A Gyermek akkorákat rúg, hogy kezd tényleg fájni. Édesanyám szerint én lusta baba voltam, ő nem emlékszik különösebben nagy tornászakciókra. Úgyhogy apja lánya.

Ezek ketten már most imádják egymást, nekem meggyőződésem, hogy a Gyerek pontosan tudja, mikor van itthon az apja, ha pedig a Kedves hozzáér a hasamhoz, akkor produkálja is neki magát. (És ha nem így van, akkor is olyan jó ezt hinni!)

Vizsgán, tételkidolgozás közben mindig lelkesen szurkol odabent, aztán amíg felelek, csöndben marad, kis visszafogott kölök. Anyja lánya is, na.

Ja, és az ultrahangfotó alapján az orra az enyém.

Most készülök egy piszok kemény vizsgára, így megbeszéltem vele: amit nekem már nincs kedvem megtanulni, azt ő memorizálja.  

Van pár terhességi tünet, laza medencefájdalom reggelente, enyhe vádligörcs, néha keményedés, esténként előfordul, hogy úszom a gyomorsavban.

Egyébként mindennel minden rendben, a Gyerek súlya normális, az enyém a normális felett - amire ránézek, attól hízok. Amire ránézek, azt ugyanis megeszem. Holnap június, holnaptól diétázok, ezért ma még bepuszilok némi túrós sütit, ahogy azt kell. Közben hallom Schobert Norbi halk zokogását.

A békávén nagyon kellemes tapasztalataim vannak, készségesen adják át a helyet, aki mellett van ülőhely, az foglalni kezdi nekem, amint meglát, szól, hogy üljek le.

Tapizni nem akart még idegen, de alaposan meg szokták bámulni a hasamat.

Én magam nyugodt vagyok és kiegyensúlyozott, tényleg ez a terhesség legszebb időszaka, semmi mélypont, csak konstans harmónia.

Ebben a harmóniában is képes vagyok ugyanakkor félóránként megsértődni, a Kedvesnek igazán járna egy szobor, amiért elvisel.

Hogy a filmek szomorú részein áthullámzik rajtam a zokogás, az alap.

De néha spontán is el tudok pityeredni, főleg ha egyedül vagyok.

Néha félek, és nem tudom mitől. Csak úgy félek.

Ma azon gondolkodtam, hogy akkor hogy is lesz ez a szülés. Mindig úgy képzeltem, hogy éjszaka van, fájásokra ébredünk (ha csak megmoccanok, ébred a Kedves is), csomag már a kocsiban, beülünk, pikk-pakk elautózunk, hiszen nincs forgalom, és akkor minden oké.

Aztán lesokkolt a lehetőség, hogy beindulhat a szülés délelőtt is. És akkor egyedül cuccolok, adok enni-inni a macseknak, zárom az ajtót, és taxiba ülök. És ha dugó van? A kórház elég messze… És ha későn indulok el és taxiban szülök?

Gyereknapra meséskönyvet vettünk Neki. Gyűjtjük a samponos flakont csörgőnek, meg a joghurtos poharakat a homokozóba. 

Már teljesen természetesnek érzem, ha azt mondom: „Felébredtél, kislányom?”.

A Kedves körszakállat növeszt, többek között így készül az apaságra.

Ezek vannak velünk, így a 24. héten.

Lindus

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?