Sok írás született már arról, hogy kinek miért vagy hogy nem ment a szoptatás. Én most nem panaszkodni fogok (nekem sem ment, el is voltam keseredve), hanem inkább leírom, szoptatási tanácsadók és különféle trükkök segítségével hogyan tanultak meg a gyerekeim szopizni két hónap kizárólagos cumisüvegezés után. Hátha valaki ötletet vagy legalább motivációt merít a sztoriból.

Ikerlányaim 30. hétre születtek, 1300 és 1400 grammosan. Rögtön a PIC-re (babaintenzív) kerültek, ahol bő egy hónapot töltöttek. Nyilván itt szóba se került a szoptatás, inkubátorban aludtak, naponta 2x15 percre láthattam őket. A vége felé megengedték, hogy karba vegyem őket, szigorúan kórházi köntösbe bugyolálva. Nem hibáztatom őket, a lányok életéért küzdöttek. Utána átkerültünk a koraszülött osztályra egy baba-mama szobába, ahol már lehetett volna próbálkozni, de itt a régimódi csecsemősnővéres beidegződések uralkodtak: „á, ugyan anyuka, ne próbálkozzon, gyenge az a gyerek a szopáshoz; anyuka, tíz percnél többet ne erőltesse azt a gyereket...” Stb. (Pedig a bőrkontaktus, akár konkrét szopizás nélkül is sokat segíthet előhívni a babának olyan reflexeket, amik normál esetben, koraszülés nélkül a születés után jelentkeznek, mikor kúszik a mellhez - mint később megtudtam.) Első gyerekek, és mivel villámcsapásszerűen jött a szülés, nem készülhettem fel rá, hogy mit hogy célszerű, elfogadtam, amit mondtak.

Mikor hazajöhettünk, a lányaim kb. kétkilósak voltak, és egyáltalán nem tudtak szopizni. Sose felejtem az arcukat, tartották a szájukban a mellemet, és néztek rám nagy szemekkel: ugyan mi az úristent akarok tőlük? A terhesség alatt egy csomót olvastam a szoptatásról, de az meg sem fordult a fejemben, hogy gond lesz vele. „A fejben dől el” - írták mindenhol, én meg vágytam rá, hogy szoptassak, szóval akkor minden rendben lesz. Hát, azóta kiderült, ez a legnagyobb hazugság a szoptatással kapcsolatban. Persze, a fejben dől el, mert ott van a hormonokat szabályozó agyalapi mirigy, de ezen kívül semmi köze a fejhez. A szoptatás szerintem 80 százalékban szerencse (adottság, plusz baba szopizási kedve), a maradék akaraterő (fejéshez, próbálkozáshoz). Ha megy, a világ legkönnyebb dolga. Ha bármi kicsi baj van, vért lehet izzadni. És akkor már a szoptatás-népszerűsítő oldalak  aranytanácsai fabatkát sem érnek, mert azok a normális esetekre vonatkoznak. Probléma sok minden lehet: vashiányos vérszegénységből, sárgaságból adódó aluszékonyság, letapadt nyelv, speckó szájfelépítés, lapos vagy befelé forduló mellbimbó, rossz mellre tevés, arci hipotónia, cumizavar, anyai hormoneltérések. (Lusta baba szerintem nincs, ott ezek a bajok lehetnek a háttérben.) Ha ezek valamelyike fordul elő nálad, sutba dobhatod a „szoptass minél gyakrabban” aranyszabályt.

Amióta megszülettek, naponta 4-6-szor fejtem, de nem jól reagált a mellem a fejésre, napi 300 ml-t sikerült összehoznom. Nem mindenkinél váltódik úgy ki a tejleadó reflex fejésnél, ezt is később tudtam meg. (Ha igen, akkor a duplafejes Medela ipari fejőgép csodákat tesz, nekem nem segített.) Sajnos a védőnőm fiatal és tapasztalatlan volt, nem nagyon tudott tanácsot adni, pedig a fejésnek is vannak trükkjei (pl. lefelé hajolni közben, rányomni gyengéden a mellre a fejet, masszírozni gépi fejés közben a mellet, mélynyomást alkalmazni stb.), de ezekről is csak később szereztem tudomást. Szóval ekkorra már két hónapja fejtem, a hócipőm tele volt vele, és szerettem volna, ha a lányok ügyeskednek. A kórházi cumisüvegek nagylyukúak, azt szokták meg, így a sima bolti újszülött cumisüveg lyukát tágítgattuk nekik anyukámmal.

Valószínűleg tízből nyolc anyuka ilyenkor legyint egyet, fej, és üvegből adja a babáinak (vagy tápszert, ha kell, nekünk az is kellett). De én szörnyű makacs voltam, nagyon szerettem volna szoptatni. Férjem szerint önmegvalósítási vágy miatt, és nem igazán értett. Én csak azt éreztem, hogy szeretném szoptatni őket, közel érezni magamhoz a kis testüket, adni magamból. Nyilván közrejátszott, hogy koraszülöttek voltak, és a legjobbat akartam nekik. Ráadásul addigra már egy csomót küzdöttem a fejéssel, hogy tudjak később szoptatni. (És persze hittem benne, hogyha tudnak majd szopizni, többet tudnak kiszívni, mint amennyit én kivarázsolok a fejőgéppel.)

A család nőtagjai azt tanácsolták, „éheztessem” ki őket, vagyis ha nem esznek, tegyem őket vissza a kiságyba, és majd próbálkozzunk később, nincs pótlás. Éreztem, hogy ez nem oké, ezzel nem kísérleteztem. Később megtudtam, ezt három és fél kiló után lehet csak kipróbálni, és akkor is csak akkor, ha tuti nincs valami baj (ld. fentiek).

Egy hét otthoni hiábavaló küzdelem után szoptatási tanácsadóhoz fordultunk. Jól követhető napirendet kaptam, és ezen kívül még egy csövet is. Pontosabban egy ötös átmérőjű etetőszondát. Amikor édesapám meghallotta, hogy a lányokat szondával etetem, majdnem infarktust kapott. Pedig az ujjetetés a legjobb módja a pótlásnak, amivel nagyszerűen meg lehet tanítani a babákat szopizni, nálunk csodát tett. Hogy is zajlik ez? Veszel egy cumisüveget, vágsz rajta egy rést a szilikonos végénél, azon átvezeted a szondát. Az üvegbe tejet (tápszert) raksz. Az ujjadat a szonda kinti végével együtt (minden fertőtlenítő szappannal lemosva) bedugod a baba szájába. A szonda egyik vége az üvegben, másik a baba szájában. Az ujjad kiváltja a szopóreflexet a babádnál, szívni kezd, az üvegből pedig a szondán keresztül elkezd áramolni a tej. Pofonegyszerű, de azért jó, hogy csak szoptatási tanácsadótól lehet kapni szondát, mert kell, hogy valaki egyszer-kétszer megmutassa, hogy kell csinálni, nehogy fájdalmat okozzunk a babának.

Miért jó ez? Míg a cumisüvegből a gravitáció hozza ki a tejet, addig a szondával a babának  kell kiszívnia vákuum segítségével – pont mint a szopizásnál. Az ujjad pedig hasonló a mellhez, legalábbis a baba nyelvének ugyanúgy alulról kell ölelni, mint a mellet, míg a cumisüvegnél a nyelv feljebb van, úgy próbálja a baba útját állni a tejáradatnak. Üvegnél a nyelv szabályozza a tejáramlást, szopizásnál alulról masszíroz. Ráadásul ebből nem jön olyan gyorsan, mint a cumisüvegből. Szóval ez a leginkább mellbarát pótlási módszer, így ráálltunk erre. A lányok ügyesek voltak, csakhamar már tudtak szopizni.

A napjaim viszont őrületesek voltak. A szoptatási tanácsadó azt mondta, míg a lányaim nem tudják kiüríteni a mellet, addig minden szoptatás után fejjek 15-20 percet. Minden etetési rund egy versenyfutás volt az idővel. Méricskélés, szopizás, méricskélés, csövecske, csövecskeöblítés, másik gyerek méricskélés, szopizás, méricskélés, csövecske, fejés. (Mindkét gyereket mellre tettem, hogy jobban ürüljön a mellem.) Ezután félóra pihenés, és kezdődik az egész elölről, mert háromóránként etettem. Ha ekkor valaki azt mondja nekem, szoptassak kétóránként, felképelem. LLL-es tanácsadó írta nekem e-mailben, de izomgyenge vagy aluszékony gyereknél ez csak bőszítő, felesleges okoskodás. Az ilyesmi tejszaporításra csak akkor működik, ha jól szopik a gyerek. És ezért kell a szoptatási tanácsadó, ő fel tudja mérni, hol a hiba. 

Szóval fáradt voltam, és tejem még mindig nem volt elég. A szoptatási tanácsadó nálunk ekkor javasolta az SNS-készülék használatát. Másnéven Szoptanít, az ördög találmánya. Életemben nem kínlódtam annyit, mint ezzel a szarral. Ha valakinek bevált, írja meg kommentbe, csodaszámba megy. Ez egy nyakba akaszthatós műanyag flakon két csövecskével. Az elv ugyanaz, mint az ujjetetésnél, a baba szívja, jön a tej. De itt a mellen pótolsz, aminek az az előnye, hogy a baba pótlás közben is csócsálja a cicit, vagyis termelődik a prolaktin, több a tej. Az elv ragyogó, csak az a baj, hogy néha a nyakadba fejjel lefelé akasztott flakonból megmagyarázhatatlan okból ömlik a tej az öledbe, a gyerek szájába majdnem lehetetlen beimádkozni a csövet (ujjetetésnél simán megy), és ha sikerült, akkor valamiért nem megy a tej (nem jó a vákuum, nincs eléggé bent a cső stb.). És ehhez hozzá, hogy a másik gyerek ordít a babzsákszékben, mert miért nem veszem fel. Tíz napig próbálkoztam (és mennyibe kerül ez az istenátka? 12 ezer Ft), a végén darabolós fűrésszel aprítottam volna az SNS-t.

Ekkor jutottunk el a második szoptatási tanácsadóhoz. Tíz nap alatt sem segített az SNS, és akkor már több hete fejtem minden szoptatás után, mégsem lett több tejem. Amikor a babák elkezdtek jobban szopizni, akkor kúszott fel 400-500 ml-re. Így álltunk. Ott álltam, hogy elapasztom a tejet, mert vagy kizárólagos szoptatás, vagy kizárólagos cumi, de ikreknél ez a vegyes dolog őrjítő.

A szoptatási tanácsadó rengeteget segített. Hagyjam az SNS-t, a lényeg, hogy ne őrüljek meg. Oké, ne fejjek, pihenjek, egy óra alatt zavarjam le az etetést, utána szeretgessem a lányokat. (Bőrkontaktus, stb.) Szoptassam őket együtt, az jobb stimulálás, és gyorsabb is. Imádtam a tanácsadót. Mondta, akármikor hívjam, éjszaka is. Lett is rá szükség később. Azóta azt gondolom, az lenne a jó, ha minden kórházban lenne egy szoptatási tanácsadó. Vagy ha egy körzetben lenne egy végzett IBCL-es. Mert egy sima védőnő nem tudja ugyanazt, rég meghaladott nézeteket szajkóznak, gyakran észre sem veszik a bajokat. (Pl. az én védőnőm elnézte, hogy rosszul rakom mellre a gyereket.)

Bármi nem klappol, érdemes minél hamarabb felvenni a kapcsolatot egy szoptatási tanácsadóval, mielőtt még elapadna a tej. Nem szégyen. 4-5000 Ft a tanácsadói díj, de megéri szerintem. Jött dévényes gyógytornász is a lányokhoz a tónusproblémák miatt, arc- és szájkezelést is végzett, biztosan az is sokat segített.

Szóval szopiztak a lányok, minden oké, én is remekül voltam, de a tejmennyiség még mindig nem nőtt a helyes mellrátétel és a lányok fokozódó szopizási kedve és ereje ellenére sem. Addigra már mindent megpróbáltam: teák, tejszaporító kapszulák, görögszéna-tea, malátasör, köménymagleves (a gyakori fejést már említettem). Fele tej, mint kéne.

A baj az, hogy mind a szopási készség, mind a tejtermelés szempontjából kulcsfontosságú az első pár nap, hét. Ha ekkor nem kap megfelelő ingert a mell, akkor bizony nem biztos, hogy annyit fog termelni. (Nem mindenkinél, ez alkati kérdés: van, akinek több hónapon át tartó fejéssel is sikerült fenntartania vagy növelnie a tejtermelését.) Oké, megértettem, de én még mindig nem adtam fel, hogy sikerülhet több tejet termelnem.

Olvastam a neten egy gyógyszerről, ami növeli a tejtermelést. Ez egy bélmozgató gyógyszer alapesetben, refluxosoknak írják fel, de mellékhatásként növeli a prolaktin-szintet. A Viagrát is először szívgyógyszernek szánták, gondoltam, és kutattam tovább. Volt, akinél 500-600 milliliterrel megemelte a tejmennyiséget naponta. Mellékhatás lehet hasmenés, fejfájás, de nagyon ritkán. Akivel beszéltem, annak nem volt. Babának nem árt, ezt a gyógyszert csecsemőknek is szokták felírni reflux esetén. Más országokban elterjedt, sűrűn felírják anyukáknak. Nálunk nem ismert igazán ez a hatása. Nekem végül a szoptatási tanácsadó írta föl, aki gyermekorvos is egyben. Mondta, hogy koraszülés esetén szokták felírni (pont, mivel nem tudnak idejében erősen elkezdeni működni a hormonok), vagy örökbeadás esetén (ha az örökbefogadó szoptatni akar, mert az sem lehetetlen), vagy ha nincs elég tejmirigy. Látta, hogy mindent megpróbáltam, akkor megnézhetjük a gyógyszert.

Azt hiszem, minden rendben lett volna, ha nem szól közbe más. Nincs hepiend. Két hét alatt napi 750 ml-re nőtt a tejem, aminek nagyon örültem. De akkor kiderült, hogy kiújult a pajzsmirigy-túlműködésem. Azonnal abbahagytam a gyógyszert, a görögszénát, mindent. És fejtem, míg ki nem derül, szoptathatok-e. A szoptatási tanácsadót hívtam, aki egész éjjel neten lógott, hogy gyermekorvosokkal konzultálva, gyógyszerkönyveket böngészve kiderítse, mi a helyzet. Az endokrinológusom azt mondta, apasszam el a tejet, és műtessem magam. Fél nap alatt találtam egy másik endokrinológust, aki többet tudott. Nem kell abbahagyni a szoptatást pajzsmirigy-túlműködés esetén sem, de kontroll és odafigyelés szükséges. (Egy korábbi poszt  egyik kommentelője írta, hogy vele abbahagyatták a szoptatást. Gyakori reakció ez orvosok részéről: abbahagyni a szoptatást, az a tuti. Pedig nem biztos, hogy kell – attól is függ, mennyire emelkedett a T4, a babának milyenek az értékei. Van egy gyógyszer, amit igenis lehet szedni szoptatás mellett, erre találták ki. A felezési ideje kevés, szoptatás után közvetlenül kell bevenni, mire jön a következő szoptatás, kiürült. Ráadásul a gyerek szervezete kompenzál, ha több hormont kap, ő kevesebbet termel. Az antitestek nem jutnak át a tejbe, túl nagy molekulák. Mindezt egy profi endokrinológustól tudom, nem én találtam ki.) A gyerekek értékei tökéletesek voltak egyébként, mert szegényeket elvittem vérvételre, annyira megrémültem az elején. A tejem a betegségtől persze lecsökkent, a pajzsmirigyhormon hatással van a prolaktin (tejtermelés) és az oxitocin (tejleadás) működésére is. De akkor már kit érdekelt? Örültem, hogy még egy kicsit szoptathatok, mindegy, hogy mennyit. Most megint csak harmadannyi van, mint kéne, de az összebújás megvan. Egyik kislányom annyira szeret szopizni, hogy cuppog állandóan, ha bőrt érez az arcán, jó, most már nem annyira, érdekli a külvilág is.

Biztos valaki azt gondolja, mániákus őrült vagyok, pedig nem.  Csak mindig az a logika lépett életbe, hogy ha már idáig elküzdöttük magunkat, most forduljunk vissza? Mentem tovább, előre. Ha nem harcolom végig ezt, akkor a lányok kb. 50 literrel kevesebb anyatejet kaptak volna (lehet, hogy rosszul számoltam, kb. három hónap termése). És biztos vagyok benne 100 százalékig, hogy az anyatej jobb, mint a tápszer, nem csak lelki okokból (de abból is). Annak konkrétan utánanéztem, hogy az autoimmun eredetű betegségektől véd. Nem az a lényeg, hogy a tápszeres gyerek vagy az anyatejes betegesebb, hanem hogy felnőtt korban kialakulnak-e betegségek. Persze adottságtól is függ. De hiába van a tápszer feldúsítva vitaminnal, mégsem ugyanaz, mint a tej, akkor sem.

Tűrőképesség kérdése, hogy valaki harcol-e ennyit. Nekem megérte, hiszem, hogy használtam a gyerekeimnek. A cumisüvegről leszoktak a lányok, most tanuljuk használni a kanalat, öt és fél hónapos, hatkilós, egészséges, jól fejlett babák, akikről alig lehet megmondani, hogy több mint két hónappal hamarabb születtek. Igaz, az ujjetetést nem jó ilyen sokáig alkalmazni, de most már nem tudnak enni üvegből. És nemsokára az ujjetetést felválthatja az itatópohár. Egy év múlva az anyatejes problémákon már csak röhögni fogok, viszont biztos lehetek benne, hogy adtam nekik a legjobból.

Ági