Béla, a szakács élő legenda volt a balatoni gyerektáborban. Bélánál az is repetát kért, aki otthon csak turkált az ételben, üresre-fényesre nyaltuk a tányért, és időnként versenyeztünk is, volt zsírosdeszka- meg melegszendvicsevő verseny is, palacsinta csak azért nem, mert annyit még Béla sem tudott sütni a több iskolányi gyerekseregnek. Bélának manapság nyilván útilaput kötne a talpára az országos tisztifőorvos, szerencsére már jól megérdemelt nyugdíjából fröccsözik nyilván valahol.

A közétkeztetésben az étrend összeállításakor ügyelni kell arra, hogy az ételek jellege minden korcsoportnak megfelelő és változatos legyen – olvasható Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) honlapján, írja a mai Népszabadság. Például 14 éven aluliaknak csípős, erősen fűszeres vagy a nyálkahártyát erősen irritáló ételt nem lehet adni, s egymást követő kétszer tíz „élelmezési napon” belül egy ételsor csak egyszer fordulhat elő. 


Paller Judit országos tisztifőorvos külön meghatározta a tejtermékekre, a sűrítésre és a zsiradék felhasználására, a magas zsírtartalmú nyersanyagokra, az ételek só- és cukortartalmára vonatkozó ajánlásait is. A kerülendő élelmiszerek, élelmiszercsoportok körébe sorolta az ételport, a leveskockát, a sót tartalmazó ételízesítőt, a 30 százaléknál magasabb zsírtartalmú húst, illetve a 20 százalék feletti zsírtartalmú húskészítményt, a sertés- és baromfizsírt, a 12 százaléknál magasabb zsírtartalmú tejfölt, valamint az alkoholt tartalmazó élelmiszereket. Ezenfelül édességet önálló fő- vagy kisétkezésként a közétkeztetésben nem lehet adni, leszámítva a legalább egyharmad rész gyümölcsöt, tejet vagy tejterméket tartalmazó készítményeket. 
Italként kizárólag ivóvíz, tej, illetve kakaó (további cukrozás nélkül), valamint „világosra főzött tea” adható. Jól néznék ki, ha most lennék iskolás, ihatnék vizet, mivel hároméves korom óta utálom a tejet, főleg miután az oviban egy jó szándékú dadus leöntötte a torkomon, mire én azonnal visszaadtam a pohár tartalmát légipostán. Kerülendőek a koffeintartalmú vagy energiaitalok, a szénsavas vagy cukrozott üdítők, szörpök, valamint a hozzáadott cukrot tartalmazó vagy ötven százalék alatti gyümölcstartalmú gyümölcslevek.


Nincs mit vitatkoznom a levesporon, az alkoholon (eddig szabad volt?????), az energiaitalon, a csípős fűszeren. Még szép. Az édességet nem egészen értem, főétkezésnek ezek szerint a grízes vagy a mákos tésztát, a piskótát csokiöntettel irtanák? A tejbegríz nyilván marad, mert tej van benne, hiába mentünk utána grillcsirkéért a henteshez hetedikben, hogy a fél fogunkra se elég a menza – mert ugye az akkor is, most is úgy volt, hogy egyforma adag jár az elsősnek meg az anyányi nyolcadikosoknak. De kár lenne a szilvásgombócért, amit a legtöbb gyerek szeret, talán a gyümölcstartalma miatt megússza. Nem úgy a császármorzsa, ami nyilván menthetetlen, még jó, hogy a káposztás tésztát alapesetben sósan eszik, bár van, aki cukrozza – lelke rajta, hát ezután nem fogja.

Egy egészséges gyerek, akit engednek sokat mozogni, nem rendül meg az uzsonnára adott zsírosdeszkától lilahagymával. Abban a bizonyos táborban a lapátfülű Karcsi vasággyal se volt negyven kiló felsősként, mégis földöntúli vigyorral falt fel ötöt, hogy legyen energiája focizni meg gyepálni a többieket. A cingár Zsuzsi hat melegszendvics után nyerte a versenyt, mert a hetedikkel próbálkozó társ végül kiadta egyben az egészet tíz percen belül, ezért diszkvalifikálták. A cingár Zsuzsi ma is gyakran készít tejfeles tökfőzeléket, rántottát, tojásos nokedlit, házi süteményt, de a bűvös 53 kilót csak a terhességei alatt lépte túl, én már csak tudom, én magam voltam az. Ma már persze nem merek megenni hat melegszendvicset, de tizenkét éves koromban nem voltam 36 kiló sem, az osztálytársaim többsége is lapátolta befelé a grízestésztát baracklekvárral, de csak nyúltak, mint a bolondgomba, valami mást kell csinálni, hogy a mai kacsázó járású, túlsúlyos kisiskolás képe egyre gyakoribbá váljon. Sajnos tényleg gyakoribb, látom az uszodában őket.

Nem az egészséges ételek ellen vagyok, csak aggódom, mivel a közétkeztetésre adott napi összeg nyilván nem fog emelkedni, vagy úgy fog emelkedni, hogy a szülőkkel fizettetik meg. Ha így lesz, elsőként Vali és Jóska marad ki a menzáról, akik otthon is kenyeret, szalonnát, száraz kekszet esznek, a hetediken nem terem meg a zöldborsó, anya fizetéséből vagy munkanélküli segélyéből meg nem telik párolt csirkemellfilére „prémium mix” néven árult zöldségkeverékkel.

A lovon tűnődöm, meg a másik oldalán. A tisztifőorvosnak talán csak azt kellene előírnia, hogy a menzai ételek többsége friss alapanyagból készüljön, a lehető legkevesebb adalékkal, tartósítószerrel, ízfokozóval, valamint mérsékelt mennyiségű sóval, cukorral. Az is jó gondolat, amit szintén megfogalmazott, hogy egymást követő kétszer tíz „élelmezési napon” belül egy ételsor csak egyszer fordulhat elő. Kérdés, betartható-e a dolog. Az a javaslat viszont, hogy „az élelmezésvezetőnek étlapot kell készítenie, amelyen egy adagra lebontva fel kell tüntetni az étkezések energia-, fehérje-, zsír-, szénhidrát-, cukor- és sótartalmát, s ezeket minden intézményben, a szülők által is jól látható helyen ki kell függeszteni”, finoman szólva is életszerűtlen. A mi sulinkban se az étkezőbe, se az iskola egyéb területére (a porta előtti teret leszámítva) nem teheti normál hétköznap szülő a lábát, a kapuban kell elengedni a gyereket – a gyerekek és a holmik biztonsága érdekében. A kapun senki nem fog kalóriatáblázatokat böngészni. Mondjuk az elhízás a lányomat nem fenyegeti – ha eléri a bűvös 19-20 kilót, mire kezdődik a második osztály, nyilván pezsgőt bontunk. Esetleg alacsony energiatartalmú vizet, hiszen a pezsgő baromi egészségtelen dolog.

 

Vakmacska