Az ünnep hangulatában folytatom soraimat, és szeretném megköszönni a szívhez szóló bátorítást Meeko, Veg, Fifone és Bűbájos hozzászólásaiban.

Lapis Lazulinak is köszönöm a Jobarteh link csatolását és örömmel írom, hogy a híres giriot Jobarteh családdal mi is jó viszonyban vagyunk. Ők a Birkama nevű helységben élnek, és a család legfiatalabb tagja, Musa – aki ma 9 éves – a legfiatalabb gambiai dobosként van nyilvántartva.

A youtube oldalon meghallgatható a Kambeng Music Group élő koncertje:

www.youtube.com/watch?v=_7mFsIEJ8Gk&feature=share

A hírekhez kapcsolódik, amit épp a múlt héten hallottam: Hollandiában egy zenei folkfesztiválon a magyarok 4. és a gambiaiak 3. helyezést értek el. Ha erről hallott valaki, kérem, ossza meg a részleteket!

Tobaski ünnepét Eid Al Adha néven is ismeri az arab világ.

Ekkor minden család áldozatul öl egy bárányt, közösen emlékezve Ábrahám történetére, aki a saját fiát, Ismail-t akarta feláldozni az égieknek. Sokan ekkor indulnak zarándokútra, Mekkába, ahol a világ összes tájáról több millióan találkoznak és imádkoznak együtt.

Gambiában ilyenkor minden családfőnek kötelessége beszerezni egy áldozati bárányt (vagy lehetőség szerint tehenet, kecskét, csirkét). Mikor megölik az állatot, Allah-Isten nevét kiáltják és amikor felosztják a húst, mindenkinek adnak, hogy senki se maradjon ki a közös ünneplésből. A húst ajándékként osztják szét a családtagoknak, látogatóknak, ismerősöknek, így eljuttatva mindenkihez, igazságosan és szeretettel elosztva. Este pedig megkezdődik az egész közösségre vonatkozó, nagyszabású ünneplés.

A gambiaiak erre az ünnepre új ruhákat készíttetnek, és természetesen a házat és a környéket is teljesen tisztára kell takarítani az ünnep tiszteletéül. Este és másnap beindul a nagy családi látogatások özöne, mindenki-mindenkinek megbocsát és pénzt osztogat.

A gyerekek, az utcán, csoportokba verődve gyűjtenek pénzt, amelyet utána elosztanak és cukorkát, fagyit vesznek belőle. Ezen az ünnepen késő estig lehetnek kint egy felnőtt vagy egy idősebb testvér kíséretében.

És most jöjjön végre Rabyn kérésére az esküvők részletei.

A házasságkötés is sokszínűre kerekedett, Gambiában!

Attól függ, hogy muszlim vagy keresztény családban zajlik az esküvő, avagy az afrikai család melyik nemzetségéből való: wollof, mandinka, fulani stb.

A muszlim vallás szerint megengedett a többnejűség.

Ez főleg a múltban elismert nagycsaládi felépítésre vezethető vissza, amikor több dolgos kéz tartotta el a gazdaságot, de a mai napokban már felismerték ennek a formának az előnyei mellett a hátrányait is, miszerint a féltékenység gyakorisága, és az örökség elosztásának a problémája igencsak feldarabolta a család egységét.

A mai Gambiában négy felesége lehet hivatalosan egy férjnek, az anyagiak függvényében.

A házasságok a muszlim mosque-ban, mecsetben történnek, ahol az öregek már előzetesen mindent lebeszéltek és leszerveztek a részletekig. A házasulandó párnak elég otthon bevárnia a beleegyezést az idősektől, és ha kivitelezhető az ötlet, máris indulhat a felkavaró szervezkedés a ceremóniára.

Fula családoknál az esküvő egy hétig is eltarthat. Rengeteg zenész, táncos és folyamatos éneklés napokig tartja ébren a résztvevőket. Van menyasszonyrablás és váltságdíjkövetelés is a programban. A háziak pedig sós vízet szórnak szét a házban, amely távol tartja a rossz szellemeket.

Wollof házasságoknál, amikor a férfi feleséget akar, akkor a szülei kérik a lány családjának a beleegyezését. A lány bal karjára madzagot kötnek, és azt addig viseli a menyasszony, amíg el nem érkezik az esüvő napja, avagy el nem éri a nagykorúságot a házasság megkötéséhez.

Sajnos a fiatalkorban kötött házasságok még a mai napig gyakoriak. Tizenhat év alatti korban minősül fiatalkorúnak a lány, amikor elkerülhet a háztól, és férje felelőssége, ellátása alá kerülhet. Sokszor a szülők egyeznek meg a gyerekek sorsáról és egyáltalán nem érdekli őket, hogy a lány szereti-e a férjét, egyetért-e a házassággal, gyakran meg sem kérdik...

A muszlim szülők cola nut-tal (kóladió) mennek háztűznézőbe, és ha a lány szülei elfogadják a felszentelt ajándékot, esetleges pénzösszeget, akkor nyélbe ütődött az üzlet és jöhet a próbatétel.

Keresztény avagy fula szokás szerint alkoholt visznek ajándékba a házassági ajánlattal.

Természetesen Gambiában a keresztény vallás szerinti házasságkötés is elfogadott.

Itt is templomban, csereszavak és gyűrűk használatával történik, a közösség előtti igen kimondása.

Vannak persze civil házasságkötési lehetőségek is: ilyenkor az Igazságügyi Minisztériumban történik a törvényes szerződéskötés és ilyen formában sem házasodnak még egyszer a partnerek.

A dolgok érdekességéhez tartozik, hogy a kelengye átadásakor és elfogadásakor a családok elfogadják, hogy jó kezekbe kerül a lány, és megegyeznek arról is, hogy a jövőben a feleség együtt avagy külön fog élni a férjétől. Ez két különbözö házasságkötési folyamathoz vezet és a ceremónia alatt élesen fel is hívják rá a figyelmet a családtagok.

A válás kis időbe telik, három hónapban határozták meg, de ha a feleség terhes, akkor továbbra is együtt kell maradniuk a házasság formájában a feleknek.

Itt említeném meg Janet Badjan-Young, gambiai-jola írónő könyvét, amely pont erről választotta a témáját. A könyv angol címe: The Hand of Fate? (A végzet keze?)

Legközelebb Januar és Vakmacsek kérdéseivel folytatom a gondolatmenetet, mert ők vetették fel,” hogy a férfiaknak mekkora és milyen szerep jut az ottani családok életében, gyereknevelésben, gondozásban és milyen a nők helyzete, mit dolgoznak, hogy nevelik a gyermekeiket, tanulnak-e?”

Veg megjegyzésére reagálva: amikor említetted, hogy „szeretik az élénk színeket”, ajánlom szíves figyelmedbe az ünnepi ruhák színkavalkádját, a ruhaanyagok minőségével együtt. Remélem élvezhető a mellékelt képeken keresztül is.

Végezetül itt jegyezném meg, hogy magyar szervezésben jelenleg egy afrikai rajzkiállítási program van alakulóban.

Bővebben a Budapest-Banjul Kulturális Híd címszó alatt olvashattok erről az elképzelésről.

Kívánok további szép hetet, gondos előkészületet a hideg időkre és meleg szeretet az otthonokba, családi körökbe.

Csilla

Utóirat:

A  “kulturális híd Budapest és Banjul közt” programban magyar gyermekek rajzolnak országszerte. A rajzokat kiviszik Afrikába és iskoláknak adományozzák. Cserébe az afrikai iskolák tanulói is rajzolnak különböző témákban és ezeket a rajzokat pedig hazahozzák és egy kiállítás keretein belül bemutatják itthon. A gyermekek 4-18 éves korig vehetnek részt a programban, de a nagy érdeklődésre való tekintettel bárki rajzolhat versenyen kívül. A program terveink szerint december 15-ig tart és a határidő lejárta után viszik ki a rajzokat.  

Az iskolák, gyermekek egy Facebookos weboldalról tudják letölteni a kisfilmet, ami az Afrika Feketén Fehéren kiállítás képeit mutatja be. A szervezők kisfilm megnézése után javasolják a rajzok elkészítését színes ceruza, zsírkréta, vízfesték felhasználásával.

A felhívás szövege a részletes feltételekkel itt található.