Három éve vártunk a babára, hogy családot alapíthassunk. Az esküvő után nem védekeztünk, előtte két évig szedtem a fogamzásgátlót. A nászút után hat hétig nem jött meg. Csak nem? Annyira meseszerűnek tűnt! Aztán persze megjött, és innentől kezdve három évig, minden hónapban. Mi minden hónapban reménykedtünk, hátha most, de sajnos nem sikerült. Egyre csalódottabb lettem, és sajnos ezt a ciklikusságot figyeltem meg az életünkben is.

Minden hónap elején bizakodtunk, aztán a második felében búslakodtunk. Hiába tanácsoltak, hogy ne görcsölj rá, sajnos belekeveredtem a kudarcokba. Az ismerősök sorra szültek, és persze mindenki kérdezgetett minket is, na, ti mikor? Először diplomatikus válaszokat adtam, majd ha nagyobb lakásba költözünk, majd a munkahelyváltás után, aztán egy idő után belefáradtam. Amikor először hallotta valaki az igazságot, nagyon szeretnénk, de nem sikerül, na, akkor a kérdező szégyellte el magát a tapintatlansága miatt.

Végigjártuk az orvosi protokollt. Férj vizsgálata: minden rendben. Nálam hormonszint vizsgálat, petevezeték átjárhatóság, hőmérőzés, jegyzetelés, ovulációs teszt, időzített házasélet. Minden rendben. Egyedül a hosszú ciklus (35 nap) volt az egyetlen, ami eltért az átlagostól. Akkor mégis miért nem? Nem tudtuk a választ. Elkezdtem a lelki okokat keresni, rendbe tettem az anyukámmal való viszonyomat. Kineziológushoz mentem. Még a családállítás is megfordult a fejemben, de szerencsére a férjem két lábbal a földön álló racionális férfi, és időben visszarántott a valóságba. Óva intett attól, hogy ennyire belebetegedjek, és a kapcsolatunk lássa kárát. De hiába beszéltük meg, hogy egy időre jegeljük a témát, az ösztöneim nagyon vágytak egy gyermekre.Visszamentünk az orvoshoz. A meddőségi klinikán az inszeminációt javasoltak. Elmondták, mi vár ránk, hat inszem után lombik program. Belevágtunk hát.

Az első hónapban gyógyszerrel stimulálták a peteérésemet. Kétnaponta ultrahang segítségével ellenőrizték a nyálkahártya vastagságát. Amikor elérte a kellő méretet, meghatározott napon tüszőrepesztő injekciót kellett magamnak beadni, és másnap mentünk az inszeminációra. Na, ez a szurkálás elég idegen tevékenység volt, de igyekeztünk tréfát űzni a dologból és nem irtózni az orvosi dolgoktól. Másnap bizakodva keltünk fel, és megőrizve humorunkat, a "produktumot" sietve bevittük az orvoshoz. Ott valami varázslatos eljárás során szuper koktélt készítettek a kis fickókból, ezalatt mi próbáltunk higgadtan kávézni és reggelizni a férjemmel. Hamarosan egy vékony kanül segítségével elvégezték a befecskendezést, ezt követően negyedóráig kellett úgy feküdnöm. Ezalatt magunkra hagytak, mi meg próbáltuk ezt a mesterséges helyzetet humorral oldani. Az idő leteltével felkelhettem, és a legjobban az esett, amikor a doki azt mondta a férjemnek: vigye haza a terhes feleségét. Na, eddig tartotta vicces kedvem, itt elsírtam magam. Másnaptól sárgatest hormont szedtem, hogy elősegítse a beágyazódást. Két hét múlva tesztelni kellett, függetlenül attól, hogy a hosszú ciklus szerint meg odébb lenne a menstruáció esedékessége. Sajnos csak egy csík volt.

A következő hónapban a gyógyszeres peteérés stimuláció helyett injekció formájában más hatóanyagot kaptam. Mivel már jól ment a szurkálás, nem okozott gondot. A többi az előző hónap szerint zajlott. Rendszeres ultrahang, tüszőrepesztés, mintaleadás, befecskendezés, bizakodás, tesztelés. Sajnos megint nem jártunk sikerrel. Ez azonban már annyira megviselt mindkettőnket, hogy szünetet akartunk tartani. Szóltunk az orvosnak, hogy abbahagyjuk. Ő azonban érvelni kezdett. Tavasz van, zümmögnek a méhecskék, tombolnak a hormonok, a babák nagy részét ilyenkor "csináljuk". Ez hatott. A statisztika, a húszéves tapasztalat, és nem a lelkünk rezdülései.

Harmadik inszemináció. Szurik, ultrahangok. A tüszőrepesztés napján kezemben a recepttel mentem a szokásos patikába kiváltani. Hiánycikk, nem is rendelhető. Micsoda? Nekem ma 16 és 18 óra között be kell adni, hogy holnap mehessünk a beültetésre! Értse már meg, akkor sincs!

Úgy éreztem magam, mint egy drogos, akinek azonnal hozzá kell jutni a napi adagjához. Nyeltem egy nagyot, majd rákérdeztem, látják-e más patika készletét, segítsen, hova menjek érte. Azt nem tudja, de itt egy telefonkönyv, próbálkozzak. Leültem a gyerekeknek fenntartott rajzolósarokba, és sorra hívtam a kerület összes patikáját. Sehol nincs, nem is rendelhető. Már-már összetörve hívtam a férjemet, hogy ennyi, sajnos hiába szurkáltam magam a hónap első felében, ebből most nem lesz semmi. Aztán hirtelen eszembe jutott egy mentőötlet. A meddőségi központban mindig ajánlottak egy patikát, hogy ott szerezzük be a gyógyszereket. Én eddig dacból nem mentem oda, gondoltam, biztos jutalékot kapnak tőlük az oda irányított vásárlók után. Gyorsan felhívtam ezt a patikát, nyugodt hangon közölte a hang a vonal túlsó végén, persze, természetesen van belőle. 17.40 volt. Férjemet hívtam, hogy azonnal jöjjön kocsival, rohannunk kell! Hatkor zár patika, hatig be kell adnom a szurit. 17.59-re odaértünk, berontottam: egy tüszőrepesztő injekciót kérek gyorsan, helyben fogyasztva! A hölgy nagyon készséges volt, bezárta az üzletet, és az eladótéren kívül, hátul készített nekem széket, alkoholt, így rögtön be is adhattam magamnak a szurit. Hazafelé kínunkban röhögtünk a férjemmel, és az ámokfutás után bizakodva tértünk nyugovóra. Másnap inszem, a "szokásos", majd hormonok,  várakozás, és két hét múlva két csík a teszten! Határtalan boldogság, zavartalan terhesség, szó szerint áldott állapot. Minden percét élveztem. Tele voltam energiával,  dolgoztam, mellette tanultam, reggelente úsztam, és büszkén simogattam a pocakomat. A kislányunk most múlt másfél éves.

Amikor egyéves volt, megbeszéltük, hogy ne legyen nagy korkülönbség, hamarosan visszamegyünk az orvoshoz a "tesóért". Kértem időpontot konzultációra, azonban előtte pár héttel nem jött meg. Mi a szösz, gondoltam, csináltam egy tesztet. Két csík! Hihetetlen! Nekünk természetes úton is sikerülhet? Másnap újra teszt, azon is két csík! A sors, vagy a szülés utáni változások a testben, a más minőségű, nem időzített, felhőtlen szex, vagy egyszerűen a teljesítménykényszertől való megszabadulás, ki mivel magyarázza. Lemondtam a meddőségi konzultációt, és izgatottan kértem másik időpontot terhesgondozásra.

Túl szép, igaz? Én is így gondoltam, túl könnyen kaptuk. Az első terhességnél a fogantatás előtt voltak a próbatételek. Most utána következtek. Gyanú a méhen kívüli terhességre, vérzés a tizedik hétig, téves Down-diagnózis, amniocentézis, majdnem félidős terhesen tudtuk meg, hogy minden rendben van. Addig nem mertünk örülni neki. Megküzdöttünk ezért a babáért is. De mindezeken már túl vagyunk, és izgatottan várjuk a második kislányunk születését.

Tintahal

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?