2012 augusztusában olvastam először Center posztjában a gyermekszállító bicikliről, és bár nem igazán szoktam tárgyi dolgok iránt rajongani, ez nagyon megtetszett. Aztán megnyitottam a poszt végén megadott linket, és padlót fogtam a bicikli árától. Ködbe veszett minden reményem, hogy nekem ilyenem valaha is lesz.

2013 márciusában megszületett negyedik gyermekünk, és pár héttel a születése után rátaláltam egy olyan magyar cég oldalára, mely a Hollandiában gyártott teherszállító biciklik forgalmazásával foglalkozik. Az árak valamivel alacsonyabbak voltak, mint a holland oldalon, de még így is elég borsosak. Csak hitel felvételével tudtuk volna kifizetni a kinézett négyszemélyes tricikli árát, ami a már meglévő lakás- és kocsihitel mellett nem lett volna szerencsés.

Igen, van egy hétszemélyes, nyolcéves autónk, de négy gyermek bölcsődébe, óvodába, orvoshoz, edzésre, később iskolába, zeneórára való szállítását nagyon nehéz egyetlen kocsival megoldani. Másik autóra nincs pénzünk, ráadásul nekem jogsim sincs. (Ne nézzetek hülyének, egy gyermekkori baleset miatt autófóbiám van, nem is szeretnék jogosítványt szerezni.) Egyszóval a gyermekszállító bicikli ideális megoldásnak tűnt, de a cég nem fogadta el részletfizetési kérelmemet. Persze busszal is minden elérhető, de kiszámoltam, hogy ha csak az én és a legnagyobb gyermekem jövő évtől esedékes buszbérletét számolom, két év alatt behozza a bicikli az árát. Írtam az Oxfordban tanító öcsémnek, nem tudna-e nekem kint szerezni egy használtat, nyugaton sokkal gyakoribb jármű egy ilyen teherszállító, mint itthon. Nagyon hamar talált egyet, ám ekkor egyik délután apukám beállított egy vadiúj négyszemélyes triciklivel! Azt mondta, ezt azért kapom, mert szültem neki négy unokát. (A szüleim 15 éve elváltak, nagyon durva veszekedések közepette, sokáig igen rossz volt a kapcsolatom apukámmal, ezért is örültem nagyon ennek az ajándéknak.)

Ez két hónapja történt, azóta le sem szállok róla. Nagyon szeretem, a gyerekek (6, 4, 2, és ⅓ évesek) nem kevésbé. Mivel a legkisebb még nem tud ülni, autósüléssel együtt teszem a tricikli dobozába. Hajtani nem nehéz, a kormányzást is megszoktam pár alkalom után. Sokkal biztonságosabb, mint a biciklire elöl-hátul felszerelt gyerekülés vagy a bicikli utánfutó: látom őket, beszélgethetek velük útközben, és a három kerék miatt nem borulunk fel. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek mellett kisebb csomagok is elférnek, nem kell az óvodából hazahozott ágyneműt, focilabdát, pulóvert zacskókban a kormányra akasztva egyensúlyoznom. Esővédőt még nem rendeltem hozzá, de szerintem két nagyobb esernyő is megteszi. Ha pedig a gyerekek kinövik, ezzel járok bevásárolni.

Létezik két-, három-, négyszemélyes változat, bicikli és tricikli, lábhajtású és elektromos. Ajánlom minden környezettudatos, sportos szülőnek, akit nem tart vissza a magyarországi kerékpárutak katasztrofális állapota.

zebu

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?