Jártomban-keltemben már több kisvendéglő bejárata felett találkoztam a táblával:  „Gyere be, különben mindketten éhen halunk!” Ez járt az eszemben a tegnapi babaruhabörzén is, amin életemben először eladóként vettem részt. Bár pár dolgon sikerült túladnom, egy rakás teljesen használható, sőt újszerű holmi is a nyakamon maradt, eltűnődtem, miért is.

Börze, Vakmacsek standjával (fotó: Menő Manó, Kásáné Kaczur Krisztina)

A történet úgy kezdődik, hogy a gyerek vagy gyerekek nőnek, közben növekszik a kinőtt, esetleg alig hordott ruhák kupaca is. Legegyszerűbb felhasználás, ha sürgősen szülünk még pár gyereket, de előbb vagy később befejeződik a sor. Akkor egyéb megoldásokkal próbálkozhatunk, először az ingyenes változatok:

  1. Bedobni a holmikat a ruharinglispílbe, Kökényszemű Katica és Libby Purves módra. A dolog lényege, hogy árgus szemmel figyeljük, kinek mekkora és milyen nemű gyereke van, ki lesz terhes ismerőseink körében, az eredmény egy bazi nagy zsák, ami változó gyerekruha-tartalommal megy körbe-körbe, Katától nyári fiúruhákat kapsz, cserébe megkapja a  lányod kinőtt téli ruháit, és közösen fullasztjátok csecsemőruhákba Anitát, aki szeptemberre várja. Ha elfelejted, hová süllyesztetted a zsák rád vonatkozó tartalmát, akkor megveszed a méregdrága anorákot, aminek az ikertestvére a szekrényed mélyén lapul pár hónapja, várva hogy a gyerek belenőjön végre.
  2. Gyakorolhatod a jótékonyságot, besuvaszthatod a holmit a hiper előtt álldogáló vöröskeresztes ládába, hatalmas papírdobozokat adhatsz fel az Igazgyöngy Alapítvány címére (hogy aranyos, egzotikus nevű kisgyerekek fényképét nézegethesd postafordultával, akik köszönik a focicipőt meg a macit), leadhatod a helyi egyházközségnek, a védőnő nehezebb sorsú pártfogoltjainak, a nagycsaládosok egyesületének, de kiküldheted a cuccot Ukrajna magyarlakta területeire is, ott is lesz rá kereslet.

Ha nincs egyik megoldásra se időd, babaruhával lesz lassan tele a padlás, a pince, a garázs és a kutya háza is. Amikor már a kredencben is kinőtt hálózsákok vannak, eltöprengesz, hogy mégis csak kezdeni kéne ezekkel valamit.

Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy anyagi helyzeted gyermekeid számával fordított arányban változik (minél több a gyereked, annál kevesebb a pénzed),  fogcsikorgatva nézed a piros úszódresszt, ami újonnan ötezer-ötszázba került, a büdös kölök hét hónap alatt kinőtte, és az öccse semmiképp nem fogja hordani. Hasonló a helyzet a rózsaszínű korcsolyával, a hintaszékes csecsemőüléssel, a két hétig hordott szandállal, a karácsonyi ünneplővel, egyik se volt két fillér, még mindig olyan, mint ami most jött ki a boltból. Pénzzé kéne tenni, legalább annyira, hogy az árukon vehess két nyári nadrágot meg egy normális esőkabátot a kétszeresére nőtt csemetének, mert bezzeg ammeg nincs.

  1. Ha pénzt is szeretnél látni a cuccaidból, akkor a következőkkel próbálkozhatsz: Felteheted  valamelyik babás oldal „Apróhirdetés” oldalára, egyenként vagy csomagban, vagy regisztrálhatsz a teszveszen, vaterán és társain is. Előnye, hogy akármeddig ott tarthatod és kínálhatod őket, hátha valaki ráharap, akár az ország másik végéből vagy bárhonnét. Hátránya, hogy vért izzadsz, míg lefotózod normálisan, a megfelelő méretűre vágott képeket feltöltögeted, figyelemmel kíséred az aukciót, kiteszed ország-világnak a mailcímed, vagy a telefonszámod, magadra húzva a spamok és kéretlen ügynökök hadát, dobozolsz, ragasztasz, megcímzed, a vevő meg az utolsó pillanatban visszalép, mert a postaköltség Szegedre vagy Zentára pont annyi, mint az egész értéke összesen. Vagy mégis megveszi, aztán tele szájjal szid valami fórumon, hogy eperfolt volt a rugi elején, a babakocsinak meg kitört a kereke az első alkalommal.
  2. Megpróbálod elsütni őket ezúttal pénzért baráti, ismerősi körben, kiragasztasz kis cédulákat az orvosi rendelőben, a kisboltban, a játszótéren, háromszor egyeztetsz az illetővel, hogy melyik sarkon várja a küldeményt, régi haverokkal veszhetsz össze háromszáz forinton, majd a megbántott ismerős fűnek-fának terjeszti, micsoda pénzéhes liba vagy, ennyit kérni hat nyavalyás kertésznadrágért, mikor aaaaakkkora házban laksz.
  3. Elmehetsz a börzére, kirakhatod az összes lomot egy asztalra, miután napokig árazod, vasalod, pakolod és szortírozod, hogy aztán a nagy tolongásban titokzatos módon tűnjön el a rakás tetejéről a legszebb holmi, a gyerek leüvöltse a fejed, hogy merted eladni a cicás pólót, még alig van ki a hasa belőle, aztán a kupac nyolcvan százalékát viheted haza azonmód, mert ugye sok az eszkimó és kevés a fóka.

Én az utolsó opciót választottam, mivel én is börzén szeretek vásárolni. Egyértelmű a szín, a méret,  az állapot, nincs vita, törött volt-e a feladáskor, meg hogy fotón nem látszott, hogy az üléshuzatot kiszívta a nap. Nincs postaköltség, alkudni is lehet, egy átlag pesti börzén iszonyú mennyiségű cuccból lehet válogatni, a börze általában vevőknek ingyen van, a legnagyobbakat kivéve, de azokra én már rég nem járok, elöntötték őket a kereskedők, képtelen vagyok átlátni, mi hol van, a környéken nem lehet parkolni, meg aznap különben se érünk rá.

Apropó, kereskedők. Tényleg miattuk maradnak a nyakunkon a ruhák, ahogy páran reklamálják?

„Nyolcvan anyukánk volt ma, és tíz kereskedő, meg a Marcsi, az ő cége már megszűnt, a maradékot árulta, ez sok? ” – kommentál Kriszta, a nagy forgalmú, több helyszínen is megjelenő Menő Manó börze szervezője, maga is kisgyerekes szülő. „A Babihoz meg ragaszkodom, többen az ő kedvéért jönnek ki”- teszi hozzá. Bár nekem is úgy tűnt néha, a kereskedők azt a kevés vevőt is elszívják, Babihoz én is ragaszkodom, mindig övé a bejárattól az első asztal, kiváló minőségű ruháiból rendszeresen vásárolok évek óta, egyediek, hibátlanok, a plázaárak harmad-ötödéért. Babira pár hoppon maradt amatőr eladó éppúgy haragszik, mint sejthetően a gyerekbutikok méregdrága kínálatának tulajdonosai, mondván elszívja előlük a vásárlókat. „Nem értik az anyák, hogy az agyonmosott, több gyerek által hordott ruhát nem lehet hétszázért eladni, ha Babinál ugyanennyiért nagyon is újszerű ruha van.”  Tény, az árak logikátlanok, a mi sorunkon szinte minden ötszáz alatt van, míg a másik sor eladóját nehezen győzöm meg arról, hogy ezeregyért már boltban is kapok ilyen nadrágot, számlával, garanciával és pótgombbal.

A tegnapi börzén se a kerekedők, se én nem lettünk milliomosok, legjobban a kilátogató gyerekek jártak, ugrálóvár, arcfestés, bohóc várta őket. Hiába árultam száz és négyszáz forint közt a holmikat, csak a töredéke ment el, nyári ruhácskák, (Babitól vettem egy-két éve), meg pár meglepő darab,  bélelt nadrág, őszre való pelerin. Mi, többgyerekes eladók egymás közt csereberélünk, két nyári ruhát adok egy vadiúj pörgős szoknyáért, más nadrágokat barterol pizsamára, sportfelszerelésre.  Egy csoport ugyanis látványosan távolmaradt a börzétől: az első gyereküket váró kismamák.  Én egyetlen eggyel találkoztam, aki bizonytalan arccal vett két kombidresszt, mondván fogalma sincs, mekkora lesz a gyerek, nem éreztem erőt magamban, hogy meggyőzzem, a kisebb gyerek később, a nagyobb meg előbb fér bele a hatvankettes rugiba, de kevés csecsemő  hagyja ki ezt a méretet. Anno engem kétgyerekes unokatestvérem világosított fel erről, akkor kihúztam a fejem a csilivili katalógusokból és kiballagtam a börzére.

De nem láttam a tényleg szegényeket sem, pedig a száz-háromszáz forintos ruhácskák az ő gondjaikat is megoldhatnák. Az ingyen, adományként házhoz szállított holmik célbajuttatása nagyon költséges, talán megérné egy-két ezresért beszerezni egy majdnem teljes babakelengyét a börzén, akinek kicsi a lakása, már ennyiért is szívesen szabadulna a készlettől.

Pár éve, 2005-ben az Origo Babázó felmérése még azt mutatta, a legtöbb baba új ruhában jár. Azóta beütött a válság, jópár hazai készítő és kisebb-nagyobb gyerekbutik tönkrement, a turkáló se akkora bombaüzlet már, mióta minden harmadik munka nélkül maradt, kereskedelmi végzettségű anya és frissnyugdíjas effélével próbálkozik, mert az olcsóbb holmira nagyobb a kereslet mostanában. Mégis sokaktól hallom, az első gyereknek erőn felül ruháznak be százezres kelengyére, míg mire a második is oviskorba lép, már reménytelenül gubbasztanak a  valaha vagyonokba kerülő, de akkor már használhatatlan cuccok felett. Kedves elsőgyerekesek, tessék bejönni a börzére, körülnézni az internetes keres-kínál fórumokon, és észrevenni minket, többgyerekes páriákat, a rugik nagy része sosem volt kakis, a kombidresszek  sincsenek feltétlenül agyonmosva,  amúgy is közös a sorsunk, pár év, és mellettünk fogtok gubbasztani a börze középső sorában. Hibátlan felsők, nyári ruhák, nadrágok, ringatós talpú gyerekülés, nagykerekű mózeses babakocsi, csak most, csak nektek, olcsó, tessék bejönni a vendéglőbe, különben hamarosan mindannyian éhen halunk.

 

Vakmacska