Már neve is van a jelenségnek: sekkusu shinai shokogun, avagy cölibátus-szindróma: a felmérések szerint a negyven alatti japánok, férfiak és nők egyre nagyobb százaléka még csak randevúkra se jár, nemhogy együtt éljen valakivel, vagy neadjisten megházasodjon. Nem is beszélve a szexről.

A ludas pedig nem mindig az annyiszor emlegetett virtuális világ, bár annak is van szerepe benne. A Guardianban találtam nemrég az érdekes cikket a sokmillió magányos japán fiatalról - akik nemhogy nem házasodnak, de már szexuális életet is alig-alig élnek.

Egy 2011-es japán felmérés szerint a nem házas, 18-34 éves férfiak 60 százaléka és a nők 49 százaléka semmiféle "romantikus" kapcsolatban nincs, ami az öt évvel korábbi számokhoz képest majd tíz százalékos emelkedés. Egy másik felmérés szerint a 30 év alattiak egyharmada még sohasem randevúzott senkivel (az azonosneműekkel történő kapcsolatokat nem mérték a kutatásban), pedig a japán kultúra meglehetősen mentes a vallási eredetű szexuális tabuktól és korlátoktól, és a szexet sokan arrafelé praktikusan elválasztják a szerelemtől. És valamiért mégiscsak baj van: a 16-24 éves fiatal nők 45 százaléka saját bevallásuk szerint (a Japan Family Planning Association - kb. Japán Családtervezési Szövetség felmérése alapján) vagy nem érdeklődött szexuális kapcsolatok iránt, vagy egyenesen undorodott ettől, míg a férfiak több, mint egynegyede vallotta ugyanezt.

Innen már nem olyan meglepő, hogy 2012-ben minden eddigi negatív születési rekord megdőlt Japánban: pedig még a siralmas magyar adatoknál is alacsonyabb a japán termékenység, miközben meredeken nő az idősek aránya - abban az évben az idősek számára gyártott inkontinencia betétek nagyobb számban fogytak, mint a babáknak szánt pelenkák. Eközben nem moccan az anakronisztikus modell a pénzkereső férjről és a háziasszony feleségről - miközben a japán nők egyre nagyobb arányban szereznek magas iskolai végzettséget, a japán férfiak pedig egyrészt kevésbé karrier-orientáltak lettek, ahogy az életfogytig tartó munkahely modellje megrendült.

Japánban szinte képtelenség a gyerekkel járó kiadásokat egy keresetből finanszírozni, miközben a japán nőket a merev munkahelyi hagyományok szinte kivétel nélkül választás elé állítják - a munka és a gyerekneveléssel járó feladatok lényegében összehangolhatatlanok, a hagyományok szerint a nő általában abbahagyta a munkát, ha férjhez ment, gyerekszülés után pedig a japán nők hetven százaléka soha nem ment vissza dolgozni - a dolgozó feleségeket sokan "ördögfeleségnek" nevezik. Az élettársi viszonyok közt nevelt gyerek ritka, és kiváltja a bürokrácia nemtetszését is. De sokan élnek a szüleikkel is: 13 millió nem házas japán lakik  a "gyerekszobában", és közülük vagy 3 millióan 35 évnél idősebbek.

A szexet és intimitást sok esetben digitális "szeretőkkel", online pornóval, vagy egyszerűen csak városi szabadidős tevékenységgel helyettesítik sokan, és egyre többen félnek is az intimitástól, annyira, hogy csak valamiféle terápia segíthet rajtuk - ezek főleg férfiak, bár egyre nagyobb számban vannak nők is köztük.

Sok fiatal nő azonban egyszerűen túl nehéznek találja feladni a függetlenségét, mivel a japán cégek szerint a férjhez ment nő előbb-utóbb teherbe esik, utána pedig képtelen a rugalmatlanul hosszú munkaidőt gyerek mellett vállalni, így hamar felmond és elesik az önálló jövedelemtől. Egy, a Guardian által megszólaltatott 32 éves szingli nő őszintén bevallotta: kiváló munkája van jó fizetéssel, designer ruhákat hordhat, kellemes vakációkra utazhat, francia és olasz éttermekbe jár barátnőivel, nincs különösebb vágya arra, hogy ezt az életstílust a háziasszonyi-anyai szerepre cserélje, feladva függetlenségét. Időnként egyéjszakás kapcsolatba kerül férfiakkal, de családos férfiak is gyakran megkörnyékezik, akik szerint egyedülállóként nyilván kétségbeesett. Pedig inkább a házasságtól rettegnek: a megkérdezett fiatal nők majd 90(!) százaléka nyilatkozott úgy, hogy szingliként jobb élni, mint ahogy a házasságot elképzelik.

A férfiak egy része pedig a házassággal, udvarlással járó rettenetesen magas kiadásoktól tart (Japánban nagyon drága az ingatlan, de sok esetben irreálisan sokat várnak a leendő menyasszonyok és rokonaik is a leendő férjtől), vagy bevallja: valódi preferenciái távol esnek a tradicionális macsó szereptől, amit nem kíván eljátszani.  "Túl bonyolult, és bár pár nőbarátomat vonzónak találom, megtanultam szex nélkül élni" - mondja a megkérdezett fiatal japán divattervező férfi, miért nem kíván plátói viszonyokon túli kapcsolatba kerülni. A mai japán környezet egyébként kifejezetten megfelelő a szingli életmódra - sok szolgáltatás, amit régen a családtagok végeztek, egyedülállóknak ideális kis apartmanok és kockányi hotelszobák, eldobható alsóneműk, változatos készételek, miközben a japán városok talán a legbiztonságosabbak közé sorolhatóak a világon.

Vajon Japán a mi jövőnket is előrevetíti? - kérdezi a Guardian cikke. A városiasodott Ázsiában, Európában és Amerikában is később házasodnak vagy egyáltalán nem házasodnak az emberek, a szingli-egyszemélyes háztartások száma mindenhol nő, miközben a válság által sújtott országokban egyre több fiatal él a szüleivel. Japánban más tényezők is erősítik a trendet: a vallás nem írja elő a házasságot és a családalapítást, az élet és a gyereknevelés pedig rendkívül drága. A kapcsolatok pedig virtualizálódnak egy olyan országban, ahol rendkívül fejlett technológia szolgálja a fogyasztókat, miközben a rendelkezésre álló fizikai tér rendkívül szűk - még fogyó népességgel is rendkívül nagy a népsűrűség a japán városokban.

Ai Aoyama, aki korábban dominaként, ma pedig szexuális és kapcsolati tanácsadóként keresi a kenyerét, a kormányt is hibáztatja a kialakult helyzetért. "Az emberek változatlanul vágynak humán, fizikai melegségre, a kapcsolatok kialakítása és az együttélés viszont ma rendkívül nehéz, miközben a kormány egyfolytában a demográfiai katasztrófával riogat, ami önmagában nem fog javítani a helyzeten". A valahai domina ma már csak különleges terápia részeként vetkőzik a kliensnek, aki esetleg már a fizikai kapcsolattól is szorong, és tanácstalanul azért megy az 52 éves, sokat látott hölgyhöz, hogy megbizonyosodjon: talán mégsem őbenne van (csak) a hiba.

Vakmacska

Kérjük, töltsd ki olvasói felmérésünket itt.

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?