Az előzményeket és körülményeket nem szeretném hosszan taglalni, de elengedhetetlen egy pár mondat. A kisfiunk 4 és féléves, nagyon érdeklődő gyerek. Mi már korán eldöntöttük, hogy az aktuális korának megfelelően tálalva mindent elmondunk neki, legyen szó szexről vagy például a Mikulásról.

Nincsenek gólyák és méhecskék, csak nagyon szerelmes házaspárok, akik aztán közelbújnak és jön a baba, illetve a Mikulás sem jár házról házra, hanem elküldi az ajándékokat Lappföldről és a segédei éjszaka becsempészik. (De ez nagyon nagy titok, csak ő tudja. Ezzel előztük meg, hogy más kisgyerekeknek is elmondja.) Ez csak két példa volt, hogy érzékeltessem, nem rózsaszín buborékban neveljük, meghagyjuk gyereknek, de ha valamire rákérdez, akkor nem a szokásos meséket adjuk be neki.

Megjegyzem, nem is lehetne, mert ő már háromévesen azzal nyaggatott minket, hogy a Mikulás nem tud minden gyerekhez elmenni egy éjszaka alatt. Nem győztük meg az időzónákkal, sem a szupergyors szánnal, hát ez van, megalkottuk a segédeket, elhitte. (Most joggal jöhetne a kérdés, hogy mit tud egy hároméves az időzónákról. Jelentem, sokat. Miután megkérdezte, miért is van máshol hamarabb szilveszter, el kellett neki ezt is magyarázni.

Szóval történt pár napja valami a gyerekkel az óvodában. Nem mondta el, holott próbáltunk rájönni, mi a baj. A szokásos bántották-e, bántott-e ő valakit, rosszaságot csinált-e kérdésekre mindre nemmel válaszolt, így ráhagytuk, de persze nyugtalanított minket nagyon. Két éjjel is rémálmai voltak, ezért harmadnap bementem az oviba rákérdezni, hogy nem tudnak-e valamit. Az óvó néni csak annyit mondott, hogy nem történt semmi kirívó eset. Hát jó.

Harmadnap éjjel aztán megint jöttek a rémálmok, sírva rohant át a szobánkba, hogy ő nem tud aludni, annyira rossz álmai vannak. Nagy nehezen sikerült megnyugtatni, és végre elárulta azt is, hogy mi nyomja a kis lelkét. Mikor megkérdezte, hogy minket le fognak-e fejezni, mert nem vagyunk vallásosak, mindketten ledöbbentünk.

Szegény gyerek attól rettegett, hogy azok, akik most gátlástalanul fejeznek le másokat, valahogy idejönnek és minket is bántanak. Tőlünk biztos, hogy nem hallott ilyesmit, még csak utalást sem, ezért kiszedtük belőle, hogy X-ecske az oviban ezt mondta.

Most attól eltekintve, hogy másnap az apja tombolva rohant az oviba (sokat nem ért el vele, mert erről X-ecske szülei tehetnek, nem az óvónők), szerintetek normális dolog egy négyéves gyereknek otthon ilyesmit elmondani? Ti mit tennétek most? És mit lehet tenni egy ilyen gyerekkel? Hogyan lehet egy szülő ennyire felelőtlen, hogy egy kisgyereknek ilyen dolgokról beszél? Hogyan tudnánk fellépni valahogy ez ellen?

Van bármilyen lehetőség, hogy X-ecskét valahogy „eltüntessük” a gyerekünk közeléből? (Nem esik jól ilyet kérdezni, mert nem a gyerek tehet róla, viszont én – szerintem jogosan – védeném a sajátomat, bármi áron.) Azóta több szülővel beszéltem róla, mindenki fel van háborodva, az egyik anyuka el is ment X-ékhez, de a szülők sajnos elég alacsony értelmi színvonalon mozognak, még mi vagyunk a hibásak. Miért? Na, azt nem tudja senki. Belátom, hogy ha más oviba visszük, azzal sem vagyunk előrébb. Nem élek álomvilágban, minden csoportra jut egy gyerek, akinek a szülei vagy az idősebb testvérei olyanokat mondanak, amiket mi nem szeretnénk visszahallani a sajátunktól. Bár remélem, hogy nem minden csoportban van olyan, aki ilyesmiket mesél a többieknek.

Egyébként sikerült megnyugtatni a mi kisfiunkat, hogy vannak gonosz bácsik, de minket nem bántanak. (A franc essen bele, hogy ennyire okos ez a gyerek, mert egyből azt kérdezte, hogy akiket bántottak, azok rossz emberek voltak-e. Igent nem mondhattam, mert nem tudom, de egyelőre talán megelégszik annyival, hogy azok az emberek rossz helyre mentek. Ugye a tűz közelébe sem megyünk, ha nem akarunk megégni.

Ha volt valami hasonló tapasztalatotok, akkor szívesen elolvasnám, mert ekkora krízisben még nem voltunk.

kisskriszti

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?