"Bocsánat, mennem kell, rohanok a gyerekért az oviba" - mondja Csilla, érzékeltetve hogy a dolgozó anyák élete ott is magába foglal némi sürgölődést és kapkodást. Mert most már Afrikában is egyre több a mai értelemben vett dolgozó anya, aki nem csak valami hagyományos mesterséget űz vagy háztartást vezet. Az oktatási rendszer pedig alkalmazkodik - létrejöttek a magánovik, a hagyományos arab iskolák és a "népiskolák" mellett pedig a méregdrága, de jó színvonalú magániskolák is megélnek.

Ismét köszöntöm a Bezzeganya olvasóit. Elmúlt egy hét, és remélem szeretetben, békességben telt, apró odafigyelésekkel ízesítve. Most újra Gambiáról lesz szó, válaszokban és képes leírásokban. Az iskolai oktatásról többen kérdeztetek, úgyhogy Cobold visszatérő kérdésére és Pomme Pomme, Farkasokkal Táncoló és Bűbájos az itteni iskolai rendszer iránti érdeklődésére íme a részletes válasz:

Mint az előző írásokból már kiderült, Gambia arca sokszínű, így iskolai rendszere is igen széles választékú. A gambiai gyerekek nem ismerik a bölcsődét, mert ilyen pici korukban biztosan a családnál, a mama mellett a helyük. Az óvodai ellátást már egyre többen veszik igénybe, hiszen sok család a modern életforma szerint dolgozik.

Állami óvodák ugyan nem léteznek, de a magánovik, esetlegesen ovik és általános iskolák szép számmal kínálják szolgáltatásaikat. A beiratkozás díja minimum 6000 gambiai dalasi (azaz majdnem 50000 forint) egy iskolai 3 hónapos időtartamra.

Két nagyobb, angol rendszerben működő magániskola is van, melyeknek egyenként kb. 400 diákja van az óvodai és 6. osztályosig terjedő általános iskolai oktatásban.

A tarifákat két külön fizetésben mérik: gambiai és nem gambiai gyerekek részére. A tandíj felettébb magas, még a gambiai gyerekek részére is, de mint említettem, minden gambiai családban van egy külhonban élő, dolgozó családtag, aki besegít.

Ezekben az iskolákban a gambiai gyerekek tandíja 3 hónapra 15000 dalasi, amely kb. 120000 forintnak felel meg; a nem gambiai gyerekeké még drágább, ami még a 25000 dalasit, azaz a 200000 forintot is eléri. Plusz a könyvek, kirándulások, kaja, egyenruha stb. Naggggyon drága!

Az oktatás színvonala átlagosnak mondható, és szabadidős programokban van lehetőség úszásra, karatéra, táncra, akrobatikára. Gambiában a tanítás angolul és franciául is gyakori. Szenegálba átmenve a wollof és a francia nyelv segít a kommunikációban. Sok szenegáli jön Gambiába munkát keresni vagy üzletet kötni, mert a gambiai dalasi erősebb a környék bármely pénzneménél. (5000 CFA (szenegáli szefa) = 300 D (gambiai dalasi)).

Visszatérve az óvodákra, iskolákra, tovább sorolnám a kínálkozó lehetőségeket.

A 40 éve működő Norvég alapítású SOS Hermann Gmeiner óvoda és általános iskola és High School erősen fogja össze a szegényebb és középosztály gyermekeit. A tandíj 2500 dalasi egy 3 hónapos tanidőre (tavaly 1800 volt, de ugrásszerűen 700 dalasival megnövelték a 3 hónapra fizetendő összeget). A tankönyvek egy évre 4000 dalasi, azaz 32000 forint összegű kiadásának megfelelő.

A gambiai 8 órás munka átlagfizetése: 1500 dalasi egy hónapra (későbbi írásomban majd részletezem, hogy miképpen tudnak ebből az öszegből megélni).

Az általános iskolai rendszerükben 9. osztályig vannak tanulók és a High Schoolban 10–13. osztályig van folyamatos oktatás. Egy másik magániskola tavaly nyitotta meg High School kapuját. Ez a lehetőség új a gambai fiataloknak.

 

 

Az egyetemi oktatás sem régi Gambiában. Két éve, kicsit messzebb, beljebb az országban (egy óra helyi közlekedéssel) nyitottak egy új egyetemi campust bentlakásos kollégiummal. Tanfolyamok, egyéb felsőoktatási kurzusok majdnem mindenütt hirdetik a nyelvtanulási, computertechnikai és külföldi tanulási lehetőségeiket. Gambiában egyre több fiatal (lány és fiú) használja az iskolai rendszert.

Bár az ország belsejében még él az a hozzáállás, hogy a lányok inkább segédkezzenek a ház körül, a fiúk pedig a mesterségben szerezzenek jártasságot, és a fehér ember iskoláját kerüljük el messziről, mert fertőzött! Sok családban szakadásig menő problémát okozott, ha a fiú hivatalos munkakört választott hivatásul és rendőri vagy egyéb egyenruhában állított haza, és büszkén várta a családfő beleegyezését. Általában ez az életmódváltozás komoly ellenállást okozott az idősebb családtagok részéről és ezáltal a gyerekek, az új generáció vidékről véglegesen a városba költözött.

Van olyan vidéki általános, keresztény iskola is, ahol a tanár fizetését a keresztény misszió fizeti és a gyerekek tandíja 100 dalasi / 3 hónapra (800 forint), de a szülők még ha meg is tudnák fizetni ezt az összeget, akkor sem teszik, inkább az ingyenes arab iskolába járatják naponta gyerekeiket.

Arab vallási iskolába (Dara) általában minden gambiai gyerek jár. Valahogy ez szokássá vált.

A helyi lakosok tömegesen zsúfolt általános iskoláinak havi tandíja 25 dalasi. Ezek az iskolák veszélyesek az oda nem figyelés miatt, és hírhedtek a testi fenyítés alkalmazása miatt. A tanárok a mai napig testileg is büntetik a tanulókat, akik a szünetben szintén ütlegeléssel vezetik le sérelmüket egy másik tanulón. Az utcán közlekedő általános iskolai diákok vadak és igen gyakran látni csip-csup ügyek miatti fizikai tusájukat.

A magas tandíjú magánkézben lévő általános iskolákban kihirdetett szabály, hogy a tanár nem bánthatja a tanulót... de ha mégis teszi, akkor a diák jelentheti az esetet az iskola vezetőségénél.

Az én gyermekeim az alábbi oktatási intézményekbe járnak:

Glória az egy éve megnyíló Little Feet óvodát élvezi. A tanító néni Ugandából való, de Dél-Afrikában és Angliában szerezte iskolai papírjait. Gambiában az egyik magántulajdonú óvodában és általános iskolában dolgozott, de a szigorú iskolavezetési körülmények elhatárolták nevelési módszerétől.

Magánóvodát nyitott, ahol jelenleg 8 tanulója van (Glória a legidősebb a 4 évével). A délutáni úszás vagy sütés-főzés gyakorlati óráira külön kell fizetni, de erre az időre jönnek a különtanulók.

 

A nagylányom az SOS Általános Iskolába jár és nagy örömünkre sikeresen elkezdte a 8. osztályt.

Az alábbi fotón ő látható, egyenruhában. A fiam is ebbe az iskolába jár, de ő jelenleg Európában látogatja a családtagokat, de hamarosan visszautazik a vándormadarakkal Afrikába.

Azok az olvasók, akik szeretnének afrikai gyermeket segíteni a tanulásában, a lehetőség megadatott akár óvodai, akár az általános iskolai rendszerben. Ha bárki szeretne erről többet megtudni, szívesen válaszolok az erre vonatkozó kérdésekre.

Még a nyári táborok lehetőségét is megemlíteném, ami összefügg Lapis Lazuli kérdésével: „Hogy lehet átvészelni az esős évszakot? Mivel töltitek a szabad időtöket?”

Domihun is feltette ezt a kérdést: „Mit lehet ott csinálni, mikor épp nem dolgozol?”

Itt az iskolák szeptember végén kezdik az évet, és július végéig vannak nyitva. Amikor indul a nyári szünet, akkor kezdődik Gambiában az esős időszak. Afrikában más országokban hosszabb ideig esik az eső, itt júliustól októberig árad az ég. Ilyenkor nincs sok lehetőség a szabadtéri programokra és nyitva tartó, erre a célra megfelelő középület sincs. Augusztusban egy max. 2 iskola tart szünidős programot. A többi iskolákban felkészítő tanórák vannak. Az esős időszakban sok család ingázik Afrika és Európa között.

Októbertől ismét begyorsulnak az események, mert a kirándulás, a természeti programok és az óceánparti úszómedencék barátságosan hívogatják egyaránt a látogatókat és az itt élőket.

Remélhetőleg ebben az évben megnyitja kapuit az Ebu Njie Színház, amely az első magántulajdonú többfunkciós  központ: színházi, táncos, zenei, tornás és egészségvédő programjaival. Erről a későbbiekben szívesen beszámolok, mert a szervezésben és az előadások létrehozatalában is aktívan részt veszek.

Itt kapcsolódnék Jávorka megjegyzéséhez, amelyben kérdezi a bennem levő fejlődő változásokat az itt létem alatt: „Először furán olvastam a rengeteg pozitív gondolatot a sorsról és teremtő erőről, de azután rájöttem, hogy ennek kéne természetesnek lennie. Változtál az afrikai évek alatt, vagy mindig is így gondolkodtál?”

Igen, érezhető a pozitív változás bennem: életem sok esetében sikerült az égiek közreműködésével, önmagamhoz mérten, felülemelkedve áthidalni az útvesztőket. Sokat segített az emberek iránti szeretetem abban, hogy mindig segítséget kapjak. Külön köszönet az égieknek, hogy e földi csodavilágot családommal együtt élhetem meg.

Afrikában a tapasztalatok a megérzésektől a tudatosságig fejlődtek ki bennem és több időm lett úgy beosztani a napom, ahogy szeretném: így maradt időm olvasásra, írásra, tornára, evésre és imádkozásra is. Kicsit csendesülve, de továbbra is aktívan töltöm a napjaimat és gyorsan, könnyedén oldom meg a felmerülő problémákat.

Tanultam pár technikát, amelyek az élet különböző területein is átsegítenek. Hiszek a használatukban és felismerem a jeleket, amelyek érezhetően és láthatóan jelzik a helyes utat. Nagy erőt ad, hogy 100%-an hiszek az angyalok, fénylények létezésében. Teljes átadást igényel ez a folyamat, az élet minden részletében. Hitednek annyira erősnek kell lennie, hogy meg se lepődj, ha valami jó ér, sőt várd el a jó történetek kimenetelét. Pont ugyanúgy számíts rá, mint ahogy elvárod minden reggel a napsütést. Persze a köszönet az égiek üdve! Az ember ha képes a szeretetet erősíteni és közvetíteni, a Világegyetemes fejlődés szerint az angyalokkal való kapcsolatában kérhet szeretetteljes beteljesüléseket. Ha szomorú vagy és irányt vesztettél, segítenek. Ha mérgessé, haragossá, bosszússá válsz, elmenekülnek mellőled. Ha tudod a közvetlen kapcsolat technikáját, akkor tudod, hogy minden gondolatodra, szavadra és tettedre oda kell figyelned. Ez az odafigyelés persze erőt igényel, amit nem mindenki fordít e célra. Ha valaki úgy gondolja, hogy végigcsinálja ezt az önmegvalósító folyamatot és ezáltal segíthet másoknak is, szívből ajánlom a pránagyógyítás technikai útmutatóját.

Az alábbi könyvekből is kaphattok megfelelő tájékoztató leírást az ember spirituális fejlődésének lehetőségeiről: James Reidfield – Mennyei Prófécia, Shambala Titka avagy 1989-es megjelenéssel, a magyar misztikus regény írónőjétől: Szepes Mária – a Vörös Oroszlán címmel.

Egyébként az évek alatt elkezdtem valóra váltani egy régi álmom is: írok egy könyvet magam is.

Magyarul már kész, 12 fejezetben és az angol fordítással együtt adom ki, hogy még több emberhez jusson el, amikor elkészül. Magyar címe: Útravaló, angolul: By the way. (Amikor napvilágot lát, szívesen megosztom a Bezzeganya olvasóival.)

Ma a kérdések kerültek előtérbe, és remélem, sikerült pontosítani a képet Gambiáról, hogy a gondolat és szavak útján ugyanazt lássuk. E két látszólag távoli kultúra alapjaiban azonban szorosan összefügg a természet törvényeivel. Erről és a Gambiában élő népcsoportokról, vallásokról és a lakosok szociális helyzetéről  a következőkben írok bővebben.

Meeko gondolatával fejezem be mára: „írásaidból egyfajta olyan „mindenre felkészült lazaság” árad”.  Ezt általánosan értve is külön kiemelném. Az élet állandóan változó helyzeteiben mindig készen kell lenni a fejlődésre. Vagy leküzd a próbatétel és megállít, vagy te küzdöd le, és újabb pályára kerülhetsz.

Minden, ami él, mozgásban van.

Jó, ha vannak pontos elképzeléseid, de mégis rugalmas vagy a kimenetellel kapcsolatosan. Ha vannak lehetőségeid, akkor könnyebben valóra válthatod elképzeléseidet. Legyen mindig terved a folytatásra és várd el a jeleket, a szép és a szeretet befogadásával és átadásásával kapcsolatosan, hogy segítsenek utadon. Minden történetben van valami jó, ami tovább visz és lehetőséget ad a felemelkedésre. A változás erő kérdése.

Kívánom, hogy az energia kezelésében is éppoly sikeres legyen az emberi faj, mint az anyagi formában. Ne feledd, hogy megérteni e sorokat nem akkora dicsőség, mint az élet mindennapi próbájában kis morzsáját megvalósítani.

Szepes Mária soraival zárom e gondolatokat:  „Az ember akarattal és türelemmel minden kívánságát kivárhatja.”

Minden jót kívánok e héten is a Bezzeganya olvasóinak!

 

Csilla