22 ezer mínusz étkezésért a minisztérium.

Jó, szedjünk pénzt a szülőktől is. Te ezért a szolgáltatásért mennyit adnál havonta? Nézik a tévét a hetediken, vagy lemennek jó időben a lakótelep vagy falu poros játszóterére, és Rozi ad nekik valamit enni, ha előző éjjel megfőzött (máskülönben hogy a bánatosba készítené el, három kétéves mellett), esetleg lehet verekedni az unokaöcsitől maradt egyetlen darab kismotoron is. Húszezer, legyünk gálánsak? Akkor Rozinak marad valóban havi 82 db ezrese mínusz étkezés, egészen addig, amíg a háromból két kölök el nem éri a hármat, és hirtelen eltűnik a normatíva meg a szülői befizetés is, és Rozi egyetlen hónap alatt feldobja a talpát, hiszen nem biztos, hogy másik két kuncsaft, aki fizetni is hajlandó, sűrű tömött sorokban várakozik az ajtaja előtt.

De egyébként is, az adminisztrációs és engedélyezési feladatokat amúgy se Rozira szabták, aki kétszer bukott matekból az általánosban, hanem igenis azokra a felsőfokú végzettségű Orsikra és Évákra, akik képesek rá, csak ilyen feltételek mellett ez nekik nem pálya, és általában igényesebbek is annál, hogy egy lepusztult panel 13 négyzetméterén próbáljanak 3-5 kisgyereket szórakoztatni naponta. Az ő költségszintjüket nagyjából a városok 50-80 ezres havi önköltsége tükrözi: ennyibe kerül ma egy csana-férőhely a tágas, jól felszerelt csoportszobákkal, képzett és motivált személyzettel rendelkező minibölcsikben és miniovikban, amik most gyorsan vagy lassabban, de leginkább tönkre fognak menni ott, ahol nincs az 1-3 évesek szüleinek részéről tömeges fizetőképes kereslet.

-- nem baj, majd építünk, valamit, valamikor, valahol ---

Nagyon édes a levél másik része, az új óvodák építéséről szóló is. Először is, engedélyeztetéssel, tervezéssel, közbeszerzéssel, pályázattal együtt ez legalább 2-3 éves folyamat, mire átvágják a szalagot, az én most 3 éves fiam már rég iskolába jár. A jelenlegi gondokon ez nem segít. De azt se értem, minek kéne építeni, ha közben jajongunk, hogy a középtávú trend a korosztály folyamatos csökkenése, ergo lehet, öt év múlva már jobb esetben kis csoportok lesznek benne, rosszabb esetben meg üresen konganak majd. És ki fogja ezeket fenntartani? Mert arra nincs ám EU-pénz, sőt, a levél az építésre is ROP-forrásokat emleget, amiből tudomásom szerint a Közép-Magyarországi Régió ki van zárva, ne tessék tehát reménykedni kedves érdiek, dunakesziek, törökbálintiak, csömöriek, kőbányaiak meg a többi, ebből nektek egyetlen tégla sem jut – az igazán elmaradott térségek egy részéből pedig szép lassan elfogynak a gyerekek, hiszen akinek van esze és lába, az menekül, szalad a munka után.

A cégek, munkáltatók segíthetnének. Segíthetnének a cégek, munkáltatók?

Van még ugye a vállalati csana. Hát izé. Tudom, a fáradhatatlan szervezők, Csilla, Ági és a többiek mindent megtesznek, hogy legyenek ilyenek, egy mintaintézménybe még az egyébként „láthatatlan” női foglalkoztatási biztost, Szalai Piroskát is meghívták egy akkor jól sikerült kerekasztal-rendezvényre. Tudom, az egyéni csanások (a mieink is) házalnak környékbeli nagyvállalatoknál, hátha tető alá lehetne hozni egy kölcsönösen előnyös együttműködést. De a nők igen nagy részét nem nagyvállalatok, hanem a kkv-szektor foglalkoztatja, akiknek efféle projektekre se idejük, se forrásuk,  de még csak azt sem bírják garantálni, hogy a 10-30 munkavállalójuk bármelyikének lesz az elkövetkezendő évben 1-3 éves gyereke, aki nem fér be a helyi bölcsibe. Hogy is garantálhatnák.  A miniszteri biztos biztat  - ezek szerint valamire, ami finoman fogalmazva is bizonytalan.

A kör bezárult. Ötletem semmi, már abban a körben, ahol én a civilizált megoldásokat keresni szoktam, párbeszéddel és egyeztetéssel, anyázás és kézigránát emlegetése nélkül. A mi csanánk vezetői fiatalok, első kisgyereküket nevelik, és van három alkalmazottjuk, három lelkes, kedves, jól képzett fiatal nő. A fiam imádja őket. Június közepétől megszűnik az önkormányzati támogatás, tehát mi is csak havi 63 ezerért járathatjuk oda a gyereket szeptemberig, ha akkor felveszik valamelyik kerületi óvodába. De nem magunkért szorul ökölbe a gyomrom, nekünk rövid táv, mi valahogy megoldjuk, én már nem szülök többet akkor sem, ha piros hó esik. De ők, ők hogy fogják megoldani?

Vakmacska

Az eredeti kérdésfeltevésért és az információ megosztásáért Ertsey Katalint illeti köszönet.