Ha belegondolok, a Nagy alig volt nagyobb, mint a Kicsi most, mikor először látta. És akkor éppen tíz éve ment már, nagyjából teltházzal. Persze a gyerekelőadások szerencséjére a közönség két-három évente automatikusan megújul, de azt hiszem, ez még kevés lett volna a sikerhez.

Mit is tehetne egy bábszínházban felnőtt, előadói tehetséggel megáldott nő, alapvetően tanári végzettséggel, akit a zenész férj inkább a zenei hivatás felé terelt, ha egyszercsak több év külföldi munka után (nagy hajókkal keltünk át a ködös vizű tengeren…) ott áll édes szülőhazájában, megdöbbenve azon, hogy körülbelül semmi sem maradt ugyanolyan, mint mikor elment onnan? Kilencvenes éveket írtunk, és Zsámár Katival nagyjából ez történt. Domborodó pocakkal amúgy se túl sok helyen alkalmazták volna.

Hová nyúlhat vissza az ember, milyen kincseszsákban kotorászhat mentőötletért? Katinak nem akármilyen zsákja volt: benne volt férje, a zeneszerző-előadó Tamás minden tudásával együtt, benne volt a gyerekkori kedvenc könyve, Gábor Éva Cirókája, és nem utolsósorban benne volt édesanyja, Szöllősi Irén bábművész, alias Cica-Mica a Futrinka utcából, és minden, amit művészként, szülőként adhatott.

Kati jól rakta össze a zsákban találtakat, nem utolsósorban, üzleti nyelven fogalmazva talált még „piaci rést”, olyan keresletet, amit talán nem igazán fedett le a kínálat. Olyan gyerekelőadást rittyentett ugyanis össze, ami már a kétéveseket is leköti (leteszteltem a műsorokat könnyen megunó, izgő-mozgó Kicsivel, aki még kettő sem volt egészen, lelkesen tapsolva, lényegében mocorgás nélkül, lelkes vigyorral ülte végig az előadást), nincsenek benne félelmet keltő elemek. Ráadásul az egész előadás összehajtható, elcsomagolható és elvihető ovikba, szabadtérre, ide-oda, hiszen nem a parádésan drága díszlet vagy a színpadi tömeg adja a lényeget. Ami díszlet és látványosság viszont van, annak egyes részletein viszont még felnőttként is halálra röhögtem magam. És persze a szerencsések még megláthatták, milyen ajándékot adhat a művésszé nőtt gyerek a művész anyának: Marcipán Cica „magyar hangja” és mozgatója – amíg csak bírta – maga Szöllősi Irén, a hajdani Cica-Mica volt.

A sztori végtelenül egyszerű, ahogy Gábor Éva könyvét is fel lehet olvasni már az egészen piciknek is. A kissé nárcisztikus kismacska oroszlán akar lenni, ezért képes elmenni Afrikába, vagy a cirkuszba is elmenni a példakép után, hogy aztán jól megtudja, az oroszlánnak a szavannán küzdelmes az élete, de a cirkuszban se fenékig tejfel. Még az állatóvoda a legjobb, de még jobb, ha Marcipán cica hazaindul, hiszen minden meginterjúvolt oroszlán leginkább cica akart lenni.

Ám minő csalódás, hazaérve azt látja, a háziak már beújítottak egy új cicát (ki evett a tányérkámból? ki aludt az ágyacskámban?), először persze leginkább fenéken óhajtja billenteni a betolakodót. Aztán mikor észreveszi, hogy az új cica lány, akkor inkább feleségül veszi. Lagzi és parádé garantálva.

Ettől még mi, felnőttek kockásra unatkozhatnánk magunkat, de a színpadon folyamatosan történik valami, közben pedig elemezhetjük a zenei stílusparódiákat, hiszen van itt reggae, rock and roll, sláger, vagy az ismerős cirkusz-induló (a dallamról számomra nemrég derült ki, hogy eredetileg A gladiátorok bevonulása vagy hasonló címen szerepelt). A számomra kissé ellentmondásos hatású elemet, a gyerekek bevonását, szerepeltetését se viszik túlzásba: csak épp annyi van benne, amitől még nem esik szét az előadás, nem kezd el a gyerektömeg saját színpadi jelenlétet kreálni, de nem is megy át egyszemélyes gyerekshowba, mialatt a többi a színpad előtt irigykedik.

Egy figyelmeztetést azonban kiadok: 5 éven aluliaknak a zene abszolút addiktív, a legtöbb panasz arra érkezik, hogy az autóban betett Marcipán cica CD lejártakor felhangzik a kórus: „MÉÉÉÉG EEEGYSZEEEER”, ami negyedszerre már valljuk be, nem javítja annyira a vezetésre való felnőtt összpontosítást. Viszont elég hatásos nyafogás és nyígás ellen, vessük be bátran mondjuk a Budapest-Balatonfüred, esetleg Budapest-Trogir útvonalon.

Aki nem csak a gyerek füleinek mutatná meg, legközelebb március 3-án, vasárnap délelőtt ülhet be a gyerekkel-gyerekekkel a Bábszínházba, ha a kölkök kíváncsiak Marcipán Cica kalandjaira. Ízelítőket itt lehet megnézni.

Kíváncsi lennék, a gyerek utána akar-e oroszlán lenni. Vagy macska.

Vakmacska

A képek a tavalyi, kőbányai "hordozható" előadáson készültek.

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?